Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

1976. JANUÁR 3., SZOMBAT-*Miap Kilencedszer a kiváló címért Rendszergazda: a gödöllői tangazdaság Jó a hangulat a gödöllői Agrártudományi Egyetem tan­gazdaságában, a felmérések szerint ugyanis kiemelkedő eredménnyel zárhatták az évet. Nem meglepő, mivel az 1271 dolgozót számláló kollek­tíva egész esztendőn át be­csületesen, szorgalommal dol­gozott, s a föld sem maradt adós. A növénytermesztési és állattenyésztési ágazat, vala­mint a feldolgozó és építő­részleg együttes munkájából 320 millió forint halmozott termelési értéket mutathat­tak fel, ebből fakadóan mint­egy 40 millió forint nyeresé­get — az előző évinél 13—15 százalékkal többet — termel­tek. Kondor Ottó közgazdasági igazgató tájékoztatta lapun­kat a tavalyi gazdálkodásról, valamint az elmúlt tervidő­szak fejlődési eredményeiről: Búza és borsó — iparsseriien — Országos szinten is ked­vező helyet foglalhat el tan­gazdaságunk az idei eredmé­nyek alapján. Különösen a borsó- és búzatermesztéssel tűnik ki, tehát nem véletlen, hogy éppen erre a két nö­vényre kaptuk a MÉM-től a megbízást, a búza és borsó iparszerű rendszerének meg­teremtésére. Nyereségünk nagy része is e növények ter­mesztéséből ered. Hektáron­ként fajtaborsóból, azaz vető­magból 29,80 mázsa termésát­lagot értünk el a múlt évben, ez országos szinten kiemelkedő he­lyet jelent. Ipari konzervbor- sóból 44 mázsa termett hektá­ronként. Búzából 48,20 mázsa volt a termésátlagunk, amely szintén az élvonalban említ­hető. 7350 hektárnyi szántóte­rületünk több mint egyharma- dán búzát, 1800 hektáron pe­dig borsót, a többin lucernát, cukorrépát termesztünk. — Hol tart most a tangaz­daság az állattenyésztésben, a szakosított szarvasmarha- program megvalósításában? — A szarvasmarha- és ser­téstenyésztés számottevő gaz­daságunkban. Az elmúlt év­ben is 10 ezer hízóállat hagy­ja el a sertéstelepet, s mintegy 4 ezer mázsányi hízómarhát adtunk át az Állatforgalmi Vállalatnak. 805 tehénnel ren­delkezik a gazdaság, 3 ezer 300 liter az átlagos tejhozam. A nagygombosi kerületben megkezdődött a 42 millió fo­rintos költséggel a 624 férőhe­lyes tehenészeti telep építése, befejezése 1978-ra várható. Korszerű, gyarapodó gépállomány — Milyen beruházások valósultak meg tavaly? — 23 millió forint érté­kű erő- és munkagéppel gyarapodott gépállományunk. SZK—5-ös és SZK—6-os típu­sú kombájnokat, valamint Rá­ba—Steiger nehéz traktorokat szereztünk be, továbbá a dol­gozók rendszeres hazaszállítá­sára négy autóbuszt vásárol­tunk. így megszűnt a ponyvás teherautón való utazás. Né­hány nagyobb tavalyi beruhá­zásunk: elkészült a 16 vagonos tranzitsiló — több mint 1 millió forint értékben —, amellyel a vasúti szállítással járó kocsiállás-problémáink is megoldódtak. A MÁV terüle­tén gépesített rakodással azonnal ki tudjuk rakni a be­érkező árut. A tangazdaság területén takarmánytárolókat építettünk s a régi sertéstelep rekonstrukciójára is sor ke­rült. Megkezdtük a borsó és búza magtisztító telep építését, Kartal kerületében. A 12 millió forint beru­házási összeget igénylő létesít­mény 1976. június 1-ével már működik. — A nyereség nagyságából ítélve bizonyosan növekedett a dolgozók keresete is. — Jelentős bérfejlesztést hajtottunk végre: 2382 forint a tangazdaságnál dolgozók je­lenlegi átlagbére 5,33 száza­lékkal több mint 1974-ben az egy személyre jutó jövedelem 3240 forint volt, itt 5,6 száza­lékos a növekedés. Nagyléptű fejlődés — Hogyan teljesítette a tan­gazdaság a negyedik ötéves tervét ? — A középtávú termelési ter­vünket 150 százalékra teljesí­tettük, továbbá az előirány­zottnál 33 százalékkal növe­kedett a nyereség is. Mindez a kollektívák jó munkájának köszönhető: az elmúlt évben a kongresszusi és a felszabadu­lási munkaverseny-vállalások megvalósításával több mint 8 millió jorint túlteljesítést ér­tünk el. Az Agrártudományi Egye­tem tangazdasága eddig nyolcszor nyerte el a Kiváló vállalat kitüntetést. Az 1975. évi eredmények ismét feljogo­sítják arra, hogy immár kilen­cedszer is megpályázza a ran­gos címet. Horváth Anita Korszerűsítik a tanácsi kezelésű hidakat A Pest megyei Tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi osztályán a közlekedési cso­port tartja nyilván a tanácsi kezelésű hidakat, műtárgya­kat. összesen 370 híd van a megyében. Karbantartásukról, műszaki állapotuk megóvásá­ról is a tanács gondoskodik. A hidak, műtárgyak karban­tartásáról, korszerű nyilván- vántartásukról Lovcsányi La­jos csoportvezető főmérnök az alábbiakat mondja: — Kétszáz fahíd, illetve bol­tozott, téglából készült hidunk van. Néhány éven beiül 53 hidat szándékozunk átépíteni, jó néhány elhanyagolt, életve­szélyes csomópontot akarunk felszámolni. A lebontásra ítélt hidak forgalmát eltereléssel oldjuk meg. — A január 1-én életbelé­pett KRESZ újabb feladatokat ró ránk. A hitelkeretéből 3 millió forintot ad a megyei ta­nács egy jelzőpark létrehozá­sára. Pest megyében eléggé rossz állapotban vannak a közlekedési jelzőtáblák, sok helyen vandál módon megron­gálták, tönkretették őket. Bár egyetlen jelzőlámpa előállítási költsége ezerötszáz forint, pénzben mégsem lehet kife­jezni azt a veszélyt, amit a megrongált, elpusztított táb­lák jelenthetnek. A hidakról például gyakran a súlykorlá­tozást előíró jelzések hiányoz­nak. — A hidak, műtárgyak ha­tósági igazgatása megyei szin­ten bonyolódik le, ennek elle­nére a nagyközségek negyed­évenként tartanak műszaki el­lenőrzéseket. A helyi idősza­kos vizsgálatok hasznosan, egészítik ki a megyei közleke­dési csoport felméréseit. Az idén új nyilvántartási rend­szert vezettek be. Három kar­tont vezetnek minden objek­tumról. Az úgynevezett híd- lap, a híd valamennyi műszak: adatát tartalmazza. A nyilván­tartási lapon ugyancsak mű­szaki adatok szerepelnek. A két kartont a helyi tanácsok kezelik, a nyilvántartási ös­szesítő pedig a megyei tanács szakigazgatási szervénél tar­talmazza a szükséges adatokat — Az ellenőrzések alkalmá­val nem tapasztaltunk olyan kirívó műszaki fogyatékossá­got, amely miatt azonnal le kellett volna bontani valame­lyik hidat. Az 53 híd átépíté­sére már (elkészültek az előze­tes tervek. Kamarás Péter NINCS TÜRELMI IDŐ Életbe lépett az új KRESZ Jelentős fordulóhoz érkezett az új esztendővel a közúti közlekedés: hatályba lépett az új KRESZ. — Miért jelent ez fordulót? — kérdeztük dr. Rácz Ferenc rendőr ezredes, megyei főka­pitány- helyettestől. Csak ezi az utat járhattuk... Dunakeszin a Gyümölcs- és Főzeléikkonzervgyárban nyolcszázan dolgoznak. Döntő többségük a környező közsé­gekből érkezik műszakkezdésre az üzembe. A törzsgárdata- gok száma 486, s közülük 168-an több mint tizenöt esztende­je keresik itt kenyerüket. Most, januárban éppen ne­gyedszázada annak, hogy Sze­pesi József né először lépett be a gyárkapun. Ma a kész­áruraktár csoportvezetője. Ügy véljük, e huszonöt óv tanul­ságait érdemes közreadni. A saját otthon — Idevaló vagyok Dunake­szire. Három testvérem közül én voltam a legidősebb. Ahogy befejeztem az általános isko­lát, 1950-ben, 14 évesen mun­kát vállaltam, mert kellett a családnak a pénz. A konzerv­gyárba jelentkeztem. Nehezen jutottam be, de már az első nap beállítottak meggyet vá­logatni. Három műszakban jártam dolgozni, mégis örül­tem, mert segíthettem a csa­ládunkat. Lassan megismer­tem a legnehezebb fizikai munkákat. Az érkező vago­nokból gombosvillával raktuk ki a sárgarépát meg a krump­lit, onnan vittük aztán a szá­rítóüzembe. Nem kedvetle- nedtem el egy percig sem, fia­tal voltam, pénzt kereshet­tem. A munkában válogatni nem lehetett, azt végeztük, amit ránkbíztak, s ha valaki nem úgy tette a dolgát, aho­gyan elvárták, könnyen az ut­cára kerülhetett. Ma is a leg­nagyobb szeretettel emléke­zem akkori művezetőimre, Tö­mör Andrásra, aki megtaní­tott rá, miként kell az ember­nek minden körülmények kö­zött becsületesen dolgoznia. Végigjártam az egész üzemet, míg végül a készárura'ktárba kerültem 1956-ban, s ma is ide köt minden szál. — A leendő férjemet is itt ismertem meg Dunakeszin. Most géplakatos Pesten a Szerszámgépgyárban. Amikor 1955 december 6-án megtar­tottuk az esküvőt, aznap dél­után kettőre már mindketten munkába jöttünk. Egyikünk­nek sem volt hozománya, la­kása, csak egy szál ruha, amit éppen hord tunk. Fél évig itt aludtam a gyárban, a meo- irodán. Aztán nagy nehezen sikerült albérletet szerezni, egy szűk nyári konyhát. Min­dig arról álmodoztunk, talán egyszer lehet saját hajlékunk is. Ez az elhatározás már annyira belénk ivódott, hogy szinte mindent fillérről fil­lérre kiszámoltunk. Rakosgat­tuk a pénzt, aztán vettünk egy telket az alagi részen, a Ki­rályhágó utcában. Ügy higy- gye el, hogy amikor építkezni kezdtünk, minden darab tég­láért megkoplaltunk. Mi ket­ten a férjeimmel raktuk a fa­lat, néhány jóbarát időnként segített. Akkor már várandós voltam, de hordtam a maltert Amikor Csabika 1961 októbe­rében megszületett, őt már a saját szoba-konyhás kis há­zunkba vihettük. Két és fél év alatt felépítettük az ottho­nunkat, de úgy, hogy egyetlen fillér, kölcsönt sem vettünk fel. Igaz, új cipőre, ruhára nemigen tellett. — Fokozatosan berendez­tük a kuckónkat, egyszerű bú­tort vettünk. Ez átmenetileg megfelelt. Aztán bővíteni kel­lett, kezdődött isimét a spó­rolás, de neim tehettünk mást, nem volt fürdőszobánk, öt év alatt felhúztunk egy másik szobát, kamrával, meg a für­dőszobával. 1970-re készültünk el mindennel. A második gye­rekünk, Viktor, 1989-ben szü­letett, ő már csak az új ott­honunkat ismeri. Törődnünk kell a dolgozókkal Néha elgondolkozom • azon, vajon a fiaimnak milyen sors jut. Azt szeretném, ha nem úgy indulnának az életnek, mint ahogyan mi tettük a fér­jemmel. De a gyerekeimnek meg kell tanulniuk, hogy iga­zából mindig azt kell megbe­csülni, amit a két kezük munkájával, a saját erejükből teremtenek elő. — Párttag vagyok, 1960-óta, alapszervezetünknek pedig 1971-től titkára. Ha jogós ké­rés hangzik el, a megoldásért a legmagasabb fórumig is haj­landó vagyok elmenni. Törőd­nünk kell az itt dolgozókkal, a környezetünkben élőkkel, még akkor is, ha első hallás­ra apró, jelentéktelennek tű­nő ügyben kérnek segítséget. Különösen vonatkozik ez azokra, akik már nyugdíjas­ként megérdemelt pihenőjü­ket töltik. Persze, nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy korábban évtizedeken át becsülettel helytálltak gyá­runkban. Egyik ilyen ágyban fekvő nyugdíjasunknak min­dennap kiviszi az ebédet Já­vor Dajosné szocialista bri­gádtagunk. Igaz, tudomásom szerint az idős emberriek van hozzátartozója, de az valaho­gyan megfeledkezett emberi kötelességéről. Negyvenévesen filozófiát — Tavaly megkaptam a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát. Annyira váratlanul ért az egész, hogy magam is meglepődtem, amikor megér­kezett a meghívó. Kimondha­tatlanul jólesett, hogy tevé­kenységemet ilyen magas ki­tüntetéssel is elismerik. Be­iratkoztam a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem első év­folyamára. Most, negyven­évesen, filozófiát tanulok, de úgy érzem, szükségem van, rá. A napi munkámat most már csak úgy tudom teljesen fel- készülten ellátni, ha képezem magam,- Tudományos szintű összefüggések váltak világos­sá előttem, s úgy éreztem, hogy valamennyiről már ko­rábban is tudtam már, csak nem így. Most a félévi vizs­gára készülök. Helyt kell áll- nom az iskolapadban is. Kü­lönben mit mondanák a fiaimnak? Falus Gábor — Az új KRESZ-re való át­térés nyilvánvalóan nem az­zal kezdődött, hogy egyet la­poztunk a naptárban. Igen sokat kellett dolgozniuk a rendőri szerveknek, de főleg — a közlekedésbiztonsági ta­nács koordinálásával — vala­mennyi állami, társadalmi és gazdasági szervnek. Elmond­hatom, nem várt aktivitást, érdeklődést tapasztaltunk. Szám szerint több mint 650 tanfolyamon mintegy 50 ez­ren ismerkedtek meg az új tudnivalókkal. Munkánknak ez a fejezete azonban még nem ért véget, hiszen az ok­tatás tovább folytatódik. Je­lenleg — többségében — a magán- gép j árművezetőknek szervezünk tanfolyamokat. A tanfolyamhallgatók túlnyomó többsége önkéntes vizsgát tett. — A kérdés, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk eddig, kétségtelenül jogos. Mindenesetre örülnénk, ha úgy folytatódna az év, miként kezdődött: az első két napban ugyahis mindössze három ki­sebb baleset történt a megyé­ben. Nyilvánvaló, hogy ez a szám önmagában még nem nyújt kellő alapot az értéke­lésre. Szakembereink, munka­társaink kint voltak és kint tartózkodtak az utakon. Jelen­tésük szerint az emberek óva­tosabbak, mondhatni megille- tődöttebbek a szokottnál. Amolyan szárnypróbálgatás- szerűen önmagukat is vizsgáz­tatják: mit tudnak, miben gyengébbek. Ami különösen kitűnik — és ez igen fontos a baleset-megelőzésben —, hogy észrevehetően ügyelnek a követési távolság pontos megtartására, csökkentve ez­által is a jelenlegi ködös, sí­kos utakon fellépő baleseti veszélyt. — Lesz-e „türelmi idő” ezekben a hetekben a közúti ellenőrzések során? — Türelmi idő nincs. Elvár­juk minden közlekedő ember­től, gyalogosoktól és gépjár­művezetőktől egyaránt, hogy tartsák meg azokat a szabá­lyokat, amelyek a maguk és mások testi épségét, sőt nem­egyszer — életbenmaradását szolgálják. Mi elsősorban segí­teni szeretnénk mindenkinek* abban, hogy a gyakorlatban is olyan sikeresen vizsgázzon, mint az eltelt félévi felkészü­lési szakaszban — elméletben. Természetesen az eddiginél összpontosítottabban elemez­zük az eseményeket. Egyéb­ként az előkészületek alapján bízvást remélhetjük, hogy Pest megye lakosai ugyan­olyan sikeresen zárják az évet, miként kezdték, s nem lesz sok baleset. . Fless Zsuzsa M egtenné vetélkedő kérdéseként is: mi­kor használták fel Magyarországon a legtöbb villamos energiát? A vá­laszt a szakemberek jól tudják, a kívülállók azon­ban aligha törik ezen a fejüket, számukra elegen­dő, hogy zavartalan volt az áramszolgáltatás. A hazai villamosenergia-ipar 1975. december tizennyoleadikán, csütörtökön este érte el történelmének legmaga­sabb csúcsát. A megter­melt és az importált ener­gia összege 4185 megawatt­ra rúgott, ennyi került az országos hálózatba. Az kü­lön megyei érdekesség, hogy e mennyiség egyhar- madánál valamivel többet Százhalombattán, a Duna- menti Hőerőmű Vállalatnál állítottak elő, köszönhetően mindazoknak, akik közre­működtek a 215 megawat­tos blokkok gyorsított üzembe helyezésénél, a be­ruházási késedelmek föl­számolásánál. Sűrű sorokban kerülhet­nek a jegyzetfüzetbe a ha­sonló csúcsok. A Cement- és Mészművek váci gyárá­ban még soha nem termel­tek annyit a legfontosabb építőanyagból, mint 1975- ben, a huszonöt esztendős gödöllői árammérőgyár a legutóbbi tizenkét hónap­ban bocsátotta ki a legtöbb fogyasztásmérőt. A Nagy­kőrösi Konzervgyár 76,3 ezer tonnás árutermelése most már véglegesen a „milliárdosok” között — az egy milliárd forintnál na­gyobb termelési értéket előállítók soraiban — je­löli ki az ország legna­gyobb tartósítóüzemének helyét. Rekordokat kedvelő korunkban az ilyesfajta teljesítményeket sem árt megjegyezni, hiszen meg­győzően szemléltetik a me­gye iparának dinamikus fejlődését, azt az utat, amelyet a vállalatok több­sége a negyedik ötéves terv esztendeiben megtett. A z említett cégek esete azért is jó példa, mert a népgazdaság számá­ra rendkívül fontos termé­keket állítanak elő, olyan árukat, amelyek a belső felhasználásban és a kivi­telben főszerepet játszanak, örvendjünk tehát a csú­csoknak, ám azt ne higy- gyük, hogy rekorddöntések után következhet a megér­demelt pihenő. A sportoló szervezetének egy-egy nagy megterhelés után valóban szüksége van a re­generálódást biztosító pihe­nésre, a termelői szervezet viszont akkor mondaná fel a szolgálatot, ha megterhe­lése nem folyamatos len­ne. Arra azonban ügyelni kell, hogy arányosan nehe­zedjenek a terhek az egyik és a másik vállra. Fogalmazzunk nyíltab­ban. A negyedik ötéves tervben az említett válla­latoknál — s természetesen sok hozzájuk hasonlónál — a gazdasági szabályozók némelyike tökéletlenül je­lenítette meg az össztársa­dalmi érdekeket, ösztön­zés helyett akadályokat te­remtett — különösen az ún. magas szerves összetételű vállalatoknál, például a Dunamenti Hőerőmű Vál­lalatnál —, a jó munka el­lenére is mérsékelte az egységnyi termelésre jutó tiszta jövedelmet —, mint a Nagykőrösi Konzervgyár esetében — s így tovább. Ilyen és hasonló gondok el­lenére — ami a vezetést éppúgy dicséri, mint az egész kollektívát — ezek a vállalatok sorra döntötték a rekordokat, nemcsak a termelés mennyiségét, ha­nem gazdaságosságát is értve ez alatt. Csakhogy: sematikus osz­tályozásra könnyebben vál­lalkozunk, mint egyezősé­geket és különbözőségeket mérlegelő ítélkezésre, Ezért kialakult az a képzet, hogy az említett helyeken — s a velük egy sorban állóknál — szalad a szekér, segíte­ni tehát ott kell, ahol ká­tyúkkal kínlódnak. E felü­letes, a teljesítmények for­rásait elhanyagoló véleke­dés azoknak kedvezett, akik nemhogy csúcsokat, de még dombocskákat sem értek el, s miközben a jók­nál halmozódtak a terhek, a gyengéknél, az önhibá­jukból örökösen közepesek­nél újra meg újra mentő­övet kínált az állami se­gítség. H osszú idő kellett ah­hoz — a társadalmi termelés hatékony­ságának oldaláról nézve legalábbis hosszú —, míg bebizonyosodott, hogy ez nem járható úi., Afníg ,a csúcsokra,, igyekvő Zokszó nélkül vették tudomásul, hogy a társadalmi követel­mények munkájukkal szemben folyamatosan nö­vekednek, addig a sík tere­pet kedvelők, a minden fa árnyékában megpihenők sorozatban gyártották az egyedi mentesítési kérel­meket, hol adóelengedést, amortizációbefizetés elha­lasztását, hol kamatkönnyí­téseket kérve. Az ilyen üzemek igye­keztek társadalmi hátteret is felállítani kérelmeikhez, mondván, hogy a foglal­koztatáspolitika, meg a nők helyzeté, meg a helyi ipar- telepítés miatt... E sza­vakban tetszetős érvek persze semmit sem értek az alaposabb vizsgálódáskor, ám ez utóbbi nem mindig történt meg, s nélküle ér­kezett az állami adomány. ' Azért szükséges ezt eny- nyire világosan kimondani, mert az ötödik ötéves terv megszigorította a gazdál­kodás kereteit, azoknak nyújtja fáz előnyöket, akik a társadalmilag kívánatos, azaz valóban meghódítan­dó csúcsokra igyekeznek. Eddig semmi hiba. A baj ott kezdődik, . hogy — amint arra nagy nyomaték- kai mutatott rá a párt Központi Bizottságának 1975. november 26—27-i ülése — a vállalati maga­tartás a szükségesnél las­sabban igazodik a megvál­tozott gazdálkodási feltéte­lekhez. S folytatódik azzal, hogy intézkedések sorát kérdőjelezik meg némely helyeken, mondván, „mi lesz akkor a terveinkkel?”. A tervekkel, melyek az ál­lami segítség kipumpolására alapozódtak ... Azok, akik csúcsra értek, igyekeznek tovább, újabb csúcsok felé. Nem őket kell serkenteni, hanem azokat, akik túl nagy nyugalommal ülnek a völgyben, s elsőként annyit elérni, hogy legalább fel- álljanak. Mert éppen elég ideig pihengettek, mond­ván, erőt gyűjtenek. Most már mutassák meg, mire futja abból. Mészáros Ottó J i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents