Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
Heti háromszáz hektó A hideg téli napokon kelendő a háztartási tüzelőolaj: Vil- lingsdorfer Dezső a Teleki utcai kút kezelője hetenként 300 hektoliter olajat mér ki a környékben lakó olajkályha-tuiaj. (ionosoknak. Kiss András felvétele T JL /\ PESTMEfrYEI Hl R LA XX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1976. JANUÄR 24., SZOMBAT Túl a 200 millión Bővülő telep, nagyobb tér Új, keresett termékek eles Decemberben kezdték meg a TRAKIS helyi telepén a fűrészlap- hegesztő-késztllék gyártását. Hetenként 200 ilyen berendezés készül, elsősorban hazai megrendelésre. Rácz Zoltántól, a TRAK IS helyi telepének vezetőjétől eddigi eredményeikről, s idei terveikről kártünk tájékoztatást. « — Jelenleg tárgyalunk telepünk fejlesztéséről — mondotta. — Az elmúlt év egyébként nem volt könnyű. Ennek elleniére szövetkezetünk dolgozói szorgalmas munkával sikeresen fejezték be az 1975-ös esztendőt. Ez volt különben az első olyan időszak, amikor termelési és értékesítési teljesítményünk meghaladta a 200 millió forintot. — Nagykőrösi telepünk a múlt évben is sokat fejlődött. Csaliienn egymillió farín költséggel bevezettük a gázfű test, s új, korszerű festő- és impregnáló-üzemcsarnokot építettünk, mintegy 5 millió forintért. — Üj termékek gyártását is megkezdtük, így például már íűrészlapfoTtrasztó gépeket ér aiz eddiginél nagyabb haté konyságú akkumulátortöltő készülékeket is gyártunk. Rövidesen megkezdjük a hordozható hegesztőgépeit sorozatgyártását is. Nagy tételekben készítjük az ipari röntgenkészülékek alkatrészeit, melyeket a budapesti telepen szerelnek össze. — A hazai megrendeléseken kívül exportra is dolgozunk. Idén a tőkés országokba irányuló exportot megkétszerezzük. A már megkötött szállítási szerződések kellő biztosítékot nyújtanak erre. —- Az új ötéves terv időszakára vonatkozó további térveinket most állítjuk össze. Miután transzformátoraink iránti keresletnek a jelenlegi körülmények között csak 80 százalékát tudjuk kielégíteni, üzemünk további fejlesztésére készülünk. Dolgozóink munka- körülményeinek javítására egy, a Kossuth Lajos utcára Kiss András felvétele néző, többszintes szociális épületet emelünk. Ehhez azonban telekre van szükségünk, megvásárlásához a tanács segítségére számítunk ... — Nagykőrösi telepünkön a dolgozók száma a múlt évben ötvennel emelkedett, jelenleg 330 dolgozót foglalkoztatunk. Terveinket túlteljesítettük, így bizakodva tekintünk az éves közgyűlés elé ... Ki tud többet a Szovjetunióról Vetélkedő diákok Országszerte sok ezer közép- iskolás diák vette örömmel a hírt ■ az Oktatási Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vál-, ialat és a Szovjetunió című folyóirat az idei tanévre is meghirdette a már szép hagyományokkal rendelkező „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedőt. A vetélkedősorozat, melynek célja a magyar-szovjet barátság erősítése, a Szovjetunió és a szovjet emberek életének megismertetése, négy fordulóiban rendezik meg. Először az iskolai vetélkedőkre kerül sor. s az ott legjobbnak bizonyult csapatok a megyei versenyen mérik ösz- sze tudásukat. Ezt a • területi, majd pedig az országos döntő követi. A napokban Nagykőrösön is megtartották a vetélkedősoro- zat első fordulóját a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben. A több száz leendő élelmiszeripari szakembert oktató korszerű intézmény zsibongójában összesen tizennégy, az iskola diákjaiból álló csapat versenyzett a továbbjutásért, és természetesen a szép jutalmakért. A különféle témákból előre gondosan összeállított kérdésekre a Szovjetunió című folyóiratban megjelent cikkek alapján kellett a versenyzőknek válaszolniuk. Az öttagú zsűri és a jelenlevő érdeklődők egyhangú véleménye: a ’ diákok alaposan, jól ismerik a hatalmas, baráti ország életét, gazdasági, szellemi értékeit, sikereit. Minthogy a kérdések zömére szinte valamennyi csámpát helyesen, pontosan válaszolt, szoros volt a verseny. Ezt bizonyítja a csaknem három óra hosszat tartó vetélkedő végeredménye is. Az összesített eredmény ' alapján végül a Besze Borbála (II. B), Lanter Pirosloa (III. B), Magyari Zsuzsa (III. A) és Besze Mária (III. A) alkotta csapat szerezte meg az első helyet, valamint a jogot a megyei versenyen való részvételre. Széles körű tájékozottságuk, dicséretes igyekezetük alapján bizton remélhetjük: méltóképpen képviselik majd Nagykőröst a verseny további fordulóin. Szolnok vára és Nagykörös (1.) Gyakran kérték a bég segítségét SZOLNOK VAROSA az elmúlt évben ünnepségekkel, rendezvényekkel, emlékmű- avatással emlékezett meg a 900 éves fennállásáról. Fejlődés, visszaesés, elnéptelenedés, újjáépülés jellemzi ezt a hosszú időt. Voltak olyan évtizedek, amikor egyetlen emberi hajlék sem létezett Szolnok és Nagykőrös között, pedig 35 kilométerre fekszenek egymástól. Ennek ellenére már elődeink is kapcsolatot tartottak fönn a szolnokiakkal. Az írott források azonban elsősorban nem a köznép, hanem a közhatóság kapcsolatáról beszélnek. Főiként a szolnoki várban tartózkodó katonai szervekkel disputának a XVII. és a XVIII. század első évtizedeiben, később pedig a só és az épületfa-ellátás kapcsolja egymáshoz a.két várost. Szolnok a XVII. és a XVIII. században folyami kikötő, tiszai átkelőhely, erős vár, piac és vásárhe'y volt. A városon átvezető Buda és Nagyvárad közötti főútvonal alaposan megnövelte forgalmát. A Duna—Tisza közén fekvő városok életére Buda, Szeged, Szolnok vára nagy hatást gyakorolt. Szolnok esett városunkhoz legközelebb, ennek ellenére az őrség ellátása nem tartozott feladatkörébe. Önellátásra szorított katonája a lakosságnak könnyen kárt okozott, melyre bőségesen maradtak is adatok. Akár török, akár császári akár kuruc katonaság tartózkodott a szolnoki várban, elődeink a parancsnokokkal nem ellenkeztek, sőt, ajándékok árán igyekeztek a jóindulatukat megnyerni... A török hódoltság idején 3 várban a szolnoki szandzsák vezetője, a szandzsák bgg tartózkodott. Lovasok, gyalogosok és tüzérek voltak a vár őrei. VAROSUNKBAN nemcsak a szolnoki katonák, azok tisztjei, de maga a bég is többször megfordult. Közbenjárását gyakran igénybe vették. Különösen nagy veszedelem idején járt ez a segítség haszonnal. Bárányt, birkát, rókabőrt, a nagykőrösi asszonyok sütötte kalácsot, cipót, gyümölcsöt küldtek neki. Gyakran olvasható egykori feljegyzésekben, hogy a szolnoki töröknek almát, körtét, szilvát, diót, mogyorót vittek, aki emellett egy-két tallért is szívesen elfogadott. Városunk Lajos-pusztát is bérelte akkor, sok más pusztával együtt. Minden pusztára két gazda tartott számot, egy török és egy magyar. Lajos- puszta bére török részre 125 ezüsttallér volt. Ezt az összeget 1648—1682-ig Szolnokra kellett vinni, és a vajdának befizetni. A bérösszeg ugyancsak 120 tallér volt, de a vajda 5 tallér ajándékot kért, így 125 tallért fizettek, két részletben, Szent György és Szent Dömötör napján. Az 1670-es években már egy nyugta kiállítási díja egy tallér, a vajda szolgáinak az ajándéka szintén egy-egy tallér volt, s egy ürü. két gyöngyházas kés, egy tábla szappan dukált a bérleti díj mellé. Lajos-puszta közel esett a városhoz, ; s ott már akkor is nagy területeket szántottak őseink. Nem csoda, hogy az ajándékokban mutatkozó többletet is jó szívvel fizették. Ha vt^ami kellemetlen embertől akart a város szabadulni, a szolnoki béghez fordult, Sok garázda, parázna, tolvaj, gyilkos került a városba, kiken idejében túladtak amíg nagyobb bajt nem okoztak. Ajándék fejében még ítélet- végrehajtót is küldtek Kőrösre, aki a gonosztevőket felakasztotta. IIABORŰ IDEJÉN a jövőmenő hadak élelmezése bizony soli gondot okozott. Főleg a török szolgálatban levő tatároktól kellett félni. Nem katonai tetteikről, inkább zsákmányolásukról, rablásaikról ismerték őket. Elődeink félelme érthető, hiszen vagyonuk nagy része lábon járt. A szarvasmarhát pedig, ha csak tehették, a tatárok elhajtották. A török parancsnokoknak is kellemetlen volt ez, mert alattvalóiknak sem akarták kárát, s a tatároktól sqm vehették vissza a marhát'ellenszolgáltatás nélkül. Inkább a török megfizette a váltságösz- szeget és marhák gazdáitól utólag beszedette. A tatárok 1658 és 1663 között többször átvonultak a -környéken. Ilyenkor a város vezetői a szolnoki béghez mentek és könyörögtek, hogy ne Nagykőrös közelébe jelölje ki a tatárok táborát. Ajándékot is vittek: 1660-ban 23 és fél tallért. A bég ki is eszközölte, hogy Pest alatt jelöljék ki a tatárok pihenőhelyét. Megesett, 1663- ban, hogy a bég Szolnokról katonaságot küldött a város őrizetére, míg a tatárok elvonultak. Nagyvárad ostromakor (1660) Szolnokról a táborba szállítandó árpa fuvarozásához kirendelt szekereink ügyében is segítséget nyújtott. A Tiszán felfelé vontatott élelemszállító hajókhoz pedig Csongrádtól városunknak kellett igát adni, de helvette pénzt is elfogadott a török.., Szolnokon 1679 májusában még a bég konyhájára sem tudtak fát szerezni, ezért a három város bíráihoz fordultak kéréssel, hogy egy-egy szekér fát küldjenek. Szinte bizonyos, hogy a körösi főbíró küldött is ... A VÉGVARAK katonái is lejöttek Kőrösre szerencsét próbálni. Így történt 1643-ban is, amikor füleki katonák érkeztek. A városházán elkaptak egy szolnoki törököt és meg akarták ölni. A város vezetőinek könyörgésére álltak el szándékuktól, de nem ingyen. Kis Mihály katonának egy pár csizmát kellett venni kettő és fél talléron, a török nyergét pedig meg kellett váltani 12 tallér és 80 dénárért. A próféta a muzulmánoknak ugyan megtiltotta, hogy részegítő italokat fogyasszanak, de Nagykőrösön még a szolnoki bég, Muharin pasa is ivott bort, hát még az egyszerű török katonák. Az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György követeinek kíséretében jártak itt 1632-ben, és 20 tallér ára bort ittak meg a város költségére... A szolnoki híd javítása miatt is jött Szolnokról üzenet, hogy menjenek munkások az építéshez. A hidat a jövő-menő hadi nép, a szekerek és ágyúk kerekei megrongálták, így 1661-ben újjáépítették. A nagykőrösi faragók hetekig dolgoztak rajta. Került olyan alkalom is, hogy a város emberei megszorultak pénz dolgában és a szolnoki töröktől kértek kölcsönt. Iskolamestert hoztak például 1668-ban, ám elfogyott a pénzük, ezért Szolnokon egy Ozmán nevű töröktől kértek kölcsön 1 tallér és 80 dénárt, amit becsülettel vissza is fizettek. Amikor a török uralomnak vége szakadt. 16 évig tartó háborúskodással. Nagykőrös és Szolnok közötti kancsolat fennmaradt, bár megváltozott. Dr. Balanyi Béla (Folytatjuk) Kapa László K. A. SPORT A konzervgyári kosarasnők a városi KISZ-es bajnokság élén A városi KISZ-es női kosárlabda-bajnokság második fordulójára hét végén a gimnáziumi labdajátékteremben került sor. Konzervgyár—Városi tanács 71:10 (40:6). A képzettebb konzervgyá- riak sóikkal jobbak voltak a lelkes tanácsiaknál. Legjobb dobók: Szigetváriné (28), Komáromi (16), Molnárné (10), ' illetve Kiss és Tóthné (4—4). TRAKIS—ÁFÉSZ 52:17 (23:8). A szövetkezetiek győzelmüket főleg egyik játékosuk rendkívüli . eredményességének köszönhetik. Ld.: Matuskáné (38), Patayné (8), ill. Veszprémi (12). DÉMASZ—Gimnázium 30:24 (16:18). Ld.: Medgyesi (22), ill. Balázs (10), Rózsás (8). Áz áramszolgáltatósok megérdemelten fordították meg a II félidőben az eredményt. A tabella jelenlegi állása: 1. Konzervgyár 2. TRAKIS 3. DÉMÁSZ 4. ÁFÉSZ 5. Gimnázium* 6. Városi tanács* 7. Pedagógusok * = büntetőpont 2 2 — 134- 21 4 2 2 — 51- 17 4 2 2 — 32- 24 4 2—2 28-112 2 2 — 2 24- 32 1 2 — 2 10-76 1-------0- 0 — ■l evonás. PÄLYAÜGYBEN SZÓLUNK Az Nk. Kinizsi labdarúgói minden kétkapus előkészületi mérkőzésüket vidéken játsz- szák a bajnoki rajtig, mert ebben az időszakban nincs megfelelő talajú labdarúgó- ! pálya. A 27 ezer lakosú Nagykőrös 608 éve város, a szervezett magyar labdarúgás ebben az évben 75 esztendős. Időszerű lenne több és jó talajú labdarúgó-játékteret kialakítani a városton. 1975- ben nagyon fellendült városunkban a tömegsport-tevékenység, egyre nagyobb igény van a testedzésre, sportolásra. Az aktív, versenyszerűen sportolók és csapatok száma is növekedett. Jó lenne ha helyük is lenne a sportolni szándékozóknak. „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell” — a népszerű sportszignál szerint, de nemcsak a televízió előtt a szobában, hanem nagyobb teremben és a friss levegőn is. Életünk, a nagykőrösi emberek életkorának meghosszabbítása érdekében is. SZOMBATI SPORTMŰSOR Kosárlabda Gimnáziumi labdajáték- terem, 15 óra: Gimnázium— Konzervgyár női, 16: Városi tanács—Irodagéptechnika férfi, 17: 21-es Volán—DÉMÁSZ férfi, 18: Ifjú Gárda—Gimnázium B férfi, 19: Gimnázium A—TRAKIS férfi városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Sízés Kőszeg: a XI. téli úttörőolimpia országos döntője. S. Z. Mit látunk ma a moziban? A dervis és a halál. A hatalom béklyóiban. Jugoszláv történelmi film. Előadás kezdete: 5 és 7 órakor. Éjszakai előadás Sötét Torino. Előadás kezdete: 21 órakor. tért eltávolítani. Természetesen nagyszerű dolog, hogy az építők ugrásra készen várták, hol kell segíteni, mit kell javítani, s hogy az ablakokból a strand öreg fái is látszanak, nem csupán az utcára hordott szemét... A saját lakás persze, akkor is nagy öröm, ha csak néhány heti többletmunkával válik használhatóvá. Érd emes-e szidni a saját hibáikat valóban villámgyorsan eltüntető építőket? Jogosan tűnődhetünk-e azon, látva az otthonossá varázsolt szobákat, hogy kit terhelnek a többletköltségek? Kétségbe vonható-e a műszaki átvevők és a lakásokat beköltözésre alkalmasnak ítélők alapossága, amikor sokan cserélnének örömmel a bosszankodó, egyébként boldog tulajdo- nosokloal. ügy véljük, igen... Farkas Péter A szürke műanyag pad- lón sötét színű foltok emlékeztetnek az építők munka közben eldobott csikkéire. Valószínűleg még sok-sok évig, hiszen sem nagytakarításkor, sem a lefolyócsatornák dugulása miatti árvizeknél nem tűntek el... A Ceglédi úton december 29-én átadott új otthonok lakóinak örömét persze nem lehet elrontani. Az albérletekből, a régi lakásokból ideköltöző emberek érthetően persze, semmiségnek vették a törött csempéket, az ottmaradt szemetet, a hiányzó csapot. Tulajdonképpen minden baj semmiség, a saját, senkitől sem zavart otthon békéjében. Még akkor is, ha gázóra nélkül ugyan, de legalább egy konvektorral lehet fűteni. Még akkor is, ha az egyik lépcsőházban hat napig nem volt villany, és ha a lefolyókból csak többszöri próbálkozással lehetett az odakerült malKényelmes otthonok — töhhletankával
