Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
1976. FEBRUAR 10., KEDD VŰiiiw Tavaly Pest megyében 59 ezer vagon tüzelő fogyott A tüzelő- és építőanyag-kereskedelem vezetőinek országos értekezlete Szilárd tüzelőből az évek óta megszokott kiegyensúlyozott kínálatot nyújtották, ösz- szességében tovább javult az építőanyag-ellátás — állapította meg a tüzelő- és építőanyag-kereskedelem vezetőinek országos értekezlete, hétfőn, a Belkereskedelmi Minisztériumban. Tavaly 620 ezer vagon szilárd tüzelőt értékesítettek, szén és brikett mindig volt a telepeken, a régebben hiánycikknek számított NDK-brikettből már bizonyos túlkínálat is mutatkozott. Mindez érvényes Pest megyére is. A Budapest-kömyéki TÜZÉP Vállalat tavaly az előző évinél ezer vagonnal többet, 59 ezer vagon szilárd tüzelőt értékesített. A keresletnek megfelelően örvendetesen megnőtt a kínálat a megyében brikettből is, itt 2 ezer vagonnal többet, 33 ezer vagonra valót vásárolt a lakosság, fele-fele arányban magyar és NDK-brikettet. Az építőanyag-forgalom tavaly országosan több mint 15 százalékkal haladta meg az előző évit. Összességében volt elegendő áru, az egyes építőanyagok árának emelését megelőző nagy kereslet kielégítő sére azonban csak részben volt lehetőség, elsősorban a hazai kapacitások hiánya, a korlá tozott szocialista import és az időnkénti szállítási zavarok miatt. A szakma idei legfontosabb feladata a lakosság tervezett lakásépítkezéseinél adódó építőanyagkereslet kielégítése. Eredményes évet zárt tavaly a megye építőanyag- kereskedelme is. Téglából a korábbinál 20- millióval többet, 220 millió darabot, cementből ezer vagonnal többet, 21 ezer vagont, vasbeton födémgerendából a korábbi 620 ezer helyett 670 ezer folyómé- temyit, palából a korábbi 490 ezer helyett 540 ezer négyzetmétert adtak el. A Budapest-kömyéki TÜ- ZÉP Vállalat felmérve a várható igényeket, idejében látott hozzá az idei szerződések megkötéséhez. Jelenleg az építőanyagok túlnyomó többségéből szerződésileg biztosítottnak látszik az igények kielégítése. Időt nyertek a két Pest megyei nagyberuházás üzembe helyezésénél Mint ismeretes, a Minisztertanács az 1975. évi népgazdasági tervben tíz nagyberuházás gyorsításáról intézkedett, ily módon a számítások szerint 1980-ig körülbelül 2,7 milliárd forint értékű többletterméket állítanak majd elő az üzemek. A gyorsítás üteme a tíz beruházásnál nem egyforma. A gyorsításra kijelölt két Pest megyei nagyberuházásnál, így a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásainál ösz- szességében kedvező a kép. Sikerült például megszüntetni a belföldi anyagbeszerzési nehézségeket. Most a még hiányzó külföldi gépek, berendezések, műszerek beszerzésére kell a legnagyobb gondot fordítani. A Dunámén ti Hőerőmű II— III. szakaszának beruházásainál hatékonynak bizonyult az ösztönzés. Javult a munka szervezettsége, s a 11. számú blokkot 40 nappal a határidő előtt helyezték üzembe. Ugyancsak üzembe helyezték a 12. számú blokkot, a 13. blokk munkálatainak kórábbi háromhómapos késése körülbelül egy hétre csökkent. Bekapcsolása 1976. áprilisára várható. Összehangolt célok, közös források Beszélgetés a monori járás politikai vezetőivel Tíz esztendővel ezelőtt a megye iparban legszegényebb, jellegezetesen mezőgazdasági járásainak egyike volt a monori. A lakosság összetétele akkor — a felszabadulás utáni időkéhez képest — alig változott: túlsúlyban voltak a mezőgazdasági foglalkozásúak, az ipari munkásoknak nagyrésze ingázott, helyben csupán egy kis töredék talált munkát, s óriási arányú munkaerőtartalékkal rendelkeztek a nők körében, akiknek nem tudtak munka- alkalmat biztosítani. A hatvanas évek közepén megindulta lassú fejlődés, ami a IV. ötéves tervben jelentősen meggyorsult. Erről az utóbbi öt évben végbem,ént jelentős változásról, s a további kilátásokról, feladatokról beszélgettünk Guba Pállal, az MSZMP Monori Járási Bizottságának első titkárával és Kozák Sándornéval, a járási pártbizottság titkárával. • Hogyan változott meg a járás gazdasági jellege a IV. ötéves tervben? — Olyan irányban, amilyet mindig is kívántunk: erősödött az ipari jelleg, az előző ötéves tervéhez képest háromszorosára nőtt — megközelíti a másfél milliárd forintot! — az ipari termelés értéke, miközben a mezőgazdaság termelése az öt- I éves tervben meghatározott mértékben növekedett. Kedvezően alakult a foglalkoztatottság: a téeszek kiegészítő üzemeiben dolgozókkal együtt az iparban foglalkoztatottak száma megközelíti a tízezret, ami az 1970. évinek több mint háromszorosa. Az ipari munkahelyek bővülése azért is nagy jelentőségű, mert elsősorban a háztartásbeli nők mun- J kába állását segítette elő. • Mi valósult meg a tervezett beruházásokból, illetve hol keU javítani a munkát? — összességében több valósult meg a tervezettnél; az ipari, mezőgazdasági és tanácsi beruházások előirányzata 518 millió a járás: 1,5 milliárd fo'rintra teljesítette. Részleteiben vizsgálva azonban nem mindennel lehetünk elégedettek. Legdinamikusabn wi w • •• i » . hzalojovendo Telepítés temő együttműködő állami gazdaságok, tsz-ek A terv 1980-ra: 1 millió mázsa Zsugorodnak a szőlők, gyümölcsöskertek Pest megyében — ismétlődő panasz ez évről évre. Oka? A huszonötezer hektáros megyei szőlőterület csak papíron létezik, a valóságban kétezer hektárral kevesebb a tőkékkel beültetett terület, s a meglevő ültetvények 40 százaléka is legalább harmincöt éve terem már — sok parcella fél évszázada —, s persze nem valami fényesen. Akad újabb telepítésű szőlő is, amiben nincs sok köszönet. Sok a selejtezni való A megyében 1962-től 1974- ig több mint 8400 hektár szőlőt telepítettek, ám ebből 900 hektárnyit máris ki kellett selejtezni, mert a gondatlan területki választás, a gyenge minőségű szaporítóanyag alkalmazása, a szakszerűtlen tápanyagellátás miatt tönkrement, keveset termett A nagyüzemi szőlőültetvények területe csaknem 12 ezer hektár, a termelőszövetkezeti szőlők jórésze azonban elaprózott — csupán egy gazdaságban terjeszkedik háromszáz hektáron a szőlő —, alkalmatlan a korszerű nagyüzemi művelésre. Sajnos, több olyan gazdaságban sem alkalmazzák a modern termesztéstechnológiát, ahol adottak lennének a feltételek. A következmény: gyenge termés — a megyei átlag az utóbbi évtizedben 10— 37 százalékkal maradt el az országos szinttől —, s hogy a bevétel még az újra termelés költségeit sem fedezi. Mindössze tizenöt nagyüzemi gazdaság akad, ahol megfelelő a szőlészeti üzemméret, s ahol természetesen — ha az időjárás is kedvez — a hozamokra sem lehet panasz, hektáronként 80—100 mázsát takarítanak be, míg másutt huszonöt mázsa körüli az átlag. A megyei tanács illetékeseinek fölmérése szerint a következő öt esztendőben évenként 1600 hektárnyi szőlő kivágására lehet számítani. A telepítés mérsékeltebb arányú, évente 500 hektár telepítése a kívánatos — a megmaradó ültetvények felújítására —, hogy gazdaságaink pótolják a terméskiesést, sőt: több szőlő kerüljön a szüretetek puttonyába. Elképzelések az előrelépésre A szőlőtermelés föllendítéséből számottevő részt vállal a Monori Állami Gazdaság: az idén korszerűsítik 332 hektáros szőlőültetvényüket, később 500 hektáron telepítenek szőlőt. Az ugyancsak monori Kossuth Tsz 100 hektáros ültetvényét 1978-ig kétszeresére bővíti, mégpedig oly módon, hogy szölleik egy összefüggő —ezer hektáros — táblát alkossanak az állami gazdaság szőlőskert- jével, s majd a növényvédelmet közösen oldják meg, helikopter bevetésével. A dömsö- di Dunatáj Tsz 500 hektárra, a dányi Magvető Tsz 350 hektárra, a toki Egyetértés 400 hektárra tervezi bővíteni szőlőültetvényét a következő öt esztendő során. Az utóbbi termelőszövetkezet a HUNGA- ROVIN etyeki — Fejér megyei — célgazdaságával közösen szándékozik megszervezni a termelést és a feldolgozást. A Pest megyei Pincegazdaság 450 hektáros szőlőültetvényét 1980. ig további 400 hektárral gyarapítja, s közeli terveiben növényvédő helikopter vásárlása is szerepel. Az iménti gazdaságokon kívül nagyarányú korszerűsítést vett programba a Felsőbabádi Állami Gazdaság, a Kertészeti Egyetem Tangazdasága, a Ceglédi Tangazdaság és az Alagi Állami Gazdaság, melyek ösz- szes szőlőterülete meghaladja a 2000 hektárt. Ültetvényeik fele szorul korszerűsítésre, 400 hektáron már végeztek e munkával. Azonos érdekek alapján A megyei célkitűzések szerint bővíteni kell a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok együttműködésének körét, elő kell segíteni a Pest megyei szőlőtermesztési rendszer életrehívását — melyet a Monori Állami Gazdaság fogna egybe —, tájkörzetek szerint összehangolni a telepítési terveket. Kívánatos, hogy a termetek s a feldolgozó üzemek között ne csak adásvételi kapcsolat legyen, hanem szerződéseikben az érdekazonosság érvényesüljön. A terv 1980-ra: 50—60 mázsás átlagtermés, s hogy a megye összes szőlőtermése elérje az 1 millió mázsát. A. Z. ban az ipar fejlődött, egymaga többet invesztéit be, mint az egész ötéves terv előirányzata volt: 770 millió forintot. Ebből csupán a járási székhelynek 427 millió jutott! A mezőgazdaság 272 millió forintos beruházási terve helyett 420 millió valósult meg. örvendetes, hogy ennek zöme gépi beruházás volt, s ez a téeszek egyesítésével, a termelés koncentrációjával együtt a termelés intenzív fejlesztését szolgálta. Javult a lakosság kommunális ellátottsága, a tanácsi beruházások ugyancsak meghaladták a tervezett szintet, 213 millió forintot tettek ki. A lemaradás sajnos, épp a legérzékenyebb pontokon következett be: nem épült meg határidőre a tervezett 124 állami bérlakás, és még hozzá sem kezdtek — építőipari kapacitáshiány miatt — a monori 22 munkahelyes rendelőintézethez, és a 16 tantermes üllői iskolához. Hadd szóljunk azonban az eredményekről is: az óvodai helyek számát a tervezett 400 helyett — társadalmi összefogással — 800-zal bővítettük. Fejlődött az út-, a víz-, a csatorna- és közműhálózat. • Beszéljünk a járás V. ötéves tervéről, az ipar, a mező- gazdaság, a kommunális fejlesztés előirányzatairól? — A különböző gazdasági szektorok most dolgozzák ki idei és középtávú terveiket, különös figyelemmel a fejlesztési célok és a fedezetükhöz szükséges források összehangolására. Bizonyos elveket azonban már a tervezés kezdetén leszögeztünk, s ezeket tanácsos szem előtt tartani, a gyorsabb fejlődés érdekében. Ilyen alapelv az iparban például a munkafegyelem erősítése, a munkaidő jobb kihasználása, ami egyik-másik üzemünkben sok kívánni valót hagy maga után. Javítani kell a gépek kihasználását is, mert például a gyöm- rői Ruhaipari Szövetkezetben mindössze 40 százalékos. Gondot okoz a járásban működő kisüzemek tőkeszegénysége, és erősen korlátozott fejlesztési lehetősége; a járási pártbizottság gazdaságpolitikai munka- bizottsága most szándékszik tanulmányozni ezen üzemek kooperációjának, sőt — esetleg — összevonásának lehetőségeit, az utóbbi a tőkekoncentráció szempontjából lenne nagy jelentőségű. — A mezőgazdaságban befejeződött a termelés koncentrációja, a téeszek egyesülése: 21 tsz helyett most — a vasadi Kossuth Szakszövetkezettel együtt — 8 termel a járásban. A szövetkezetek átlagos területe a korábbi alig másfél ezerről csaknem 4000 hektárra nőtt, ami ideális nagyság a korszerű gazdasághoz. E tekintetben gondunk most már csak a sülysápi Tá- pió-völgye Tsz-szel van, amelynek területe 7000 hektáros, de rendkívül gyenge termőadottságú. E szövetkezet megerősítésének módjaira a járási pártbizottság a járási hivatallal és a tsz-szövetséggel közösen, tervet készít. A IV. ötéves tervben életképes termelési rendszerek alakultak a járás mezőgazdasági szövetkezeteiben: a pilisi burgonyatermesztő, az üllői zöldség-gyö- kértermesztő és a vecsési káposztatermesztő rendszer; ez utóbbi most várja működésének jóváhagyását. A mező- gazdasági termelőeszközök gyors ütemű fejlődése, s a gazdálkodás ‘színvonalának emelkedése olyan eredményeket hozott a terméshozam növelésében, ami korábban példátlan volt a járásban: a búza termésátlaga 150, a kukoricáé 250 százalékkal haladja meg a korábbi évekét! Megvalósult a szakosodás az állattenyésztésben. Ám itt vannak aggasztó tünetek: a szarvasmarha-állomány mind a közösben, mind a háztájiban csökkent az 1970. évihez képest! A járási párt- bizottság ennek okát a gazdasági vezetők szemléletében látja: kisüzemi mértékben és módszerekkel folytatják a a szarvasmarha-tenyésztést, ami így valóban csak ráfizetéses lehet. A feladat nyilvánvaló: már az idén el kell kezdeni az üres istállók betelepítését, — összesen 1300 darab tehenet kell beállítani —, és mindent meg kell tenni a tejhozam növeléséért, hogy megközelítse az évi 3500 litert tehenenként. — A kommunális fejlesztés, a tanácsi beruházások terén — becslések szerint — 243 millióval számolhatunk. Ám az építőanyag-áremelések bizonyos feszültségeket okoznak, amelyeket csak szigorú, takarékos gazdálkodással, a tartalékok feltárásával, a tanácsok és a gazdasági egységek összefogásával, a lakosság társadalmi munkaakcióival lehet leküzdeni. Továbbá: javítani kell a beruházások előkészítését. A járás építőipari kapacitását területünkön kell kiaknázni; két építőipari vállalatunk csak akkor vállalhasson más járásban munkát, ha szűkebb hazájában eleget tett a megrendeléseknek. S még valamit: levontuk a IV. ötéves terv végrehajtásának tanulságait. Az első így hangzik: a beruházási határidők túllépésére nem fogadunk el magyarázatokat. Betartásukért az adott munkahely kommunistáit tesszük felelőssé. A második: o munka- fegyelmet elsősorban a vezetőktől követeljük meg, majd aztán a beosztottaktól. • Egy kérdés maradt csupán: a pártszervezetek feladatai? — Dolgozzanak ki cselekvési programot a gazdasági tervek végrehajtásának politikai támogatására. Továbbra is számoltassák be a vállalatok, gyáregységek, üzemek, szövetkezetek vezetőit a gazdálkodás helyzetéről, és a Központi Bizottság 1974. decemberi és 1975. júliusi határozatának végrehajtásáról. Fordítsanak nagy figyelmet a gazdaság vezetők továbbképzésére, s a vezetői utánpótlásra, a kádermunkára. Rendszeresen foglalkozzanak a gazdasági munka jó tapasztalatainak cseréjével, elterjesztésével — fejezték be a monori járás pártvezetői. Nyíri Éva Szigetcsépi mérleg Nyereséges kertészet, baromfinevelés A gazdaság krónikájának nem jelentéktelen fejezetét zárták a hét végén a szigetcsépi Lenin Tsz gazdái. Félévtizede történt, hogy Szigetcsép^ és Szi- getszentmárton termelőszövetkezeti tagjai elhatározták, hogy közös útra lépnek, egyesítik a határt. S hogy a tervek mint váltak valóra, erről esett szó. a szigetszentmár- toni művelődési házban tartott esztendőzáró közgyűlésen. Amint Németh Lukács tsz-elnök beszámolójából kitűnt, a növénytermesztésben, és az állattenyésztésben egyaránt számottevő fejlődésről adhatnak számot. Hogy csak néhány példát említsünk: búzából 30,1 mázsáról 32,1 mázsára, kukoricából 25,2 mázsáról 54,5 mázsára, lucernából 58,3 mázsáról 88,5 mázsára emelkedett öt esztendő alatt a hektáronkénti hozam. S a takarmánytermesztés színvonalának emelésével egyidejűleg korszerűsítették a szarvasmarha-tenyésztést: tavaly 215 tehéntől átlagosan 3043 litert fejtek. A gazdaság halmozott termelési értéke meghaladta a 103 millió forintot, árbevétele a 135 milliót, s 17 millió forintos nyereséggel zárták az 1975- ös esztendőt. A szigetcsépi Lenin Tsz az új, az idei évtől kezdve azonban 600 hektárral nagyobb területen gazdálkodik, ugyanis tavaly novemberben a szigetújfalui Béke Tsz tagsága is úgy döntött, csatlakozik hozzájuk. Mint Németh Lukács tsz-elnök elmondta, tavaly első ízben takarítottak be napraforgót, s e növény bizonyult a legnyereségesebbnek, 17 mázsát hozott, s 3900 forint nyereséget hektáronként. * Helyettesek A vezérigazgatónak, a tsz-elnöknek, a munkacsoport-vezetőnek, és szinte minden rendű, rangú vezetőnek van helyettese. Szükséges, hogy legyen, mert a vezető nem oldhat meg minden feladatot egymaga, nem lehet egyszerre jelen több helyen, megbetegedhet, elutazhat, szabadságra mehet. Ilyenkor nem állhat meg az élet, ott a helyettes. S ahol sikerül harmonikus munkamegosztást kialakítani kettőjük között, létrejön a szervezett, gördülékeny irányítás egyik igen fontos feltétele. Tételezzük fel: olyan vezetők vannak mindenütt, akik szükségét érzik, hogy okos, talpraesett, velük egyenlő képességű helyettesük legyen, akivel bátran megoszthatják a hivatal, az üzem gondját. Tehát tényleg helyettesükké fogadják. Ám, ha így van, miért fordul elő, hogy a vezető távollétében a helyettes jóformán semmilyen hatáskörrel sem rendelkezik. Ki ne hallotta volna a következő kijelentéseket: A főnök fönntartotta magának az aláírás jogát. Csak a főosztályvezető nyilatkozhat. Én, kérem, csak helyettes vagyok... és így tovább. Annak idején, amikor a Csepel autógyári pártbizottság a személyzeti és kádermunkát vizsgálta a vállalatnál, többek közt megállapította, hogy sok helyütt a helyettest olyan indoklással nevezik ki, hogy helyettesnek jó, s azt is hozzátették, hibás, káros ez a szemlélet. És adódik a kérdés: mi szükség van akkor a második emberre a munkahelyeken, ha úgysem intézkedhetnek érdemben; hanem csak olyan feladatokat kapnak, amelyeket — kevesebb fizetésért — mások is könnyedén megoldhatnak. A helyetteskiválasztás egyik fontos tényezője a káder- és személyzeti munkának. Ott járnak el helyesen, ahol a kiválasztás tervszerű, tudatos és a vállalati jövő figyelembevételén alapszik. A helyettesként foglalkoztatott embernek perspektívát kell adni. Érezze, hogy érdemben vesz részt a vállalati össztevékeny- ségben, segíti nemcsak napi feladataiban, hanem előrehaladásában is. Nem ritka egy-egy vezetői poszt megüresedésekor, hogy nem találnak megfelelő utódot. Más vállalatoknál keresgélnek. Közben a helyettes, aki talán joggal sértődött meg, kilép, vagy tovább viseli a másodhegedűsnek jó jelzőt. Van azonban egy másik álláspont is, amely szerint helyettesnek lenni jó. Majdnem akkora a fizetés, mint a vezetőé, kevesebb rizikó, nyugalom a nyugdíjig. Ezt a nézetet általában azok vallják, akiket a vállalatnál azért dugtak be valahová helyettesnek, mert arra megfelelő. Az ellenkező véglet a minden terhet magára vállaló, a túl szorgalmas. Ha ilyen is, olyan is van, akkor milyen a jó helyettes és melyik az a vállalati politika, amelyet irányadónak tekinthetünk? Kaptafa nincs. Annyi azonban bizonyos, ha a vezetőket a hármas követelmény szerint ítéljük alkalmasnak adott tisztség betöltésére, akkor így kell eljárnunk a helyettesek kiválasztásánál is. Legyenek alkalmasak arra, hogy bármely pillanatban valóban pótolni tudják a vezetőt. Hatáskört is kell kapniuk, mert anélkül nem tudnak, nem tanulhatnak meg irányítani, dönteni, vezetni. A jó vezető igényli, hogy helyettese a szó igaz értelmében, valóban helyettes legyen. És kik tehetnek ezért a legtöbbet? Éppen ők! Baumann László 1
