Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

1975. DECEMBER 9., KEDD ’xMtop Megnyílt a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szub­jektivitás. A gazdasági veze­tők nem eléggé támaszkod­nak a kollektíva véleményé­re és a szakszervezetek ta­pasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szakszerve­zetek jogait az egyéni bé­rek alakításával kapcsolatban. De vállalati és iparági, ága­zati méretekben is több, na­gyobb figyelmet kell fordítani az elosztás részleteire. Ebben is eleve jobb és folyamatos együttműködésre van szük­ség a szakszervezetek és a gazdasági, állami szervek kö­zött. Nagyobb figyelmet a nagyüzemi munkásokra, a fiatal családaiapitókra, nyugdíjasokra — Állandó figyelmet kell fordítani a nagyüzemekben dolgozók bérének és jövedel­mének alakulására. Az egész társadalomnak alapvető ér- deke, hogy az ipari; külö- nosen a nagyipari munkás_ sag életszínvonala kielégí­tően alakuljon. Lehetőségünk «filarr? 1S’ h°gy a következő otévés tervben az ipart és más ágazatokat érintő néhány peraranytalanságot megszün­tessünk vagy legalább mérsé­keljünk. Most oda koncent­ráljuk erőforrásainkat, ahol a ^ leginkább megkívánja a népgazdaság érdeke. Más ága­zatokban, szakmákban csak később tudunk majd sort ke­ríteni a helyesebb arányok kialakítására. — Több alkalommal szóvá tettük a szocialista elosztás­sal ellentétes jövedelmek kép­ződését. Intézkedések is szü­lettek ezek korlátozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása minden foglalkozási csoport­ban a munkahelyről szár­mazó bér legyen. Lényege­sen csökkenteni lehet a mel­lékjövedelmeket, azokat a másodállásokat, amelyek a népgazdaság számára nem, vagy alig járnak haszonnal. — Az életszínvonal alakulá­sának fontos tényezői a fo­gyasztói árak. A szakszerve­zetek ezért szükségesnek tart­ják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számba vett mérteket, mert ez nehezítené reálbér-növeke­dési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az ál­lami és a szakszervezeti szer­vek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának válto­zását. — Az életszínvonal ténye­zőinek rangsorában már hoeszú idő óta fontos helyen áll a lakáskérdés. A lakásgondok megoldása vagy jelentős eny­hítése elsősorban nem szán­dék dolga, hanem az erő­forrásoké. Idő kell ahhoz, hogy kielégítő lakásviszonyo­kat teremtsünk. Az viszont már tőlünk, a szakszerveze­tektől is függ, hogy a laká­sok azoknak jussanak, akik munkájuk, családi helyzetük alapján erre a leginkább rá­szorulnak. — Társadalmunk igazság­érzetével találkoztak azok az intézkedések, amelyek előnyt adtak a lakáselosztásban a munkásoknak, a nagy csalá­dosoknak, mérsékelték a la­káshoz jutás egyszeri és fo­lyamatos anyagi terheit. Ezt az utat kell járni a jövőben is. Így fokozatosan megvál­tozik az a helyzet, hogy a dolgozók legtevékenyebb évei­ket lakás megszerzésére for­dítsák és sokszor szakkép­zettségüknél alacsonyabb munkakört vállalva, szabad idejüket túlórákkal töltsék el azért, hogy előteremtsék a lakás megszerzéséhez szük­séges összeget. — A lakáshoz jutás és kü­lönösen a lakásfenntartás költségei magasak. Az ala­csonyabb jövedelmű csalá­dok nemegyszer arra kénysze­rülnek, hogy kevésbé korsze­rű, a jogosnál kisebb lakás­ba költözzenek. Ehhez hozzá­számítjuk, hogy a lakáshoz jutás többnyire egybeesik a bútorvásárlással és más la­kásfelszerelési cikkek beszer­zésével is. — A terhek részbeni köny- nyítésére megfontolásra ajánl­juk, hogy a fiatalok kedvez­ményes családalapítási köl­csönben részesülhessenek. Kí­vánatos lenne a lakáskiutalá­sok időpontját több évre előre meghatározni. Erre már régen törekszünk. A családok így hosszabb távra reális terveket készíthetnének, nem is beszél­ve arról a kedvező politikai hatásról, amelyet ez az intéz­kedés kiváltana. — A család szempontjából a lakás mellett a gyermekin­tézmények a legfontosabbak, az óvoda, az iskola, a napközi otthon. Meg kell gyorsítani ezeknek az intézményeknek a fejlesztését. Az állami költ­ségvetés, a tanácsok és a vál­lalatok erőforrásai természe­tesen korlátozottak. De ha koncentrálnánk ezeket az esz­közöket, lényegesen többet érhetnénk el. Ez a fontos tár­sadalompolitikai kérdés köz­vetlenül összefügg a nők fog­lalkoztatottságával és a jövő generáció szocialista nevelé­sével is. — A nyugdíjasok helyzeté­nek javítására ebben az évben ismét hoztunk intézkedést. Ar­ra törekszünk, hogy a nyugdí­jak reálértékét megóvjuk, az áremelkedéseket ellensúlyoz­zuk. A nyugdíjasok helyzeté­nek javítását a párt, az állam, a szakszervezetek kiemelten kezelik.' De vajon a munkában, a családjuk felnevelésében el­fáradt öregeknek csak az ál­lamra kell számítaniuk? Elis­merés jár a szocialista brigá­doknak, akik ápolnak, pártfo­golnak időseket. Elismerés jár a vállalatoknak, tanácsoknak, amelyek intézményeket bizto­sítanak az idős emberek szá­mára. — Ám milyen szavak ille­tik meg a magukra hagyott szülők felnőtt gyermekeit? A szakszervezetek egyik fontos feladata, hogy az eddig alkal­mazott formákon túl újabbak­kal is járuljanak hozzá az idő­sebbekről való gondoskodás­hoz. Ezt segíteni kell a fiatalok körében végzett nevelő, felvi­lágosító munkával is, oly lég­kör kialakításával, amelyben nem lehet az öregeket ma­gukra hagyni. A munka, az alkotás öröme — Vannak, persze ezenkívül is gondjaink. Népgazdasági szinten is napirendre kell tűz­ni a dolgozók üzemi ellátásá­nak néhány kérdését. A többi közt az üzemi étkeztetést, amely már nincs összhangban a dolgozók általános életszín­vonalával sem. Az ellátási nor­ma, az étkezés kulturáltsága nem kielégítő. Pedig nagyon fontos, hogy az üzemi ellátás továbbra is a dolgozók szociá­lis ellátásának jelentős része maradjon. — Mindannyian jól tudjuk, hogy a szocialista társadalom nemcsak az anyagi jólét meg­teremtését tűzte célként maga elé. — A szocialista életmód tartalmában, jellegében messze több mint a fogyasztási javak magas színvonala. Jól tudjuk, hogy az emberek gondolkodá­sának, magatartásának, egy­máshoz való viszonyának for­málásában az életnek az anya­giakon kívüli területein is akad tennivalónk bőven. Milyen életmódot akarunk a szocialista társadalomban? Azt mondjuk: minden ember jö­vője a közösséggel, a társada­loméval együtt alakul. Azt akarjuk: mindenkinek a mun­kája legyen egyre értékesebb, mindenki lássa, érezze a mun­ka, az alkotás örömét. Ne ma­radjon senki elmaradott, kö­zömbös. Arra ösztönzünk min­denkit: művelődjön, közügyek­kel, másokkal, is törődjék, ne csak önmagával. Legyen aktív a tanulásban, a közéletben. Minél műveltebbek és poli­tikailag minél érettebbek a dolgozók milliói, annál hasz­nosabb ez a szocialista társa­dalom számára, mert annál jobban értik céljainkat és an­nál tudatosabban azonosulnak velük. Ez pedig kifejezésre jut az emberek munkájában, gon­dolkodásában, magatartásában, életvitelében és életmódjában egyaránt. — Gondoljunk azoknak a százezreknek a mindennapos termelési és közösségi aktivi­tására, akik — őszintébben, mint bármikor — nemcsak a saját egyéni érdeküket tartják szem előtt, hanem a közössé­gét is. Akik a termelésben, a munka minőségében, a lakó­hely szépítésében, iskolák rendbehozásában, gyermekott­honokkal és nyugdíjasokkal való törődésben — és ki tud­ná felsorolni, még hányféle módon, kötelességükön túl is cselekszenek. Akik napról napra példát mutatnak em­berségből, közösségi gondolko­dásból. tenni akarásból. —• Társadalmunkban meg­nőtt a tudás, a műveltség, a tanulás igénye. Még sokan nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, de nagy a változás. Ezt mutatja az is, hogy a dolgozók nagy tömegei tanulnak munka után. Elvég­zik az általános iskola 7—8 osztályát, középiskolát, vagy a felsőoktatásban vesznek részt. Mi ösztönzi ezeket a dolgozó­kat, hogy a tanulásnak még a mi rendszerünkben sem köny- nyű útját járják? Csak az egészséges előbbre jutás, a magasabb pozícióba emelke­dés vágya? — Akinek ilyen törekvése van, az is érthető. De itt többről van szó. A szocialis­ta elvek érvényesüléséről, po­litikánk megértéséről, az em­berek sokaságának arról az igényéről, hogy nagyobb mű­veltségre, nagyobb szakmai tudásra tegyenek szert. A politikailag érett és művelt emberek szebb, harmoniku­sabb életét akarják élni. Ter­mészetes, hogy mi a tömegek­nek ezt az igényét is támogat­juk. Joggal tehetjük fel a kér­dést, hogy milyen ember a szocialista ember? Vajon más-e. több-e, mint a koráb­bi embereszmények voltak? Igen. Más is, több is! Ez azok­ból az elvekből, abból a poli­tikából és azokból a célokból fakad, amelyeknek mindany- nyian részesei vagyunk. A szocialista ember nincs elér­hetetlen távolságban tőlünk. — Ezek a szocialista emberi értékek, amelyeknek a mi társadalmunkban elsőbbségük van. Ezek azok az értékek, amelyeket szembeállítunk a kapitalista múlt maradványai­val, a kapitalizmus értékrend­jével. Ezt követően Gáspár Sándor társadalmi viszonyaink fejlő­désével foglalkozott. — Hazánkban célul tűztük ki a fejlett szocialista társada­lom felépítését — mondotta. — Nem misztifikáljuk és nem idealizáljuk e fogalmat. Jól tudjuk, hogy a fejlett szocia­lista társadalom a mából, a mai valóságból nőtt ki, és cél­jaink megvalósítása népünk, munkásosztályunk még boldo­gabb holnapját hozza. — A dolgozók szániára e cél azt jelenti, hogy tovább erősödik a munkáshatalom minden jellemzője. Tovább erősödik hazánk gazdasági ere­je, magas fokot ér el a terme­lőerők fejlettsége. A szocialis­ta elosztási rendszer tökélete­Vemlégek az NBK-bél Szakszervezeti küldöttség a Csepel Autógyárban Harry Tisch (bal oldalon, mellette a tolmács) Endrődi Sándor szerelővel beszélget. Mögöttük jobbra Cservenka Ferencné és dr. Novák Béla. A Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeti de­legációja, amely a magyar szakszervezetek XXIII. kong­resszusára érkezett Magyaror­szágra, tegnap délelőtt a Cse­pel Autógyárba látogatott. A delegációt és vezetőjét — Har­ry Tischt, a Német Szocia­lista Egységpárt Politika,i Bi­zottsága tagját, a Szabad Né­met Szakszervezeti Szövetség elnökét — elkísérték Cser­venka Ferencné, a Pest me­gyei Pártbizottság első titká­ra és Méhes Lajos, a vasas­szakszervezet főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai, valamint Jámbor Miklós, az SZMT vezetőtitká­ra és Zsidi Gyula, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztá­lyának helyettes vezetője. A vendégeket őr. Novák Béla vezérigazgató, Szeghalmi Gyula, a Vállalati pártbizott­ság titkára és Nagy Lajos, a vállalati szakszervezeti tanács titkára fogadta, a gyárKISZ- fiataljainak képviselői virág­gal köszöntötték a küldöttség tagjait. A gyárlátogatáson dr. No­vák Béla és Nagy Lajos, a vállalat gazdasági, illetve szakszervezeti életéről tájé­koztatták a delegációt. A kül­döttség a vendéglátók társasá­gában elsőként a motorgyár­egység forgácsoló csarnokát tekintette meg. Az üzemben Harry Tisch — többek közt — Stock Mártonnal a Hengerfej kiváló brigád vezetőjével vál­tott szót a munkások élet- és munkakörülményeiről. A járműegység. 22 ezer négyzetméteres szerelőcsar­nokában az NDK-gyártmá- nyú szalag mellett időztek leghosszabban. Odozsán János csoportvezetőtől és Erdődi Sándor szerelőtől megkérdez­ték: elégedettek-e a szalag működésével? Az elhangzott igenre a delegáció vezetője megjegyezte: a Német De­mokratikus Köztársaság dol­gozói szívesen utaznak az Ikarus-autóbuszokkal, ame- lyeknek padlóvázai ebben a szereidében készülnek. A Kállai Éva, kongresszusi oklevéllel kitüntetett autó- villanyszerelő brigád tagjai autógyári emlékéket adtak át a vendégeknek, cserébe em­léksorokat kaptak a brigád­naplóba. Ekkor már mintegy 400 járműgyári munkás se­reglett közéjük, nevükben Tóth István szb-titkár üdvö­zölte az NDK szervezett mun­kásainak küldöttségét, majd Harry Tisch méltatta rövid beszédében országaink fejlő­dő kapcsolatainak eredmé­nyeit. A vendégek és házigaz­dák élénk eszmecseréjével, baráti beszélgetésével fejező­dött be a látogatás^ B. L. sebt) lesz és közelebb kerülünk a szükségleteknek a mainál lé­nyegesen színvonalasabb ki­elégítéséhez, Mindezen túl a fejlett szocialista társadalom­ban elérjük, hogy mindenkit átfogó közösségi szellem ala­kuljon ki. Nagymértékben megerősödik és elterjed a szo­cialista tudat. Mindez csupán a szocialista építőmunkának ilyen magas fokán tud létre­jönni. — Meggyőződésünk, hogy a fejlett szocialista társadalom ilyen felfogása reális. A mun­kásmozgalom, a munkásosz­tály sohasem tűzött maga elé öncélúan semmit. Nem tűzött maga elé olyan feladatokat, amelyeknek nem értek meg a feltételei és teljesítésük lehe­tőségei. A fejlett- szocialista társadalom is a mi elveink, a szocialista elvek szerint kitel­jesedett emberi élet megvaló­sulását szolgálja.. az idősebbeket is egyre inkább áthatja a „többet akarás” óhaja. De áthatja az a tudat is, hogy ezért többet is kell tenni mindenkinek. — Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy a közműve­lődés fejlesztésének ügye egy­re inkább a társadalmi érdek­lődés középpontjába került. Ez így helyes, ez így igazságos, ezért joggal sürgetjük, történ­jék még több ennek érdeké­ben. — Az MSZMP programnyi­latkozata megfogalmazta a kommunista társadalmi önkor­mányzat gondolatát. Meggyő­ződésünk, hogy nagy feladat ez, amelynek megvalósításához a feltételek már érlelődnek. — E program szellemében a kommunista társadalmi önkor­mányzat mindenekelőtt a mun­kahelyeken és a lakóhelyeken fog erőteljesen fejlődni, szo­cialista elveink és a szocialis­ta jellemvonások erősödése, elterjedése útján. Távlatok­ban — az állam erősödésével együtt — társadalmi fejlődés eredményeként fog kialakulni a kommunista társadalmi ön- kormányzat. — Mit jelent a kommunista társadalmi önkormányzat? Azt, hogy a mainál magasabb szin­ten válik közüggyé minden kis és nagy kérdés. Az üze­mekben, a lakóhelyeken a dol­gozók maguk döntenek egyre több kérdésben. Mindéz azt jelenti, hogy az országos kér­dések eldöntése előtt a dolgo­zók egyre mélyebben kapcso­lódnak be tömegméretekben a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött, de további tennivalóinkat rész­letesen ki kell dolgozni, mert a kommunista társadalmi ön- kormányzat kialakítása fejlő­désünket jelentősen befolyá­soló, nagy horderejű kérdés. Megvalósításából a lakóhelye­ken a tanácsokra, a munkahe­lyeken pedig a szakszerveze­tekre hárul nagyon sok feladat. A szakszervezetek ezzel előbb­re lépnek annak a lenini taní­tásnak a megvalósításában, A szocializmus több az anyagi javak halmozásánál hogy a szakszervezetek többek között az igazgatás iskolái is. Érvényesüljön az üzemi demokrácia Amikor a távlatokra, a fej­lett szocialista társadalomra, a kommunista társadalmi önkor­mányzatra gondolunk, amikor ilyen célt tűzünk magunk elé, nem lehetünk elégedettek a szocialista demokrácia jelen­legi állapotával. A szocialista demokrácia, az üzemi demok­rácia a kommunista társadal­mi önkormányzat megteremté­sének egyik kiemelkedő eszkö­ze. Fontos követelménye, hogy érvényesüljön minden olyan vélemény, amely hasznos a társadalomnak és segít ben­nünket céljaink megvalósításá­ban. Törvényeink és rendele- teink ugyan ma már intézmé­nyesen biztosítják, hogy ne vesszen kárba ügyünket szol­gáló egyetlen hasznos gondo­lat sem. Mégsem lehetünk nyu­godtak, mert ez még nem min­denütt van így. A szocialista demokráciának az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben senkit ne érjen jogsérelem, és mindenütt az kapjon igazságot, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a társadalmi ranglétrán magasabban van. Az igazság mindig konkrét. Ner., a beosztáshoz kötődik. Jól tudjuk, hogy ma még ez nem mindenütt van így. De nem szabad tűrnünk, hogy bárkit is méltánytalanul sére­lem érjen. Nem lehet megbé­kélni azzal, hogy 1974-ben a munkaügyi döntőbizottságok mintegy százezer ügyet tár­gyaltak, amelyek nagyobb ré­szében kiderült, hogy a dolgo­zóknak volt igazuk. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a dolgozók ügyeinek intézésé­ben helyenként felelőtlenül járnak el még a szakszervezeti szervek is. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben el lehet várni, és ha a munkahelyi demokrá­cia mindenütt kielégítően ér­vényesülne, akkor a sérelmek (Folytatás a 4. oldalon) — Hazánkban már sok min­den történt az ilyen élet ki­alakításáért. Amit elértünk, az lehetővé tette, hogy még töb­bet, a fejlett szocialista tár­sadalom építését tűzzük ki célként. Minden, amit a máért teszünk, közelebb visz a hol­naphoz is. A távolság a céltól gyorsan csökken, főleg anyagi helyzetünk javulása terén. — Hazánkban ma minden­ki dolgozhat. Munkánk nyo­mán egyre többet — egyre igazságosabban — tudunk szétosztani, bérben, jövede­lemben, társadalmi és üzemi juttatásban és szolgáltatásban egyaránt. Nagy lépteket te­szünk a lakáskérdés megoldá­sának nehéz, nagyon nehéz útján is. Jól ismert, hogy né­pünk szépen és korszerűen öltözködik, bár néhányan a józan mértékét elvetik. Jól is­mert, hogy eszünk is, iszunk is eleget, sőt egyesek szerint az utóbbiból helyenként még többet is. Mind több az autó. a víkendház, a telek is, s ezt helyeselni lehet, ha tisztessé­ges úton szerezték és birtoklá­suk nem alakit ki visszataszító emberi tulajdonságokat.' — Az eredményeknek örü­lünk. Büszkék vagyunk rájuk. De mindez még nem a szocia­lizmus. A szocializmus több az anyagiaknál. Az anyagi igé­nyeket a kapitalizmus is ki tudja elégíteni, ha nem is mindenkinek, nem is teljesen és sohasem végleges módon. Nagyobb gondot kell for­dítanunk a műveltségre, a kultúrára, a gondolkodásra, a magatartásra. Azt akarjuk, hogy korszerű és modem le­gyen a gondolkodásmód, a magatartás is. Azt akarjuk, hogy mindenki tisztában le­gyen jogaival, de ez párosul­jon ugyanilyen fokon a köte­lességérzettel, a műveltség, a magatartás, a művelődés még magasabb igényével. — Népünk ma műveltebb, szebben, jobban és kulturál­tabban él, mint valaha. Ma tízezrek járnak a munka mel­lett iskolába. Százezrek olvas­nak és milliók ügye lett a „szocialista módon tanulni” cél elérése. Fiatalságunkat és i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents