Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-31 / 26. szám

%Mdm> 1976. JANTJÄU 31., SZOMBAT Elhunyt Czóbel Béla Életének 93. évében elhunyt Czóbel Béla, a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjével kitüntetett, Kossutli-díjas, kiváló és érdemes művész, a XX. századi magyar festészet kimagasló képviselője. Hét évtizedes alkotó pályája során felbecsülhe­tetlen értékű életművel gazdagította képzőművészetünket, Halála kulturális életünk pótolhatatlan vesztesége. Kulturális Minisztérium Magyar Képzőművészek Szövetsége A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja ★ ★ Elárvult a Du­na mellett épült, árnyas gyümölcsfákkal övezett szent­endrei műte­remház. A Visegrád felé igyekvő turis­ták nem lát­hatják többé a kertben felállí­tott festőáll­vány mögött alacsony, töré­keny alakját. Pedig ez a lát­vány majd négy évtize­den át úgy hozzátarto­zott Szentendre t városké­péhez, mint a Duna-part, a barokk házak kora vagy a szűk sikátorok kedves szövevénye. Ä magyar képzőművészet egyik legnagyobb élő mestere, Czó­bel Béla életének kilencven- harmadik esztendejében csen­desen elköltözött. A kilencvenhárom esztendő­ből több mint hét évtized volt az alkotásé. Olyan gazdagság ez, amelyet nehéz lenne szá­mokban, anyagi értékekben kifejezni. Budapesten született 1883- ban. Festői tanulmányait Nagybányán kezdte. Tanítója és mestere Iványi Griinwald Béla lett. öt nyarat töltött Nagybányán, de sem ez idő alatt, sem azután soha nem merült el a természet csodá­latában olyan áhítattal, mint a nagybányaiak. Már akkor új utakat keresett, először Mün­chenben, de igazi művésszé Párizs érlelte. Itt a Julian-is- kolát látogatta 1903-tól, s az első évben díjat nyert aktraj­zával. Nem volt könnyű dolga, hiszen olyan nagy alkotók ha­tározták meg akkor Párizs képzőművészeti életét, mint Matisse, Picasso, Modigliani, Braque, hogy csali a legjelen­tősebbeket említsük. A fiatal Czóbel legnagyobb erénye ép­pen az, hogy nem szegődött egyik kimagasló francia mű­vész nyomába sem. Kassák Lajos írta róla később: „Szín­világa, formaalkotása merőben más, mint a franciáké. Hiány­zik belőle a lebegő könnyed­ség, legszélsőségesebb kilen­géseiben is megmarad vaskos­nak, komornak és anyagsze­rűnek.” Hollandia, Németország, Itá­lia következett ezután — ő is végigjárta azt az utat, ame­lyet korának jelentős magyar művészei mind megtettek. Ne­vét, művészetét már ekkor jól ismerik Európa-szerte. 1924- ben jött haza, s másfél évti­zeddel később végleg megtele­pedett Szentendrén. Attól kezd­ve a művészet nagy hírű ván­doraként Szentendre és Párizs között felezte életét. Késő ősz­től kora tavaszig Párizsban dolgozott, de a tavasz mindig hazahozta Szentendrére. Ez volt igazi alkotóműhelye. Amíg a párizsi hónapokban általában hat-hét kép született ecsetje alatt, Szentendrén évenként huszonöt-harminc is megfogalmazódott a vászna­kon. Mi volt a varázsa Czóbel Béla művészetének? Mi tette európaivá és magyarrá egy­szerre? Művészete harmonikus, az élet szépségeiben gyönyörkö­dő. Minden művén ott érezni a szépség elérésére törekvő ember vágyának jelét. Látás­módja derűs, gazdag érzelem­világa minden művét átmele­gíti. Művészetében a szín volt a döntő elem. Képei duzzadnak a színfölrakás és a tónusok eleven erejétől. Nála a szín fénnyé vált, de ez a fény el- oszlik a kép egész felületére, és a kedvelt, tompább színek ellenére is valami derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor érző és cselekvő ember vallo­mása ez arról, hogy élni, ha nem is könnyű, érdemes, él­ni jó. Az intim meg. látások művé­sze volt. Finom arcok, fiatalos formáktól duz­zadó női aktok, szelíd tájak, csöndes utcák, derűs kertek, színpompás vi­rágcsendéletek — ez volt té­mavilága. Emberséggel telítettek Czó­bel Béla mű­vei. Lelkűk van, mágikus hátterük és morális jelenlétük. Akár női figuráit, akár táj- vagy utcaképeit nézi a szemlélő, szinte érezni véli, amint lélegzenek. Nemcsak azok vélekednek így, akik ide­haza tekintették meg kiállított műveit, hanem a vijág bár­mely táján rendezett tárlatai­nak látogatói is. Ezért érez­hette a párizsi néző éppúgy a magáénak Czóbel Béla mű­vészetét, mint a chicagói, ber­lini vagy a genfi kiállítás láto­gatója. Kevés festő mondhatta el szerte e világon — hazánkban pedig egy sem —, hogy még életében múzeumot rendeztek be műveiből. Olyan múzeum nyílt meg alig fél esztendeje Szentendrén — létrejöttében jelentős szerepet játszott Pest megye —, amely Czóbel Béla egész életművét reprezentálja, az indulástól kezdve szinte a legutolsó hónapokig. Egy 1903- ban készült önarcképpel veze­ti be a czóbeli életműbe az ide látogatót,, s ugyanoda is érkezik vissza — átfogva több, mint hetven esztendőt — az utolsó önarcképig. Ha tegnap óta üressé vált is a Duna menti műteremház, fenn, a város fölé emelkedő dombtetőn Európa-hírű mú­zeum őrzi Czóbel Béla gazdag örökségét. Személyében szegé­nyebbek lettünk, művészete azonban időtálló, mert művei egy ízig-vérig festő és mélysé­gesen humánus művész belső világát vetítik tisztán elénk tanulságul és gyönyörködte­tésére mindenkinek, aki hiszi és vallja, hogy az igaz művészet örök. Prukner Pál Siaktúrgyi vetélkedő Készülnek a ráckevei járás diákjai Nagy nap lesz február 12. a ráckevei járás általános is­kolásainak. Ekkor rendezik meg Szigetszentmiklóson a Jó­zsef Attila lakótelepi iskolában a járás valamennyi iskolájá­ban e hónap folyamán megtar­tott szaktárgyi vetélkedő első helyezettjei között az idei szel­lemi torna döntőjét. Tíz tan­tárgy legjobbjai küzdenek a mezőnyben. Ugyanezen a napon és ugyancsak a József Attila la­kótelepi általános iskolában összemérik erejüket a járás többi iskolájában a hetedike­sek között megtartott orosz vetélkedő első helyezettjei is. Az alsó tagozat legfelső osztá­lyába járók, tehát a negyedi­kesek a saját iskolájukban megrendezett komplex anya­nyelvi vetélkedőben első he­lyen végzett kisdiákjai szintén meghívják ezen a napon a döntő mérkőzést. Ennek során számot kell adniuk olvasásból, nyelvtanból és környezetisme­retből. A negyedikesek ilyen járási vetélkedője egyedülálló az egész országban, csak a ráckevei járásban rendezik meg éspedig ezúttal harmad­ízben. Mind a három vetélkedő he­lyezettjei értékes könyv- jutalmakat kapnak. Megnyílt a mezőgazdasági könyvhónap Pénteken Debrecenben, az Agrártudományi Egyetem dísz­termében ünnepélyesen meg­nyitották a 19. mezőgazdasá­gi könyvhónapot. A megjelen­teket Tóth Imre, a Hajdú-Bi- har megyei Tanács elnökhe­lyettese üdvözölte, majd dr. Márta Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára méltatta az esemény jelentő­ségét. Ezután dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter kitüntetése­ket adott át a mezőgazdasá­gi szakkönyvírói pályázatra érkezett legjobb munkák szer­zőinek. Az idei mezőgazdasági könyvhónapra 43 szakkönyvet jelentetnek meg, ezek csak­nem háromnegyed része nagy tömegekhez szól, alapfokú is­mereteket közöl. A vidéki könyvellátással foglalkozó Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat Pest megyei boltjaiba, de az ÁFÉSZ-ek könyvüzleteibe és terjesztői­hez is folyamatosan érkeznek az újdonságok. A könyvhónap alkalmából a megyében is szá­mos ankétra, szakíró-olvasó ta­lálkozóra, könyvkiállításra ke­rül sor. Több tsz-ben önálló szakkönyvbemutatót és -vá­sárt rendeznek. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN i, miért vonzza a közönséget? Vizsgálódás az alkotásokat szemlélve Trude Waehner: Az aranyborjú. Interjúalanyként panaszolta Avar István, színművész, hogy megfogyatkozott a színházi kö­zönség, ugyanakkor azt az ör­vendetes jelenséget tapasztal­juk, hogy a kiállítótermekben sokasodik. Sorok, hosszú so­rok álltak például a perui aranykincseknél, a Berlinből érkezett egyiptomi anyag előtt a Szépművészeti Múzeumban, most meg a Műcsarnokba ne­héz bejutni a modern dán la­káskultúra kiállításához. Arról nem is beszélve, hogy az el­múlt három hónapban 200 ez­ren tekintették meg a Nemzeti Galéria impozáns gyűjtemé­nyét. Mi az oka, hogy a tömörülés mostanában a múzeumokban figyelhető meg? Elsősorban ta­lán annak a rendszeres figyel­mességnek köszönhető, mely Nyolc bemutató Mai szerzők — történelmi témák A színházi szezon legmoz­galmasabb hónapjának ígérke­zik a február. A fővárosi szín­házakban nyolc új bemutatóra kerül sor, s köztük örvendetes arányban mai magyar szerzők műved. (Igaz ugyan, hogy nem mai témákkal, hanem a többségükben törénelmi múlt­ból merítve a mondanivalót.) Ismét Krúdy a Vígszínházban A Vígszínház nyitja feb­ruár 5-én az új bemutatók so­rát: Krúdy Gyula világát idézve a színpadra. A néhány év előtti Vörös postakocsi megelevenítése után most Ka­pás Dezső feldolgozásában és rendezésében Rezeda Kázmér szép életét mutatják be zenés játékként. A mai ember iró­niájával, vallomásával kíván­ják a régi, első világháború előtti Budapestet szemléltetni azzal a szándékkal is, hogy a hasonlóságok, különbözősé­gek láttán kicsit önmagunkra eszméljünk. Nem könnyű do­log Krúdy hangulatát színpa­don megteremteni, ezért is előzi meg színházkedvelő kö­rökben érthető várakozás a Vígszínház vállalkozását. A címszerepben, Rezeda hírlapíró úrként Darvas Iván lép fel, partnere Ruttkai Éva, mint Császár Fruzsina. Ven­dégszereplőnek hívták meg Johanna lánykereskedőnő fi­gurájára Psota Irént. Németh László, utolsó drámája Három premieren is tapsol­hat a közönség rhár másnap, február 6-án. A Madách Szín­ház Kamaraszínházában Né­meth László Colbert című drámáját, a Thália Stúdióban Lázár Ervin A hétfejű tündér című mesejátékát, az Állatni Déryné Színházban pedig Illyés Gyula Testvérek című drámáját mutatják be. A Madách Színház előadása kiemelkedő eseménynek ígér­kezik, hiszen Németh László­nak ez a*z utolsó drámája, s így most először kerül itt színre. Megrázó erővel mutat­ja be egy nagy történelmi személyiségnek, XIV. Lajos, a napkirály pénzügyminiszteré­nek, Colbertnek ellentmondá­sokkal teli küzdelmét ön­magával és a világgal. A ki­rály kegyeltjéből kegyvesztetté vált miniszter keserű csalódá­sok árán döbben rá: miként válik illuzórikussá mindaz, amit élete értelmének hitt, s az ország egy felének jóléte másfelől a nép kiszipolyozá­sából, nyomorból, elégedetlen­ségből táplálkozik. A mélyértelmű drámai mű címszerepét Bessenyei Ferenc alakítja, a napkirály Mensáros László. Rendező: Szirtes Ta­más. Az Ál:ami' Déryné ’ Színház korunk másik naigy magyar klasszikusának, Illyés Gyulá­nak darabjával — a Nemzeti Színház elmúlt szezonbeli elő­adásai után —, azt a missziót vállalja, hogy az ország szá­mos helyére, így több Pest megyei településre is elvigye ezt a jelentős művet. A Dózsa testvérek, György és öccse szellemi párharcának tükrét, a nagy történelmi küzdelem­ben elfoglalt helyüket viszi drámaian színre. Petrik József rendezésében a testvéreket Szigeti Géza és Hável László játssza. Lázár Ervin mesejátéka, a Thália Stúdióban nem is annyira gyermekeknek szól. Mai mess, mai tanulságokkal, Kővári Katalin rendezésében, a Kaláka együttes zenéjével és közreműködésével, Buss Gyulával, Végvári Tamással, Sáfár Anikóval, a főbb szere­pekben. Kettős premier lesz február 14-én és 20-án is a főváros­ban. A József Attila Színház Arthur Miller A salemi bo­szorkányok, a Nemzeti Szín­ház pedig Szabó Magda: Az a szép fényes nap című darabját mutatja be. illetve a Madách Színház Illés Endre Spanyol Izabella című színművét, az Erkel Színház pedig Rossini: A török Itáliában című ope­ráját. Két középkort idéző színmű A salemi boszorkányok so­kait előtt ismert sikeres fővá­rosi és vidéki előadásokból, sőt filmről is, felújítása mégsem hasztalan, s a társadalmi elő­ítéletek, igazságtalanságok el­leni fellépésével (a tőkés világ ismert eseményeire gondolva) sajnálatosan időszerű nap­jainkban is. A darabot Hubay Miklós fordításában Berényi Gábor rendezi, s Bodrogi Gyu­la. Pálos Zsuzsa, Bánsági Ildi­kó. Sziabó Éva, Szemes Mari, Horváth Sándor alakítja a főbb szerepeket. A Nemzetiben Szabó Magda darabjával eredeti bemutatót láthatunk. A címbeli utalás i I (Az a szép fényes nap) a ma­gyar történelem alaphelyzetei­nek egyikére vonatkozik, arra a napra, amikor Géza fejede­lem megkereszteltette fiát, Vajkot, ezzel a későbbi I. Ist­ván király megvetette itt, a Duna-medencében a magyar­ság megmaradásának, léié­nek alapját,; Az igazi koresz­me vállalásáról, « .haladás töTr ténelmi szükségszerűségéről beszél tehát ez a mű, amely Marton Endre rendezésében meggondolkodtató történelmi példázat is egyben. A főbb szerepeket Sinkovits Imre, Kálmán György, Kállai Fe­renc, Sinkó László formálják. A Madách Színházban Illés Endre műve is történelmi ke­retben játszódik, s a XV. szá­zadi Spanyolországba visz, ahol az okos, hatalomvágyó Izabella királynő uralkodik. A királyi környezetben szerel­mek szövődnek és bomlanak fel, szövetségek és árulások, az üldözöttek rejtegetői és szá­nandó üldözöttek vonulnak vé­gig a nagyhatású, mozgalmas, látványos drámán, amely a történelmi témát mai, modem gondolatvilággal igyekszik megtölteni. Lengyel György rendezésében Almási Éva játssza a címszerepet, partne­rei — a többi között — Hüszti Péter, Haumaim Péter, Egri István, Sunyovszki Szilvia. Filmtémából — zenés játék Különleges újdonság lesz a Fővárosi Operettszínház új be­mutatója, melynek tervezett időpontja február 27. A szerző Békeffi István, s a darab cí­me: A kutya, akit Bozzi úr­nak hívtak ... Eredetileg film­nek készült, Vajda László ren­dezte 1955-ben, Peter Ustinov- val a címszerepben. A nagy sikerű film nyomán kisregényt írt a szerző, mely először né­metül jelent meg az NSZK- ban, majd magyar nyelven. Harmadik átváltozásként szü­letett meg a zenés darab (a zenét Fényes Szabolcs szerez­te, a verseket G. Dénes Györggyel a szerző írta). A cselekmény New York olasz negyedében, Brooklyn- ban játszódik, s egy gazdag ügyvédről szól, akit gonosz­sága miatt a meggyötört ügy­felei kutyává átkoznak, s így éli tovább életét. Ezt a nem mindennapi szerepet' vendég­ként játssza Latinovits Zoltán a Vámos László rendezte da­rabban. A főbb szerepeket Kertész Péter, Suka Sándor, Várhegyi Teréz, Galántai Aliz és Harsányi Frigyes alakítja. világrészek és korok kincseit hívja meg fővárosi kiállítóhe­lyiségeinkbe. Másrészt az is közrejátszhat, hogy a tárlatlá­togató maga választja meg a művekkel kapcsolatos társal­gás, képnézés időpontját, ami a színházakban megszabott órákra korlátozódik, hosszabb tartammal. Lehet, hogy a mo­dern ember rengeteg teendője, munkája közepette ezért fedezi fel a rövid távú képzőművé­szetet, mely esetenként az iro­dalmat, színházat, zenét is he­lyettesítheti? Legalább is egy időre. Két tárlat a Műcsarnokban Ám azért itt sincs minden rendben. Vannak szlárkiáliítá- 'sok, melyeket a közönség kiált ki annak, mint nemrégen a pe­rui aranykincsek a Nemzeti Múzeumban, most a Műcsar­nok lépett előre a dán lakás- kultúrával. Most ez a közön­ségszavazat kedvezően érinti a montenegrói festészet és szobrászat tárlatát, Crna-Gora képzőművészete a XX. század eisö felében című gyűjteményt. Sokan gyönyörködnek és jog­gal Petar Lubarda, Mirke Ku- jacic, Risto Stijovic művésze­tében, ismerkednek meg a va­rázslatos tájakkal, a gondos formavezetésű portrékkal. A Műcsarnokban sokan kere­sik fel Maksz Alpert, valamint Szviridova és VozdviZsenszkij szovjet fotóművészek kiállítá­sát. Maksz Alpert 1924-től al­kot, korszakunk egyik króni­kása, aki fáradhatatlan helyt­állással rögzített dokumentá­ciós tényeket a béke és a há­ború időszakából, ismertette meg a világgal a Rohamra in­duló szovjet harcosok bátorsá­gát. Érzékeny Hegyi legelője, Fazekasa és Gorkijról készült portréja szintén jelentős. A Szviridova—Vozdvizsensz- kij házaspár erénye az emberi derű, az élet napfénye, melyet ők gyermekeik arcmásán ke­resztül szemlélnek, s ezen a lencsén mutatják be a világot. Nemzetközi nézőpontból A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai ki­állítóhelyiségében Trude Waehner festményeit láthat­juk. Felkészült művésznő alko­tásai függnek a falon. Paul Klee tanítványaként és a Bau­haus tagjaként is működött, Bécsben született, Bolognában él, francia, szláv származású, nézőpontja nemzetközi. A szó eszmei értelmében is, hiszen a maga korában raj­zokkal harcolt a fasizmus el­len. Budapestet és egy magyar parasztasszonyt is képpel örö­kített meg, hozzásorolva motí­vumainak amerikai, olasz, spanyol, arab, francia, ciprusi vonulatához. Érdeklődést érdemelnek S visszatérve a közönséghez, egyes kiállításokon netán azért járnak kevesebben, mert igaz, amit a Néprajzi Múzeum ven­dégkönyvében sokan joggal kifogásolnak, hogy prospektus igényeltetik és bővebb felirat. Ez azonban csak részben ért­hető magyarázat, mivel a té­nyek magukért beszélnek. Bird Lajos óceániai gyűjteményét a nagykőrösi Arany János álta­lános iskola, mintegy száz ta­nulója nézte meg, Solymárról a hetedik osztály jegyezte be nevét, a szigetszentmiklósiak, akik szeretnének névadójuk­nak tisztelegni, eddig távol maradtak. Érthető ez? Sem­miképpen. Az sem, hogy a rej­tett kincsek tárlatán a Népraj­zi Múzeum Kun Zsigmond gazdag népművészeti gyűjte­ményét mutatta be, pásztor­faragásokat, bokályokat, zilahi kerámiákat. Itt is erős a tár­gyak ereje, mégis gyér a kö­zönség. Talán e helyt is a pro­paganda hiánya okozza ezt, s ha igen, akkor befejezésül mu­tassunk jó példát azzal, hogy felhívjuk a figyelmet Borbás Tibor szobrászművész kiállítá­sára a Dürer-teremben, ahol repülő lovasát, kitűnő íróport­réit Krúdyról, Szabó Lőrincről február 7-ig láthatja a közön­sége. Losonci Miklós /

Next

/
Thumbnails
Contents