Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Lejárt munkakönyvvel? Nyugdíjasok a tartalékban A njogdíjasok találkozóját évenként megrendezik járásunkban, városunkban is a vállalatok, a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ahol csak egy kicsit is adnak a hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programiból. Ügyes nőbizottságok meghitt hangulatot varázsolnak, s a jelenlevők megadják a tiszteletet a munkában megfáradtaknak, éreztetik velük, hogy nem feledkeztek meg róluk, ha nem is találkoznak nap-nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Mindig és mindenütt? Az ilyen összejöveteleken már hagyomány, hogy a meghívón a jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezőket. Ünneplőben mennek. A legszebb, legkímél- tebb ruhadarabok kerülnek elő a szekrényből, mielőtt elindulnának a nők a szokásosnál hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosabban borotválkoznak. Amikor megérkeznek, rögtön az ismerősöket keresik. egy asztal mellé telepednek. Régi történeteket idéznék, tréfálkoznak. A terített asztal, a borocska feledteti az éveket, olyannak látják egymást, mint régen. Mint akiit ma is oda tartoznak. De odatartozónak tartják-e őket mindig és mindenütt a házigazdák? Egyszer egy évben olyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törődnek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünnepi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a törzsgárda.érdemei- ről: ha utána, a baráti asztaloknál nem vált szót a régiekkel, a korábbiaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségének tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem érzi, hogy többről van szó, mint arról, hogy a megjelenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt. Nemcsak formailag, a lényeget tekintve is. Ne csak a hiányszakmákban A találkozókon egy asztal köré kerülő emberek ugyanis csak ott és csak az évnek azon az egyetlen napján találkoznak. Pedig nem ragaszkodnának feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnák egymást többször a régi körülmények között, a műhelyben, a munkapad közelében. Mégsincs rá mindannyiuknak módja. A „hiányszakmákban” a rendeletek lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok, az óraszámok korlátozása nélkül, dolgozhassanak. Ezek azonban az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt követelő foglalkozások, érthető, hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a „kettős fizetésről”. Egészségükét, közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a ,.másodállásként” vállalt, teljes munkaidő. Ők szabadon választhatnak, a baj neon is velük van. Ahogyan a mezőgazdaságban is a régebbi gyalogmunkások — a kéDzettség nélküliek, csalt kapáláshoz, répaegyeléshez, földmunkához értők — rendszeres foglalkoztatása okoz gondot, az iparban is a „nyolcszáznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosabban: a nyugdíjastalálkozók szervezőinek, a köszöntőt mondó vezetőknek kellene jobban magukévá tenniük a rendeletek szellemét, vagyis a nyugdíjasok ügyét. Megéri a szervezést Létszámhiányról, munkaerőgondokról küldenek jelentést a felettes szerveknek, mégsem számolnak eléggé a munkabíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasokkal, mint tartalékokkal. Nem gondolnak rá. hogy közülük a mostaninál sokkal többen tudnák a nyolc- száznegyven órájukat is hasznosítani, ha kedvezőbb körülmények között tehetnék. A részmunkaidő adott lehetőség, a rendeletek pontosan meghatározzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „időkeret” napi beosztását, hanem néhány hónap alatt, napi nyolc órában kellene teljesíteniük az engedélyezett óraszámot, többen jelentkeznének. Az eredmény mindenképpen megérné a Iwrülteikintóbb szervezést, a valamivel több adminisztrációt. Tudnivalók — adózóknak Érdeklődés a 31-es szobában A ceglédi városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályán kaptuk a tájékoztatást, hogy 1976. január 15-ig a múlt évről adóbevallást kell benyújtaniuk a kertészeknek, szikvízárusoknak, állattartóknak, tervezőknek, oktatóknak, a magánpraxist folytató orvosoknak, állatorvosoknak, valamint az egyéb jövedelemforrás után általános jövedelemadót fizetőknek, például a kerékpármegőrzőknek is. A ház, illetve föld bérbeadásából hasznot élvezőknek csak akkor kell adóbevallást készíteniük, ha az előző helyzethez képest, valami változott, vagy újfent földingatlant, garázst, műhelyt adtak bérbe. Érdeklődők tájékoztatást a tanácsháza emeletén, a 31. számú szobában kapnak. Ott lehet beszerezni és kitöltve átadni a szükséges nyomtatványokat is. Az érdekeltek vigyék magukkal tavalyi adóívüket. A hiányosan kitöltött íveket nem fogadják el, és megbírságolják azt, aki késik vagy nem tesz adóbevallást. o FEHÉR J AN. 12-24 A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT BOLTJAIBAN, Törődés, figyelem, rugalmasság — a nyugdíjasok nem igényelnek mást, mint azok, akiknek a munkakönyvé bent van a gyárakban. Arról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt” munkakönyvvel rendelkeznek, hanem munkás évtizedek sok-sok tapasztalatával is. Nyugdíjas munkásokat érdemes lenne „tanácsadóként” is alkalmazni a műhelyekben, vagy lehetnének a szakmunkásnevelés patrónusai. Ők nemcsak fehér asztal mellett idéznék emlékeiket, mi pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. V. E. DIJAT NYERT városunkban is ismerik Török Jánosról, a cegléd- szőkehalmi gazdaképző intézet alapítójáról portré készült, melyet a balatoni kisgrafikai biennálén, A táj és az ember kapcsolata díjaként adtak át Fery Antal . grafikusművésznek. Fery Antal munkáit Cegléden is jól ismerik, hiszen kisgrafikai kiállításokon számos műve szerepelt, a helyi kis- grafikabarátok körével jó kapcsolatban álL Melléküzem a tsz-ben Pockok, csótányok ellen Rovar- és rágcsálóirtó melléküzemet tart fenn a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet. Fontos kárelhárító munkájukat nemcsak a városban, hanem a megye területén végzik. Az üzemág vezetője, Juhász Pál, elmondta, szakértelemmel dolgoznak közületi, vállalati és szövetkezeti raktárakban, üzemrészekben, istállókban, ahová hívják őket. Tavaly túlteljesítették tervüket. Legutóbb Cegléden, Dán- szentmiklóson, Törteién és Nagykőrösön dolgoztak. — Több mint négyszáz kilométer, öt év alatt háromszorosára, 300 millió forintra nőtt a Pest megyei Közúti Építő Vállalat termelése. Pest megyében a negyedik ötéves tervben több mint 400 kilométer hosszú utat láttak el 6 méter széles aszfaltburkolattal. A r PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁPÁS ÉS CÉG 03 Pl-P-jjj-,— XX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1976. JANUAR 11., VASÁRNAP Tervszerű munkával Megszervezték az instruktori hálózatot Előkészületek a KISZ IX. kongresszusára Az alapszervezeti KISZ- vezetőségválasztó taggyűlések előtt kerestük fel Boros Jánost, a KISZ ceglédi járási bizottságának titkárát, tőle kértünk tájékoztatást az ifjúsági mozgalom jelenlegi és soron következő feladatairól. — Tudatos, tervszerű, folyamatos munkával készülünk a KISZ IX. kongresz- szusára. Közben minden alapszervezetben beszámoló és vezetőségválasztó, majd a kongresszusi dokumentumokat megvitató és az 1976—77. mozgalmi évi akcióprogramot elfogadó első és második taggyűlésekre kerül sor. Az előkészületeket bizottságunk még tavaly no- 'vemberben elkezdte, ugyanis az akkori bizottsági ülés elfogadta a járási KISZ- bizottság 1976—77. mozgalmi évi akcióprogramját és a felkészülési tervet, a soron következő IX. kongresszusra. A tervet még a novemberi titkári értekezleten minden alapszervezet titkára megkapta. Az időben hoztuk létre a káderelőkészítő bizottságot. Tagjai, a választásokat megelőzően, valamennyi alapszervezetbe eljutottak. A fiatalok, a helyi párt- és gazdasági vezetéssel együtt alakították ki javaslatukat a KlSZ-alapszervezetek vezetőire. — A megnövelted ett feladatok és a munka decentralizálása végett, a területi lehetőséget figyelembe véve, bizottságunk megszervezte az instruktori hálózatot. Az instruktorok, illetve területi aktívák feladata a taggyűlések előkészítésének segítése, a helyi intézkedési tervek megismerése, a vezetőség beszámolójának véleményezése, valamint részvétel az első és a második taggyűlésen. — A megosztott munka jelentőségéről, úgy érzem, pem kell szólnom. Bízunk abban, hogy aktíváink lelkiismeretes, odafigyelő, segítő és ellenőrző tevékenysége az apparátuséval együtt eredményes lesz. A korábbi időktől eltérően, a feladatok minél teljesebb, sikeresebb lebonyolítása végett, decemberben közös értekezleten készítettük fel az alapszervezetek titkárait és levezető elnökeit az első taggyűlésre. ■ Az alapszervezeti vezetőségválasztások irányításán és ellenőrzésén túl, községi és csúcsvezetőségi titkáraink már a helyi küldöttgyűléseket készítik elő.-+- Munkatársaink tapasztalata és személyes tapasztalatom, hogy a járás fiataljai érzik és tudják, nemcsak a soron következő vezetőségválasztó taggyűlésre készülnek, hanem többre, a KISZ IX. kongresszusára, elsősorban munkávaL A járási pártbizottság és a nagyközségi, községi pártbizottságok, valamint a pártalapszervezetek segítséget nyújtanak, a káder- és személyzeti kér-t déseken túl, a tartalmi és irányító munkában is a KISZ-eseknek. Habony István Tejföl, poharakban Ezerszám tölti naponta poharakba a tejfölt Kőröstetétie- nen a tsz-lársulás tejüzemében az adagolóautomata. A kék címkés tejfölt, jó minőségéért szívesen vásárolják a ceglédi és környékbeli üzletekben. Apátl-Tóth Sándor felvétele Többre hivatottak Alapozáshoz látnak a labdarúgók Kétkapus mérkőzéseket is játszanak A Ceglédi VSE labdarúgó- szakosztálya vezetőségi ülést tartott, melyen a közeljövő feladatait, a január 13-án kezdődő alapozás teendőit tárgyalVarrni néni öregasszonytól köszönök el, akinek végképp bevont személyi igazolványába, záradékként ezt írták: elhunyt. Apám nemzedékének tagja volt, jó szomszédunk. Nehéz róla írnom, mert első emlékem, amit kicsi gyerekként őrizek róla, az, hogy nem tudott írni. És ez olyan meglepő volt nekem, hiszen mindenki, aki nálam idősebb volt, abban különbözött tőlem, hogy tudott írni. Apám, marokra fogva a tollat, lassan, anyám, messziről, nézve a papírt, pontosan, szépen, bátyám csuda sokat és gyorsan. írni mindenki tudott, az ismerősök közül, csak ő nem. Anyám napszámba járt az ötvenes évek elején. Nagyon korán kelt és mi, öcsémmel, a kisgyerekek vittük a madzaggal összekötött két kosarat, szépen lesúrolt talicskán a pékhez. Kelt kenyértészta volt a kosárban. Pontosan 7 órára kellett odaérnünk a régi kis pékműhelybe a sütni való kenyerekkel. — Szóljatok be Panni néninek! — mondta anyám. Mi beszóltunk, és jött velünk. Hozta ő is a kenyeret. A mi tésztánkon egy-egy kis cédula volt, a névvel. Az ő kenyerén nem volt cédula sohasem. Két ujjúval lyukat ütött a tésztába, de amikor a kisült kenyérért mentünk, már a küszöbről megismerte a sajátját és a miénket is. öt gyereket nevelt fel a régi idők cselédasszonya, és életének több mint a felét úgy élte le, hogy nem akkora kenyeret dagaszthatott, amekkorát kellett volna a családnak. Ma már értem, miért és hogyan ismerhette meg azt a kenyeret messziről is, amelyhez nem summásként kiszabva kapta a lisztet. Cselédből lett tsz-taggá, mindjárt negyvenhatban. Szinte előttem most is kicsi háza, a felsepert udvar, a sok csemegét adó eperfával, a sok legénygyerekkel. Vasárnaponként, mert egyikük citerázni is tudott, megkérdezte: „Melyiket játsszam, maina?” A mama sohasem mondta, hogy melyiket, de azért Miska mindig elkezdett valamit, amit dúdolni lehetett. Nyáron, verőfényes reggeleken, e szavakkal csókolt meg bennünket anyám, munkába menet: — Kisfiam, ha valami „idő” lenne, szaladjatok át Panni néniékhez! Nálunk az „idő” — időjárást jelentett. Sokszor, amikor rek- kenö delek után, közelegtek lassan a sötét felhők, hol esőt, hol jeget, de forgószeleket biztosan hozva, öcsémmel mindig átszaladtunk, idejekorán. Kis konyhájukban, nagy öntöttvas fazékban főtt az estére megszokott étel. Sok kellett, sokan voltak. A „szaladásunk” után, Panni néni ki-kijött a ház végébe. Ha tényleg „felfelé” haladt a felhő, ólba hajtotta a csibéket, majd átment a mi udvarunkra, a miéinket is bezárta. Ha már hallatszott a tompa égzengés, nem tett többet a tűzre, hagyta, hogy kialudjék: „Ha az égen is tűz van, a földön nem szabad tüzelni.” Apám nemzedékének egy tagja ment el, egy századunkkal egyidős ember, aki örömeivel és bánataival, szenvedéseivel is könnyeivel, írástudatlanságával és végtelen jóságával azokhoz tartozott, akik kiharcolták, hogt) gyermekeik, unokáik jobban élhessenek. Zsemlye János ta meg. Elsőként a csapat edzője, Simonyi Ferenc ismertette elképzeléseit: — Elsődleges feladatunk, hogy megőrizzük a múlt év végére örvendetesen megjavult kollektív szellemet, tovább szilárdítsuk a fegyelmet’ Nem lehetek megalkuvó, egyforma elbírálás aiá esik mindenki, legyen az idősebb vagy fiatalabb játékos, képzett vagy még kiforratlan sportoló. Előfordulhat, hogy szigorom néhányan rossz néven veszik majd, de azt kell szem előtt tartanom, hogy többre hivatott ez a csapat, s a fegyelem az eredményesség alapfeltétele. — Kedden, első edzésünkön, huszonnégyen kezdik el a munkát. A felkészülök között ott lesz Kresják is, aki ősszel idény közben állt le. Az első három héten heti négy, esetleg öt foglalkozásunk lesz, továbbá vasárnaponként egymás között mérkőzéseket is játszunk. A szűkebb keretet február közepére alakítom ki. A tájékoztató után parázs vita kerekedett. A hozzászólók abban megegyeztek, hogy feltétlen bizalmat szavaznak az edzőnek, s figyelmeztették őt a játékosok olyan emberi tulajdonságára, amit még nem ismerhetett meg eléggé. Az értekezleten Molnár János. a szakosztály elnöke bizakodását fejezte ki, hogy közös összefogással, tovább javíthatnak pozíciójukon, a CVSE labdarúgóinak nem lesz még egyszer egy olyan balsikeres éve, mint a tavalyi volt. U. L.
