Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
4 1976. JANUAR 11., VASÄRNAP TV-FICYELŐ Alapfokod. Csütörtökön, a keddi Ősbemutató és a szerdai Törvény, kegyelem nélkül című film után a héten immár harmadszor, ismét a második műsorra kapcsoltunk. Zsoldos Péter érdekesnek ígérkező beszélgetésre invitált — bemutatókkal — a tudományos-fantasztikus irodalomról. A műfaj — nem a beszélgetés, hanem a sci-fi — régóta hiányzik a képernyőről. Nyilván ez a hiányérzet hozta létre a csütörtök esti beszélgetést, s nyilván mi is emiatt nyomtuk be az Ori- luxon a piros gombot. Tudtuk ugyan, hogy a beszélgetés a művek adaptációjához képest csak pótanyag, de azért még lehetett volna érdekes. Sajnos, nem volt az. Méghozzá elsősorban azért, mert alapfokon tárgyalta a problémákat. Mintha abból a feltételezésből indult volna ki, hogy a nézők soha életükben még csak nem is hallottak a tudományos-fantasztikus irodalomról. Kár volt ennyire elölről kezdeni. A téma iránt érdeklődd nézők ugyanis jóval többet tudnak. Elég a Kozmosz-sorozat gyorsan elkapkodott könyveire, a 6Ci-fi 5j5 ezres példányban megjelenő folyóiratának, a Galaktikának nagy népszerűségére gondolni. Az Crálom címmel sugárzott beszélgetésnek feltétlenül figyelembe kellett volna vennie ezt a tudásanyagot, s a beszélgetést erre kellett volna építeni. Foglalkozott a műsor a műfaj elnevezésével, többek között például a tényleg szörnyű fanti szóval, de sajnos, kizárólag nyelvi- szempontból. Ez alapfok. Magasabbra, az érdeklődő nézők többségének tudásához igazodó középfokra akkor léphetett volna a műsor, ha ezzel kapcsolatban a lényegről is szót ejt. Arról például, .mennyire indokolt a scj-fi elnevezésében a tudományos szó-használata, azonos fontosságú, értékű-e a fantasztikus szóval. S ebből aztán kikerekedhetett volna valamiféle érdemi és érdekes vita arról, hogy valójában miképpen kezeli a sci-fi a tudományt, érdekli-e egyáltalán, vagy inkább csak a fantasztikummal törődik. Egyszóval nagyon keveset adott, keveset mondott ez az adás és semmiképpen sem pótolta a képernyőről hiányzó műfajt Opera — munkásoknak. Aki végignézte pénteken este az Operabarátok magazinjának műsorát, tudja, hogy a tévé nem azért látogatott a zenekedvelő csepeli munkások közé, hogy formálisan eleget tegyen a munkásművelődéssel kapcsolatos kötelességeinek. A műsorból kiderült, hogy a csepeliek körében a komoly zene népszerűsítésének nemcsak hagyományai, hanem szép eredményei is vannak. Erre alapozva építette a pénteki Magazin operaműsorát, olyan népszerű művet választva, mint Mascagni Parasztbecsülete, olyan kiváló operaénekesek közreműködésével, mint Simándy József, Radnai György és Dunszt Mária. Vitathatatlan — ezt egyébként régóta tudjuk — hogy ez a műsor valósággal missziót tölt be. A Baranyi Ferenc vezette pénteki adás ismét csak azt bizonyította, hogy a Magazin kitűnően látja el szép feladatait, egyszerre szól beavatottakhoz és teljesen kezdőkhöz, anélkül, hogy az utób- hi érdekében lemondana igényességéről. Nincsenek erre számok, adatok, de egészen biztosak lehetünk abban, hogy minden ilyen adás után növekszik az operakedvelők, a komoly zene híveinek tábora. Ha másképpen nem, legalább' a kíváncsiság, az érdeklődés felkeltésével. S ez nem kevés. Csontos Magda Először Pest megyében Közművelődési adatbank A szentendrei művelődési központ nagyszabású vállalkozásba kezdett: februártól az egész megyére kiterjedően osz- szegyüjti a közművelődés legfontosabb, legjellemzőbb adatait. A gyűjtés kiterjed a megye minden községére, művelődési házára, a személyi és tárgyi feltételekre, a közművelődésben dolgozók helyzetére. Ilyen nyilvántartás Pest megyében most készül először. Célja, hogy alapokat adjon a művelődési és módszertani központ munkájához. Ennek alapján tervezik meg például a közművelődésben dolgozók továbbképzését. Az adatgyűjtéshez szükségen lapok a megyei központban már elkészültek. Februárban küldik ki a községekbe, intézményekbe, majd visszaérkezésük után számítógéppel dolgoztatják fel. Megnyílt a VIII. játékfilmszemle Pécs több mint két évi szünet után ismét házigazdája a magyar játékfilmek szemléjének. ’A nyitó díszelőadásra szombaton este a Petőfi filmszínházban került sor. A szemle ünnepélyes megnyitóján adták át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége filmkritikus tagozatának díjait. A filmkritikusok 1975. évi díját a Jutalomutazás című filmjéért Várady István rendező kapta. Kottái Lajos operatőr a Jutalomutazás és a Déryné, hol van? című film fényképezéséért, Töröcsik Mari színművésznő a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, Bihari József színművész az év filmjeiben és eddigi életpályáján nyújtott kimagaslő filmszínészi alakításaiért részesült a filmkritikusok ■ díjában, Király András a MUOSZ főtitkára adta át a díjakat. Ha a tortát az emberbe tukmálják MUNKÁK ES MINDENNAPOK Jegyzetfüzet, határidőnapló, zsebszámológép, toll és radír — leltár a főosztályvezető íróasztalán elhelyezett tárgyakról. — Kollégáim szerint a radír a legfontosabb eszközünk — mondja Geiger Márton. — Persze, ez csak tréfa, a vállalati belső tervek nemrégen még gyakori változtatására utal. Elegendő vagy kevés? — Sokszor hallani manapság, divatszakma az önöké, és azt is, hogy az országban mostanában szinte mindenki közgazdásznak érzi magát. Itt, a Csepel Autógyárban, sok, elegendő vagy kevés a hozzáértő szakmabeli? — Kevesebb — legalábbis a gyár fejlődési üteméhez viszonyítva —, mint 1956-ban, amikor a Számviteli Főiskoláról idejöttem. Akkortájt az a hír járta, hogy jól szervezett vállalat a Csepel Autó. Soroksári vagyok, közel lakom, jó munkahelynek ígérkezett. Kéréssel kezdtem a bemutatkozást: a központi termelési könyvelésbe helyezzenek, mert azt a munkát szeretem. — Tehát ott kezdődött a pályafutása. — Szó sincs róla! A főkönyvelő eldöntötte, jó helyem lesz a járműgyárban, az utókalkulációban. Nagyon dühös voltam. Csak jóval később ismertem fel, milyen hasznos, a gyakorlathoz, a termeléshez lcözeli feladatot adott. Meg is köszöntem neki. Két év múlva csoportvezető kellett a szerszámgyárba, átmentem. Szerencsére ott is rendes főnököket kaptam, sokat segítettek. Később visszahívtak a járműbe, számviteli osztályvezetőnek. A gyáregységi osztály tevékenysége olyan sokféle, hogy aki nyitott szemmel jár és érdekli is, amivel megbízták, rengeteg tapasztalatot szerezhet. Biztonságérzettel jöttem a központi utókalkulációba vezetőnek, 1964-ben. Holnaptól átlép... — Ez már nagy lépés, de mint mai beszélgetésünk is bizonyítja, újabb lépcsőfokok következtek. Ugyanolyan szívesen vállalta, mint az előzőeket? — Hát..., nem mondhatnám. Nem is önként léptem újra. Abban a „vízben” jól éreztem magam. Sok közös elképzelésünket szerettük volna még megvalósítani, például a vállalat egész elszámolási rendszerének reformját. Csakhogy közben kilépett a tervosztály vezető. Behívatott a vezérigazgató és azt mondta: — , Holnaptól tervosztályvezető lesz. — Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, de ha a tortát beletukmálják az emberbe, már nem olyan jóízű. — A tervezés a vállalati tevékenység egyik legfontosabb eleme. Ebben igazán jól hasznosíthatta üzemi tapasztalatait. — Így igaz, mert amikor kevés alapanyag állt rendelkezésünkre, akkor a korábban szerzett üzemi tapasztalatok felhasználásával operálhattunk. Ha valamelyik számadat gyanús, megérzem mögötte a véletlen hibát vagy a szándékos turpisságot. Persze, azért így is „bevihetik az embert az erdőbe”. Akkoriban mélyponton volt a vállalat, nehezedett a tervezés is. Most a felszálló ágban vagyunk, de az új termékek bevezetése nekünk is sok gondot okoz, tőlünk is nagyobb aktivitást követel. Az ellenpóluson — Közben kifelejtettük, hogy ma mint közgazdasági főosztályvezető mondja el mindezt. — Valóban elfelejtettem mondani, de az előbbieket nagyon fontosnak tartom. Tudja, itt évekig élt az autógyártó nosztalgia, műszaki és gazdasági körökben egyaránt. Ez nagy hiba volt, s meglehetősén sokat váratott magára az eszmélés, de mégsem olyan sokáig, hogy végzetessé váljék. A gyár mai példája igazolja ezt. 1974-ben a főnökömet — rendhagyó módon — kinevezték gazdasági igazgatónak. Azelőtt mindig kerítésen kívülről hoztak valakit. Ö meg • úgy látta," megértem a főosztályvezetői posztra. — Hány éves volt akkor? — Negyvenegy. Hogy múlik i A honismeret útja 400 falukrónika anyagát gazdagítják és széleA szülőhely, a lakóhely történetének megismerése, az itt élt elődök sorsának, szokásainak kutatása, a néprajzi, az anyanyelv és a nyelvjárások ápolása, a munkásmozgalmi hagyományok felderítése, a műemlékvédelem, természeti kincseink, értékeink megóvása — mindez sok évtizedes, nem egy esetben évszázados múltra tekint vissza. Szervezett formában azonban, a Hazafias Népfront keretein belül, tizenöt éve váli a honmegismerés gazdag tömeg- mozgalommá. Ez az évforduló egyben alkalom is arra, hogy a honismeret művelői, irányítói számot adjanak az eddig végzett munkáról, szóljanak a tennivalókról. Ezért hívták össze december második felében Kecskemétre, . országos honismereti konferenciára, a mozgalom legjelesebb képviselőit. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a mozgalom különböző akcióival, folyamatos tevékenységével alkalmas arra, hogy mind nagyobb tömegeidet vonjon be a közművelődésbe. A helytörténeti és krónikaíró csoportok, a munkásmozgalmi, a néprajzi, a földrajzi és egyéb feltáró és gyűjtő kollektívák, a múzeum- és várbarátkörök, a természet- és műemlékvédelmi bizottságok fontos szerepet töltenek be a szocialista hazafiságra nevelésben. A történelmi szemlélet alakítói A kérdés jogos: mire jutott Pest megyében a helytörténeti és krónikaíró mozgalom az elmúlt tizenöt esztendő alatt. A válasz: tevékenységük minden dicséretet megérdemel. Megyénkben eddig mintegy négyszáz helyi krónika és száz helytörténeti tanulmány született ez idő alatt. Mintegy kilencven település múltját s az idő! Tizenévestől huszonéves koromig még odafigyeltem. Most már nemigen. Annak idején még festegettem is, volt aki azt ajánlotta, menjek művészi pályára, s a végién az ellenpóluson, a számok alaposságot követelő szigorának lettem egyik apostola. Megérteni és megértetni — Tudatosan készült erre a pályára? — Hazudnék, ha azt mondanám: zsenge gyermekkorom óta közgazdász akartam lenni. Tizenkét éves lányom barátnője már most tudja, hogy gyermekorvos lesz. Szerencsés. Tulajdonképpen a technikumban tetszett meg a közgazda- 1 ságtan, ezért is mentem a számvitelire, de tankönyvekből nem lehet az életet megismerni. Ahhoz néhány esztendő kemény, határozott munkájára van szükség, lelkesedésre, ambícióra. Keresni az élet és a számok közötti összefüggéseket, hogy a végösszeg miért annyi, amennyi, milyen gazdasági, termelési tevékenység húzódik meg mögötte. Faggatni kell a számsorokat, s akkor azok is beszédesek lesznek. — Ha ilyen izgalmas feladat ez, bizonyára sok fiatal szívesen jön az önök főosztályára dolgozni. — Tény, hogy ma a tervezés középpontban áll, és ugyanilyen fontos a statisztika, az elemzés. Nem panaszként mondom, de yiszonylag kis létszámmal dolgozunk. A fiatalok nem törik magukat, hogy idejöjjenek. A minap hívtam egy fiút, ígértem neki 200 forint fizetésemelést, azt válaszolta: inkább 200 forinttal kevesebbet keres, de ott nyugihelye van. Igen, nálunk lökésszerűen jön a munka, rövid határidőkkel, a 8 óra ritkán elég, de a gárda jó, s megértik, ha hajtani kell. Csak az a baj, hogy egyre kevesebb a küzdelmet tudatosan vállaló szakmabeli. Az utánpótlással ma is baj van. — Ügy gondolom, a ma sitik fonásbázisát. Ilyen nagymértékű krónikaírás Pest megyén kívül csak Baranyában ismeretes. E mozgalom akkor is figyelmet érdemelne, ha csupán régi, népi-nemzeti értékeink feltárásán, megőrzésén fáradozna. Ennél azonban sokkal többet tesz. Részt vesz például a helyes történelemszemlélet alakításában, hiszen a szabadságharcos forradalmi múlt és a dolgozó osztályok sok százados teremtő, alkotó munkája még nem forrt össze mindannyiunk gondolkodásában. Ugyanígy sok még a teendő a nemzet és a haza, a szocialista hazafiság megismerésében, megértésében. Ezen is munkálkodik e mozgalom, amelyben a munkás- mozgalmi, üzemtörténeti csoportoknak mostanában szép szerep jutott. Sok száz aktivista járja megyénkben a községeket, írja a települések krónikáját s tudósit az üzemek, termelőszövetkezetek, a szocialista brigádok mindennapjairól. Ez is a honismereti mozgalom fontos része. Évenként és mindenütt A budai járásban például elkészült már minden telepü-. lés elmúlt negyedszázadának hiteles története. A törekvés az, hogy lehetőleg évenként és mindenütt készüljön el a falukrónika, ötévenként pedig az összefoglaló településkrónika. Ebben a budai járás mellett a ceglédi, a váci és a monori járás mutat jó példát. A települések között pedig Budaörs és Solymár foglalja' el (az első helyet. De Szigetszentmikló- son csakúgy, mint Tápiószent- mártonban, igen lelkes munkát végeznek a helyi krónikaírással foglalkozó csoportok. Fontos, hogy e munkák eredménye mind szélesebb körben ismertté váljék. Pubközgazdásza meg is sértődne, ha nem kérdezném az új szabályozókról. Mit tart erről a legfontosabbnak? — Először: megérteni és megértetni, hogy az ország gazdasági helyzete szigorúbb és ösztönzőbb szabályozó rendszert követel. Másodszor: megkeresni a legjobb megoldást a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére. Mi eddig is igyekeztünk így cselekedni, most növekedtek a követelmények, de nem teljesíthetetlenek. Lényeges, hogy a társadalmi szervek a műszaki, gazdasági vezetőkkel összefogva segítsenek megértetni, mit miért kell csinálnunk, hogyan léphetünk előre. Szerintem a termelés szervezetlensége az a lényeges pont, ahol még mindig nagy belső tartalékokat találhatunk. És az is nyilvánvaló, hogy a külső és belső akadályozó tények közül mi az utóbbiakon tudunk alapvetően változtatni. Ami biztató: az igény, hogy jobban kell dolgozni, sokunkban megvan, most már csak a cselekvési egységet kell megvalósítanunk. Ügy érzem, sikerülni fog. Az esti órák — Akármilyen izgalmas is a közgazdász munkája, magánélete is van. Geiger Márton mivel tölti szabad idejét? — Feleségem és lányom már megszokták — ha egyáltalán bele lehet törődni —, hogy az esetek többségében csak az esti órákban érek haza. Vacsora, fürdés, aztán be az ágyba — vége a napnak. Nincs hobbym, a hétvégi autózás hármasban nyugtat, szórakoztat. Szeretem a szép festményeket, a komoly zenét. Hogy aránytalan a megoszlás a munka és a pihenés ideje között, én is tudom. Néha, mikor nagyon elfáradok, szívesen hazamennék korábban. Majd kipihenem a fáradalmakat a nyugdíjban. Igaz, addig még hátra van 17 esztendő. Baumann László — és az iskolai oktatásban is szükséges lenne mind gyakrabban szólni róla. A diákok országjárását is fel lehet használni arra, hogy ismereteik, látókörük bővítésén túlmenően, minél több fiatal kedvet kapjon az országot gazdagító mozgalomban való részvételre. Értő kézzel Az évforduló alkalmából azonban szólni kell arról is, hogy a Hazafias Népfront irányító, szervező munkája önmagában — a legjobb szándék ellenére Is — kevés a sikeres továbbfejlődéshez. A tanácsi szervezésben működő közművelődési intézetek, a társulatok, múzeumok és az egyetemek támogatása nélkülözhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a mozgalom olyan értékeket hoz a ma embere elé, amelyekhez csak értő kézzel szabad nyúlni. E mozgalom olyan feladatokra vállalkozik, amelyeknek teljességéhez^ elengedhetetlen a szakértői, módszertani segítség. Megyénkben a krónikaírás fellendülése elsősorban annak köszönhető, hogy a Hazafias Népfronttal közösen a Pest megyei Levéltár szakember- gárdája szervezte és szervezi ma is. Nemcsak az évenként kürt krónikaíró pályázatokkal, hanem a krónikaírók járásonként! találkozóinak megrendezésével, továbbképzésük biztosításával. Ugyanakkor a Pest megyei Lelvéltár a hely- történeti kutatás fontos bázisává vált. A levéltári kutatás feltételeinek biztosításán túl szakmai tanácsokkal is segítik a helytörténészeket szép feladatuk megoldásában. A közművelődés részeként És szólni kell arról is, hogy a közkincsek bemutatásához hajlékra, megfelelő keretekre is szükség van. Megyénkben egyre több a példa arra, hogy a levéltár mellett a múzeumok és könyvtárak miként segítik az önkéntes kutatóidat. És ma már bőven akad példa arra is, hogy a községi művelődési otthonok egyre gyakrabban biztosítanak lehetőséget a feltárt értékek bemutatására. Elég utalni a pomázi vagy a dunabogdanyi nemzetiségi helytörténeti tárlatokra, A dunakeszi művészeti vagy az isaszegi kulturális napok keretében rendszeresen megrendezett helytörténeti kiállításokra. Fontos, hogy a nemzeti értékeinket gyarapító helytörténeti mozgalom tovább erősödjék, mindinkább része legyen egész közművelődési tevékenységünknek. Hivatását csak igy töltheti be. Prukner Pál Márciusban Szentendrén Meghirdették a VI. szövetkezeti néptáncversenyt Ismét országos versenyre hívta legjobb néptáncosait az OKISZ és a SZŐ VOSZ: tavasszal rendezik a hatodik ilyen szövetkezeti találkozót. Az országos versenyt területi döntők előzik meg. Márciusban Szekszárdon és Szentendrén, áprilisban Kecskeméten, Kapuváron és Nyíregyházán tartják a területi bemutatókat, amelyeken várhatóan összesen mintegy száz nép- táncos-csoport 4 ezer táncosa vesz majd részt. Az OKISZ és a SZÖVOSZ a legjobb együtteseket hívja meg az országos verseny döntőire, amelyeket július elején Balatonlellén, Balatonfüreden és Siófokon rendeznek. Az országos , verseny két legjobb együttese nyeri el az OKISZ és a SZÖVOSZ elnökének 10—10 ezer forintos nagydíját, s egyebek mellett külön jutalmazzák majd a legjobb szólótáncot, koreográfiát, zenekíséretet és a legszebb népviseletet is. . , , , likációkban, kiállításokon, elolegkozelebbt jelenet dolgoztak | adássorozatokon érdemes népfel e kötetekben, amelyek ma i széfűsiteni — mint például már a Pest megyei Levéltár I teszik ezt Gödöllő városában 1 i
