Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
Kiegészítések egy tv-riportfilmhez „Életem legszebb és legbonyolultabb korszaka volt“ Beszélgetés a hévízgyörki tsz egykori elnökével Nagy vihart kavart fel a televízióban-a Galga menti napok című riportfilm első két réssé. (Lapunk 4. oldalán tv- kritikusunk is elmondja véleményét az érdekes produkcióról.) Az első részben nemcsak a falu jelenéről, hanem os elmúlt harminc esztendőről mondtak véleményt az emberek Pauló Lajos rendező kérdéseire. Természetesen harminc percbe nem fér bele harminc esztendő, s az évtizedek eseményeiből ki-ki mást tart fontosnak, lényegesnek a falu története szempontjából. A filmben megnyilatkozó hévizgyörkiek bár nem az utolsó esztendők eseményeiről mondtak elsősorban ítéletet, de az évtizedek folyamán felgyülemlett sérelmek a termelőszövetkezet 1974- ben bekövetkező bukása következtében robbanak ki. Szerkesztőségünkét felkereste a hévízgyörki Petőfi Termelőszövetkezetnek volt elnöke, Újvári Miklós azzal a kéréssel, hogy a filmhez a nyilvánosság előtt kiegészítést szeretne tenni. Üjvári Miklós azt állítja, hogy a film alapján a nem hévizgyörkiek, akik előtt ismeretlen a termelőszövetkezét- ben korábban kialakult helyzet, azt gondolhatják, hogy a györkiek elkeseredésének egyedül ő, a tsz első számú volt vezetője az oka. Üjvári Miklós elmondta: belátja, hogy hibázott, de a vádak súlyából csak annyit kíván átvenni, aménnyi véleménye szerint őt megilleti. Az alábbiakban Üjvári Miklós az újságíró kérdéseire adott válaszában beszélt a Hévízgyörkön eltöltött időről. Legjobb: az első év — Ma hogyan gondol visz- sza a falura, a termelőszövetkezetre? — Elmondhatom, hogy életem legszebb és legbonyolultabb korszakát éltem a györ- ki emberek között. Az egyik asszony mondta a filmben, hogy eddig a kórusnak a legnagyobb élményt az Újpesti Szociális Otthonban való fellépés jelentette. Erre én is emlékszem, ismertem az igazgatót, én szerveztem meg, hogy oda menjünk. Tudom, nagy volt az izgalom, késett a busz, mi meg egyenest a répaföldről jöttünk. Fiatalon, huszonkilenc éves fejjel hívtak át, mint kartali agronómust, Hé- vizgyörkre elnöknek, 1971 márciusában. — Milyen volt a kezdet? — Az első év volt a legjobb, a száz százalék fölött húsz százalék nyereséget fizettünk. A következő esztendőben mgr 22 százalékos volt a nyereség. A bajok már 1973- ban megmutatkoztak abban is, hogy a nyereség 10 százalékra csökkent. — Miből tudtak a kötelező béren felül is fizetni? — A Pest megyei 4-es számú közös építőipari vállalat szövetkezetünknek 1971-ben félmillió, 1972-ben pedig egymillió forint nyereséget adott át. Ezt osztottuk szét a tagság között, ebből gyarapítottuk a biztonsági és fejlesztési alapunkat. — Hogyan működött az építőipari vállalat, hogy ilyen nagy összegű nyereséget tudott átadni a termelőszövetkezeteknek? (A másik alapító tsz a mogyoródi szövetkezet volt.) — A 60-as évek végén alakult meg a vállalkozás, s rövid idő alatt önálló vállalattá fejlődött. A gyors felfutással egy időben nem változtak viszont a körülmények: a forgóalap, a gépesítettség szintje, s a belső szervezettség állapota. Az áttekinthetetlen helyzet vonzotta a konjunktúralovagokat, s nem volt ritka a tisztességtelen munkaerőcsábítás sem. A forgóeszközellátottság nem volt kielégítő, az évente képzett nyereségből nem jutott elegendő ennek feltöltésére. A felfutás idejében ez különösen súlyos nehézségeket okozott, mert a nagy rövid lejáratú hiteligény kamatterhei magasak voltak. — Hogyan érintette ez a helyzet a termelőszövetkezeteket? — A két tsz 1970-ben a fejlesztést jelentős hitelátadásával finanszírozta. Ezt nem kísérte a gazdálkodási feltételek javulása, a belső vállalati rend, az ellenőrizhetőség. Így a vállalat túlnőtte az alapító szövetkezeteket. Azt is mondhatnám, hogy két bolha tartott egy elefántot. Az építőipari vállalatnak 700 dolgozója volt, tőbbb annál, mint a két termelőszövetkezet dolgozó tagsága összesen. A 100 millió körüli árbevételből 1970- ben, 1971-ben, 1972-ben 10 milliós nyereség termelődött, és ez kedvező volt a tsz-eknek is, mert ebből jutott évente fél-, illetve egymillió forint, kifizetett nyereségképpen. Ez növelte akkor a hévizgyörkiek jövedelmét is. Vállalat — holtponton — Mikor történt a változás? — A vállalat 1973-ban már nem adott nyereséget, így a szövetkezet a béren felüli 10 százalékot önerőből fizette. Az 1973-as vállalati féléves mérleg nem volt rosszabb a megszokottnál, azonban a három negyedév zárásakor már sejtettük, hogy bajok vannak. A vezetők közötti ellentétek most elemi erővel törtek fel, mindennaposak voltak a vállalaton belüli személyi viták, fúrkálódások. Az esztendő végén az igazgatótanács felfüggesztette állásából a PM4 vezetőit, s fegyelmi eljárást indított. Ennek oka a személyi összeférhetetlenség .és a gazdasági eredményesség csökkenése volt. — Mit tett ezek után az igazgatótanács? — Új vezetőket nevezett ki, s lehetőséget kaptunk közép- lejáratú hitel felvételére és átadására, ezzel segítve a holtpontra jutott Vállalatot. A hitelnek az volt a feltétele, hogy az összeg egyharmadát letétbe kellett helyezni. Ezt csak úgy tudtuk megtenni, ha átadtuk a vállalat részére a gépvásárlás célját szolgáló amortizációs pénzeszközünket, 2 millió forintot. Ezért nem tudta a tsz megvásárolni a szükséges gépeket. Az új vállalatvezetés igyekezete ellenére — és mert kiderültek korábbi gazdasági problémák, és egy vizsgálatsorozat indult, melynek következtében egyre-másra börtönbe kerültek a vállalat különböző szintű vezetői — nem tudott úrrá lenni a helyzeten, s az év végi mérleg 1974-ben 16 millió veszteséget mutatott ki. — Ma joggal kérdezhetik a tsz-tagok, hogyan lehetséges, hogy már csak akkor vették észre a bajokat, amikor a veszteség ilyen nagy összegre jutott? — Mint már a korábbiakban is mondtam, előbb észrevettük. Érzésem szerint a vállalat túlnőtte a két alapítót. A helyzet, s a belső szervezet áttekinthetetlen volt, s a kát szövetkezet jogilag csak . az igazgatótanácson keresztül nyert betekintést a vállalat ügyeibe. Az előírások szerint a következő tevékenységre volt jogosult a tanács: a vállalat alapszabályának elfogadásában, a terv és a mérleg elbírálásában, a nyereség felosztásában, valamint a három fő vezető személyi kérdésében. Zavaró volt az az objektív körülmény is, hogy az építőipari vállalatok, ugyanúgy, mint a mezőgazda'-)gi szövetkezetek. a gazdálkodás első félévében csak kiadást „produkáltak”. Magyarán, meg kellett venni a téglát, a cementet, s az egyéb építőanyagot, s a nyereségesség csak akkor mutatkozott, amikor a bevégzett építésekért a megrendelő fizetett. Erre pedig az év végén került sor. Felmentésüket kérték — Hogyan vált meg a termelőszövetkezet vezetői gárdája a hévízgyörki tsz-töl? — Az 1974. január elsejével egyesült bagi és hévízgyörki tagság az egyesülés következtében helyenként jelentős béremelésben részesült, és a szociális szolgáltatások általánossá tétele is sok pénzbe került. Csak egy példát említek: az egyik helyen járt az asszonyoknak szabadság, a másik helyen nem. Ezt általánossá kellett tenni. A szövetkezet saját belső problémáival és a vállalat részéről fenyegető gondok együttesével nem tudtunk megbirkózni, ezért 1974 októberében az egész vezetés kérte a felmentését. — Ma már tudjuk, hogy ak- kor sikertelennek mutatkozott az egyesülés. Véleménye szeriéit ennek mi volt az oka? — A szanálási bizottság ugyan megállapította, hogy több mint kilencven százalékban, tehát döntő mértékben a PM4 felelős a helyzetért, ennek ellenére az egész eljárás az elenyésző kisebb rész okainak feltárására szorít' kozott. Azt hiszem vezetőtár saim nevében is elmondhatom, hogy nem voltunk vétlenek a hévízgyörki helyzet kialakulásában. Az egyik probléma az volt, hogy mind a ketten hozomány nélkül mentünk ebbe a házasságba, nem volt megfelelő tartalékunk. A másik dolog pedig, a volt bagi elnök és én is meg voltunk győződve arról, hogy az a gyakorlat, vezetési módszer a helyes, amit külön- külön csináltunk. Ennek szerettünk volna mindenképpen érvényt szerezni, Tusor Mihály a bagiak, én pedig a györkiek érdekét igyekeztem képviselni, de nem sikerült közös nevezőre jutnunk. Nem mondhatom, hogy személy szerint nem szerettek volna egymást; minden esetben az érdekellentétek miatt ütköztünk Össze. Ennek sajnos a szövetkezet és a tagság és mi is kárát láttuk, mert mind a kettőnknek nem lehetett igaza. A bérek és a szociális kedvezmények magas, tehát egy szintre való emelése a várható nyereség rovására ment. A termelőszövetkezet akkori profilja hatással volt a géppark összetételére. t El kell mondanom, hogy - nekem kötelességem volt munkát adni_ a sok-sok asszonynak, amit viszont csak a munkaigényes kertészeti növények termesztésével tudtam elérni. Üjvári Miklós, a hévízgyör- ki termelőszövetkezet volt elnöke ma a valkói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet vácszentlászlói gazdaságának vezető mérnöke. Az ottani zárszámadási mérleg végeredménye bizonyítja, hogy jó szakember, s megfelelő körülmények között képes eredményeket elérni. Örszigethy Erzsébet A Csatorna Veresegvliázon A veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ a közelmúltban filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást tartott. A' vetítésen a hallgatóság a lengyel filmművészet történetét ismerhette meg. Ez alkalommal mutatták be a világhírű lengyel filmrendező, Andrzej Wajda Csatorna című filmjét is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM 1976. FEBRUÁR 8., VASÁRNAP MAGASABB LÉPCSŐFOKOK Mennyibe kerül a fejlődés? Tavaly megközelítően 140 milliárd forintot használtak fel az országban az állóesz köz-állomány bővítésére. Es majd’ háromszorosa annak as összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, meri nemcsak többet, hanem mást is akarunk, minit korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyersanyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a termelőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó sízerephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek újabb kiadásokat jelentenek. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége. Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben ez a helyzet. Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt. A megoldás nem az, hogy foggal- íkörömmel megakadályozzuk a. kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasználását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. Kettős. körben helyezhetjük el a fejlődést szolgáló, (gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Ráfordítás és hozam aránya az a mérce, amely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi — kívánunk, kényszerülünk —- kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hogy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok millióit is kiadhatjuk, más országokban, tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? A kőolaj-felhasználás radikális korlátozása visszavetné az energia- és vegyipart, ennek következNOTT A TERMELÉSI ÉRTÉK Javult a munka termelékenysége Gödöllő város állami és szövetkezeti iparának termelése az elmúlt öt esztendőben jelentős mértékben növekedett. Az összes termelési érték a tervidőszak alatt 80 százalékkal lett több. örvendetes, hogy a termelésnövekedés mintegy 80—35 százaléka származik a munka termelékenységének emelkedéséből. A hatékonyság javulását mutatja az is, hogy nőtt városunkban az anyagmentes termelési érték mutatója, s ezzel párhuzamosan javult a termékszerkezet is. tében a gépiparban, a műanyag-felhasználásban, a mezőgazdaságban keletkeznének zavarok... Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem a'ttól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s mert ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. Az idén például 8,8 milliárd forintot költenek a vil- lamosenergia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi és hálózatfejlesztés szükséges fedezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, abból majd pazarlunk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, villanykörték millióival. S ha így nézzük a szóbanforgó összeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a vil- lamosenergia-felhasználás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért, bár nagyon lényeges, hogy menynyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy any- nyiba került-e, mint amennyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akikor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. Brigádok az IMI-ben Huszonöt éves a gyár A vállalati hagyományokhoz híven idén is április 4-én értékelik Ikladon, az Ipari Műszergyárban a szocialista brigádok múlt évi teljesítményét. Az idei ünnepség —mint azt Martinék Ferencné, a gyár munkaverseny-felelőse elmondotta — egyébként is fontos esemény lesz a vállalat és 138 szocialista brigádjának életében. Az íkladi Ipari Műszergyár ugyanis idén ünnepli alapításának negyedszázados évfordulóját. Több [ehetőséget a bedolgozóknak A gödöllői városi pártbizottság gazdaságpolitikai cselekvési programjában meghatározta, hogy a következő öt esztendőben a tanácsi és szövetkezeti iparnak nagyobb szerepet kell vállalnia a hiánycikkek körének szűkítésében. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a társadalmilag ném szervezhető munkaerők hasznos foglalkoztatásának megszervezésére, a bedolgozói rendszer lehetőség szerinti szélesítésére. Az egészségnevelésért Március közepéiig egészség- nevelési munkabizottság alakul a városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztálya és a Vöröskereszt városi elnökségének összefogásával. A munkabizottság feladaté az lesz, hogy hogy koordinálja az egészségnevelési feladatokat, s a munkát hatékonyabbá tegye. Átfúrják az utat Gödöllőn a 3-as számú főközlekedési úton a HÉV palota- kerti megállójának tőszomszédságában átfúrják az országutat. A Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat hattagú brigádja készít leágazást az út túlsó oldalán húzódó vízvezeték-főnyomóesőről. Ily módon a közeli AFOR-telep és a® áramátalakító jut vízhez. Képünkön a csövei emelik helyére. Ifj. Fekete József felv. i
