Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-29 / 24. szám
1976. JANUAR 29., CSÜTÖRTÖK %tßdap Tovább növelik a helyi tanácsok gazdasági önállóságát Biztonságos pénzügyi alap áll rendelkezésre — állapította meg tegnapi ülésén a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága felelős számbavételén múlik, hogy összbevételéből mire koncentrálja erejét, sok megoldandó tennivalója közül Az országgyűlés az 1976. évi költségvetés tárgyalásakor meghatározta a tanácsok ötéves pénzügyi tervében a költségvetés és fejlesztési alap bevételi szabályozóit, valamint kötelező előirányzatait. Ezek az elvek biztos alapot nyújtanak a Pest megyei tanácsok középtávú pénzügyi terveinek elkészítéséhez is. A tanácsok jövedelmi forrása három tényezőből tevődik össze. Egyrészt a saját, valamint a megosztott forrásból és az állami, illetve a megyei tanács támogatásából. Ez azt jelenti, hogy az adóztatásból, a vállalati, a szövetkezeti befizetésekből származó jövedelmeket a szükségeshez és lehetőséghez mérten a megyei tanács is kiegészíti, hozzájárul a helyi feladatok megoldásához. Másrészt viszont a helyi tanácsok kötelesek a központ számára befizetni a bizonyos százalékot meghaladó jövedelmeket. A tegnapi ülésen a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a saját forrásból származó jövedelmet, kevés kivételtől eltekintve, teljes egészében a községekben, illetve a városokban hagyja. A megosztott forrásokból (szövetkezeti, vállalati befizetések) származó jövedelmet azonban differenciáltan, más-más mértékben állapította meg és biztosítja felhasználásukat. A bevételekkel való gazdálkodás lényegében megegyezik a korábbi irányelvekkel, némi eltérés a tanácsi hozzájárulás magasabb részarányánál mutatkozik. A megyei szabályozó rendszer tanácsonként megkülönböztetve tartalmazza a bevételi forrásokat és a részesedés mértékét. Tekintetbe veszi a település szerepét, az agglomerációban elfoglalt helyzetét, kiemelt ipari jellegét, a költségvetési és fejlesztési alap nagyságrendje szerint. Az a cél, hogy o tanácsok gazdasági önállósága tovább növekedjen, jobban érvényesüljön az anyagi érdekeltség elve. Biztosítani kívánják a terület gazdasági eredményeiből származó jövedelmet, a tanácsok előre meghatározott mértékű részesedését. Fontos cél az is, hogy a helyi elképzelések megvalósítása összhangban álljon a megyei településfejlesztési feladatokkal. Egyensúly legyen a központi és a helyi pénzalapok között, s állandó fedezettel rendelkezzenek a tennivalók zavartalan ellátásában. Figyelemre méltó a fejlesztési alap szabályozóinak megállapításánál az a tény, hogy a vállalatok és szövetkezetek által befizetett városi, illetve községi hozzájárulásból a fejlesztési alap részesedése az eddigi 16 százalék helyett ötven százalék lesz. Eddig a telekadót például központi bevételként kezelték, ezután a helyi tanácsok használhatják fel. A hat városon kívül további hat kiemelt településnek (Érd, Dabas, Mo- nor, Nagykáta, Ráckeve, Dunakeszi) — elbírálás alapján — a bevétel harminc-száz százalékos hányadát engedik felhasználni. ' A megyei tanács vb azt is elhatározta, hogy ha a megosztott forrásokból származó jövedelem nem éri el a száz százalékot (a városokban és a nagyközségekben a 96, községekben a 98 százalék alatti teljesítést értik), a megyei tanács indokolt esetben kiegészíti a hiányzó összeget. Ugyanakkor azonban a 104 százalék feletti többletjövedelmet a központi készletbe vonja. A lakosság számára ezek a számokba foglalt — szigorú, de igazságos alapelvek több út, híd, felújítását, karbantartását, több általános iskolát, óvodát, bölcsődét, lakást, szakorvosi rendelőt jelentenek. A tanácsok jó, körültekintő tervezésén, a feladatok 1 tagok és a megyei tanács azokat válassza ki, amelyek fontos lakossági érdekeket szolgálnak, s pénzügyi fedezete is meglesz hozzá. Jól tájékozottak a megyei tanácstagok A megyei tanácstagok ahhoz, hogy feladatukat zavartalanul és megfelelő színvonalon láthassák el, elegendő tájékoztatásra, ismeretanyag megszerzésére, önképzésre van szükség. A megyei tanács vezetői, együttműködve a Hazafias Népfronttal a tanácstörvény érvénybe lépésétől kezdve törekedtek ezek biztosítására. Ennek eredményeiről, feladatairól tárgyalt tegnap a megyei tanács vb. A megyei tanács több téma tárgyalásakor, számos határozatában foglalkozott már a tanácstagok munkája színvonalának emelésével, a nép- képviseleti jelleg erősítésével. Minderre a tanácsok megnövekedett szerepe, a tanácsi szervek önállóságának, felelősségének fokozása, az ön- kormányzati és államigazgatási tevékenység erősítése késztette mindenkor a megyei tanácsot. Tagjaitól megkívánja, hogy ne- csak a testületi üléseken képviseljék választóik érdekét, hanem valamennyi lehetőséget használjanak ki a tömegkapcsolat ápolására. Vegyenek részt azoknak a helyi szerveknek a munkájában, amelyek a megyei tanácsba küldték őket. A megyei tanács tagjai részt vesznek különböző bizottságok munkájában, számos tanácsi napirend előkészítésében, megvalósításuk ellenőrzésében. A tájékoztatás fontos forrásai a megyei testületi ülések, a bizottsági és a tanácstagi csoportülések. A megyei tanácstagok állandó kapcsolatot tartanak a tanácsapparátussal és a tisztségviselőkkel- (A szakigazgatási szervek dolgozói például soron kívül foglalkoznak a megyei tanácstagok által kért, megjelölt ügyekkel). Sokat segítenek az újságok is a tanácstagok tájékoztatásában', valamint a megyei kiadványok is fontos szerepet töltenek be. A továbbképzés megszervezése szintén nélkülözhetetlen eszköz volt eddig is a munka színvonalának emelésében. A megyei tanács elnöke mind a tanács-, mind a vb- üléseken rendszeres tájékoztatást ad a két ülés közötti eseményekről. A tanácsülés megvitatja a szereplő témák írásos előterjesztésén túl szóbeli kiegészítés is segít a nagyobb informálásban. A tanácstagok bejelentéseit, az interpellációkat a szakigazgatási szervek szakszerűen, körültekintően Igyekeznek elintézni, s ha megfelelően nem teljesíthetők, akkor elnapolják. A százhúsz megyei tanácstag közül 64 (a tanácstagok 53 százaléka) valamelyik bizottság tagja. A bizottságok többsége rendszeresen megtárgyalja és észrevételezi a választott testületek elé kerülő előterjesztéseket. Eredményesek voltak, jól szolgálták a bizottságok további fejlődését a más megyékkel folytatott tapasztalatcserék. A mezőgazda- sági szövetkezeti bizottság tavaly Tolna, a számvizsgáló bizottság Nógrád megyében járt. Hasznos a megyei tanácstagok járási, járási-városi, valamint városi csoportjainak mű ködése is. Munkájuk nyomán lehetőség nyílik a járás egészének — a kihelyezett ülések során pedig az egyes települések viszonyainak, problémáinak — megismerése. Ez " munka megkönnyíti a döntéseket a megyei testületi üléseken. Nem általános gyakorlata még a megyei tanácstagoknak a megyei testületi döntések, határozatok helyi végrehajtásának ellenőrzése, a döntések hatásának helyi felmérése. Kialakult a megyei tanácstisztségviselői, valamint a szakigazgatási szervek dolgozói közötti kapcsolat rendje. A megyei tanács elnöke évente tájékoztatja a bizottságokat, albizottságokat, értékeli éves munkájuk eredményét. A megyei tanácselnök valamennyi városra, járásra kiterjedő tájértekezletet tartott. Ezeken, a kötetlen beszélgetéseken, amelyeken, a pártós állami vezetők, valamint a hazafias népfrontbizottság titkára is részt vesznek, jó a tájékozódási lehetőség. A tájékozódás többoldalú, hiszen a tanácstagok is kifejtik véleményüket, beszámolnak tapasztalataikról. A fogadóórákon, bizottsági üléseken, valamint a járásokban megtartott tájértekezlete- ken mód nyílik a megyei ta^ nácstagok és a megyei tisztségviselők közötti találkozásokra, eszmecserékre is. Különösen tartalmasak a mind gyakrabban alkalmazott, a gazdasági egységeknél tartott fogadóórák. A megyei tanácstagok többsége részt vesz a helyi tanácsi testület ülésein is, rendszeres kapcsolatot tart a helyi tanáccsal. A vb összegezve a tapasztalatokat megállapította, hogy ha nem is aknázták ki a tájékoztatás minden formáját, van javítanivaló a helyi tanácsok és megyei tanácstagok kapcsolatán^ elégedettek lehetnek a rendszeresített, tervszerű, tartalmas tájékoztatási forrásokkal, a tanácstagok számára biztosított továbbképzéssé!, hiszen valameny- nyi alkalmas a megyei tanácstagok munkájának segítésére. S. Ä. Hatékonyabb gazdálkodással Jó alapokról indul a Volán Az V. ötéves terv kidolgozásakor, az idei feladatok meghatározásánál minden vállalat számolt a közgazdasági szabályozórendszer módosulásával. Míg az iparvállalatok gazdálkodásában január 1-től — a világpiaci árarányok változásának hatására — a termelői árak emelkedtek, addig a közúti szállításnál a fuvardíjak drágulása jelezte a rugalmas igazodást a megnövekedett önköltséghez. A Volán Tröszt most dolgozza fel a népgazdaság módosított szabályozó rendszerét a személy- és áru- szállítási tervfeladatokra vonatkozóan. A vállalatok az árak, a jövedelem- és bérszabályozást, az érdekeltségi alapok képzését és felhasználását érintő módosult szabályozókat elvben és mértékben már ismerik, számolnak az új követelményekkel. Ezt mutatják azok az eredményes gazdálkodást elősegítő intézkedések is, amelyeket a Volán 1. számú Vállalatnál is bevezettek. Az új tervidőszak fejlődését meghatározó körülményekről beszélgettünk dr. Sárvári Uászló- val, a Volán 1. számú Vállalat igazgatóhelyettesével. Kiegyenlítődés — Februárra várható, hogy a közlekedési vállalatokra vonatkozó közgazdasági szabályozókat megkapjuk a Volán Tröszttől. A kidolgozásba bevonták a vállalatok vezetőit is. — Milyen intézkedéseket vezettek be? Kezdjjßk talán az áraknál... — A fuvardíjak módosulása nem volt olyan nagy mértékű, mint amilyenre számítottunk. Január 1-től mindössze 12 százalékkal növekedett az árudíjszabás. Bevezetésére szükség volt, mert a közlekedési ágazatot is érzékenyen érintették a termelői! árváltozások: 30 százalékkal növekedett az új gépkocsi-beszerzési költség — emelkedett az eszközök értékcsökkentési leírása —, drágultak az alkatrészek. Partnereink megértéssel fogadták a fuvardíjváltozást. Felvetődik a gondolat: mit kezd a vállalat a nagyobb árbevételével? Egy része kiegyenlíti kiadásainkat, a fennmaradó többletbevétellel viszont nem mi gazdálkodunk, elvonja a Tröszt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a személyszállításban nem változtak a díjak, tehát valamiből dotálni kell ezeket a vállalatokat is. őszintén szólva, a fuvardíjszabály rendszerében találtunk kifogásolnivalóit, például azt, hogy a kézi rakodásnál a sza- badárstopot vezették be, ez nem hat ösztönzően a Qépi rakodás fejlesztésére. — A közgazdasági szabályozók módosulása, a szigorítások miként érintették a vállalatot? — A IV. ötéves tervünket sikeresen teljesítettük, erős a vállalat, jó alapokról indulhatunk a mostani tervidőszakban. Már tavaly kidolgoztuk öt Pozsgay Imre Vác közművelődési helyzetével ismerkedett Vác város közművelődési helyzetével, terveivel ismerkedett tegnap Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes. Cservenka Ferencnének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Pest megyei párt- bizottság első titkárának tár-' saságában a váci pártszékházban kezdte a látogatást. Itt Papp József, a városi pártbizottság első titkára fogadta és több vezető munkatárs részvételével tájékoztatta a város élénk kulturális, közművelődési életéről. A megbeszélést követően az új művelődési házat, a zeneiskolát keresték föl, megtekintették a megye képzőművészeinek az omszki bemutatkozásra összeállított tárlatát és a Vak Bottyán Múzeumban a helytörténeti kiállítást. Élelmiszer-termelés és fogyasztás O Eredményeink — r SOKAT VITATKOZUNK idehaza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamosak arra, hogy a világ élvonalába sorolják eredményeinket. Az ünneprontás szándéka nélkül, de meg kell mondanunk, hogy eredményeink szépek, ám élvonalról nem beszélhetünk. Kétségtelen, hogy különösen az elmúlt 5—10 esztendő soha nem látott fejlődést hozott. A termelőszövetkezetek például a most zárult ötéves tervben a búza hektáronkénti hozamát kilenc, a Kukoricáét tíz, a cukorrépáét 50 mázsával fokozták és az egy dolgozóra jutó termelési érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt magasabb, mint az elején. Ilyen eredmények láttán nem fukarkodhatunk az elismeréssel. A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes, ha tudjuk, hogy a szocialista' táboron belül az NDK mezőgazdaságának hozamai jobbak a mieinknél, a csehszlovák és bolgár mezőgazdaságé pedig legalább azonos. Az Európai Közös Piacban az összesített eredmények is jobbak, mint a mieink. Sajnos, nem vagyunk az élvonalban, jó közepes szintet értünk el, biztató helyzetből indulunk a fejlődés következő szakaszában. HASONLÖ A HELYZET a hazai táplálkozáskultúrában. Azt kell mondanunk, hál’ isteninek, jól eszünk, sokat eszünk. A fejenként és évenként számított 70 kilós húsfogyasztás, 90 kilós zöldség-, 80 kilós gyümölcs- és 37 kilós cukorfogyasztás a jól táplálkozó népek között jelöli ki helyünket. Ám ennek Is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 120 kilós lisztfogyasztás életviszonyainkhoz mérten kimondottam sok és egészségtelen. Emiatt kerülget bennünket az érelmeszesedés, hurcolunk fölösleges kilókat. Az éves tejfogyasztás viszont csak 128 liter, ami egy ilyen szántén élő népmél igen-igen kevés. Ezen a területen is vám tehát mit javítani. De meg lesznek-e a javítás feltételei ? AZ ÖTÖDIK ÖTEVES TERVRŐL elfogadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980- ig a mezőgazdaság összhoza- mát évi 3,2—3,4 százalékkal kell növelnünk. Az évenként egy főre jutó fogyasztást húsból 76—78 kilóra, zöldségből 100 kilóra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Búzából el kell érnünk a hektáronként 44. kukoricából az 52, cukorrépából a 409, burgonyából 180, napraforgóból a 17 mázsás termést, az égy tehénre jutó tejhozamot évi 2900 literre kell emelni. A számokat összevetve megállapíthatjuk, hogy a termelés fokozás előírt üteme fedezi i táplálkozás javításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetőségét. Hozzá kell tennünk, hogy a; előírt eredményeket produkálni korántsem lesz könnyű. A fejlesztéshez a mezőgazdaságnak 105—107 milliárd forim beruházási keret áll rendelkezésére. Ez jelentős összeg, dí összehasonlítva nem sokkal több — egyes szakemberei szerint nem is több — min-1 amennyit a negyedik ötéves tervben a mostaninál alacsonyabb eredmények elérésére felhasználtunk. A termelőszövetkezeti közös termelés a negyedik ötéves tervben évi 4,1 százalékkal emelkedett. A növekedés országos üteme az ötödik ötéves tervben ennél alacsonyabb, de ha országos átlagban el akarjuk ómi, akkor a téesz közös gazdaságok hozamát évi 4,7 százalékkal kell emelni. Nagy feladat. GONDJAINKAT SÚLYOSBÍTJA, hogy bármilyen fejlődés csak egyenletesen, összehangoltan képzelhető el. Sajnos azonban a mezőgazdasági termelés-fel vásári ás-tárolás- feldolgozás-forgalmazás egyensúlya és összhangja ma korántsem megnyugtató. Azt szoktuk mondani, hogy a biztonság érdekében egy vertikális láncban mindig a következő láncszemnek kell erősebbnek lenni, hogy az esetleges hullámzásokat le tudja vezetni. Idehaza a helyzet pontosan fordított. A vertikum legerősebb láncszeme az első — maga a termelés —, de ezt már nem tudja mindig zavartalanul követni az összegyűjtés és a tárolás, jelentős kapacitásgondok mutatkoznak a feldolgozásban, a forgalmazás hűtőlánc, üzlethálózat — pedig a vertikum leggyengébb láncszeme. MAGASABBRA TETTÜK a mércét a tervtörvényben A következő öt esztendőben is emelkedik — bár némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fogyasztás. Számos okból nélkülözhetetlen az élelmicikkek gazdaságos exportja. A mező- gazdaságnak tehát az a feladata, hogy mindkét cél fedezetét megteremtse. Most már azon kell gondolkodnunk, hogyan. Földeáki Béla (Folytatjuk) évre vonatkozóan kereskedelmi és árpolitikai koncepciónkat, amelyeket az igazgatói tanács is jóváhagyott. Ugyancsak vállalati fórum döntött az V. ötéves terv időszakára vonatkozó beruházási, továbbá üzem- és munkaszervezési intézkedésekről. Kidolgoztuk a munkaerő-prognózist, a szociálpolitikai terveket. Külön intézkedési terv határozza meg az épület-karbantartás ütemét: 500—600 millió forintban fejezhető ki a vállalati épületek értéke, amelyeknek fenntartása, üzemeltetése évente 70— 80 millió forintba kérül. Ha már az intézkedéseknél tartunk, 1976-ra vonatkozóan a szakszolgálati, párt-, gazdasági, szakszervezeti és KlSZ-vezetők bevonásával komplex intézkedési tervet állítottunk össze, amely tartalmazza a fuvarozási szervezet változásait. Egyes vállalatok komplett kiszolgálására törekszünk, például a Csepel Autógyárban a tervfelfutással összhangban bonyolítjuk a szállítást, vagy a Filaxiával értékesítési szolgáltatásokat is vállalunk. Minden üzemegységnél széles körű tervegyeztető tárgyalásokat tartottunk. A 4700-as gépkocsiparkunk hatékonyabb kihasználását, egy-egy járműre 3—4 százalék termelékenységnövekedést írtunk elő. A fejlesztés nem lesz arányban az igények növekedésével, mindössze 1—2 százalékos állománynövekedésre számítunk'* éves viszonylatban, ezért a meglevő eszközök jobb kihasználásával, a gépkocsik üzem- képességének növelésével, üzemanyag-takarékossággal, a javítószázalék csökkenésével tudjuk majd az egyensúlyt tartani. Igyekszünk nagy teherbírású, pótkocsival felszerelhető gépjárműveket beszerezni. 1980-ra a tervezett áruszállításunk meghaladja majd a 40 millió tonnát. Ütemes eiöszáiiítás — A munkaerő-gazdálkodásban milyen eredményeket kívánnak elérni? — Itt a szabályozók bizonyos fokig ellentmondást szülnek. A gépkocsivezetőknél a havi túlmunkaidő további csökkentése érdekében növelnünk kell a dolgozók létszámát. Áttértünk a bértömeggazdálkodásra, amely viszont arra ösztönöz, hogy kisebb létszámmal gazdálkodjunk, hatékonyan. Szóval, lesz gondunk elég. öt éve minden esztendőben, az idén is 800—1000 gépkocsivezetőt képez a vállalat Egy dolgozó képzési költsége 13 ezer forint. Körülbelül negyven százalékuk marad a vállalatnál. Várhatóan tovább csökken a rakodómunkások száma, tehát egyedüli megoldás a fokozott gépesítés. — Hogyan kezdték az évet? — Elégedettek lehetünk: valamennyi billenőplatós kocsink dolgozik, jó ütemben haladnak az előszállítások. A KPM Budapesti Közúti Igazgatóságával és a Pest megyei Közúti Építő Vállalattal is megkötöttük a szerződést a kőszállításokra. * Előszállítási kedvezménnyel is serkentjük a fuva- roztatókat a téli hónapok kihasználására. Értékelés havonta — Visszatérve a vállalati gazdálkodásra, a meglevő kocsipark kihasználásra. Mit várnak a fuvaroztatóktól? — Nemcsak rajtunk múlik, a hatékony gazdálkodás függ partnereinktől is. Gépkocsi- állományunk fele saját vállalati szervezésű fuvarfeladatokat lát el, míg másik részét a fuvaroztatóknak bocsátottuk rendelkezésükre. Havorta értékeljük a kocsik kapacitásának kihasználását, s ott, ahol nem megfelelő, csökkentjük a kocsik számát. Ez az egyedüli lehetőségünk, mivel megszűnt a teljesítmény-kötbér, tehát a fuvaroztató öntudatára bízták, hogy mennyire érzi magáénak a népgazdaság gondjait. Horváth Anita
