Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 25. szám
1976. JANUAR 30., PÉNTEK Értekezleteken és személyesen is képviselnek Pest megyei tanácstagok — munkában A megyei tanácstag megjelenik az évente legalább hatszor összehívott tanácsülésen, meghallgatja a felszólalókat, esetleg maga is szót kér és szavaz a beterjesztett határozati javaslatok felett. Olykor javaslatot terjeszt be, néhányszor interpellációban hibákra hívja fel a figyelmet. Ha csak ennyi lenne a teendője, az valóban nem lenne túlságosan megterhelő, de nem is tenne eleget teljes mértékben annak a megtisztelő feladtak, amivel választás útján megbízták. Vizsgáljuk meg azonban, mit is tesznek a megyei tanácstagok, s van-e eredménye, hatása a lakosságért folytatott munkásságuknak. A vb-tag Dr. Madár János főorvos, a Pest megyei KÖJÁL, igazgatója. A legutóbbi választáskor Kistarcsa és Kerepes nagyközségi közös tanácsa másodszor küldte a megyei tanácsba. Ötödik éve azonban nemcsak a tanács, hanem a végrehajtó bizottság tagja is. Mint az ország legnépesebb megyéje közegészségügyének legfőbb őre nemcsak a tanácsiban, hanem a vb-üléseken és természetesen ezen kívül is politikai, elsősorban egészségpolitikai munkát folytat. Tavaly példáid tárgyalta a vb a szociális követelményeknek meg nem felelő cigány lakótelepek felszámolására teendő intézkedéseket. Ennél a napirendnél dr. Madár János szóvá tette, hogy a telepek lakói közül sotkan nem viszik csecsemőjüket a kötelező védőoltásra. Ugyancsak tavaly év vége táján került a vb elé a szakmunkásképzés helyzete. Ez alkalommal rámutatott egyes szakmunkástanuló intézetek kollégiumának rossz állapotára, korszerűsítésük szükségességére. Felszólalásainak rövidesen meg lett az eredménye. Tagja természetesen a nagyközségi közös tanácsnak is. Az ülésekről sohasem hiányzik. Főként azért, mert esetről esetre ott tudja meg, mi foglalkoztatja a lakosságot, hol miben kell segítenie. Idén az első, a januárban megtartott vb-ülésen derült ki például, hogy a tanács az egyik HÉV- megálló épületének tisztán tartását sürgette. Öt hónapja átírtak a vasút igazgatóságához, de még választ sem kaptak. A szemét viszont azóta is gyűlik az állomáson. A nagyközség megyei tanácstagja nyomban a megyei tanács építési osztályának közbelépését kérte, onnan _ is felszólító levél ment a HÉV-hez. Vajon arra meddig késik a válasz? Lesz-e szükség további lépésekre? Gödöllőn, Máriabesnyő egyik, csak újabban sűrűn beépített körzetében, közel a csupán gyalogos forgalomra alkalmas vasúti aluljáróhoz, a Madách Imre utca 3. számú ház kertjében telefonfülke áll. Magánterületen — nyilvános telefon. Úgy került oda, hogy a ház tulajdonosa, Bernáth Jó- zsefné sok utánjárással elintézte, vezessék odáig a telefonkábelt, hadd legyen módjuk sürgős szükségben telefonálni a városiközponttól távoli terület lakóinak. Szívén viseli tehát a környék minden gondját. Ezért becsülik, ezért választották be 1959 óta minden választáson előbb a községi, majd a városi tanácsba. Most pedig már második ciklusban képviseli városát ame- gyei tanácsban. A város küldötte Azt mondja, a városi tanácsban elsősorban körzete ügyét- baját teszi szóvá, a megyei tanácsban pedig az egész városét. Ezt a két tevékenységet azonban nehéz elkülöníteni. A megyei tanácsülésen gyakran tesz szóvá interpelláció formájában hibákat. Évekig olyan volt a mária- besnyői vasútállomás váróterme, hogyha esett, nyitott ernyővel szorongtak benne a vonatra váró utasok. Ezt is kifogásolta tavaly, mire a MÁV a tetőt kijavíttatta és levélben arról is értesíttette, hogy idén az egész épületet felújítja. Több más esetben is megvolt felszólalásának, közbelépésének a hatása. Kertjéből mutatja a dombon álló. idelátszó szép új épületet, az élelmiszerboltot. Hogy megépítsék, sokat küzdött érte. Csak egy kis szatócsbolt volt az egyre lakottabb környéken. Múlt év november hetedikén az új üzletházat műszakilag átvették. De a mai napig sem nyílt meg. Nem is nyílhat, amíg a kútfúrók nem lelnek vizet. Ezzel kapcsolatban mi jegyezhetünk be interpellációt: nem lehetett volna a másfél milliós építkezés kezdete előtt megtudni, lehet-e vizet találni a telek közelében? Bemáthné munkásasszony. Egészen fiatalon, már a 40-es években ingázott Besnyőről budapesti munkahelyére. Férjhez ment, akkor egy időre otthon maradt, de 1050-től tavaly március elsejéig, tehát negyedszázadon át a Ganz gödöllői villanymérőműszerek gyárában dolgozott. Azóta nyugdíjas. — Most legalább több időt fordíthatok közügyekre — mondja. Tanácstagi fogadóóráin kívül máskor is mindig rendelkezésére állt bárkinek. Minden közérdekű javaslatot meghallgatott, s ha jónak tartotta, továbbította illetékes helyre. Minden jogos panaszt saját ügyének tekintett. — Tanácstag csak az legyen, aki szívvel, lélekkel tud az lenni — hangsúlyozza. Azelőtt munkahelyén is sokan felkeresték, most otthonában fordulnak hozzá, olykor a kertjében álló telefonon át is., Valóban nyilvános telefonállomás az. A községet képviseli Kiss János, a gödi Egyesült Dunamenti Tsz tagja második ciklusban képviseli Gödöt a megyei tanácsban. Tanult mestersége forgácsoló, mert bár jelenleg a tsz vasipari üzemében marósként dolgozik, ért a forgácsolás valamennyi ágazatához. Bármikor odaállhat akármilyen forgácsológéphez. Ez a második munkahelye, 1968 elején lépett be a tsz-be. Most 33 éves, két gyermeke van. Tagja a tsz pártvezetőségének és egyéb társadalmi munkái mellett a nagyközség tanácsának is. Községi és megyei tanácstagként is elég nagy az elfoglaltsága, sokszor kell félbeszakítania munkáját az üzemben. Felettesei azonban tiszteletben tartják tanácstagi elfoglaltságát. Ha mennie kell, tudják, a kötelessége szólítja. — De azt is tudják, hogy sietek vissza és amit mulasztottam az üzemben, bepótolom — jegyzi meg. Kiss János azt tartja, nqm a szócséplés a tanácstag dolga, de ha szükséges, akkor bizony ne maradjon néma. A maga részéről egy alkalommal például a helyi kereskedelmi ellátás miatti panaszokat csokorba kötve tette szóvá a megyei tanácsülésen. Meg lett az eredménye. A kereskedelmi osztály megvizsgált mindent pontról pontra, és azóta érezhető a javulás. Ha máskor nem, minden tanácsülés előtt, összejön a megyei tanácstagok váci járási csoportja és megvitatja a tanácsülés napirendjét. Ilyenkor minden tanácstag kifejti álláspontját. részletesen megbeszélik, mit tartanak helyesnek, vagy mit nem. Eldöntik, szükséges-e a járás nevében hozzászólni valamelyik napirendhez, és megbeszélik ki legyen a szónok az ügyhöz legjobban értő személyében. — Nagyon hasznosak ezek a csoportülések, ezeken tudom meg, mik a járás gondjai — mondja véleményét. Arra pedig, hogy van-e hatása a megyei tanácstag közbelépésének. szintén tud példát. Megépült Gödön az új, nyolctantermes iskola, de a rendelkezésre álló pénzből már nem futotta a felszerelésre. A tanács Kiss Jánost és a másik megyei tanácstagot, Járosi Endrét kérte fel, járjon el a megye illetékeseinél. Nem kellett sok szót vesztegetniük, megértéssel fogadták kérelmüket, s meg lett a póthitel. Szokoly Endre Sokoldalú alkotó együttműködés „Munkánknak két testvéri ország látja hasznát" Egy esztendővel ' ezelőtt a pártkongresszusra készülődve szerte az országban népünk szocialista építőmunkájának eredményeit értékelték, gyárakban, termelőszövetkezetekben, intézményekben. Pártértekezleteken vitatták meg, mit tettek a kommunisták a két kongresszus közötti időszakban, hazánk gazdasági és társadalmi előrehaladásáért. A Központi Bizottság beszámolójában többek közt az alábbiak fogalmazódtak meg: „Hazánk szocialista építőmunkájának legfontosabb nemzetközi feltétele a szocialista világ- rendszer léte, országaink internacionalista összefogása, kölcsönös testvéri segítése, sokoldalú, alkotó együttműködése.” A testvérpártok küldöttségeinek vezetői felszólalásukban megerősítették a Központi Bizottság e megállapítását. Dr. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára mondta: „Most mutatkozik meg, hogy milyen erős és szilárd alapot jelentenek számunkra kölcsönös gazdasági kapcsolataink, növekvő gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal.” A két" idézet időszerűségét nemcsak az adja, hogy a csehszlovák testvérpárt most készül XV. kongresszusára, hanem az is, hogy előkészületeiknek Pest megyei — százhalombattai — eseményei is voltak. Vendégek. Léváról A Dunamenti Hőerőmű párt- bizottságának titkárához, Kunos Károlyhoz vendégek érkeztek a szlovákiai lévai járásból, Tolmács községből, Udvardy János, a járás, Jan Holi, a SES kazángyár pártbizottságának titkára. Pártértekezletük előtt arról tájékozódtak, hogyan dolgoznak munkásaikb a szlovák kommunisták a rhagyar- országi beruházáson. A DHV vezetői sok jót mondhattak el a SES-gyáriakról. — Nem udvariasságból tettük, szlovák elvtársaink valóban derekas munkát végeztek eddig, rászolgáltak az elismeA vendégek találkoztak a csehszlovák kirendeltség párt- alapszervezetének kommunistáival, Milan Benjacsik titkárral, a meó-csoport vezetőjével is, aki idestova öt esztendeje jozef Kácser szerelő (a kép bal oldalán) és Milan Benjacsik meo- csoportvezeto, párttitkár» Koppány György felvétele dolgozik a hőerőmű bővítésén, s csak akcentusából érződik, hogy nem anyanyelve a magyar. ELSŐ SZÁMÚ FELADA. TUNK, hogy adottságainkat — mindenekelőtt a termőföldei — a legcélszerűbben hasznosítsuk. Sokszor elmond ják, elmondjuk, hogy miből kell többet vetni, ültetni. Csak azl nem tesszük hozzá, minek a rovására. Csupán példaként említjük a cukor ügyét. 5—10 évvel ezelőtt még úgy gondolkoztunk, hogy nem érdemes nálunk a cukorrépa-termelést erőltetni, terem elég alapanyag máshol, beszerezhetjük a cukrot a világpiacon. Azonban 1973-74- ben változatlanul tartott nálunk a cukorfogyasztás emelkedése, miközben a világpiacon az árak egyre magasabbra szöktek. Elhatároztuk tehát, hogy a cukrot idehaza kell megtermelni. Tavaly valóságos bravúrt hajtott végre a mezőgazdaság. Állami vetésszerkezet megállapítása nélkül, tervkötelezettség nélkül 125 ezer hektár szántóföldet vetettek be cukorrépával, és a termés sem lett rossz. Csakhogy. Talán kicsit hirtelen hízott a répa, vagy ki tudja mi okból, a cukortartalom lényegesen csökkent. A sok répától kevesebb fehér port várhattunk. Kiderült az is, hogy cukorgyáraink ilyen óriási mennyiség feldolgozására csak 150 napi működés esetén képesek. Százötven nap alatt a kiszedett répa sokat veszít a cukortartalmából. ELHATÁROZÁSUNK változatlanul az, hogy idehaza termeljük' meg a cukrot. Bhhez azonban ki kell derítenünk, mi okozta a cukortartalom- csckkenést és ezt a hibát ki kell küszöbölni. Közben pedig építenünk kell még két cukorgyárat, fejleszteni a meglevőket, hogy a feldolgozás se legyen szűk keresztmetszet. Nézzük most a növénytermesztést. i A búza az a legfontosabb növényünk, amelynek hozamát egyenesben fogyasztjuk el. A túltermelés veszélye nem fenyeget, mert a búza jó exportcikk is. Búzatermesztésben nem állunk rosszul, hiszen ez az a terület, ahol talán világviszonylatban is az előkelőek klubjában vagyunk. Nem egészen megnyugtató azonban a megtermett búza sorsa. Gépesítettük ugyan ezt a kultúrát, de kicsit nehezebb időjárási viszonyok mellett szakadásig kell dolgozni a gépeknek, éjszakázni a komtoáj- nosoknak és a vontatósoknak, hogy a termés magtárba kerülhessen. A magtárhálózat szó szerint gomba módra szaporodik, hiszen sok helyen nőnek ki a földből az óriás gombákhoz hasonlító gabona- siló-telepek. De még -ez is kevés. Megnyugtató, hogy az ötödik ötéves terv mezőgazda- sági beruházásainak fő célja éppen a gépesítés. Hisszük, a százmilliárdból futja, hogy megnyugtató méretű és korszerűségében is kielégítő gépparkunk alakuljon ki,^valamint tökéletesítjük a szállítást, szárítást, tárolást is. Közben pedig az agrártudomány feladata, hogy a búzatermesztésben még lappangó biológiai kérdőjeleket felkiáltójelekké egyenesítse ki. A terv előírásai szerint műtrágyánk lesz elegendő, de korántsem olyan alacsony áron, mint korábban. Ezért most nem árra kell majd vigyázni, hogy legyen műtrágya, hanem arra, hogy a meglevőt okosan és hatékonyan valóban felhasználják. MALOMIPARUNK elégséges — hajdan malomipari nagyhatalom voltunk — a kenyérgyárak rekonstrukciója, a kapacitás bővítése nagyrészt megtörtént, illetve még folyamatban van. Sajnos, az egyébként helyes decentralizálást a sütőiparban sikerült a leginkább megvalósítani. Annyira, hogy nincs egységes irányítás. Hiányzik a tipizálás, a gyümölcsöző tapasztalatcsere. Ez is oka lehet annak, hogy bár kenyeret mindig lehet kapni, a minőség korántsem megnyugtató. Reméljük azonban, hogy eredményeink nem maradnak el és nem kell majd sorba állni egy-egy, jobbnak ismert kenyérbolt, vagy kiváló minőséget produkáló aprócska sütöde előtt, hogy igazi kenyeret vigyen haza a háziasszony. Közbevetőleg néhány szót a kenyérpazarlásról. Fél kenyereket mindig, több napos ünnep után egész kenyereket Is lehet találni a szemétben. Ezen a problémán azonban — ismétlem, véleményem szerint — tudatformálással nem lehet segíteni. Amíg a ma sütött kenyér holnapra savanyú lesz, addig kidobják a maradékot NEM IGAZ, hogy nincs olyan sütőipari technológia, amely napokig élvezhető kenyeret tudna produkálni. (A zsurkenyér például egy hétig fogyasztható). És még valami: a kidobott kenyér is érték. Budapesten valóságos üzletágnak számít a fölösleg ösz- szegyűjtése és eljuttatása a Pest környéki állattenyésztőkhöz. Igaz, kárbavész a pék munkája, ha állatoknak adják a kenyeret, de még mindig : jobb, mintha belekeveredik a 1 szemétbe és tönkremeg}'. Földeák! Béla : (Folytatjuk) A brigádmozgalom is nemzetközi Most már kicsit megcsappant a létszámunk — mondja bevezetőül. — Mindössze 33 tagú a pártalapszervezetünk, a többiek hazautaztak. Jó érzés volt arról beszámolni, hogy a szerelés megfelelő ütemben halad, s mi is csatlakoztunk magyar elvtársaink, a szocialista brigádok elhatározásához: az utolsó gépegység szerelését a gyorsítási programban megjelölt március 31. helyett 25- ére be akarjuk fejezni. Tudjuk, nehéz feladatra vállalkoztunk, de szeretnénk megbirkózni vele. — Húszadikán mi is megtartottuk a múlt évi munkát értékelő taggyűlésünket. Eljött Jaroslav lzakovics, a pártbizottság képviselője és Stefan Hegedűs, a szerelési gyár igazgatója is. Együtt állapíthattuk meg, hogy itt is ugyanolyan légkörben élünk és dolgozunk, mint otthon, s munkánknak egyszerre két testvéri ország látja hasznát. — A brigádmozgalom is nemzetközivé vált az évek folyamán. Igaz, most már csak egy ilyen közösségünk maradt itt. A tmk két szocialista brigádjával vált szorossá, barátivá a kapcsolatunk. Együtt dolgozunk, ha nincs valamilyen szerszámunk, ők adnak, ha gondjuk van, mi is segítünk. Amikor „hajtani” kell, egyformán vállaljuk a többletterheket. Szabad időben gyakran járunk együtt moziba, múzeumba, kirándulásra. Bennünket elvittek a Balatonhoz, ők meg a Tátrába látogattak, egymás hazájával is megismerkedhettünk. Hosszú időt töltöttünk. Itt, de sohasem éreztük magunkat idegennek. Jozef Kácser szerelő csöndes fiatalember. Sahiban, egy határmenti faluban lakik. Személyre szóló feladatok — Ha nálunk valaki hangosabban köszön jó reggelt a szomszédjának, Parassapusztá- ról is fölhangzik az aggyisten — mondja tréfásan. — Egyébként 4 esztendeje dolgozom itt, hetenként hazautazom a feleségemhez, meg az ötéves kisfiámhoz. — A pártalapszervezetben minden kommunista személyre szóló feladatot kapott, gazdásági és társadalmi munkára egyaránt. Nekem a brigádélet szervezése, a hőerőmű brigádjaival a kapcsolatok erősítése jutott feladatul. S ha sikerült jól megoldani, az nemcsak az én érdemem, hanem valamennyiünké. Az utolsó gépegység elkészülte — a párhuzamos kapcsolás megtörténte után —, a SES-gyári munkások visszatérnek hazájukba. Két kezük munkáját — vállalatuk, iparuk jó hírnevét — a megvalósult létesítmény igazolja majd. Baumann László- 1 . Ikladon, az Ipari Müszergyár öntödéjéI I -i 1 ti} ben új félautomata gépet helyeztek JLiViclLlJL UilLU üzembe. A svájci gyártmányú alumínium fröccsöntőt — amely 16 és fél millió forintba került — Páros György kezeli. Vaeu Ivín fplvptplp Élelmiszer-termelés és fogyasztás ü Cukor és kenyér résre — mondja Kunos Károly. — 1971 óta dolgoznak nálunk, a 210 megawattos gépegységek kazánjait szerelték, most már a finisnél tartunk, a bővítés utolsó blokkjának befejező munkálatai folynak. Az első egységtől a kilencedikig öthónapos késéssel sikerült csak az átadás, a tizenkettediket már három hónappal a határidő előtt helyeztük üzembe, s ez már a gyorsítási programnak volt köszönhető, melyre a beruházásban részt vevő 17 vállalattal — köztük a SES kazángyárral — szocialista együttműködési szerződést kötöttünk. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a tolmá- csi gyár politikai és gazdasági vezetőivel, évente egy-két alkalommal találkozunk, ilyenkor elmondjuk gondjainkat, mit várunk, mit kérünk egymástól a munka eredményessége érdekében. Mindig szót értettünk.
