Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

NYÁRSAPA TON Széltől védett váróhelyiség Meglepetés várta január 5- én reggel, az új esztendő első tanítási napján azokat a kis diákokat, akik az autóbuszról a nyársapáti iskola előtt le­szálltak: a megállóhely képe alaposan megváltozott, fedett, vidám színű műanyagból ké­szült váróhelyiség állt a meg­állót jelző tábla mellett. Sze­les, havas, esős időben jobb lesz várakozniuk védő falai mögött, míg az autóbusz meg­érkezik. Kevesebb ideig állnak a vagonok Jól dolgoztak a MÁV—Volán Romplexbrigádok, versenyfel­adatként vállalva sokat tettek azért, hogy csökkentsék mun­kaszüneti napokon a vasútállo­máson a kocsiállások idejét. Utcák — régen Cegléden százhuszonöt éve, hogy sok utca nevet kapott, s az épületeket házszámozták. A mai Thököly utca lakói talán már nem is tudják, hogy há­romnegyed százada eleik még Rákóczi utca néven ismerték az övéket, s Vasút utca volt a mai Rákóczi útnak, a város egyik legszebb Utcájának a ne­ve. A mai Mikes utca Bercsé­nyi nevét viselte, s az „átke­resztelés” során kapta az egy­kor Templom utca a mai, Ber­csényi utca nevet. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1976. JANUÁR 7., SZERDA Jó étel, rend és tisztaság Javult a vendéglátás, szebb a környezet Példakép az aranykoszorús szocialista brigád Nemcsak az élelmiszerüzle­tek, kisáruházak, piacok, ke­nyér- és konzervgyárak, őster­melők dolga, hogy a lakossá­got kellő mennyiségű és meg­felelő élelmiszerrel ellássák: a mindennapi élelmezésben nagy szerepük van a vendéglátó he­lyeknek is, közéjük sorolva az üzemi konyhákat, az utazók rendelkezésére álló éttermeiket. A közétkezfetésben Ceglé­den részt vesznek a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat helyi éttermei, az ÁFÉSZ Alföldi étterme, ahol épp most korszerűsítik a konyhát, hogy az igényeket még jobban kielégíthessék. A vendéglátóipari vállalat ceglédi területi igazgatósága a Soha vidámabb utazást! Csöpp védencemmel, a vonat első kocsi­jában utazom, kí­sérőként. Mint va­lami kerekeken guruló bölcsőde és óvoda, olyan ez a szakasz. Az egyik műbőrrel bevont ülésen, mózesiko­sarában, néhány hetes baba alusz- sza az igazak ál­mát, bátyókája banánt csemegé­zik. Szemüveges kis­lányt unszol a mamája: — Adj cukrot a kisfiúnak! De a lányka ne­met int, s zsebébe rejti zacskónyi édességét. Nem keli a kö­vetkező állomásig sem várni, a mi fiunk is feltalálja magát. A pádon Nevek, gyerekek hűlt helye, szom­szédéi jobbra-bal- ra, arca csupa mo­soly, virágos a kedve. Hát hogy­ne, amikor uta­zunk! Ezzel is, azzal is barátkozik, s bár csillogó szeme még beszédesebb, mint a szája, sorra mutatkoznak be kis utitársai. — Szervusz, kis fiú, hogy hívnak? Én Melitta va­gyok, Melike. — Én Yvonnka vagyok, ő Doló- resz, ő pedig a Jolán. — Nem is igaz, én Jolanda va­gyok — morcol a bemutatott. — Öt Sandrának hívják, » de Ale­xandra, ez itt Bar­bara, ő Anita, a testvére Roxána. Hát téged hogy hívnak? — Nem mon­dom. — Mutatkozz be szépen — próbá­lom jóra oktatni —, így illik. — Nem. — Hát jó. akkor hallgass. Azért se hallgat, bemutatkozik: — Gyuszi. Kis Gyuszi. — Nem igaz, ha­zudsz, ez nem is gyereknév! — ki­ált az elcsodálko- zók egyike. — Zsolti vagy bizto­san, vagy Kriszti­án. Nálunk a nagyapát hívják Gyuszinak! —esk— múlt évre tervet készített, hogy a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a tiszta, rendes üzletekért, a szolgáltatások színvonalának emeléséért még többet tehessen. Tervéből, mint azt vendégeik is tapasztalhat­ják, sokat sikerült valóra vál­taniuk. Ezt igazolja a forga­lomnövekedés, mely elsősorban utasellátó | az étel és a hűsítő italok fo­gyasztására volt jellemző. Tennivaló a jövőben, hogy az igényeket jobban, gördülé­kenyebben kielégíthessék, mi­vel a forgalomnövekedéssel a fejlesztés nem volt megfelelő arányban. Az idén a Kossuth Étterem belső helyiségét önki­szolgáló étteremmé alakítják át. Az olcsó ételekkel a diák- élelmezésnek is segítenek. A tavaly korszerűsített Ma­gyar Étterembe szívesebben térnek be a vendégek, mióta nemcsak a jó falatok, hanem a rendezett környezet és a tisz­taság is a vendéglátóhely jel­lemzője lett.' Ugyanez tapasz­talható a „citromházi” Arany­sas bisztróban, az év végén felújított Kristály presszóban, a Délibáb eszpresszóban is. A vállalat ceglédi vendég­látóhelyein öt szocialista brigád dolgozik. A Magyar Étterem szocialista brigádja tavaly nyerte el az aranykoszorús jelvényt, s pél­dáját követni igyekszik a többi négy. A ceglédi területi igazgató­ság törzsgárdatagjainak száma több mint százharminc. A bé­rek alakulása nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy minimális­ra csökkent a munkaerő-ván­dorlás. A szakmunkástanulók is szívesebben maradnak, mi­után bizonyítványukat megsze­rezték, szívesen dolgoznak az ösz- szeforrt, jó munkás kol­lektívában. Tanulásukban ösztönző, hogy a tanulmányi idő alatt, ha ju­talmazásra kerül sor. a válla­Jegyzet Közös iskolagond NEM MAI KELETŰEK azok a kapcsolatok, amelyek immár legalább évtizede fo­nódtak üzemek és iskolák kö­zött. Sokáig tulajdonképpen neve sem volt ennek az együttmunkálkodásnak, ké­sőbb kezdték az Egy üzem — egy iskola megjelöléssel illet­ni. Amit magába foglalt: olyan hiányok pótlása — köl­csönösen —, amelyek vagy az iskolában, vagy az üzemben mutatkoztak. Említsünk mindjárt néhány példát. Sem városi, sem vidé­ki iskoláink nem mondhatók gazdagoknak. Szegényes, szű­kös általában a tanácsi pénz­tárca. tornaterem-bővítésre, udvarsalakozásra, ebédlők meg tantermek szépítésére, vagy épen az évi festésre, illetve mindezekre együtt és még sok más szükségesre kicsiny a Jteret. A „másik oldalon” pedig: tanulna az üzemi ifjúmunkás, de szűk a művelődési ház, drága a különóra, tornázná­nak, sportolnának a svának, de hol akad tornateremre, ko­sárlabdapályára helye például egy vasasüzemnek? Ezemvi a területe az élet, a munkafor­málta kapcsolatok lehetőségei­nek üzem és iskola között, ez­zel a szándékkal: a magunk erejéből átadunk nektek, cse­rébe a ti saiátos segítségetek­re számítunk. Országosan aligha mutatha­tó ki hirtelenélben, hány gyár tart segítő kapcsoiatot vala­melyik közeli iskolával. Szin­te alig akad munkáskollektí­va, amely ne vállalna bizo­nyos« rendszerességgel társa­dalmi munkát a megadott, kiválasztott iskolában, van, ahol a földrajzi közelség, má­sutt az iskolától várt ifjúmun­kás utánpótlás reménye, is­mét másutt az oktatási intéz­mény kulturális segítsége az a „forrás”, amely az együtt­működést táplálja. JÓK ÉS HASZNOSAK IS — többségükben — ezek az együttműködési formák. Csak éppen a tartósság, a hosszabb távra szóló, átgondoltabb eTyüttműködés formai rende­zése, pontosan fogalmazva, az iskolák és üzemek közötti szerződés megkötése várat magára sok helyütt. A SZOT és az Oktatási Minisztérium a kérdések rendezésére is szabott meg nemrégiben irányelveket, üzemek és isko­lák közötti kapcsolatok elmé­lyítésére, tartalmasabbá téte­lére. (Kár, hogy ezek az irány­elvek eléggé lassan érlceznek el oda. ahova kell: az iskola­igazgatók asztalára, s az üze­mi vezetők, szakszervezeti szervek szobáiba.) Okos és jó gondolatokat, pontosabbrn. ajánlatok sorát tartalmazzák ezek az irányel­vek. Olyan javaslatodat pél­dául, hogy az üzemek hova összpontosítsák a segítséget (beleértve az iskola karban­tartását és eljutva a gyerekek jobb pályaválasztásánák segít­ségéiig), az iskolák pedig mi­lyen gazdag támogatást ad­hatnak az üzemi dolgozók mű­velődéséhez, tanulásához, sportjához. Az ajánlások, az irányelvek lényeges gondola­ta: ne ötletszerűen, egy-két hónapra vagy évre szövődje­nek a gyár—iskola kapcsolatok, hanem jóval hosszabb távra. öt évre. Tíz évre. Vagy még hosszabb időszakra is. A ha­táridőket az élet jelöli ki min­denütt. Az erősebb és tartós „szövetség” lehet az alapja a sokféle, jó emberi kapcsolat­nak is, diák és a leendő mun­kaadó. gyár, iskola és a gyári öregdiák között, hogy csak néhány kapcsolatlehetőséget említsünk. ÉRDEMES TÖPRENGE­NIÜK iskoláknak és partner- j üzemeknek azon, hogyan ölt- senek formát hamar a kapcso- I latok. Segítenek a szakszer­vezetek, segítenek a tanácsok is. hogy az évekre szóló szer­ződések minél több helyen megszülessenek. Olyan ’jó szolgálatok forrásai voltak eddig is a, szerződéses kapcso­latok, amelyek kölcsönösek, és minden érintett számára hasz­nosak lehetnek. Reméljük, lesznek is. V. M. lat vezetősége róluk sem feled­kezik meg, s tanulmányi ered­ményeiktől függően, anyagi el­ismerésben is részük lehet. Fontos feladatuk az ellenőr­zés és a piackutatás, mind a kettő a vállalat és a vendégek érdekeit egyaránt szolgálja. A jövőben még nagyobb gondot fordítanak rá, valamint arra is, hogy a vendéglátással kap­csolatos rendelkezéseket szi­gorúan végrehajtsák. Eszes Katalin Egyre több a várományos NEM KÉSIK A TÁRSADALMI SEGÍTSÉG Jellegzetes kép, hozzátarto­zik már az abonyi reggelek­hez: kis gyermeküket kézen­fogva vagy ölbe kapva, hogy gyorsabban oda érjenek, szü­lők sietnek az óvoda felé. Míg a szülők dolgoznak, a csöppség jó kezekben van. Tapasztalják ezt otthoni vi­selkedésén, tárulkozó értel­mén, beszédén, ügyességén, ahogy mint azt az óvodában megszokta, rendet teremt já­tékai közt, megigazítja kis ágyát, egyszóval: emberese- dik. Abonyban négy óvoda van, mind a négyben három cso­port működik. Tavaly 376 gyereknek jutott hely, s bár a helyeket igen alaposan ki­használják, sok az elutasított igényjogosult. Mióta a népesedéspolitikai határozat életbe lépett, fia­talodik a nagyközség is. Egy­re több a csöpp gyerek, az „egykét” a „kettőcske” váltja fel. Mivel a szülők dolgoz­nak, az anya — legtöbbször a gyermekgondozási szabad­ságot igénybe véve — akkor lép ismét munkába, amikor a kicsi kiscsoportos óvodás korba cseperedik. Három év Mit árul el az újságcikk ? Dobos mérnök bankói A tudás vára lett Régi újságokat lapozgatva, a napokban kezembe került a Czegléd című újság 1S89. ja­nuár 27-i száma. Érdekes do­kumentum olvasható benne a ceglédi Kossuth Lajos Gimná­zium alapításával kapcsolat­ban. Két éve, amikor az iskola fennállásának 75. évfordulója alkalmából megjelent az inté­zet történetét felelevenítő év­könyv, a gimnázium történetét az 1890. október 11-én kelte­zett alapító levéllel kezdik. Azzal, hogy Dobos János mér­nök egy gazdasági iskola meg­építését szorgalmazta, s csak később gondolt gimnáziumra. Mást árul el a fent említett újságcikk. Mégpedig azt, hogy igen is, gimnáziumról beszélt, amikor 1889. január 27-én, a ceglédi Turini százak útjának 12. évfordulóján a népkörben szót kért. „Én csak egy porszem va­gyok a nagy mindenségben, de amennyi e porszemtől telik, szívem minden érzelmével, lelkem egész hevével gyújtok szövétneket a magyar közmű­velődés oltárára. Vagyonom száznegyvenezer forintra megy, ezt egy Czegléden fel­állítandó Kossuth Gymna- siumra ajánlom fel.” — Ha van Theneziánum, Jcxsephiánum, miért ne lehet­ne égy Kossuthiánum? — írja az egykori ceglédi újság. Dobos János mérnök, maga is turini zarándok, valószínű, nem véletlenül tartotta az ün­nepséget a legmegfelelőbbnek arra, hogy megtegye áldozatos felajánlását. Alapítványa a szellem fényes lángú gyertyá­ja, a tudás vára lett, a ké­sőbbiek folyamán megerősö­dött, s az eltelt évtizedek alatt tettre kész fiatalok ezreit bocsátotta útnak, közülük több olyat, akire büszkék lehetünk. M. A. távlatára számítva, az abo­nyi óvodákban két és fél, háromszoros a túljelentkezés. A nagyközségben 270—280 csecsemő születik évente. Mint a tanácsülésen is meg­állapították, szükséges, hogy újabb óvoda építését vegyék a tervek közé. Sokat korszerűsödtek az utóbbi három évben az abo­nyi óvodák, s ebben nagy része van a helybeli üze­mek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek kollektíváinak, társadalmi munkára mindig kész szocialista brigádjainak, segítő kisiparosainak. A Be­loiannisz utcai óvodát tár­sadalmi erőből újították fel. Nagyobb összeget fordíthat­tak mindenütt szemléltető­eszközök, hasznos játékok beszerzésére. A jövőben is számítanak a társadalmi munkásokra és ar­ra, hogy az abonyi pálya- választó fiatalok közül még többen kapnak kedvet az óvó­nőd, gondozónői hivatáshoz. Szombaton Ismét vizsgázhatnak Jelentkezés a klubirodában A január 1-től életbe lépett új KRESZ-ismeretekről a ma­gán-gépjárművezetőknek nem kötelező, de hasznos vizsgát tenniük. Cegléden a közleke­désbiztonsági tanács és az autóklub helyi csoportja szer­vezésében, ősz óta több tanfo­lyamot tartottak. Sokan vol­tak, akik eredményes vizsgát tettek de azok száma sem ke­vesebb, akik hiányos ismere­tekről adtak számot a teszt­lapokon. Nekik szombaton, ja­nuár -10-én, délelőtt 9 órai kez­dettel, a Kossuth Művelődési Központban pótvizsgára adnak lehetőséget. Jelentkezni a klub irodájá­ban lehét. Összegyűjtik, elviszik Lomtalanítás — két alkalommal Esténként szokatlan lát­ványban lehet része annak, aki kedvet kap, hogy sétát te­gyen a ceglédi új lakótelepen, ,a csillogó ablakú házsorok közt. Előfordul, hogy szélesre tárul egy-egy ablak üvegszár­nya, embernyi árny imbolyog a hirtelen elsötétülő szobá­ban, majd valami hirtelen ki­ff Űc/ö/c ..v5«s»"-'-v>3 rö pül az ablakon. A valami: a karácsonyi fenyő. Köteles­ségét megtette, illatozott, pompázott, ajándéktól, édes­ségtől roskadozott, s ahogy szaloncukra fogyott, úgy fogy­tak ágairól, vagy még gyor­sabban a fenyőtűk. A kará­csonyfa nem viseli el a gáz­fűtéses szobák melegét, s hogy minél gyorsabban és fá­radságmentesebben megsza­baduljanak tőle, ablakon át hajítják a szabadba. Aíi íesz a fenyők sorsa? Vá­laszt e kérdésre a városgaz­dálkodási vállalat köztisztasá­gi részlege adott: kéri a házak lakóit, gyűjtsék össze egy ku­pacba a fácskák maradékát, ma és holnap, csütörtökön vagyis január 7-én és 8-án pedig a köztisztasági autó felkeresi a lakótelepeket és a lakásszö­vetkezeti házcsoportokat, az utcákat, hogy lomtalanítson, ugyanis nemcsak a karácsony­fákat viszi el, hanem elszállít minden más kacatot, lomot is, amit egyébként a kuka-teher­gépkocsi nem visz el. A köztisztasági részleg ja- Úuár 14-én és 15-én még egy­szer megismétli a téli lomta- lanító akciót, nagy segítséget adva azoknak, akik az új, több szintes házakban élnek, hiszen azokban feleslegessé vált holmik tárolására vagy elégetésére nincs lehetőség. Mint mondták, öreg széktől avitt kabátig, minden elkerül­het a házból. Apáti-Tóth Sándor feltétele A tájékoztatót műsor követ­te, a Kossuth Művelődési Központ Április 11. irodalmi színpada bemutatta az Etű­dök című, verses, zenés ösz- szeállitást. Képünkön: Far­kasházi István, az együttes vezetője, gitárral kíséri éne­két. Növcndckliangversenyek E hónapban két alkalom­mal rendeznek növendék- hangversenyt a ceglédi zene­iskolában: 22-én, délután 6 órai kezdettel, a hangverseny- teremben dr. Zsengellér Fe­renc tanítványai lépnek kö­zönség elé, 23-án, pénteken délután hat órai kezdettel pedig Hajnal Ildikó diákjai Szerepelnek. A növendéghangversenyen minden érdeklődőt, zeneba­rátot szívesen látnak. i i Tál,álkoztak a MEK ceglédi kirendeltségén a szocialista brigádok tagjai, a gyermek­gondozási szabadságukat töltő asszonyok és a nyugdíjasok: a múlt évi munkát értékel­ték, elemezték a szocialista brigádok eredményeit és is­mertették a terveket a talál­kozó résztvevőivel.

Next

/
Thumbnails
Contents