Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

Másnapos városkép Szódabikarbóna és látlelet Ilyenkor, az új év első nap­jaiban az újságok hagyomá­nyosan megemlékeznek arról, hogyan is „vészelte át” az év­búcsúztatót, éviköszöTitőt orszá­gunk lakossága. Ezt tettük mi is, amikor január 2-án, délelőtt telefonon érdeklőd­tünk azokon a helyszíneken, amelyek dolgozói az óév utol­só óráit, az új év első negyed­napját is munkával töltötték. Akik szolgálatban voltak Kezdjük tehát azzal a szín­hellyel, amelyről nyugodtan elmondhatjuk, a legnagyobb forgalommal dicsekedhetett a január elsejére virradó éjje­len: a Gödöllő Étteremmel. Bárd István üzletvezető-he­lyettes: — Az éjszakát száz­húszon töltötték éttermünk­ben, méghozzá ragyogó han­gulatban, rendbontás nélküi. Az egyik vendég olyan jó! érezte magát, hogy hajnal fe­lé a panaszkönyvet kérte, di­csérő sorokat jegyzett be. A mulatság hajnali ötig tartott. Elekor zártuk be az üzletet. Az étterem és a bisztró éjjeli for­galma valamivel több mint 50 ezer forint volt. Szilveszter éjjelén folyama­tosan közlekedtek Gödöllő és a főváros között a HÉV-sze- rel vényei. Varga László, a HÉV .palo­takerti szakaszfőnökségének. forgalmi szolgálatvezetője: — Késés, torlódás és fenn­akadás nélkül közlekedtek egész éjjel a szerelvényeit. — Éjfélkor koccintottak-e? — Szolgálatban? Ugyan ké­rem. Reggel hatkor, amikor átadtam az ügyeletet, akkor pótoltuk be az újévi köszön­tést. 56 centis jövevény Szilveszter éjjelén szolgála­tot teljesítettek a járási és vá­rosi rendőrkapitányság köz- rendvédelmi alosztályának va­lamint a közlekedésrendészeti csoportjának beosztottai épp­úgy, mint a tűzoltóparancsnok­ság munkatársai. Mindkét helyről azt a hírt kaptuk, rend­bontás-, tűzeset nélkül múlt el az ünnep két napja, őrizetbe vétel, előállítás nem volt, csen­desen vigadtak tehát a járás­ban. Különösebb, említésre méltó esemény nélkül teltek az új év első órái, a gödöllői kórház­ban is. Dr. Bodó Ákos el­mondta, hogy az új év első új­szülöttje, a kis Puskás Tiva­dar Kristóf nyolc óra egy perckor látta meg a napvilá­got. Testsúlya: három kiló harmincöt deka. A kisfiú öt­venhat centiméterrel született. Édesanyja nyolc óra előtt né­hány perccel érkezett a kór­házba, s a kisgyerek pár perc alatt, komplikáció nélkül meg­született A gödöllői SZTK-rendelő- ben dr. Vámos János tartott ügyeletét. — December 31-én déli ti­zenkét órától másodikam reg­gel hétig voltam szolgálatban. Másfél nap alatt összesen harmincöt esetben kértek tő­lem segítséget. Viszonylag nyugalomban telteik az órák. A szilveszteri páciensek főként kisgyerekek, lázas csecsemők voltak. Egyetlen — „rázós” — eset volt, amikor egy ittas férfit hoztak be. Verekedésbe keveredett. Bekötöztük őt és látleletet adtunk a kezébe. ...és a patika Másoddkán délelőtt dr. Tüs­ke Gyula volt a gödöllői SZTK-rendelő ügyeletes orvo­sa. — Járvány nincs, inkább I csak amolyan „szilveszteri be- I tegségekkel” fordulnak hoz- I zám. A másodikai rendelés sztárja: a gyomorrontás és a másnaposság voltak. Ezekben az esetekben diétát rendelünk a „betegnek”, vagy ha szükség van rá, csillapítókat. Eseménytelenül telték teg­nap a nyitás utáni első óráik Gödöllőn, a Dózsa György úti gyógyszertárban is. Károlyi János, a gyógyszertár vezető­je: — A patika szinte kong az ürességtől. Az előrelátó gödöl­lőiek az ásványvizet és a szó- dabikarbór-ít még az óév utol­só napján beszerezték... Berkó Pál A Gödöllő név eredete (1.) Fiadzó kőszáli Gödöllő várossá alakulásának, tizedik évfordulóját kö­szönjük ezekben a napokban. Ezért is közlünk most olyan ta­nulmányt lapunkban, amely a város nevének történetével, s a„ alakváltozásaival foglalkozik. A kétrészes írás kiegészí­tője a járási települések névtörténetét kutató sorozatnak. Gid-álló, göd-öllő, ged-olló — így szokták a történészek a Gödöllő helységnevet ta­golni, de olyan is akad, aki a gede-ellő alakban bizonyos. Az így összetett név előtag­ja kecske, bárány és egy lo­vag nevével egyezik. Egy monda szerint a város Ge­deon nevű föidesúrtól kapta 9 nevét, aki szívesen vadá­szott: „Gede lő”. Vita tárgya az összetettnek tartott szó utótagja; az -ellő utótagot a fiadzással hozták kapcsolatba, az -álló utótag esetében pe­dig a sok kecskétől tarkálló tenyészhelyre . gondolnak. Az -olló utótag formájána"k vi­szonylatában az elő és utó­tag egyaránt bárányt, kis gi- dát jelentene. Más kutató szerint a város neve egy ré­gi nép, a gyád nép nevével van összefüggésben. Heltai Miklós szóban és írásban óvatosan így fogal­maz: „Gödöllő nevével nyel­vész még nem foglalkozott”. Egyik nyelvészeti cikkemben a névtudomány neves képvi­selőivel egybehangzóan meg­állapíthattam: Gödöllő ne­vének jelentése a szakiro­dalomban még ismeretlen. Kárpátoktól Szolnokig A két Tátrától, sőt a Kár­pátoktól egészen Szolnokig összefüggő erdőség húzódik, melyben mindvégig kisebb- nagyobb települések ékelőd­nek. Ez az erdőség ősidők óta nagy vadászat színhe­lye, a mi környékünkön. Nap­jainkig is sok értékes vad maradt, számos fajta kive­szett. Erdeinket a régi idők­ben őz. szarvas, gazella, vad­disznó, medve, farkas, fácán, fogoly és sok más állat né­pesítette be. A fentiek közül a gazella neve köznyelven kőszáli kecske, mivel a kecs­kefajták közé tartozik: kül­sőleg is erősen hasonlít a házi kecskéhez. Az őz. a szarvas, s a gazella utódját egyaránt gidának nevezik. Ha a szarvas, az őz, a kecs­ke, vagy a gazella gidáját világra hozza, azt mondják, hogy gidázik, vagy gidállik. A világrahozatal folyamatát pedig gidázásnak nevezik, tehát az utódot világrahozó egyed a gidázó, gidálló, avagy gödöilő ünő (a fenti fajták nőstényének neve ünő). Az utód világrahozata- lánalt helye a gidázó, gidáló, avagy gödöilő hely, tisztás, puszta: völgy, hegytető vagy hegyoldal, erdő. Pásztor őseink A gidálló, avagy gödöilő hely lehet a felsoroltak bár­melyike: ilyen gidálló, vagy gödöilő helynek láthatták vadász és legeltető pásztor őseink „a magyarok első be­jövetelétől” a közbeeső ki­sebb hullámokon át ,.a ma­gyarok második bejöveteléig”, s azon túl is. A gödöilő mel­léknévi igenév lassanként el­szakadt a vele jelzett tisztás, völgy, hegy. puszta földrajzi megnevezéstől. Egy ideig oárhuzamosan használhatták, így lassanként köznévvé, majd a tulajdonnevek közül jelentéstapadással földrajzi névvé alakult. A monda szerint a Pazsa- kon tenyésző kecskékben az ősidők gazelláira. kőszáli kecskéire, a környékről ré­gen kiveszett neme« vadakra ismerünk. A mondák állat alakú hősei alkotják a hitre­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • ~ ' ■ ‘ ni. Évfolyam, 2. szám 1970. januär 3., szombat Egy negyedév társadalmi munkája övodapatronálók az Alsóparkban Virágállványok a Humánból A gödöllői VI. számú nap­közi otthonos óvodát a múlt év október elsején nyitották meg. A százszemélyes gyer­mekintézménybe százhúsz kisgyerek jár. A világos, ottho­nos helyiségekben színes pa­pír & textil mesefigurák dí­szítik a falakat. A foglalkoz­tató termek olyanok, mint egy-egy kis játékország. A hangulatos, színes deko­ráció, a játékokban gazdag környezet nem csupán a köz­ponti, berendezésre szánt ösz- szegből született: az alsóparki óvoda ott­honossága az óvónők lel­kes munkájának, s a vá­ros különböző intézmé­nyei segítségének is kö­szönhető/ Faust Dezsőné vezető óvó­nő tájékoztatott a segítsé­get nyyjtó szocialista bri­gádokról, s más patronálók- ról. Vannak, akik alkalmi se­gítséget nyújtanak, de sok brigád jelentkezett rendsze­res patronálónak is. A Vegyesipari Szövetkezet Angela Davis szocialista bri­gádja szabta ki és varrta meg a gyermekek ágyne­műit. Ugyanezen szövetkezet Figaro szocialista brigádja az apróságok ágyneműjének sar­kaiba kis jeleket hímzett, hogy a gyerekek megismer­jék a sajátjukat. A Humán Oltóanyagter­melő és Kutatóintézet virá- gosította az alsóparki óvoda helyiségeit. Az intézet egy tucat vasvázas virágállványt ajándékozott és egy nagy cserepes virágot. A Laborató­riumi Törzsállattenyésztő és Kutatóintézet vállalta, hogy rendszeresen megtisztítja a helyiségek ablakait. Ez idáig erre a munkára kilenc órát fordítottak. A Központi Híradóanyag- javító dolgozói a nyitás előtt mindössze három nappal kap­ták meg az intézmény kul­csait, ha nincs társadalmi se­gítség, akkor a gyerekek október elsején még nem foglalhatták volna el az intézményt. A Gödöllői Gépgyárnak is kö­szönhető a gyors megnyitó: ők vállalkoztak a költözkö­dés lebonyolítására. A gép­gyár teherautót és rakodó- munkásokat adott a szállí­táshoz. Az óvoda a 3-as főútvo­nal és a Valkó felé vezető út i kereszteződésének közelében fekszik. Ezért is helyénvaló a járási-városi rendőrkapi­tányság ajándéka. A gyermekek a Télapó­ünnepélyre kaptak egy KRESZ-társasjátékot, egy pedálos kisautót és két kis kerékpárt. A foglalkoztató helyiségek falait textilből, bőrből ki­vágott, színes fonállal hím­zett mesealakok népesítik be. Az egyszerűbb figurák elkészítésében' a gyermekek is részt vettek. Az óvónők mesefigura-teremtő munkájá­hoz a gödöllői Háziipari Szö­vetkezettől kaptak anyagot. A díszítéshez öt kiló hulladék­textíliát. hat kiló hulladék­bőrt . és egy kiló hulladék­fonalat használtak föl: ezért nem kellett az óvodának fizetni. A gödöllői alsóparki óvoda óvónői szívesen foglalkoz­nak játékkészítéssel. E munkához segédköny­veket, gyermeklapokat olvasgatnak, de találé­konyságuknak szinten sok­sok játék köszönhető. A kellemes környezet remél­jük rövidesen „műszaki hiba­mentes” lesz, s a nagy gon­dossággal díszített második otthon kényszerű szünetek nélkül a gyermekek játszó-, birodalma lehet. _ Orszigethy Százezerszámra Ágynemű fehérben, színesben Kevesen tudják, hogyan ké­szül az ágynemű, milyen gon­dos, aprólékos munkát igényel egy-egy garnitúra összeállí­tása. Amíg eljut a vevőkhöz, tízféle műveletet kell raj­ta elvégezni. Hogyan és kik csinálják — kérdeztük Fejős Pálné csoport- vezetőt, a Pannónia Háziipari Szövetkezet nagykátai részle­gében. — Fehér és színes ágyne­műt gyártunk három és fél, négy és fél szeles méretben, közöttük paplan- és dunyhahu­zatos garnitúrákat. Az elké­szítés módja változó, kedvelt a cakkos és a madeirás típus. — A nagykátai részlegben 24-en vagyunk „belsősök”, va­lamennyien brigádtagok, a többiek — 135-en — be­dolgozók. Közülük mind­össze kettő a férfi, az egyik varró, a másik cak- kozó, a brigádtagok, egy kivé­telével, lányok, asszonyok. Szendrő József elnök el­mondta, hogy 1975-re 278 ezer ágynemű gyártását tervezte a vezetőség, de a nagykátaiak ennél többet, mintegy három- százezret szállítottak decem­ber 31-ig kereskedelemnek. — Lelkes közösség a miénk — tette hozzá az elnök —, a brigád sok társadalmi munkát végez. Legutóbb megajándékozták az óvo­dásokat, támogatják az egyedül élő nyugdíjasokat, és egy művészegyüttesnek ru­hákat is készítettek. H. Gy. kecske gék első fokát, melyben a haj­dani vadak totemállattá lép­nek elő. Esetünkben azon­ban ilyen alakban nem let­tek még istenszerű hősökké sem, csupán mint emberek személyesültek meg a mon­dákban. Előbb a nemes Ged lovag alakjában (kissé más mondái réteg vegyül a monda Szád nevű gonosz lo­vagjának és szépséges, rákká változó királykisasszonyának alakjában, amit a Rákos és Szada névnél ki fogok fej­teni), majd Gedeon nevű, vadászni szerető földesúr alakjában. Istenné azonban egyik istenszerű hős sem lett. A lovag és földesúr mondái alakja egyszerűen egy nép- költészeti remek szívet-lelket átmelegítő gyönyörű példája. Régen farkas is volt A gazelláról írottak, s az azzal kapcsolatos nyelvészeti levezetések vonatkoztathatók a nyitrai Gödöllő pusztára, amelyről Heltai Miklós ír, és az isaszegi határban hajda­nán volt Gödöllő pusztára is. Gondoljunk itt Vácszentlászló egykori pogány nevére: Gedéd pusztára, amiről Valkó kap­csán teszünk említést. S ha fel­sorakoztatunk olyan földrajzi neveket, mint Bőgővőgy (Zsámbok), Zengvőgy és Szarvas-tó (Vácegres), Őzijá- rás (Mogyoród), Incső-Unum- Unom (Gödöllő, Vácszentlászló, Túra), már egy névadási ala­kulattal találkozunk, mely ért­hetővé teszi egymástól távol­eső, s egymáshoz közeli he­lyek azonos, vagy többé-kevés- bé hasonló alakját. Ha ehhez hozzávesszük még az olyano­kat, mint Vadászkerülő. Vad­les (Galgamácsa). Farkasvár (Túra), Farkaskút (Gödöllő), Rókalyuk (Vácszentlászló), ki­alakul a vadászati, földrajzi nevek sora. Okfejté: is elvezet a Gö­döllő földrajzi név történeti és mai alakjának jelentésegysé­géhez, és az Incső név meg­nyugtató jelentésének tisztázá­sához is. A Gödöllőnek meg­felelő történeti névváltozatok a Képes Krónikától, 1335-től kezdve bukkannak fel: Gudul- lenn, Guduellen, Gudullew, Ge- dellew, Geödöllyö, Gedellő, Gö­döllő alakban. Ezek közös eleme nyelvtörténetileg a gü-, gő, ge- szótő. A hangvaltozás törvénye szerint az előbbiekhez kell so­rolnunk a gi- szótőt is. E szó­tövek uráli alapnyelvű szó­alakra is visszavezethetők, je­lentésük nem lehet más, mint hím vagy bakállat. Uráli alap­nyelvünk szerint e negyedik szótőt -m képzővel ellátva a gím szót kapjuk. Ennek jelen­tése már számunkra is érthe­tő: egyes fajták hím egyedét nevezték így. A gü- nyelvtör­téneti szótő után a második és első névalak esetében látszó­lag más toldalék következik. Az elsőben, az -ada-, ősi alak­jában „ivadék, utód, fiók, kö­lyök” jelentésű névszót ké­pezték vele. A güada, majd a rövidülő güda szókból az előbb már jelzett módon gida, geda, göda szó alakult. Csalogató szava A gid, göd alak egyes lexi­konok szerint a jelzett állatok ivadékának csalogató szava. A mi környékünkön a gida, a geda maradt fenn, e néven szólítva csalogatjuk, hívjuk ezeket az állatokat magunkhoz. A ged alakban ráismerünk a mondái Ged lovagra. A güda szóvégi magánhangzó sorvadá­sával a güdü alakból szárma­zott képzővel a Güdellen név­alak. Párhuzamosan fejlődött a geda alak: gedelle név alatt geödellen alakká módosult, amelyben az -eő- már az „ő” régi írása. A Gödöllő jelentése végső­soron tehát őzek, szarvasok és gazellák (kőszáli kecskék) gi­dálló helye és ezen állatok, főleg a gazéllák gidáitól tar­kálló tenyészhely. Dóka Jób (Folytatjuk.) Szombati jegyzet Köszönetek Van úgy, hogy az embert apróságok is foglalkoztat­ják. Én például azon fára­dozom, hogy a HÉV-kalau­zok és a bolti vásárlók kö­zös vonásait leitárjam. Persze, az ügy nem is itt kezdődik__ Izgat például az, hogy ha az üzletben kifizetem, amit vásároltam, a pénztá­rosnő miért mondja ezt: köszönöm. Mit? Hogy kifi­zettem amit a kosárba rak­tam? Esetleg így fejezi ki örömét afölött, hogy betér­tem, vagy talán éppen el­lenkezőleg — előlegezve a bizalmat —, udvariasan ör­vendezik, hogy eltávozom a boltból? Szóval nem tu­dom, mit köszön... Mind­ezt tovább homályosítja, hogy a szolgások szerint a jólnevelt ember a pénztá­rosnő köszönömjére elsut­togja a magáét, így vala­hogy: én is köszönöm. De mit köszönök én? Hogy fi­zethettem? Hogy a vásár­lás idejére kölcsön adtak nekem egy műanyagból ké­szült kosarat? Vagy talán azt köszönöm, hogy sértet­lenül kiengednek? Nem tudom, de megköszönöm. E rövid pénztári párbeszéd eredete messzire nyúlik vissza, de ma már úgy néz ki, mintha végül is én azt köszönném meg, hogy ő megköszönte. Persze ez csak látszólag bonyolult. Jobban esne, ha a pénz- tárosnö például azt mon­daná, hogy viszontlátásra. De ezt senki nem mondja, a kiszolgálók sem. Biztosan azért nem, mert anélkül is visszamegyünk. Mindegy. S habár lassan leszoknak ró­la, a vásárlók egy bizonyos hányada ősi szokás szerint még köszön, ha belép egy üzletbe. Minden meggyő­ződés nélkül. Sőt, már kö­rül sem néznek, hogy vajh fogadta-e valaki a köszö­nést? Ez nem is fontos már számukra, holott néhány esztendővel ezelőtt ez még sarkalatos pontja volt az eladó—vásárló jó viszonyá­nak. Mindez úgy jutott eszem­be, hogy a HÉV-kalauz már több alkalommal is ezen szavakkal lépett be az utastérbe: Jó napot kí­vánok, kérem a jegyeket kezelésre. A hangsúly a köszönésen van! Nem hi­szem, hogy az illemtan­könyvek tudnak egyetlen olyan helyzetről is, amikor kifejezetten udvariatlanság visszaköszönni. Pedig a kalauz köszönése valami ilyesmi. Mert ha egyetlen utasnak is eszébe jutna a köszönést viszonozni, a ka­lauz — kinek részéről na­gyon is emberi megnyilvá­nulás az utasok üdvözlése — rosszindulatú viccnek, gúnyolódásnak vélné. Ha az utasok kórusban kö­szönnének vissza, az ugyancsak nevetséges vol­na. Tehát így sem jó. Be­vallom, sokat foglalkozta­tott ez a probléma, mások helyett is bántott. Belép a kalauz, aki már hajnal óta dolgozik, aznap már tized­szer ingázik a főváros és Gödöllő között, s ki tudja, hányszor járta már fagyos- kodva végig a szerelvényt, s hányszor mondta ki, hogy jó reggelt vagy jó napot kívánok; és ezzel senki nem törődik, sőt, még ha­ragszanak is rá, mert miat­ta kell a táska mélyén tur­kálva a bérletet előkotorni. Ám mielőtt még jobban befeketíteném az egyéb­ként jámbor utazóközön­séget, ismertetem a fent feállított illemtani egyen­let egyik jó megoldását: nincs baj, a kalauz el sem várja, hogy bárki is visz- szaköszönjön neki. Ilyen­formán magatartása kísér­tetiesen hasonlít az üzlet­be belépő vásárlóéhoz. Mirulezt' tovább is lehet fejleszteni. Tudniillik, ami­kor a kalauz megtekinti a bérleteket, kezeli a jegye­ket — akárcsak a pénztá­rosnő — azt mondja: kö­szönöm. Mármost, aki vi­szont erre azt válaszolja, amit a közértben szokott: én is köszönöm, az bizony gúnyolódik. Nem mindegy hát, hogy vásárolunk, vagy HÉV-en utazunk. Ilyen bonyolult az élet. Fehér Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents