Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

xMdan 1976. FEBRUAR 1., VASÁRNAP Hétfő: Összeült az OPEC miniszteri értekezlete Páriz 3- ban — A Balkán államainak konferenciája Athénban. Kedd: Rabin izraeli minisz­terelnök tárgyalásai Washing­tonban — Az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban több­ségre került közel-keleti hatá­rozatot. Szerda: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt —• A namíbiai kérdés vitája a Biz­tonsági Tanácsban. Csütörtök: Újra Genf ben a szovjet és az amerikai kül­döttség a SALT folytatására — Algériai-marokkói összetűzé­sek a volt Spanyol-Szahara területén. Péntek: Bécsben folytatód­tak a haderőcsökkentcsi tár­gyalások — Fasiszta merényle­tek Portugáliában. Szombat: Trudeau Venezue­lában — Kínában a „tavasz- ünnep** kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a par­lament — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai—ma­rokkói viszály megszünteté­sére. Tanácskozások hete Ij SAlT-lendiikt — Nyugati aszimmetria — Kabin „varasra lovagol" Telefonok után közvetítők — lobito és Trudeau Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácskor zássorozatok színhelyén a rész­vevőket fogadja: fényképészek, film- és téváoperatőrök hada villogtatja, berregteti masi­náit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: „sohasem lehet tudni!”. Hátha ezen az! ülésen történik döntő fordulat, születik megegyezés, és akkor a rutinszerűen készí­tett felvételek egyszeriben ér­tékesekké válnak: ’’Képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt készült __” No s, ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont Végül egy érdekes hír Kíná­ból: a most folyó, négynapos „tavasz ünnep” előtt, gazdasá­gi vezetők említést tettek ar­ról, hogy nemsokára összehív­ják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek népgazdasági ter­vet az országos népi gyűlés Hét végi jt A SZOVJETUNIÓ központi statisztikái igazgatóságának szombaton közzétett jelentése szerint az ötéves terv egészé­re vonatkozó hivatalos kimu­tatás még nem készült el, de az előzetes adatok szerint a ki­lencedik ötéves (terv alapvető társadalmi-gazdasági célkitű­zéseit teljesítették. SZOMBATON DÉLUTÁN — kétnapos tanácskozás után — végétért Majna-Frankfurtban, a yorki nemzetközi leszerelési fórum negyedik előkészítő munkaértekezlete. A munka­csoport résztvevői módosítá­sokkal elfogadták a „Lesze­relés és társadalmi intézmé­nyek a változó világban.” című vitaokmányt, amelyet a yorki értekezlet napirendjére tűz­nek. A PORTUGAL KORMÁNY szombaton közzétett nyilatko­zatában síkraszállt „a: társa­dalmi igazságosság, a demok­rácia és az ország mezőgazda- sági fejlődésének érdekeit szolgáló földreform mellett”. A közleményt néhány órával azután tették közzé, hogy Azevedo miniszterelnök fo­gadta a földbirtokosok kép­viselőit. A LAOSZ számára, Thaiföl- dön át, ajándékba érkezett szovjet áruk átvételi ünnepsé­gén ma Khainhamfithun, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság tervbizottságának elnöke kijelentette, hogy a szovjet segítség nagyon jókor elé. A kínai „parlamentariz­mus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír Is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új miniszterelnöknek a kine­vezése szintén parlamenti _ el­járás formájában. történik meg. Pálfy József Mentések érkezett és hozzájárul azoknak a nehézségeknek a leküzdéséi hez, amelyekkel jelenleg a lao­szi nép szembekerült. A LIBANONI—SZÍRIÁI— PALESZTINÁI legfelsőbb ka­tonai bizottság, amely döntő szerepet töltött be a bejrúti tűzszünet megvalósításában, további intézkedéseket jelen­tett be a fegyvemyugvás sta­bilizálására. FOLYTATÓDNAK a diplo­máciai erőfeszítések a Nyugat- Szahara miatt kirobbant ma­rokkói-algériai fegyveres konfliktus elsimítására. NYILVÁNOS kongresszusra ült össze pénteken este Mad­ridban a spanyol keresztény- demokrata csoportosulások 30C képviselője. A polgárháború vége, azaz 1939 óta először for­dult elő, hogy illegalitásban működő ellenzéki pártok neír titokban tartják tánácskozát sukat. A DEMOKRATIKUS tanács és a demokratikus platform koordinációs bizottsága szom­baton Madridban közzétette e két ellenzéki szervezet három közös nyilatkozatát. Az else nyilatkozat a két ellenzék: szervezet nevében támogatá­sáról biztosítja a dolgozó tö­megek harcát. A harmadik nyi­latkozat a demokratikus né­zeteik hangoztatása miatt le­tartóztatott kilenc katonatisz' azonnali szabadonbocsátásá követeli. SAN FRAN CISCÓBÓI szombaton elindult az a me­net. amelyet a leszerelés és i társadalmi igazságosság támo­gatása érdekében szerveztek Az úticél Washington, ahoví a résztvevők terv szerint októ­berben fognak megérkezni Több mint öt és fél' ezer kilo­métert tesznek meg, 12 állam területét érintve. előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton, megint száz­számra gyártottak fényképe­ket és híradóba illő tudósítá­sokat. A svájci városban foly­tatódott a SALT, Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexpor­táló országok miniszterei talál­koztak, egy másik tárgyalá­son pedig az „észak—déli pár­beszéd” részvevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi for­dulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korlátozá­sát célozzák, láthatóan lökést adott Brezsnyev és Gromiko előző heti találkozása Kissin- gerrel, bár a SALT újrafelvé- tele még nem hozhatott szá­mottevő előrehaladást a rész­letkérdésekben. Bécsben a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon most hangzott el az első megjegyzés a szo­cialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. (Emlékezetes, hogy a múlt év decemberében, az Észak-At­lanti Tanács brüsszeli ülésén vitatták meg azt az amerikai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleáris robbanófejet és 29 ezer kato­nát Közép-Európából, ha a Szovjetunió cserébe 1700 harc­kocsival és 68 ezer emberrel csökkentené haderőit ebben a térségben. (A nyugatiak elkép­zelése még mindig az úgyne­vezett „aszimmetriához” ra­gaszkodik, az egyenlőtlen csök­kentéshez. Az egyetlen új do­log benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségességét: a csök­kentésbe be kell vonni a nuk­leáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista országok sür­getik. Egészen decemberig a NATO országai hallani sem akartak erről. Ami az izraeli miniszterel­nök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy — rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a paleszti­nokat csak a jordániai küldött­ség tagjaiként hajlandó tár­gyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalá­sokon, hogy Izrael növekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel Aviv-i kor­mány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washing­tontól. Üj csak annyi az amerikai —izraeli viszonyban, hogy — washingtoni sajtóvélemények szerint — Tel Aviv várásra „lovagol”. Az amerikai elnök- választás miatt... Izrael veze­tői abban reménykednek, hogy talán demokrata elnökkel lesz majd dolguk 1977-ben, aki ve­lük szemben barátibb lesz, mint a republikánus kormány­zat, amelyet az olajérdekek az arabok felé fordítanak. Vi­szont Ford elnök, aki elnök­jelölt is, a tavasszal ellátogat Izraelbe, nyilván belpolitikai megfontolásokból, a saját vá­lasztási esélyeinek növelése céljából. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai— marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevéken ysé­Athénben Jugoszlávia, Törökország, Görögország, Bulgária és Ro­mánia részvételével Balkán-konferenciát tartottak. Ford fordít K étszáz éve, éppen januárban jelent meg Thomas Paine politikai pamf- letje, amely a „józan ész” nevében sürgette az amerikai gyarmatok elszakadá­sai a brit koronától. Akkor, 1776-ban pá­ratlan könyvsiker lett, és — nagyban szol­gálta a győztes függetlenségi harcot. Az idén egyvégtében ünnepel az Egyesült Ál­lamok, a jellegzetes amerikai csinnadrattá­val; hogy is ne tűzdelte volna tele az „Unió helyzetéről" szóló elnöki üzenetét „évfor­dulós kitételekkel Gerald Ford, akinek a novemberi választások folytán mind jobban kell törődnie a saját helyzetével?! A „józan észre” hivatkozott hát minduntalan, amikor „önfegyelmet” kért nemzetétől (no, meg a rakoncátlan kongresszustól), és lebeszélt mindenkit a „túlzott várakozásokról’”. Leg­főképpen a kormánytól ne várjon senki so­kat — közölte a tehetősebb adófizetők ked­vében járva az elnök, s a másnap beter­jesztett költségvetéséből Amerika szegé­nyei, öregjei és munkanélkülijei számsze­rűleg is megtudhatták, hogy az eddiginél is kevesebbet kapnak majd az államtól. Az el­nök „úi realizmusról” beszélt, azt kérve nemzetétől és azt kínálva neki kormány- program — sőt, választási jelszó gyanánt is. Az „Unió helyzetéről” szóló üzenetekbe vá­lasztási évben rendszerint bekerül egy jel­szóként használható megfogalmazás, amely­nek egyik szava feltétlenül az „új”: Roo.se- veltnek volt „új iránya”, Kennedynek „új határok”-ja, Nixon utóbb az „új föderaliz­mussal” kísérletezett. Ford „új realizmusa” nemcsak a konzervatív elnökre valló fon­tolva haladást hirdeti meg a „túlzott vára­kozásokat” felkeltő, lendületes kormány- programok helyébe, hanem azoknak tuda­tos tagadása kíván lenni. Ford fordít: el­veti a roosevelti—kennedysta mozgósító, ál­lami megoldásokat ígérő programokat, s az azokkal járó „költekezést”. Csak a nem­zetbiztonsági, tehát a katonai kiadásokat nö­veli költségvetési tervezete, a személyi biz­tonság anyagi feltételeiről majd a magán- gazdálkodás gondoskodik, véli az elnök, meg­nyirbálva a szociális keretek egész sorát. Ha tehát a demokrata elnökök azzal akarták megmenteni a társadalmi rendszert, hogy gondoskodást ígértek Amerika szegényeinek is, a republikánus kormány mossa kezeit, s arra számít, hogy az amerikai életszínvo­nalból kisemmizettek úgyis Ford demok­rata ellenlábasaira fognak szavazni. A re­publikánus elnök a 'középrétegeknek sajá­tos „új realizmust” kínál a demokraták sze­rint „végzetesen leegyszerűsítő” és „garasos­kodó” programjával: ne költekezzen a ti adótokból az állam! A bürokrácia és az adózás ellen berzen- kedők többségére számít Ford, s a társadalmi biztonság hiányát érző (meg öreg korukra is gondoló) szavazókra építhet a demok­raták elnök jelöl tje. Az elnöki üzenetre pártja nevében válaszoló Muskie szenátor közölte Forddal, hogy „új realizmusa” valójában „o mai realitások végzetes félreértése”, az amerikai társadalom szükségleteinek meg nem értése. t A z uralkodó osztály két felfogása csap hát össze, ha nem is oly élesen, mint történt 1932-ben, a nagy válság ide­jén. Ford éppen a helyzet lényeges különb­ségében bízhat; meg abban, hogy az álla­potok, ha lassan is, javulnak. A demokra­ták a lassúságot kárhoztatják, s azt, hogy a kormány tulajdonképpen belenyugszik a munkanélküliség, a gazdaság^ bajok évtize­dek óta nem tapasztalt magas'szintjébe. Mi­vel pedig a kongresszus mindkét házában a demokraták vannak többségben, Ford költségvetését megjósolhatóan ízekre sze­dik. És akkor, évforduló ide vagy oda, a vá­lasztási kampány az elnök és a kongresszus kölcsönös vádaskodása, felelősségáthárítása jegyében fog lezajlani. Avar János A most kezdődő hét ese- meny naptárából: HÉTFŐ. Bukarest: Andersen dán külügyminiszter látogatá­sa — Ankara: Leber látogatá­sa — Luanda: Afro-ázsiai Szo­lidaritási Bizottság rendkívüli ülése: — Brazília: Sauvagnar- gues hazautazik. KEDD. Ankara: Leber haza­utazik — Párizs: Helmut Kohl érkezik — Bonn: Ludvigef ju­goszláv külkereskedelmi mi­niszter egynapos látogatása — Belfast: összeül az északír konvent. SZERDA. Bukarest: Népta­nácsok és tanácselnökök első kongresszusa kezdődik — Saint Qucn: FKP XXII. kongresszu­sa kezdődik — Luanda: Befe­jeződik az afro-ázsiai szolida­ritási értekezlet. CSÜTÖRTÖK. Lisszabon: Genscher látogatása. PÉNTEK. Washington: NATO gazdasági bizottságának rend­kívüli ülése —- London: Schmidt—Wilson tárgyalások — Helsinki: Európai paraszt­pártok és szervezetek találko­zója — Lisszabon: Genscher hazautazik — Párizs: Helmut Kohl hazautazik. SZOMBAT. Varsó: Demokra­tikus Párt IX. kongresszusa — Bukarest: Befejeződik a nép- tanácsuk első kongresszusa — Washington: NATO gazdasági tanács ülése befejeződik — London: Schmidt hazautazik. 1 géria már a múltban is egy- szer-kétszer szembekerült. Az egykori Spanyol Szahara ugyan ritkán lakott, de az két­ségtelen, hogy a népesség te­kintélyes része önrendelkezési jogot követel, s hogy a Poli- sario ezen az alapon harcol. (A hosszú és különös rövidí­tésben a „rio” arra utal, hogy jó negyven éve még Rio d’Oro, aranyfolyó volt a terület ne­ve.) Angolában a népi köztársa­ság serege folytatja az FNLA és az UNITA csapatainak ki­szorítását. Igen. értékes kato­nai sikert értek el Lobito vá­ros elfoglalásával, amely fon­tos utánpótlási kikötő volt a szafeadár szervezetek számára. Angoláról szó esett azon a tár­gyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügyminiszter. Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelen­létében megrendezett nagy­gyűlésen elmondott beszédé­ben újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvé­nyesítésében, szemben azok­kal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadá­lyozni. Különben a kubai—kanadai kapcsolatok erőteljesen fej­lődnek. JTrudeau látogatása bi­zonyította, hogy végleg meg­szűnt a szocialista szigetország elleni imperialista blokád. (A kanadai kormányfő volt az el­ső, aki az atlanti világból ér­kezett Kubába.) Genfben felújították a SALT-tárgyalásokat. Képünkön: Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes (balról), a szovjet es Alexis Johnson, az USA küldöttségének vezetője. A baloldali erők egyik harcosa gitárral a kezében, fegyverekkel a vállán ballag hazafelé Libanon ro­mos fővárosában, Bejrutban. A hónapokig tartott polgárháború szomorú mérlege: tízezernél több halott, sok ezer sebesült és mint­egy tízmillió dollár anyagi kár. gének középpontjában. Aho­gyan. mondani szokás: igazán „lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Bumedien algériai elnök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt te­lefonon. aztán Hasszán ma­rokkói király is fogta a tele­fonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplomáciára ke­rült sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Ra­batba, majd Algírba, hogy a Spanyol Szahara sorsa körül kirobbant marokkói—algériai viszály megszüntetésével pró­bálkozzék. Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vezetője Bumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyfor­mán üzenetet intézett, meg­kérve őiket, tegyék félre ellen­téteiket. Algériával együtt Lí­bia is a Polisario elnevezésű, szaharai felszabadítási szerve­zetet támogatja, ez indokolta Dzsallud líbiai miniszterelnök algíri látogatását A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús siet­séggel adja át volt afrikai gyarmatát, a nyugat-szaharai területet, az azzal közvetlen szomszédságban levő Marokkó­nak és Mauritániának. A volt Spanyol Szahara fő kincse az a temérdek foszfát, amit a siva­tagi homok rejt. Ha a foszfát­telepek Marokkónak jutnak, egyhamar megerősödik — leg­alábbis gazdaságilag — a mo­narchia, amellyel a haladó Al­A Szovjetunió Kaukázuson túli térségében „Kaukázus” fedőnéven törzskari hadgyakorlatok folynak. A hadgyakorlatokra a helsinki zá­ródokumentum szellemében külföldi, NATO-országbeli megfigyelőket is meghívtak. Dániel Moynihan amerikai fő­delegátus vétózta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa közel-keleti vitájában benyújtott javaslatot. A BT kilenc tagja igennel, egy nem­mel szavazott, hárman tartózkod­tak, ketten pedig nem jelentek meg a szavazáskor.

Next

/
Thumbnails
Contents