Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

1976. JANUAR 25., VASÁRNAP y(Mm> I * Átlépik a hangsebességet Egységesített kelmegyártás: többtermelés, jobb minőség I Rekonstrukció után a váci kötöttárugyárban A vád kötöttárugyár az ed­dig mintegy 211 millió forin­tos rekonstrukciós beruházá­sok megvalósulásával elérke­zett ahhoz, hogy a magasabb szintű termelési adottságokat csak kvalifikáltabb műszaki irányítással lehet hatékonyan kihasználni. Ennek egy módja van: a centralizálás, a kelme­gyártás összevonása. Még tavaly megkezdődött a folyamatos átszervezés, amely­től sokat várnak: a korszerű gyártásszerkezet kialakításá­val növelhető a termelés, jobb minőségű árut állíthatnak elő. Rögtönzött kerekasztal Csernák Károlyné főköny­velő — rögtönzött kerekasz- tal-beszélgetésünkre — meg­hívta L,eyer János fejlesztési főmérnököt és Peregi József termelési főmérnököt is. — Pergessük vissza az éve­ket ... — Javasolnám — kezdi a fejlesztési főmérnök —, hogy ne nyúljunk vissza a rekonst­rukció indulásáig, mivel erről éppen a Pest megyei Hírlap hasábjain alig pár hónapja beszámoltunk. Említettük azt is, hogy Vácott összesen 122,7 millió forintot használtunk fel a fejlesztési keretből. Most in­kább azzal kellene foglalkoz­ni, hogy mindezek hogyan je­lentkeztek a termelésben. Te­hát átadnám a szót Peregi fő­mérnöknek. — Csaknem kétszeresére nőtt a vállalat kibocsátóké­pessége, megkezdtük a felső- ruházati cikkek gyártását: pa­mut-poliészter alapanyagú al­só- és konfekció termékek, szintetikus szállal kevert in­terlock tréningruhák, jacquard kelme, és még sorolhatnám, hogy érzékeltessem a válasz­ték bővülését. Hadd mondjak két számot: 1971-ben 410 mil­lió forint volt az árbevéte­lünk, tavaly 770 millió forint­tal zártuk az évet. Egyenletes exportot — Hogy érvényesül az ex­portfejlesztés? — Őszintén szólva még sok a változtatnivaló — töri meg az átmeneti kis szünetet a fő­könyvelő. — Eddig az volt a gyakorlat — amit a tőkés partner diktált —, hogy a má­sodik fél évre időzítettük az exportszállítást. Az első ne­gyedévben az idén is hazai és szocialista piacra gyártunk. A vállalati érdek, a gazdasági egyensúly viszont a folyama­tos exporttermelést követeli. Véleményem szerint kifogás­talan minőségű árukínálattal el tudjuk érni — a HUNGA- RÓTEX közvetítésével —, hogy már az év elején is folytatha­tunk egyeztető tárgyalásokat, előrehozhatjuk megállapodá­sainkat A jelenlegi állapot pénzügyi gondokkal, eszköz- terhekkel jár. Természetesen a régi vevőinkkel állandósult, jó a kapcsolat. Bár tőkés ex­porttervünk erre az évre még csak kismértékben lekötött, de azért úgy érzem, az előirány­zott 10 százalékos, azaz 200 ezer dolláros exportnövekedés realizálható. Az idén 840 mil­lió forint árbevétellel szá­molunk, 10—15 százalékkal akarjuk növelni a nyereséget Milliárdos gyárak sorában — A rekonstrukció második félidőjében milyen továbblé­pésre számíthatnak? — fordu­lok ismét Leyer János főmér­nökhöz. — Az elkövetkező öt évben átlépjük a hangsebesség kü­szöbét, vagyis 300 millió fo­rinttal akarjuk emelni árbevé­telünket. Ezzel besorakozunk a milliárdos gyárak közé. To­vábbi 220 millió forint re­konstrukciós fejlesztést terve­zünk, zömmel Vácra koncent­rálódik: tovább bővül a kiké- szítpüzem, a legkorszerűbb gépesített technológiával ki­alakítjuk a központosított sza­bászatot. Utóbbival még ez év első felében elkészülünk. Az ötven körkötő­nek is meg vannak számlálva a percei... 300 forinttal itt töb­bet keresek ... Arra a kérdésemre, hogy a dolgozók hogyan fogadták a rekonstrukcióval járó változá­sokat, a gyár három vezető­je helyszínbejárást javasolt: mondják el a munkások, mi­lyen változást hozott a gyár életében az elmúlt öt év. Beleszoktak az újba Varga Lajos, a kötő-hurkoló üzemrész vezetője ízig-vérig műszaki ember, elragadtatás­sal beszélt a megújult gép­parkról: — A régi, évszázad elejéről itt maradt francia körhurkoló gépek csaknem felét leselej­teztük, a még hátralevő 50 gépnek is megvannak szám­lálva a percei. Helyükre is csehszlovák, szovjet és NDK gyártmányú körkötők, körhur- kolók, síkkötők kerülnek. Ki­tűnőek a nagy teljesítményű Jervy gépek: míg a régi konst­rukció egy fordulattal 4—8 sort kötött, addig ez 36 sort tud produkálni. Egy ember három gépet kezel. Az Inter­lock körkötő gép és a KARS síkkötő is könnyen irányítha­tó. A gépi rekonstrukció lé­nyegesen javított a munkakö­rülményeken. Nehezen ismer­ték fel az új gépek jó tulaj­donságait az idősebb dolgozók. A fiatalok viszont érdeklődés­sel fogadták a változást, gyor­san alkalmazkodtak. A csehszlovák körkötő gé­peknél egy magas, kontyos asszony dolgozik, nyújtózko­dás nélkül eléri az üres orsó­kat, gyorsan lecseréli. Szeme a másik két gépen. Pamó Sándorné kötőnő három hó­napja hogy átjött a régi gé­pek üzeméből. — Bár előbb tettem volna! Először még sírtam is, hogy idehoztak, idegenkedtem az újtól, féltem, nem tudom meg­tanulni a kezelését. Egy hét alatt belejöttem, egyszerű az irányításuk és kényelmes. A gőzvasaló géptől megszabadulva, azt hittem, álmodom ... Hogy én mit gyalogoltam a régi tíz gépem mellett! Itt a hárommal jobb a teljesítmé­nyem, havonként 500 forinttal többet keresek. Nem mennék vissza semmi kincsért! Még van tennivaló A kikészítőüzemben hasonló a kép: akiket a vasalógépek­ről az új NSZK-beli és olasz hörögzitőhöz helyeztek át, meg nem válnának az auto­matikus berendezéstől. Az an­gol Bates hőnyomó gépet — amelyen matricáról hordják fel a finom, vékony anyagra a szép mintákat — fiatalasszony irányítja. Egyedül. Könczöl Jánosné három hete került új munkahelyére: — Az első napokban azt hit­tem álmodom: tiszta, száraz levegőjű teremben, halkan zümmögő gépen mintázom az anyagokat. 480 kilónyi kelmét mozgatok meg, igaz, hogy négyszer, de ez semmiség, ah­hoz a háromezer kilóhoz ké­pest, amit nyolc órán át a gőzben állva a vasalógép mel­lett naponta emelgettem. Mintha összebeszéltek volna az új gépek mellé beosztott munkások: megegyezik a vé­leményük, hogy a rekonstruk­ció, a technikai változás új életet hozott a gyárba. Ez még nem minden! Az iparágon belüli átlagbérszín­vonal jóval magasabb a váci kötöttárugyár 23 546 forintos munkásátlagbérénél. Amíg a keresetek alacsonyak, elége­dettségről nemigen beszélhe­tünk. A jövőben is a vállalati gazdálkodástól függ a dolgo­zók bérszínvonalának emelé­se, tehát vezetőnek, munkás­nak egyaránt érdeke, hogy maximálisan éljen a fejlesztés adta lehetőségekkel. Horváth Anita Új típusú sebességváltó és terepjáró gépkocsi Kialakult a Csepel Autógyár termékszerkezete Néhány évvel ezelőtt még a vállalat jövője, a termékszer­kezet körüli bizonytalanság rontotta a Csepel Autógyár dolgozóinak hangulatát. Ez a légikör — mint ismeretes — ma máf a múlté. Az üzem­óriás sikeresen teljesítette az időközben kapott új fel­adatait. Tavaly a tervezett 10150 autóbuszalváz helyett százzal többet szállítottak az Ikarusnak, másik fő termé­kükből, a szervokormányból pedig 19 272-t készítettek. A IV. ötéves tervüket csaknem 1,6 milliárd fo­rint értékkel túlteljesítet­ték. A múlt évvel lezárult a termékszerkezet átalakításá­nak első szakasza, most a végleges profil kialakítása a cél. Az idén 11 ezer autóbusz­padlóváz és 22 ezer szervo­kormány készül egyebek mel­lett a gyárban. Tovább erő­sítette a dolgozók biztonság- érzetét a Szovjétunióval kö­tött egyezmény, amelynek értelmében az idén megkez­dik a hidromechanikus se­bességváltó 36 alkatrészének gyártását. A kooperációs szerződés 1990-ig szól. Ugyancsak az idén kezdik meg a svéd Volvo céggel kö­zösen a C 202 típusjelű, négy kerék meghajtású terepjáró gépkocsik gyár­tását. A nyitott és csukott válto­zatban tervezett járműve­ket 82 lóerős Volvo-motor hajtja majd. A nyitott típus 900 kilogramm terhet képes szállítani, míg a zárt ka- rosszériájú autóban a veze­tővel együtt hat személy fog­lalhat helyet. Az idei, úgy­nevezett nullszériában 80 darab készül. A tíz évre szóló szerző­désben a gyártott terepjá­rók értékesítését a svéd cég vállalta. A termelés növelése érde­kében jelentős beruházáso­kat valósít meg a Csepel Autógyár. Tervezik, hogy az autóbusz-padlóvázkereteket Szigetszentmiklóson gyártják majd, két 5000 és 3400 négy­zetméter alapterületű csar­nokban. A hidromechanikus Életét másokért áldozta Mosolygó Antal emlékére A 85 éve született Mosolygó Antalt a for­radalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeként tartja számon a tör­ténetírás, s méltán. Nem könyvek nevelték és tették forradalmárrá, hanem az, amit lá­tott, tapasztalt, s amire a vándorló demok­ratikus érzésű mesterlegények tanították. Öpályi községben, 1891. január 25-én szü­letett, agrárproletár családból. Előbb a kár­pitos mesterséget, majd a nyerges és kocsi- fényezo szakmát tanulta ki. Falujában nem tudta megkeresni a megélhetésre valót, ezért elindult a városba — mint a mesebeli sze­génylegények — szerencsét próbálni. Bejárta az országot, megismerte a munkásság sor­sát, életét. A nélkülözés és a fényezők ólom- mérgezéses szakmai betegsége fiatalon meg­rongálta szervezetét. Betegsége mind dé­lebbre űzte, a napfényt, az egészséget ke­reste, másrészt szakmai tudását is tökéle­tesíteni akarta. Így jutott el vándormunkás­ként Fiúméba. A nyüzsgő kikötőváros Tor­pedó. és Hajógyárában hosszabb ideig dol­gozott. B udapestre 1912-ben került. A Váci úti repülőgépgyárban kapott állást. Bekap­csolódott a szakszervezeti. munkába és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1913- ban a pártvezetőség a Zsil-völgyi bányavi­dékre küldte, hogy szervezzen a bányamun­kások között, vonja be őket a szakszerve­zeti mozgalomba. Noha a kormány tiltotta a bányászszervezkedést, Mosolygó Antal élet­elve: egyetlen nap se múljék el forradalmi agitáció nélkül — eredményt hozott és né­hány hónap alatt mintegy 28 ezer bányász vált szervezett munkássá. A kiváló agitá­tort a csendőrség előbb a bányák területé­ről, majd a megyéből is kitiltotta. Ezt követően visszatért Budapestre. A Ga­lilei Körben összegyűlt haladó, antimilita- rista csoportban ismerte meg Szabó Ervint. M osolygó Antalnak nagy szerep jutott az 1917. november 7-i, MÉMOSZ-ban ren­dezett bizalmigyűlésen, ahol az októberi forradalom győzelmét hirdető tüntetéseket szervezték. Feladatot vállalt az 1918. januári általános sztrájkban. Szervezője és vezetője volt az 1917 végi és 1918 eleji munkásta­nácsokat követelő mozgalmaknak. 1918. má­jusában — mint korábban már többször is — ismét letartóztatták. A gyűjtőfogházból a győztes őszirózsás forradalom szabadította ki. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának ala­pító tagja lett és beválasztották az első Központi Bizottságba. 1919. februárjában több kommunista vezetővel együtt ismét el­fogták, bebörtönözték. A Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásakor szabadult. Tagja volt a budapesti központi forradalmi munkás- és katonatanácsnak. A proletárhatalom vé­delmében az utolsó napig a magyar Vörös Hadsereg zászlóalj politikai megbízottja­ként harcolt. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után a fahérterroristák börtö­neiben raboskodott. A Szovjetunió fogoly­csere útján, szabadította ki 1921-ben. S zanatóriumba küldték gyógyulni, pi­henni Moszkvából, de nem bírta soká a tétlenséget, visszatért a fővárosba, hogy részt vegyen a magyar klub megalapí­tásában és munkájában. Tagja lett az SZK(b)P-nek. 1927. március 7-i haláláról a szülőknek, élettársa, Adler Gizella küldött értesítést Ópályiba. Levelét így fejezte be: Ne gondolják, hogy elhagyatva halt meg itt, idegenben... temetésén százak és százak sírtak... nagyon szerették, nagyon becsülték és sajnálták__mert egész életét másokért áldozta, hogy felszabadítsa a szenvedőket. Dr. Sárdi Lászlóné sebességváltók alkatrészeit a gyárhoz csatolt soroksári és egri üzemükben fogják ké­szíteni. Űj termékük lesz az F-licence alapján gyártott sebességváltó. A gyárban az idén már 7,8 milliárd forint ér­tékű terméket állítanak elő, amelyből az exportjuk 961 millióba pótalkatrészek gyár­tása pedig 950 millió forin­tot képvisel. A következő években megvalósuló fej­lesztésekkel az V. ötéves tervelőirányzatuk 42,8 mil­liárd forintra emelkedik, amely 52 százalékkal maga­sabb az előző tervidőszakénál. Szilárd út a gát tetején A Szentendrei-sziget nagy­dunai oldalán vannak a fővá, rosi vízmű kútjai. Nem tett jót télen a felázott gátkoronának, ha gépkocsikkal dagasztották. E gondot oldja meg a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság és a Fővárosi Vízművek közös beruházásával épülő szilárd útburkolat. 1972-ben kezdődött él a mun­ka. Az igazgatóság elvégezteti a földmunkákat, a vízmű pe­dig megépítteti a szilárd bur­kolatot. A tervek szerint az idén fejezik be a surány— pokolcsárdai szakasz építését. A horányi üdülőnél ugyan­csak út épül a töltésen^ a komptól az üdülőig. A községi tanács és a Kö- zépdunavölgyi Vízmű Igaziga­tóság közös beruházással épí- .: az érdi gátőrtelephez veze­tő utat. Az útépítési költség várhatóan 1,8 millió forint. A tagkönyvcsere —politikai munka AZ MSZMP XI. kong­resszusának döntése alap­ján kezdődött a pártalap- szervezetekben a párttag­sági könyvek cseréjének széles körű politikai, szer­vezeti előkészítése. A most folyó évi beszámoló tag­gyűléseknek — ahol önál­ló napirendi pontként is­mertetik a Központi Bizott­ságnak a tagkönyvcserévei kapcsolatos levelét, s a végrehajtásra vonatkozó alapszervezeti intézkedési terveket — fontos szere­pük van a politikai előké­szítésben. Tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét a tag­könyvcsere. A taggyűlés e napirendi pontjának meg­tárgyalását valójában ak­kor tekinthetjük eredmé­nyesnek, ha mindenki szá­mára világossá válik, hogy a párttagsági könyvek cse­réje nem adminisztratív, hanem politikai feladat. Olyan akció, amelynek cél­ja egyfelől, hogy fokozzuk a párttagok általános tár­sadalmi aktivitását, másfe­lől pedig, hogy növeljük a párttagsággal járó szemé­lyes követelményeket. En­nek megfelelően a tagsági könyvek cseréje, bár ter­mészetesen adminisztratív tevékenységgel is párosul, elsődlegesen politikai tar­talmú eseménye a párt éle­tének. A XI. KONGRESSZUS határozatai mind a párttag­ságban, mind a párton kí­vüli dolgozó tömegek köré­ben kedvező fogadtatásra találtak. Egyértelműen el­mondhatjuk, hogy a párt politikáját a közvélemény jónak ítéli. A párt elhatá­rozásai egyeznek népünk érdekeivel és törekvéseivel. Ezért kap általános támo­gatást a gyakorlat által iga­zolt és a kongresszuson megerősített politikai fő vonal, amelynek sikeres folytatása további nagy fel­adatot, munkát jelent. Az emberek a politikát naponta minősítik a gya­korlati végrehajtás alapján. Éppen ezért, hogy tovább­ra is jó minősítést, megfe­lelő támogatást kapjon, el­engedhetetlen, hogy a meg­valósításban a párttagok példamutatóan élen járja­nak; az egész párttagság mind magasabb fokon akti­vizálódjon. A tagkönyvcse­re jó politikai előkészítése és lebonyolítása azt jelen­ti, hogy a párt minden tag­jának mind tudatosabban személyes ügyévé válik a politikai végrehajtásban való felelős, tevékeny rész­vétel. Ezért már a mostani taggyűléseken arra kell a fő figyelmet fordítani, hogy a tagkönyvcserét ebben a szellemben készítsék elő és folytassák le. A TAGGYŰLÉSEK után az alapszervezetekben meg­alakulnak a vezetőség tag­jaiból a beszélgető bizott­ságok, s márciustól folya­matosan hozzálátnak a párttagokkal való egyéni beszélgetéshez. A beszélgetések a közös feladatról folyjanak, arról, hogyan teljesítsük kötele­zettségeinket, milyen mó­don éljünk jogainkkal, s mit kell tennünk azért, hogy munkánk színvonala­sabbá váljék, hiányosságai megszűnjenek. Ennek fel­tétele természetesen, hogy a beszélgetéseket nyílt, elvtársi légkör jellemezze. Hiszen céljuk nem valami­féle tagfelülvizsgálat, nem is elsősorban a hibák kere­sése, kutatgatása és figyel­meztetések osztogatása, ha­nem mozgósítás a párt előtt álló feladatok jobb végre­hajtására, az időszerű te­endők megoldására. AZ EGYES PARTTA­GOK irányában kialakított követelményrendszerben első helyen a párt poli­tikájának ismerete, vál­lalása és terjesztése, vé­delme és megvalósítása áll. Ez az alapvető, ezzel kell összhangban lennie a munkában tanúsított ma­gatartásnak, és a magán­életnek is. Nagyon körülte­kintően és differenciáltan kell számonkémi a köve­telményeket, óvakodva a szélsőségtől, ügyelve, hogy semmilyen túlzás ne kap­hasson helyet a párttagok megítélésében. Nem szabad sajnálni az időt, az energiát a beszél­getéséktől, hiszen akkor lesznek igazán eredménye­sek, ha körültekintően, egyé­nekre szabva tervezik meg azokat. Akik a beszélgeté­seket vezetik, felelősségtel­jes munkát végeznek, de nem tarthatják magukat különb párttagnak annál, akivel beszélgetnek. Min-* den esetben egyenjogú párttagok között folyik a véleménycsere. Csak így várhatjuk el, hogy a párt­tagok érdemiben elmond­ják, hogyan ítélik meg sa­ját maguk és alapszerveze­tük munkáját. Mindebből következik, hogy a beszélgetésekre minden párttagnak készül­nie kell, de nem kevésbé készülnie szükséges a veze­tőségnek is. NEM ÖNCÉL tehát a tagkönyvcsere, hanem noli- tikai eszköz a pártalapszer- vezetek számára a XI. kong­resszus által megjelölt fel­adatok sikeres megvalósí­tásához működési területü­kön. Eredményes lebonyolí­tása minden bizonnyaJ újabb lendületet visz a pártszervezetek munkájá­ba, s ennek alapján a párt egésze is még sikeresebben felel meg a fejlett szocia­lista társadalom építése so­rán fellépő követelmények­nek. Dr. Szabó Imre, az MSZMP Központi Bizottságának alosz tályvezető je á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents