Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

xMtao 1976. FEBRUAR 4., SZERDA Francia kommunisták kongresszusa Harcban a demokratikus többségért Ü '' j köntöst öltött az Humanité Dtmanche, a Francia Kommunista Párt XXII. kongresszusának mai megnyitása alkalmából. Ez a formai változás is jelzi, hogy a<z európai munkásmozgalom egyik legna­gyobb alakulata ötnapos, legmagasabb szintű tanácsko­zását megújulásnak, küzdelme új szakaszának szánja. Az FKP kétségtelenül nagy változásokon^ment át. Mindenekelőtt megfiatalodott. A megyei küldöttérte­kezleteken a delegátusok zöme a húsz- és harmincéve­seket képviselte, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a francia munkásfiatalok a jövőt a szocialista társada­lomban látják. Nem téveszti meg őket a hivatalos kor- mánypropag and a, amely tagadja az osztályn arcot, minduntalan reformokról beszél, miközben óvja a tőkés termelési rendet. Megpróbáltatásokat hozott a francia munkásosz­tálynak, és általában minden dolgozó rétegnek az a két esztendő, amely az FKP XXI. és XXII. kongresszusa között eltelt. A tőkés válság nyomán a munkanélküliek száma egymillió fölé emelkedett, az infláció 1974-ben 15 százalékos volt, 1975-ben 'is még több mint 10 százalé­kos. A termelés — első ízben a háború óta — tavaly neon emelkedett, hanem 3 százalékkal csökkent. A kor­mány az új évre javulást ígért, de már most, január után helyesbít. Inkább rosszabb lesz — ismeri be. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség további százezrek­kel növekedhet, az infláció szintje megint az évi 10 szá­zalék fölött lesz. A mozgósítás tanácskozása tehát a Francia Kom­munista Párt szerdán megnyíló XXII. kongresszusa. A mozgósításé arra, hogy a tőkésosztályt képviselő kor­mányzást a néptömegek demokratikus kormányzása váltsa fel, a baloldal többségbe kerüljön. Erre megvan minden, esély. A kongresszus nem a múltba néz, hanem a jövőbe tekint. Az eredeti politikai menetrend szerint, amely változhat, 1977-ben városi választások lesznek, 1978-ban pedig parlamentiek. Ha sikerül nem csupán megőrizni, hanem tovább is fejleszteni az 1972 óta két­ségtelenül gondokkal érvényesülő baloldali egységet, ak­kor ezeken az erőpróbákon a francia baloldal győze­lemmel kerekedhet fölül. A francia kommunistáknak azonban nem csupán a nagytőke kormányzatával kell szembenézniük, de időn­ként szövetségesükkel, a szocialistákkal is. Mitterand, a Francia Szocialista Párt első titkára azt vallja, hogy magát a baloldalt is „kiegyensúlyozni” kell, a kommu­nisták rovására megnövelni a szocialista szavazók tá­borát. E helyzetnek megfelelően az FKP XXII. kong­resszusa ez alkalommal nemcsak a következő országos párttamácskozásig terjedő taktikáját dolgozza ki, hanem hpssziú távú stratégiáját is. Olyan elvi problémákat kell megoldania, hogyan fest majd a szocialista társadalom francia körülmények között. Azt vallja, hogy a kidol­gozásakor messzemenően tekintetbe kell venni az or­szág gazdaságának fejlett szintjét, népének gazdag de­mokratikus hagyományait, politikai érettségét. A XXII. kongresszus ennek megfeleően bizonyos mértékben túl akar mutatni a baloldali egységen és a francia nép egy­ségének jelszavát fogalmazza meg — a demokratikus többség megteremtéséért. A francia kommunisták kongresszusa az egész nyu­gat-európai munkásmozgalomnak is fontos eseménye. Megerősítik ezt a megállapítást a tőkésvilág reagálásai ds. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter egyik fő céljának tekinti a nyugat-európai baloldali előretörés megfékezését, a baloldali kormányszövetségek választá­si fölülkerekedésének megakadályozásét. A vezető szo­ciáldemokraták — Willy Braiídt. Harold Wilson, Olof Palme — ugyancsak a nyugat-európai kommunista pár­tok megerősödése miatt aggódnak. Ez az elérhető kö­zelségbe került cél — a demokratikus hatalomváltás le­hetősége néhány nyugat-európai tőkésországban — teszi elsőrendű nemzetközi eseménnyé a Francia Kommu­nista Párt XXII. kongresszusát. Várkonyi Tibor A Szintűim Köztársaság elnöke fogadta Púja Frigyest A külügyminiszterek hivatalos tárgyalásaira is sor került Benjamin Henry Sheares, a Szingapúri Köztársasági elnö­ke keddén fogadta Púja Fri­gyes külügyminisztert. A magyar külügyminiszter látogatást tett U. Kuang Ju miniszterelnöknél. Kedden került sor Púja Fri­gyes és S. Radzsaratham kül­ügyminiszter hivatalos tár­gyalásaira is. A szingapúri külügyminiszter vacsorát adott magyar partnere tiszte­letére. Teljes nézetazonosság Befejeződtek az MSZMP küldöttségének tanácskozásai a Görög Kommunista Párt vezetőivel A Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására 1976. január 28— február 2 között látogatást tett Görögországban a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, Gyenes András­nak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A küldöttség tagja volt Bara­nyai Tibor, a KB osztályve­zető-helyettese és Rusz János, a KB munkatársa. Az MSZMP küldöttsége megbeszéléseket folytatott a Görög Kommunista Párt ve­zetőivel. Az őszinte, elvtársi légkörben lezajlott megbeszé­léseken a GKP képviseleté­ben részt vett Harilaosz Flo- rakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Antoniosz Amba- tielosz, a politikai bizottság tagja, Koszlasz Vulgaropulosz, a szaloniki városi pártbizott­ság titkára * és Oresztisz Ko- lazov, a KB munkatársa. A Görög Kommunista Párt küldöttsége — a látogatásról kiadott közlemény szerint — tájékoztatást adott a párt erejének és tömegbefolyásá­nak növekedéséről, a mun­kásosztály egységéért, az an- tiimperialista és monopó­liumellenes erők összefogá­sáért folytatott tevékenysé­géről abban a küzdelemben, amelyet, a nemzeti független­ségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért foly­tatnak. Az MSZMP küldöttsége nagyra értékelte a görög test­vérpárt nehéz feltételek kö­zött vívott küzdelmének ered­ményeit és kifejezte a ma­gyar kommunisták szolidari­tását a Görög Kommunista Párttal, a társadalmi hala­dásért harcoló valamennyi görög haladó erővel. A két párt képviselői meg­állapították, hogy pártjaink együttműködése megfelel a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus elvei­nek, jól szolgálja a népeink és a nemzetközi kommunista mozgalom céljainak meg­valósítását, a béke, a bizton­ság és a társadalmi haladás érdekeit. A két párt alap­vető feladatának tekinti, hogy fellépjen az opportunizmus, mindenfajta szakadár tevé­kenység és szovjetellenesség ellen. Teljes nézetazonosság mu­tatkozott a két testvérpárt között a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Görög Kommu­nista Párt képviselői megál­lapodtak a kétoldalú együtt­működés továbbfejlesztésében, a sokoldalú testvéri kapcso­latok erősítésében. A magyar pártküldöttség görögországi látogatása jól szolgálta eze­ket a célokat. A küldöttség kedden haza­érkezett Görögországból. Fo­gadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent dr.' Berecz János, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának vezetője. A SZOVJETUNIÓ KOM­MUNISTA PÁRTJA közelgő XXV. kongresszusa alkalmá­ból „A lenini úton” címmel kiállítást rendez a moszkvai Forradalmi Múzeum. A kiállí­tás először Szófiában lesz lát­ható. majd a többi szocialista országokban is bemutatják. Vendégünk: Pedro Pires Miként már közöltük, ma hivatalos magyarországi láto­gatásra érkezik Pedro Pires, a Zöldfoki Köztársaság minisz­terelnöke. ,, Pedro Pires 1934-ben szüle­tett Fogo szigetén. Tanulmá­nyait Portugáliában végezte, ahonnan Ghánába kényszerült száműzetésbe, itt találkozott Amilcar Cabrallal, az afri­kai függetlenségi mozgalom néhány évvel ezelőtt meggyil­kolt ismert vezetőjével. Ezt követően Conakryban élt, ahol a Guinea-Bissau és a Zöldfo­ki szigetek Afrikai Független­ségi Pártjának (PAIGC) köz­pontja működött a független­ségi háború alatt, 1969—70- ben a keleti front politikai megbízottjaként tevékenyke­dett, 1970—73-ban a déli front képviselője volt a haditanács­ban. A PAIGC kongresszusa a Zöldfoki szigetek Nemzeti Bizottsága elnökévé választot­ta. A PAIGC delegációjának élén Londonban és Algírban Pedro Pires folytatta az első megbeszéléseket a portugál kormánnyal, s ennek eredmé­nye volt Guinea-Bissau füg­getlenségének elismerése. Azt a delegációt is ő vezette, amely a Zöldfoki szigetek függetlenségéről tárgyalt a portugál kormánnyal. 1975. július 5-től a Zöldfoki szigetek Köztársaságának miniszterel­nöke. KAUKÁZUSI HADGYAKORLAT Újabb lépés a béke felé — Helsinki szellemében MEGFIGYELŐK NYILATKOZATAI A kaukázusi katonai kör­zetben folyó had testgyakori a- tokon — mint jelentettük — jelen vannak az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett több dél­kelet-európai ország megfi­gyelői. A külföldi vendégek az alábbi nyilatkozatot adták a TASZSZ tudósítójának: Panajot Karakacsanov al­tábornagy, a Bolgár Népköz­NYUGA TSZAHARA Élénk diplomáciai tevékenység I Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, kérésére fogadta Ali Abdallaoui-t, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövetét, aki át­adta Huari Buníedicn algériai elnök üzenetét a Nyugat- Szahárában kialakult helyzetről. Továbbra is élénk diplomá­ciai tevékenység zajlik az al­gériai—marokkói kapcsolatok normalizálása érdekében. Em­lékezetes, hogy a két észak­afrikai ország fegyveres ala­kulatai a múlt héten a nyugat- szaharad Amgala oázis körze­tében fegyveres ütközetet vív­tak. Huari Bumedien algériai ál­lamfő kedden Algírban fogad­ta Hoszni Mubarak egyiptomi aielnököt, aki Szadat elnök megbízásából közvetítem igyekszik az érdekelt felek társaság moszkvai katonai attaséja: „A szovjet kormány kezdeményezése, az, hogy meghívta a hadgyakorlatra a Bolgár Népköztársaság, a Gö­rög Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Tö­rök Köztársaság és a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megfigyelőit, nagy visszhangot keltett Bul­gáriában. A hadgyakorlat is­mét megmutatta a szovjet fegyveres erők magas fokú képzettségét. A szovjet fegy­veres erők a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel testvéri egységben éberen őr­zik a forradalom vívmányait”. Zorko Csanádi vezérőrnagy, a jugoszláv hadsereg képvise­lője: „A Szovjetunió meghí­vását, hogy megfigyelők ve­gyenek részt a „Kaukázus” fedőnevű hadgyakorlaton, Ju­goszláviában az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet szellemének újabb megnyilvánulásaként a béke felé tett újabb lépéseként fo­gadták. Minden egyes találko­zásunk a szovjet néppel, di­között. Mubarak hárompontos tervet terjesztett elő. Ebben felszólítja a szembenálló fe­leket: 1. szüntessék be egymás elleni katonai akcióikat; 2. a tűzszünet létrehozása után negyvennyolc órán belül Kai- j cső fegyveres erőivel a leg’ róban tartsanak értekezletet, amelyen az algériai, a marok­kói és az egyiptomi külügy­miniszter venne részt; 3. hív­janak össze egy algériai—ma­rokkói—egyiptomi csúcsérte­kezletet, az államfők részvé­telével. kedvezőbb benyomásokat kel­tik bennünk. Sokra értékeljük a szovjet kormány erőfeszíté­seit, hogy a béke javára csök­kentsék a fegyverzetet.” Jevsztratiosz Kambiotisz re­pülő vezerezredes, a görög parancsnokság képviselője: „A szovjet kormány meghí­vását, hogy a Görög Köztár­saság képviselője vegyen részt Dél-vietnami napió (2) Támaszpont — békében A vietnami háború befeje­zéséről intézkedő, 1973. ja­nuár 27-én Párizsban aláírt megállapodás 4. fejezetének 11. cikkelye a többi között így szól: „A két dél-viet­nami fél a tűzszünet után haladéktalanul megvalósítja a nemzeti megbékélést és az egyetértést, véget vet az ellenségeskedésnek, megtilt minden megtorlást és meg­különböztetést olyan egyé­nekkel és szervezetekkel szemben, amelyek a felek va­lamelyikével együttműköd­tek”. Vajon hogyan érvénye­sül a győztesek bölcs humá­numa, türelme és megértése a Thieu-féle hadsereg volt katonáival és tisztjeivel, az egykori adminisztráció tag­jaival szemben? Elöljáróban nem árt meg­említeni, hogy múlt év áp­rilis 30-ára teljesen felbom­lott a saigoni hadsereg. Kö­rülbelül 1,2 milliós létszámá­val, több mint kétezer harc­kocsijával, 1500 tüzérségi lö- vegével, 1800 harci gépével és helikopterével, 1600 hadi­hajójával — a Pentagon vé­leménye szerint — a világ negyedik legerősebb hadse­regének számított. A haza­fias erők világraszóló győ­zelme egyszersmind a hábo­rúk históriájának egyik leg­nagyobb hadizsákmányát is jelenti, amelynek értéke dollármilliárdokban mérhető. A volt tisztek és katonák átnevelő tanfolyamot köte­lesek végezni. Magától érte­tődik, hogy a közlegényekés a tisztesek tanfolyama jóval rövidebb, s a körülményektől függően — mindenkinek az esetét egyénileg elbírálják — lehetőleg a lakhelyen ren­dezett néhány felvilágosító előadásból1 áll. Más a tisztek elbírálása: őket a forradal­mi kormányzat hosszabb tan­folyamokra irányította. Ho Si Minh-várostól észak­ra, a Bien Hoa felé vezető úttól nem messze egykori ha­di bázis. (Hasonlót, kisebbet vagy nagyobbat számtalant láttam Dél-Vietnamban. Oly­kor az volt az ember érzé­se: az országot egyetlen ha­talmas támaszponttá építet­ték ki az amerikaiak és csat­lósaik.) A fából készült ba­rakkokat valamikor egy lö­vészezred katonái népesítet­ték be. Most a néphadsereg 877. számú egysége állomá­sozik itt. Békés feladattal: volt saigoni tisztek átneve- lésével telnek napjaik, hó­napjaik. — Különféle fegyvernemek egykori tisztjeiből gyűlt itt össze néhány száz — tájékoz­tat a vietnami néphadsereg ezredese, az egység parancs­noka. — Naponta előadáso­kat hallgatnak végig és fi­zikai munkát végeznek: el­tüntetik a háború nyomait, tatarozzák a körletet. Az elő­adások anyaga változatos. Megismerkedhetnek a DIFK céljaival, az amerikai ag­resszió következményeivel} társadalmi és gazdasági vo­natkozásban egyaránt, s arra is kitérnek a foglalkozások, hogy milyen feladat vár rá­juk a polgári életben. Azon a napon, amikor a tá­maszponton jártam, mintegy száz tiszt számára ért véget az átnevelés. Családtagjaik körében alkalom nyílt arra is, hogy elbeszélgessünk ve­lük. Le Phu Hanh hadnagy pél­dául a légierőknél szolgált, a Tharí Son Nhut repülőtér föl­di állományába tartozott. — Már a béke első napján, 1975. május 1-én jelentkez­tem a forradalmi erők pa­rancsnokságán, mert belát­tam, mennyi keservet, szen­vedést zúdított ránk a há­ború. Június 23-ára kap­tam meg a behívót az átneve- lésre. Örömmel tettem eleget a felhívásnak. — Félt-e a megtorlástól? — Eleinte igen. Annyi min­dent beszéltek Saigonban a népi érők kegyetlenkedései­ről, hogy magam is tartot­tam tőle, bár tartalékos tiszt voltam. Aztán minden jóra fordult: a magunk sorsán győződhettünk meg a ten­denciózus rémhírek alapta­lanságáról. A volt hadnagyot három gyermeke és felesége kíséri majd haza otthonába. Es az­után? — Repülőtéri szakember vagvolo ígéretet kaptam, hogy visszavisznek a régi állásomba, s a polgári repülés irányításával ott folytatom, ahol. a háború utolsó nap­ján abbahagytam. Ngo Thiec Dang orvos őr­nagy 33 éves. 1968-tól a sai­goni hadseregben szolgált. — Behívtak, nem tehettem mást, mint Oly sok honfitár­sam, akinek ugyancsak nem volt ínyére a háború. — Nem bántalmazták? — Ugyan, mit képzel! Rendkívül korrekt bánásmód­ban volt részünk, bár ami a fizikai munkát illeti, bizony eleinte nehezen ment. Az orvos szüleihez tér vissza. Rövidesen munkába áll Saigon egyik orvosi ren­delőintézetében. Nguyen Van Loc 57 éves, ezredes, volt hadosztálypa­rancsnok búcsúzik társai ne­vében a tanfolyam parancs­nokaitól. Becsületes beillesz­kedést ígér a társadalomba, a vietnami nép javára végzett tisztességes munkával sze­retné jóvá tenni, amit ha­zája ellen vétett. S az al­kalmi műsorban fellépő volt tisztek kórusa arról dalol, hogy az egykori ellenség so­rából ők is a forradalom út­jára lépnek. Gyapay Dénes (Következik: Chum-chum, dai és a lehetőségek.) a „Kaukázus” fedőnevű had­gyakorlaton, országunk közvé­leménye úgy értékeli, hogy a Szovjetunió maradéktalanul teljesíti a helsinki értekezle­ten vállalt kötelezettségeket. Nagy érdeklődéssel veszek részt a nagyszerűen megszer­vezett hadgyakorlaton. Figye­lemre méltó á szovjet- kato­nák kiképzésének, hegyvidéki viszonyok között a technika alkalmazásának magas szín­vonala. Különösen impozáns a helikopterek tevékenysége”. Haky Kaiya dandártábor­nok. a török parancsnokság képviselője: „A török közvé­lemény széles körei lelkesén üdvözölték országunk megfi­gyelőjének meghívását: ezt a Szovjetunió olyan új, békés kezdeményezéseként fogadták, amely teljes mértékben meg­felel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet be­tűjének és szellemének. Köz­társaságunk katonai köreiben teljes megértésre talált ez a lépés. Ügy értékeljük a meg­hívást, mint újabb jelét az or­szágaink közötti jószomszédi kapcsolatok erősödésének és fejlődésének. A hadgyakorla­ton meggyőződtem arról, hogy a szovjet haditechnika a leg­bonyolultabb feladatok meg­oldására is képes á h arcme­zőn”.

Next

/
Thumbnails
Contents