Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-03 / 2. szám
1976. JANUÁR 3., SZOMBAT-*Miap Kilencedszer a kiváló címért Rendszergazda: a gödöllői tangazdaság Jó a hangulat a gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában, a felmérések szerint ugyanis kiemelkedő eredménnyel zárhatták az évet. Nem meglepő, mivel az 1271 dolgozót számláló kollektíva egész esztendőn át becsületesen, szorgalommal dolgozott, s a föld sem maradt adós. A növénytermesztési és állattenyésztési ágazat, valamint a feldolgozó és építőrészleg együttes munkájából 320 millió forint halmozott termelési értéket mutathattak fel, ebből fakadóan mintegy 40 millió forint nyereséget — az előző évinél 13—15 százalékkal többet — termeltek. Kondor Ottó közgazdasági igazgató tájékoztatta lapunkat a tavalyi gazdálkodásról, valamint az elmúlt tervidőszak fejlődési eredményeiről: Búza és borsó — iparsseriien — Országos szinten is kedvező helyet foglalhat el tangazdaságunk az idei eredmények alapján. Különösen a borsó- és búzatermesztéssel tűnik ki, tehát nem véletlen, hogy éppen erre a két növényre kaptuk a MÉM-től a megbízást, a búza és borsó iparszerű rendszerének megteremtésére. Nyereségünk nagy része is e növények termesztéséből ered. Hektáronként fajtaborsóból, azaz vetőmagból 29,80 mázsa termésátlagot értünk el a múlt évben, ez országos szinten kiemelkedő helyet jelent. Ipari konzervbor- sóból 44 mázsa termett hektáronként. Búzából 48,20 mázsa volt a termésátlagunk, amely szintén az élvonalban említhető. 7350 hektárnyi szántóterületünk több mint egyharma- dán búzát, 1800 hektáron pedig borsót, a többin lucernát, cukorrépát termesztünk. — Hol tart most a tangazdaság az állattenyésztésben, a szakosított szarvasmarha- program megvalósításában? — A szarvasmarha- és sertéstenyésztés számottevő gazdaságunkban. Az elmúlt évben is 10 ezer hízóállat hagyja el a sertéstelepet, s mintegy 4 ezer mázsányi hízómarhát adtunk át az Állatforgalmi Vállalatnak. 805 tehénnel rendelkezik a gazdaság, 3 ezer 300 liter az átlagos tejhozam. A nagygombosi kerületben megkezdődött a 42 millió forintos költséggel a 624 férőhelyes tehenészeti telep építése, befejezése 1978-ra várható. Korszerű, gyarapodó gépállomány — Milyen beruházások valósultak meg tavaly? — 23 millió forint értékű erő- és munkagéppel gyarapodott gépállományunk. SZK—5-ös és SZK—6-os típusú kombájnokat, valamint Rába—Steiger nehéz traktorokat szereztünk be, továbbá a dolgozók rendszeres hazaszállítására négy autóbuszt vásároltunk. így megszűnt a ponyvás teherautón való utazás. Néhány nagyobb tavalyi beruházásunk: elkészült a 16 vagonos tranzitsiló — több mint 1 millió forint értékben —, amellyel a vasúti szállítással járó kocsiállás-problémáink is megoldódtak. A MÁV területén gépesített rakodással azonnal ki tudjuk rakni a beérkező árut. A tangazdaság területén takarmánytárolókat építettünk s a régi sertéstelep rekonstrukciójára is sor került. Megkezdtük a borsó és búza magtisztító telep építését, Kartal kerületében. A 12 millió forint beruházási összeget igénylő létesítmény 1976. június 1-ével már működik. — A nyereség nagyságából ítélve bizonyosan növekedett a dolgozók keresete is. — Jelentős bérfejlesztést hajtottunk végre: 2382 forint a tangazdaságnál dolgozók jelenlegi átlagbére 5,33 százalékkal több mint 1974-ben az egy személyre jutó jövedelem 3240 forint volt, itt 5,6 százalékos a növekedés. Nagyléptű fejlődés — Hogyan teljesítette a tangazdaság a negyedik ötéves tervét ? — A középtávú termelési tervünket 150 százalékra teljesítettük, továbbá az előirányzottnál 33 százalékkal növekedett a nyereség is. Mindez a kollektívák jó munkájának köszönhető: az elmúlt évben a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny-vállalások megvalósításával több mint 8 millió jorint túlteljesítést értünk el. Az Agrártudományi Egyetem tangazdasága eddig nyolcszor nyerte el a Kiváló vállalat kitüntetést. Az 1975. évi eredmények ismét feljogosítják arra, hogy immár kilencedszer is megpályázza a rangos címet. Horváth Anita Korszerűsítik a tanácsi kezelésű hidakat A Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán a közlekedési csoport tartja nyilván a tanácsi kezelésű hidakat, műtárgyakat. összesen 370 híd van a megyében. Karbantartásukról, műszaki állapotuk megóvásáról is a tanács gondoskodik. A hidak, műtárgyak karbantartásáról, korszerű nyilván- vántartásukról Lovcsányi Lajos csoportvezető főmérnök az alábbiakat mondja: — Kétszáz fahíd, illetve boltozott, téglából készült hidunk van. Néhány éven beiül 53 hidat szándékozunk átépíteni, jó néhány elhanyagolt, életveszélyes csomópontot akarunk felszámolni. A lebontásra ítélt hidak forgalmát eltereléssel oldjuk meg. — A január 1-én életbelépett KRESZ újabb feladatokat ró ránk. A hitelkeretéből 3 millió forintot ad a megyei tanács egy jelzőpark létrehozására. Pest megyében eléggé rossz állapotban vannak a közlekedési jelzőtáblák, sok helyen vandál módon megrongálták, tönkretették őket. Bár egyetlen jelzőlámpa előállítási költsége ezerötszáz forint, pénzben mégsem lehet kifejezni azt a veszélyt, amit a megrongált, elpusztított táblák jelenthetnek. A hidakról például gyakran a súlykorlátozást előíró jelzések hiányoznak. — A hidak, műtárgyak hatósági igazgatása megyei szinten bonyolódik le, ennek ellenére a nagyközségek negyedévenként tartanak műszaki ellenőrzéseket. A helyi időszakos vizsgálatok hasznosan, egészítik ki a megyei közlekedési csoport felméréseit. Az idén új nyilvántartási rendszert vezettek be. Három kartont vezetnek minden objektumról. Az úgynevezett híd- lap, a híd valamennyi műszak: adatát tartalmazza. A nyilvántartási lapon ugyancsak műszaki adatok szerepelnek. A két kartont a helyi tanácsok kezelik, a nyilvántartási összesítő pedig a megyei tanács szakigazgatási szervénél tartalmazza a szükséges adatokat — Az ellenőrzések alkalmával nem tapasztaltunk olyan kirívó műszaki fogyatékosságot, amely miatt azonnal le kellett volna bontani valamelyik hidat. Az 53 híd átépítésére már (elkészültek az előzetes tervek. Kamarás Péter NINCS TÜRELMI IDŐ Életbe lépett az új KRESZ Jelentős fordulóhoz érkezett az új esztendővel a közúti közlekedés: hatályba lépett az új KRESZ. — Miért jelent ez fordulót? — kérdeztük dr. Rácz Ferenc rendőr ezredes, megyei főkapitány- helyettestől. Csak ezi az utat járhattuk... Dunakeszin a Gyümölcs- és Főzeléikkonzervgyárban nyolcszázan dolgoznak. Döntő többségük a környező községekből érkezik műszakkezdésre az üzembe. A törzsgárdata- gok száma 486, s közülük 168-an több mint tizenöt esztendeje keresik itt kenyerüket. Most, januárban éppen negyedszázada annak, hogy Szepesi József né először lépett be a gyárkapun. Ma a készáruraktár csoportvezetője. Ügy véljük, e huszonöt óv tanulságait érdemes közreadni. A saját otthon — Idevaló vagyok Dunakeszire. Három testvérem közül én voltam a legidősebb. Ahogy befejeztem az általános iskolát, 1950-ben, 14 évesen munkát vállaltam, mert kellett a családnak a pénz. A konzervgyárba jelentkeztem. Nehezen jutottam be, de már az első nap beállítottak meggyet válogatni. Három műszakban jártam dolgozni, mégis örültem, mert segíthettem a családunkat. Lassan megismertem a legnehezebb fizikai munkákat. Az érkező vagonokból gombosvillával raktuk ki a sárgarépát meg a krumplit, onnan vittük aztán a szárítóüzembe. Nem kedvetle- nedtem el egy percig sem, fiatal voltam, pénzt kereshettem. A munkában válogatni nem lehetett, azt végeztük, amit ránkbíztak, s ha valaki nem úgy tette a dolgát, ahogyan elvárták, könnyen az utcára kerülhetett. Ma is a legnagyobb szeretettel emlékezem akkori művezetőimre, Tömör Andrásra, aki megtanított rá, miként kell az embernek minden körülmények között becsületesen dolgoznia. Végigjártam az egész üzemet, míg végül a készárura'ktárba kerültem 1956-ban, s ma is ide köt minden szál. — A leendő férjemet is itt ismertem meg Dunakeszin. Most géplakatos Pesten a Szerszámgépgyárban. Amikor 1955 december 6-án megtartottuk az esküvőt, aznap délután kettőre már mindketten munkába jöttünk. Egyikünknek sem volt hozománya, lakása, csak egy szál ruha, amit éppen hord tunk. Fél évig itt aludtam a gyárban, a meo- irodán. Aztán nagy nehezen sikerült albérletet szerezni, egy szűk nyári konyhát. Mindig arról álmodoztunk, talán egyszer lehet saját hajlékunk is. Ez az elhatározás már annyira belénk ivódott, hogy szinte mindent fillérről fillérre kiszámoltunk. Rakosgattuk a pénzt, aztán vettünk egy telket az alagi részen, a Királyhágó utcában. Ügy higy- gye el, hogy amikor építkezni kezdtünk, minden darab tégláért megkoplaltunk. Mi ketten a férjeimmel raktuk a falat, néhány jóbarát időnként segített. Akkor már várandós voltam, de hordtam a maltert Amikor Csabika 1961 októberében megszületett, őt már a saját szoba-konyhás kis házunkba vihettük. Két és fél év alatt felépítettük az otthonunkat, de úgy, hogy egyetlen fillér, kölcsönt sem vettünk fel. Igaz, új cipőre, ruhára nemigen tellett. — Fokozatosan berendeztük a kuckónkat, egyszerű bútort vettünk. Ez átmenetileg megfelelt. Aztán bővíteni kellett, kezdődött isimét a spórolás, de neim tehettünk mást, nem volt fürdőszobánk, öt év alatt felhúztunk egy másik szobát, kamrával, meg a fürdőszobával. 1970-re készültünk el mindennel. A második gyerekünk, Viktor, 1989-ben született, ő már csak az új otthonunkat ismeri. Törődnünk kell a dolgozókkal Néha elgondolkozom • azon, vajon a fiaimnak milyen sors jut. Azt szeretném, ha nem úgy indulnának az életnek, mint ahogyan mi tettük a férjemmel. De a gyerekeimnek meg kell tanulniuk, hogy igazából mindig azt kell megbecsülni, amit a két kezük munkájával, a saját erejükből teremtenek elő. — Párttag vagyok, 1960-óta, alapszervezetünknek pedig 1971-től titkára. Ha jogós kérés hangzik el, a megoldásért a legmagasabb fórumig is hajlandó vagyok elmenni. Törődnünk kell az itt dolgozókkal, a környezetünkben élőkkel, még akkor is, ha első hallásra apró, jelentéktelennek tűnő ügyben kérnek segítséget. Különösen vonatkozik ez azokra, akik már nyugdíjasként megérdemelt pihenőjüket töltik. Persze, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy korábban évtizedeken át becsülettel helytálltak gyárunkban. Egyik ilyen ágyban fekvő nyugdíjasunknak mindennap kiviszi az ebédet Jávor Dajosné szocialista brigádtagunk. Igaz, tudomásom szerint az idős emberriek van hozzátartozója, de az valahogyan megfeledkezett emberi kötelességéről. Negyvenévesen filozófiát — Tavaly megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Annyira váratlanul ért az egész, hogy magam is meglepődtem, amikor megérkezett a meghívó. Kimondhatatlanul jólesett, hogy tevékenységemet ilyen magas kitüntetéssel is elismerik. Beiratkoztam a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem első évfolyamára. Most, negyvenévesen, filozófiát tanulok, de úgy érzem, szükségem van, rá. A napi munkámat most már csak úgy tudom teljesen fel- készülten ellátni, ha képezem magam,- Tudományos szintű összefüggések váltak világossá előttem, s úgy éreztem, hogy valamennyiről már korábban is tudtam már, csak nem így. Most a félévi vizsgára készülök. Helyt kell áll- nom az iskolapadban is. Különben mit mondanák a fiaimnak? Falus Gábor — Az új KRESZ-re való áttérés nyilvánvalóan nem azzal kezdődött, hogy egyet lapoztunk a naptárban. Igen sokat kellett dolgozniuk a rendőri szerveknek, de főleg — a közlekedésbiztonsági tanács koordinálásával — valamennyi állami, társadalmi és gazdasági szervnek. Elmondhatom, nem várt aktivitást, érdeklődést tapasztaltunk. Szám szerint több mint 650 tanfolyamon mintegy 50 ezren ismerkedtek meg az új tudnivalókkal. Munkánknak ez a fejezete azonban még nem ért véget, hiszen az oktatás tovább folytatódik. Jelenleg — többségében — a magán- gép j árművezetőknek szervezünk tanfolyamokat. A tanfolyamhallgatók túlnyomó többsége önkéntes vizsgát tett. — A kérdés, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk eddig, kétségtelenül jogos. Mindenesetre örülnénk, ha úgy folytatódna az év, miként kezdődött: az első két napban ugyahis mindössze három kisebb baleset történt a megyében. Nyilvánvaló, hogy ez a szám önmagában még nem nyújt kellő alapot az értékelésre. Szakembereink, munkatársaink kint voltak és kint tartózkodtak az utakon. Jelentésük szerint az emberek óvatosabbak, mondhatni megille- tődöttebbek a szokottnál. Amolyan szárnypróbálgatás- szerűen önmagukat is vizsgáztatják: mit tudnak, miben gyengébbek. Ami különösen kitűnik — és ez igen fontos a baleset-megelőzésben —, hogy észrevehetően ügyelnek a követési távolság pontos megtartására, csökkentve ezáltal is a jelenlegi ködös, síkos utakon fellépő baleseti veszélyt. — Lesz-e „türelmi idő” ezekben a hetekben a közúti ellenőrzések során? — Türelmi idő nincs. Elvárjuk minden közlekedő embertől, gyalogosoktól és gépjárművezetőktől egyaránt, hogy tartsák meg azokat a szabályokat, amelyek a maguk és mások testi épségét, sőt nemegyszer — életbenmaradását szolgálják. Mi elsősorban segíteni szeretnénk mindenkinek* abban, hogy a gyakorlatban is olyan sikeresen vizsgázzon, mint az eltelt félévi felkészülési szakaszban — elméletben. Természetesen az eddiginél összpontosítottabban elemezzük az eseményeket. Egyébként az előkészületek alapján bízvást remélhetjük, hogy Pest megye lakosai ugyanolyan sikeresen zárják az évet, miként kezdték, s nem lesz sok baleset. . Fless Zsuzsa M egtenné vetélkedő kérdéseként is: mikor használták fel Magyarországon a legtöbb villamos energiát? A választ a szakemberek jól tudják, a kívülállók azonban aligha törik ezen a fejüket, számukra elegendő, hogy zavartalan volt az áramszolgáltatás. A hazai villamosenergia-ipar 1975. december tizennyoleadikán, csütörtökön este érte el történelmének legmagasabb csúcsát. A megtermelt és az importált energia összege 4185 megawattra rúgott, ennyi került az országos hálózatba. Az külön megyei érdekesség, hogy e mennyiség egyhar- madánál valamivel többet Százhalombattán, a Duna- menti Hőerőmű Vállalatnál állítottak elő, köszönhetően mindazoknak, akik közreműködtek a 215 megawattos blokkok gyorsított üzembe helyezésénél, a beruházási késedelmek fölszámolásánál. Sűrű sorokban kerülhetnek a jegyzetfüzetbe a hasonló csúcsok. A Cement- és Mészművek váci gyárában még soha nem termeltek annyit a legfontosabb építőanyagból, mint 1975- ben, a huszonöt esztendős gödöllői árammérőgyár a legutóbbi tizenkét hónapban bocsátotta ki a legtöbb fogyasztásmérőt. A Nagykőrösi Konzervgyár 76,3 ezer tonnás árutermelése most már véglegesen a „milliárdosok” között — az egy milliárd forintnál nagyobb termelési értéket előállítók soraiban — jelöli ki az ország legnagyobb tartósítóüzemének helyét. Rekordokat kedvelő korunkban az ilyesfajta teljesítményeket sem árt megjegyezni, hiszen meggyőzően szemléltetik a megye iparának dinamikus fejlődését, azt az utat, amelyet a vállalatok többsége a negyedik ötéves terv esztendeiben megtett. A z említett cégek esete azért is jó példa, mert a népgazdaság számára rendkívül fontos termékeket állítanak elő, olyan árukat, amelyek a belső felhasználásban és a kivitelben főszerepet játszanak, örvendjünk tehát a csúcsoknak, ám azt ne higy- gyük, hogy rekorddöntések után következhet a megérdemelt pihenő. A sportoló szervezetének egy-egy nagy megterhelés után valóban szüksége van a regenerálódást biztosító pihenésre, a termelői szervezet viszont akkor mondaná fel a szolgálatot, ha megterhelése nem folyamatos lenne. Arra azonban ügyelni kell, hogy arányosan nehezedjenek a terhek az egyik és a másik vállra. Fogalmazzunk nyíltabban. A negyedik ötéves tervben az említett vállalatoknál — s természetesen sok hozzájuk hasonlónál — a gazdasági szabályozók némelyike tökéletlenül jelenítette meg az össztársadalmi érdekeket, ösztönzés helyett akadályokat teremtett — különösen az ún. magas szerves összetételű vállalatoknál, például a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál —, a jó munka ellenére is mérsékelte az egységnyi termelésre jutó tiszta jövedelmet —, mint a Nagykőrösi Konzervgyár esetében — s így tovább. Ilyen és hasonló gondok ellenére — ami a vezetést éppúgy dicséri, mint az egész kollektívát — ezek a vállalatok sorra döntötték a rekordokat, nemcsak a termelés mennyiségét, hanem gazdaságosságát is értve ez alatt. Csakhogy: sematikus osztályozásra könnyebben vállalkozunk, mint egyezőségeket és különbözőségeket mérlegelő ítélkezésre, Ezért kialakult az a képzet, hogy az említett helyeken — s a velük egy sorban állóknál — szalad a szekér, segíteni tehát ott kell, ahol kátyúkkal kínlódnak. E felületes, a teljesítmények forrásait elhanyagoló vélekedés azoknak kedvezett, akik nemhogy csúcsokat, de még dombocskákat sem értek el, s miközben a jóknál halmozódtak a terhek, a gyengéknél, az önhibájukból örökösen közepeseknél újra meg újra mentőövet kínált az állami segítség. H osszú idő kellett ahhoz — a társadalmi termelés hatékonyságának oldaláról nézve legalábbis hosszú —, míg bebizonyosodott, hogy ez nem járható úi., Afníg ,a csúcsokra,, igyekvő Zokszó nélkül vették tudomásul, hogy a társadalmi követelmények munkájukkal szemben folyamatosan növekednek, addig a sík terepet kedvelők, a minden fa árnyékában megpihenők sorozatban gyártották az egyedi mentesítési kérelmeket, hol adóelengedést, amortizációbefizetés elhalasztását, hol kamatkönnyítéseket kérve. Az ilyen üzemek igyekeztek társadalmi hátteret is felállítani kérelmeikhez, mondván, hogy a foglalkoztatáspolitika, meg a nők helyzeté, meg a helyi ipar- telepítés miatt... E szavakban tetszetős érvek persze semmit sem értek az alaposabb vizsgálódáskor, ám ez utóbbi nem mindig történt meg, s nélküle érkezett az állami adomány. ' Azért szükséges ezt eny- nyire világosan kimondani, mert az ötödik ötéves terv megszigorította a gazdálkodás kereteit, azoknak nyújtja fáz előnyöket, akik a társadalmilag kívánatos, azaz valóban meghódítandó csúcsokra igyekeznek. Eddig semmi hiba. A baj ott kezdődik, . hogy — amint arra nagy nyomaték- kai mutatott rá a párt Központi Bizottságának 1975. november 26—27-i ülése — a vállalati magatartás a szükségesnél lassabban igazodik a megváltozott gazdálkodási feltételekhez. S folytatódik azzal, hogy intézkedések sorát kérdőjelezik meg némely helyeken, mondván, „mi lesz akkor a terveinkkel?”. A tervekkel, melyek az állami segítség kipumpolására alapozódtak ... Azok, akik csúcsra értek, igyekeznek tovább, újabb csúcsok felé. Nem őket kell serkenteni, hanem azokat, akik túl nagy nyugalommal ülnek a völgyben, s elsőként annyit elérni, hogy legalább fel- álljanak. Mert éppen elég ideig pihengettek, mondván, erőt gyűjtenek. Most már mutassák meg, mire futja abból. Mészáros Ottó J i