Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
4 "cMrfav 1976. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK Rádió- és ív-közvetítések az SZKP XXV, kongresszusáról Az értelmiség a szőkébb pátria közéletében Adatok és vélemények Pest megyéből A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresz- szusáról sokszínű, átfogó képet kaphatnak a rádióhallgatók és a tv-nézők hazánkban is. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fontos eseményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli ebben az időszakban a Szovjetunió fővárosában, hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tájékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összefoglalókat, lapszemléket, amelyek a Krónika műsorokban, az Esti magazinban, a külpolitikai programokban és a 168 óra adásában elhangzanak. Az elképzelések szerint mintegy 40 alkalommal kapunk tudósításokat az SZKP XXV. kongresszusáról a rádióban. A televízióban ugyancsak helyet kaptak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról szóló adások. Február 24-én, kedden este a televízió híradójának különkiadása 40 perces előadásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A következő napokban pedig 20 perces híradás foglalja ösz- sze az aznapi legjelentősebb eseményeket. A társadalmi struktúra változása együttjár az értelmiség számszerű növekedésével is. Ez a tendencia az ipartelepítés és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése kapcsán jól megmutatkozott Pest megyében az elmúlt esztendőkben. Nem csupán a pedagógusok, orvosok, jogászok száma nőtt tovább a városokban és a falvakban egyaránt, hanem jelentősen bővült a műszaki és agrárértelmiség köre. Ugyanakkor egyre több a felsőfokú végzettségű óvónő, védőnő, népművelő. A műszaki értelmiség növekedése a budai, a ráckevei és a váci járásban, valamint Vác és Százhalombatta városokban számottevő. Az agrárértelmiség száma elsősorban a ceglédi, a dabasi és a gödöllői járásban, Cegléd és Nagykőrös városában gyarapodott az utóbbi öt-hat esztendőben. És szólni kell arról is, hogy jelentős számú művész telepedett le a szentendrei és a váci járásban, valamint Szentendre városában. Aktív részesként Mindezt alapot ad arra, hogy a növekvő számú értelmiség mind számottevőbb tényezőjévé váljon a megye közéletének. Ügy, hogy aktív részese — munkájával — a megyében végbemenő változásoknak, s úgy is, hogy hatást gyakorol az itt élő emberek élet- és gondolkodásmódjára. A nagyobb tudásnak, a gazdag szakismeretnek ugyanis értelmiségi számára társadalmi elkötelezettséget is kell jelentenie. Elkötelezettséget a műveltség közvetítésére, az általános és szakmai ismeretek terjesztésére. Németh Ilona, Tápiószecsőn élő építész találóan mondotta: nem az az igazi értelmiségi, aki a diplomáját megszerezte s ezzel tökéletesen megelégedett, hanem, aki állandó továbbképzéssel, ismeret- szerzéssel igyekszik tudását gyarapítani és ismereteivel részt vesz közvetlen környezetének fejlesztésében. De vajon ilyen-e már megyénk egész értelmisége? A megye településeinek többségében még nem érződik a maga teljességében, hogy szinte ugrásszerűen nőtt a városi-falusi értelmiség száma. Ennek oka nem csupán az értelmiség egy részének befe- léfordulása, tartózkodása a közéleti szerepléstől, hanem az is, hogy a megyében élő értelmiség egy része lakóhelyén kívül vállalt munkát s ugyanakkor jelentős a száma azoknak is, akik a megyében csak dolgoznak, lakásuk azonban elsősorban a fővároshoz köti Gödöllő—Párizs Egy életmű megújulása Remsey Jenő kiállítása a Csók István galériában A gödöllői művészet nesztorának, Remsey Jenőnek csütörtökön délután fél 6-kor nyílik festménykiállítása Budapesten, a Csók István Galéria Váci utcai helyiségeiben. Megtekinthető március á-ig hétköznaponként délután fi óráig, szombaton 9 és 2 óra, vasárnap 10 és 2 óra között. A MESTER, Remsey Jenő jelenség. Már a századfordulón kitűnt eredeti hangvételű festményeivel, melyek önálló törekvésekkel bővítették a magyar szecesszió eredményeit. Amit Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor társaként a gödöllői műhely kialakításában tett, az ma már művészettörténelmünk része; élő hagyomány. Bölöni György, Elek Artúr jó szemmel észrevételezték írásaikban a kibontakozásnak ezt az irányát már az 1910-es években, és Lyka Károly is mérföldkőnek nevezi Remsey Jenő egyéni zamatú művészetét. Egy biztos, Gödöllő nyitott faktor volt képzőművészetünk fejlődésében, ha nem is lett fő irány. Értékes sziget maradt, s hogy azzá lett, abban tekintélyes részt vállalt a Remsey család, Remsey Zoltán, Remsey Jenő, Remsey Agnes, Remsey Iván, Remsey Gábor, Remsey András és Remsey Flóra, a család festői, zenei, drámai, és iparművészeti magaslatokat rohamozó három nemzedéke. Ebben a szervesen indázó folyamatban a ma is fáradhatatlan alkotó 91 éves Remsey Jenőé a vezetőszerep. Elek Artúr emlékezetes kritikájában Remsey Jenő pályakezdésének szecessziós ízeiben kiemelte a szociális együttérzést, a Mednyánszky eszményeivel szövetséges hivatást; Csak meg kell nézni, miket fest. Emberi nyomorultakat; koldusokat, félkegyelműeket, rongyos embereket, vergődő lelkeket. Egész Gorkij-galéria kitelnék festményeiből. EMLÍTETTE CIKKÉBEN Elek Artúr megjósolta, hogy Remsey Jenő expresszionizmu- sának lehetősége nem zárult le. Idézem: Külön világ a színek birodalma. Abban még sok olyant találhat, amit eddig még nem ismert; a színörömet és a színek harmóniáját. Ehhez társul Remsey Jenő ars poeticája.- ö a fényt, a sugárzást nevezi meg a szerves lét összes elemeit magába foglaló sűrítménynek, ebből ennek alapján szervezi szineit úgy, hogy a fény nemcsak külső pászma, hanem az ember tartozéka, a figura maga is fényforrás. Ez az a pont, ahol Remsey Jenő A mester, műtermében. nemcsak társul Leonardo, Rembrandt és Egry József eszményeihez, hanem kiegészíti a fény és szín anyagi testesüléseivel. Ez legújabb, párizsi képeinek legfőbb festői mondanivalója. Ezt a célt megvalósítják az 1957—58-ban Párizsban festett képek. Ekkor Remsey Jenő már túlfutott 70. életévén, de volt ereje, energiája, meggyőződése a megújuláshoz, mert ebben az esetben erről a tizianói teljesítményről van szó. Sem Arany János, sem Goethe, sem Remsey Jenő nem tudott és nem akar megöregedni a szó művészi értelmében. Tény, hogy a Csók István Galériában bemutatott párizsi képek frissek, nyoma sincs bennük ismétlésnek, ernyedtségnek; lobognak a felületek. Ezért tűnik tárgyilagosnak az 1958-as párizsi kiállítás sajtóvisszhangja. Raymond Charmet a barokk hullámzást emeli ki Remsey Jenő művészetében, Juliette Darle, a L’Humanité vezércikkében a lényeges újdonságot, a fény kezelésben látja. E PÁRIZSI KÉPSZOCIOLÖGIA páholyokból, kávéházakból, cirkuszból, szajnai utasokból tárul fel Remsey lobbanékony és elegáns látványlátomásaiban. Előttünk zajlik az európai metropolis festészettel felvillantott élete. Bravúrosan könnyed futamokkal hatol mélyére, és objektív hevülettel tárja fel Párizs árnyakkal zsúfolt fényeit, a marseillei matrózkocsmát, s remek portréját Chabert ezredesnek. Micsoda ürességet takar a páholy fényűzése, s milyen kedves, költői az olvasó kislány a metrón. Emberség, bánat, temperamentum és nosztalgia tárul fel e sorozatban, mely egyszerre tükrözi vissza Párizs hétköznapjainak és Remsey Jenő sorsának, magatartásának állomásait. Kiáltó magány tátong az esti pillangók olcsón felöltözött pompájában, a volt ember sír, és gyötrődik a színek extatikus lobogásában. Ez az a pont, ahol Remsey művészete nem önarc- képi elemeket, hanem a nyugati világ megoldatlan ellentmondásait tárja fel a tétova tekintetek rikító álságainak ki- fosztottságában. A MAGA NEMÉBEN páratlan Vivaldi és Chopin zenéjét színes alakzatokkal kísérő festői interpetációja, mely A színésznő négy arcát is szenvedélyesen kutatja az öregedni nem tudás izzó lobogásávaj. Remsey Jenő tűzrakó tisztasága segít színes fénybe öltöztetni a jövőt, s ő, aki Correg- giótól, Kőrösfői-Kriesch Aladártól, Nagy Sándortól vette át a stafétabotot, miközben őrzi és dúsítja az eszményeket, át is adja további megújításra a Remsey család új generációjának, a gödöllői műhelynek és a magyar képzőművészet szecessziós forrásból folytatódó egyik új hajtásának. Mindezt már a mi korunk igazságaitól, teendőitől, távlataitól vezéreltetve. Ez a folyamat a Remsey- életmű titka, törvénye, útja és jövője. Losonci Miklós őket, ezért sok gondot okoz bevonásuk a város vagy falu közéletébe. Jó kezdeményezések A Hazafias Népfront egyik fontos feladata az értelmiség mozgósítása, közéleti aktivitásának növelése. Ahol jól dolgoznak a helyi népfrontbizottságok, ott egyre több értelmiségivel találkozhatunk a közéletben : hasznos tanácsokkal, ötletekkel járulnák hozzá a falu- és városképek, tájegységek arculatának alakításához, tevékeny részesei az ismeret- terjesztésnek (a TIT Pest megyei szervezetének már több mint ezerhatszáz előadó-tagja van!), a honismereti és hely- történeti munkának és így tovább. Szentendrén egyre több művész vesz részt a város terveinek megvitatásában csakúgy, mint a politikai és művészeti rendezvények szervezésében. A ráckevei járásban jól működik a jogászokból alakult munkabizottság, amely feladatául a különböző részletek és törvények széles körű ismertetését tűzte ki, hogy így nyújtson segítséget a lakosságnak közjogi és állampolgári tudnivalók megismeréséhez. Nagykőrösön a műszaki értelmiség összefogására bizottságot hoztak létre — a népfront szervezésében — amely máris sok segítséget adott a város rendezési, fásítási, parkosítási terveinek elkészítéséhez. A zebegényi Szőnyi István baráti kör, amelynek létrehozásában szintén szerepet vállalt a népfront, olyan alkotó közösséggé vált, ahol a művészeknek és a művészeteket kedvelőknek egyaránt lehetőségük nyílik a művészeti élet kérdéseinek megvitatására. A szintén népfront-kezdeményezésre indult Fóti párbeszéd is több alkotó vitára, politikai véleménycserére biztosított lehetőséget. És sorolhatnánk még hosszan a kezdeményezéseket, amelyek keretében az értelmiség egyre tevékenyebben kapcsolódhat a megye közéletébe. Élni a lehetőségekkel A vidéken élő értelmiségnek a falu vagy tágabb értelemben egy táj közéleti, tudati formálásában nagy részt kell vállalnia. Sok megkérdezett népfrontaktíva véleménye ez. Sári Ilona dabasi pedagógus így fogalmazott: „Az értelmiség fokozottabb bevonása a közéletbe alapvető fontosságú. Ehhez azonban az szükséges, hogy a települések vezetői igényeljék is segítségüket. Hogyan? Ha valami nagyobb dolgot terveznek, kérjék ki véleményüket, számítsanak közreműködésükre.” Antal Domokos, kocséri pedagógus az értelmiség oldaláról közelíti a kérdést: „Az értelmiség nem szakadhat el községe társadalmától, nem érheti be az események csendes szemlélőjének szerepével. Tenni kell a közösségért, amelynek ő is tagja, méghozzá tudása legjavát nyújtva.” Farmoson nincs ilyen gond. A helyi művelődési házban népfrontklub működik, amely jó lehetőséget nyújt az eszmecserékre, vitákra, s arra is, hogy a község vezetői ne csak hivatalos keretek között, hanem a klub fehér asztalai mellett is megbeszélhessék a falu értelmiségével a gondokat, a megoldásra váró feladatokat. Dr. Barna Lajos, a fóti gyermekváros igazgatója hisz abban, hogy az értelmiség minden rétege bekapcsolható a szűkebb pátria közéletébe. Javaslatként azonban még hozzáteszi: ne csupán részfeladattal bízzák meg az értelmiséget, például egy-egy előadás megtartásával. Legyen a feladata az is, hogy szervezzen, mozgósítson előadásokra azok körében, akikről tudja, hogy érdekli, érinti őket a téma. És sorolhatnánk még hosszan a megkérdezett népfrontaktívák véleményét az értelmiség aktivizálásának, közéleti szereplésének lehetőségeiről. Valamennyi azt tükrözi, hogy a lehetőségek adottak, legfeljebb még nem mindenütt élnek is azokkal. Prukner Pál HETI FILMJEGYZET Vörös rekviem Andorai Péter íh játssza Sallai Imrét a Vörös rekviem cimű új magyar filmben. 1932. július 29-éndélután 14 óra 35 pereikor a budapesti királyi büntető törvényszék, mint rögtönítélő bíróság, ítéletet hirdetett. Az állami és társadalmi rend erőszakos fel- forgatására és megsemmisítésére irányuló bűntettben bűnösnek mondta ki Sallai Imrét és Fürst Sándort, s ezért mind a két vádlottat halál- büntetéssel sújtotta. A vádlottak kegvelmi kérvényét helyben elutasította, s a sta- táriális eljárás értelmében az ítéletnek két órán belül történő végrehajtását elrendelte. Még aznap délután, 16 óra 30 perckor, Sallai Imrét kötéllel kivégezték; néhány perc múlva Fürst Sándoron is hasonló módon végrehajtották az ítéletet. Sallai és Fürst a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetői voltak. Az ügyükben ítélkező hírhedt Töreky- fél' tanácsnak nem volt jogalapja a statárium alkalmazására; a vádlottak terhére rótt cselekmények nem estek rögtönítélő bíráskodás alá. A Horthy-fasizmus azonban nem sokat teketóriázott: fontosabb volt, hogy a KMP vezetőit a lehető legrövidebb idő alatt megsemmisítsék, mint hogy a törvényesség betartására ügyeljenek. Azt remélték, hogy a két vádlott kivégzésével, s számos más kommunista letartóztatásával sikerül egyszer s mindenkorra felszámolni a KMP-t. Jól tudjuk, hogy ez nem sikerült, a mozgalom kiheverte a súlyos veszteséget. Ezek a tények szolgálnak kiindulópontul Grunwalsky Ferenc első nagyjátékfilmjében A film a vádirat, majd az ítélet felolvasásával kezdődik s a két kommunista kivégzésének megrázó képsoraival ér véget. Ami közben van, az a valóságban is alig volt hosszabb idő, mint most a film játékideje. De éppen ez a két óra érdekli Grunwals- kyt, illetve a forgatókönyvet író Hernádi Gyulát, Az ítélet végrehajtására várakozó Sallai utolsó óráit kívánja bemutatni a film, mégpedig azzal a módszerrel, hogy ebben az időtartamban sűrítve végigpergeti előttünk Sallai egész életútját. Számvetést, összegezést, végiggondolást látunk, a gyermekkor élményeitől a Tanácsköztársaság naipjain át a filmbeli jelenig. A bitófa árnyékában Sallai azt vizsgálja, hogyan élt, mit és hogyan tett. s ha hibázott, hol és mit hibázott. Az önvizsgálatnak a karnyújtásnyira levő halál különösen nagy drámai feszültséget ad, s maradéktalan őszinteségre kényszeríti az önvizsgálatot tartó embert. Sallai — és alakján keresztül a film készítői — a végső, a legfontosabb kérdésként azt teszi fel: a proletárdiktatúra annak idején helyesen járt-e el, amikor humánus gesztust gyakorolt az elfogott ludervikás fehér tisztekkel szemben, s nem végeztette ki őket, holott nyilvánvaló volt, hogy engesztelhetetlenül gyűlölik a kommunistákat, s ha a kocka fordulni talál, ők nem lesznek hasonló módon humánusak. A visszapergetett eseményekből világosan kitetszik: Sallaiék akkor — Korvin Ottóval, s más kommunistákkal együtt — nem értettek egyet a kormányzótanács kegyelmi határozatával, de végrehajtol- ták. A hiba következményeit a film külön is aláhúzza: azok az ellenforradalmi tisztek akikkel Sallai annakidején találkozott, most ott vannak a tárgyaláson, s még a siralomháziban is meglátogatják a két kommunistát. A kocka fordult, s nem haboznak. hogy végezzenek hajdani ellenfeleikkel. A Vörös rekviem tehát, egyik rétegében, a forradalmi taktika és stratégia kérdéseit feszegeti. A másik rétegben pedig a kommunistává érlelö- dés fázisait, a kommunista magatartás emberi és erkölcsi kristályosodási pontjait tárja fel. Ehhez Sallai gyermekkoráig nyúlnak vissza az alkotók, s a koraérett, igen értelmes kisfiúban (Lantay Miklós játssza-éli nagyszerűen) kissé mintha a gyermek József Attila élményeit is átélnénk. A szektások gyülekezetének képsorai, a világháborút megelőző évek társadalmi viszonyainak felvillantása a film egyik legszebb része. A nagy műgonddal, tiszta és határozott filmes eszközökkel megcsinált film nemcsak tisztelgés a múlt mártírjainak emléke előtt, hanem tanulságaival a mai nézőhöz is szól. Kár, hogy szerkezetileg két zavaró momentum található benne. Az egyik egy hosszadalmas betét, mely a Tanácsköztársaság idejéből fennmaradt híradófilmekből, riportfotókból, plakátokból készített montázzsal idézi a korszakot, meglehetősen fölöslegesen, hiszen a film fő gondolatai enélkül is teljesen érthetően jelennek meg. A másik a film végén, Sallai kivégzése után visszahozott gyermekkori én egy jelenete. Itt a gyermek Sallai szájába adott összegező, meglehetősen didaktikus mondatok már ismétlésként hatnak. Olyan tanulságokat mond ki szavakkal is, amelyeket addigra a film igen szép képi eszközökkel tudatosított. Ez a megoldás dramaturgiailag is törést jelent a filmben. A Sallai Imrét megszemélyesítő Andorai Péter f. h. és a Fürst Sándort játszó Szacs- vay László mellett számos fiatal színész és civil szereplő nyújt igen összecsiszolt stílusú, határozott körvonalú, szűkszavúan megfogalmazott alakítást Ragályi Elemér keménv fény-árny kontrasztokkal fényképezte a különböző ismert rendezők hatásait felhasználva is eredetien dolgozó Grunwalsky Ferenc filmjét A londoni férfi Mi történik, ha egy kiváló szakember, a kasszafúrás érdemes mestere, sok évi távoliét után visszatér hazájába, hogy ott egy nagy fogást csináljon — de ellopják a speciális felszerelését? Ez az alaphelyzete a csehszlovák Hynek Bocan rendező által készített, bűnügyi vígjátéknak jelölt filmnek. Kétségtelen: ebből a szituációból számos mulatságos fordulat is következhetne. A film azonban nem tudja kiaknázni saját alapötletét, humora gyéren csörgedez, fordulatai ismertek, és ezért előre kiszámíthatóak, s a tempója is eléggé kényelmes. Afféle ..gyógykrimi” ez, amelytől aligha megy fel a nézők vérnyomása. Takács István