Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
1976. JANUÁR 25., VASÄRNAP GYURKOVICS TIBOR: Falusi kislány Pesten — A DOBOST SZERETEM. Ahogy mozog. Alig sepri a fémvesszővel a dobot. Milyen mozgás! Szinte kavarog, vonaglik, ó, de kedves. Mért vagyok én itt? Csak a dobosért. Kellene nekem ez a fénymázas eszpresszó, cirádás csempéivel? Ez a Hubertus? Ez az olajos édesség? De 6, mint egy okasz. Nyelvét is kidugja, néha. Nem igaz. Elszédülök. Kábulok. Sári ütemesen mozgatta a lábfejét. Hátulpántos cipő volt rajta, kockaharisnya, ómódi ingblúz, kabátka. Falusi szemében elernyedés volt, végtelen odaadás. Követte a párnas sámlin ülő gombóc-alak mozgását. Az szinte vonaglott. Fejét csavarta, oldalt dőlt, rezgeti, fémlegyezőivel simogatta a dobok és a kislány testtét. Slágerek mentek, néha faütőt is használt. — Anyu, gondolj rám erősen, hogy helyrejöjjek. Elfáradok a dobos keresésében. Csak leng előttem, mint egy tigris, majom, fehér atlétatrikója átvilágít, mint egy hurok, a nyloningen. Szeretem a dobost. Szeretem ezt a presszót is, mindent A szerszámok körül. Hangszóró, huzalok, berezeg a hang — ez a túlvilág, ez a város veleje. Gyöngyház- dobok. Cintányérok. Halleluja. Régen voltam templomban. A kóruson ha álltam, rezgeti alattam a padló a harangozáskor. A pap feje látszott lenn, fején kis kör. Fölzengett a vegyeskar. Anyu, a dobos más ember, mint a többi, el leéli hinned. Senki se na- sonlít rá az otthoniak közül Azok csak bambán néztek, hajukat kiszárította a nagy nap, lenszőkék voltak. Ez a dobos fekete. Göndör haja van. KÉT MÁSIK Nö is ült a dobos előtt. Egy sötétzöld pulóvere®, nagy ajkú, két szeme egészen közel volt egymáshoz. Halántéka a nyitott zongora széléhez ért. Csak néha nézett a dobosra, mosolyogtak. Mellette egy hegyes orrú, csúnya lány ült, cigarettázott, kanári- sárga narancslét ivott jeges pohárból, ő is a dobost nézte. A dobos fönn ült a sámlin, ami egy összehajtott perzsaszőnyeggel volt letakarva. Hátsó zsebébe nagy fésű volt dugva, meg a vastag pénztárca is kidudorítatta. Kedvesen az őszhajú zongoristához hajolt, átesevegett és rázta magát, mintha belső vicc tartaná benne a mozgást. — Ha látnád, Anyu, ezt a dobost, te is szeretnéd. Olajos szemei vannak, alig néz rám. * Simogatja a dobok testét a * fémlemezekre pöccint, ismered ezt a számot, Anyu? Te hogy éltél? Volt Apa előtt valakid? Miket is gondolok! Csak, hogy én... én nem tudok a dobos nélkül élni. Azt mondják, felesége van, gyerekei. Nem kérdezem. Ő tudja. Anyu, a dobos teste vaskos, talán kövérnek is találnád, de lángol az egész ember. Nézd. Homloka összegyűrődik, egész testével játszik, lebeg, szinte lovagol a széken. LEÄLLT A ZENE. A dobos ne. Elmegyek. Nem várhatok itt szégyenszemre, amíg ideül. CSÍPŐJÉT is mozgatta, vállát is rángatta, harmoniká- zott a dobos teste. A két nőhöz beszélt, nem lehetett érteni. A csúnya örült, az asztal alatt szoknyájához törölte izzadt tenyerét. Aztán a dobos Sárinak is odadobta: „Majd a szünetben”. Szünetben. — Szünetig meghalok. Nézzétek a szemét, a barnaságot. Ilyen dobos nincs a világon. Ilyen ragyogó. litt a cetli. Fölmutatom neki. Elmegyek. Hogy itthagyom a cetlit az asztalon. Nem tudok elmenni. Jaj. Várok még talán. Apa hogy óvott. Most már mindegy. Nem tudom, hogy is van. Holnap megint elmennek Béla bácsiók, délután 2-re jöhetne. Jaj. A zene nagy pend üléssel véget ért. A dobos az asztalhoz ült. Handabamdázott két percre, Sári a cetlit apró darabokra tépte, nem kell. Minden jó, csak a dobos legyen a világon. Dezső. — Azt mondja, holnap nem tud jönni. Hát mit csinál? Erős, dobos-test. Izmos, zömök. Mit csinál? Elmegyek. Még azt akartam mondani... A ZENE sejtelmesen súrolvillogófehér felső fogsora kilátszott. Most inkább kannibáloknak látszottak. Álltak a dobosok. Nézték Sárit, mint egy menyétet. Mind a hárman nézték. Hanyag testtartással álltak és nézték egykedvűen Sárit, mint a pokolban. Bólogattak, mérlegeltek. Számít- gattak — mikor kerül rájuk a sor. Első lesz a zömök, bejárat, két hónap, aztán ök Is sorra kerülhetnek minden különösebb nehézség nélkül. Nézték az ómódi ingblúzba bújtatott lánytestet, futólag, de nagy szakértelemmel. Higgadt dobosok, kézművészek. Sári úgy érezte, csak dobosokból áll a világ. Elegáns, finom kezű, laza testtartású dobosokból. Mosolyukra torz vonás rakódott, a zene zene nélkül is ott vibrált a testükben. Aztán a zömök odahozta az egyik faütőt. Csak a pincér hangját lehetett hallani, többször elkiáltotta: „Négyszáz schilling?” Ez hallatszott a zajban. Sári cáak sandított a dobosokra, torkában vert a szíve. — Ha nem jön ide, nem beszélek vele többé. A HÉT DOBOS aztán karta a dobok testét. A dobos vi- háncolt. Átnevetett a két lányhoz, föléjüik hajolt. Azok an- dalogtak. Az ősz hajú zongoristával egy idősebb, vörös, rutinos asszony beszélgetett. Nem voltak ezek kurvák, egyáltalán. „Ä, te vagy? — mondta a dobos és leugrott az emelvényről, egy szomszéd dobos jö> be. Sári türelmetlenül várt. A két dobos beszélgetett, ütőkről, dobtestekről. Aztán még egy dobos jött be a Muskátliból elegáns, sötétzöld bársonyöltözetben, Bólogattak, beszélgették, mint a diplomaták. Egyikük hátravetette a fejét, úgy nevetett, egész bafont kézzel állt, a zömököt figyelték, aki fölszaladt újra játszani. Imbolygott. Kidugta a nyelvét, Sári megint mindent megbocsátott. Kontyát kicsit megigazította, lengette a lábát. Ez a ritmus — ilyen nincs sehol. A gyárban se, de falun egyáltalán. A nyaka megmerevedett, lüktetett. — Anyu — otthon állt a tükör előtt Sári ziláltan, mélyet lélegezve. — Levelet írt haza : Nem tudok hazamenni Pista temetésére, nem engednek a gyárból. Itt leéli maradnom a városban. Apa ne haragudjon, ne féltsen. Nagyon sajnálom. -— Becsukta a borítékot. Aztán állt, lábizmai remegtek, csönd volt a lakásban. Várt. BENCZE JÓZSEF Vadgalamb Szép galamb, vadgalamb, jer az én házamba, gyászgyűrűt nyakadról változtass aranyra. Szeretem a tollad, bóbitás szép kontyát, kiköltesz a csöndből, ha kedvemet rontják.- Ló- - ■■ jjSfdß'l'k S'" Dévényi Antal tusrajza: Budai utca SZÜTS DENES: Gépeltérítés — magyar módra Szombat Lajos és Hatos Kázmér a szelepcsardai Rozmaring Tsz melléküzemében a legújabb mintájú komputert szerelték össze. Hatos Kázmér a távolban zöldséget szedő lányokra nézett és fátyolos hangon azt mondta társának: —1 Elszürkülünk. Valamit tenni kéne ... — Senki sem figyel ránk — helyeselt Szombat Lajos. Csütörtökön éjjel elbújtak a tsz repülőterén, és alkalmas pillanatban az egyik gép ponyvája alá kúsztak. Hajnalban a pilóta mit sem sejtve gyújtotta be a motort. A Hungo- pax rovarirtót a repcetábla fölött kezdte kiszórni, amikor Hatos Kázmér játékpisztolyt szegezett a hátának. — Ne mozdulj, mert szitává lövünk! Irány a Ferihegyi repülőtér! TJátranézett a pilóta és a -L± gyomrához kapott. — Ne röhögtessetek, mert eleresztem a botkormányt, és lecsavarodunk a földre. — Pofa be! — Hatos a levegőbe lőtt. A fülkében nagyon büdös lett. A pilóta kezdte komolyra venni a dolgot. — MeggárgyultatoÚ? Ez növényvédő gép. Be sem eresztenek oda. — Kis országban ez is jó — válaszolta Szombat Lajos. — A dobozodba dalold bele, hogy két vakmerő fickó eltérítette a gépet. A repülőtér csarnokában a Tv-híradó, a Sárga Fény, a Sétarepülés, az Emberbarát és más lapok riporterei várták a két magyar fiút. Miért tették? — ezt tudakolták. — Tavaly elkészítettük a főző, takarító, mosogató, portörlő, tüzet adó és munka közben nevető mini robotot. Nem érdekelt senkit — nyilatkozta Hatos Kázmér. — Készen van és szállítható a 3.456 B/A számítógép, amelyik megmondja, mikor kell kiszedni a cukorrépát a földből. Nem szól róla a fáma sem! A lányok is negligálnak bennünket. Még a Sárga Fényben sem szerepeltetek — mondják. — Ezért tettük — kiáltotta Szombat Lajos —, és mert hozzá akartunk járulni a falu és a város közötti különbség eltüntetéséhez. ORSZÁGHEGYI KÁROLY Szentendre hóesésben Könnyű, fehér tetők fölött a tempomkupolák egy-egy új kupolát emelnek magasba, egyre növekvő,- halk-puha hókupolát.-Wí i>!í f i «5- a-» • SOOS ZOLTÁN Szerelmes mondóka őrizem a parazsat, őrizem a parazsat, Parázs őriz engem; % csonttá fagyott lobogók csend-iszonyata alatt melenget Internben, Ha kell, izzít: láng vagyok, perzsel, izzít: láng vagyok, holnap tornyos máglya, Vaskatám, csepp asszonyom, Parazsam szikrát kapott titkos boldogsága! mondott még valamit a zongoristának, aztán leperdült az emelvényről. Biccentett Sárinak — aki odavetette: „Nem érek most rá...” De a dobos nem is sietett hozzá. Elment a pult mellett a hátsó ajtó felé. Sári türelmetlen volt, fizetett. A cetlire írni kezdett, sötétpiros, fényes tollal. „Ha nem kellek, mondd meg. Itt ülök, szemben veled fél órája, a nyelved is alig dugtad ki, röpkén, egyszer. Nem érek most rá, mert... mit írjak — az unokabátyám jött föl...” Eddig jutott. A dobos jött vissza. Odasúgta: „Szevasz”. — Torkomba szaladt a szívem. Fölült megint. Leng, himbálózik. Jaj, csak ezt ne játszanék, belehalok. Anyu, te is voltál így? Mesélted egyszer, hogy egy fodrász akart udvarolni, aztán legyintettéi. Az egész ember mozog. Nem tökéletes? Ez a szám. Ez a zeT------------------- hol nem volt — szaI Hol volt, I dai halmokon innen, —----------------- a valkói erdőkön túl —, volt egy városka, mely várostelepülés, annak idején a gidaelletésről neveztetett el. És ebben a városkában, mivel lakói kedvelték a búzalisztből sütött kenyeret, a különböző péksütemény-féleségeket, működött egy államilag istápolt pékségi üzem, melynek termékeivel nem voltak elégedettek éppen az emberek. Ugyanis a keletien, ragacsos kenyérből lassan több került a baromfiólba, a hízóártány vályújába, mint a családok asztalára. Mindez pedig annyi morgolódást, átkozódást vont maga után, hogy azt még Cipó Marci is elviselhetetlennek tartotta, mivelhogy kerek esztendeje tanulta már a kenyérsütés mesterségét, és az ő háta mögött is el-elhangzottak a szakmát bíráló becsmérlések. Hosszas gyötrődések, önemésztések múltán Marci is úgy gondolta, hogy magyarázatot kér az idősebb szaktársaktól a gyatra termékükre vonatkozólag. De csak vállvonogatás és kézlegyintés volt a válasz, ami arra engedte következtetni, maguk a mesterek sem mesterei a szakmának. A jóakaratról meg nem is beszélve, hiszen minden egyes műszak a következő fohásszal kezdődött: csapjuk össze, utánunk az özönvíz! •:------------------r elkeserítette Marcit a | Nagyon | városban és a műhelyben tapasztalt PÜSPÖKI MIHÁL Y: Cipó Marci története végérvényesen dezertál a pályáról. így is cselekedett. Egyik goromba januári reggelen hóna alá illesztette a leglaposabbra szikkadt kenyeret és kilódult a piacra. — Nénémasszony! — szólított meg rövid téblábolás után egy sült tököt árusító valkói parasztasszonyt —, mondja csak, mi jó tud mondani erről a kenyérről? Az anyóka, aki ugyan még igen gangosán izegve-mozogva dicsérte- kínálta portékáját, kicsit ingerülten válaszolt az okvetlenkedő kérdésre. — Hajaj, kenyér és kenyér között nagy különbség lehet! — sipította. — Ámbár, ahogy elnézem a vakarának is alig nevezhető kenyeredet, csak azt tudom mondani néked, olyan átok-rossz kenyeret csak Túrós Julis küldött a nevemben, valami-' kor, a katonasort töltő vőlegényemnek, tiszta irigységből, hogy Kallan- tyús Bercit leüthesse a kezemről. egy jobb napohangulat. Már-már ott tartott, hogy búcsút mond a kenyérsütő szakmának, de aztán úgy döntött, a valamikori magyarokhoz hasonlóan, véres kard helyett egy kétnapos veknit hordoz körül a városban, s ha nem akad egy biztató szóra, akkor j | '■'0*7 IIUJ/O | Másodiknak | kát látott asz- ---------------------------szonyságot környékezett meg Mairci. A valaha „nacsasasszony” titulust viselő hölgy finomkodva tapogatta meg a szóban forgó pékség remeklését, majd így szólt: — Hát, kedveském, hogy úgy mondjam, szegény Kázmérom, isten nyugosztolja, sokszor emlegette volt, hogy roham előtt mindig parancsba adta a bakecoknak: „Fiúk! A komiszt a zubbony alá, a szívetek fölé, s a puskagolyónak fuccs!” Két sovány könnycseppet törült le diszkréten a szeme sarkából. — Édes istenkém, a férjemet rég eltemettem, de a komiszkenyér még mindig kísért! Harmadiknak egy dudaszárú csizmában billegő, valamikori módira emlékeztető, parasztgúnyás bácsit állított meg a rézgombos csárda előtt. — Kedves bátyám! — adta meg a módját Marci a tiszteletnek —, maga szerint kenyérnek nevözhető ez a kenyér? Akkurátosan fogott az öreg a vizsgálathoz. Sűrű tarkóvakarás, kucsmaigazítás közepette körültapogatta a kezeügyébe helyezett kenyeret, majd leguggolt és a jobb térdén kétfelé trancsírozta. — Drága jó fiam — szagolta meg a szappanossá ülepedett kenyér belsejét —, ilyet csak az anyakocák moslékjába tettem. Végtelenül lehangolták Marcit az egybevágó vélekedések. Bánatában már ott tartott, hogy bemegy a becsületsüllyesztő „Rézgombosba”, és hóttrészegre issza magát. Mert mit ér az olyan ipari tanulónak az élete, aki előre látja balsorsát? Szerencséjére egy vágtatva közeledő legényke akadt éppen az útjába, aki pedig Kartalon tanulta a szakmát. És mint történni szokott, őket is összehozta a közös szakma. A hirtelen támadt ismerkedés nyomán meghányták-vetették a mesterségük gondját-baját, aminek a vége az lett: az újdonsült cimbora azon nyomban meginvitálta Cipó Marcit, mondván, nézzen szét náluk, a kartali pékségben, mert az a legjobb bizonyíték, ha az emberfia két szemével látja- tapasztalja a dolgokat. —------------------------r Az autóbuszról | í gy is történt. | leszállva azon-----—---------------------- melegében be, tértek a nevezett sütőüzembe, ahol a mesterek, a segédek és a tanon- cok rövid nadrágra vetkőzve gyúr- ták-dagasztották a kenyértésztát a hatalmas teknőkben, miközben a leg-' rangosabbnak látszó mester — ezt a lengő szakálláról állapította meg Marci — valóságos mágusként támaszkodott a háromméteres nyelű sütőlapátra. A mesterek mestere tekintélyének magasságából hallgatta meg Cipó Marcinak keserveit, majd a következő szentenciát mondotta: — A jó kenyér titka: kidolgozni, megdagasztani a kenyértésztát, becsületesen! Ha gyengés a kenyérliszt minősége, akkor a munkát nem szabad tőle sajnálni. Aki ezt nem tudja, vagy ezt nem akarja megtanulni, az jobban teszi, ha elhagyja a szakmát, mert nincs gyalázatosabb dolog, mint szégyent hozni a mesterségünkre.-— --------j- áldólag elkaszált sütőI Ezzel | lapátjával Cipó Marci--------------- feje felett, ami egyben az t is jelentette: a kenyérsütés mágiájába beavatást nyert. Most rajta a sor, hogy vigye valamire a mesterségben.
