Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

PALYAVALASZTAS ELŐTT A 900. évforduló jegyében Kiosztották a pályadíjakat Vác város 900. évfordulója alkalmából, lsét helytörténeti pályázatot hirdettek: az elsőt 1974-iben, melynek eredmé­nyéről tavaly már beszámol­tunk, a másodikat 1975-ben. melynek eredményhirdetése ezen a héten, a városi, tanács vb-tertmében, ünnepélyes kül­sőségek között zajlott le. A beérkezett pályamunkák között ikét első, két második és egy harmadik helyezést fo­gadott el a bíráló bizottság. A díjazott szerzők: \Agh Bíró Béla, Bíró Károly (két díj) Molnár Lajos és dr. Patt or- nyay Gyula. A pályamunkákat a Vak Bottyán Múzeum átvette és további kiutatások céljából az érdeklődők rendelkezésére bo­csátja. A díjat nyert pályamunkák: Vác város népoktatásának helyzete a kiegyezés után. Vác a Habsburg abszolutiz­mus korában. Vác a polgári Magyaror­szágért és a nemzeti függet­lenségért folytatott küzdelem koréban. Vác város egészségügyének története. Vác első hivatalos említésé­nek történelmi dokumentu­mai. ___________(m. gy.) DI ÁKKAL Spanyolországi úíinapló A Dunakanyar Fotoklub ba­ráti köre meghívására, hétfőn, január 19-én, este hat órakor, a Madách Imre Művelődési Központ klubszobájában, dr. Tahin Gyuláné nyugalmazott tanár, Spanyolországi útinap_ ló címmel tart vetítettképes előadást, egyebek között To- ledóról, Granadáról és Sevil­láról. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIA DAS A 1 ' A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE xx. évfolyam, 14. szám 1976. JANUÁR 17., SZOMBAT Vb-ülés a húsipari vállalatnál és a hajógyárban A lakosság mind szélesebb rétegét bevonva Mérlegen a városi tanács tavalyi munkája A végrehajtó bizottság havon­ként ülésezik. Az élelmezés­gazdaság helyzetéről február hatodikén, kihelyezett ülésen tárgyainak, a húsipari válla­latnál. Az éves tervben a vég­rehajtó bizottság beszámolót hallgat és vitat meg a népes­ség-nyilvántartás tapasztala­tairól, a közoktatási intézke­dési terv időarányos teljesíté­séről, a kórház munkájáról. Újabb kihelyezett ülésen meg­vizsgálják a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára dolgozóinak élet- és mun­kakörülményeit, szociális, kulturális ellátottságát s munkavédelmi helyzetét. A tanácselnök kétheten­ként, pénteken, 13—15 között tart fogadóórát, a tanácsel- nökhelyettes minden héten kedden, 14—16 óráig, a vb- titkár pénteken, 13 és 15 óra között fogadja a hozzá for­dulókat. P. R. Sikeres döntő Tárlatnézők A Vak Bottyán Múzeumban Gyimcsi Sándor felvétele Piaci jelentés Pénteken a hetipiacon, a burgonyát 3,50—6, a tarkaba­bot 24—26, a fehéret 18—20 forintért kínálták. A vörös­hagymáért 16, a liláért 13, a fokhagymáért 32 forintot kér­tek. A kelkáposztát 6,50, a fe­jest és pirosikáposztát 5,50-ért mérték. A savanyított káposz­ta kilója 10 forintba került. A zöldség kilóra 9,50, a sárgaré­pa 8, a zellergyölkér 10, a cék­la 6 forint volt, csomójáért 5—6 forintot kértek. Láttunk spenótot, kilóra 30 forintért, csomóra 2 forintért lehetett venni. A cérnatököt 5 forint­ra tartották. Disznótorosból is volt felhozatal: a májas- és vereshurka kilója 35, a teper­tő 30, a füstölt szalonna 40 fo­rintért kelt el kilónként. Ku­koricalisztet és -kását e na­pon is 8 forintért kínálták li­terenként. Drágul az alma, az aprób­bakat 6—7, a szebbjét 10—12 forintra tartották. Körtét is csak mutatóba láttunk, 14 fo­rint volt kilója. Kerestünk, de I nem találtunk aszalt gyümöi- I csőt. Szilvalekvárt is csak egy I helyen mértek, 30 forintért. | A túró és tejfel kilóját, il- ! letve literjét 30 forintra tar­tották. A termelőszövetkezeti áru- dákban az élő csirke kilóját 30 forintért mérték. Az őster­melők a vágott libát 40 fo­rintért adták kilónként. A ka­csát 130—200 forintra mond­ták. A tojás ára 1,80-ra csök­kent. Járási ifíklubokvetélkedője A nagymarosi művelődési házban rendezték meg a já­rási ifiklubok vetélkedőjének döntőjét. A versenyben nyolc csapat szerepelt, 8—8 taggal. A zsűri elnöke Bánfalvi Je­nőivé, ' a fúrási pártbizóttság titkára volt. A zsűriben he­lyet foglalt: Tóth Albert, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője, Zaho- rán Pál és Kalmár Imre, a járási úttörőelnökség tagjai, •valamint a házigazda, Bal­lagó József tanár. A versenyfeladatok köz­pontjában az úttörőmoz­galom története és úttörőve­zetői ismeretanyag állt. A ra­jok riportokat készítettek egykori úttörőkkel és út- törőv eze tőkkel., Csaknem négyórás küzde­lem után alakult ki a végső sorrend: 1. Dunakeszi 3. szá­mú islíola, 2. Váchartyán, 3. Örbottyán, 4, Dunakeszi 1. számú iskola ifiklubcsapata. Az első négy helyezett be­jutott a márciusi megyei te­rületi döntőbe. (s. 1.) Továbbtanulnak SZÁZNYOLCVANHAT SZAKMA KÖZÜL Minden évben a nyolcadi­kosok előtt a nagy kérdés: Mi legyen belőlük? Száznyolc­vanhat szakma közül lehet választaniuk. A dunakeszi 3. számú Is­kolában négy nyolcadikos diákot kérdeztünk meg ter­veikről, elképzeléseikről. Farkas Ilona a félévet kö­zepessel zárta: — Kedvenc tantárgyam a gyakorlati és a testnevelés. Kereskedelmi eladó szeret­nék lenni. A váci Naszály Áruházról sokat hallottam. Jártam is ott. tetszett. Jó lenne abban 'dolgoznom. Oláh Andrea 4,5-re végzett: — A földrajzot és a bioló­giát szeretem. A dunakeszi gimnáziumban tanulok to­vább. Tanárnő vagy orvosnő meg nem szeretnék lenni, döntöttem el. Juhász László négyessel végzett: — A kémiát szeretem, to­vábbtanulni a fóti Közledés- gépészeti Szakközépiskolában szeretnék. Utána hogyan lesz, még nem tudom. Demendi József négyes át­lagot ért el: — A magyart szeretem leg­jobban. A Rippl-Rónai Szak- középiskolában szeretném folytatni tanulmányaimat. Autó-villanyszerelő szakmá­ban szeretnék, tovább dol­gozni. ★ Négyen — négyfélét tervez­nek. négyfelé mennek. Cél­juk azonban közös: tovább­tanulnak. (solymosi) ATALAKITAS UTÁN Gyógyszertár helyén - gyorstisztító Sokan hitetlenkedve csó­válták a fejüket, amikor híre ment, hogy az alsóvárosi gyógyszertár helyén — a Már­tírok útja és a Múzeum utca sarkán — gyorstisztítót és mo­sodát létesít a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalat. A hír igaznak bizonyult. A gyógyszertár ritkaságnak szá­mító berendezését elvitték a Földvári térre, ahol berendez­tek vele egy forgalmas he­lyen levő, hasonló patikát, a sarokházat átalakították, majd oda szállították 'a nagy telje­sítményű mosó-, vegytisztító- és vasalógépeket.' Akik naponként arra ha­Gyimesi felvétele ladnak, láthatják, hogy a tá­gas üvegablakok mögött szor­gos kezű asszonyok dolgoz­nak a ruhákkal, öltönyökkel. Munkájuk akad bőven. A kezdeti, ítt-ott észlelhető bi­zonytalanságnak ma már nyo­ma sincs, a kulturált város­képhez hozzátartozik egy ilyen lakosságszolgáltatási üzem és bolt. Tarifája alig magasabb a hosszabb határ­idős munkák árjegyzékénél. Sikere bizonyítéka, hogy a környező községekből — Sződ- ligetről, Kosáról, Rádról — szintén megkeresik kisebb-na- gyobb csomagokkal a Már­tírok útjai üzletet. (P) PUSZTULOBAN Vízmű a törökvilágból bői építették (amint Nagy ír­ta), hanem égetett nagy mé­retű téglából, szegmens-bolto­zattal, amelynek vállát a tá­ró függélyes falából alakítot­ták ki. A 60 centiméter szé­les táró belvilága a VÁLJÉK VÉDETTÉ ISMERT TÖRÖK egyházi és világi műemlékeinken kívül ismerünk olyan elpusztult, nagyszabású műszaki alkotást is, mint az eszék-dárdai cö- löphíd, amely méreteivel, szerkezetével méltán ejtette ámulatba a XVII. század nyu­gati utazóit és hadmérnökeit. Ehhez a nagyvonalú műsza­ki alkotáshoz sorolhatjuk — bár a mélyépítés körébe tar­tozik — a vác-dukai dombok lábánál fakadó, bővizű forrást hasznosító, több kilométer hosszú, boltozott víztárót, amely az egykori vár és vá­ros vízszükségletét elégítette ki a törökvilágban. A nagy méretű égetett téglából épí­tett vízvezeték megmaradását talán annak köszönhetjük, hogy a térszínt alatti tárót megvédte a rajta levő 1—3 méter vastag földréteg, követ­kezésképp nyomtalanul vonul­tak el fölötte Vác történelmé­nek véres eseményei. Az egykori váci vár vízel­látásának biztosítása végett, a szint alatti tárót feltehetően katonai titokként kezelték,' ezárt is maradhatott százado­kon át ismeretlenül. Érdemes talán megemlítenünk, hogy a minden után érdeklődő Evlia Cselebi, aki 1663-ban járt Vá­cott, maga sem tesz említést könyvében a várost tüzetesen leíró részben. Talán éppen en­nek a szint alatti védettség­nek tulajdoníthatjuk azt a hiánvt is, hogv a törökvilág bukása után másfél évszázad­dal, egyetlen leírást, de még rajzot sem ismerünk erről» a nagyszabású vízműről, amely­ről csak a XIX. század első évtizedeiben esett az első írás­beli említés. Ezért nem tud­juk egyelőre megállapítani pontos, építési idejét és az az­óta végbement változásokat. A város egyik elfelejtett, ré­gi krónikása, Nagy Imre, csak­nem 150 évvel ezelőtt, Vátz- nak leírása című, magyar nyelvű cikkében először tesz említést tsatornáról, ekáop^: „számos források tsordogál- nak Vátznál a Dunába... a másik kőtsatornán messziről!!) folydogálván a Püspöki nagy­kert alatt ereszkedik egy pa­takba; eredetét nem tudjuk bizonyosan, , nekem úgy tet­szik, hogy a törökök készítet­ték tsatornáját: ez a városon kívül Duka felé két helyen nyitva van, nyáron pedig a mezőkön levő munkások több helyen megnyitják, hogy friss vizével szomjúságulMt köny- nyen enyhíthessék.” MAJDNEM EGY ÉVSZÁ­ZAD múlik el, amikor Vác lankadatlan szorgalmú törté­nésze, Tragor Ignác (1869— 1941), már tüzetesebben is­merteti a vízmüvet: „A ha­talmas vízmüvük bámulatba ejti az utókor fiát. A föld alatt 2—3 méter mélységben húzódik a két méter átmérő­jű (!) és téglákkal boltozott csatorna, amely a dukai he­gyekből csörgedező, üde for­rásvizet kb. 7 kilométer távol­ságból hozta a városba olyan bőséggel, hogy éipzázadok múltán malmot hajtottak ve­le.” Tragor, akárcsak Karcsú Ar­zén, az 1813-ban megjelent Nagy Imre-cikik nyomán fi­gyelt fel a vízműre, de sam a forrásfoglalás helyét, sem ■ nyomvonalát egyikük sem is­merhette, sőt a táró méreteit és szerkezetét csupán feltéte­lezésekre alapozta mindkét szerző. TRAGOR NEGYEDSZÁZAD MÜLVA megjelent köny­vében már kiegészítette leírását, megemlítve: a táró vízbősége olyan nagy volt, hogy a XVIII. szá­zadban malmot hajtottak Vele, amelyet a nép „Isten malmá­nak nevezett el”. Az Alsó­városban a Gombás-patak közjelében levő egyik utca ma is az Isten malmi nevet vi­seli. utalva a forrásvízzel haj­tott malom egykori helyére. A két szerző leírása alapján arra következtethetünk, hogy a víztáró eredeti hossza idő­közben állandóan csökkent: Nagy szerint „a Püspöki nagykert alatt ereszkedett egy patakba”, míg egy évszázad múlva Tragor szerint (1906), 1 kilométerre távolabb, a mai fsten malmi utca közelében folyt a Gombás-patakba. Ma, 50 év múltán, már a Forte­gyár telepén ér véget az egy­kori csatorna. A vízmű járható tá­róját nem faragott kövek­mens-íves boltozat záradékáig körülbelül 2 méter magas le­hetett, azonban mérhető ma­gassága az eliszaposodás miatt 1.30 méterre csökkent. Az időközben föltöltődött hor- dalékos iszap vastagsága el­éri az 50—100 centimétert is, mert az „élelmes bolgár ker­tészek több helyen feltörték, hogy vizét kertjeik öntözésére használják”. A táró járható felületét ere­detileg tölgyfa pallókkal bur­kolták be, amelynék marad­ványait a megbontott része­ken ítt-ott megtalálhatjuk. A helyszíni bejárás alkalmával megállapítottuk — a külön­böző helyeken megbontott tá­rók boltozatából — a táró szo­rított fugájú falazatának tég­la felületét nem vakolták le, és a csatorna délkelet irány­ban húzódik a föld alatt, a du­kai dombok irányába. A je­lenlegi Forte gyár telepéről kiindulva, a Budapest—Vác vasúti vonal töltése után, a máriaudvari tangazdaság földjén vonul végiig, a dukai dombok alján levő térszínt alatti forrásfoglalásig amely­nek pontos helyét csak ásatás­sal lehethe megállapítani. A VÁC—DUKAI nagyvona­lú vízmű tárója, méreteivel és szerkezeti megoldásával, új adatokkal bővíti, gazdagítja a törökvilág eddig ismert kul­túrájának emlékeit. Éppen ezért kívánatos lenne ezt a rendkívül ritka, de pusztuló műemléket már most védetté nyilvánítani. Molnár József I i 1974-es időszakiban végzett munkáról. A vb-títikár beszámolója szerint a jövőben is célul tűz­ték k.i maguk elé a testületi anyagok iiondosabb elkészíté­sét, s a testületekben hozott határozatok ■ ' végrehajtásának ellenőrzését. Fokozott gondot fordítanak a takarékosságra, javítják a lakóbizottságok és a tanácstagok kapcsolatát, szor­galmazzák a jobb áruellátást s a lakossági szoilgiáltatások bővítését. öt tanácsülés szerepéi az idei munkatervijén. Megvitat­ják az idei költségvetést és a városfejlesztési tervet. A rendőrit ap i tányság vezetője tájékoztatást ad a város köz­rendjéről és a közbiztonság helyzetéről. A tanácselnök az áprilisi ölesen előterjeszti a vég­leges V. ötéves tervet. Szó esik a tanácsüléseken majd az ifjúsági bizottság munkájáról, a városi közét­keztetés helyzetéről, a város közegészségügyi állapotáról. Dr. Monori Balázs, a Váci* Városi Tanács vb-titkára rész­letes tájékoztatást adott a végrehajtó bizottságnak és a tanács tagjainak a tavalyi munka értékeléséről és az 1976. évi feladatokról. A tanács a múlt évben a munkaterv szerint, a napi­rendnek megfelelően tartotta üléseit. A végrehajtó bizott­ság nagy gondot fordított a vá­ros felszabadulásának 30. s Vác várossá nyilvánításának 900. évfordulójára szervezett ünnepségsorozatokra. Folyamatosan figyelem­mel kísérte a IV. ötéves terv ütemét, szorgalmaz­ta a lakosság áruval való ellátásának javítását, a fogyasztók érdekvédelmét. Arra törekedtek s töreked­nek továbbra is, hogy a la­kosság mind szélesebb rétegét bevonják a tanácsi munkába. Aktivizálták a lakóbizottságo- kat, amelyek az országgyűlé­si képviselőválasztás és a ta­nácstagi beszámolók szervezé­sében jelentős munkát fejtet­tek ki. A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságát is egy ízben tájékoztatták az 1971—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents