Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA I FORINT 1976. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kétszer J7gy évtizedet átfogó két középtávú terv határpontján állunk; befejeződött a negyedik, s megkezdődött az ötödik ötéves terv végrehajtása. Megkezdődött, mert hisz’ ma éjféltől a folyamatos üzemű vállalatoknál — így a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál, a vasútnál, a hírközlésben — már azt teszik, amit holnap mindenütt megkezdenek: az ötödik ötéves terv első eredményeit kovácsolják. A magyar népgazdaság fejlődése az 1971. és 1975. közötti időszakban — a váratlan, kedvezőtlen hatások ellenére is — legfőbb jellemzőivel megfelelt a tervezettnek, s ez megbízható alapot teremtett az ötödik ötéves terv kialakításához. Elöljáróban leszögezhetjük: a mai világgazdasági helyzetben nem lebecsülendő eredmény ez, s a szocialista tervgazdálkodásban rejlő erőkről tanúskodik. A magyar népgazdaság negyedik ötéves tervét 1970. október 3-án emelte törvényerőre az országgyűlés. E törvény első részében — I. fejezet, 2. § (1) — olvashatjuk: „A negyedik ötéves tervidőszakban a gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi terme, lés hatékonyságának erőteljes növelése, amelyet különösen a munka termelékenységének emelkedésével, a fajlagos anyagráfordítások csökkentésével, az álló-, valamint a forgóeszköz-állomány kihasználásának javításával, a fejlesztési eszközök hatékonyabb felhasználásával, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításával, a korszerű termékek és termelési eljárások bevezetésével, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fokozásával, a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével, a tudományos eredmények hatékony felhasználásával kell megvalósítani.” E summázó rész feladatok sokaságát foglalta össze, de a gyors, azaz elkerülhetetlenül felületes áttekintés is azt mutatja, hogy valameny- nyi teendőcsoportnál sikerült haladás elérni. Csupán a ra'egye gazdasági életét nézve: a tervtörvényben rögzítetteknek megfelelően javilit ci tinsüdíilmi mind a mezőgazdaságban, mind az iparban —, a munka termelékenységének emelkedése meghaladta a számítottat, s gyorsabb volt, mint bármelyik korábbi szakaszban. A dinamizmus mellett fontos vonása a megye ipari fejlődésének, hogy az átlagost meghaladó mértékben azokon az iparterületeken bővült a termelés — a többi között a járműgyártásban, a kőolaj-feldolgozásban, a villamosenergia- termelésben, a híradás- és a vákuumtechnikai iparban — amelyek meghatározó elemei a szerkezetátalakításnak, s ahol a leggyorsabb a termelőerők fejlődése. Nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság eredményei is túlhaladják a tervezettet, s hasonló irányzat érvényesült a szállításban, a lakosság kommunális ellátásában. Egyedül _ az építőipar teljesítménye marad el az előirányzottól, s ez elsősorban a beruházási tevékenység egyenetlenségének tudható be. Bármenynyire jelentősek is azonban a negyedik ötéves terv eredményei, pusztán azokat számba venni nagy hiba lenne. A tapasztalatok, tanulságok, semmivel nem állnak hátrább a sikereknél, sőt értő elemzésük a feltétele a további, töretlen gazdasági növekedésnek. Húzzuk alá: minderre azért van szükség, mert az országgyűlés decemberi ülésszakán törvényerőre emelt ötödik ötéves terv feltételezi — és megköveteli! — o mainál keményebb, célratörőbb, az össztársadalmi érdekeknek mindenben utat adó munkát. Azaz, a termelés valamennyi területén nehezebb feltételek közepette születhetnek meg az eredmények, mint eddig. Nincs befolyásunk ugyanis azokra a külgazdasági tényezőkre, amelyek 1974-ben, s 1975-ben is a nemzeti jövedelem növekményének tetemes részét felemésztették, azaz a cserearányromlás miatt érzékeny veszteségek érték hazánkat. 1/ órai lenne ma Pest megye ipari, építőipari és mezőgazdasági üzemeinek öt esztendőre terjedő részletes terveiről szólni, hiszen ezek a programok most készülnek. Egyvalamit azonban már az eddigi ismeretek birtokában megállapíthatunk. Ez pedig az a tervjavaslatokban tükröződő felismerés, hogy a termelési és a termékszerkezet változását gyorsítani kell. Erre az alapkőre építkeznek a Csepel Autógyárban, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, az Ikia- di Ipari Műszergyárban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Mezőgép Trösztnél. S ez azért fontos, mert nem egyszeri, átmeneti eredményekre van szükség, hanem arra, hogy véglegesen polgárjogot kapjon — mind az irányítás munkájában, mind a vállalati tevékenységben — a távlatokban, való gondolkodás, s hogy a fejlesztés valóban egyenlő legyen a hatékonyság javításával. A fejlesztési ráfordítások hozama ugyanis — s ez a negyedik ötéves terv rendkívül figyelmeztető tapasztalatai közé tartozik — csökkerit a legutóbbi esztendőkben, s legtöbbször azért, mert az eredeti fejlesztési célokat a kész létesítmények — vagy berendezések, eljárások stb. — nem érik el. Bevezetőben idéztük a negyedik ötéves tervtörvényt, pillantsunk most bele az ötödik ötéves tervről elfogadottba, ahol ez áll: „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival.” Lényegében azonos feladatok azonos megfogalmazását adja a két tervtörvény bevezető szakasza, csakhogy döntően hatnak a megváltozott körülmények. Ez utóbbiak érthetően a korábbiaktól eltérő megvilágításban mutatják a teendők legtöbb csoportját. Mert nem csupán arról van szó — egyetlen esetet kiragadva —, hogy a Csepel Autógyárnak a következő öt esztendőben elő kell állítania a 60 ezer 500 darab autóbuszhoz az önjáró padlóvázakat, hanem ezzel egyidejűleg mind a termelést, mind a terméket is korszerűsítenie kell. A jobb minőségi jellemzőkkel párhuzamosan ugyanakkor mérsékelni szükséges a fajlagos ráfordításokat, s már ennyi is érzékelteti, hogy átfogó, a részletek zavartalan összhangját megteremtő intézkedések válthatják valóra azt, amit az autógyáriak középtávú tervük alapjának tekintenek. Akár a termelő-, akár a nem termelő területeket vesszük szemügyre, előbbiekkel hasonló követelményrendszert láthatunk. Hiszen jó dolog, hogy a megyében fennmarad a lakásépítés magas szintje — sőt, valamelyest növekszik is a most befejezett tervidőszakhoz mérten —, ám a lehetőség távolról sem egyenlő a kézzelfogható valósággal. Nagyobb fegyelemre, szigorúbb szervezettségre éppúgy szükség van, mint a beruházók és kivitelezők együttműködésének javítására ahhoz, hogy a célcsoportos lakásépítés számadatai öt esztendő alatt új otthonok, lakótelepek alakját vegyék fel. Ügy tűnhet, az eddig leírtakból, hogy két tervidőszak határán semmi más nem sorakozik, mint gazdasági — beruházási, műszaki — feladatok serege. A kétszer öt esztendő társa- HrOrMí vVPozásoit p,:+-1,; ílietvn fe1 vázolni meghaladja lehetőségeinket, ám egyvalamire okvetlenül utalni kell. Ez pedig az a széles körben meglévő tévhit, hogy a központi intézkedő, sek körébe tartozik a gondok enyhítése, a feszültségek fokozatos felszámolása. Azaz: helyben dolgozzunk úgy, ahogyan eddig!? Ha valamikor, most igazán nagy szükség mutatkozik az általános és a helyi teendők ösz- szekapcsolására, annak megértetésére, hogy az ötödik ötéves tervben foglaltak maradéktalan végrehajtása mindenütt és mindenkitől többet követel. Az emberek kisebb és nagyobb csoportjai ugyanis általában elfogadják mindazt, amit a terv a jövedelmek és a teljesítmények szorosabb kapcsolatáról, a felhalmozás és fogyasztás alakulásáról, a termelékenység emelkedéséről, az ésszerű munkaerő-gazdálkodásról kimond. A dolgok félreértése lenne azonban, ha az hinnők, hogy előbbivel megegyező módon ítélik meg a munka- és a lakóhelyeken az emberek a saját teendőiket, kötelességeiket! Egyetérteni könnyebb, mint cselekedni, s különösen úgy cselekedni, hogy a terhek növekedéséből egy-egy részt vállalnunk kell. Márpedig a következő hónapokban, években erről van szó. (V v'íltan, mindenféle óvatoskodás nélkül kell tehát megmutatni a középtávú tervidőszak sikert ígérő céljain túl a buktatókat, a nehézségeket is, mert csak így alakulhat ki a reális mérlegelés a munka- és lakóhelyeken. Tiszta képet alkotni csak olyan közösségek tudnak, amelyek minden szükséges ismerettel rendelkeznek, s nem csupán az ismeretek némely darabkáival. Ahol úgy „mozgósítanak” az ötödik ötéves terv sikeres kezdetére, hogy arról beszélnek, mi lehet, s elhallgatják azt, ami van, ott szinte biztosra vehető a kudarc. A szép, de semmitmondó szavak ezeken a helyeken a bizonytalankodást, az elemzőkészség hiányát takarják, azaz igyekeznek elfödni az alkalmatlanságot. Közösséget és egyént egyaránt önvizsgálatra késztet a kétszer öt esztendő találkozópontja, hiszen végül is egy évtizedet foghat át a'tekintet, s ez az ember életében nagy idő. Az önvizsgálat alapelve nem lehet más, mint az: megtettük-e mindazt, ami — egyénileg vagy közösen — módunkban állt? Ettől elválaszthatatlan a másik kérdés: mit kell tennünk, hogy egyetlen lehetőségünk se menjen veszendőbe? Meggyőződésünk ugyanis, hogy végső soron a közösségek és az egyének tudatosságának foka dönti el, miben és hogyan haladhatunk előre a következő öt esztendőben, miként hasznosítjuk a korábbi öt évben felhalmozódott tapasztalatokat. E tudatosság a negyedik ötéves terv eredményeinek legfőbb forrása volt. E tudatosság magasabb foka az ötödik ötéves terv sikerének legfőbb alapja. Korszerű termékek: export — Tudatában kell lennünk, annak, hogy külgazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztése nemcsak rajtunk múlik ugyan, de a kezünkben is van. Ügy kell alakítanunk, tökéletesítenünk gazdaságunk szerkezetét, hogy minél jobban alkalmazkodhassunk a világgazdaság változó követelményeihez. Olyan termékek kellenek tehát — a szocialista országokkal legújabban megkötött egyezményeink is ezt igazolják —, amelyek konst- rukciooan és technológiában egyaránt megfelelnek a mai nemzetközi színvonalnak — mondotta a legutóbbi országgyűlésen dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes. Megyénk iparvállalatai eddig is ebben a szellemben tevékenykedtek, népgazdaságunk és saját érdekeiknek megfelelően most is törekednek a minél gazdaságosabb és korszerűbb termékek előállítására. MOTOROK IKLADROL Ikladon dinamikusan nőtt a tőfeésexport: az 1974. évi hárommillió-nyolcvanezer dollárral szemben tavaly hárommil- lió-nyolcszáznegyvenezer dollár értékű kismotort exportáltak a Transelektro Külkereskedelmi Vállalaton keresztül. Az export bővítésének üteme az idei. 1976-os esztendőben sem lassul, körülbelül az előző évivel azonos színvonalú lesz, s ezzel összes termékeiknek körülbelül harminc százalékát értékesítik külföldön. Mint a vállalat gazdasági igazgatója, Fülemile Béla elmondta, négyszáznegyvenmil- lió forint úgynevezett konvertálható árualapot bővítő beruházási hitelt kapott a vállalat, amelynek ed dg kétharmadát használták fel. Angliából te- kereskészítő és behúzógépsorokat, Franciaországból présgépet, a szocialista országokból különféle megmunkáló gépeket, a magyar gépipartól pedig szerszámgépeket vásároltak. És nemcsak a beruházásra, a rekonstrukcióra fordítottak gondot, termékeiket folyamatosan korszerűsítették, a választékot igyekeztek a vevők igényeihez igazítani. Mindez, s a külkereskedelmi vállalat megfontolt piackutatása eredményeként idén újabb 22—25 százalékkal növelheti az IMI tőkés exportját. Egy sor régi partnerük nem bővíti ugyan megrendelését _ (de nem is csökkenti, holott nem egyszer nincs szüksége a korábban vásárolt termékekre, helyette új típusú motorok gyártásával bízza meg a vállalatot), NSZK- beli megrendelő j üli azonban tovább fokozza vásárlásait, s a vevők számát gyarapítja egy új angol partner is, aki hűtő- gépkompresszor-motorokat kíván beszerezni Ikladról. FOTÓCIKKEK VÁCRÖL A váci Forte december 29- én teljesítette ötéves tervét, azaz hétfőig 42 millió négyzet- méter fotópapírt, s négy és fél millió négyzetméter filmet gyártottak. Az eredeti, 12 millió dolláros exporttervet több mint 20 millió dollárra teljesítették. Termékeiknek javarészét, 70 százalékánál is többet külföldön értékesítette a CHEMOLIMPEX. Tavaly csaknem 7 millió dollár bevételt könyvelhetett el a váci Forte filmjeinek, fotópapírjainak eladása révén a külkereskedelem 38 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A szocialista országokba körülbelül hárommillió rubel értékű fotokémiai terméket exportáltak. Idén tovább növekszik a termelési érték, méghozzá nem is csekély mértékben: a tavalyi 635 millió forint helyett 1076-ban 827 millió forint értékű terméket kívánnak előállítani, s a tőkésexportot újabb félmillió dollárral kívánják emelni. Mint Lenyó László vezérigazgató elmondta, Boldog új évet kívánunk! a következő hetekben több áj csomagológépet helyeznek üzembe, tenmelőberendezése- ket viszont nem vásárolnak, eredményeiket igyekeznek munkaszervezéssel, a takarékosság fokozásával növelni. Árammérő gödöllöröl A Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyára az elmúlt öt év során 123 millió forint értékű géppel, épülettel gazdagodott. Ennék az összegnek több mint 80 százalékát nagy teljesítményű, új gépek megvásárlására fordították, s tavaly készült el a korszerű festőüzem. A következő ötéves tervidőszakban a tőkésexport növelése érdekében további hitelt vesznek fel, elsősorban az alkatrészgyártó berendezéseiket kívánják kicserélni, s a szerelési munkálatokat akarják megkönnyíteni, kisgépek üzembe helyezésével. A próbateremben félautomatákkal tervezik korszerűsíteni a szabályozást és a hitelesítést. Ezen elképzelések megvalósulása esetén öt év alatt 40 százalékkal nőhetne a termelés (a létszám növekedése nélkül), s 1980-ra a gödöllői vállalat elérhetné az öt és fél millió dolláros exportot. A gyár 1975-ben 47 országba szállított árammérőket, 3,2 millió dollár értékben. Partnereik közül a legjelentősebb vásárlók a közel- és közép-keleti országok, Algérián. Irakon, Iránon, Kuwaiton kívül fontos piacot jelent Olaszország, Belgium, a szocialista országok közül pedig a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság. Gödöllőn is nagy gondot fordítanak új konstrukciók kialakítására. illetve a régiek továbbfejlesztésére. A szovjetunióbeli vilniuszi Elektromos Mérőműszerek Gyárával néhány hónapja kötött megállapodás értelmében megvalósulóban van a két gyár kooperációja az egyfázisú fogyasztás- mérők szakosított gyártására. Az öt évre szóló szerződés értelmében Gödöllőről alsó és felső csapágyrendszereket szállítanak a Szovjetunióba, ahonnan fékmágneseket és kapocstesteket kapnak cserébe.
