Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

CECL Hin A PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A—ceglédi japás és részere XX. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1976. FEBRUÁR 29., VASÁRNAP Eredményesen dolgozott az abonyi népfrontbizottság Szervezés, akciók, fórumok Nagy érdeklődés nyilvánult meg a falugyűlés iránt Abonyban, a művelődési ház színháztermében. Az elnök­ségben helyet foglalt Cyöre Sándor, az Elnöki Tanács tag­ja, országgyűlési képviselő, Baíla János, a járási pártbi­zottság első titkára, Inzsel Ot­tó, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának munkatár­sa, Erdélyi Gábor, a járási hivatal elnökhelyettese és dr. Somodi István, a nagyközségi pártbizottság titkára. Szabó Sándor, a nagyközsé­gi népfrontbizottság elnöke, a mozgalom negyvenéves múlt­ját méltatta, majd a helybeli testület munkáját értékelte. Részt vettek az országgyűlési és tanácstagi választások elő­készítésében, a békemozgalmi és szolidaritási rendezvények, a társadalmi munka szervezé­sében, a községfejlesztési ter­vek megvalósításában. Tevé­kenységükhöz az MSZMP nagyközségi bizottságától, a községi tanácstól és a társa­dalmi szervektől sok segítsé­get kaptak. A népfrontbizottság és a községben élő nők kap­csolata akkor erősödött meg, amikor megalakítot­ták a nőbizottságot. Kiemelkedő esemény volt a dolgozó nők 1974-ben megtar­tott fóruma. Az érdeklődők a vezetőktől választ kaptak kö­zös és egyéni gondjaikra. Ak­kor került előtérbe egyebek között a gyermekgondozáson levő nők művelődési igényei­nek kielégítése, bekapcsolódá­suk a közéletbe. Klubot nyit­nak a kismamák részére, ép­pen most szervezik. Sokat foglalkozott a nép­frontbizottság a vidékre járó dolgozók körülményeinek vizsgálatával, a velük kiala­kult kapcsolat bővítésével, és sikerült is előbbre lépnie. Ügy döntöttek, hogy a jövőben azokra a fórumokra, melye­ken a község fejlesztésével, a lakosság gondjaival foglalkoz­nak, meghívják az érintett vi­déki üzemek, vállalatok veze­tőit és tájékoztatják őket. A művelődéspolitikai fel­adatok végrehajtásából is részt vállalt a népfrontbizott­ság. Megnyitották a népfront zene- és múzeumbaráti köré­nek helyiségét, ahol rendsze­res összejöveteleket és sok kiállítást rendeztek már. Fi­gyelemre méltóan dolgozik a helytörténészcsoport, több tagjának munkája kapott ran­gos elismerést, országos és megyei díjat. A kör közreműködésével lett szép és vonzó a felszaba­dulási emlékmű környezete, közbenjárásuk eredménye a szociális otthon udvarán álló Kazinczy Ferenc-szobor. A zenebaráti kör sok szo­cialista brigádjának és ze­nét kedvelő embernek nyújtott élményt, szá­mos rangos rendezvénnyel. Cézár Owerkovcz lengyel zon­goraművész, budapesti és szé­kesfehérvári fellépése előtt, Abonyban hangversenyezett. A nagyközségben rendezték meg a Chopin-zongoraverseny döntőjét. A negyedik ötéves terv ide­jén Abony sokat fejlődött, és ebben jelentős részük volt a népfront aktivistáinak, a moz­galom részvevőinek. Ebben az időszakban épült a vízmű, bő­vült a villanyhálózat, több mint négy kilométer szilárd burkolatú út épült, autópar­koló-hely készült. A lakosság lelkes támogatásával, 22 ezer méter hosszú betonjárdával gyarapodott a település. Meg­kezdődött a belvíz'elvézető rendszer kiépítése, emelkedett az óvodai helyek száma, ifjú­sági tábor épült Salgóbányán, felújították és korszerűsítették az iskolákat és a bölcsődét. Üj tornaterem készült a So­mogyi Imre és sportudvar a Gyulai Gaál Miklós általános iskolában. Magasabb terméshozamokat értek el a termelőszövetkeze­tek, korszerűsödtek és növek­vő termelési értékeket állítot­tak elő az ipari üzemek. A lakosság társadalmi1 munkájának értéke meg­haladta a 17 millió forin­tot. Tanácstagi beszámolók Március 1-én, holnap, Ceg­léden, több helyen lesz ta­nácstagi beszámoló, este hat órai kezdettel. A 4. körzet lakóinak a Gubo- di utcában, a KISZ városi bi­zottságán tartja tanácstagi be­számolóját Gyigor József. A 6. és 7. körzetbelieknek, a Mészá­ros Lőrinc iskolában, Kiss András, és Nyújtó Ferenc, a 21. körzet lakóinak a közgazda- sági szakközépiskolában dr. Csapó István, a 32. körzet vá­lasztópolgárainak a Városgaz­dálkodási Vállalatnál ifj. Da­rányi István, a 43. körzetbe­lieknek a Kossuth Művelődési Központban Tokaji András, az 58. körzet lakóinak a talajjaví­tó vállalatnál Győré Sándor. A 68. körzetben lakóknak a Ger- je-telepi iskolában Hörömpő István, a 78. körzetbeliek szá­mára a MEZŐGÉP Vállalatnál Nagy István tart tanácstagi be­számolót. Este fél hat órakor kezdődik a 17. körzetbelieknek a mező- gazdasági szakközépiskolában Bársony Ferenc tanácstag be­számolója. TEKE Ceglédi győzelmek a második fordulóban A népfrontbizottság elnö­kének beszámolója után Szűcs László tanácselnök az V. öt­éves terv feladatairól tájékoz­tatta a jelenlevőket, majd a részvevők mondották el véle­ményeiket a hallottakról és az általános gondokról. Bállá János elismerését fe­jezte ki a mozgalom részve­vőinek jó munkájukért. A falugyűlésen megválasz­tották az új népfrontbizottsá­got és a megyei küldötteket. A nagyközségi bizottság elnö­ke ismét Szabó Sándor, he­lyettese Babcsán József né, ifj. Drávay József és Retkes Ist­ván, titkára dr. Horinka László lett. Gy. F. Zöldségbolt nyílik a lakótelepen A lakosság jobb gyümölcs­ös zöldségellátása érdekében a MÉK — a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával — hat korszerű gyümölcs- és zöld­ségboltot létesít a megyében, Cegléden, Nagykőrösön, Dobá­son, Dánszentmiklöson, Erden és Tápiószelén. A modern hű­tőkapacitással és korszerű be­rendezéssel ellátott, üvegfalú boltok építési és felszerelési költsége egyenként több mint 600 ezer forint. A vállalat termelési osztály- vezetője, Irházi Gyula elmon­dotta, hogy az új ceglédi üzlet a víztorony mellett, a Károlyi- lakótelepen nyílik meg a ta­vasszal. K. L. Tanácstagi beszámolóra Öt év - negyvenegymillió forint Ceglédre telepedett az este. Kerülgetik az emberek a Pesti úti tócsákat... Micsoda télvé­ge, ekkora sarat! Tanácstagi beszámolót hall­gatni igyekeznek az 56. és az 57. körzet lakói Cegléden, a talajjavító vállalat Pesti úti tanácstermébe. Társadalmi összefogás A meghívóban jelzett idő­pontra szinte minden hely foglalt. Megérkezett a két ta­nácstag is, Kürti András, a városi tanács elnöke és Barak József, a nyomdatelep nyug­díjas vezetője. Kettőjük nevé­ben, a tanácselnöké a szó. Nagy figyelem kíséri a rész­letes, mindenre kiterjedő be­számolót, a IV. ötéves terv ceglédi eredményeiről. A több mint 1800 lakás, a három mély fúrású kút, a két főnyomó­vezeték, a villany- és gázve­zeték-hálózat, a kilencszáz ágyas kórház, az óvoda és böl­csőde, a középiskolás kollé­gium, s lehetne még sorol­nunk, mind az elmúlt öt év során készült. Az iparfejlesztés kiterjedt az ÉVIG ceglédi gyárára, a PE- NOMAH-nál sok minden vál­tozott s változik a jövőben is. Ide települt a hordógyár, épü­lőfélben az AFIT-szerviz és a tejüzem. Csaknem egymilliárd forin­tot fordítottak városfejlesztés­re, a lakosság pedig öt év alatt 41 millió forint társadalmi munkával segített. Kürti András elmondta, ez az ötéves terv is lakáscentri­kus lesz Cegléden, de a köz­lekedésen és a szolgáltatás helyzetén is szeretnének javí­tani. Földforgaió teherautók Elsőként Barak József a Hollós utca és környéke csa­tornázásáról, vízrendezéséről szól hozzá a tájékoztatóhoz, majd ötvös János a Pesti út csapadékvíz-elvezetéséről be­szél, s Benczik Lászlónak is van róla mondanivalója. — Jobb minőségű facseme­te kellene a fásításhoz — jegy­zi meg Jakab József, a Kereszt utcából. — A faültető akció során kapottak közül kevés eredt meg. Dani György a Szél utcá­ban lakók bosszúságáról ad hírt, de mint kiderül, nemcsak egy utca lakói vallják: a ha­talmas teherautóknak, ha épp nem célfuvar kényszeríti őket, nincs keresnivalójuk a földes kis utcákban. Felszántják az úttestet száraz időben is, most meg még jobban. A Kereszt utcában lakó Tóth Imre véleménye: — Cegléd virágos, gondo­zott kis utcáiban néha nagy rendbontást visznek végbe a behemót járművek. Az ember­nek elmegy a kedve a ház előtti kiskert gondozásától, az úttest rendezésétől. Kérdések, kérések — Szeretnénk, ha az Urbán Pál utcában is készülne járda. Mi, az utca fiatal lakói, szíve­sen dolgozunk társadalmi mun­kában — indítványozza Sze- beni Károly. Dogosi János vízvezetéket kér a Kiserdő utcai lakóknak: — Lesznek az árokásásra vállalkozók. — A gázvezeték építéséről, továbbhaladásáról is jó lenne többet tudnunk — szól Szarka József. Vörös Pálné a szociális ott­honban élők kérését tolmá­csolja. ★ Az, hogy sokan szót kér­tek, azt jelenti, hogy a ceglé­diek törődnek környezetükkel, a város fejlődésével. És mint szavaikból kiderült, készek érte hozni újabb áldo­zatokat is. E. K. Tisztítják a kutat Megkezdte a ceglédi strandfürdő lermálkútjának tisztí­tását a Vízkutató és Fúró Vállalat. A terv szerint, március elejére végez a munkával. Apátl-Tóth Sándor felvétele Kitették a rokkáját Fonóházak világa Kinek helye az ajtónál, kinek a kemencénél Folytatódott a tekézők csa­patbajnoksága, a második for­dulóban mindkét csapat itthon játszott, s nyert. i NB II mérkőzésen: KÖZGÉP SE—V. Ikarus 7:1 2557:2485 Jók: Sárik (435), Murányi (434), Nyíri (431), Molnár (430), Varga (428). A KÖZGÉP visz- szavágott a múlt évben, Ceglé­den elszenvedett vereségért, biztosan fektette kétvállra el­lenfelét. NB Ill-ban: Bem SE—Bp. Gázgyár 6:2 2562:2404 Jók: Hldgyvig (460), Tarsoly (440), Hollósi (439), Nagy (431). A vendégek két egyéni győzel­met el tudtak érni, holott ősz-, szességében a Bem SE több fát ütött, mint a KÖZGÉP, a Gázgyár pedig kevesebbet, mint az Ikarus. A következő fordulóban ide­genben, Budapesten játszanak a ceglédiek: a KÖZGÉP SE a Bp. Postással, a Bem SE a Csavarárugyárral méri össze erejét. (u.) A FONÓ a valamikor lené­zett és üldözött népi kultúra egyik tartozéka volt. Szerette a fiatalság, melyet.. vonzásá­ban tartott: ifjak, lányok, szó­rakozási alkalmak hiányában, ott verődtek össze. Vonzereje a társas munkának mesével, közös játékokkal és tánccal való összekapcsolásában rej­lett. Az egyház elítélte, a ha­tóságok üldözték, mégsem tudták megsemmisíteni. Váro­sunkban a jelen század tizes évéig működtek fonóházak. Tiltásuk írásos emlékei a XVI. és XVII. századtól is­meretesek. Egy 1849. évi do­bolás így kelt ki ellenük, de­cember 9-én: „Tapasztaltatván miszerint a fonóházak minden eddigi ti­lalom ellenére is mind a mai napig gyakoroltatnak: ennél fogva szigorúan meghagyatik, hogy a’ kik a’ lakosok közül ezeknek utánna a’ fonóháza­kat, mint számtalan rossznak kútfejét, károknak és rendet­lenségeknek eszközét, a fia­talság egyrészének erköltsben megvesztegető fészkét házaik­nál meg engedik, a’ legszigo­rúbb bírói fenyítéket és bün­tetést fogják magokra vonni.” A fonók, kivált a társas fo­nóházak, az őszi betakarítás­tól a farsang végéig tartó téli foglalkozások helyei voltak, tilalmi napokkal. Kedden és pénteken nem fontak, sem vasárnap, sem ünnepnap, nem Luca, Borbála, és Miklós nap­ján, karácsonykor sem. Kétféle szervezésű fonóról tudunk. Rokonok házánál, he­tenként váltott volt az egyik, a másikat egyívásúak, bérelt házban tartották, azért, hogy a maguk vagy a másoktól föl­vállalt csepűjüket fölfonják. A szobát rendszerint idős, ma­gányos asszonyoktól, leányok vették bérbe azokkal, akik ve­lük egy klasszisba, seregbe tartoztak. A gallyat, szalmát a kemence fűtésére, a gyertyát, később a petróleumot, világí­tásra, közösen adták össze. De vittek a legényeknek cuk­ros főtt kukoricát is. Egy-egy fonóban tíz-tizen- két leány volt. A hagyomá­nyok három „felekezetről” szólnak: a süldőlányokéról, az eladólányokéról és külön az asszonyok fonójáról. A TÁNCOSFONÖKBAN es­te hat órakor kezdődött a munka. Az ülés sorrendjét megszabták: minél régibb tag volt a lány, annál közelebb ült az ajtóhoz, és minél ké­sőbbi, annál közelebb a ke­mencéhez. Amíg csak maguk voltak, daloltak, házasító nótákat. A legények a jószágok etetése, itatása után érkeztek, az ab­lak alatt gyülekeztek, énekel­tek, majd beléptek a fonóba, kalap és égő pipa nélkül. A kalap és a pipa csak a házi­gazdát illette meg. Ha valamelyik legény ké­sett, a lányok a kéménybe kiáltották a nevét. A lányok pádon ültek, a kiválasztott fiú a lábukhoz ült, gyalog­székre. A legények bevonulása sem szakította meg a mun­kát, mert ősi szokás szerint, két orsó lefonása előtt nem szabadott szünetet tartani. A lányok azon igyekeztek, hogy a legények haját becsípjék a csepű közé, a legények az or­sót lesték, mert ha az leesett, fölkaphatták, s a lány csók­kal váltotta ki... MESÉK, találós kérdések hangzottak el munka közben. Se szeri, se száma a sok-sok ismertnek. íme, egy ceglédi fonómese: „Tizenkét fonólány font a fonóban. Tizenegynek volt mátkája, csak éppen a tizen­kettediknek nem. Minden es­te volt fonó, minden este el­ment a tizenegy leány, csak a tizenkettedikhez nem ment senki. A tizenkettedik azt gondolta magában, ott a többi közt, hogy nem bánná, akár ha az ördög is udvarolna neki. Másnap este bement az aj­tón egy magos férfi. Mikor a hetedik fonólány leejtette a fonalat, lehajolt, akkor látta, hogy annak a férfinak ló a lába. Mikor elment mind a tizenkét legény, a hetedik mondta a tizenkettediknek. — A te mátkádnak ló a lába. De az nem akarta elhinni. Másnap este akarattal ledob­ta a fonalat, lehajolt, és látta, hogy az ő legényének ló a lába. Másnap elment a javasasz- szonyhoz, aki a faluban lakott, megkérdezte, hogy szabadul­jon tőle? Azt mondta a ja­vasasszony, hogy tetesse ma­gát halottnak. A tizenegynek megmondta ezt a tizenkettedik, mit taná­csolt a javasasszony. A tizen­egy lány összevert egy ko­porsót, s a lányt belefektet­ték. A köszöböt fölszedték, és a küszöb alá ásták el a ko­porsót. majd a küszöbfát rá­tették. Este együtt mind a tizenkét mátka. Mind a tizenegy meg- tanáta a magáét, csak a ti­zenkettedik nem. A tizenegy lány megmondta a legénynek, hogy meghalt a lány. Másnap este mán nem is jött a tizen­kettedik, az ördö7. Akkor ki­vették a küszöb alól a kopor­sót a lánnyal. A tizenegy lány férjhöz ment, ez a tizenkettedik pe­dig öreglány maradt.” (Vasas István, 1880) A KÉ ORSÖ lefonása előtt a legények játszottak, kártyát is. Más vidéken ekkorra es­tek a maskarás fonólátogatá­sok. Az orsók fölpödrése után, az est végeztéig, közös társas­játékokkal szórakoztak. Köz­ben, ha egy legénynek haza kellett mennie, a szeretője kikísérte. Az, ha sokáig el­maradt odakinn, a lányok fa­kanalat zörgettek a szobában. A napi fonás után megették a magukkal vitt ételeket, ke­veset táncoltak, olykor citera- szóra, aztán hazamentek, pá­ronként. Amolyan házasságszerző in­tézmények is voltak a fonó­házak. A hatósági és egyházi véleménnyel szemben, na­gyon is vigyáztak a lányok magukra, mert a hírbe kevert lány értéke csökkent, férjhez- menetele forgott kockán. A legnagyobb bizonyítéka egyes vidékeken az. hogy az ilyen lány rokkáját, megérkezése után, cimborái kivitték a pit­varba. „Kitelték a rokkáját”, hallatszik imitt-amott még naojainkban is. A fonót az időszak végén táncos mulatsággal fejezték be. Az asszonyok fonójában sok volt a pletyka és a kommen- dálás. a nóták kissé szaba­dabbak voltak, de az asszo­nyok nem táncoltak, sem köz­ben, sem a végén. IDÉZIK a régi időket Ceg­léden a jó minőségű kender­földek, a néorajzi gyűjtemé­nyek fonódalai, meséi és a re­mekbe faragott csörgőrokkák, vésett szövegükkel: „Bolond mit nízö, ládd, hogy rokka vagyok.” Hídvégi Lajos 1 k k

Next

/
Thumbnails
Contents