Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
- V PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 27. SZÄM ARA I FORIJVT 1976. FEBRUÁR 1., VASÄRNAP Célszerűen, gazdaságosan Óvodák, iskolák, lakások Sok múlik o beruházók és a kivitelezők együttműködésén ENSZ-BT Egyhangú határozat Namíbiáról Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este egyhangúlag hozott határozatában előírja, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT törvénytelennek minősíti a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontként használja fel az ország területét a szomszéd országok ellen irányuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy vonja ki fegyveres erőit Namíbia területéről. Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Nguyen Duy Trinhnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesének és külügyminiszterének a meghívására, 1976. január 24 és 31 között hivatalos, baráti látogatást tett, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Púja Frigyes koszorút helyezett el Ho Si Miiül elnök mauzóleumán, ismerkedett a? ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazdaságával, a vietnami nép kulturális életévei. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Púja Frigyes külügyminiszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh városban. Huynh Tan Phat, á DIFK miniszter- elnöke és Nguyen Thi Binh külügyminiszter fogadták a magyar vendégeket és vacsorát adtak tiszteletükre. Nguyen Duy Tring és Púja Frigyes külügyminiszter tárgyalást folytatott a két ország, a VDK és az MNK közötti barátság további erősítésének és együttműködésük kiszélesítésének időszerű kérdéseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Púja Frigyes külügyminiszter őszinte köszönetét mondott a testvéri fogadtatásért, amelyben a vietnami nép és a VDK kormánya részesítette, hozzájárulva a Vietnamban tett baráti látogatása sikeréhez. Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Vietnami Köztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. ★ 1976. január 31-én Púja Frigyes és kísérete elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere, Hoang Van Lói külügyminiszter- helyettes és a külügyminisztérium több munkatársa. Ott volt továbbá Karsai Lajos magyar nagykövet és a nagykövetség munkatársai. A Hanoiból történő elutazást megelőzően Karsai Lajos nagykövet, fogadást adott Púja Frigyes tiszteletére. PORTUGÁLIA Tanácskozás az alkotmányról A portugál fegyveres erők mozgalmának legfelső forradalmi tanácsának megbízottai szombaton délután tanácskoztak a Portugál KP vezetőivel az alkotmányról. A tanácskozás előtti órákban Gomes államfő a három haderőnem fő- parancsnokaival, a belügyminiszterrel és a biztonsági erők parancsnokával, Rodrigues tábornokkal tárgyalt az országon végigsöprő terrorhullám megszüntetéséről. — Tervszerűbbé, összehan- goltabbá, hatékonyabbá kell tenni a beruházási tevékenységet, rövidíteni a tervezési és a kivitelezési időt — ez az elv vezérelte a Pest megyei Tanács Beruházási Vállalatának vezetőit a IV. ötéves tervidőszakban. Jankó Zoltán igazgatót arra kértük, mondja el, melyek voltak az elmúlt öt év tanácsi beruházásainak kedvező, illetve kedvezőtlen tapasztalatait. A kulcsátadásig — A beruházásbonyolítás növekedésének dinamizmusát jól jellemzi néhány számadat — mondta. — 1968-ban vállalatunk még csak mintegy 200 millió forint értékű beruházásnak volt a gazdája, tavaly már 1 milliárd 700 millió forintra emelkedett ez az összeg, s az idén már csak kevéssel maradnak el a kétmilliárdtól. A IV. ötéves tervidőszakban mintegy 6 milliárd forint értékű beruházást bonyolított vállalatunk, ahogy mondani szoktuk: a gondolattól a kulcsátadásig. — A tapasztalatok szerint gyakran nem lehet átadni a kulcsot, mert az épületek nem készülnek el határidőre. — Sajnos, ez is előfordul. Ami bennünket illet, az állami célcsoportos lakások kivételével minden ágazatban teljesítettük tervünket. Az elmaradás részben beruházási árváltozások, részben az építőipari kivitelezők késése miatt következett be. Hadd jegyezzem meg: Pest megyének mindig rendelkezésére állt az az összeg, amelyet a befejezett építkezésért kellett fizetni, tehát ilyen tényező nem akadályozta a beruházások befejezését. Ami föltétlenül a pozitívumok közé sorolható: a IV. ötéves tervben mintegy 10 ezer telepszerű, több szintes lakás- építkezést valósítottunk meg, nagyrészt a városokban, a kiemelt településeken, többségüknél a tervidőszak végére ' megépülnek az alapközművek, energiahordozók, mégpedig úgy, hogy bővítésükkel lehetővé válik a további építés. Ugyanez vonatkozik a kapcsolódó szociális és szolgáltató létesítményekre is. — Hogyan dolgoztak partnereik, a tervezők, kivitelezők? — Mintegy 45 generálkivitelezővel állunk kapcsolatban, ezek állami építőipari, tanácsi vállalatok, termelőszövetkezeti önálló vállalkozások, ktsz-ek, költségvetési üzemek és városgazdálkodási vállalatok. Többségük jól dolgozott, saját ügyének tekintette a beruházások időbeni megvalósítását. A tervezést Győrtől Debrecenig mintegy 27 fővállalkozó — azok al- és szubalvállalko- zói — végzik. A nagyobbak: a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat, az Általános Épülettervező, a LAKÓTERV, a Tervezésfejlesztési és Típusterv sző Intézet Általános érvénnyel mondom: elégedettek vagyunk a munkájukkal. Partnerként kezelni — Mi a tervezőben, a kivitelezőben mindig a partnert látjuk, akinek érdeke azonos a miénkkel, tehát a létesítmények gyors elkészítésére törekszik. Előfordul, hogy némelyek a lehetőség szabta anyagi kereteket a tervezői szabadság korlátozásának tekintik, pedig ezt a szabadságot azzal is bizonyítani lehet, hogy az újszerűséget a rendelkezésre álló — főképpen hazai anyagokból „megálmodott” építményben valósítják meg, s alkalmazkodnak a műszaki-gazdasági normatívákhoz. Erre kell törekedni. Néhány kivitelező hajlamos a jogi huzavonákra, a mit, miért nem lehet megoldani bizonygatására, ahelyett, hogy jó munkaszervezéssel, a feladatok gyors elvégzésére törekednének. Régóta mondjuk, hogy a kötbérből nem lesz új létesítmény, s ha csoportérdekek, vállalati érdekek rejlenek a huzavona mögött, azt többnyire a népgazdaság sínyli meg. Beruházást eredményesen Végrehajtani csak a tervezők, kivitelezők és beruházók teljes összhangjával, egymás őszinte, korrekt tájékoztatásával, segítésével lehet. — Milyen körülmények között kezdi a Pest megyei Tanács Beruházási Vállalata az új tervidőszakot? Melyek a legfontosabb feladataik? S talán még időben tesszük, ha a gondjaikról is szót ejtünk — Az elkövetkező öt év alatt Pest megyében telepszerű többszintes beépítéssel több mint 12 ezer lakás épül, többségében munkásak és nagy- családosok részére. Említésre méltó, hogy például Sziget- szentmiklóson 800 munkáslakás felépítését tervezik, de nagy számban jutnak új otthonhoz a városokban, valamint az agglomerációs övezetben lakók is. Figyelemmel a nagycsaládosok igényeire, a lakások 20 százaléka 2,5, illetve háromszobás lesz. többségük meghaladja az átlagos — 53 négyzetméteres — nagyságot. Legfontosabb a lakás — Az V. ötéves tervben munkánk vezérfonala a lakásépítés, s már az idén 1600— 1700 tanácsi, OTP és egyéb beruházású lakást kell építeni, elsősorban a megye városaiban, de még az első félévben át kell adni a tavaly be nem fejezett váci, szentendrei, dunakeszi, gödöllői és monori lakásokat is. Jól tudjuk, hogy az idei év indítása és a feladatok végrehajtása kihat a további négy esztendőre is, ezért nagy gondot fordítottunk az előkészítésre, s ugyanez szükséges a kivitelezésnél is, főképpen a megfelelő terület előkészítésében, s az építés feltételeinek megteremtésében. Ebben gyakoriak a viták. N émely kivitelező gyakran jelez „akadályt”, holott néha éppen miattuk nem tudjuk lebontani a régi épületeket. Egy példát erre: Gödöllőn a Szabadság téri lakótelep építésének előkészítése késik, mert a bontásra ítélt házak lakóit nem tudják átköltöztetni az alsóparki új épületekbe, amelyek nem készültek el időben. — Kiemelt beruházásaink közül az első helyre soroljuk a kistarcsai 580 ágyas kórházat, amelyet 1978 végére át kell adni rendeltetésének. Az idén mintegy 100 millió forint értékű építkezés megvalósítása feltétlenül jól szervezett tevékenységet, kifogástalan együttműködést igényed elsősorban a két generálkivitelezőtől. A magasépítés a PÁÉV, a mélyépítés a gödöllői KKMV feladata. Az idén elkészül a Pest megyei Központi Csecsemőotthon Budapesten, a XII. kerületi Szarvas Gábor utcában. Megkezdődött a KÖJÁL székház, a monori 22 munkahelyes, a százhalombattai 17 munkahelyes rendelőintézet és a gödi gyermekvédő intézet építése is. Az ötödik ötéves tervben 600 iskolai tanteremnek kell felépülnie Pest megyében, főképpen a meglevő lakótelepeken. Az a cél,' hogy lehetőleg a jelenlegi iskolákat bővítsük, ehhez kedvezőbbek a feltételek is. — Az építendő óvodai férőhelyek számát — amely mint ismeretes, a IV. ötéves tervidőszakban előirányzott 2500 helyett — vállalatok és intézmények, társadalmi szervek összefogásával 10 ezerrel nőtt — 6 ezerben jelöli meg az V. ötéves terv, de az előbbiekből ítélve jogos a bizakodás, hogy 10 ezernél is több új férőhely létesül. Közös, poli ikai feladat A terv végrehajtása nem kis feladatok elé állítja a tervezőket, kivitelezőket, beruházókat. Az eddigi tapasztalatok, bár sok jó páddá is van, azt bizonyítják, hogy még jelentősek a kiaknázatlan tartalékok. Melyek az előrelépés feltételei? — Javítani kell az együttműködésen — ezt magunkra is értem. Szervezettebb anyagellátásra, létszámgazdálkodásra, és sok apróságnak tetsző, gyors, rugalmas intézkedésre van szükség. A folyamatos munka feltételeit kell megteremteni. Egész tevékenységünket a feladat gazdaságos, célszerű végrehajtásának szolgálatába kell állítanunk. Viták, persze, ebben a munkában mindig akadhatnak, de a hangsúlyt arra kell helyeznünk, hogy a beruházások megvalósulását minden részvevő közös ügynek, elsőrangú politikai feladatnak tekintse és ezúttal a közös ügy megfogalmazást nemcsak tervezőkre, kivitelezőkre és beruházókra értem — hanem a megyére, az országra is — mond fa Jankó Zoltán igazgató. Baumann László Ismeretek amivel körülbelül másfél N em könnyű a közgazdasági igazságokat lefordítani a mindennapok nyelvére. Mert ugyan való, hogy a fogyasztói árszínvonal emelkedése nem azonosítható az életszínvonal csökkenésével — mert hiszen a jövedelmek növekedése fölötte áll a változó áraknak —, ámde beláttatni ezt keserves dolog. Az asszonyok ugyanis, akikkel beszélgetek, s akik történetesen a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárának munkásnői, ilyeneket mondanak: „miért kellett a cukorra ennyi hasznot rátenni?” Meg: „pont a húst kell drágítani?” Annak, hogy nem bólogatnak mindenhez illedelmesen, csak örülni lehet. Annak már kevésbé, amit, jobb kifejezés híján, hézagos ismereteknek nevezhetünk. Meghökkennek, amikor azt kérdezem — hogyan kerül ez ide?! —, vezetékből folyilc-e a víz lakásukban? Négyük közül háromnak igen. Hitetlenkedve hallgatják, hogy az állam kétszer annyit tesz — egészen pontosan a fogyasztói ár 198 százalékát -r- minden köbméter ivóvíz díjához, mint amennyit ők fizetnek érte. Utaznak autóbuszon? Igen. Gyermekük van óvodában? Igen. Mennjn állami forintot kapnak észrevétlenül ehhez? Nem tudják. Ahogy azt sem: a cukor árának emelése ellenére az állami költségvetés még mindig 700 millió forintot költ ennek az egyetlen napi fogyasztási cikknek az ártámogatására. Némi igazságtalanság persze rejlik abban, ahogy gyors egymásutánban nekik szegezem a kérdéseket, de szeretném, ha megértenék: a mérlegnek mindig két serpenyője van. S legyen helye ott annak is, hogy például a gyárban tavaly kétszázötven forinttal emelkedett a munkásátlagkereset. Ami még akkor is jelentős összeg, ha tudjuk: a ruházati ipar átlagbérszínvonala más iparágakhoz viszonyítva aránytalanul elmaradott. 0 ** t esztendő alatt több mint nyolcvan százalékkal növekedtek az állami költségvetésnek a fogyasztóiár-támogatá- sokra fordított kiadásai. Ennek ismeretét ne kérjük számon a ceglédi munkásnőkön — s társaik tízezrein sem —, de azt már igen, vajon könnyebben, jobban élnek-e, mint 1970- ben? A megye lakosságának pénzbevételei ugyanis a negyedik ötéves terv időszakában hatvan százalékkal gyarapodtak, s például a takarékbetét-állomány ez idő alatt megkétszereződött. Ki tagadná, hogy többet és jobban kellett dolgozni mindezért? Nem természetes, hogy valamit valamiért? Hiszen — még mindig a gyárnál maradva — a fogyasztói igények változásának logikus következménye, hogy növelniük kellett a fazonok számát, s így az tavaly már nyolcszáz körül volt. Ez nagyobb terheket rótt az egész közösségre, ahogy az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodás szintén, millió forintot takarítottak meg. , Hajiunk arra, hogy hol egyik, hol másik szemünket nyissuk csak ki, attól függően, termelőként vagy fogyasztóként ítélkezünk-e. Találóan mutatott rá a váci városi pártbizottság legutóbbi ülésén az egyik felszólaló, a Híradástechnikai Anyagok Gyára igazgatója, hogy e kettős szemlélet nem tartható fenn, mert a legfőbb akadályok egyike a hatékonyság növelésének útjában. Az az ember ugyanis, aki nem ismeri fel termelő tevékenységében a saját fogyasztói. érdekeit, képtelen arra, hogy tudatosan kutassa a maga és mások munkájában a tartalékokat, megakadályozza a veszteségeket. Az ilyen embernek a gyárban — de hozzátehetjük: bármely más termelőhelyen — semmi sem drága, az üzletben, a piacon viszont mindenre azt mondja, hogy sokba kerül. B izonygassuk, hogy már szép számmal vannak közösségek, melyek nemcsak fölismerik, hanem gyakorolják is az egységes, termelést és fogyasztást szorosan összekapcsoló szemléletet? Minden munkahelyen megtalálni őket, s nem kell lámpás felkutatásukhoz. Csakhogy ők elsősorban — és másodsorban is — dolgoznak, s oly’ csendben teszik ezt, hogy némelyek hangja felerősödhet. Azoké, akik — mint az üzemi bölcsesség tartja — szavakkal már régen fölépítették maguknak a szocializmust. Azoké tehát, akik fogyasztóként a maximumhoz szeretnének hozzájutni, de termelőként még a fizetésükért sem dolgoznak meg. A cikk elején említett ceglédi munkásasszonyok nem ilyenek, ök becsületes munka mellett töprengenek, s ha hibáznak, akkor csupán abban, hogy töprengéseik közepette nem raknak mindent bele a mérleg két serpenyőjébe, őket — végül is jóízűre sikeredett beszélgetésünk bizonyította — az addig rejtve maradt tények megismerése elgondolkoztatja, s feltehető, belátásra készteti. Van azonban a különböző társadalmi rétegeknek egy-egy csoportja, mely fülét becsukva, szemét behunyva, száját azonban tágra nyitva minősít és ítélkezik, mely megpróbálja elhitetni, hogy a jobb élet feltételeit megteremteni az állam dolga, jobban élni meg az állampolgáré. E képtelenség „feltalálói” azért lármáznak, mert abban bíznak,, hogy a nagy ricsaj közepette elfeledi a többség számonkérni azt, ők mit cselekednek. Ne feledjük el megtenni ezt. Mert igaz, fontosak a hiánytalan ismeretek, hiszen így alakulhat ki a tisztánlátás. Ám ennél is lényegesebb, hogy először arról kapjunk világos képet, kik azok, akik „fogjuk meg és vigyétek” alapon beszélnek közös dolgainkról, akik nagyokat nyögnek, de váilukat véletlenül sem teszik a teher alá. Mészáros Ottó Naponta 60 ezer liter tej Törökbálinton hamarosan átadják rendeltetésének a Budatej Szövetkezeti Vállalkozás új, napi SO ezer liter kapacitású tejüzemét, mely besegít Budapest több kerületének és több Pest megyei községnek ellátásába friss tejtermékkel. Képünkön Tóth Zoltán műszerész a boly- gókeverős sajtkád lapátjait szereli. 1 Befejeződött Púja Frigyes vietnami látogatása A magyar külügyminiszter elutazott Hanoiból
