Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám
Szerződéses kapcsolatok Közös gond - az iskola NEM MAI KELETŰEK azok a kapcsolatok, amelyek — sajátos jegyeikkel új színt hozva az iskolák életébe —- immár legalább évtizede fonódtak üzemek és iskolák Között. Sokáig tulajdonképpen neve sem volt ennek az együfemunikál- kodásnak, később kezdték az Egy üzem — egy is .tel a megjelöléssel illetni. Amit magába foglalt: olyan hiányok pótlása — kölcsönösen —, amelyek vagy az iskoliban vagy az üzemben mutatktztak. Mondjunk mindját néhány példát. Sem városi, ;em vidéki iskoláink nem londhatók gazdagoknak. Szegáyes, szűkös általában a tancsi pénztárca, tomateremnővítésre, udvarsalakozásra, ebdlők meg tantermek szépítésre, vagy éppen az évi festési; illetve mindezekre együtt ésnég sok más szükségesre kicsi,y a kerete. A „másik oliald’ pedig: tanulna az üzemi ifjnunkás. de szűk a művelődési áz, drága a különóra, tonknának, sportolnának a gyáak, de hol van tornateremre, kosárlabdapályára helye léldául egy vasasüzemnek? Emyi a területe az élet, a muia formálta kapcsolatok lehnségei- nek üzem és iskola kött, azzal a szándékkal, a agunk erejéből átadunk nekt, cserébe a ti sajátos segíthetek- re számítunk. Országosain aligha matha- té ki hirtelenében, hái gyár tart segítő kapcsolatcvala- melyik közeli iskolávalainte alig akad munkáskolltíva, amely ne vállalna bnyos rendszerességgel. társalmi munkát a megadott, kiasz- tótt iskolában, van, El a földrajzi közelség, mási az iskolától várt ifjúmtás- utánpótlás reménye, -nét másutt az oktatási intés-ny kulturális segítsége az aor- rás”, amely az együttkö- dést táplálja. JÓK ÉS HASZNOSAK — többségükben — ezeiaz együttműködési formák, ik éopen o tartósság, a host>b távra szóló, átgondolj, együttműködés formai rezese, pontosan fogalmazva, az iskolák és üzemek közötti szerződés megkötése várat magára sok helyütt. A SZOT és az Oktatási Minisztérium a kérdések rendezésére is sza' bott meg nemrégiben irányéi veket, üzemek és iskolák kö' zötti kapcsolatok elmélyítésé re, tartalmasabbá tételére. (Kár, hogy ezek az irányelvek eléggé lassan érkeznek el oda, ahová kell: az iskolaigazgatók asztalára, s az üzemi vezetők, szakszervezeti szervek szobáiba.) Okos és jó gondolatokat, pontosabban, ajánlatok sorát tartalmazzák ezek az irányelvek. Olyan javaslatokat például, hogy az üzemek hová összpontosítsák a segítséget (beleértve az iskola karbantartását és eljutva a gyerekek jobb pályaválasztásának segítéséig), az iskolák pedig milyen gazdag támogatást adhatnak az üzemi dolgozók művelődéséhez, tanulásához, sportjához. Az ajánlások, az irányelvek lényeges gondolata: ne ötletszerűen, egy-két hónapra vagy évre szövődjenek a gyár—iskola kapcsolatok, hanem jóval hosszabb távra, öt évre. Tíz évre. Vagy még hosszabb időszakra is. A határidőket az élet jelöli ki mindenütt. Az erősebb és tartós „szövetség” lehet az alapja a sokféle, jó emberi kapcsolatnak is. diák és a leendő, munkaadó gyár, iskola és a gyári öregdiák között, hogy csak néhány kapcsolatlehetőséget említsünk. ÉRDEMES TÖPRENGENIÜK iskoláknak és partnerüzemeknek azon, hogyan öltsenek formát hamar a kapcsolatok. Segítenek a szakszervezetek, segítenek a tanácsok is, hogy az évekre szóló szerződések minél több helyen megszülessenek. Olyan jószolgálatok forrásai voltak eddig is a szerződéses kapcsolatok, amelyek kölcsönösek és minden érintett számára hasznosait lehetnek. Reméljük, lesznek .is. V. M. Nyolc jut tovább Vetéikeő ifiklubok lesz, amelyen 16, öt-öt tagot számláló őrs vesz részt. A legjobbak képviselik a járást Január 11-én — a jövő szombatjának délelőttjén Veresegyházon, a művelő Ä lmjá%bsin ifikíul* tavasszal megrendezendő vetélkedőjét. Az esemény megyei donton. A szombati tavaly decemberben meghtalálkozó versenyzői közül tott járási versenyek dönt^yoic csapat jut tovább. Üzemanyag — házon belül A kerepesi Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet több, energia- és anyagtakarékosságra vonatkozó intézkedést tett az utóbbi időben. Az üzemanyagfogyasztás csökkentése érdekében bevezették, hogy az átlagos fogyasztást a menetlevelek alapján ellenőrzik, valamint egyik benzines gépjárművüknél TF—36-os műszerrel rendszeresen vizsgálják a fajlagos felhasználást. (Az intézkedés következtében megszűnt a hazajárás a szövetkezet gépjárműveivel.) És ami ugyancsak hasznos: bevezették, hogy a gépjárművek házon belül vételezik az üzemanyagot. GÖFEM-ön lödé Ötvenen Veresegyházon A Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat versegyházi öntödeüzemében januárban megkezdődik a présöntő részleg próbaüzemelése. Az új üzem — ha minden jól megy és az építők március Végéig, tehát a szerződésben rögzített határidőre átadják a „terepet” — áprilistól teljes létszámmal dolgozik majd. Falai közt ötven öntödei betanított és szakmunkás keresi majd kenyerét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1976. JANUÁR 6., KEDD Lejárt munkakönyvvel? Nyugdíjasok a tartalékban A nyugdíjasok találkozóját évenként megrendezik járásunkban, városunkban is a váll álatok, a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ahol csak egy kicsit is adnak a hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programból. Ügyes nőbizottságok meghitt hangulatot varázsolnak, s a jelenlevők megadják a tiszteletet a munkában megfáradtaknak, éreztetik velük, hogy nem feledkeztek meg róHáznál rozsdátlanít r<* w" 4, Már működik az ország első mozgó korrózióvédő állomása. A KSZE — a szekszárdi kukoricatermesztési rendszer — a partnergazdaságoknak végzendő új szolgáltatásként gépkocsiba épített berendezéssel védi a nagy értékű gépeket, kombájnokat, traktorokat, vetőgépoket, ekéket, egyéb munkagépeket ős alkatrészeket korrózió ellen. A disznótorok un kezdődött Tollfosztban voltam az este... 59 V> Délben hagyományos étel a bableves volt csülökkel, füstölt hússal, utána bort ittak. Délután három-négy óráig ment a fosztás, ezután hazasiettek megetetni az állatokat, és vacsorát készíteni a családnak. Legtöbben azonban visszajöttek, úgy hét-nyolc óra felé; sokszor éjfélig is eldolgozgattak. A vélemények, gondolatok, hírek, értesülések kicserélésének fontos alkalma és ideje volt a tollfosztás. Terítékre került a kisebb és nagyobb közösséget érintő minden eset. Ilyenkor tervelték ki részleteiben is a közelgő lakodalmakat. Beszélgetés közben figyeltek persze a pontos munkára. Főleg az eladólánnyal évődtek, ha hibát találtak a munkájában, „Jól foszd — mondták neki —, nehogy megszúrja az uradat a tollú!” A csipkelődések, tréfák nagy része a nagylány, annak lakodalma, a toll későbbi, várható sorsa körül forgott. Estefelé legények is betértek a fosztóba; a fiatalok beszélgettek, énekeltek, mulattatták egymást. Az egvik, ilyenkor énekelt néndal témájában is kapcsolódik ehhez a munkához- ,.Tollfosztóban voltam az este, ! Édesanyám azt is kileste. / Mindig csak azt hányja-veti szememre, I Kivel beszélgettem az este ...” Persze, nem fogadták szívesen a legényeket, mert bármilyen jámboran is viselkedtek kezdetben, bármit ígértek is, hogy csak megállnak az átellenben levő sarokban, csak egy kicsit beszélgetnek, az lett a vége legtöbbször, hogy belefújtak a tollhegy közepébe, nagy riadalmat keltve. Ilyenkor kikergették őket. Jósolt a pálpogácsu Éjfél felé bocsátották el a segítséget; férjük, fiuk, vőlegényük kísérte haza a lányokat, asszonyokat. Az qtthonmara- dottak összesöprötték a fosz- tonkát, és elégették. A hozzáértő babonásak az égés közben csavarodó, hajlongó tollszárakból jósolni is tudtak; a veszekedősök viszont nem égették el, hanem haragosuk utcaajtója elé szórták. Az, szerencsétlen, másnap söpörhette a háza elejét, még jó ha nem volt szél az éjszaka. Február végére minden tollat megfosztottak. Ilyenkor fejeződött be a farsang is. Ekkor sütötték a pálpogácsát. Aki kíváncsi volt a jövőjére, megjelölt egy pogácsát a tepsiben, és egy tollat szúrt bele. Sülés után a toll állapotából, épségéből, elhajlásából megjósolták a pogácsát kijelölő személy halálának, esküvőjének idejét. Sok hirtelenkelt örömnek-szo- morúságnnk lett forrása az a megpörkölődött tollacska. A ’éli erőgyűjtés utolsó közösségi formája volt a tollfosztás ; a kegyetlen, kemény munkát parancsoló tavasz és nyár előtti utolsó megpihenés Kovács András luk, ha nem is találkoznak I nap nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Törődés, rendszeresen Az ilyen összejöveteleken már hagyomány, hogy a meghívón jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezőket. Ünneplőben jönnek. A legszebb, legkíméltebb ruhadarabok kerülnek elő a szekrényből, mielőtt elindulnának, a nők a szokásosnál hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosabban borotválkoznak. Amikor megérkeznek, rögtön az ismerősöket keresik, egy asztal mellé telepednek. Régi történeteket idéznek, tréfálkoznak. A terí lelt asztal, a borocska feledteti az éveket, olyannak látják egymást, mint régen. Mint akik ma is ide tartoznak. De odatartozónak tartják-e őket mindig és mindenütt a házigazdák? Egyszer egy évben ugyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törődnek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünnepi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a. törzsgárda érdemeiről — ha utána, a baráti asztaloknál nem vált szót a régiekkel, a korábbiaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségnek tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem érzi, hogy itt többről van szó, mint hogy a megjelenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt. Nemcsak formailag, a lényeget tekintve is. Nemcsak a hiányszakmákban A találkozókon egy asztal mellé kerülő emberek ugyanis csak itt, és csak az évnek ezen az egyetlen napján találkoznak. Pedig nem ragaszkodnának feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnák egymást többször a régi körülmények között: a műhelyben, a munkapadnál. Mégsincs rá mindannyiuknak módja. A „hiányszakmákban” a rendeletek lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok, az óraszámok korlátozása nélkül, dolgozhassanak. Ezek azonban az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt követelő foglalkozások, érthető, hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a „kettős fizetésről”. Egészségüket, közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a „másodállásként” vállalt teljes munkaidő. Ok szabadon választhatnak, a baj nem is velük van. Ahogyan a mezőgazdaságban is a régebbi gyalogmunkások — a képzettség nélküliek, csak kapáláshoz, répa- egyeléshez, földmunkához értők — rendszeres foglalkoztatása okoz gondot, úgy az iparban is a „nyolcszáznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosabban: a nyugdíjas-találkozók szervezőinek, a köszöntőt mondó vezetőknek kellene jobban magukévá tenniük a rendeletek szellemét, s így a nyugdíjasok ügyét. Megéri a szervezést Létszámhiányról, munkaerőgondokról számolnak be a felettes szerveknek, mégsem számolnak eléggé a múnka- bíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasok „tartalékaival”. Nem gondolnak rá, hogy közülük a mostaninál sokkal többen tudnának a nyolcszáznegyven órájukat is hasznosítani, ha kedvezőbb körülmények kozott " tehetnék. A részmunkaidő adott lehetőség, a rendeletek pontosan meghatározzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „időkeret” napi beosztását, ha nem néhány hónap alatt, napi nyolc órában kellene teljesíteni az engedélyezett óraszámot, többen jelentkeznének. Az eredmény mindenképpen megérné a körültekintőbb szervezést, a valamivel több adminisztrációt. Törődés, figyelem, rugalmasság — a nyugdíjasok nem igényelnek mást, mint akiknek a munkakönyvé bent van a gyárakban. Arról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt” munkakönyvvel rendelkeznek, hanem munkás évtizedek gazdag tapasztalatával is. Nyugdíjas munkásokat érdemes volna „tanácsadóként” is alkalmazni a műhelyekben, vagy lehetnének a szakmunkásnevelés patrónusai. Ök nemcsak a fehér asztal mellett idéznék emlékeiket — mi pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. V. E. Robbanás Mogyoródon Rejtélyes robbanás történt hétfőn délelőtt Mogyoródon, Morvái Imre tsz-tag Kert utca 38. alatti lakóházának fürdőszobájában. Egy Mekalor F/2 típusú olajtüzelésű bojler — egyelőre tisztázatlan okokból — felrobbant. A detonáció ereje az ajtót és az ablakokat kiröpúette az udvarra, sőt egy pillanatra még a tető- szerkezet is megemelkedett. A többfajta zül az látszik valószínűnek, hogv a bojlerbe benzin került és ez okozta a balesetet. Az épületben egyébként több tízezer forint értékű kár keletkezett, s a lakóháznak a fürdőszoba felőli födémszerkezete omlásveszélyessé vált A robbanás idején szerencsére senki sem tartózkodott az említett ép;>Mrés?ben. így személyi sérülés nem történt. Az ügyben a járási és városi tűzoltóparancsnokság tovább folytatja a vizsgálatot. Felborult Nem az út- és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vezette Gödöllőn, a 3-as számú főközlekedési úton — a feltételezés kö- Szabadság tér és a Dózsa György út találkozásánál — IS 84—49 forgalmi rendszámú személygépkocsiját Bálint Mihály budapesti lakos. A férfi elveszítette uralmát a jármű fölött. A kormányozatlanná vált gépkocsi a járdaszegélynek ütközött, majd felborult. A baleset során személyi sérülés nem történt, ám a kár jelentős Érté/e megközelíti a 10 ezer forintot. \ Asszonyok, lányok kalákában A tollfosztás unalmas, babra munka; egy embernek sokáig tartana, hiszen húsz-huszonöt kiló tollat is meg kellett fosztani: régen ezt kalákában végezték az asszonyok- lányok. Általában a disznótorok után kezdődött, így nem volt gond az ennivaló. A rokonok, szomszédok jártak ösz- sze, hogy egy-egy helyen elvégezzék a munkát; ha valahol befejezték, másnap új helyre mentek. Reggel az állatok ellátása után indultak a fosztok. A hét-nyolc óra körül beállító segítőket rumos 1, esetleg forralt borral ;ák meg a háziak. asztal a hagyományos iá egyik sarkában volt, lalt mellette a falnál a pad. A fosztók körülül- z asztalt, aki nem fért a , széket húzott maga alá. zdasszony a rossz hu- l egy halom tollat fölön- z asztal közepére, egy-két is fölrakott rá. Megvolt ztásnak is a technikája; éket nem bántották, gsak f-három ujjnyinál ná- & tollat fosztották meg. A f bal kézzel fogták, jobbal Paz aljáról tépdesték a Pt. Több darabban kel- la;épni, mert egyébként ®fcadt volna a toll szára. ati értette a módját, an- n^g-megvágta a mutató- u}vékony tollszár. ^ lk az eladólánnyal Aíet mindenki egy kis kup gyűjtötte maga előtt, ® Nélküli tollszárat, a ,, pedig ledobálták “alá. Ha megnöveke- . kupac, akkor ro.s- ta0a.'i, ebben gyűjtötték ? pi eg-megnyomkodták, p0'Y férjen bele, s ne .‘•^ndóan beszaladgálni Y£ megtelt rostát a gazcm vagy a nagy i^ny az eiSja az ejsg szobavlí ott új anglnba razta. Az egyik lakodalmas nép;Val dalban a legény elmegy leányait, kérőbe, de kosarat kap, ami-^z nek az az oka, hogy a leány ^ „Párnahaja szövetlen / derék-^ alja tőtetlen, / A tollúja a tóba, / Hatvan réce hordozza.” az Az eladósorba került lány ,a kelengyéjének fontos része volt ,al a két dunna meg a hat párna. ^ A stafírung nagy részét otthon, u házilag készítették el, így a t tollat is otthon fosztották meg. ,2 Nyáron a kacsa- és liba- ^ tollat régi dunnahuzatban ; gyűjtötték össze. Száraz, de j széljárta helyre akasztották ki, f hogy a levegő igen, de az eső j ne érje; leginkább a fészer- j ben lógott. 1
