Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

1976. JANUÁR 4., VASÁRNAP íiMihm 5 Ünnepen is egyedül A gyerekek felelőssége Ami ott zörög > gy hiszem, az új év kezdetén időszerű felelevení- T J teni az alábbi kis történetet. Az 1976-os tennivalók U meghatározásakar ugyanis minden vállalatnál a korábbinál is erősebb hangsúllyal került szóba a hatékonyabb termelés, az anyaggal, energiával való meg­fontoltabb gazdálkodás. A takarékosságról szólva azon­ban hajlamosak vagyunk megfelejtkezni arról, hogy nemcsak a fém, papír, benzin, áram, vagy más, értékre könnyen átszámítható anyag és energia pocsékolása je­lent veszteséget, hanem a kihasználatlan munkaidő is. Persze, sok helyen már ezt is fölismerték. S ahol nem? Azok számára akár figyelemfelkeltő jó példaként is szolgálhat az az újítás, amellyel egyik vállalatunk gyáregy ség vezetőjénél találkoztam. A tárgyalóasztal közepén egyszerű kis fadobozt lát­tam, a tetején keskeny nyílással. Míg beszélgetésünk egy telefon miatt rövid időre félbeszakadt, megráztam. Zörgött. „Jól hallja, pénz van benne” — erősítette meg fel- tételezésemet a doboz gazdája. Mint szavaiból megtud­tam, szinte csodatevő ereje van a ládikának. Azzal a céllal került ugyanis az asztalra, hogy meg­szüntesse a késve érkezők miatt „csúszó” értekezleteket. Minden perc késés egy forint. S bár az összeg nem nagy, figyelmeztetésnek, úgy tűnik, mégis elég, hiszen a kezdeti „forintzápor” óta igen kevésszer csörren új pénz a dobozban. Mondják a kezdeményezés nemcsak „hazai pályán” aratott sikert. Egy külföldi tárgyalópartner késve jött. Mikor megtudta, mi a ládika rendeltetése, lelkiismeret- furdalásának engedve azonnal törlesztett, még a társa­ságában levő titkárnő nevében is. Azóta is megesik, hogy egy-egy messziről érkező partner szabadkozva rója le a sarcot. Hiszen ezt a szokást mindenki tiszte­letben tartja. A módszer igazán fejlett változata az lehet, ha min­denki — a munkapad mellett éppúgy, mint az íróasz­talnál — értéknek tekinti majd az időt. S sehol nem bánnak pazarlóan e kinccsel akkor sem, ha az a bizo­nyos pénzdarab csak egy képzeletbeli kasszában csörren meg. Hiszen — és ez a történet tanulsága — ami ott zörög, annak sokszorosa valahonnan hiányzik. L. T. Kedvezmények középiskolai továbbtanuláshoz Düinsöd, Dabi-sziget Fürdőhely t! 6000 embernek Elkészült az üdülőterület rendezési terve A Ráckevei-Duna szigetei közül egyik legnagyobb, a Dabi-sziget, a Dömsöd pai;ti házaival szembeni üdülőterü­let. Csupán néhány esztendeje ugyan, de hagy része máris beépült hétvégi házakkal, sőt néhány takaros villával. Sajnálatos azonban, hogy túlságosan sűrűn állnak egy­más mellett az épületek. Ezért a nagyközség tanácsa tervbe vette, hogy lakályosab­bá, szebbé tegye a dabi-szi- geti üdülőterületet. A részle­tes rendezési tervet meg is rendelte a Pest megyei Ta­nács Tervező Vállalatánál. A ierv elkészült, néhány nappal karácsony előtt a vállalat szállította is. Januárban a tanács a ren­dezési tervet, hogy az ér­dekeltek is betekinthesse­nek, közszemlére bocsátja. Sok minden hiányzik a da- bi-szigeti üdülőterületen. A rendezési terv tehát a szüksé­ges létesítményeket is magá­ban foglalja, helyüket is kitű­zi. Étterem, bevásárlóköz­pont, sporttelep, csónakházak, három játszótér, sőt szabad­téri színpad is szerepel a terv­ben. Akármennyire zsúfoltan ál­lanak is az üdülőtelep épüle­tei, közöttük parkokra is kell több helyen teret szakítani. A szigetnek egyelőre beépítetlen részén tovább terjeszkedhet az üdülőterület. Üjabb hétvé­gi házak mellett, úttörőtábor és vállalati üdülők is épülhet­nek. A Ráckevei-Duna vize tud­valevőleg minél délebbre tá­volodik Budapesttől, egyre tisztább. Fürdésre tehát min­denütt, de különösen Dömsöd- nél alkalmas. Van most is a szigeten strand, azonban ah­hoz kicsi, hogy a máris mint­egy ' tszázötven házból álló üdülőterületet kielégíthesse. Számolni kell ugyan azzal is, hogy á nagyközség lakói és a kirándulók szintén felkeresik nyaranta. A jelenlegi megna- gyobbítása és újabb, nagy be­fogadóképességű strand létesí­tése szintén szerepel a terv­ben. Legalább 6000 fürdőző- nek kell kényelmes helyet biztosítani. Természetvédelemre is gon­dol a rendezési terv. Az üdü­lőterület közelében levő holt Duna-ág középső és alsó szakaszának ritka ál­latait, növényeit védelem alá helyezni javasolja. A rendezési terv természe­tesen csak több esztendő alatt, folyamatosan valósul­hat meg, van azonban benne olyan célkitűzés is, ami már 1976-ban. A strand bővítése pei^aul már nyárra elkészül, s kétezer ember fürdőzhet benne. A Hazafias Népfront, a ta­náccsal és az üdülőterületi bi­zottsággal együtt az üdülőte­rület fejlesztésére nagyarányú társadalmi munkát szervez. Sz. E. Nem szeretem túlságosan az ünnepóket. Tudom, hogy ma már díszesebbek, csillogób­bak a karácsonyfák, szebbek, értékesebbek az ajándékok, de hát azért még nem mindenki­nek jut ebből a nagy-nagy karácsonyi szeretetből. Szebb, tartalmasabb világunkban, ha általában rendben is van min­den, vannak még egyéni bá­natok, rosszul sikerült élet­utak, tragédiák. Persze, nem a világ hibás ebben, hanem az emberek. Egyes emberek, a tragédiák, a szomorú sorsok előidézői, okozói. „Utánuk keseregnek" Ezek az ünneprontó, keser­gő gondolatok kavarognak bennem, miközben az ácsai szociális otthon felé igyek­szem. Az irodában Kiss Gáborné könyvelőnek mondom 'el jöve­telem célját. Amikor megtud­ja, hogy olyan embereket ke­resek, akiket nem látogatnak a hozzátartozók, akiket eldob­tak maguktól, akikre még ka­rácsonykor sem gondolnak, kesernyésen válaszol : — Hát ilyen ember sok van itt. Nagyon kevés hozzátarto­zó jön el ide látogatóba. A különböző üzemek, vállala­tok, gazdaságok szocialista brigádjai többször járnak itt, mint a hozzátartozók. Miku­láskor is úttörők kedvesked­tek kis műsorral az öregek­nek. A mennyezetig érő kará­csonyfa bizonyítja, hogy kará­csony este is volt kis ünnep­ség az otthonban. Minden gondozott karácsonyi csoma­got kapott. A különböző édes­ségek mellé fehérneműt. ­— Megvan itt mindenük az öregeknek — kapcsolódik a beszélgetésbe Antics Jánosné ápolónő. Ápoljuk, • gondozzuk őket, vigyázunk rájuk. Csak egy dolgot nem tudunk meg­adni nekik: a gyerekeik szere- tetét. Utánuk keseregnek, sír­nak, várják őket, de-nem jön­nek. Szívtelenek. Örülnek, hogy megszabadultak az öre­gektől. — Haldoklott itt egy néni — veszi át a szót a könyvelőnő —, a fiát akarta látni min­denáron. Táviratoztunk neki Táborfalvára többször is, azt hiszi, eljött? öt gyereke vojt a néninek, egy se volt rá kí­váncsi. Higgye el, kezdetben, amikor ide jöttem, én is sokat sírtam, mert láttam, hogy mi­lyen szerencsétlen sorsuk volt ezeknek az embereknek. De hát győződjön meg maga is! „Hatot fölneveltem" A 68 ■ éves Pelikán Pali bá­csi tipeg be az irodába. A nő­vér odavezeti a székhez, leül­teti. Beszélgetni kezdünk. '— Hány gyereke van, Pali bácsi? — Három. Két lány meg egy fiú. — Mióta van itt az otthon­ban? — Augusztusban jöttem ide. Hernádon laktam, a Váradi- telepen. Egyedül éltem. Na­gyon fájt a lábam. Már a bol­tig sem tudtam elmenni, hogy élelmiszert vegyek. — A gyereked meglátogatták már? — Nem. — Most karácsonykor sem? — Most sem. — Mit tud róluk? — Azt tudom, hogy a fiam kocsifényező, de hogy hol la­kik, azt nem. Lehet, hogy Öcsán vagy DcL-^on, mert Dabasra nősült. Az egyik lá­nyom ápolónő, a másik se­gédmunkás. A kisebbik, az anyjával él. Én 1963-ban el­váltam a feleségemtől. Addig együtt élt a 'család. — Haragszik a gyerekeire? — Most nem haragszom, de amikor összevertek, a keziem eltörték, meg nem adtak enni, akkor haragudtam. De most m ár... És a kisöreg most sírváfa- kaő: — Most már ne is látogas­sanak, nem kell! A következő gondozott, aki­vel beszélgetek, Kiss Józsefné. — Hány éves, Kiss néni? — Nem tudom. A könyvelőnő segít. Előve­szi a nagy nyilvántartó köny­vet. Abban minden benne van. 1896-ban született a néni. — Hány gyereke van? — Hat. Két lány, meg négy fiú. Ötről tudok, egyről • nem tudom, hol lakik. Az egyik lányom Gyónón él, egy fiam meg Dabason. Én 19 évig Pesterzsébeten laktam a má­sik lányomnál. De aztán el kellett onnan jönnöm. Dabas­ra kerültem a fiamhoz, nála laktam egy évig. De állandóan részegeskedtek, agyon akartak ütni, ki akartak dobni. Ezért ide kértem magam. 1968 óta vagyok itt, de még egy gyere­kem sem látogatott meg. Egy darabig a néni is küsz­ködik a sírással, aztán kitör belőle a zokogás: — Pedig annyit megtehetné­nek, hogy eljönnek. Látja, fölneveltem hat gyereket, és egyiküknek sem kellek. — Jól érzi itt magát? — Igen. r „Észreveszi azt az ember" Amikor Kiss néni kimegy az irodából, megkérdezem a könyvelőnőt: — Más is van itt még Da­basról? — Hogyne. A Faragó Jani bácsi. — A kovács? — Azt én nem tudom, hogy kovács vagy nem kovács... — Van két lánya, meg egy fia. A fia, úgy tudom, disszi­dált. — Ügy van. Ismeri talán? Nem válaszolok. Hirtelen gyermekkori emlékek jutnak eszembe. Állok Faragó bácsi kovácsműhelye előtt és bá­mészkodom. Olyan titokzatos, szemet gyönyörködtető lát­vány egy ilyen műhely. Szik­rák pattognak, amint a fújta- tóval éleszti a tüzet, fehéren izzik a vas. Amikor meg patkóinak, olyan furcsa szaga van a megégett lópatának. De hiszen még a népmesékben is a falu meg a világ legerősebb emberei a kovácsok. Hogy ke­rül hát ide, a szociális otthon­ba egy erős ember, a Faragó bácsi? — Akar vele beszélni? — kérdi a könyvelőnő. — Szeretnék. Nyílik az ajtó, s bennem az erős és bátor kovácsokról al­kotott népmeséi legenda szer­tefoszlik. Alacsony, meggör­bült hátú öregembert támogat be a nővér. Köszönök neki, nyújtom a kezem. Ö is nyújt­ja a magáét, de nem találko­zik a kezünk. — Sajnos, Jani bácsi már nagyon rosszul lát —, világo­sít fel a nővér és a mellettem lévő székre ülteti az öreget. Hirtelen minden kérdés ki­szalad a fejemből, nem tudok semmit kérdezni. A könyvelő­nő kérdez helyettem: — Ugye, Jani bácsi, magát sem látogatták meg a gyere­kei? — Nem'. — Persze az az igazság, hogy Jani bácsi minden év­ben néhány hónapra haza­megy Dabasra látogatóba — mondja a könyvelőnő. — Min­dig hazavisszük, ha kéri. — Hallom, hogy a fia, a Jancsi, 'disszidált — szólok. — Igen. — És most ki lakik a régi háziban? — Irén, az egyik lányom. — És Magdáival mi van? — Ö nem lakik Dabason. Tatán laknak. Ott osztályveze­tő. csak nem tudom, melyik vállalatnál. Hívott, hogy köl­tözzek hozzá, de én nem men­tem. —• Az Irén nem gondozta magát rendesen? — Ezt ne írja meg. De tud­ja, az ember észreveszi, ha a saját gyerekének is a terhére van. — És itt, hogy érzi magát, Jani bácsi? — Nincs semmi problémám. Csak tudja, hogy is mondjam, lelki beteg vagyok. Nem olyan ember voltam én, hogy így éljem le a hátralévő éveimet. r Es a hozzátartozók? A karácsonyi beszélgetés után felkerestem a magukra maradt öregek néhány hozzá­tartozóját, gyerekeit. Pelikán Pali bácsi 1963-ban maga hagyta el családját, azo­kat nem lelem. Faragó János leánya — Üj Istvánná Dabason él. Ágyban- fekivő beteg, két hónapja nyomja az ágyat. János bácsi unokáját, Süveges Józsefnét azonban jó egészségben talá­lom. Ő azt mondja — meg­szokta látogatni a nagy-pa­pát ... Karácsonykor telefo­nált a szociális otthoniba. El­ment volna személyesen is, de úgy informálták, hogy a nagypapa Kecskemétre, a nő­véréhez ment... Kiss Józsefné fia, Dabason lakijk. Ö 1975-ben látta utol­jára édesanyját. Egy hónapot pedig édesanyja vendéges­kedett nála. Januárban disz­nóvágás után elmegy Ócsá- ra... Tűnődöm. Tudom, hogy mindenkinek sok a dolga — baja és gondja is lehet elég. Mentség is akad bőven: nehéz az öregekkel, a természetük­ben is lehet kifogásolnivaló. Néha meggondolatlanok, hir­telenek — olyanok, amilyenek a munkában, gyereknevelés­ben elfáradt emberek lehet­nek. Érzékenyek is. Érzéke­nyebbek, mint mások. Különösen azok, akik év- és hónapszámra hiába lesik az ajtón belépő fiúkat, lányukat. S kivált nehéz az ünnepen. Pedig Ócsától Dabas, sem Hernád, sem Pesterzsébet nem esik messze. • Kiss György Mihály Az oktatási miniszter uta­sításban szabályozta, a közép­iskolai továbbtanulás ese­tében milyen kedvezmények­ben részesülnek azok a dol­gozók. akik részt vettek az érettségivel nem rendelkező szakmunkások felsőfokú ta­nulmányokra előkészítő tan­folyamain. Az érdekelt miniszterekkel egyetértésben elrendelte, hogy mindazok a szakmunkások, akik érettségivel nem ren­delkeznek, s részt vettek az egyetemi és főiskolai tanul­mányokra előkészítő tanfo­lyamokon — és erről igazo­lást is kaptak —, amennyiben a tanfolyam befejezése után nem folytatják tanulmányai­kat felsőfokú oktatási in­tézményben : a dolgozók gimnáziumában vagy szak­Országosan egyedülálló vál­lalkozás tervét munkálta ki a nagykátai fogyasztási szövet­kezet. A MÉK-kel közösen mezőgazdasági ABC-üzlethá- zat, valamint mezőgazdasági termékeket felvásárló és fel­dolgozó kombinátot kívánnak létesíteni. középiskolájában való to­vábbtanulásuk esetén a tan­folyamon tanult tantárgyak­ból mentesek a középiskolá­ban esetleg előírt különbö­zeti vizsga alól. Mentesek az órák látogatása és a beszá­molók alól is. Azok a szakmunkások, akik a tanfolyam befejezésekor si­keres vizsgát tettek, de iga­zoltan — önhibájukon kívül nem folytatják tanulmányai­kat felsőfokú oktatási intéz­ményben, illetve a*,jptt meg­kezdett tanulmányaikat ab­bahagyják, a felsorolt ked­vezményeken felül a tanfo­lyamon tanult, az adott sza­kon felvételi vizsgatárgy­ként előírt tantárgyak osz­tályvizsgái és érettségi vizs­gája alól is mentesek. Az utasítás hatályba lépett. Az új típusú ABC-üzlet- ház a járás kistermelői­nek gondjait hivatott eny­híteni. Jelenleg ugyanis 20—30 he­lyen kell beszerezniük a kis­termelőknek azokat az áru­fajtákat, szerszámokat, védő- szereket, kerti magvakat, ál­lategészségügyi cikkeket és berendezési tárgyakat, ame­lyek a háztáji árutermeléshez szükségesek. Ilyen típusú üz­letház a kistermelői tevékenység valamennyi ágazatát ké­pes egyetlen beszerzési központban átfogni, olyan szolgáltatásokkal egye­temben, mint a fóliás eljárás eszközeinek biztosítása, a pa­lántabeszerzés, a talajvizsgá­latok és az öntözővíz-alkal­massági laboratóriumi elem­zések, bemutató mintagyü­mölcsös telepítése, növényvé­dő és talajmegmunkáló brigá­dok működtetése, különböző eszközök és kisgépek kölcsön­zése, tanfolyamok szervezése stb. A vállalkozás valóban új­szerű, sokoldalú támogatást nyújt a kisgazdaságok fejlesz­téséhez. Szinte minőségi ug­rást jelent a szövetkezeti ke­reskedelem szerkezeti összeté­telében. Az előzetes fölmérés a forgalom alakulására is ki­terjed: a jelenlegi mintegy évi 10 millió forintos forga­lom egyszerre 30—40 százalé­kos émelkedést is maga után vonhat. A PEST MES7EI ÁLLAMI ÉFÍTŐIPABI VÁLLALAT 8 osztályt végzett fiúk jelentkezését várja szakmunkástanulónak az 1976—77-es tanévre. A tanév kezdete: 1976. szeptember 1. Villanyszerelő, vas- és fémszerkezeti lakatos, fapadlózó és műanyagburkoló, ács-állványozó, központifűtés-szerelő, kőműves, épületasztalos, üvegező, vasbetonkészítő, tetőfedő-szigetelő, műkőkészítő, bádogos, építőgépszerelő, szobafestő-mázoló (tapétázó). * Vidékieknek kollégiumi, teljes ellátást biztosítunk. Ács-állványozó, kőműves, tetőfedő, szigetelő és vasbetonkészítő szakmák esetén 200 Ft ösztöndíj­kiegészítést fizetünk. Jelentkezés: személyesen vagy írásban, a vállalat szakoktatásán. Cím: 1751 Budapest XXI., Kiss J. altb. u. 19-21. (Megközelíthető: a Boráros tértől gyorsvasúttal, a 2. megálló.) ÍJ KÖNTÖSBEN A KERTÉSZEK ÉS A ' HETILAPJA: A KERTESZET SZŐLÉSZET Bővebb és részletesebb információkat nyújt a kisgazdaságok, a házikertészetek művelőinek. A lap „1355 Budapest, Pf. 14." című rovata várja az érdeklődők kérdéseit. 1976 első számától nagyobb formátumban, gazdagabb tartalommal köszönti^olvasóit a Nagykátai v mezőgazdasági ABC-üzletház A járás kistermelőinek szolgálnia

Next

/
Thumbnails
Contents