Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

A KGST-tagországok az elmúlt öt év során kiemelkedő sikereket értek el Nyikolaj Faggyejev nyilatkozata Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára a TASZSZ munkatár­sának adott nyilatkozatában beszámolt óz elmúlt (1971— 1975) ötéves tervidőszakban elért eredményekről. Egyebek között a következőket mon­dotta: — A KGST-tagországök az elmúlt öt év során kiemelkedő sikereket értek el. A nemzeti jövedelem 1971—1975 között átlagosan 36 százalékkal emelkedett, s ezen belül külö­nösen magas volt a növekedés Bulgáriában, Lengyelország­ban, Mongóliában és Romá­niában. A bruttó ipari terme­lés csak 1975-ben 8,4 százalék­kal, az 1970-es szinttel össze­hasonlítva pedig 46 százalék­kal nőtt. A tagországok sikerei kü­lönösen szemléletesek, ha összehasonlítjuk őket a kapitalista világot sújtó mély válsággal. Az előzetes adatok szerint a fejlett tőkésországok bruttó mi yersen s kijelentő j^| módban hangzik az amit a Mezőgépfej­lesztési Intézet mérnöke mond, de a tények arra késztetnek bennünket, hogy elfogadjuk. Azt állapította meg ugyanis — társai egyet­értő igenjeitől kísérve — hogy elpocsékoljuk a szel­lemi energiák tetemes ré­szét. Anyaggal, eszközzel — fűzte tovább gondolatai láncát — már úgyahogy célszerűbben próbálunk sá­fárkodni, ! de a szellemi munka értéke, becsülete csekély jó néhány helyen. Hagyják pazarlódni, fölö­sen emésztődni a kiművelt emberfők termelte ener­giát, avagy e kitermelés fo­lyamatát is elrekesztik. Az intézetben született, két- három esztendős találmá­nyokat említett, eljáráso­kat, melyek néhány mező- gazdasági üzemben ugyan megtalálhatók, de általános alkalmazásuk megfeneklik a közömbösségen, az érdek­telenségen: A bemutatókon mindenki bólogat, elmond­ja tízszer, milyen nagysze­rű, utána hazatér s elfelejti az egészet Másfajta, de végső soron megegyező tapasztalat: a megyei beruházási vállalat­nál tervek soráról derül ki, hogy hanyagul készítették el azokat a különböző" ter­vező intézetek, s bár zsűrik hagyták jóvá a papírokat, átdolgozás nélkül használ­hatatlanok. (Megtörtént: a tervező olyan anyagokkal számolt, amelyeknek gyár­tását régen megszüntet­ték...) Folytathatjuk: ül a tervező, gyártmányszer­kesztő asztalnál a mérnök, majd átballag a rajzasztal­hoz. Amit leskiccelt, azt szabályos műszaki rajzba ülteti át, s azért ő — mekkora órabérért! —, mert nincs elegendő mű­szaki rajzoló. Napokon át a műhelyben tipródik a gyár­tásfejlesztési osztály mun­katársa — történetesen két, gépészmérnöki és közgazdá­sz! diplomával —, s az új berendezések elhelyezését irányítja. Megtehetné egy technikus is, de nincsen. Illetve, jókora a táboruk a gyárban, ám mással van­nak elfoglalva, olyasmivel, amit egy napr gyakorlatú szakmunkás is elláthatna. Ez utóbbiak azonban anya­got készítenek elő, ami a segédmunkások dolga len­ne... M ekkora gond ez? A megyében — a szo­cialista szektorban — a felsőfokú végzettségűek száma meghaladja a 17 ezret! Az egyetemi diploma megszerzéséig az állam 800 ezer forintot költ a jövendő szakemberre. Egy évtized alatt megkettőződött a fel­sőfokú műszaki ismereteket elsajátítottak csoportja, de — amint azt egy reprezen­tatív vizsgálat megállapí­totta — minden száz főből tizenhatan olyan munka­körben dolgoznak, amely­nek, ^lig van, vagy semmi köze nincsen eredeti kép­zettségükhöz! S akkor még nem szóltunk a középfokú végzettségűek diplomások­nál kétszer nagyobb sere­géről, amelyben megint sok csapatnyi ember azt csinálja, ami mellett' nyu­godtan félre.teheti bizonyít­ványát, s»ami nagyobb baj, tudását. ipari termelése az 1974. éviről 1975-ben körülbelül 8 száza­lékkal csökkent. A műit évben a KGST- tagországok 1380 milliárd kilo­wattóra elektromos energiát termeltek; a növekedés az 1970. évivel összehasonlítva csaknem 390 milliárd kilo­wattóra volt. Az acéltermelés elérte a 195 millió tormát, a szénkitermelés pedig a KGST- tagországokban 2,6-szer maga­sabb, mint a Közös Piac or­szágaiban. A mezőgazdaság ugyancsak sikeres fejlődését jellemzi, hogy a bruttó mezőgazdasági termelés az ötéves tervidő­szakban meghaladta az 1966— 1970. évi szintet. , A sokoldalú együttműködés továbbfejlődéséről és a szo­cialista munkamegosztás mé­lyüléséről tanúskodik, hogy a KGST-tagországok egymás közötti külkereskedelmének értéke 1975-ben meghaladta a 71 milliárd rubelt, s így csak­nem elérte az 1970. évi szint kétszeresét. Az együttműködés meg­szervezésének és a szo­cialista munkamegosztás elmélyítésének legfonto­sabb módszere a közös tervezési tevékenység, a népgazdasági tervek ösz- szehangolása. A KGST 1975. júniusi, XXIX. ülésszakán elfogadott határo­zatoknak megfelelően folyik például az egységes elektro- mosenergia-rendszer tervezé­se, melynek első láncszeme 1978-ban lép működésbe. A testvérországok együtt­működésének kiemelkedő pél­dája az orenfourgi földgáz­lelőhely kiaknázása és a 2750 kilométerre tervezett orenbur- gi földgázvezeték építése. Már felépült a Barátság kőolajvezeték második sza­kasza, amelyen keresztül 1975-ben csaknem 50 mil­lió tonna kőolaj érkezett az európai szocialista or­szágokba. A KGST-tagországok fejlődé­sében az 1971—1975-ös terv­időszakban elér^ magas fej­lettségi szint szilárd alapot jelent a tagországok népgaz­daságának továbbfejlesztésé­hez és népeik anyagi-szelle­mi igényeinek kielégítéséhez — mondotta végezetül Fagy- gyejev. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 5. SZÄM ARA 80 FILLER 1976. JANUÁR 7., SZERDA Tervek a rajzasztalon Harminctniliiós kapacitás már lekötve Lakások, iskolák, óvodák Pest megyének Az V. ötéves tervidőszak egyik fontos feladata lesz továbbra is a lakásépítés: Pest megyében újabb 40—42 ezer lakás átadá­sára kerül majd sor 1980-ig. A hatalmas program megvalósu­lása nemcsak á beruházókon, vagy az építőipari vállalatokon múlik, hanem a tervezőkön is. A Pest megyei Tervező Vál­lalat 380 mérnököt, technikust, rajzolót, kalkulátort, s külön­böző munkakörben foglalkoz­tatott dolgozókat felölelő kol­lektívája eredményes munkát végzett az elmúlt évben. A vállalt tervek határidőre elké­szültek, sőt, * 15—20 százalékos túltelje­sítést értek el, így a vállalat árbevétele vár­hatóan eléri az 51 millió forin­tot. Ezzel párhuzamosan 10— 15 százalékkal növekedett nye­reségeredményük is. Az idei feladatokra vonatkozóan, la­punkat tájékoztatva Török Fe­renc igazgató elmondotta: — Az elkövetkező öt évben a vállalati munka gerincét a lakástervezés adja. A megbízá­sokat már úgy kapjuk, hogy a kapcsolódó, járulékos beruhá­zások — óvodák, bölcsődék, is­kolák — tervei a lakóházaké­val párhuzamosan készüljenek el. Az idei programunkban Pest megye városai — Szent­endre, Vác, Gödöllő —, és na­gyobb községei szerepelnek. Tavaly mintegy kilencszáz la­kás tervdokumentációját ké­szítette el a tervező gárda. Bár az idei tervezési igényeket tel­jes'egészében még neim ismer­jük, feladataink előre látható­lag nem csökkennek. Fejlődő üzem — növekvő termelés A IV. ötéves terv időszakában Pest megyében számos fővárosi üzem rendezett be gyáregységet, öt évvel ezelőtt, 1971. január első hetében kezdődött a termelés Öcsán, a Fővárosi Gázkészülék- gyártó Vállalat .első vidéki üze­mében. Kezdetben a törzsgyár részére különböző apró szerelvényeket ké­szítettek, akkor még mindössze 80-an. Az üzem azóta jelentősen i bővült, jelenleg 5248 négyzetméter a termelőterület. Februárban meg­kezdik az ötödik hajó építését, sa­ját kivitelezésben. Nagysága 1300 négyzetméter lesz. Befejezéshez közeledik a fizikai munkát köriy- nyítö szállítópálya szerelése is. Az új üzemcsarnokra 2 és fél mlUió forintot fordítanak. Tavaly év végén kezdték meg a garzontüzhelyek szerelését, amely­ből naponta 100 készül. A Kalor falimelegítőből 200-at szerelnek, a gázkonvektor-szellőzőkből 350 hagyja cl naponta a szereidét. Je­lenleg mintegy 220-an dolgoznak az üzemben, és az ötödik hajó megépítésével újabb 100 munkást tudnak majd foglalkoztatni. A vállalat vezetősége az idén a gáz­tűzhely gyártásának jelentős nö­velését várja az ácsai üzemtől. Terveik szerint mintegy négy és fél—ötezer különböző típusú gáz- -eszülék kerül le majd a szerelő- szalagról. K. Gy. Apparátusunkat úgy szer­vezzük át, hogy rövid átfu­tási idő alatt minél több lakás és kommunális épület tervét tudja kibocsátani válla­latunk. Jó a kapcsolat a taná­csokkal, az építőiparral, jelen­leg a 43-as ÁÉV, valamint a kecskeméti és a dunaújvárosi házgyárak típusait alkalmaz­zuk a tízszintes sáv- és koc­kaházak tervezésénél. Fontossági sorrendet tekint­ve szinte elválaszthatatlan az elmondottaktól a közművesítés. Pest megye középtávú tervében újabb községek szerepelnek, amelyeket 1980-ig bekapcsol­nak a közműhálózatba, s így a megye lakosságának 71 százalé­ka jut majd egészséges ivóvíz­hez. Hogy ez a program meg­valósulhasson, sok múlik a Tervező Vállalaton is. — A közművek előkészítése, a víz-, csatornahálózat tervezé­se, a lakásépítéstől függetlenül is feladatunk a regionális öve­zetben, s ezen kívül eső terüle­teken, például Üllőn, Gyom­ron, Gyálon, Alsónémediben, Ócsán tovább folytatódik a közművesítés, s ehhez meg­kezdtük a tervek készítését — jegyezte meg az igazgató. — Monor vízellátása is szerepel idei tervezési megbízásaink között. Az építészek rajzasztalain a lakásterveken kívül sok iskola készülő rajza is lát­ható, köztük a budaörsi lakótelepen majd felépülő tizenkét tanter­mes, a váci és a gödöllői 16 tantermes oktatási intézmény. Most dolgozzák ki a gödöllői városközpontban felépülő ta_ nácsháza és a művelődési ház kivitelezési terveit. A Pest megyei Tervező Vál­lalatnál tehát már az év első napjaiban is nagyüzemi a terme­lés. A vállalat idei kapacitásá­nak, szellemi alkotó erejének kétharmada már lekötött, ed­dig 30 millió forintról írták alá a szerződést, s mintegy ötmillió forint értékű tervezői meg­bízásra kötöttek megállapodást, amelyeknek aláírására a na­pokban kerül sor. II. A. Erdőgazdák — szezonban Nagyvadak a budakeszi rezervátumban ? Szemnek gyönyörűséget, testnek, léleknek felüdülést kínál az erdő, s ami az ösvé­nyeken barangoló előtt jó­részt rejtve marad: temérdek munkát ad gazdáinak. A fővárostól északnyugatra húzódó Gerecse, a Budai­hegység és a Pilis egy részét borító tölgyesek, cseresek bir­tokosa a Telki Erdő- és Vad­gazdaság; 17 ezer hektárán a vadgazdálkodás, a fakiterme­lés, a fafeldolgozás, az erdő­művelés s az úgynevezett er­dei mellékhaszpnvétel — ide sorolódik egyebek között a mészégetés — csaknem ezer embernek nyújt megélhetést. Esztendőről esztendőre 50 ezer köbméter fát dönte­nek, gallyaznak a favágók motoros fűrésszel fölszerelt csapatai. A gazdaság távlati tervei­ben a fakitermelés teljes gé­pesítését tűzték célul, hiszen egyre kevesebben vállalkoz­nak — az átlagosnál jobb ke­reseti lehetőség mellett is — erre a kemény munkára. A legdinamikusabban fejlődő ágazat a feldolgozás, az üze­mek hamarosan befejeződő rekonstrukcióját követően évente mintegy 12 ezer köb­méter importból származó fa­anyagot is feldolgoznak majd. Jelentős bevételi forrás a melléktermék-előállítás: évi 8000 tonna égetett meszet, továbbá nagy mennyiségű út­alapkövet, dolomitlisztet — ismertebb nevén: vimmet — értékesítenek. Egyedülálló profil: a gazdaságban bányá­szott homokkőből köszörűkö­vek széles választékát gyárt­ják. A kőbányászat fejlesztésé­nek természetesen határt szabnak a környezetvédelmi, tájesztétikai kívánalmak. A társadalom érdeke, hogy az erdőgazdálkodás nfe csak a gazdasági szempontokhoz iga­zodjék, mindinkább előtérbe kerül a jóléti erdőhasznosítás. Hogy ez utóbbi szakszóformu­la mit takar a Telki Állami Erdő- és Vadgazdaságbam? Beszédes számok: az utóbbi öt esztendőben ötmillió, a követ­kező ötéves tervben 11 millió forintot fordítottak, fordíta­nak pihenőerdők telepítésére, gondozására, főként a lakott területekhez közel eső terüle­teken. Eddig háromezer hektár­nyi erdőt tettek kirándu­lásra alkalmassá — sétautakat, tűzrakóhelye- ket, kilátót építettek, pihenő­helyet teremtettek, megtisztí­tották a forrásokat — Pilis- szentiván, Solymár, Nagykő- vá esi, Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Páty, Tinnye és Biatorbágy határában. A ter­vek között szerepel, hogy ta­lán már az idén Budakeszi mellett vadgazdálkodásukat reprezentáló vadaskertet hív­nak életre, ahol a nagyközön­ség — a vadvilágban jártas kísérő kalauzolásával — a természetben ismerkedhet nagyvad] aink életével. A. Z. KÖZÉLET Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertamács elnökhe­lyettese, az Országos Tervhi­vatal elnöke tegnap látogatást tett a néphadsereg egyik lég­védelmi alakulatánál. A Hon­védelmi Minisztériumban — a látogatás során — aktíva­értekezleten tartott tájékozta­tót az időszerű bel- és gaz­daságpolitikai kérdésekről. Floreal Chomon, a Kubai Köztársaság nagykövete a kubai forradalom 17. évfor­dulója alkalmából tegnap fo­gadást adott a Margitszigeti Nagyszállóban, amelyen részt vettek Biszku Béla és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, vala­mint a kormány több tagja, a politikai, a gazdasági, a kul­turális és a társadalmi élet sok vezető személyisége. Je­len volt a fogadáson a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. .1 i l Joggal mutatott rá a párt Központi Bizottságának 1972. júniusi ülése — az állami oktatás helyzetéről és feladatairól tárgyalva —, hogy összhangot kell te­remteni a reális népgazda­sági szükségletek és a szak­képzés között. Ez fontos lépés, de semmivel sem jelentéktelenebb az, hogy termelővállalatok, szövet­kezetek, intézmények a már meglevő, szaktudással — gazdálkodjanak! A meg­felelő embert a megfelelő helyre régi igazsága ez, ám a gyakorlati tapasztalatok azt szegezik ezzel szembe, hogy — mint az üzemi köz- vélekedés tartja — na­gyobb az ember, mint a munka.' Azaz fel kezével, fél fejével is ellátja azt, amit rábíztak, s képessé­geinek másik fele — ha csak a fele lenne! — par­lagon hever, nyugton van, vagy éppen másod- és mellékállásokban, magán­munkákban kamatozik. A z elviselhetőnél tá- gabb lyukú rostán hullik áít a minden más érték szülője, az em­beri tudás. Leintik, sőt szinte lebeszélik az újat akarót, az adottal elégedet­lent. Éles, alkotó elméket fognak szürke rutinfelada­tok igájába, adminisztrá­cióval tölti ideje jó részét a kutató, az oktató, a gyár­tásszervező. S nemcsak azért, mert közfelfogásunk a ^kelleténél sokkal kisebb jelentőséget tulajdonít a szellemi munka hatékony kamatoztatásának, hanem azért is, mert maga a vál­lalati, intézményi szerve­zet sem kényszeríti ki ezt. Nem, mivel szervezetlen, fölös párhuzamosságokkal terhelt, mert nem alkal­mazza — nem is ismeri! — azokat a vezetési techniká­kat, melyek világosan ki­jelölik a feladatokat és a feltételeket, a viszonylato­kat és a felelősségeket, azaz mérhetővé teszik a teljesítményt. Holott ez utóbbira — mint azt az or­szággyűlés decemberi ülés­szakán Németh Károly, a párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára kiemelte — most már a nem fizikai munkaterületeken is nagy szükség lenne. Sok munkahelyen úgy érzik, a szellemi foglalko­zásúak, hogy túlterheltek, rengeteget dolgoznak. Ám valódi vagy álterhek ezek, hasznos — társadalmilag hasznos! — vagy haszon ta-. lan a munka, amit csinál­nak? Tőlük nem kérdik, hát nem kérdezik ők sem maguktól. Legyintve, ideg­csillapítókat szedve robo­tolnak, s csak nagy néha támad fel bennük a vágya­kozás : értelmeset, szépet, mindenkinek hasznosat csinálni. Nincs nagyobb vé­tek, mint megnyesni a szárnyakat, ami magasba emelne. Nincs fárasztóbb, lélekölőbb az értelmetlen munkánál, s a legtöbbet az pazarolja el közös javaink­ból, értékeinkből, aki nem tesz meg mindent, hogy a szellemi munka valóban áz legyen, amit megjelölése közöl Szellemi, az emberi értelmet felsorakoztató, a mindig újat, jobban, egyén­nek és közösségnek haszno­san kereső, megfelelő, ka­matoztató tevékenység. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents