Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

műteni W Kftmav 1970. JANUÁR 9., PÉNTEK FÓKUSZ Gromiko Tokióban A VILÁGSAJTÓ nagy ér­deklődést tanúsít Andrej Gro­miko most kezdődő tokiói lá­togatása iránt. A szovjet kül­ügyminiszter japán kollégája, Mijazava Kiicsi meghívásának eleget téve utazott a távol­keleti szigetországba. A meg­beszélések fontosságára utal az a tény is, hogy Gromiko, aki egyúttal az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, még a XXV. pártkongresszus előtt szakított magának időt erre az útra. A tokiói megbeszélés újabb mérföldköve lesz annak a po­litikai-gazdasági párbeszédnek, amely — változó intenzitással — több éve folyik már a Szov­jetunió és Japán között. En­nek fő témája kétségtelenül a szovjet—japán békeszerződés megkötése. Jogilag ugyanis még mindig nincs lezárva a két ország közötti, második vi­lágháborúbeli hadiállapot. Szovjet részről nagy jelentősé­get tulajdonítanak ennek a szerződésnek, mégpedig nem­csak a kétoldalú kapcsolatok javítása szempontjából. Ez a szerződés jótékony hatást gya­korolna az egész földrész po­litikai légkörére, s egyik pillé­re lehetne a Szovjetunió által szorgalmazott ázsiai kollektív biztonsági rendszernek. AZ ELŐRELÉPÉST e téren eddig az nehezítette, hogy Ja­pánban azok a politikai erők a hangadóak, amelyek a béke- szerződés megkötését a máso­dik világháború következmé­nyeként szovjet fennhatóság alá került Dél-Kurili-szigetek visszaadásához kötik. Ilyen alapon viszont a Szovjetunió, amely ragaszkodik a történel­mileg kialakult határok elvé­nek az érvényesítéséhez —■ nem tárgyalhat. Bonyolítja ezt a kérdést Peking diplomáciai diverziója is. A kínai—japán barátsági és együttműködési szerződés elő tárgyalásai során ugyanis kínai részről kísérlet történt arra, hogy a két ország foglaljon állást a hírhedt „hé- gemóniatétel” mellett. Énnek nyíltan szovjetellenes éle van: a maoisták kísérlete arra, hogy Japánt szembeállítsák a Szov­jetunióval. Tokióban nem fo­gadták el ezt a kínai követe­lést. Gromiko és japán kollégája minden bizonnyal nagy figyel­met szentel majd a gazdasági együttműködés kérdéseinek. Japán ugyanis a Szovjetunió második legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, de mindkét fél azt vallja, hogy e téren még távolról sem me­rítették ki a lehetőségeket. Ép­pen ezért, valamint a politikai problémák bonyolultsága miatt, a tokiói külügyminiszteri megbeszélések legszembetű­nőbb eredménye gazdasági ter­mészetűnek ígérkezik. Új Interkozmosz- program Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz Tanács elnöke a TASZSZ tudósítójá­val folytatott beszélgetésben elmondotta, hogy a szocialista országok áttérnek a szputnyi- kok új generációjának, az automatikus, egységesített or- bitális űrállomásoknak fel- használására. Ezek a hatalmas és tökéletesített szputnyikok lehetővé teszik, hogy még bo­nyolultabb kísérleteket foly­tassanak az Interkozmosz- program keretében. Az Interkozmosz tevé­kenységének határai mind a földön, mind az űrben egyre bővülnek. A világűr békés cé­lú kutatásában és felhasználá­sában a legnagyobb szabású közös munkaprogramokat a Szovjetunió a szocialista kö­zösség országaival, valamint az Egyesült Államokkal, Francia- országgal és Indiával valósítja meg — mondotta a szovjet tu­dós. EGYRE NAGYOBB mérete­ket öltenek a dolgozók meg­mozdulásai Spanyolországban. LONDONBAN csütörtökön immár a harmadik napja folytatódtak az ulsteri hely­zetet vizsgáló, magasszintű ta­nácskozások. PEKING Meghalt Csou En-laj Csou En-laj, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott- ságánák tagja, a Központi Bi­zottság Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Bizottság ál­landó bizottságának tagja, a KKP Központi Bizottságának alelnöke, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának elnöke, a Kínai Népi Politikai Tanács­kozó Testület állandó bizott­ságának elnöke Pekingben ja­nuár 8-áin reggel fákban meg­halt. 78 éves volt. A halálhírt a KKP Központi Bizottsága, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága és a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa jelentette be. Csou En-laj, a Kínai NénkSztár- saság miniszterelnöke, a Kinai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának alelnöke 1898-ban szüle­tett. Előbb a tiencsini Nankaj egyetemen, majd Franciaországban és Németországban végezte tanul­mányait. Kínába visszatérve 1924- ben a Kínai KP tagja lett. 1928-tól a Politikai Bizottság tagja. 1928 és 1936 között a Központi Bizottság titkára. 1945-től a KB és PB alel­nöke, 1956-tól a PB Állandó Bi­zottságának tagja. 1919-től a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke. (1954-től mint az Államtanács el­nöke.) PORTUGÁLIA Társadalmi-gazdasági feszültség A portugál kormányban részt vevő pártok vezetői csü­törtökön ismét találkoztak Pinherio de Azevedo minisz­terelnökkel a lisszaboni Be- lém-palotában, hogy megvitas­sák a tervezett kormányátala­kítással összefüggő problémá­kat. A portugál gazdasági és tervezési központ félmillióra becsüli a munkanélküliek szá­mát; ez Portugália keresőké­pes lakosságának 15 százaléka — ű’ja az Expresso legfrissebb számában. Az ibériai országban sú­lyosbodó társadalmi feszült­ség forrása a gazdasági hely­zet, különösen a január 1-én végrehajtott példátlan, ará­nyú áremelés. A legszegé­nyebb körülmények között élő rétegek vásárlóereje zu­hanásszerűen csökkent. Élel­miszerellátási gondok is ke­letkeztek: egyáltalán nem le­het vajat kapni, a pultokon „ritka vendég” a tej és az ét­olaj is. Állami ellenőrzés hí­ján 40—60 százalékkal felszö­kött a hús és egyes halfajták ára. Egy kilogramm marha­hús átszámítva 150—180 fo­rintba kerül, de ritkán kapni. Az adóemelések miatt a középrétegekben is fokozódik az elégedetlenség. BT-vita Közel-Keletről .. Változatlan hevességgel dúlnak a harcok Bejrútban. Csü­törtökön délután a jobboldali falangista és nemzeti liberális part fegyveres osztagai három irányból ellentámadást indítot­tak az Al-Zaatar palesztin menekülttábor ellen., A harcok köz­ben átterjedtek a libanoni főváros több más kerületére is. ismerő ENSZ-határozat még A VARSÓI SZERZŐDÉSRŐL Megbízható gát Bár változatlan hevességgel folyik a harc Libanonban, szinte csak egy-egy napig tart minden újabb megállapodás, a . figyelem mégis egyre In­kább a Biztonsági Tanács ja­nuár I2-i ülésére összponto­sul. Még nem is oly régen a közel-keleti válság rendezésé­nek Írét útja állt előtérben: a genfi tanácskozás, illetve a kissingeri- közvetítés. Vajon azt jelenti a válsággal össze­függő problémák áttétele a világszervezethez, hogy az ér­dekelt felek elvetették az egy­kori módozatokat? Meg a múlt év novemberé­ben Szíria javasolta az új formulát, összekapcsolva a te­rületén állomásozó ENSZ-ka- tonák mandátumának meg­hosszabbításával. Majdnem bizonyos; hogy éppen az idő­zítés miatt fogadták el, noha olyan feltételekhez kötődött, hogv a Palesztin Felszabadítá- si Szervezet képviselője is je­len lesz a Biztonsági Tanács ülésén. Szíria az új formula meg­fogalmazásával feltételezhe­tően két célt igyekezett elér­ni. Részben félreérthetetlenül kívánta leszögezni, hogy nem hajlandó az egyiptomi út kö­vetésére: a kissingeri közve­títés szír folytatása ugyanis hasonló kemény politikai en­gedményeket feltételezett vol­na, még jelentéktelenebb te­rületi koncessziók ellenében. Másrészt: a damaszkuszi ve­zetés világosan felmérte az amerikai külügyminiszter „apró lépéseit”, amelyek fi­gyelmen kívül hagyják a pa­lesztineket, Tel Aviv időhúzó manővereit szolgálják. S mi­vel Szíria valóban rendezést akar, mégpedig átfogó rende­zést, olyan új javaslatot kel­lett beterjesztenie, amelynek fényében a genfi tanácskozás jelentősége megnő. Hogy ez a taktika mennyire bevált, azt több tényező is jel­zi. Az 1973. októberi háborút követően összehívott genfi értekezletet néhány hét múl­tán, még 1973 decemberében, határidő nélkül elnapolták. Azóta csak javaslatok hang­zottak el a tanácskozás fel­újítására, de Washington és Tel Aviv sorra elutasította őket. Most viszont — a Biz­tonsági Tanács ülésével kap­csolatos fenntartásainak han­goztatásával egyidejűleg — éppen Tel Aviv sürgeti a genfi folytatást. Genf azért tűnik most kedvezőbbnek az izraeli veze­tés számára, mivel ezen a ta­nácskozáson a Biztonsági Ta­nács 242. (1967) és 338. (1973) határozatai alapján indulna a vita, olyan politikai helyzetet idézve vissza, amikor a pa­lesztin nép nemzeti jogait ei­nem született meg. Vagyis: Izrael most kitapinthatóan arra összpontosít, hogy meg­akadályozza a palesztin kér­dés napirendre tűzését — azon az áron is, hogy hajlan­dóságot mutat a genfi részvé­telre, de bízva abban is, hogy a palesztinekkel kapcsolatos arab véleménykülönbségeket a maga javára fordíthatja. A hivatalos Tel Aviv látha­tó erőfeszítéseket tesz tehát a tényleges kibontakozás megakadályozására. Kérdéses azonban, hogy a politikai lé­péskényszerből kijuthat-e. Nemcsak azért, mert az iz­raeli kormány egyes befolyá­sos tagjai is a párbeszéd meg­kezdését sürgetik, hanem azért is, mert a palesztin ve­zetők olyan javaslat kialakí­tásán dolgoznak, amellyel el­kerülhetőnek vélik a BT-vi- tában az amerikai vétót s amellyel keresztülvihetőnek látszik a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet minimális Portugáliában az elmúlt he­tekben feltűnően elszaporod­tak a bűncselekmények, szinte mindennapossá váltak a gyil­kosságok, köztük a rendőr­gyilkosságok, a fegyveres be­törések és a bankrablások. A fekete krónikából pokolgépes merényletek sem hiányoznak. Megfigyelők • rámutatnak, hogy a társadalmi feszültség szításában kizárólag a szél­sőjobboldal érdekelt, amely a demokratikus Szabadságjo­gok felszámolására, a tekin­télyuralmi rezsim visszaállítá­sára törekszik — összhang­ban a finánctöke érdekeivel. A társadalmi feszültséget mesterségesen szító erők kö­zött megtalálni a szélsőbalol­dalt is. A maoista, ultrabalos csoportok taktikája az, hogy baloldali tömegmegmozdulá­sokba beférkőzve konfrontá­ciót provokálnak a dolgozók és a csendőrség között. A Pyresa spanyol hírügynök­ség jól értesült forrásokra hi­vatkozva csütörtökön beszá­molt arról, hogy Spinola, volt portugál elnök napok óta is­mét Spanyolországban tartóz­kodik és kapcsolatot tart fenn a Spanyolországban szervezke­dő portugál éllenforradalmá- rokkal. KALEVI SORSA HAZAUTAZOTT A SZOVJETUNIÓBÓL Moszkvában csütörtökön köz­leményt adtak ki Kalevi Sor­sa szovjetunióbeli látogatásá­ról. A Finn Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese és kül­ügyminisztere január 6—8-án tartózkodott a Szovjetunióban és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokat. A közlemény szerint a tár­gyaló felek kijelentették, hogy az enyhülés folyamatát konk­rét anyagi tartalommal kell megtölteni. Ezzel összefüggés­ben fontosnak tartják, hogy európai méretekben megvitas­sák a környezetvédelemben, a közlekedés és az energetika fejlesztésében kifejtendő együttműködés kérdéseit. A felek kijelentették: vélemé­nyük szerint az enyhülés foly­tatódása feltételezi a fegyver­kezési hajsza megszüntetését. A Szovjetunió és Finnország további erőfeszítéseket tesz a leszerelési világkonferencia összehívására. ★ Kalevi Sorsa, a Finn Köztár­saság miniszterelnök-helyette­se és külügyminisztere, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke csütörtökön Leningrádból ha­zautazott Helsinkibe. A Varsói Szerződés ereje továbbra is valamennyi euró­pai nép biztonságának egyik legfontosabb tényezője — ál­lapítja meg a moszkvai Krasznaja Zvezda. A lap rá-4 mutat: olyan feltételek köze­pette, amikor a reakció és a háború erői nem csökkentik militarista készülődéseiket, i a Varsói Szerződés országai '— miközben állhatatosan folytat­ják a harcot azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban gyökeret verjenek a békés egymás mellett élés elvei -— kénytelenek együttes erőfeszí­téseket tenni védelmi képes­ségük erősítésére. Az SZKP, a szovjet kormány, más test­véri országok kommunista és munkáspártjai és kormányai állandó gondot fordítanak hadseregeik megerősítésére, és ez lehetővé tette, hogy az utóbbi öt évben új, minősá­gi ugrás következzék be az egyesített fegyveres erők fej­lődésében. A szovjet lap a továbbiak­ban a katonai együttműködés — A Bolgár Kommunista Párt március végén megtar­tandó XI. kongresszusa előké­szítésének jegyében a Központi Bizottság plenáris ülésein fel­vázolják a Bolgár Népköztár­saság hetedik ötéves tervének és 1990-ig terjedő távlati fej­lesztési tervének fő irányvona­lait és a KB által elfogadott té­ziseket folyamatosan közzéte­szik a párt központi lapja, a Rabotnicseszko Delo hasáb­jain. A bolgár népgazdaság fő fejlődési irányait körvonalazó tézisek a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában jelentek meg. A csütörtökön közzétett gaz­daságpolitikai irányelvek há­rom témakört ölelnek fel. Az Az Olasz Kommunista Párt cseppet sem titkolt neheztelés­sel fogadta, hogy a szocialis­ta Párt kormányválságot rob­bantott ki. A L ’Unttá csütörtöki ve­zércikke félreérthetetlenül le­szögezi, hogy az OKP a legke­egyik legfontosabb irányáról: a szárazföldi csapatok és a flották együttes felkészülésé­ről írva megállapítja, hogy a. közös hadgyakorlatok lehető­vé tették a tapasztalatok ki­cserélését ,a csapatok felké­szüléséről és a harci akciók leghatékonyabb módjainak ki­dolgozását. A közös hadgya­korlatok hozzájárultak a szö­vetséges hadseregek személyi állományának az internacio­nalizmus szellemében történő neveléséhez, a testvéri hadse­regek közötti kapcsolatok bő­vítéséhez, barátságuk meg­szilárdításához is. A Krasznaja Zvezda befe­jezésül leszögezi: a Varsói Szerződés tagállamai kommu­nista és munkáspártjainak és kormányainak a biztonságuk szavatolására tett egységes akciói révén az egyesített fegyveres erők megbízhatóan gátat vetnek az imperializ­mus agresszív törekvéseinek, kedvező feltételeket biztosíta­nak a szocializmus és a kom­munizmus építéséhez. első rész a bolgár népgazdaság alapvető feladatait tárgyalja a hetedik ötéves terv időszaká­ban és 1990-ig. A termelékeny­ségnek az irányelvek értelmé­ben 1990-ig a jelenlegi szint 3—3,5-szeresóre kell növeked­nie. A második fejezet a bolgár népgazdaság anyagi-műszaki bázisának továbbfejlesztését tárgyalja. A fő feladat tovább­ra is a termelési eszközök gyártásának gyors ütemű fej­lesztése, de ezzel párhuzamo­san jelentősen növelni kell a fogyasztási cikkek előállítását is. A dokumentum harmadik fejezete a termelőerők terüle­ti elhelyezkedésének problé­máit taglalja. vésbé sem találja alkalmasnak az időpontot a kormány meg­buktatására. A kormányválság megbénítja a parlament műkö­dését,* amikor az fontos kérdé­seket tárgyal. A helyzet kulcsa az OKP-hoz fűződő viszony kérdése. A szo­cialista párt szavakban olyan új, széles parlamenti többség­re támaszkodó kormányt sür­get, amely felhagy az OKP- val szembeni megkülönbözte­tés és elzárkózás politikájával. A valóságban azonban a hely­zet még nem érett meg erre, a kereszténydemokrata párt kongresszusa előtt nem lehe­tett valóban arra számítani, hogy a KDP változtat eddigi ■el­zárkózó magatartásán, s így a kormányválság éppen a balol­dal — Fanfani vagy más — visszavágására adhat alkalmat. Ráadásul eltereli a súlyos gaz­dasági válságról, a munka- nélküliségről a figyelmet. Ezért ítélik meg negatívan mind az OKP, mind a szakszervezetek. Moro kormányfő, aki szer­dán este közölte Leone köztár­sasági elnökkel lemondását, csütörtökön bejelentette ezt a parlament a két házában is a házelnöknek. Leone megbízta a Moro-kormányt a folyó ügyek vitelével, így „valamilyen megoldás kialakulásáig a kor­mány hivatalban marad. A pártok tanácskoznak, hogy a Quirinale-palotában, hétfőn kezdődő konzultációkra kiala­kítsák álláspontjukat. A SZOVJETUNIÓ ÉS SZU­DÁN kinyilvánította a baráti kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös együttműködés to­vábbi fejlesztésére és megerő­sítésére irányuló törekvését — állapítja nfeg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttsé­gének a Szudán! Demokra­tikus Köztársaságban tett lá­togatásáról Khartoumban ki­adott közlemény. programja is. Önody György Politikai paralizis? .hist)!) fBStBtt 3 falra mindenféle világpoliti­kai ördögöt a Fehér Ház és a külügyminisz­térium' — az amerikai szenátus az angolai beavatkozás ellen szavazott. A kormány még a kongresszus másik testületében, a kép­viselőházban reménykedhet, de sem sok alap­pal. Mert korántsem csak Angoláról van szó, nemcsak arról, hogy a vietnami kígyó meg­marta kongresszus fél az egyelőre még csak gyík méretű angolai CIA-akcióktól (persze: annak idején Vietnam is néhány zsoldossal, ügynökkel és fegyverszállításokkal kezdő­dött ...), sokkal inkább arról, hogy Angola ügyében is folytatódik a kormány és a kong­resszus hatalmi kötélhúzása, amelyben a törvényhozás ellenőrzése alá akarja vonni a külpolitikai irányítást. „Ha ez így megy tovább, kongresszusi kül­politikát fogunk folytatni” — zsörtölődött a külügyminisztérium, a State Department egyik vezetője. Az pedig fából vaskarika — fejtegeti minden beszédében, szinte már könyörögve Kissinger. A kongresszus meg­szabhatja az irányokat, ellenőrizheti a kül­politikai gyakorlatot, mégsem szólhat bele a „napi diplomáciába" — érvel a külügymi­niszter. Az egykor felsőfokon magasztalt „diplomáciai varázsló" érvei borsóként hul­lanak le a Capitőlium falairól: megkopott Kissinger varázsa is. A szavainak ellent­mondó titkos külpolitikai akciók (például Chilében) bizalmatlanná tették a honatyá­kat a professzori ékesszólással szemben. De ami fő: — ha tetszik, ha nem, ha ésszerű, ha nem — az amerikai kongresszus most reva'nsot kíván venni a kormányon. Az „elnöki politika" Vietnamot, CIA-ügyeket eredményezett, tetszetős hát a jelszó: „Na­gyobb kongresszusi ellenőrzést!" Igen ám, de mi a kongresszus: egy felső- és egy alsóház, 535 politikussal, aki a leg­kuszább érdekszövevényeket képviseli, s jó­formán szünet nélkül a saját újraválasz­tásukkal törődnek, meg főleg azzal, hogyan biztosíthatják az ahhoz szükséges pénzt (vál­lalva a lekötelezettségek sorát). Nem csoda tehát, hogy a jogos ellenőrzési vágy szinte elválaszthatatlanul keveredik a szereplésre törekvéssel és az érdekeltségek aktív szol­gálatával. S mivel a demokrata párt, vagyis az ellenzék van többségben, amelynek el­nökjelölt! posztjára jóformán bárki pályáz­hat, sokan 1976 politikai ugródeszkájának tekintenek minden olyan ügyet, amely biztosíthatja számukra az újságok első ol­dalát, a tv-híradók figyelmét. Ráadásul nem választott, azaz politikailag „meg nem mért” elnök ül a Fehér Házban, éá szürke politikusok a demokraták capitoliumi vezér- v posztjain. Megtört tehát az amerikai kül­politika kétpárti folyamatossága, s helyre­állítása 1976 novemberéig aligha várható. Ezért sincs kimutatható következetesség a múlt év kongresszusi külpolitikai lépé­seiben. Lefogták a kormány kezét Indokí­nában és Angolában, a török segély és a CIA ügyében, ám a szovjet—amerikai ke­reskedelmi törvény ügyében is, és a Pa­nama-csatornáról kötendő, Latin-Ameriká- ban követelt új szerződés kérdésében. ■ S máris latolgatják az elemzők, minő szerepet játszana a kongresszus a kritikus válasz­tási kampány hónapjaiban egy esetleges új SALT-megállapodás kapcsán, avagy éppen az Egyesült Államok és a Közös Piac régi keletű piacvitáinak konkrét ügyeiben? Most tollát 3 másik végi Bt felé lendült az ame­rikai politikai inga, s a legtöbb megfigyelő szerint visszalendüléséig, a hatalmi harc el- dőltéig alighanem „politikai paralízisra” kell számítani. Sokak szerint Kissinger — noha nem állt szándékában — végül is emiatt fog idő előtt lemondani. Avar János A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa előtt Gazdaságpolitikai irányelvek OLASZORSZÁG Az OKP helyteleníti kormányválság kirobbantását t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents