Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Gyermekszeretet Tizenhét esztendővel ezelőtt nősült Csató Mihály. Szoba- konyhás lakásba vitte felesé­gét. Néhány év múlva egy alig nagyobb otthonba költö­zött akkor már népes család­jával az útépítő csoportvezető. Csató Mihálynéval a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola sütőműhelyében beszélgetek, ahol takarítónő­ként dolgozik. Otthoni gond­jait említi. Azt, hogy kicsi az Encsi utcai otthon, nedves a szoba, a konyha. A legnagyobb gyerek Misi, alig 16 éves. Budapesten ta­nul, hegesztő lesz. Ösztöndíjas, de ellátásáról, neveléséről mégis a család gondoskodik. Egyébként valamennyien, szü­lök, gyerekek kitűnő egészség­nek örvendenek. A hat gye­rekből egy óvodás a többi már iskolába jár. Délután, amikor Csatóné dolgozik, férje viseli gondjukat. Fényképeket vesz elő. ölé­ben ül a legkisebb, az óvodás. A hatodik. „Nagyon szeretjük a gyerekeket — mondja Csató Mihályné —, úgy számoljuk, lesz hetedik, nyolcadik kicsi is.” Névnapjára, Erzsébet napra a kollégista lányok sok-sok csokorral díszítették Csató Mi­hályné, Erzsi néni vázáját... Miklay Jenő Tanulmányterv a villamosításra A DÉMÁSZ Nagykőrösi Üzemigazgatósága elkészítette a helyi zárt- és hétvégi kertek villamosításának tanul­mánytervét. Ennek megbeszé­lésére december 2-án, kedden délután 5 órakor tanácskozást tartanak az Arany János Mű. velödési Központban, amelyre meghívják a kertek tulajdono­sait. KÜLÖNÖSEN A SZŐLŐKNÉL Termésnövelés A Peremartonl Vegyipari Vállalatnál megkezdték az Ak- perol kísérleti gyártását. Ezt az értékes vegyületet a Ne­hézvegyipari Kutató Intézet­nél állították elő. Használa­tával biztonságosabbá tehető a virágok termésikötődése. A kísérleti táblák tapasztalatai szerint 15—20 százalékkal nö­veli a termést a Szőlőknél, kü­lönösen azoknál a fajtáknál, amelyek valósággal „elrúgják” XIX. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1975. DECEMBER 2., KEDD N HL» P>\ S>\ Eredményes esztendő Gépek a bányákból Tervek a 21. Volán helyi telepén Túri Györggyel, a 21-es Vo­lán helyi telepe igazgatójával, az üzemegység munkájáról és i további terveiről beszélget­tünk. — A Volán-vállalat — mon­dotta — 1968-ban vette át a nagykőrösi gépállomást, azóta mintegy 40 millió forintos ráfordítással fej­lesztette, bővítette a jelen­legi műszaki üzemegysé­get, ahol most 420-an dolgoznak. Üzemegységünkben a 21-es Volán-vállalat gépjárműveit, rakodó- és szállítógépeit javít­juk, tartjuk karban. — Korszerű szerszámokkal és gépekkel felszerelt műhe­lyeinkben javítjuk a meghibá- i sodott, hatalmas földgépeket, j amelyek a halimbiai bauxit- j bányánál, a visontai szénbá­nyák külszíni fejtéseinél, és más hasonló nagy munkáknál dolgoznak. Havonta átlagosan 25 nagyjavítást, és számos — vegyszerre! maguktól a virágport, így pél­dául a kéknyelűnél, vagy a rajnai rizlingnél. A kísérleti gyártás során 10 tonnát állí­tanak elő az értékes anyagból, s ez már elegendő a nagy­üzemi kipróbáláshoz. A Pere- martoni Vegyipari Vállalat 1980-ig berendezkedik az évi 200 tonnás Akperol-gyártásra, s ez már több mint 20 ezer hektárra elegendő. közép- és kisjavítást végzünk. Dolgozóink szakmai képzettsé­ge jó, többségük 30 évnél fia­talabb szakmunkás, vagy be­tanított szerelő. Tevékeny a párt- és a KlSZ-alapszerveze- tünk, példamutatóan serény­kednek szocialista brigád­jaink. — Gondot fordítunk a szak­munkás-utánpótlásra is: korszerű tanműhelyt léte­sítettünk, amelyben autó- és motorszerelő, forgácsoló és gépszerelő szakmára képezzük a fiatalokat. Közülük legtöbben üzemegy­ségünknél maradnak a szak­munkás-bizonyítványok meg­szerzése után is. A következő 5 éves tervben tovább javítjuk dolgozóink élet- és munkakörülményeit. Korszerű munkaszervezéssel csökkentjük a nagy és a kis munkagépek javításának ide­jét, és természetesen arra tö­rekszünk, hogy növeljük ter­melési eredményeinket. E célból javítjuk a munkák szakmai színvonalát, s újabb gépek vásárlásával könnyít- jük a fizikai munkát. — Az új 5 éves tervben korszerűsíteni kívánjuk festő- és akkumulátor-javító műhe­lyeinket, felállítjuk az ezer négyzetméteres felújító műhe­lyünket, melynek technológiai szerelési terveit a Közúti Tu­dományos Kutatóintézet készí­ti. A most befejeződő IV. öt­éves tervben elkészült szo­ciális létesítményeinket is tovább bővítjük. Elmondta még Túri György, hogy idei terveiket sikeresen teljesítik, eremdényesen zár­ják az 1975-ös esztendőt. Anyakönyvi hírek Születtek: Csutorás Sándor­nak és Balogh Flórának Edina, Apró Lászlónak és Zsikla Ve­ronikának László, Kovács Ist­vánnak és Kucsera Irénnek Anett, Héjjas Balázsnak és Urbán Juliannának Angelika, Cseh Józsefnek és Szili Ildikó­nak Ildikó, Gáli Dénesnek és Dudás Magdolnának Zoltán, Pécsi Gyulának és Gál Évá­nak Olga, Bielik Józsefnek és Körösi Irmának Szabolcs, Kecskeméti Andrásnak és Ko- pa Irénnek Mónika nevű gyer­meke született. Névadó: Nagy László és Far­kas Katalin: László, Tóth László és Orosz Katalin: And­rea, Lakatos Ambrus és Gál Irén: Péter, Zettel Vlagyimir Fjodorovics és Jevgenyija Mi- hajlovna: Vlagyiszláv, Tóth István és Nagy Mária: Andrea. Házasságot kötöttek: Dezső Balázs és Kovács Mária, Balog Ferenc és Nagy Erzsébet, Czö- vek Benjámin és Fehér Judit, Verbó Zoltán és Kaszala Zsu­zsanna. Meghaltak: Vincze Lászlóné Bársony Erzsébet, 63 éves, Nagykőrös, Balia G. u. 50., In­czédi Sándor, 77 éves, Nagykő­rös, Galgóczy K. u. 5., Juhász István, 45 éves, Nagykőrös, Lencsés, Világos d. 5., Danka Jánosné Kendró Rozália, 64 éves, Nagykőrös, Szolnoki u. 63. Omszki képzőművészek kiállítása mmsm Mint szombati számunkban megírtuk, az Arany János Múzeum­ban megnyílt a szovjetunióbeli Omszk megyében élő képzőművészek alkotásaiból válogatott bemutató. A tárlatot Pintérné dr. Torma Mária, a városi tanács vb-titkúra nyitotta meg. Mellette Novak László, a múzeum igazgatója látható. SPORT Kosárlabda-mérkőzések Hétköznapokon középisko­lás, vasárnap NB III-as mér­kőzéseken küzdöttek a bajno­ki pontokért a nagykőrösi ko- sárlabdások. Budapesten és Mononom, valamint itthon, az Arany János Gimnázium lab- dajábéktermében került sor a találkozókra. A mostani mér­kőzésekkel a középiskolás baj­nokság őszi mérkőzései befe­jeződtek, de e vetélkedő 1976 elején folytatódik. Tizenkét férfi- és tíz női csapattal meg­kezdődött a középiskolások megyei kupaküzdelme, ahol oda-visszavágós mérkőzéseken dől el a továbbjutás sorsa. NB III-as férfi bajnoki Budai Pedagógus—Nk. Pe­dagógus 80:70 (36:35). Nk.: Ábrahám T. (8), Pap dr. (8), Koffer (4), Zsákai (18), Spin­de Ibauer (6); csere: Marosfi (6), Sz. Nagy (8), Danóczi (8), Gáspár dr. (4). Az eredeti ki­írás délelőttre szólt, de végül j a körösieknek az utgzás szem- j pontjából kedvezőtlen idő­pontban, délután került sor a találkozóra. Egy játékvezető bíráskodott, aki nem tudta a hazaiak durváskodását kellően megtorolni. Megyei középiskolás férfi ifjúsági bajnoki Nk. Gimnázium—Nagyikátai Gimnázium 93:49 (57:24). A jóval energikusa bb körösiek sok tetszetős támadást vezet­tek, s a II. félidőben főleg a cserejátékosok szerepeltek. Kosárdobók: Nagy (30), Rutt- ner (10), Mocsai (18), Pap (10), Varga (8), Szűcs (5), Becser (2), Konrád (1). Megyei középiskolás női ifjúsági bajnoki Nk. Gimnázium—Nagykátai Gimnázium 39:3 (21:1). Köze­pes színvonalú játékban a ha­zaiak végig irányítottak. Kd.: Kulcsár (9), Pécsi (8), Molnár (6), Kiss és Takács (4—4), í Gárdián, Márkus, Tóth és Bencsik (2—2). A szülőváros faragói készítették Kegyelet — régi századokban EGY HÓNAPJA, halottak napján, elhunyt hozzátarto­zóikról emlékeztek meg az emberek. Minden évben is­métlődik ez, már hosszú idő óta. A temetőkben igazgatják a sírokat, virággal díszítik a íej fákat. Eltűnődöm: elődeinktől át­vett szokások csak lassan fe- lejtődnek. így van ez a régi nagykőrösi temetési szokások­kal is. Gyermekkorom látvá­nyai közé tartozott a halottat kísérők szomorú menete, me­lyeken a kántus menet köz­ben énekelt. Az utolsó fejfafaragó ácsok is kihaltak, s csak kevesen emlékeznek például, hogy az elhaltat a házából temették. Népünk, még ha szűkösen élt Is, gazdagon temetkezett. Igyekezett szeretteinek, hozzá­tartozóinak a végtisztességet megadni. Ha valamelyik házban meg­halt valaki, annak híre az ut­cában gyorsan elterjedt. A ro­konokat üzenet útján értesí­tették. A haláleset hírére ösz- szejött a szűkebb család, megbeszélték a temetési szer­tartást. A szobából a bútoro­kat kihordták, a tükröt leta­karták, a képeket levették vagy befelé fordítónak. A XVIII. SZAZAD utolsó negyedében már halottkém is működött a városban. A teme­tési ügyben eljáró személyt „funerátcnnak” nevezték. A koporsó külsejét az asz­talos szövettel vonta be. Mi­nél módosabb embert temet­tek, annál drágább és jobb minőségűvel Leginkább min­tás szövetet alkalmaztak, ame­lyet rézből vagy fehér porce­lánból készült gömbfejű sze­gekkel rögzítettek. A nevet is ilyenekkel verték ki a kopor­sófedél oldalára. A gyermek­kortól 25 éves korig fehér, a 25 évtől 35 évig piros, hal­ványkék, világosbarna, 35—50 évig szürkés, 50-től fekete szö­vetet használtak. A halott fér­fiakra. posztó ruhájukat adták, és a csizmát is a lábukra húz­ták. A nők a koruknak meg­felelő színű ruhában feküdtek a koporsóban. A fejüket is be­kötötték kendővel, ha férjesek voltak. A legényeket vőle­génynek, a lányokat meny­asszonynak öltöztették. A kö­zépkorban például a fiúgyer­mek ujjara két gyűrűt húztak, derekára a felserdült kort megillető veretes övét kötöt­tek. A leány fejére gyöngyös pártát tettek. A XVIII. század hetvenes évei előtt, ha a halott kopor­sója elkészült, már azon a na­pon el is temették. Mária Te­rézia rendelte el, hogy a ha­lottat három napig temetetle- nül kell hagyni. Ez alatt az idő alatt ugyanis már a „ha­lálnak külső jeled is nyilván­valóvá válnak”. A hatottvizs­gálat is ettől az időtől kezdő­dik. A halálesetek oka is ettől az időtől szerepel az anya­könyvekben. A nagykőrösi ha­lotti anyakönyvet 1759-től ve­zetik rendszeresen. Az intéz­kedések roppant indokoltak voltak. Megesett például, hogy valaki egyszerűen eszméletét vesztette, mégis rányomták a koporsó fedelét és eltemették. Főleg, ha az örökösök igyekez­tek az örökség birtokába jut­ni... A ravatalon a férfi halott mellé tették a pipáját, zsol­tárját, a katolikus ember mellé az imakönyvét, a kezé­be az olvasóját. Olvasni nem tudóknak ezekre a sírban sem lehetett szüksége, ezért könyv­félét a koporsójába nem tet­tek. Előfordult, hogy a gazda­ember óráját is zsebébe tet­ték. Előbb a legidősebb fia felhúzta a> rugóját. A temetés napján sárga ho­mokkal szórták be az udvart, az utcán a járdát. Ezzel jelez­ték, hogy a házból valakit az­nap temetnek. Ilyenkor az is­tállóból a lovakat, a teheneket más házhoz vezették, a serté­seket is elhajtották és a ku­tyát is máshová kötötték. A LEVÉLTÁRI ADATOK feltárják a temetkezési szoká­sokat. Említik, hogy a XVII. században a koporsónak való deszkát a város adta, jegyzőjé­nek koporsójára posztót vett, a halotti torára bort adott. A halotti torok még a múlt szá­zad elején is tartottak. Régen a királyi törvények előírták, hogy temetkezni a templom köré lehet. Az ásatá­sok bizonyítják, hogy e tör­vénynek itt is maradéktalanul eleget tettek. A XI—XIII. szá­zadi templommaradványok körül találtuk a temetőket is. Városunkban azonban a fele­kezeti változás óta nem temet­keztek a templom kerítésén belül. Az 1708-ban a rácokkal való harcban meghalt 12 ku­ruc odahantolása ezért külö­nös esetnek számított. Az első református temető a Kecske­méti utca nyugati oldala felől, a Tanárky Béla, a Kalocsa Balázs és Fürj utcák közötti térségen terül el. Az 1739-es pestisjárvány után tiltották be itt a temetkezést, mert a pes­tisben meghaltakat is ide te­mették. Ekkor került a refor­mátus temető a Kecskeméti utca keleti oldalára. A refor­mátus temető délnyugati sar­kán kis területű zsidó és gö­rögkeleti temetőt különítettek el. A katolikus temető a Rákó­czi iskola udvarára, a Fürj, a Kalocsa Balázs és a Zátony utca kiindulásánál levő térre terjedt ki. A homokoldiali te­metőt a XIX. század elején nyitották. A bokrosoldalit a XIX. század második felé­ben vásárolták meg. Elhatá­rozták, hogy a város két végén, nyugatról is, keletről is létesí­tenek református temetőt. így került sor a siratói temető lé­tesítésére. Ide a Felszegen meghaltakat temették és a ta­bániakat. Az első halottakat 1802-ben temették, az utolsó­kat a vasút megépítéséig. A GIMNÁZIUM TANARAI az 1880-as években tiltakoztak amiatt, hogy amikor haláleset történik, a végnélküli haran­gozás miatt tanítani nem tud­nak. Ha a halott hozzátartozói úgy rendelkeztek, minden ha­rang szólt. Olyan erős harang­zúgás volt a templom közelé­ben, hogy az emberek egymás szavát sem hallották. Emiatt a panaszt méltányosnak talál­ták és a harangozás időtarta­mát szabályozták. A nagykőrösi fejfák sajátsá­gosak és egyediek, magasságuk körülbelül 2 méter. A már ki­dőlt fejfát mélyebbre ásták, így alacsonyabb és magasabb fa is áll egymás mellett. Ez a fejfatípus szerepel a múlt szá­zadbeli ábrázolásokon is. A fejfának való fát a fejfa készíttetője adta a faragómes- temek, a' faragásért munka­díjat és a lefaragott forgácsot kapta. A tanyák mögötti aká­cos berkekben egy-két vasta­gabb fát azért hagytak meg, hogy abból fejfát faragtatnak. A nagykőrösi embernek, ha más városban halt meg, akkor is nagykőrösi fejfát tetetett a sírjára a rokonság, melyet szülővárosa faragóival készít­tetett. Ez az oka, hogy a szom­szédos települések temetőiben látni szépen faragott körösi fejfákat. TÉVES AZ A FELFOGÁS, mintha a nagykőrösi fejfa a törökök sírjeleit utánozná. A török sírjelek is oszlopok, de turbán ábrázolással. Említhe­tő, hogy a törökök nem tűrték, hogy a keresztény alattvalóik őket ruházatban, azok színeze­tében, de sírjeleikben is utá­nozzák. A törökké válást a vá­rosi hatóság ellenezte, sőt az illetőt meg is ölette. A kato­likus temetőkben november 1-én, mindszentek napján, már régi időtől fogva feldíszí­tették a hozzátartozóik sírját, megemlékezésül gyertyát éget­nek el. A református hívek közül is többen utánozták ezt a szokást. Már a múlt század végén is voltak olyanok, kik gyertyákat gyújtottak és fel­díszítették a szeretteik sírját. Ez ellen a gyakorlat ellen a református egyház papjai til­takoztak, mert ellenkezett el­veikkel. Ha gyertyát nem is égetnek a református temető­ben, a sírokra friss virágokat visznek október végén és no­vember elején. A NAGYKÖRÖSI reformá­tus- temető híre már évszá­zaddal előbb elterjedt: abban sok értékes, szinte fényűzés­számba menő síremlék sora­kozik. Nemcsak helytörténeti- leg névezetes emberek, ha­nem a politikai életnek, az irodalmi, művészeti, tudomá­nyos világnak a maguk idejé­ben ismert személyei feksze­nek itt. A temetőben számos művészi alkotás látható. Az első nagy magyar szobrászmű­vésznek, Ferenczy Istvánnak a dabasi Halász-mauzóleum­ban, Stróbl Zsigmondnak, a Jalsoviczky sírkertben látható alkotása. Dr. Balanyi Béla Megyei középiskolás ser­dülő fiú bajnoki Nk. Gimnázium—Monori Gimnázium 105:58 (42:25). A körösiek idegenben a második félidőben húztak el. Kd.: Nagy At. (53), Becser (18), Nagy G. (10), Varga (8), Konrád (6), Nagy Al. (6), Pap (4). Megyei középiskolás ser­dülő leány bajnoki Monori Gimnázium—Nk. Gimnázium 47:38 (22:24). Az eredetinél négy nappal később mérkőztek. A monori csapat a II. félidő 7. percétől átvette a kezdeményezést. Kd.: Kulcsár (16), Gárdián (8), Kiss (8), Molnár (4), Pécsi (2). Megyei középiskolás férfi kupában Nk. Gimnázium—Ceglédi Mezőgazdasági Szakközépisko­la 128:38 (65:16). A körösi fiúk közepes, de lendületes já­tékkal nyertek. Kd.: Nagy T. (38), Ruttner Z. (34), Mocsai (20), Becser (14), Konrád (6), Pap (2). Megyei középiskolás női kupában Nk. Gimnázium—Ceglédi Mezőgazdasági Szakközépisko­la 152:30 (78:12). Biztos re­kordkülönbségű a győzelem, gyenge ellenféllel szentben. Kd.: Gárdián (42), Kulcsár (30), Falusi (24), Pécsi (23), Zubány (22), Kiss (7), Molnár (2), Takács (2). S. Z. UW látunk ma a moziban? Bekötött szemmel. Új ma­gyar film. Kísérőműsor: Csak egy bé bötű. Előadások kezde­te: 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI AZ ÁRBOZI ISKOLÁBAN Vörös tulipánok völgye. Szí­nes szovjet film. Előadás kez­dete: fél 7-kor.

Next

/
Thumbnails
Contents