Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

4 1976. JANUAR 11., VASÄRNAP TV-FICYELŐ Alapfokod. Csütörtökön, a keddi Ősbemutató és a szer­dai Törvény, kegyelem nélkül című film után a héten im­már harmadszor, ismét a má­sodik műsorra kapcsoltunk. Zsoldos Péter érdekesnek ígérkező beszélgetésre invitált — bemutatókkal — a tudo­mányos-fantasztikus iroda­lomról. A műfaj — nem a be­szélgetés, hanem a sci-fi — régóta hiányzik a képernyő­ről. Nyilván ez a hiányérzet hozta létre a csütörtök esti be­szélgetést, s nyilván mi is emiatt nyomtuk be az Ori- luxon a piros gombot. Tudtuk ugyan, hogy a beszélgetés a művek adaptációjához képest csak pótanyag, de azért még lehetett volna érdekes. Sajnos, nem volt az. Még­hozzá elsősorban azért, mert alapfokon tárgyalta a problé­mákat. Mintha abból a felté­telezésből indult volna ki, hogy a nézők soha életükben még csak nem is hallottak a tudományos-fantasztikus iro­dalomról. Kár volt ennyire elölről kezdeni. A téma iránt érdeklődd nézők ugyanis jóval többet tudnak. Elég a Koz­mosz-sorozat gyorsan elkapko­dott könyveire, a 6Ci-fi 5j5 ez­res példányban megjelenő fo­lyóiratának, a Galaktikának nagy népszerűségére gondolni. Az Crálom címmel sugárzott beszélgetésnek feltétlenül fi­gyelembe kellett volna vennie ezt a tudásanyagot, s a beszél­getést erre kellett volna épí­teni. Foglalkozott a műsor a mű­faj elnevezésével, többek kö­zött például a tényleg szörnyű fanti szóval, de sajnos, kizá­rólag nyelvi- szempontból. Ez alapfok. Magasabbra, az ér­deklődő nézők többségének tudásához igazodó középfok­ra akkor léphetett volna a műsor, ha ezzel kapcsolatban a lényegről is szót ejt. Arról például, .mennyire indokolt a scj-fi elnevezésében a tudo­mányos szó-használata, azonos fontosságú, értékű-e a fantasz­tikus szóval. S ebből aztán ki­kerekedhetett volna valamifé­le érdemi és érdekes vita ar­ról, hogy valójában miképpen kezeli a sci-fi a tudományt, érdekli-e egyáltalán, vagy in­kább csak a fantasztikummal törődik. Egyszóval nagyon keveset adott, keveset mondott ez az adás és semmiképpen sem pó­tolta a képernyőről hiányzó műfajt Opera — munkásoknak. Aki végignézte pénteken este az Operabarátok magazinjá­nak műsorát, tudja, hogy a tévé nem azért látogatott a zenekedvelő csepeli munkások közé, hogy formálisan eleget tegyen a munkásművelődéssel kapcsolatos kötelességeinek. A műsorból kiderült, hogy a cse­peliek körében a komoly zene népszerűsítésének nemcsak hagyományai, hanem szép eredményei is vannak. Erre alapozva építette a pénteki Magazin operaműsorát, olyan népszerű művet választva, mint Mascagni Parasztbecsü­lete, olyan kiváló operaéneke­sek közreműködésével, mint Simándy József, Radnai György és Dunszt Mária. Vitathatatlan — ezt egyéb­ként régóta tudjuk — hogy ez a műsor valósággal missziót tölt be. A Baranyi Ferenc ve­zette pénteki adás ismét csak azt bizonyította, hogy a Ma­gazin kitűnően látja el szép feladatait, egyszerre szól be­avatottakhoz és teljesen kez­dőkhöz, anélkül, hogy az utób- hi érdekében lemondana igé­nyességéről. Nincsenek erre számok, ada­tok, de egészen biztosak le­hetünk abban, hogy minden ilyen adás után növekszik az operakedvelők, a komoly ze­ne híveinek tábora. Ha más­képpen nem, legalább' a kí­váncsiság, az érdeklődés fel­keltésével. S ez nem kevés. Csontos Magda Először Pest megyében Közművelődési adatbank A szentendrei művelődési központ nagyszabású vállal­kozásba kezdett: februártól az egész megyére kiterjedően osz- szegyüjti a közművelődés leg­fontosabb, legjellemzőbb ada­tait. A gyűjtés kiterjed a me­gye minden községére, műve­lődési házára, a személyi és tárgyi feltételekre, a közmű­velődésben dolgozók helyzeté­re. Ilyen nyilvántartás Pest megyében most készül először. Célja, hogy alapokat adjon a művelődési és módszertani központ munkájához. Ennek alapján tervezik meg például a közművelődésben dolgozók továbbképzését. Az adatgyűjtéshez szükségen lapok a megyei központban már elkészültek. Februárban küldik ki a községekbe, intéz­ményekbe, majd visszaérkezé­sük után számítógéppel dol­goztatják fel. Megnyílt a VIII. játékfilmszemle Pécs több mint két évi szü­net után ismét házigazdája a magyar játékfilmek szemléjé­nek. ’A nyitó díszelőadásra szombaton este a Petőfi film­színházban került sor. A szemle ünnepélyes megnyitó­ján adták át a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége filmkritikus tagozatának dí­jait. A filmkritikusok 1975. évi díját a Jutalomutazás című filmjéért Várady István ren­dező kapta. Kottái Lajos ope­ratőr a Jutalomutazás és a Déryné, hol van? című film fényképezéséért, Töröcsik Ma­ri színművésznő a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, Bihari József színművész az év filmjeiben és eddigi életpályáján nyúj­tott kimagaslő filmszínészi alakításaiért részesült a film­kritikusok ■ díjában, Király András a MUOSZ főtitkára adta át a díjakat. Ha a tortát az emberbe tukmálják MUNKÁK ES MINDENNAPOK Jegyzetfüzet, határidőnapló, zsebszámológép, toll és radír — leltár a főosztályvezető író­asztalán elhelyezett tárgyak­ról. — Kollégáim szerint a radír a legfontosabb eszközünk — mondja Geiger Márton. — Persze, ez csak tréfa, a válla­lati belső tervek nemrégen még gyakori változtatására utal. Elegendő vagy kevés? — Sokszor hallani manap­ság, divatszakma az önöké, és azt is, hogy az országban mostanában szinte mindenki közgazdásznak érzi magát. Itt, a Csepel Autógyárban, sok, elegendő vagy kevés a hozzá­értő szakmabeli? — Kevesebb — legalábbis a gyár fejlődési üteméhez vi­szonyítva —, mint 1956-ban, amikor a Számviteli Főiskolá­ról idejöttem. Akkortájt az a hír járta, hogy jól szervezett vállalat a Csepel Autó. Sorok­sári vagyok, közel lakom, jó munkahelynek ígérkezett. Ké­réssel kezdtem a bemutatko­zást: a központi termelési könyvelésbe helyezzenek, mert azt a munkát szeretem. — Tehát ott kezdődött a pályafutása. — Szó sincs róla! A főköny­velő eldöntötte, jó helyem lesz a járműgyárban, az utókal­kulációban. Nagyon dühös voltam. Csak jóval később is­mertem fel, milyen hasznos, a gyakorlathoz, a termeléshez lcözeli feladatot adott. Meg is köszöntem neki. Két év múlva csoportvezető kellett a szer­számgyárba, átmentem. Sze­rencsére ott is rendes főnökö­ket kaptam, sokat segítettek. Később visszahívtak a jármű­be, számviteli osztályvezető­nek. A gyáregységi osztály tevékenysége olyan sokféle, hogy aki nyitott szemmel jár és érdekli is, amivel megbíz­ták, rengeteg tapasztalatot szerezhet. Biztonságérzettel jöttem a központi utókalkulá­cióba vezetőnek, 1964-ben. Holnaptól átlép... — Ez már nagy lépés, de mint mai beszélgetésünk is bizonyítja, újabb lépcsőfokok következtek. Ugyanolyan szí­vesen vállalta, mint az elő­zőeket? — Hát..., nem mondhat­nám. Nem is önként léptem újra. Abban a „vízben” jól éreztem magam. Sok közös el­képzelésünket szerettük volna még megvalósítani, például a vállalat egész elszámolási rendszerének reformját. Csak­hogy közben kilépett a terv­osztály vezető. Behívatott a ve­zérigazgató és azt mondta: — , Holnaptól tervosztály­vezető lesz. — Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, de ha a tortát beletukmálják az emberbe, már nem olyan jóízű. — A tervezés a vállalati te­vékenység egyik legfontosabb eleme. Ebben igazán jól hasz­nosíthatta üzemi tapasztala­tait. — Így igaz, mert amikor kevés alapanyag állt rendel­kezésünkre, akkor a korábban szerzett üzemi tapasztalatok felhasználásával operálhat­tunk. Ha valamelyik szám­adat gyanús, megérzem mö­götte a véletlen hibát vagy a szándékos turpisságot. Persze, azért így is „bevihetik az em­bert az erdőbe”. Akkoriban mélyponton volt a vállalat, nehezedett a tervezés is. Most a felszálló ágban va­gyunk, de az új termékek be­vezetése nekünk is sok gon­dot okoz, tőlünk is nagyobb aktivitást követel. Az ellenpóluson — Közben kifelejtettük, hogy ma mint közgazdasági főosztályvezető mondja el mindezt. — Valóban elfelejtettem mondani, de az előbbieket nagyon fontosnak tartom. Tudja, itt évekig élt az autó­gyártó nosztalgia, műszaki és gazdasági körökben egyaránt. Ez nagy hiba volt, s megle­hetősén sokat váratott magá­ra az eszmélés, de mégsem olyan sokáig, hogy végzetessé váljék. A gyár mai példája igazolja ezt. 1974-ben a főnö­kömet — rendhagyó módon — kinevezték gazdasági igazga­tónak. Azelőtt mindig keríté­sen kívülről hoztak valakit. Ö meg • úgy látta," megértem a főosztályvezetői posztra. — Hány éves volt akkor? — Negyvenegy. Hogy múlik i A honismeret útja 400 falukrónika anyagát gazdagítják és széle­A szülőhely, a lakóhely tör­ténetének megismerése, az itt élt elődök sorsának, szoká­sainak kutatása, a néprajzi, az anyanyelv és a nyelvjárások ápolása, a munkásmozgalmi hagyományok felderítése, a műemlékvédelem, természeti kincseink, értékeink megóvá­sa — mindez sok évtizedes, nem egy esetben évszázados múltra tekint vissza. Szerve­zett formában azonban, a Ha­zafias Népfront keretein be­lül, tizenöt éve váli a hon­megismerés gazdag tömeg- mozgalommá. Ez az évforduló egyben alkalom is arra, hogy a honismeret művelői, irányí­tói számot adjanak az eddig végzett munkáról, szóljanak a tennivalókról. Ezért hívták össze december második felé­ben Kecskemétre, . országos honismereti konferenciára, a mozgalom legjelesebb képvi­selőit. Az elmúlt időszakban bebi­zonyosodott, hogy a mozga­lom különböző akcióival, fo­lyamatos tevékenységével al­kalmas arra, hogy mind na­gyobb tömegeidet vonjon be a közművelődésbe. A helytörté­neti és krónikaíró csoportok, a munkásmozgalmi, a népraj­zi, a földrajzi és egyéb feltá­ró és gyűjtő kollektívák, a múzeum- és várbarátkörök, a természet- és műemlékvé­delmi bizottságok fontos sze­repet töltenek be a szocialista hazafiságra nevelésben. A történelmi szemlélet alakítói A kérdés jogos: mire jutott Pest megyében a helytörténeti és krónikaíró mozgalom az elmúlt tizenöt esztendő alatt. A válasz: tevékenységük min­den dicséretet megérdemel. Megyénkben eddig mintegy négyszáz helyi krónika és száz helytörténeti tanulmány született ez idő alatt. Mintegy kilencven település múltját s az idő! Tizenévestől huszon­éves koromig még odafigyel­tem. Most már nemigen. An­nak idején még festegettem is, volt aki azt ajánlotta, menjek művészi pályára, s a végién az ellenpóluson, a szá­mok alaposságot követelő szi­gorának lettem egyik apostola. Megérteni és megértetni — Tudatosan készült erre a pályára? — Hazudnék, ha azt mon­danám: zsenge gyermekkorom óta közgazdász akartam len­ni. Tizenkét éves lányom ba­rátnője már most tudja, hogy gyermekorvos lesz. Szerencsés. Tulajdonképpen a technikum­ban tetszett meg a közgazda- 1 ságtan, ezért is mentem a számvitelire, de tankönyvek­ből nem lehet az életet meg­ismerni. Ahhoz néhány esz­tendő kemény, határozott munkájára van szükség, lel­kesedésre, ambícióra. Keresni az élet és a számok közötti összefüggéseket, hogy a vég­összeg miért annyi, amennyi, milyen gazdasági, termelési tevékenység húzódik meg mö­götte. Faggatni kell a számso­rokat, s akkor azok is beszé­desek lesznek. — Ha ilyen izgalmas feladat ez, bizonyára sok fiatal szíve­sen jön az önök főosztályára dolgozni. — Tény, hogy ma a tervezés középpontban áll, és ugyan­ilyen fontos a statisztika, az elemzés. Nem panaszként mondom, de yiszonylag kis létszámmal dolgozunk. A fia­talok nem törik magukat, hogy idejöjjenek. A minap hívtam egy fiút, ígértem neki 200 forint fizetésemelést, azt válaszolta: inkább 200 forint­tal kevesebbet keres, de ott nyugihelye van. Igen, nálunk lökésszerűen jön a munka, rövid határidőkkel, a 8 óra ritkán elég, de a gárda jó, s megértik, ha hajtani kell. Csak az a baj, hogy egyre ke­vesebb a küzdelmet tudato­san vállaló szakmabeli. Az utánpótlással ma is baj van. — Ügy gondolom, a ma sitik fonásbázisát. Ilyen nagymértékű krónikaírás Pest megyén kívül csak Baranyá­ban ismeretes. E mozgalom akkor is fi­gyelmet érdemelne, ha csupán régi, népi-nemzeti értékeink feltárásán, megőrzésén fára­dozna. Ennél azonban sokkal többet tesz. Részt vesz pél­dául a helyes történelemszem­lélet alakításában, hiszen a szabadságharcos forradalmi múlt és a dolgozó osztályok sok százados teremtő, alkotó munkája még nem forrt össze mindannyiunk gondolkodásá­ban. Ugyanígy sok még a teendő a nemzet és a haza, a szocialista hazafiság megis­merésében, megértésében. Ezen is munkálkodik e moz­galom, amelyben a munkás- mozgalmi, üzemtörténeti cso­portoknak mostanában szép szerep jutott. Sok száz akti­vista járja megyénkben a községeket, írja a települések krónikáját s tudósit az üze­mek, termelőszövetkezetek, a szocialista brigádok minden­napjairól. Ez is a honismereti mozgalom fontos része. Évenként és mindenütt A budai járásban például elkészült már minden telepü-. lés elmúlt negyedszázadának hiteles története. A törekvés az, hogy lehetőleg évenként és mindenütt készüljön el a falu­krónika, ötévenként pedig az összefoglaló településkrónika. Ebben a budai járás mellett a ceglédi, a váci és a monori járás mutat jó példát. A tele­pülések között pedig Budaörs és Solymár foglalja' el (az első helyet. De Szigetszentmikló- son csakúgy, mint Tápiószent- mártonban, igen lelkes mun­kát végeznek a helyi krónika­írással foglalkozó csoportok. Fontos, hogy e munkák eredménye mind szélesebb körben ismertté váljék. Pub­közgazdásza meg is sértődne, ha nem kérdezném az új szabályozókról. Mit tart erről a legfontosabbnak? — Először: megérteni és megértetni, hogy az ország gazdasági helyzete szigorúbb és ösztönzőbb szabályozó rendszert követel. Másodszor: megkeresni a legjobb megol­dást a termelés, a gazdálko­dás hatékonyságának növelé­sére. Mi eddig is igyekeztünk így cselekedni, most növeked­tek a követelmények, de nem teljesíthetetlenek. Lényeges, hogy a társadalmi szervek a műszaki, gazdasági vezetők­kel összefogva segítsenek megértetni, mit miért kell csinálnunk, hogyan léphetünk előre. Szerintem a termelés szervezetlensége az a lényeges pont, ahol még mindig nagy belső tartalékokat találhatunk. És az is nyilvánvaló, hogy a külső és belső akadályozó té­nyek közül mi az utóbbiakon tudunk alapvetően változtat­ni. Ami biztató: az igény, hogy jobban kell dolgozni, sokunkban megvan, most már csak a cselekvési egységet kell megvalósítanunk. Ügy érzem, sikerülni fog. Az esti órák — Akármilyen izgalmas is a közgazdász munkája, ma­gánélete is van. Geiger Már­ton mivel tölti szabad idejét? — Feleségem és lányom már megszokták — ha egyál­talán bele lehet törődni —, hogy az esetek többségében csak az esti órákban érek ha­za. Vacsora, fürdés, aztán be az ágyba — vége a napnak. Nincs hobbym, a hétvégi au­tózás hármasban nyugtat, szó­rakoztat. Szeretem a szép festményeket, a komoly zenét. Hogy aránytalan a megoszlás a munka és a pihenés ideje között, én is tudom. Néha, mi­kor nagyon elfáradok, szíve­sen hazamennék korábban. Majd kipihenem a fáradalma­kat a nyugdíjban. Igaz, addig még hátra van 17 esztendő. Baumann László — és az iskolai oktatásban is szükséges lenne mind gyak­rabban szólni róla. A diákok országjárását is fel lehet hasz­nálni arra, hogy ismereteik, látókörük bővítésén túlme­nően, minél több fiatal kedvet kapjon az országot gazdagító mozgalomban való részvétel­re. Értő kézzel Az évforduló alkalmából azonban szólni kell arról is, hogy a Hazafias Népfront irányító, szervező munkája önmagában — a legjobb szándék ellenére Is — kevés a sikeres továbbfejlődéshez. A tanácsi szervezésben mű­ködő közművelődési intézetek, a társulatok, múzeumok és az egyetemek támogatása nélkü­lözhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a mozgalom olyan értékeket hoz a ma embere elé, ame­lyekhez csak értő kézzel sza­bad nyúlni. E mozgalom olyan feladatokra vállalkozik, ame­lyeknek teljességéhez^ elen­gedhetetlen a szakértői, mód­szertani segítség. Megyénkben a krónikaírás fellendülése elsősorban annak köszönhető, hogy a Hazafias Népfronttal közösen a Pest megyei Levéltár szakember- gárdája szervezte és szervezi ma is. Nemcsak az évenként kürt krónikaíró pályázatok­kal, hanem a krónikaírók já­rásonként! találkozóinak meg­rendezésével, továbbképzésük biztosításával. Ugyanakkor a Pest megyei Lelvéltár a hely- történeti kutatás fontos bázi­sává vált. A levéltári kutatás feltételeinek biztosításán túl szakmai tanácsokkal is segítik a helytörténészeket szép fel­adatuk megoldásában. A közművelődés részeként És szólni kell arról is, hogy a közkincsek bemutatásához hajlékra, megfelelő keretekre is szükség van. Megyénkben egyre több a példa arra, hogy a levéltár mellett a múzeu­mok és könyvtárak miként segítik az önkéntes kutatóidat. És ma már bőven akad példa arra is, hogy a községi mű­velődési otthonok egyre gyakrabban biztosítanak le­hetőséget a feltárt értékek bemutatására. Elég utalni a pomázi vagy a dunabogdanyi nemzetiségi helytörténeti tár­latokra, A dunakeszi művé­szeti vagy az isaszegi kulturá­lis napok keretében rendsze­resen megrendezett helytörté­neti kiállításokra. Fontos, hogy a nemzeti ér­tékeinket gyarapító helytörté­neti mozgalom tovább erősöd­jék, mindinkább része legyen egész közművelődési tevé­kenységünknek. Hivatását csak igy töltheti be. Prukner Pál Márciusban Szentendrén Meghirdették a VI. szövetkezeti néptáncversenyt Ismét országos versenyre hívta legjobb néptáncosait az OKISZ és a SZŐ VOSZ: ta­vasszal rendezik a hatodik ilyen szövetkezeti találkozót. Az országos versenyt terü­leti döntők előzik meg. Már­ciusban Szekszárdon és Szent­endrén, áprilisban Kecskemé­ten, Kapuváron és Nyíregyhá­zán tartják a területi bemuta­tókat, amelyeken várhatóan összesen mintegy száz nép- táncos-csoport 4 ezer tánco­sa vesz majd részt. Az OKISZ és a SZÖVOSZ a legjobb együtteseket hívja meg az országos verseny dön­tőire, amelyeket július elején Balatonlellén, Balatonfüreden és Siófokon rendeznek. Az országos , verseny két legjobb együttese nyeri el az OKISZ és a SZÖVOSZ elnökének 10—10 ezer forintos nagydí­ját, s egyebek mellett külön jutalmazzák majd a legjobb szólótáncot, koreográfiát, ze­nekíséretet és a legszebb nép­viseletet is. . , , , likációkban, kiállításokon, elo­legkozelebbt jelenet dolgoztak | adássorozatokon érdemes nép­fel e kötetekben, amelyek ma i széfűsiteni — mint például már a Pest megyei Levéltár I teszik ezt Gödöllő városában 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents