Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Klub az alagsorban Egy önerőbői alkotó szövetkezeti lakóközösség Negyvennégy család lakik a gödöllői Stromfeld Aurél sétány S. számú, tizenegy szintes házban, lakásfenntartó szövetkezeti közösségben. Az épület semmiben sem különbözik a többi toronyháztól. Belül azonban az együttélésnek számos olyan jegyével találkozik az érdeklődő látogató, amelyekben a szövetkezeti eszme hajtásai ismerhetők fel. Szakmunkástól az egyetemi tanárig Pék István elnök elmondotta, hogy a szövetkezeti közösség tagjai a legváltozatosabb foglalkozási ágakat képviselik, szakmunkástól az egyetemi tanárig. S nem is egy vagy néhány, hanem tíznél is több vállalat között oszlanak meg a ház lakói. De az eltérő érdeklődési kör és iskolázottság ellenére a ház belső életében ezek a különbségek nem okoznak zavart, sőt inkább jó hatással vannak rá. Mert itt valóban közösségi jegyek alakultak ki az egy esztendő alatt, amióta a 44 család elfoglalta korszerű otthonát. A róva'öt közösen Az emeleti folyosók, lépcsőházi „hallok” falát szobanövények díszítik. A kovácsoltvas tartókat, állványokat a lakók saját maguk készítették, közösen teremtették elő a rávalót. Sőt, a helyiséget, a barkács- műhelyt is így alakították ki és rendezték be az alagsorban. Satupadtól a villany fúrógépig mindenféle szerszám megtalálható benne. A műhely időközben klubjelleget öltött, s használói rendszeresen hozzájárulnak fenntartásához és (fejlesztéséhez. Már a beköltözéskor volt néhány olyan fiatal házaspár, akik újszülöttel érkeztek. Kiderült azonban, hogy a gyerekkocsi ki- és i bejuttatása a házban csak emelgetéssel lehetséges. A bejárati ajtót ugyanis két lépcsőfok emeli a járdaszint fölé. A szövetkezeti közösség a maga erejéből segített ezen is: mellette korláttal szegett kje betonrámpát csináltak, amelyén át a lépcsők megkerülésével ki- és be- guríthatók a gyerekkocsik. Azóta a többi ház lakói is fölfigyeltek erre a megoldásra; számukra azonban nehézkesebb és hosszadalmasabb ezt elintézni, mert az építtető tanács csak kiegészítő beruházásként rendelheti el pótlólag. A szövetkezeti közösség fenntartási alapját a szokásos hozzájáruláson kívül egyéb módon is gyarapítja. Rendszeresítették a szárazkenyér- gyűjtést. Emeletenként a szeméttárolóban elhelyezett dobozokba rakják ki a családok a kenyérmaradékot. Kilóját 2 forintért értékesítik jószágtartók között. Eddig mintegy 6 mázsát adtak el. A kenyérmaradék azonban egyre kevesebb lesz: a háztartások pontosabban fölmérik kenyérszükségletüket. Takarítás — ügyeletben A ház belső rendje, tisztasága példás. Erről maguk a lakók gondoskodnak. Emeletenként — hetenkénti váltásban — egy-egy család a takarító ügyeletes. E célra úgynevezett takarítóórát készítettek, amely minden emeleten mutatja, melyik lakás a soros. A szolgálati hét elteltével az ügyeletet átadó tolja odébb az óramutatót a következő ajtószámra. A lakásfenntartó szövetkezet egyéves működésére klubalapítással tette föl a koronát a közelmúltban. Ezt ugyancsak önkéntes munkával, belső erőforrásokból hozták létre. Két alagsori helyiséget tapétáztak ki, s tettek lakályossá. Itt tartják majd a szervezett programokat is, sőt a közösségi tanácskozásokat. A klub berendezéséhez a Pe-st megyei MÉSZÖV, a példás társadalmi munka elismeréseképpen, 15 ezer forinttal járult hozzá. A tervbe vett fotólaboratórium céljára pedig további 10 ezer forintot bocsátott rendelkezésükre. A fölsorolt és föl nem sorolt kisebb, a szövetkezeti közösséget gyarapító társadalmi munka értéke meghaladta eddig a 100 ezer forintot. K. M. Hét tonnát visz Terven felül elkészült 46 pótkocsi November végiére teljesítette idei tervét Szentendrén, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat, december 19-ig 108 százalékot értek el. Az egyik legjelentősebb gyártmányúikból, a 7 tonna teherbírású, egy tengelyes vontató-pótkocsiból 648-at készítettek, 46- tal többet, mint eredetileg tervezték. A vállalat dolgozói, most leltároznak, javítják a gépeket, berendezéseket, ezzel előkészítve az idei termelést. Népfrontrendezvények három községben A járás két községében Pécsien és Erdőkertesen, tartanak január 5-én, hétfőn délután elnökségi ülést a helyi népfrontszervezetek. Az elnökségi tanácskozó színhelye mindkét helyen a községi tanácsháza. A megbeszélések során értékelik a múlt évi népfrontmunka tapasztalatait és öszeájlítják az 1976-os év munkatervét. Ugyancsak hétfőn a vácszenttászlói művelő- lödési házban rendez népfrontestet a vácszentlászlói községi népfrontszervezet. A „Szocialista kultúra — tartal- m:s emberi élet’’ címmel meghirdetett népfrontest kezdési időpontja 18 óra. Tanuló KISZ-tagok A KISZ Központi Bizottsága tavaly, április 17-i határozatát követően Gödöllőn huszonhétről harmincháromra növekedett a különböző ifjúsági képzési körök száma. Az ifjúsági szövetség által szervezett képzésben a tagság harminchét százaléka, más képzési formákat figyelembe véve nyolcvanhét százaléka vesz részt. Kivonatos előadásokat is küldtek Diafilm.ek as MGI-töl A gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet műszaki továbbképző irodája a MÉM szakoktatási felügyelőségének felkérésére és szakmai közreműködésével tizenhárom témakörben összesen négyszáz sorozat diafilmet állított össze. Ezeket az ország ötvenkét szakoktatási intézményének küldték el. A gabonatermesztéssel, talajműveléssel, cukorrépa-betakarítással, a gépesített öntözéssel és más jelentős témákkal . foglalkozó diasorok a szakközépiskolák, technikumok, szakmunkásképző intézetek és szakosított gimnáziumok tanulóinak oktatását segítik. Ezen kívül öt szakmunkásképző intézetnek a műszáki továbbképző iroda, egyes tanfolyamok kivonatos előadásait is rendszeresen megküldte. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM 1976. JANUÁR 4., VASÁRNAP Értékmentés, ismeretterjesztés Csak összefog Felhívás a Szilasmentiben Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a helytörténeti gyűjtemények létrehozása ma már országos mozgalommá szélesedett. Falvainkban, városainkban sorra nyíltak a látogatók előtt a kis gyűjtemények, amelyek egy percig sem akartak vetekedni a múzeumokkal, vagy a nagy értékeket felvonultató kiállításokkal. Egyetlen céljuk volt csak — s ma sincs többről szó —, hogy ki-ki megbízható képet kapjon az elődök életéről, sorsáról, megismerje lakóhelye történetét. Öe nem ám tudományos fokon, hanem xsak annyira, amennyire illik is. A helytörténeti gyűjteményekkel szemben támasztott igény tehát, ha úgy tetszik, egészen kicsi, de más szemszögből nézve viszont nagyon is nagy. Hozzátehetjük,1 hogy nemcsak pusztán ismeretterjesztésről van szó, hanem értékmentésről is. Járásunk területén is több gyűjtemény megszületését üdvözölhettük az utóbbi esztendőkben. Helytörténeti gyűjteményre épülő falumúzeum van Verse gén, Nagy tárcsán, Zsámbokon, Dányban ... hely- történeti szoba Gödöllőn, s nagyszerű múzeum Aszódon. Gondolnivaló, hogy egy-egy gyűjtemény anyagát összeszedni nem egyszerű dolog, s talán összefogás nélkül nem is menne, egy ember esztendőkig küszködhetne, míg valamire jutna. Azonban egy faluban sem kellett magyarázkodni, hogy közérdekről van szó, arról, hogy apáink, nagyapáink életét kis bemutató örökítse meg. Sokan járultak hozzá régi szerszámokkal, vi- seletekkel, konyhai eszközökkel, sőt bútordarabokkal is a helyi bemutató gyarapításához. A mozgalom azonban nem ért véget, s nem is nagyon érhet, míg valami valószínűsége van annak, hogy feltáratlan értékek kerülhetnek elő. Erre pedig még sokáig lesz esély. A legújabb hír szerint a kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezet is szeretne beállni a sorba, s mozgalmat indított a régi paraszti használati eszközök összegyűjtésére. Azt szeretnék, ha a termelőszövetkezet otthont nyújtana egy szakmatörténeti, népművészeti gyűjteménynek. Olyannak, amely megőrzi, bemutatja a mezőgazdasági munka hagyományos eszközeit, módszereit, a környező falvakban élt parasztság életmódját megtestesítő berendezési tárgyakat, a szlovák nemzetiség népviseletét, hímzéseket, szokásokat... A termelőszövetkezet már közzé is tette a felhívást, amely kéri a tagokat, az alkalmazottakat, az úttörőket és az ifjúkommunistákat, hogy kutassanak. Kutassanak padlásokon, kamrákban, a ház körül. De mondhatjuk így is: mentsék, ami menthető. F. B. A gyepmester és a lovak Kutyák — ebek harmincadján BEVÁLT SZERKESZTŐSÉGI GYAKORLAT az, hogy az újsághoz érkező névtelen levelek elolvasás után a szemétkosárba kerülnek. Elvétve fordul elő csak, hogy a szerkesztőség valamelyik dolgozójának ötletet adjon egy-egy oktalan félelemből vagy ki tudja- mi okból alá nem írt le- vél. Ez történt most is, amikor egy decemberi reggel a Kossuth Lajos utcai szerkesztőség postaládájából egy kézzel írt papírlapot halásztunk ki. Kusza sorai úgy hisszük közérdekű, sokakat érintő kérdést feszegetnek. Íme a levél: ^ „Ki és mi az oka annak, hogy a városban egyre több gazdátlan, elhagyott kutya szaladgál utcáról utcára? Kérem segítsenek. Egy nagy, be*- tanított farkaskutyáról van szó, amely már több mint egy hete a gödöllői Török Ignác-szobor környékén kószál. A gazdátlan állat a Honvéd utca és a villanyteA Gödöllő név eredete (2.) Falu a Kastélydomb Az eddigiekből következik, s bár bonyolultnak tűnik, de a folyamatos magyar honfoglalás bármely hullámának az uráli (közismertebb néven: finnugor) alapnyelv fejleményeként kialakult ómagyar nyelvet beszélő törzsei az ugyanazon ősi szótőből képzett három alapszóról többszörösen továbbképzett három névváltozatsor egyikével nevezték a völgyet és a hegyoldalakat, továbbá az ezek erdei, ingoványi tisztásain lévő téli és nyári szállásaikat. A település után az ősi településrendszernek meg- félelő „szeg” is lehetett a mai Kastélydombon, de akár a Kecskésben, a Méhésben, a Bónokán, vagy annak környékén, például a Rekestyésben. De akár lehetett az Antalhegy lábánál, ahol a Király út is átvezet, s amelyről a régi határrészen kialakult városrészt ma Királytelepnek hívják. Teljes bizonyossággal nem tudjuk azonosítani az ősi helységet. Már 1883-ban A különféle névváltozatok közül végül is a Gödöllő helységnév állandósult, ha táboroztak is honfoglalók a Kastélydombon, akkor sem bizonyos, hogy ezt a szállást nevezték el eredetileg a Gödöllő, avagy Gidálló-völgy névváltozatának bármelyikével. A mai város ősi települései közé számítható a tulajdonképpeni Gödöllő, Besnyő, esetleg Incsö és Száritó is. A tulajdonképpeni Gödöllő valóban a Kastélydomb körül helyezkedik el, de lehetségesen csak a török hódoltság alatt népesült be a település magva. Az Alvég határa az Isaszegi út volt. A Felvég a Kör utcát és a Szőlő utcának a Kör utcától a Rákos utcáig terjedő részét foglalta magában a város felé eső oldalon. Keletről eredetileg a Hidvég (akikor még ott volt a szélén a Rákos régi medre) határolta. Ez 9 mai Petőfi Sándor utca, ahol a régi Szombat-házban szállt meg maga a költő. A néphagyomány szerint a Petőfi tér feló eső szomszéd ház Med- nyánszky Berta, a költő második nagy szerelme apjáé volt akkoriban. Nyugat felől a Kálvária sor határolta. A közbeeső utcák: Rákos utca, Bakos utca, Babati út, Besnyei út, Temető utca (később Erdő, ma KörösfőiKriesch Aladár utca), Veres- egyházi út, Iskola utca, Pesti út, Kovács utca, Városmajor utca, Korona utca, ,Tégla utca', Templom tér. Érdekes adat: a Petőfi tér már 1883- ban is mai nevét viselte, láthatóan a régi Gödöllő mezővárosban nem újkeletű a Petőfi-kultusz. A város terjeszkedését jelzi a Szilhát szélén a Szilhát utca, a Rö- gesre vivő Röges utca, a Homoki szőlők szélén a Szőlő utca, továbbá a Vásártér és a Vásár utca. Ide tartozik a Szent János utca, ahol régen ott állt Nepomuki Szent János, az első Grassalkovich Antal kedvelt szentjének szobra.. Az Ének, mint ősalak A monda szerint a nemes Ged és a gonosz Szád lovag szerelmi vetélkedésének alanyát, a királylányt a gonosz Szád lovag végül el akarta rabolni. A királylány menekülés közben elfáradt, s hogy üldözője ne tudja elfogni, rákká változva a Pazsákon levő Méhés földjébe fúrva magát. A monda szerint nyomban forrás buggyant a föld felszínére, s a rákká vált királykisasszony emlékét őrzi a Rákos-forrás és a Rákospatak. Ez megint a totemhit felé mutató mondái elem: a Rákos-forrás és a -patak onnan nyerte nevét, hogy a partján és vizében régen tényleg rákok tenyésztek. A fő forrás az Uréíj/i-tónál található. Egy ma már jobbára holt ága a Fiók-rákos a Malom-tó táján torkollott a fő ágba. Még két párhuzam. Az olvasó talán töpreng: a felnőtt szarvas, őz, gazella, kecske hímnemű egyedeit baknak, hímnek, bikának nevezik, a nőnemű felnőtt egyedeit pedig ünönek, sutának, tehénnek hívják. A hímnevű ivadék a gida, geda, gödölye. Ez csak a Gödöllő névvel azonos tőből képzett, de azzal nem azonosítható szó. Az ünő szó ősalakja a csoda- szarvas mondájabeli ősanyánk neve: ENEK, a monda ősibb alakjában _ az űzött állat az „enek”, későbbi szabályos hangváltoztatással inek-ünek, inő-ünő. Világosan felismerhető az „en, in’ és az „ün” tő, amely az alap- nvelvben nőstény alapjelentésű. Ebből ered az emse, azaz koca szó is. Az „in” történeti alapváltozatából .,cso_ kicsinyítő képzővel az incso alakú szót kapjuk. Ez nem más, mint az őz-, a szarvas-, vagy kecskeborjú. Ezektől tarkállott valószínűleg egyik pusztánk, amely .erről kaphatta nevét is. Lehet, hogy emberek is laktak ott, s neve a megszálló honfoglalóktól ered. Hogy ezt bizonyítsuk, régészek és történészek tájékozódhatnának arrafelé. Ugyanígy palócok ... Ide kívánkozik még, hogy ebből a tőből ered a szent- lászlói Unum dűlő neve, amelynek olvasata szerintem ünüm. A mai baromfitelep körül régen bolgárkertek voltak, azok mellett meg a Birge-ház. A bírge köznyelven birka, juh. Ezeket terelték a bárányjáráson, legeltetés közben a Malom-tóra fürdetni. Fürdetés után továbbhajtották őket, hogy a nap szárítsa nedves, vizes gyamjukat, tehát például a Szárítópusztán. Egyébként szárítótól a Tő- viskesig, a valkai határán levő vaskapu táján húzódó nyári járás területén is legeltették nyáridőben a „birgé- ket”. Bábát, Besnyő és városunk más földrajzi nevei egy másik írásba kívánkoznak. De az egyik ősi szálláshely, a Bónak, ahogy a Perőc -melletti Girinyhát, azaz Görényhát beszédes bizonyítéka annak, hogy több felsorolt földrajzi névvel együtt városunk nyugati felének népe ugyanúgy palóc, mint a keletibb részén. Dóka Jób (Vége) lep közötti utakon nyargalá- szik, otthonát, gazdája! keresve. Kínját, szenvedéseit nézni szívettépő látvány minden jóérzésű ember számára. Kérdem Önöktől: hány ilyen eset van még? Miért nő a városban az elhagyott ebek száma? Vajon hogyan lehetne felelősségre vonni, vagy megleckéztetni ezeknek az ebeknek lelketlen tulaj1“ r donosait? Kérem segítsenek.” «... Való igaz, hogy a fejlődő város élete nem minden szempontból irigylésre méltó. i Pláne, ha a fejlődés irama akkora, mint a mi városunké: Gödöllőé. Szinte nem múlik el hónap úgy, hogy hírt ne adnánk új lakóházak kul- \ csalnak átadásáról, s ezek az életmódváltozások bizony nemcsak az életritmust, hanem a lakók régi szokásait is megváltoztatják. Sorra eltünedeznek a földszintes, kertes lakóházak, hogy átadják helyüket a területet jobban kihasználó négy-, tízemeletes lakóépületeknek. A lebontott épületekkel együtt eltűnik a veteményeskert, a gyümölcsös és — a kutyaház is. Nincs szükség tovább arra, hogy eb őrizze a háznak és lakóinak nyugalmát, mert ott a házmester, s a biztonságot nyújtó zár a kapun. Az ^bek tehát az utcára kerülnek, s ez semmivel sem jobb megoldás, mint az a János utcai eset, aholis az egyik- környékbeli lakó egyszerűen a gépkocsija mellé, a garázsba zárta kutyáját. A szerencsétlen állat heteken at nyüszítve kínlódott. AZ ÜGGYEL kapcsolatban felhívtuk telefonon dr. Tendert Gyula állatorvost, a Gödöllői Városi Tanács munkatársát. Elmondta: nem tudja miért — a költözések vagy talán a nemrég emelkedett ebadó miatt — egyik hétről a másikra ugrásszerűen megnövekedett a kutyaügyeket tartalmazó akták száma. A város különböző pontjain tűnnek fel az elhagyott ebek, s a kódorgó állatok nemhogy díszére nem válnak a városnak, de veszélytelennek sem mondhatók. Dicsekedhet ugyan a városi tanács egy szakképzett gyepmesterrel, akinek bérrel fizetett kötelessége volna a kódorgó állatok befogása, de a fontos tisztség betöltője hónapok óta mással van elfoglalva. Átpártolt a lovakhoz és most fuvaroz, mert ez kifizetődőbb számára. A kutyafáját! > Berkó Pál / k
