Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

1976. JANUÁR 10., SZOMBAT •írem ~B ___ *c /un(m Fásítás Szigetmonostoron Fásítják Szigetmonostor ut­cáit a tér folyamán. A csemeté­ket a tanács vásárolja meg, s a lakók társadalmi munkában ültetik el. Fiatal fák szegélye­zik majd a két rév-bekötőutat, s úgy tervezik, hogy az utcák­ba különböző csemetefajtákat ültetnek, egy-egy utcán végig azonos fajtát. 1974-ben 405 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett az 1380 lakosú község, ta­valy is hasonló aktivitást tanú­sítottak, így — joggal — szá­mít a tanács a lakosság segít­ségére a faültetésben is. 28 millió forint fejlesztésre A vállalatok is elősegítették Pomáz gazdagodását Pomáz nagyközség dinami­kusan fejlődött a IV. ötéves tervidőszakban. A pénzügyi Zavartalan a halászat a Dunán A délutáni és az éjszakai órákban nagy munka folyik a Duna több szakaszán. Máskor január elején általában jeges a a folyó, most azonban zavarta­lanul dolgozhatnak a budaka­lászi Kék-Duna Halászati Termelőszövetkezet tagjai. A harminc halász Szobtól Nagy­tétényig 8425 katasztrális hold- nyi területen meríti a hálókat. A kifogott halakat 4 budapesti árudában: a Lehel piacon, a Tolbuhin-csarnokban, a Gu­bacsi úti és a kispesti piacon értékesítik. A szövetkezet árbevételének csak mintegy 10 százaléka származik halászatból. A többi más szövetkezetek halainak ér­tékesítéséből, illetve ipari te­vékenységből származó bevé­tel. Az ország 22 halászati szö­vetkezetével kötöttek halérté­kesítési szerződést, e tevékeny­ségükből 5 millió forint a bu­dakalásziak haszna. S ugyan­csak 5 millió forint az az ösz- szeg, amelyet a saját előállítá­sú fémcsatokért, műanyag- gombokért kapnak. Brigád a műemlék városban Az Iparművészeti Vállalat | lomot ■— s ha a pinceborozó kí­Felszabadulás szocialista bri- nálata nem változik, oda is gád tagjai a közelmúltban 1 visszalátogatnak. Szentendrére látogattak. Él­ményeikről a következőkép­pen számoltak be: Kovács Margit állandó kiál­lítása a pincében elhelyezett régebbi ( alkotásokkal még azoknak' is újat nyújtott, akik korábban már megtekintették a művésznő tárlatát. Tetszett a Ferenczy Múzeum, de sajnálták, hogy Ferenczy Károlytól lényegesen kisebb anyagot láthattak, mint gyer­mekeitől Bénitől és Noémitől. . Különösen nagy élményt .je­lentett számukra Czóbel Bé­la kiállítása, a színek tobzódá­sa, a sok vörös, sárga, zöld és itt-ott kevés kék. A vendégek a kiállítások megtekintése után is kitűnően töltötték el az estét. A brigád a kellemes időtöl­tésen felbuzdulva elhatározta, hogy legközelebb a skanzenbe látogatnak, más alkalommal a művésztelepre mennek, azután megnézik a pravoszláv temp­eszközök megfelelő koncentrá­lásával sikerült megoldani a legfontosabb feladatokat. A nagyközség költségvetése, 42 millió forint felhasználását tet­te lehetővé, amely kétszerese az előző 5 évinek. Ebből az ösz- szegből 7 millió forintot ter­veztek fejlesztésre, de kaptak állami támogatást, és a válla­latok, szövetkezetek is hozzá­járultak a fejlesztési kiadások­hoz, végül is 28 millió forintot költhetett el a tanács ilyen célra. A lakásfejlesztésben a szo­ciális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolása volt a fő feladat. Ezért a köz­ségben felépült 20 csökkentett értékű lakás. A vállalatok, in­tézmények dolgozóinak 36 la­kást építettek Pomázon, ma gánerőből pedig 372 új otthon létesült. A vízvezeték-hálózat építése 1972-ben kezdődött, a mai na­pig 36 kilométernyi csövet fek­tettek a földbe, s közkutakat szereltek fel az elkészült sza­kaszon. Elkészült á 2000 köb­méteres víztároló, s a község déli részén megkezdődött a csatornahálózat építése. A villanyhálózat 3,8 kilomé­ternyivel bővült, 11 új transz­formátor-állomást helyeztek üzembe, a közvilágítást 65 nagy teljesítményű lámpával javították. Tizenkét utcában megépítették, illetve felújítot­ták az útburkolatot, a járdák (3600 méternyi) nagyrészt tár­sadalmi munkában készültek. Tanácsi erőből korszerűsítettek három közúti hidat, a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­gával karöltve pedig a Dobogó­kői utat és a Beniczky utcát. Belvízvédelemre, pataksza­bályozásra 2,8 millió forintot fordítottak Pomázon. A MOSTANI ÖTÉVES TERVBEN Kétezer vonalas crossbar-központot kap a város Vajon hányszor csapják le napjában a telefonkagylót a szentendreiek? — Furcsa kér­dés, de a helyzet ismeretében kevésbé az. Ahol ugyanis gyakran megesik, hogy órákon át, többszöri próbálkozásra sem sikerül vonalat kapni, ért­hető, ha elfogy a telefonálni kívánók türelme. Ha végre si­kerül kapcsolatot teremteni rosszul érthetők a beszélgető- partner szavai, fgy azután, ha szóbakerül Szentendrén a tele­fon, mindenki panaszkodik. Pedig még jó ideig nem javul a helyzet s az sem vigasztaló, hogy már megkezdődött a ftÉV-végállomás közelében egy régi ház bontása, s hogy még az idén felvonulnak a kivite­lezők, hogy az új postahivatalt felépítsék. Az új postát 1978. végén adják át, s 1980-ra elké­szül a kétezer állomásos cross­barközpont is. Tehát a 14 ezer lakosú vá­érnie még öt évig. Ez időszak alatt tovább növekszik a telefo­nálni kívánók száma, még ne­hezebb lesz vonalat kapni. 1980-ban, viszont gyökeres ja­vulás várható. Az új központ­tal Szentendre is bekapcsoló­dik az országos távhívó rend­szerbe. A most működő köz­pontot leszerelik, de így is 1600 állomással bővíthető a háló­zat. A távhívó rendszerbe Szentendre közvetítésével be­kapcsolódik Pomáz, Dobogókő, Visegrád, Tahitótfalu, Pilis- szentlászló és a többi, jelenleg is Szentendrén keresztül hív­ható állomás. Az új lakótelepekre is szán­dékszik postahivatalt építtetni a Budapestvidéki Postaigazga­tóság. A nyilvános telefonok számát háromszorosára növe­lik, de a városképbe nem illő fülkéket nem állítanak fel, ha­nem inkább trafikokba, ÁBC- íruházakba, kapualjakba szere­rosnak 400 állomással kell be- 1 nek fel készülékeket. Üj automaták I A Papíripari Vállalat szentendrei gyárában nemrég állították üzem­be a Schön-gyártmányú borítékforma-elővágó automatát. A berende­zés a hagyományos gépeknél négyszer termelékenyebb, egy műszak­ban egymillió 200 ezer boríték elővágását végzi. Felvételünkön Móni István, a gép kezelője. Nagy Iván felvétele Éjjel-nappal készenlétben A mentők nehéz hónapja Reggel nyolc óra. A mentő­állomás kiürült, mind a há­rom mentőautó úton van, de ez nem jelenti, hogy sürgős esetben ne tudna a szolgálat- vezető kocsit küldeni. A Pest megyei Mentőszervezettel rá­dióösszeköttetésben vannak, s rendkívüli esetben URH-n irányítanak mentőkocsit a já­rásba ... „Két kontrollos beteggel út­ban vágyóit Manóiról Pestre, mondja egy mély tónusú hang, a szolgálatvezető, Jós- vay Balázs oda sem figyel, hi-, szén,a jelentés á megyéi köz-’ pontnak szól, mihelyt azon­ban saját kocsijáról Zahár János hívja, félbehagyja a megkezdett mondatot, azonnal kézbe veszi a mikrofont, s vá­laszol. — Van nap, amikor csak kilencszer, tízszer kell kivo­nulnunk, máskor Viszont negyvennél ’»is többször — mondja a szolgálatvezető, majd hozzáteszi —, a decem­bér igen erős volt, minden napra jutott 32—33 kivonulás. Megcsorren a telefon, a szolgálatvezető úgy tartja a kagylót, hogy én is halljam: Itt dr. Régiusz Pomázról. Gyógyszermérgezés miatt ké­rek egy azcmnali szállítást a Korányiba. Az orvos még be­mondja a címet, s ezzel a be­teg életéért a felelősség egy részét áthárítja a mentőkre, hiszen minél hamarabb ér­keznek, annál biztosabb a gyógyulás. Pólyák Istvánná gazdasági .vezetőtől tudom, hogy a szent­endrei men íőá pólók munká­ját nem mentőorvos, mégcsak nem is mentőtiszt, hanem megbízott főápoló irányítja. Ennek az az oka, hogy keve­sen vannak, de ápolóik jól képzettek, tökéletesen levezet­nek szülést (a mai napon Pi- lisszentkereszten kerültek ilyen feladat elé), súlyos ka­rambolnál Pestről hívnak ro­hamkocsit. A Városház téren a par­kolóhely a mentőké, de még így is csak szűkösen férnek el. Kormány László garázs­mester szavai szerint mosto­ha körülmények között kell dolgozniuk a gépkocsivezetők­nek. Nyáron az utcán mossák a kocsikat, télen a jegesedés miatt bekényszerülnek a ga­rázsba, amelynek nincs lefo­lyója, tehát amennyi víz le­folyik a kocsikról, ugyan­annyit fel is kell szedni. Kér­désemen, hogy a Dunánál nem lehetne mosni a kocsi­kat? — mosolyog. Hívásra fél percen belül el kell hagyni az állomást, nem mehetünk el semerre. Az ápolók többsége fiatal, a munkáját mindegyikük na­gyon szereti. Pedig a betegek­kel igen nehéz bánni, az át­lagosnál figyelmesebbnek, ud­variasabbnak kell lenniük ak­kor is, ha a beteg látnivalóén kényeskedik, elhagyja magát. Van viszont, aki valóban na­gyon megijed, azt igyekeznek megnyugtatni, máskor pedig maguk próbálják palástolni az izgalmat, ha nagyon súlyos beteget szállítanak. Pólyák Istvánná szerint mindenki sa­ját intelligenciája, hangulata és emberismerete szerint fog­lalkozik a betegekkel, tehát nem egyformán, de valameny- nyien jól végzik munkájukat. Ezt tanúsítja az évente két­szer megtartott közvélemény- kutatás. Egy-egy időszakban, például az augusztus 20—29 között szállított betegek véle­ményét megkérdezik. 100 esetből általában 99-ben di­csérik az ápolókat, és megkö­szönik áldozatkészségüket. A gazdasági vezető két éve dol­gozik Szentendrén, azóta sen­ki sem panaszkodott a mentő­sükre. Este fél hét felé már nincs bent a gazdasági vezető, s hétkor lejár a szolgálatvezető munkaideje is. — Milyen volt a miai nap? — Harmincegy esetben kér­ték segítségünket, volt né­hány rendkívüli sérülés is. És még egy esemény: egyik piló­tánkat 1000 forintra bírságol­ták. Sorokban — Zárszámadásra készül a járás 5 termelő- és két szak- szövetkezete. Az 1976-os fel­adatokat is megtárgyaló köz­gyűléseket február első három hetében tartják meg. — Üj lakásokat adtak át január első napjaiban Po­mázon, s hamarosan 8 több- gyermekes család beköltözhet otthonába. — Villany 156 lakásba. A Budapesti Elektromos Művek szentendrei kirendeltségének szakemberei januárban vil­lanyórát szerelnek fel a Vas­vári Pál lakótelepen körülbe­lül 100, a Felszabadulás lakó­telepen 56 lakásban. — Szerb szilvesztert tarta­nak kedden a pomázi művelő­dési házban a szerb klub tag­jai. — A Vízparti történet orszá­ga címmel P. Szabó József tart előadást Kínáról január 13-án, kedden a megyei műve­lődési központban. — Hedda Gabler, a Madách Színház előadásában január 16-án, pénteken lesz ugyan­csak a megyei művelődési köz­pontban. A főszereplők: Almá­st Éva, Bálint András, Juhász Jácint és Haumann Péter. — Ma kezdődik Pilisszán­tón a bauxitbetonból épített, s ezért életveszélyesnek nyilvá­nított régi iskola és pedagógus­lakás- bontása. A mintegy fél­millió forintos munka befeje­zése után megkezdődik a négy- tantermes új iskola bővítése. Az oldalt összeállította: Czibor Valéria Kép: Nagy Iván tantervekbe, a balesetvédelmi oktatás okmányaiba. — Kimegyünk az egyik építkezésre, ahol ipari tanu­lók dolgoznak — mondja Sza­bó Károly. Gyenge szakmai ellenőrzés A Vasvári Pál utcai épít­kezésen keressük a vezetőt, de nem találjuk. Azt mondják, bement Pestre. Állítólag a gyerekek is Pesten dolgoznak. A tantervi utasításokat, a baleseti oktatás dokumentu? mait az építésvezetői irodában dolgozó munkatárs nem tud­ja előkeresni, mondván, -nem szoktak egymás fiókjaiban ko­torászni. Nem tehetünk mást, átmegyünk a szomszéd építés­vezetőhöz. öt sem találjuk. Kísérőm üzen érte, sőt meg­kéri, hogy egy ipari tanuló is jöjjön be az irodába. Hosszas várakozás után megtudjuk, hogy az építésvezető nem tud jönni, mert átadás van. A kudarcba nem nyugszom bele. Másnap egyedül újra ki­megyek a Vasvári Pál utcai építkezésre. Az építésvezető nincs itt. a gyerekek Pesten és Budakalás7on dolgoznak — hangzik a felvilágosítás. Bemegyek az iskolába. Be­szélek az igazgatóval és a ceg­lédi anyaintázet párttitkárá­val. Megtudom, hogy a válla­lat tanulófelelősének állan­dóan tisztában kell lennie az­zal, hogy melyik nap, hol, hány ipari tanuló dolgozik. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. K. Gy. M. (Folytatjuk.) — Igen. 1974 júliusában megtárgyaltuk, intézkedési tervet állítottunk össze. 1975 májusában pedig Szabó Ká­roly, a tanulóképzés felelőse számolt be az intézkedési terv végrehajtásáról. — Miért volt erre szükség? —• Ipari tanulóink 50 szá­zalékra a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzése után elment tőlünk. Kerestük a tá­vozások okait, és próbáltunk tenni valamit annak érdeké­ben, hogy nálunk maradjanak a fiatalok. — És sikerült? — Van némi javulás. Az 1974/75. tanév végén tíz ta- nunuló lett szakmunkás és közülük nyolcán maradtak a szövetkezetnél. Főleg bérezé­si intézkedésekről van szó. Ügy döntöttünk, hogy a kez­dő szakmunkásnak 11 forint 50 filléres órabért biztosí­tunk, s ha jól dolgozik, egy éven belül egy forinttal emeljük a bárét. A régi és a kezdő szakmunkások közötti bérfeszültséget próbáljuk így megoldani. — Munkaerőgondjainkat az is fokozza, hogy a szentendrei üdülőövezetben keresett szak­munkás a kőműves, ötvenfo- rintos órabérért is el tudják csalni tőlünk nyári időszak­ban az embereket. A fiatalo­kat is. — Hol tudnék a gyerekek­kel beszélni? — kérdezem. — És szeretnék bepillantani a szövetkezet profilja nem ad lehetőséget arra, hogy a te­matika témaköreit maradék­talanul elsajátítsák a tanulók, Csak azt a munkát tudják megismerni, amit a vállalat profilja, egy-egy építkezés jellege biztosít. A tanulók ké­pességei sem egyformák. Van. aki már másodéves korában szakmunkát végez, de akad olyan is, akire még harmad­éves korában sem lehet rábíz­ni komoly feladatot. Régebben a szövetkezet kü­lönböző munkahelyein dol­goztak a tanulók, az idén há­rom munkahelyre összpontosí­tottuk a képzésüket, mert ez jobb szakmai és ellenőrzési feltételeket biztosít. Az elvándorlás ellen — Sok-e a bukások száma? — Az 1974/75. tanévben öt tanuló bukott meg: négy kő­műves és egy szobafestő ta­nuló. — Ezek szerint a „ceglédi bukások” itt is nagy gondot jelentenek? — Igen, de hadd tegyük hozzá, hogy nem szakmai-el­méleti tárgyakból buknak meg a gyerekek, hanem hu­mán tantárgyakból, magyar­ból, történelemből és matema­tikából. — Foglalkozott-e a szövet­kezet valamilyen fórumon a szakmunltásképzés helyzeté­vel, problémáival? A szentendrei Építőipar, Szövetkezetben Fehér András elnökkel és Szabó Károly terv- és munkaügyi osztályve­zetővel, az iparitanuló-képzés felelősével beszélgetünk. Köztudott dolog, hogy as építőiparban is krónikus a munkaerőhiány. Miképpen je­lentkezik ez a probléma a szakmunkástanulók képzésé­ben? „Epítőmunkásnak nem jönnek" — Az a legnagyobb gon­dunk —> mondja az elnök —, hogy nincs válogatási lehe­tőség. Lényegesen kevesebb fiatal jelentkezik ipari tanuló­nak, mint amennyire szükség lenne. Az idei tanévben 16 a kőműves, 3 a szobafestő és 2 a vízvezefékszerelő tanulók száma. 1971-ben még 34 ipari tanulónk volt, az idén már csak 26. — Van-e az elnök és a ta­nulófelelős birtokában iskolá­tól - kapott tantervi utasítás, amely a tanulók képzésének követelményeit tartalmazza? — Nekünk nincs, ellenben azoknál az építésvezetőknél van, akiknek a munkaterüle­tén ipari tanulók dolgoznak. Különben az iskolától a mun­kahelyre kijáró, ellenőrző ta­nárok leggyakrabban az épí­tésvezetőkkel beszélik meg az oktatási tennivalókat, problé­mákat. Az igazság az, hogy a Ipari szakmunkásképzés Szentendrén III. Kinél vannak a tantervi utasítások?

Next

/
Thumbnails
Contents