Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-24 / 46. szám

1976. FEBRUÁR 24., KEDD xMtap Szorosabb kapcsolatban az üzemekkel Szervezettebben vesz részt az egészségnevelésben a gyógyszertári központ Pest megye gyógyszertárai­ban 1971-ben 9 millió 480 ezer társadalombiztosítási vényre — ismertebb nevén receptre — adtak ki gyógy­szert. A vények, receptek száma 1975-ben már 11 mil­lió 324 ezer volt. A forgalom növekedésével azonban nem emelkedett a szak­képzett gyógyszerészek száma, sőt egyre na­gyabb számban kellett szakképzetlen munkaerő­ket, asszisztensjelölteket alkalmazni és a mindennapi munkán fe­lül speciális tanfolyamon asszisztensekké képezni őket. 1971-ben harminchétén kap­tak asszisztensi képesítést, 1975-ben pedig negyven­nyolcán. A Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának 111 gyógyszertára, 9 kisegítő gyógyszertára, 1 mozgó gyógy­szertára és körülbelül 70 or­vosi kézi gyógyszertára van. 1975. december 31-én 1432 dolgozója volt a vállalatnak, ebből 1283 nő, az Ü6szlét- számnak majdnem 90 száza­léka. A nők közül jelenleg kettőszázöten vannak szülési szabadságon, és gyermekgon­dozási segélyen, s a gyógy­szertári központ súlyos mun­kaerőgondokkal küszködik. Ezeket a statisztikai ada­tokat a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának írásos beszámolója tartal­mazza, amelyet a megyei ta­nács egészségügyi és szociál­politikai bizottsága vitatott meg legutóbbi ülésén. A gyógyszertári központ te­vékenysége szerteágazó: gyógyszerkészletezés és for­galmazás, valamint a közép­üzemi gyógyszergyártástól kezdve a gyógyszertárak építésén és fenntartásán keresz­tül az asszisztenskepze- sig számos feladatot Iát el a vál­lalat. A központra tulajdon­képpen egészségügyi ellátási feladatok hárulnak, mégis vállalati, kiskereskedelmi for­mában működik. Ez gyakor­latilag azt jelenti, hogy a gyógyszertári központ tevé­kenységét az ellenőrző szer­vek jövedelmezőségi szem­pontból vizsgálják, pedig a kereskedelmi forgalom ala­kulását a vállalat nem tudja befolyásolni. A megye területén egyes gyógyszertárak nagy nehézsé­gek között, alkalmatlan, szűk, nedves épületekben működ­nek. A fejlesztési, beruhá­zási lehetőségek korlátozot­tak. A nehézségeket növe­lik, hogy a községi gyógy­szertárak többnyire nélkülöz­hetetlen tartozékát, a szol­gálati lakást, a nyugdíjba me­nő gyógyszertárvezetők az esetek túlnyomó többségé­ben nem adják vissza, és erre — cserelakás hiányában — az illetékes tanács sem köte­lezheti őket. Természetesen nemcsak a gondokkal, hanem az eredmé­nyekkel is foglalkozott a bi­zottság ülése. Az értékelő ke­reskedelmi adatokon felül részletesen elemezték a dol­gozók életkörülményeinek ala­kulását, anyagi, erkölcsi meg­becsülésüket és közéleti tevé­kenységüket. A megye városaiban, köz­ségeiben működő párt-, ta­nácsi és különböző társadal­mi szervezetekben kettőszáz- ötvenheten töltenek be külön­böző tisztségeket, részt vesz­nek rendszeres társadalmi munkábah. 1975-ben százhuszonketten kap­csolódtak be iskolák, óvo­dák részére nyújtott cgészségnevelő-felvilágosító munkába, s a KÖJÁL felkérésére is sokan láttak el különböző szakmai ellenőrző feladato­kat. A gyógyszertári központ belső élete rendezett. A jó munkahelyi légkör egyik jel­lemzője, hogy a vállalattól kilépők legtöbbször nem anyagi okok, munkahelyi problémák miatt mennek el, hanem — főleg az assziszten­sek körében — családi okok, elköltözés miatt. A bizottság a beszámoló alapján meghatározta a ten­nivalókat is. Javaslataik sze­rint a vállalatnak intenzí­vebb kapcsolatot kell terem­tenie a helyi tanácsokkal, az ipari, mezőgazdasági üze­mekkel, szövetkezetekkel, an­nak érdekében, hogy enyhít­sék a gyógyszertári hálózat felújítási, korszerűsítési gond­jait. Szervezettebb formában kell az egészségnevelés kér­déseivel foglalkozni, közvet­lenebb kapcsolatot kell te­remteni a betegekkel, és szé­lesíteni kell az egészségneve­lés fórumait. K. Gy. M. Nem az adó miatt Sok a visszaadott iparengedély Csökken a szolgáltató kisiparosok száma Pest megyében 1975 elején 9300 ipar- vagy működési engedélyes kisiparos dolgozott Pest megyében. Mi­re a naptár 1976. január else­jét mutatott, számuk három­százzal csökkent:: tavaly 1400 régi adta vissza, és csupán 1100 kért új engedélyt. Hosszú évek óta a múlt esztendőben fordult elő először, hogy töb­ben hagytak fel az iparűzés­sel, mint ahányan belekezd- tek. De a 300-as csökkenés ön­magában nem lenne jelentős, csakhogy az engedélyről le­mondottak nagy része javító­szolgáltaié kisiparos és az újak, még ha a lakosság szük­ségleteinek kisegítését vállalnák is valamennyien, akkor sem ugyanott pótolja mindegyik a hiányt, ahol az engedély visz- szadása következtében keletke­zett. Van község, amelyikben egy elferdült cipősarkat sem lehet meg javíttatni, a legköze­lebbi borbély a harmadik fa­luban található, pedig nem­rég még helyben is akadt. Köztudomású, hogy néhány nagyközségben mostanáig is hiányzott többféle szolgáltató kisiparos, a kis községekben pedig még több. Tavaly éppen ezek a hiányok fokozódtak. Pedig sehol sem nélkülözhető a lakosságnak szolgáltatást nyújtó, illetve a szükséges ja­vítást elvégző kisiparos, hiszen a ktsz-ek, állami vállalatok ja­vító-szolgáltató hálózata még nem épült ki eléggé Pest me­gyében sem. Mi az oka az iparengedé­lyek nagy számú visszaadásá­nak? Szóbeszéd szerint az adó. Éppen ezért kerestük fel dr. Sólymos Máriát, a megyei tanács pénzügyi osztálya la­kossági adókivetési csoportjá­nak vezetőjét. Fiatalok is — A mendemondákról ma­gam is hallottam, de hogy nem kisiparosok terjesztik, abban biztos vagyok — mon­dotta. — A megyében műkö­dő 9300 kisiparosból 800 élve­zett a múlt évben adómentes­séget és a többiek 78 és fél millió adót fizettek. 1974-ben 61 milliót vetettek ki a kisipa­rosokra; időközben azonban számuk és forgalmuk is na­gyobb lett. Egyébként a mun­kát már elvégezni nem tudó, idős kisiparosok minden évben sokan vonulnak vissza műhe­lyükből. — Igaz, csakhogy tavaly ja­vakorabeli, sőt fiatal kisiparo­sok és javító-szolgáltatást vég­ző működési engedélyesek fel­tűnően sokan mondtak le az iparukról, míg a nagyobb ipari megrendeléseket teljesítő és az exportra dolgozó kisiparosok kevesebben. — Meggyőződésem szerint nem az adó miatt. A javító- szolgáltatást kezdő kisiparos két évig nem fizet adót és ké­sőbb, ha kisebb lakosságú köz­ségben dolgozik, vagy akár valamelyik város olyan terü­letén, ahol egyáltalán nincs, vagy kevés a szakmájába vá­gó iparos, jelentős adókedvez­ményt élvez. 1975-ben 4250 kisiparos létesült Ilyen vagy egyéb címen adókedvezmény­ben. Például idős kora miatt vagy azért mert tanulót tar­tott. Elengedett adójuk össze­ge öt és fél millió volt. A jövedelem figyelembevételével — Egész Pest megyében azonban, összesen 540 ipari ta­nuló volt kisiparosnál, 180-nal kevesebb, mint 1974-ben. — Feltételezem, hogy nem a mesterek húzódoztak a tanu­lótartástól, hanem a fiatalok vonakodtak hozzájuk szerződ­ni. A kis jövedelmű kisiparo­sok nagy része különben ^dó- általányt fizet az előző évek­ben elért jövedelme alapján. A többiek — 480O-an — voltak kötelesek adóvallomást tenni. A rájuk kivetett adó jövedel­mük arányában növekedett. A vallomások alapján ez utób­biak adója összesen 52 millió forintot tett ki, de ennek csak négy százalékát fizették az adózók. 32,5 százaléka, míg 52 százalékát a 100 ezer forint­nál nagyobb jövedelmű 13 szá­zalékuk. Ebből is látható, hogy az adókivetés messzemenően figyelembe veszi az elért jö­vedelmet és méltányolja a kisebb keresetet. Múlt évben az adókivetéssel szemben mindössze 541 kisiparos fel­lebbezett. Közel 200 esetben mérsékeltünk, ez összesen 1 millió 200 ezer forintot tett ki. Az adózás az elért jövedelmek szabályozására irányul, de mindig a törvény előírásainak szigorú megtartásával. T ársadalombiztosítási járulék Beszéltünk több iparengedé­lyét visszaadó kisiparossal is. Egyesek azzal indokolták lépé­süket, hogy belefáradtak a munkába, mások a hiányzó pótalkatrészek és a nehezen beszerezhető nyersanyag utáni hajszába. Többen azonban a társadalombiztosítási járulék jelentős felemelését hozták fel Indokul. Kétségtelen, hogy ha­vi 80 forint nem kis összeg annak, akinek adózás alá von­ható jövedelme a havi 1500 fo­rintot sem éri el Havi 1500— 1750 forintos jövedelem után havonta 210 forint a járulék, amely fokozatosan növekszik tovább egészen 820 forintig. A most is működő kisiparo­sok egy része szintén sokallja a járulék összegét. Nem ve­szik számításba, hogy a társa­dalombiztosítás magasabb já­rulékért, a nyugdíjat is be­számítva. az eddiginél jóval nagyobb értékű szolgáltatáso­kat nyújt a kisiparosoknak. Ügyszólván ugyanazt, amit az üzemi, vállalati dolgozóknak, szövetkezeti tagoknak. Éppen ezért a legtöbb esetben, eny­hén szólva elhamarkodott volt részükről az iparengedély visz- szaadása. Sz. E. Félreértett határozatok „Végső elkeseredésemben kerestem fel Önöket, adjanak tanácsot. Bárhová fordulok, mindenütt falakba ütközöm, vagy ígéretekkel hal­moznak el, de segítséget nem kapok... Két éve nősültem. Az ősz­szel született a kisfiam, négy és fél hónapos. Most a kórházban van, tüdőgyulladással. Vizes, penészes albérlet az otthonunk. Az orvos megmondta, ha nem költözöm száraz lakásba, a kicsi asztmás lesz. Magam is gerincbeteg vagyok, a feleségem sem egészséges. Kértem a vállalattól lakást, évről évre hitegetnek, de valami indokkal a végén mindig kimaradok a szerencsések közül, •. A betegségem miatt nem vállalhatok nehéz munkát. Kértem, hadd legyek műszerész. Elutasítottak. Adtak «könnyebb» munkát: a vasút- örségen 12 órás szolgálat, éjszakai séta. Sokszor rosszul lettem. Az­tán a raktárba helyeztek, mázsás anyagokat kellett emelgetnem. Nem bírtam. Most a szakmámban dolgozom, lakatos vagyok az I. gyárban, 12,60 az órabérem, 12 százalék a honvédségi adó.«• a betegségem miatt ugyanis leszereltek. 850 forint a gyermekgondozást segély, épp az albérletünkre elég. A lakás nekünk létkérdés... Szeretnék továbbtanulni, egyetemre járni, de ebben sem támo­gatnak. Nem tudom, mitévő legyek. Kérem, mondják meg .. K. Cs.-t, a MÁV dunakeszi járműjavító üzemének fiatal lakatosát a családféltés, a fele­lősségérzet hajtotta, amikor bi­zalommal fordult szerkesztősé­günkhöz. Vajon, milyen az a vállalat­vezetőség, amely így bánik egy ambiciózus munkással? Dehát mit tegyen, kihez forduljon, ha hem hozzájuk? | Az Üzemorvosnál Duna­keszi, Zalka Máté utca 21. Délelőtt 11 óra. Csengetésemre csak az öreg házőrző rekedt ugatása válaszol. A ház kihalt, K. Cs.-ék nincsenek itthon, pedig az üzemben a munkatársai azt mondták betegállományban van... Keresésére indultam. Az üzemorvosi rendelőben dr. Ju­hász Lenke főorvos két vizsgá­lat között szakít perceket szá­momra: — Rengeteg a betegem, sok a megfázás ... Igen, K. Cs.-t még a múlt héten írtam ki, lázas, fekvő beteg. Influenzás. Nem, egyáltalán nem járt itt ma, nincs is berendelve. Egyébként gyakran megfordul nálam. A katonaság után kezeltük, az Ízületeivel volt baj. amely néha deréktáji fájdalmakkal járhat. Szerencsére nem súlyos. | A KISZ-tiíkárnál k. cs.----------------------------­- 23 éves, öt éve dolgozik a jármű­javítóban, tehát a fiatalok kö­zelebbről ismerhetik sorsát, tudhatnak sérelmeinek, félreái- lítottságának okáról. A fiatalok érzékenyek az igazságra. Felke­restem Stehlik Ferenc KISZ- titkárt. — Cs. gyakran megfordul a KISZ-irodán. Azt mondta, hogy semmi segítséget nem kap? — Értetlenül ingatja a fejét —, le­hetetlen. Hiszen a betegségére hivatkozva, vállalaton belül már a negyedik munkahelynél tart, de egyik sem felelt meg neki: a portás beosztást szé- gyellte, a tmk-raktárban meg­erőltetőnek találta a csavarok, 1—2 kilós alkatrészek mozgatá­sát. íróasztalt természetesen nem kaphatott érettségi nélkül. Egyébként nagyon sok közép­iskolát végzett fiatal dolgozik nálunk munkapad mellett és valamennyi elégedett. Szeretett volna műszerész lenni? Minden évben alkalma nyílt rá, hogy átképezze magát,.. Azt modjálc, vitatkozó. Ak­kor is vitázik, ha egyáltalán nincs igaza. Nyugtalan termé­szetű, zaklatott ember, békét- len, s emiatt nem szívesen fo­gadják be a közösségek. A KISZ-titkár a vállalati la­káselosztási bizottság tagja, ál­lítja, hogy messzemenően tá­mogatják a fiatalokat a lakás- vásárlásban. K. Cs. ügye is napirenden van. Akkor is, ha ő eddig még nem sokat tett le az asztalra. Ajánlották neki, hogy lépjen be az ifjúsági lakásépí­tési szövetkezetbe. 40 ezer fo. rint körül lesz a befizetési kö­telezettség. Nem adott rá vá­laszt. | A szakszervezetnél ko­---------------------------------------pog. tattam a szakszervezeti bizott­ság irodájának ajtaján. El­mondták, hogy a K. dinasztia eddig sem maradt ki semmiből. Ugyanis az Igaz, hogy itt dolgo­zik K. Cs. két testvére, s más rokonai is. Egyik bátyjának két évvel ezelőtt utaltak ki vállala­ti bérlakást. A másik bátyját, mivel családi házat épít, ked­vezményes építőanyaghoz jut­tatták. Megnéztem a vállalati lakás- bizottság nyilvántartását. Kide­rült, K. Cs. neve — annak elle­nére, hogy még nem volt gyer­mekük — már tavaly év elején rajta szerepelt a kamatmentes kölcsönigénylők listáján, ame­lyet a vasúti főosztályra ter­jesztettek, elfogadásra. Nem kapták meg a kért teljes össze­get, s a 760 ezer forintot tíz olyan — csaknem teljes egészé­ben munkás — dolgozónak ítél­ték meg, akik vagy 10—15 éve jöttek a gyárba, vagy ha fiata­labbak, akkor 2—3 gyermekkel szoronganak albérletben, eset­leg a szülőkkel egy szobában. K. Cs. akkor is azt hitte: ki akarnak tolni vele. Nem látta be, hogy még nála rászorultab- bak is vannak. Az idei javasolt felterjesztés­ben ismét ott a neve. Igaz, fel­tüntették azt is, hogy a férj és a feleség együttesen 4119 forint átlagjövedelemhez jut havonta. 17 200 forint előtakarékossági összeget határoztak meg szá­mukra, s 34 400 forint kölcsön­re jogosultak. A döntésre a vasúti főosztály szociálpolitikai bizottsága hivatott, amelynek tagja a dunakeszi járműjavító igazgatója és szb-titkára is. Kal­már Az üzem vezetőinél János igazgatóhelyettes előtt sem ismeretlen a fiatal la­katos neve. Heves, követelőző modorát ő fiatalos türelmet­lenségnek veszi. Százharmin­cán várnak lakásra a vállalat­nál, képtelenség mindenki­nek a kívánságát egyszerre teljesíteni ha mégolyán jogos is. A héttagú lakásbizottság­nak nem könnyű felállítani a sorrendet. A tanulást is szóba hozom Kiderül: szívesen támogatják K. Cs.-t, amennyiben a válla­lati érdeknek megfelelő pá­lyát választ. De hiszen még ő sem döntött, hogy az orvo­si, a jogi, vagy a bölcsésztu­dományokat akarja elsajátíta­ni- Vonzódik az újságírói hi­vatáshoz is. Minden hozzájá­rulás komolytalan lenne így. | A munkatársak között Beszéltem a munkatársaival is, a lakatosműhely műveze­tőjével, a b rigádveze tővel. Egybehangzó a vélemény: „Kétségtelen, K. Cs. elvégzi a munkáját, de nincs ott az esze. Még azt is többször kell elmagyarázni, hogy egy le­mezre milyen távolságban fúrjon két lyukat. Nem érdek­li a műhelyben semmi, csak az irodalom. Érezteti velünk, hogy ő műveltebb. Itt viszont a szakmai tudás számít. Túl­órát nem vállal, mert esti gimnáziumba jár. Elégedetlen, mindent egyszerre altar. Hiá­ba mondjuk, hogy nekünk sem volt könnyebb. Ne csak emlegesse a baját, tegyen is ellene valamit. Mi szívesen segítünk, az egész brigád, ha házat aikar építeni, csakhogy ahhoz kitartóan takarékos­kodni kell.-. Lassan meg­A panaszosnál rajzolhatom magamnak a ké­pet K. Cs.-ról, de még hiány­zik egy mozaik. Délután négy óra van. A Zalka Máté utcai családi házból csengetésemre most sem jön kaput nyitni senki. ★ Három nappal később. Kora reggel érkeztem. A fiatal há­zaspárt úgy ugrattam ki az ágyból. — Most járok itt harmad­szor — kezdem beköszöntésül, a küszöbön állva. Várok, míg összepakolják a szobát: az asszony eltakarítja a fotelból a piszkos pelenká­kat, a férfi a gyűrött huzatot simítja ki a rekamién. Hely- lyel kínálnak. Fülledt, szellő­zőt len a szoba levegője. Nyir­kos hideg van a konyhában is, lehet vagy 17 fok. Egyéb­ként az új bútorokkal zsúfolt lakás világos. — Rossz a központi fűtés. Hát itt élünk, most saját sze­mével is láthatja — mondja zavartan, s köhög. Várako­zóan hallgatok. — Igen, tu­dom hogy keresett. Vácott voltunk a gyerekért. A kór­házban ... Aztán belekezd elölről a történetbe: elutasítások, csu­kott ajtó, kilátástalan jövő... Az asszonyka szótlanul ül a kiságy mellett. Pufók kis csecsemője csörgővel játszik, hurutos zihálással veszi a le­vegőt. A mennyezeten zöld mohaként virít a penész, a vadonatúj szekrénysor alatt nedves foltokban üt át a ta­lajvíz. Valóban nem gyerek­nek való, egészségtelen lakás. — Miért nem mennek el in­nen, addig is, amíg saját la­káshoz nem jutnak. Máshová, talán a szülőkhöz. — Ott nincs hely — feleli kurtán a vállas, kisportolt alakú fiatalember. — Volna más albérlet, de legalább 400 forinttal drágább. Arra már nem telik. Így is vállalok plusz munkát, időnként a GYÜFŐ-be járok szombat, vasárnap konzervet csomagol­ni... — Mennyi a megtakarított pénzük? — Most nem sok, amikor megtudtam, hogy nem adnak lakást, vettük ezt a szobabú­tort, az ember mégis a ma­gáéban lakjon... a tanácsnál k. cs.------------------ felesége a nagyközségi tanács alkal­mazottja. Ha már ott jár­tam, megérdeklődtem lakás­ügyüket is. Ismerik körülmé­nyeiket, épp ezért most a márciusban beköltözhető 253 lakás közül nekik is kiutal­tak volna egy másfél szobá­sat, amelyért ha a vállalati tá­mogatást megkapja K. Cs., mindössze 17 ezer 400 forin­tot kellett ve1 na befizetnie. Egyébként 55 ezer 500 forint ellenében kjltűzhetnének be. Ök azonban tavaly november­ben lemondták a kiutalást, s ezért a tanács az 1977 tava­szára felépülő 282 lakás váro­mányosai közé vette fel újból a nevüket. Végül: Metszik a kiskunsági szőlősöket „Nyitnák a kertészetek, megkezdték a szőlősök, gyü­mölcsösök termőre való készí­tését a Duna-Tisza közén. A napfényes időt kihasználva sökhelyütt elvégezték a gyü­mölcsfák ágritkítását, korona­kialakítását. A szőlősökben pe­dig, ahol a folyamatos rügy­vizsgálat szerint egészségesen telelnek az ültetvények, gépi szüreteléshez formálják a ter- mókarokat, a kordonokat. Az idén a megye kertgazdaságai­ban újabb területeket alakíta­nak át magasművelésre: széle­sítik a sorközöket, s 60—70 centiméter magasra vezetik a termővesszőket. Bizalommal fordult hozzánk K. Cs. Mi éltünk bizalmával. Ezért jártuk végig mindazokat a fórumokat, ahol tehettünk érte valamit. Megállapítottuk: Jó ügyben jártunk. Lakáskérelme és a vállalati köl­csön Is jogos. Mégis volt, amiben nem K. Cs.-nak, hanem felettesei­nek, munkatársainak adtunk igazat. Mert igazuk volt, amikor Így fogalmaztak: K. Cs, ne csak hangoztassa, hanem bizonyítsa is be emberi értékelt; Jó munkával legyen a vállalati közösség hasznára. Mind szakmai, mind politikai munkájában nyilvánuljon meg elköte­lezettsége. Ha 6 nem tesz semmit jövendő lakásáért, miért türelmet­len másokkal 7 Miért bizalmatlan, miért hiszi, hogy mindenki összefog ellene, amikor többször érezhette a segítő kezet. Mint most legutóbb is: miközben azt hangoztatta: vele senki nem törődik, a gyár illeté­kesei hivatalos papírral bizonyították — nem felejtkeztek meg nehéz lakáskörülményeiről. Ott a neve a listán. Kár, hogy ő még az Írásnak sem hisz. így válik azután az igazság féligazsággá és kopik meg las­sacskán mindazok együttérzése, akik vele dolgoznak. Azért, mert min­dent egyszerre akar és mindent csak a társadalomtól vár. Horváth Anita

Next

/
Thumbnails
Contents