Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1976. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK TV-FIGYELŐ Kepcsoíat konzervgyárakkal A gödöllői Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszéké­nek egyre erősödik a kapcso­lata az ország jelentős kon­zervgyáraival. A Konzervipari Kutatóintézettel kötött megál­lapodás értelmében eddig a hatvani, kecskeméti, nagykő­rösi. békéscsabai és kalocsai konzervgyárral, illetve azok több' telepével vették fel a kapcsolatot a tanszék tanárai. A kapcsolat célja kettős. Az egyetem tanárai szaktaná­csaikkal segítik az üzemek ter­melési tevékenységét, az ott dolgozó szakemberek kutató­munkáját. Ugyanakkor ez a kapcsolat jelentős segítséget nyújt a tanároknak ahhoz, hogy túl az elméleti képzésen, a gyakorlati munkára is felké­szíthessék hallgatóikat. Két nyelven tanulni MIND TÖBB A JELENTKEZŐ TÖKÖLÖN Több mint négy éve, 1971 őszén még csak egy osztály­ban, mintegy harminc első osz­tályos kisdiák kezdte meg a szerb-horvát nyelv tanulását a tököli általános iskolában. A most folyó tanévben pedig már öt osztályban tanulják anya­nyelvűket a tanulók. Népsze­rűségét mi sem bizonyítja job­ban : ma már az évente beirat­kozó száz gyermek közül har­minchárom jelentkezik abba az osztályba, amelyikben heti négy órában szerb-horvát nyel­ven tanulhat. Az egyre növekvő érdeklő­dés annak köszönhető, hogy két évvel ezelőtt már az óvo­dában is bevezették az anya­nyelvi oktatást. Ma már száz négy-öt éves kisgyerek ismer­kedik a szerb-horvát nyelv alapfogalmaival. Érdekesség, hogy a jelen tanév kezdetén, sok magyar szülő is olyan ké­réssel fordult az óvoda vezető­jéhez: szeretné, ha az ő gyer­meke is részt vehetne ezeken a nyelvfoglalkozásokon. Gyarapodott a szellemi tőke Szemléletváltozás a közművelődésben Népes család a veresegyházi Ella család. Népes, népszerű és tehetsé­ges minden tagja. Családi körben ülünk. A mama vasal, a papa és a gyerekek közül István és Béla, akik otthon vannak, mesélnek. A szülőket fél évszázada ismerem. A SZÜLÖK A papa, Ella István, 1918-ban szü­letett, parasztcsalád gyermeke. Mes­terséget tanult. Hol önállóan, hol munkásként; kalapos. Ma is az, a Sapka-Kalap Ktsz-nél. Vonzza a ze­ne, a művészet, az ének. 16 éves ko­ra óta dalárdista, 1936-tól műkedve­lő színjátszó. Húszéves, amikor a színpadon, a Marika Hadnagyában Mészáros Ilonka, a sok gyerekes vas­utascsalád egyik szép lánya lesz a partnere. „Összejátszották” a szín­padi szerelmet igazi, első és vissza­vonhatatlan nagy szerelemmé. Házasságukból hét gyerek születik. Az első kettő meghal. 1947. január nyolcadikán születik a harmadik, István. Azután sorban: 1949-ben Pé­ter, 1951-ben Miklós, 1953-ban Ila, majd 1960-ban Béla. Lássuk őket: ___________ISTVÁN_________ Ma is együtt lakik a szülőkkel. Ö is, mint a többi testvér, örökölte a szülők zenei hajlamát. De a szülők­nek még nem volt alkalmuk a da­lárdán és az öntevékeny színjátszá­son túljutni. Neki már igen. Nyolcéves korában kezdett zongo­rázni. Sorsát apja döntötte el: bevit­te az akkor Rökk Szilárd utcai ze­nei általános iskolába, ami a Rádió Gyermekkórusának iskolája. Csányi László — aki a mai napig is törődik vele — meghallgatta és felvette az énekkarba. 1961-ben a Bartók Béla zenei gimnáziumban felvételizett or­gona- szakra Gergely Ferenchez, nála is diplomázott. 1965-ben érettségi­zett. A Zeneművészeti Főiskolára csak harmadszorra vették fel, de ak­kor rögtön a 2. osztályba, egyszerre két szakra: középiskolai énektanári­ra és orgonára. Tanára volt Vásárhelyi Zoltán, aki ismerte időközi helyi munkáját — a veresegyházi művelődési háznál volt másodkarnagy Lisznyai Szabó Gábor mellett —, később tanára volt Mak­iári József, a váci Vox Humana kar­nagya és 1971-ig, a diploma meg­szerzéséig Szokolai Sándor zeneszer­ző és tanár tanította. — Ebben az időszakban lett a ve­resegyházi énekkar ezüstkoszorús. Még a szüleinek is dirigált! — szól közbe édesanyja. A diploma megszerzése után Gu­lyás György hívja másodkarnagynak Debrecenbe. De szeptemberben — miniszteri ösztöndíjjal — Weimarba megy, ahol a nemzetközi zenei sze­mináriumban Johann Ernst Köhler a tanára egy évig. István így folytatja: — Szerencsés évem volt, jól fel tudtam készülni az 1972-es lipcsei Bach-veisenyre, és el is nyertem a második díjat. Két évre ösztöndíjat kaptam, majd áttelepültem Lipcsébe, és karmesterképzőn folytattam ta­nulmányaimat, Johann Ernst Köhler itt is tanított. — 1974-ben megszereztem a har­madik diplomámat és a Hallei Fil­harmonikus Zenekarral Wittenberg- ben nyilvános koncertet adtam. Közben — 1973-ban a berlini VIT- re felkészítette a lipcsei főiskola ze­nekarát, és megbízták Lortzing Vad­orzó című — nálunk egyébként nem játszott — operájának betanításával, és hat előadást ő maga vezényelt az NDK-ban, és 1973-ban a svájci Bá­zelben ad orgonahangversenyt. — 1974-ben ismét sikeres évet zár­tam. A diploma megszerzése után \ öt koncertem volt az NSZK-ban, majd Linzben a nemzetközi Bruck- ner-orgonaverseny győztese let­tem. Végül az élményekben gazdag 1975. Február: Ausztria, március: Szovjetunió, június: NSZK, augusz­tus: Finnország. Közben hazai kon­certek. A nyáron készült a napok­ban látott tévéfilm ... — Szeptember—október: NSZK— Svédország. Itthon nagylemezfelvé­tel, az egri székesegyházban. Novem­berben NSZK—Ausztria. Utána ma­radt egy kis időm, hogy megnősül­jek. A fiatalasszony mellékesen ugyancsak „szakmabeli”, és most Ve- resegyházon az iskolában tanít. Ze­nei középiskolát végzett és karveze­tést tanult. ■— További tervek? — Ezt az életutat szeretném to­vább járni: orgonálni, dirigálni. Csak még jobban. A szülői házat átépítették és le­telepedtek. _____________PÉTER_____________ Né gyéves korában egy sámlin ülve elxilofonozta az egyszer hallott dalt. Negyedik általánostól ő is a rádió gyermekkórusába kerül, a zenei ál­talános után a Bartók Béla Zene­művészeti Szakiskolában orgona-ze­neszerzés szakon végez. A gyermek- kórusnál szolfézstanár, és most a rádiónál zenei rendező. Nős, hely­ben lakik, van egy kislányuk. ___________MIKLÓS___________ Ho gy a folyamatosság meg ne sza­kadjon, ötödikes általános iskolás ko­rában kerül a rádió gyermekkórusá­ba. Nyolcadikos korában a rádió gyermekkórusával tízhetes japán úton volt. 70 gyerek közül ő felelt meg a Tenkes kapitánya énekléséhez és eljátszásához. Bekerült a Magyar Néphadsereg Honvéd Együttesének iskolájába. Itt érettségizett, majd az együttes fagottosa lett. A szomszédos Örbottyánban lakik fe­leségével — talán írni sem kell, hogy zenetanárnő —, és két gyermek bol­dog anyja. ILA „Kilóg” a sorból. Két évig tanult zongorázni, két évig hegedülni. Mind­kettő szépen ment, azután a harma­dikat választotta: családanya lett. BÉLA A rádió gyermekkórusában kezdte, és a városmajori zenei általánosba járt. A budapesti általános iskolák népdalversenyén a II. kerületben el­ső, a nagy-budapesti versenyen ötö­dik lett. Esztergomban középiskolás, oboázik, zongorázik, kórusban éne­kel és büszke rá, hogy a városi ze­nekarban oboázik. Most — tizenöt évesen — ül köztük és élvezi a téli szünetet... Fazekas Mátyás nek számukra Érden, Ceglé­den, Vácott és másutt is, s a versenyeket a legeredménye­sebbnek bizonyult brigádok vetélkedője zárja. Tárlatok, találkozók A megye múzeumai is mind hatékonyabban kapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Ma már nem érik be azzal, hogy a múlt összegyűjtött kincseit tár­ják látogatóik elé. A hangver­senyektől az irodalmi progra­mokig, a vetélkedőktől a film­vetítésekig egyre sokszínűbbé válik munkájuk. Mindez azért is lényeges, mert múzeumok­ban a leggazdagabb megye va­gyunk. Amig öt esztendővel ez­előtt még csak tizenhét mú­zeumot, illetve kiállítóhelyet tartottak számon, ma már hu­szonöt múzeum és kiállítóhely működik megyénkben. Hasonlóan örvendetes a vál­tozás a megye könyvtáraiban is. Könyvtárosaink ma már nem csuoán a könyvek ajánlói és kölcsönzői, hanem egyre in­kább aktív részesei egész köz- művelődési tevékenységünk­nek. író—olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, isme­retterjesztő előadások színesí­tik orogramjaikat. s nvitják tágabbra az emberek előtt a könyvtárak kaouiát. S az iro­dalom népszerűsítése mellett egyre nagyobb teret kap a könwtárakban a zene, a kép­zőművészet s a többi társmű­vészet is. Holnapért Jó esztendőt zártunk a köz- művelődésben. Olyan évet, amelynek egész tevékenységét a párt közművelődési határo­zatának céljai jelölték meg. Elmondhatjuk, közművelődési munkánk ma már jelentősen segíti azt, hogy a lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kultu­rális színvonalon éljen és gon­dolkodjék, s ezáltal a művelt­ség tömegméretűvé váljék. Prukner Pál i A költő felelt. Régen vári olyan érdeklődéssel tévéműsorl a versszerető közönség, mint a2 Illyés Gyulával készített kétré­szes interjút. S régóta beszéltek annyit — részleteit is újra és újra felidézve — műsorról mint erről. Érthetően. Hiszen arra kaptunk lehetőséget, hogy két órán át szemben üljünk a legnagyobb élő magyar költő­vel, hallgassuk vallomásál életéről, eszméiről, barátairól Vallomást, amelyet nyilván titelettel és szeretettel tel­jes erőszak kényszeritett ki Illyés Gyulából, aki — versen kívül — nem tartozik a magáról könnyedén és gyak­ran nyilatkozó .költők sorába, Most bölcs belenyugvó mosoly, lyal fogadta a kérdéseket: meg­adta magát, mesélt, számot adott dolgairól és — szándék- talanul bár: ajándékozott. Jó volt hallgatni. Felsorolhatatlanul sok té­ma került elő a Domonkos Má­tyás vezette beszélgetésben, Köztük kétségtelenül azok a részek váltották ki a legna­gyobb visszhangot, amelyekben barátairól beszélt Illyés Gyula. Szabó Lőrincről, Németh Lász­lóról, Veres Péterről, Nagy La­josról, Babits Mihályról, Józsej Attiláról. Szavai élő, hús-vér alakként idézték őket elénk, de ugyanígy Berzsenyit, Petőfit, Aranyt is. Abból, ahogyan Illyés Gyula beszélt róluk, a ki­magaslóan nagy elődökről, a „nemzetben, országban gondol­kodókról”, — örökségüknek ma ő a továbbvivője —, meg lehe­tett érezni és érteni, mi a hal­hatatlanság. És valami nagyon fontos ta­nulság csengett ki megfogal- mazatlanul is: a demokrácia helyes értelmezése. Illyés az igazi értékeket keresve és tisz­telve a lehető legszélesebb ská. Ián tud becsülni és szeretni műveket és embereket. Ez nem jelenti a teljes azonosulást, megengedi a vita lehetőségét. A fiatal Bach. Klaus Eidam nem nagjkm igényesen,, de népszerűén mutatta be Bach Arnstadtban című művében á szárnyait bontogató fiatal muzsikus pályakezdésének egy szakaszát. A cselekmény mag­va hiteles történelmi esemé­nyekre épül, Bach fiatal évei­nek híres epizódjára: Buxtehu­de-nál tanulva valóban nem tért vissza időben szabadságá­ról. Katkics Ilona pontos rende­zése egyszerűen, közérthetően vitte át Eidam művét a képer­nyőre. A film középpontjában — helyesen — az újító muzsi­kus és maradi környezetének feszültségei szerepeltek. A cím. szerepet az eddig ismeretlen Gyabronka József játszotta, ro­konszenvesen, hitelesen. Leg­főbb ellenfelének, a szuperin­tendánsnak szerepében Básti Lajost láttuk. Barbarát, Bach szerelmét, Hűvösvölgyi Ildikó illúziótkeltően mutatta be. A produkció Pest megyei ér­dekessége: Bach orgonaművei­nek kitűnő előadásával a ve­resegyházi Ella István műkö­dött közre. (Róla és családjáról ennek az oldalnak más helyén közlünk riportot.) Cigányzene. Nem szeretem a cigányzenét. Hazug érzelgőssé­gét, nyúlósságát, vizenyősségét, sztereotípiáit, a magyar nótát nem szeretem. Tudom, hogy sok prímás bravúrosan játszik, mestere hegedűjének, s azt is tudom, hogy voltak, vannak cigányok, akik a népi muzsiká­hoz közelebb eső, tehát érté­kesebb zenét játszottak és ját­szanak. A cigányok zenélése valóban sokféle. De cigányze­nén a közvélemény nagyon is egyfajta muzsikát ért; én ezt nem szeretem. Védhetetlen és menthetetlen ez a zene. — Rossz a minősége, a szelleme. Mit szólhatunk ezek után Sá- rosi Bálint kedden este befeje­ződött tizenhárom részes mű­sorához? Egyszer már, a soro­zat közepe táján szóvá tettem itt, hogy keveslem az anyagban az értékelést, a minősítést. Vi­szont, ami igaz, az igaz: a ké­sőbbi folytatásokban, a század- fordulóhoz érkezve járta körül a témát, már értékelt, minősí­tett is. A végeredmény azonban mégsem az lett, amit vártam. A sorozat, sajnos, nem a nép­zene győzelmével végződött; más summázat ebben a téma­körben számomra elfogadha­tatlan. A cigányzenét nem le­het mentegetni, s nem hiszem, hogy a sorozat nyugtalan lelki­ismeretet ébresztett a magyar nóta kedvelőiben, hogy neta- lántán rossz zenét fogyaszta­nak. Csontos Magda Hogy miért éppen 1975 hoz­ta meg ezt a rég várt fordula­tot? Ebben döntő szerepe van a már említett két közműve­lődési párthatározatnak, ame­lyek feladatként szabták meg, hogy a folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismertetésében a munkahe­lyi vezetésnek sokkal többet kell tennie annál, amit eddig tett. Mert a tanulási szándék­hoz a tanulás lehetőségét is biztosítani kell. Fenntartani: közösen Az előbbralépést segítette 1975-ben az is, hogy egyre in­kább uralkodóvá vált az a szemlélet, miszerint a közmű­velődési intézmények fenntar­tása nem lehet csupán a helyi tanácsok feladata. A váci já­rásban vált valósággá elsőként ez a szemlélet: minden telepü­lés művelődési házának fenn­tartásában jelentős részt vál­laltak a helyi üezemek, gazda­ságok. A példamutató kezde­ményezés magyeszerte nagy visszhangot váltott ki, s hatá­sára mind több helyen válik valósággá ez, a fejlődést segí­tő összefogás. Még olyan he­lyen is, mint például Cegléd városa, ahol a korábbi évek­ben elképzelhetetlennek tűnt a közös fenntartásnak még a gondolata is. A közművelődés lehetőségei­nek bővülése megteremtette a feltételét annak, hogy a műve­lődési intézmények is új mó­don, az új művelődési formák egész sorának a bevezetésével segítsék a nagyobb tudás, a szélesebb látókör megszerzését. A művelődési házakban a kis közösségeken alapuló munka került előtérbe. Programjaik mindinkább igazodnak a gyá­rak, gazdaságok dolgozóinak igényeihez. Hatékony kapcso­lat van kialakulóban a műve­lődési házak és a szocialista brigádok között. Klubokba tö­mörítik a brigádok tagjait, se­gítik kulturális vállalásaik tel­jesítését. Hónapokon át tartó nontszerző versenveket rendez­tanul. Ezt az tette lehetővé, hogy évenként háromszázezer forintot fordítanak kulturá­lis kiadásokra, amely összeg­ből elsősorban a tanulni szán­dékozókat segítik. A gödi Egye­sült Dunamenti Termelőszövet­kezetben évente negyedmillió jut a kultúrára. Hogy mire köl­tik ezt az összeget? Elsősorban a szocialista brigádokra, ame­lyekben ma már a tagság fele tömörül. Előadásokat, vetélke­dőket rendeznek számukra, ösztöndíj és tanulmányi út, könyvtár és rendszeres színhá­zi buszjárat, szakkörök, és ifjú­sági klub — mindez szintén a gazdaság kulturális alapját terheli. S egy szintén sokat mondó szám ebből a gazdaság­ból: egy év alatt több mint négyszázan vettek részt a kü­lönböző szintű politikai oktatá. sokon. A toki Egyetértés Ter­melőszövetkezet 1975-ben hat­százezer forintot, a dunavarsá- nyi Petőfi Termelőszövetkezet pedig másfél milliót áldozott a kultúrára! Találóan fogalmazta meg a közelmúlt egyik közművelődési tanácskozásán egy termelőszö­vetkezet elnöke: nemcsak új gépekre, új gazdasági épületek­re van szükségünk, hanem je­lentős szellemi beruházásokra is ahhoz, hogy lépést tarthas­sunk a fejlődéssel és sikerrel hajtsuk végre egyre növekvő feladatainkat. A fordulat éve Vitathatatlan tény: 1975 a fordulat éve volt a dolgozók tanulásában. Egyetlen példa is jól bizonyítja ezt. A Csepel Autógyárban éveken át negy- ven-ötven embernél több soha nem végezte egy oktatási évben a dolgozók általános iskoláját. Tavaly majd háromszázan je­lentkeztek azok közül, akiknek hiányzott az általános iskola VII—Vili. osztálya, hogy ta­nulni szeretnének, pótolni mu­lasztásukat. És nem csupán a Csepel Autógyárban emelke­dett ugrásszerűen az általános iskola hiányzó osztályait vég­ző munkások száma, hanem más gyárakban, üzemekben, gazdaságokban is. Az esztendő vége mindig a számvetésé. A közművelődés számvetése ma különösképpen aktuális. Mi realizálódott 1975-ben a Köz­ponti Bizottság, valamint a Pest megyei pártbizottság köz- művelődési határozatában meghatározott feladatokból? Ez nem csupán kulturális kérdés, lényegesen több annál: a mű­veltségben való előbbrelépés nélkül nem juthatunk tovább a szocializmus építésében. A köz- művelődés a termelésnek. a termelékenységnek, a további gazdasági fejlődésének jelentős tényezője. Ám nem csupán a tudományos és technikai forra­dalom követeli a nagyobb mű­veltséget, hanem a szocialista demokrácia kiszélesedése is. A műveltség és a demokrácia szorosan összefügg: hat és visz- száhat egymásra. A közösségi életforma erősítésének ugyanis feltétele a magasabb művelt­ség, a szélesebb látókör, a szocialista világnézet. A to­vábblépés alapkérdése tehát: minél több önálló gondolkodá­sú, a világ dolgaiban eligazodó, szilárd meggyőződését képvi­selni tudó ember munkálkod­jon az előttünk álló feladatok végrehajtásán. A tagság tele tanul Mindebből következik: a közművelődés nem lehet csu­pán az egyes emberek vagy csoportok ügye, a közművelő­dés társadalmi feladat. 1975 elsősorban ennek megértésében hozott jelentős eredményeket Pest megyében. A gyárak, gaz­daságok, intézmények vezetői­nek döntő többsége érti ma már, hogy a közművelődés a szellemi tőke továbbfejleszté­sét, gyarapítását szolgálja. Ezért a közművelődés kérdései­ben legalább olyan felelősség- teljesen döntenek, mint a leg­fontosabb termelési, termelés- fejlesztési tennivalókban. Ez a szemléletváltozás alap­vetően meghatározta a megye közművelődésének irányát az elmúlt esztendőben. Példák hosszú sora bizonyítja ezt. Az abonyi Ságvári Endre Terme­lőszövetkezetben a tagság fele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents