Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

1976. JANUÁR 6., KEDD kMiitw VEZETŐK TANFOLYAMA Új­oktatási forma A SZOT központi iskolán hagyományos ve?etö-tovább- képző tanfolyam mellett hét­főn újabb oktatási forma in­dult az ágazati-iparági szak- szervezetek központi veze­tőségeinek újonnan válasz­tott tagjai részére. Megnyílt a 6 hónapos munkaügyi tan­folyam is, . amely a szak- szervezeti mozgalomban köz- gazdasági munkát végzők számára nyújt felsőfokú munkaügyi képesítést. Dabasi járás Jelentős társadalmi munkával tetézték sikereiket Vízvezeték, orvosi rendelő, óvodák A dabasi járás 15 községé­ben a IV. ötéves terv készíté­sekor majd’ 103 millió forintos bevétellel számoltak. A terv­időszak végén kiderült, jóval magasabb lett ez az összeg: 136 millió forint. S ebben nem foglaltatik benne az a 35 mil­liós értékű társadalmi munka, amelyet ugyancsak a múlt tervidőszakban végeztek a já­rás lakosai, üzemeinek, sző­Házat kaptak Dudokék Tizennégy gyermek egy családban ingatlanvá­Tizennégy gyermek. Ritkán hallható, pedig fellelhetők Kis­orosziban. Merre laknak Dudokék? — kérdezősködtem a község fő­utcájában, pedig már jártam náluk egy évvel ezelőtt. Mégis a címük iránt érdeklődtem, mert tudtam, hogy azóta el­költöztek : éppen ezért keres­tem fel őket újra. Milyen kö­rülmények közt él most a sok- gyermekes család? Ehhez fel kell elevenítenem első talál­kozásunkat. Kisoroszi, Szőlő utca 1. Fonott kerítés, cseréptetős, szikár ház. Az udvaron szán­kó, taliga, tuskó; a ház mel­lett a kút, azon túl a disznóól és a galambok tanyája. A kö­ves konyhában vaskályha ad­ta — nem valami bőkezűen — a meleget az egész háznak. A kékre festett, repedező falat családi képek, hímzett faliken­dők díszítették. Emitt ütött- kopott konyhaszekrény, asz­tal, szék, láda állt, a sarok­ban gyermekágy. Az ajtó fe­lett bikaszarvtrófea. — Apám gulyás volt, én is az lettem végül — kezdte ak­kori beszélgetésünket Dudok József, majd így vallott ma­gáról és családjáról: — A Nógrád megyei Rétságon szü­lettem 1923^ban. Kitanultam a szíjgyártó mesterséget, Nőtin­csen nősültem meg. Pestre jártam dolgozni, de aztán egészségügyi okokból fel kel­lett hagynom a szakmámmal. Elköltöztünk Ösagárdra, ahol már végképp az apám nyom­dokaiba léptem: vigyáztam az állatokra, otthon három te­nyészbikát neveltünk. 1959-ben telepedtünk le Kisorosziban, ahol a helyi szakszövetkezet­nél dolgoztam, szintén a te­henekkel. Két évvel ezelőtt súlyos műtétem volt, akkor le­százalékoltak, azóta itthon va­gyok. A feleségemnek elég munkát ad a ház, a gyerme­kek. Az első, Ilonka 1949-ben született, a legfiatalabb, Laci pedig 1973-ban. Már tavalyi találkozásunk alkalmával feltűnt, milyen sok újságot járatnak, mennyire kí­váncsiak a világ eseményeire. A televízió a hálószobában ka­pott helyet; itt fedeztem fel az egyik szekrényen két hang­szert: egy tangóharmonikát és egy citerát. Kiderült, a csa­lád igen szereti a muzsikát is. A fiúk köves szobája szin­tén a konyhából nyílt. Szá­momra ez volt a ház legere­detibb helyisége: amolyan mű­hely-barkácssarok-néprajzi múzeum keveréknek nevez­hetném. Akaratlanul is felmerült ben­nem: miből és hogyan élnek? A férj nyugdíja még ezer fo­rint sincs, a feleség 300 forin­tot kap állatnevelésért, s ha ehhez hozzávesszük a családi pótlékot meg a két kereső gyermek fizetését, az még ak­kor sem valami sok a tizen­két együttlakó embernek. A három legidősebb leány kiröp­pent már, a legkisebb fiú pe­dig még a csecsemőotthonban volt. A kisoroszi községi tanács — enyhíteni kívánva gondjaikon — magára vállalta a gyerekek óvodai és napközidíjának fi­zetését. A Pest megyei Tanács 270 ezer forintot utalt át a helyi vezetésnek sáriás céljára. Széchenyi utca 147. Ez már az új otthon, me­lyet a kisoroszi tanács vásárolt az átutalt pénzből. Három nagy ablak néz az utcára. A kertben szőlőtőkék. Öl, kút, fé­szer — ami az ilyen kertben lenni szokott. A ház három szobából, konyhából, fürdőszo­bából, éléskamrából és veran­dából áll. Mind viszontlátom a régi bútorokat: köztük a konyhaszekrényt, a tükröt, az ágyakat. Megvan a tangóhar­monika és a citera is. Ugyan­úgy sokféle újságot járatnak. Változatlanul nincs itt benn valami hőség: ugyanaz a vas­kályha fűti itt is az egész há­zat. Ez azonban nagyobb — het- ven-nyolcvan négyzetméter le­het az alapterülete —, mint a másik volt. Márciusban költöz­tek ide: kifestve, kimázolva kapták az új otthont. Persze, akadna itt még a kőműves­nek munka. De ne legyünk telhetetlenek, hisz Dudokék sem azok. Örülnek ennek a réginél lényegesen tágasabb háznak — ezt mondja a fele­ség, ezt erősíti meg a férj is. Sok jó etnber kis helyen is elfér — tartja a mondás. Ám az sem éppen baj, ha ez a kis hely aztán egyre nagyobb lesz. Az új év első, a téli szünet utolsó napjai. Nemcsak az is­kolásokat, hanem még az óvodásokat is itthon találom. (Az óvodában ilyenkor any- nyira megcsappan a létszám, hogy a vyiradékot is hazakül- dik.) így tehát semmi aka­dálya a mini-népszámlálás- nak. íme az eredmény: múlt­kori látogatásom óta négyre növekedett a férjhez és így a háztól elment lányok száma: Ilonka, Mari, Magdi, és ősztől Juliska is. Laci, a legifjabb gyermek még a csecsemőott­hon lakója, de hamarosan ő is itthon lesz. Jelenleg a szü­lőkkel él a két óvodás: Nóra és Edit, a három általános is­kolás: Orsolya, Zoli, András, a szakközépiskolás Eszter és a gimnazista Erzsi. Játszanak, hancúroznak, beszélgetnek, ta­nulnak — ki-ki kora és han­gulata szerint. Megérdemlik a támogatást A régi ház a két fiúnak, Jóskának és Pityunak maradt. Ami hajdan egy szoba berenr dezését képezte, azzal ma már tele a ház: Jóska műveivel. Felsorolni is nehéz: teljes va­dász-, pásztor- és indiánfelsze­relés; tülök, trófea, tarisznya, őv, suba, kézzel faragott szék, kulacs, nyereg, tányér, 'vas gyertyatartó, ostor, fokos, fá­ból pohárkészlet és így tovább. Jóska egyik tárgytól sem vál­na meg. Az ajtó felett patkó függ, melyet 1975 január elsején ta­láltak. A patkó az elmúlt év­ben szerencsét hozott. Persze, ehhez nemcsak a patkó kellett, hanem az is, hogy a község és a megye vezetői magukénak érezzék a sokgyermekes család gondját és segítsék őket. Ök pedig becsületes munká­jukkal, egymás iránti tiszte­letükkel, szeretetükkel meg­érdemlik a támogatást. Dalos Gábor vetkezeteinek dolgozói. Pedig hatalmas ez a szám: több mint az ötévi bevétel egynegyede. A járás költségvetésének ki­adási oldalán szembeötlően magas a kommunális, kulturális és egészségügyi ellátásra, fej­lesztésre szánt pénzösszeg, mely majd 160 millió forint volt. Éppen e három terüle­ten végeztek sok áldozatos munkát a járás lakói, dolgozói. Mit takarnak a számok? Átadták Táborfalva, Dabas és Örkény önálló vízműberen­dezését. A három község la­kóinak széles körű összefogá­sával épült meg a vízhálózat. Az Örkényi és dabasi lakók másfél-másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkával já­rultak az új vízmű építéséhez. A járási székhely lakosai is sokat segítettek környezetük szépítésében. Ök végezték a legnagyobb értékű — négymil­lió forintos — társadalmi Aiunkát, melynek eredménye a Dabas fennállásának 700. év­fordulójára épült jubileumi park. A nagyközségben tavaly adták át rendelte­tésének a .75 gyermeknek otthont nyújtó óvodát. Építésében a munka egyhar- madát a helyi tanács építő­ipari költségvetési üzeme, a dabasi Dunavölgyi Vízgazdál­kodási Társulat és az ugyan­csak helyi Szikra Tsz agrogép üzeme végezte. A jelenleg épü­lő hasonló óvodán dolgoznak a Fehérakác Tsz tagjai: a szö­vetkezet átvállalta a költségek felét. Kakucson négy munkahe­lyes orvosi rendelő épült. Itt végzett kiemelkedő társadalmi munkát a helyi Lenin Tsz, mely a kivitelezés költségei­nek felét is fedezte. Szintén az óvodaépítésben jeleskedett Gyálon a két — egyenként 75 személyes — óvodán munkálkodó Búzaka­lász Tsz és a felsőpakonyi TE- SZÖV. 1,75 millióval járultak hozzá a kicsinyek második ott­honának elkészültéhez. Bugyin 1975-ben, felszaba­dulásunk évfordulóján adták át az 50 személyes óvodát. Árának 70 százalékát a kör­nyék tsz-ei vállalták magukra. Hernádon az óvoda bővítésé­ből vette ki részét a helyi Március 15. Tsz. E tágkörű társadalmi tevé­kenység nyomán a tervezett 350 új óvodai hellyel szemben 600-at hoztak létre, s ennek egyharmadát tavaly. Míg a gyermekintézmények építéséből az üzemek, szövet­kezetek vállaltak nagyobb részt, a járdaépítésből a közsé­gek lakói. Említésre méltó a Tatárszentgyörgyön végzett 200 ezer, s az újlengyeli 100 ezer forint értékű társadalmi munka. Ennek eredményeként nem kell már a lakóknak sarat dagasztani utcájuk­ban. Végezetül egy érdekesség: a lakosság által végzett társa­dalmi munka — bár értéke nőtt — arányában csökkent az elmúlt tervidőszak során. En­nek magyarázata, hogy a na­gyobb szabású építkezések le­bonyolításához több segítséget, gépet, szakképzett munkáske­zet tudtak biztosítani a járás szövetkezetei, ipari üzemei. V. G. P. Több gázpalack Tavaly év végén teljes kapacitással kezdte meg termelé­sét Százhalombattán a Dunai Kőolaj Ipari Vállalatnál a 130 millió forintos beruházással épült gázfrakcionáló üzem. A gyorsítási program keretében elkészült részleg, hozzájárul a hazai propán-butángáz minőségének és ellátásának javításá­hoz. A hazai termelés növelésével lehetővé vált az import csökkentése. Gárdos Katalin felvétele Egyedül a pusztán A munka akkor fárasztó, ha unalmas Beszélgetés a Kiskunsági Nemzeti Park területkezelőjével Dömsöd nagyközség tanács­házának ajtajában futotturak össze. Régi jó ismerősként üd­vözöljük egymást, noha már jó ideje véletlenül sem talál­koztunk. Legutóbb, de annak már több mint két éve, tanács­elnök-helyettes volt Fehér Ist­ván, mégpedig tíz éven át, 1963-tól fogva. Aztán a tanács mezőgazdasági előadója lett. — Már nem dolgozom a ta­nácsnál — hárítja el a kérdé­seket. — Amikor éppen egy esztendeje megalakult a Kis­kunsági Nemzeti Park, annak igazgatósága alkalmazott. Az­óta én vagyok a II. számú te­rület kezelője. Bejárni 12 ezer hektárt Nemzetipark-ikezelővel még sohasem beszéltünk. Itt hát az alkalom, hogy kinevezése és a park egyéves jubileuma alkal­mából pótoljuk ezt a hiányos­ságot. Mi a dolga? Vigyáz fű­re, fára és csúszó-mászó meg négy lábon járó, de legfőkép­pen a szárnyas állatokra. Min­denre, ami védettség alatt áll, nehogy akármelyiket kár ér­je. Növény- és állatfajok szá­mos fajtája, mindegyikének száz, sőt némelyiknek több ezer egyedét kell szemmeltar- tania. Már ez sem szűkre sza­bott feladat, Hát még ha azt vesszük, hogy kerek 12 ezer hektáron. Ekkora darab földet keresztül-kasul bejárni egy nap alatt nem Is leihet. — Nem hát — kezével vé­gigsimít dús fehér hajú üstökén. — A nap különböző szakában, de gyakran reggel és ugyanak­Az ÉVIG Villamos Kisgépgyára felvételre keres: 0 előkalkulőtort (lehetőleg műszaki képesítéssel) 0 könyvelőt 0 gépírni tudó pénzügyi adminisztrátort 0 gyors- és gépírót 0 géplakatost 0 esztergályos szakmunkásokat 0 férfi és női munkavállalókat könnyű, betanított munkára, 16 éves kortól is 0 segédmunkásokat Jelentkezni lehet: a személyzeti és munkaügyi osztályon Cegléd, Külső Törteli út 12. Telefon: 11—922/16-os mellék. i kor éjszaka is begyújtom ke­rékpárom segédmotorját s ne­kiindulok. Van úgy, hogy csak 30 kilométert karikázok, de sokszor 80-at is. Itt nincs nyolcórás műszak, sem szabad szombat, de még vasárnapi szünnap sem. Ahogy a' nem­zeti parkban község- vagy me­gyehatár sincsen. A II. számú terület északon kezdődik Tri- pol isznál ___ Pe rsze nem Libanoniban, sem Líbiában, hanem a Kiskunsági Állami Gazdaság Bugyi hatá­rához közel, fekvő kavicsbá­nyájánál, amit ki tudja, mikor és miért neveztek el „három- városnak”. Innen keleti határ­vonala a XXXVI. számú csa­torna Kunpeszérig. Nyugaton az állami gazdaság apaji köz­pontja mellett húzódó, Kis- kunlacházát Szabadszállással összekötő, úgynevezett budai országút határolja. Délen pe­dig a hartai Állampuszta széle. Egyszóval Fehér István mun­kahelye Pest megyéből mélyen benyúlik Bács-Kiskunba. Sőt odaát jó hatezer hektárt tesz ki, emitt viszont csak az ötez­ret haladja jneg. És az egészre Pest megyei ember, dömsödi lakos ügyel. — Dömsödön nfemcsak la­kom, itt is születtem — mond­ja Fehér István. — Az apám itt volt vasúti őr, a vasútvo­nal pedig ott halad el a mos­tani nemzeti park mellett. Kis­gyerekkoromban az őrházból szerteszét kószáltam minden felé a pusztán, nagyon jól is­merem. Mindenki segít A Kiskunsági Nemzeti Park tudvalevőleg több egymással össze nem függő területből áll. — A többi területkezelő mind főiskolát, egyetemet vég­zett, sőt kettőnek doktorátusa is van. Én mindössze mezőgaz­dasági technikumot végeztem és ahogy ezt mondja, hangjá­ból enyhe büszkeség csendül. Hogyne. Csupán csak érettségi­je van és rábízták a nemzeti park legnagyobb darabját. A parknak különben nincs kerítése, az igazgatóság írásos engedélye és kísérő nélkül azonban idegen nem járhat benne. Fehér István egy év alatt 14 alkalommal kísért ki- sebb-nagyobb látogatócsopor­tot. De ennél többen is felke­resték a területet, s a látoga­tók érdeklődési köre szerint tüdős, erdész vagy biológus vezette őket. — Tizenkétezer hektár be­járására aligha elég egyedül. Hány beosztottja van? — Egy sem. Ellenben min­denki segít. A Kiskunsági Ál­lami Gazdaság azzal is, hogyha kerékpárral nem járható rész­re indulok, még lovat is nyer- geltet nekem. Aztán a mező­kön dolgozók, a legelőket járó pásztorok, valamennyi mező­őr és a vadásztársaság vad­őrei mind vigyáznak a nemzeti parkra. Sőt a környék apraja- nagyja is. Mindenki büszke, hogy ilyen nevezetes hely kö­zelében él. megbecsülik a ter­mészet ritkaságait. Egy eszten­dő alatt a szabályok megsérté­séért az égvilágon senkit sem kellett feljelenteni. A vador­zók is elkerülik a nemzeti par­kot. Ezt azután a véletlenül ép­pen betoppanó Sass István, a BM-vadásztársaság vadőre megerősíti. Nem pusztultak ugyan ki, tegnap is talált csap­dát, de a parkon kívül, oda­benn nyoma sincs egy éve orv­vadásznak. Még a tilosban szí­vesen tévelygők is tiszteletben tartják a tilalmat. Tiízokszámlálás Madarakat azonban nemrég elevenen befogtak, nyomban ki is engedtek. Ornitológusok gyűrűzték a vándorokat. Át-“ vonul errefelé feketególya pél­dául, csakúgy csökkenőszám­ban, mint ahogy fehér széki gólya is egyre kevesebb fész­kel. Vonulás idején vala­ha nagy sereg daru pihent meg a pusztán. Az ősszel mindössze öt-hatot láttak, az is mind ma­gányos volt. Az Európa-szerte nagy ritka­ság, a túzok mégis csapatban futkározik. Emberszem azon­ban ritkán látja a rejtőzködő nagytestű madarat. A tyúk sú­lya eléri a nyolc kilót, a kifej­lett kakasé még a tizennyolcat is. Ilyenkor, télen, külön csa­patba verődve elkülönülnek a kakasok. Ezern a télen külön­ben túzokszámlálást tartanak a Kiskunsági Nemzeti Park II. számú területén. Szóbeszéd szerint a túzok húsa akár a pulykáé, olyan íz­letes, de elejtése nem ajánla­tos. Túl drága lenne a pecse­nyéje. Annak, aki elfogja vagy lelövi, 50 ezer forintot kell fi­zetnie. Egy fekete gólyáért pe­dig 30 ezret, a fehérért viszont 10 ezret, és ugyanannyit a da­ruért meg az ugartyúkért. A mindenkinek kedves fecske el­pusztításáért pedig háromszáz forintot. Fehér István, a területkezelő csupa derű és szeretet, amikor füvekről, fákról. állatokról meg tájról beszél. Még a gyér­füvű szikes földet is szépnek látja. Van itt szántóföld is, le­gelő háziállatoknak, facsopor­tok, kisebb erdők, domb és tó, patak, nádas és sok egyéb. Ennyire változatos táj ez a puszta. — De ugye nagyon fárasztó a munkája? — Ennél a kérdés­nél bölcsebb a válasza: — A munka akkor fárasztó, ha unalmas. Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents