Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-06 / 286. szám

1975. DECEMBER 6., SZOMBAT xMiav Pest megyéből tizenkilencen Összeült a KIOSZ VIÍ. országos küldöttgyűlése Több mint 86 ezer szerve­zett kisiparos képviseletében, 240 választott küldött részvé­telével tegnap a vasasszék­házban megkezdte munkáját a KIOSZ VII. országos küldött- gyűlése. A tanácskozáson részt vett Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter,* dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-he­lyettes, Bonifert Ádám, az MSZMP Központi Bizottságá­nak alosztályvezetője, továb­bá a lengyel, az NDIC-beli és az olasz kisiparos-kamara kül­döttsége. Pest megye kisiparosságát 19 megyei küldött képviseli, köztük Farkas Miklós. a KIOSZ Országos Központjá­nak gazdasági titkára — a ceglédi csoport küldötte —, és Tavas József, a KIOSZ Or­szágos Szolgáltatásfejlesztési Bizottságának titkára, a rác­kevei csoport küldötte. Neményi Endre elnöki meg­nyitója után megválasztották a küldöttgyűlés munkabizott­ságait, majd dr. Gervai Béla, a KIOSZ elnöke szóbeli be­számolóval egészítette ki az országos vezetőség írásos je­lentését. Megállapította, hogy a négy évet felölelő beszámo­lási időszakban a kisiparosság jelentős gazdasági feladatokat oldott meg, fejlődtek szolgál­tatásai, és nőtt társadalmi megbecsülésük. A lakosság ré­szére végzett javítások, szol­gáltatások átlagosan negy­ven százalékát, egyes ágaza­tokban pedig több mint a fe­lét a kisiparosok végzik el. Sok jó kezdeményezés szüle­tett: a KIOSZ központi ügye­letet szervezett például a fő­városban és több megyei szék­helyen, továbbá 111 munka- felvevő-helyet létesített. Vi­déken a mesterek átjárnak a A tavalyihoz képest kevésbé egyenletes az idén a lakásépí­tés, illetve -átadás. Ezekben a hetekben 440 új otthonban végzik az utolsó simításokat, a befejező munkálatokat. Vár­hatóan az év végéig összesen 1046 lakást adnak át, 184-gyel többet, mint tavaly. A lakások és egyéb közületi létesítmé­nyek építésével kapcsolatos feladatokról, problémákról tár­gyalt pénteken a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 97 munkásküldötte. A megjelen­teket, köztük Osztás Jánost, az MSZMP budai járási bi­zottságának titkárát Rehák Sándor vállalati szb-titkár kö­szöntötte, majd Gajzágó Béla műszaki igazgatóhelyettes be­számolt az idei év gazdasági és szociális feladatainak vár­ható teljesítéséről. Ezt köve­tően Zoltánba_ Viktarné gaz­dasági igazgatóhelyettes érté­kelte a negyedik ötéves tervre szóló kollektív szerződést, s utolsó napirendi pontként Mol­nár János igazgató ismertette az ötödik ötéves tervidőszak vállalati feladatait, a jövő évi építési teendőket s az új kol­lektív szerződés célkitűzéseit. Elmondta a PÁÉV igazga­tója, hogy a következő ötéves időszakban 32 százalékkal nő a vállalat saját termelése, s 1976—80 között összesen 3,6 milliárd forint értékű beruhá­zást valósítanak meg. A leg­fontosabb munkák egyike az 580 ágyas kistarcsai kórház megépítése lesz. Lakásból 23— 25 százalékkal többet építenek, mint a jelenlegi ötéves terv­ben. Az új házak 63 százalé­ka panelos szerkezetű, 29 szá­zaléka alagútzsalus lesz, S csu­pán 8 százalék a hagyományos épület, amely mint áthúzódó építkezés kerül a következő öt­éves tervbe. Január 1-től ugyanis téglaépületet nem épít a PÁÉV. A beszámolót vita követte. Tizenhatan kértek szót. Ponty Jánosné segédmunkás azt tet­te szóvá, hogy a nehéz fizikai munkát végzőknek nem ele­gendő az az ételmennyiség, amelyet egy-egy adagban kap­nak, s bizony, nemegyszer az ételek minősége, tartalma sem kifogástalan. Megyeri György, a csőszerelő üzem művezetője elmondta, hogy a csőszerelők munkaidejének gazdaságosabb kihasználása céljából szerző­dést kötött a PÁÉV más vál­lalatokkal, s most az év végi hajrában — mivel a vállalati érdek azt diktálja, hogy saját építkezéseiken dolgozzanak — nem tudják teljesíteni szerző­désben vállalt kötelezettségei­ket. Ennek megoldásához kért segítséget a vállalat vezetőitől. Utalt arra is, hogy a követke­ző esztendőre sem lesz ele­gendő munkájuk. Felajánlot­ta, hogy szívesen elvállalnák a kistarcsai kórház építésének csőszerelését. Több munkás­küldött társai nevében szóvá tette a munkásszállások szo­ciális ellátásának hiányossá­gait, a bejárók pedig arra pa­naszkodtak, hogy időnként órákat késnek a buszok. Regolics István, az ÉVM osztályvezető-helyettese is szót kért. Elmondta, hogy az építő­iparban dolgozók 60—70 száza­léka, szám szerint 150 ezer dolgozó .vett részt a kongresz- szusi versenyben, amely na­gyon jó hatással volt a válla­latok irányító munkájára. A kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny keretében az építőiparban körülbelül 3 millió óra társadalmi munkát Végeztek. Tovább fejlődött a szocialista brigádmozgalom: 40 százalékkal nőtt a kitüntetett brigádok száma. El kell azon­ban ismerni azt is, hogy rom­lott a munkafegyelem, amely­nek egyik oka lehet az ala­csony képzettség. Az építő­iparban minden második dol­gozó nem fejezte be a 8 álta­lánost. A szocialista brigádok előtt álló legnagyobb feladat tehát pillanatnyilag éppen az, hogy tagjait tanulásra serkent­se. A szakmunkások tanulja­nak második, harmadik szak­mát is. Ez azért fontos, mert az építőipar 30-nál is több szakmája közül jó néhány ki­halófélben van, azaz alig néhá- nyan művelik, holott szükség van az ilyen szakmák ismerői­re, szakértőire is. A tanácskozáson arról is szó esett, hogy a PÁÉV-nél a munkaidő 20—25 százaléka el­vész a termelés szervezetlen­sége, és különböző fegyelme­zetlenségek miatt. Ez annyit jelent, mintha minden negye­dik-ötödik ember csak tessék- lássék végezné munkáját. Molnár János igazgató egyenként válaszolt a kérdé­sekre, amelyek egy része még további vizsgálatot és intézke­dést kíván. Az étkezéssel és a szociális helyzettel kapcso­latos panaszokat megvizsgál­ják, s javítanak rajta. A cső­szerelők küldöttének azt vá­laszolta, hogy nem lett volna szabad más vállalatokkal olyan szerződést kötni, amely a cső­szerelők munkáját az év utol­só hónapjaiban kívánja igény­be venni. A kistarcsai kórház csőszerelőmunkáival a Csősze­relőipari Vállalat speciális részlegét bízzák meg, mert ott olyan feladatokat kell elvégez­ni, amelyhez speciális szak- képzettség szükséges. Valószí­nű azonban, hogy lesz lehető­ség a bedolgozásra. Az igazgató arról is tájékoz­tatta a munkásküldötteket, hogy valószínűleg még a hó­nap folyamán megvásárolják 6,7 millió forintért a 4-es szá­mú Építőipari Közös Vállalat aszódi telepét, amely a vál­lalat segédipari bázisa lesz asztalosokkal, lakatosokkal, tmk-sokkal. Az igazgató tele­fon-, munkaruha- és gázpa- lacktároló-ügyben ígért hatá­rozott intézkedést, majd beje­lentette, hogy 17 tagú igazgatói tanács alakul a vállalat veze­tőiből, s a tanácsba négy munkást is választanak. A kül­döttgyűlés egyhangúlag meg­szavazta Kovács Albert asz­talos, Gyöngyösi Gyula parket­tás és Szilágyi Mihály gépke­zelő részvételét egyéves idő­tartamra az igazgatói tanács­ba. S elfogadták Sztancsik Jakab kőműves jelölését is. Czibor Valéria még ellátatlan településekre, a nyugdíjas szakemberek és a munkaviszonyban levők nagy számban váltottak ki iparengedélyt szolgáltatások elvégzésére. Az exportra ter­melés mellett, a hiányzó áru­cikkek előállítását, a válasz­ték bővítését is jól szolgálja a Kisipari Termeltető Vállalat. _ Sokat javított a kisiparos­ság helyzetén a betegbiztosí­tás kötelező kiterjesztésé; emelkedett a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes ösz- szegének értékhatára, tovább javultak az anyagbeszerzési lehetőségek is. Az új adózási rendszer a jövedelemszabá­lyozás demokratikusabb elvein nyugszik. A rendszeres tájékoztató, felvilágosító munka és az el­lenőrzések nyomán csökken­tek a kisipari árakkal kap­csolatos panaszok. A KIOSZ bizottságai szigorúbban léptek fel a harácsolok, a törvénye­ket nem tisztelőkkel szemben, s közülük sokat maguk távo­lítottak el a tagság soraiból. A tisztességessen dolgozó kisiparosság megérdemelten élvezi a társadalom megbe­csülését. Sok kisiparos vesz részt a társadalmi, közéleti te­vékenységben; társadalmi munkájuk értéke négy év alatt meghaladta az 56 millió forintot. Az országos vezetőség jelen­tésének meghallgatása után a küldöttség megkezdte a vitát. Végső búcsú Jforach Mórtól Pénteken a Mező Imre úti te­metőben családtagjai, elvtársai, barátai, pályatársai mély rész­véttel vettek végső búcsút Korach Mór akadémikustól, nyugalmazott egyetemi tanár­tól, a munkásmozgalom régi harcosától- A kegyelet koszo­rúival övezett ravatalnál dísz- őrséget állva rótta le kegyele­tét a politikai, a tudományos és kulturális élet számos ismert képviselője. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a kormány, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, az oktatásügy munkatársai, tanítványai, ba­rátai és tisztelői széles táborá­nak búcsúszavait dr. Polinszky Károly oktatási miniszter tol­mácsolta. Korach Mórt, a leningrádi műszaki egyetem díszdoktorát, londoni, bolognai és genfi tu­dóstársaságok, akadémiák tisz­teletbeli tagját a Budapesti Műszaki Egyetem képviselté­ben, kollégái és tanítványai ne­vében Pungor Ernő akadémikus búcsúztatta. Tudománya szű- kebb közösségének képviseleté­ben a Magyar Tudományos Akadémia kémiai tudományok osztályának elnöke, Lengyel Béla akadémikus tisztelgett Korach Mór emléke előtt. Szo- kup Lajos, a Szilikátipari Tu­dományos Egyesülés elnöke emlékezett az elhunytra, az egyesülés díszelnökére. Korach Mórt az Intemacionálé hang­jai mellett helyézték végső nyugovóra, sírját elborították az emlékezés virágai. Országgyűlési bizottságok ülése A következő napokban az országgyűlés állandó bizottsá­gai sorra megtárgyalják a népgazdaság V. ötéves tervéről szó­ló törvényjavaslat tervezetét, s egyben megvitatják a hatás­körükbe tartozó tárcák, országos főhatóságok és intézmények 1976. évi gazdálkodásának előirányzatait. AZ ÉPÍTÉSI és KÖZLEKEDÉSI BIZOTTSÁG tegnap — Gyarmati János elnöklésével — ülést tar­tott a parlament delegációs termében. A bizottság — Ino- kai Jánosnak, az országgyűlés alelnökének részvételével — megvittata a népgazdaság V. ötéves tervéről szóló törvény­javaslat tervezetét, továbbá az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium 1976. évi költség- vetési előirányzatait. Rödönyi Károly közlekedés­éi) postaügyi miniszter tájé­koztatta a képviselőket a KPM jövő évi és a következő ötéves tervben megvalósítan­dó feladatairól. Elmondta, hogy a vasúti közlekedést például — összhangban a megnövekedett hazai és nem­zetközi fuvarigényekkel — a korábbiaknál erőteljesebben kívánják fejleszteni. A szállítás szerkezete a köz­lekedéspolitikai koncepcióban foglaltak szerint változik, kor­szerűsödik. Erőteljesen fej­leszteni kívánják a légi közle­kedést, nagy figyelmet fordí­tanak a tengerhajózás fejlesz­tésére. Gyors növekedés vár­ható a metró és a helyiérdekű vasút utasforgalmában. A miniszter megjegyezte, hogy a tervidőszak végére mintegy 900 ezer személygépkocsi for­A 960 éves város felszabadulás utáni történetéről Várospolitika, tanácsi munka Vácott A 900. születésnapját ünnep­lő Vácott a felszabadulást kö­vető években a város roha­mos fejlődése, a munkások arányának dinamikus növeke­dése. a lakosság igényeinek tervszerű ’" fcíelégitese ‘szafttá meg a városigazgatás legfon­tosabb feladatait. A műemlék jellegű, sok helyütt falusias településből az ipari várossá válás elkerülhetetlen konflik­tusokat, nehézségeket okozott. Nem véletlen, hogy a váro­si igazgatás e gondjaira fel­figyeltek a tudomány munká­sai is. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem jogtudományi karának tanárai, hallgatói az 1950-es évet követően például rendszeresen vizsgálták a vá­rosi tanács testületéinek és az apparátusának munkáját. E vizsgálatok több hasznos álta­lános — más városokra is ér­vényes — következtetésekkel jártak. Közvetve hozzájárultak a testületi munka, az appará­tus színvonalasabb tevékeny­ségéhez is. Az 1960-as évek tá­ján a munkában már a pécsi egyetem kutatói is részt vet­tek. Országos kitekintés A tapasztalatokat a Közal­kalmazottak Szakszervezete tudományos munkaszervezési bizottsága — dr. Beér János professzor vezetésével — állí­totta össze. A helyi tanácsok kialakítása és fejlődése Ma­gyarországon című munkájá­ban a szerző a váci tapaszta­latokat sűrítve foglalta össze. A váci tanács tevékenységével az Állam és Igazgatás című tudományos folyóirat is több cikkében foglalkozott. E mun­kák közül a városfejlesztési tanulmány elnyerte a megyei tanács pályázatának első díját. Ennek nyomán több városban a társadalmi munkát a váci példa nyomán mérték fel, el­lenőrizték. E tanulmányok során az or­szág több városával hosszabb- rövidebb ideig tartó munka- kapcsolatba kerültek Vác párt- és állami vezetői. Csu­pán felsorolásszerűen említem városokat: Balassagyarmat, Eger, Esztergom, Dunaújváros, Salgótarján, Székesfehérvár, Tatabánya, Oroszlány és ter­mészetesen Pest megyében va­lamennyi város. Ezek a talál­kozások, tapasztalatcserék jó eredményekkel jártak. Sikerült — egyebek közt — olyan fel­adatok megoldását meggyorsí­tani, amelyben más városok­ban már előbb jártak vagy a váci gyakorlatot adaptálták és hangolták össze saját felada­taikkal. A váci tapasztalatok isrfféfétébeft például' 1961-ben Nagykőrösön — országos és megyei vezetők jelenlétében — Bács és Pest megye váro­sainak vezetői találkoztak. A találkozás témája a hivatali és tanácsi, valamint szakszer­vezeti munka továbbfejleszté­se volt. Később közel félszáz város vezetőinek részvételével olyan tájértekezlet színhelye is volt Vác, ahol belső érte­kezletek szerepe a tanácsi vezetésben című probléma­kört vitatták meg. Az állandó bizottságok eredményei Kezdetben az újpesti, majd az angyalföldi tanácstagokkal, Tatabánya, Salgótarján, Duna­újváros, Székesfehérvár ta­nácstagjaival erősítettük kap­csolatainkat, s kaptunk hasz­nos útmutatást a budapesti munkáskerületek és más mun­káslakta városok tanácstag­jaitól. Különösen eredménye­sek voltak a különböző állan­dó bizottságok munkamódsze­rét kölcsönösen ismertető ta­pasztalatcserék, megbeszélé­sek. Mindezzel párhuzamosan fel­lendült á váci tanács bizott­ságainak tevékenysége is. Rendszeresen ellenőrizték pél­dául a munkások egészség- ügyi, kulturális és szociális igényeit kielégítő szervek és személyek tevékenységét. En­nek hatására jelentősen javul­tak a váci üzemekben a munkások élet- és munkakö­rülményei, ugyanakkor ‘ az üzemek^ vezetői közelebb ke­rültek a városigazgatás célki­tűzéseihez, jobb feltételeket teremtettek a városi appará­tus és a maguk munkájához. A tanács bizottságainak egy­re bővülő kapcsolata a Haza­fias Népfronttal, a Szakmaközi Bizottsággal, a KISZ-szel és a Nőtanáccsal lendületet adott a közéletnél!. Egyre nagyobb hozzáértés­ről, hivatásérzetről tettek ta­núbizonyságot az üzemekben és más munkahelyeken dolgo­zó tanácstagok. A Tanácsok Lápja 1966. évi országos pá­lyázatán közel ezer pályázat közül a megosztott fődíjat A váci egészségügyi állandó bi­zottság munkájának néhány módszere című pályamű nyer­te eb » Kapcsolat a lakossággal már országosan is ismert tevé­kenysége, a tanács tagjainak munkája arra ösztönözte a Hazafias Népfrontot és a Köz- alkalmazottak Szakszervezete országos szerveinek képvise­lőit, hogy a Várospolitika cí­mű könyv egyik fontos fejeze­tét a váci gyakorlat alapján a városi tanács vezetőivel íras­sák meg. A könyv Városigaz­gatás és a területi munka cí­mű fejezete a későbbiekben számos kiadványban, folyó­iratban követendő gyakorlat­ként szerepelt. A könyv to­vább bővítette a városvezetés iránt érdeklődők körét. A váci igazgatási tevékeny­ség újabb barátokat és meg­becsülést szerzett nemcsak az abban részt vevőknek, hanem magának a városigazgatási munkának is. Egyebek közt dr. Madarász Tibor egyetemi ta­nár Városigazgatás és urbani­záció című könyvében is utal az eredményes váci gyakor­latra. Már ebben az időben a fi­gyelem központjába került az állami szefvek és a lakosság kapcsolatainak alakulása, a szocialista demokrácia további elmélyítése, és a pártirányí­tással kapcsolatos gyakorlati kérdések. Az ezzel kapcsola­tos munka a helyi erőforrások fokozottabb feltárására, a lo­kálpatriotizmus és városszere­tet elmélyítésére ösztönzött, az egyéni és közösségi összefo­gásra szolgált jó példákkal. A városigazgatás fejlődése a tes­tületek munkájának, a lakos­sági igények kielégítésében olyan magas fokot ért el, amelyre büszkék lehetnek azok, akik részt vettek benne. Meg­alapozott tehát egyik országos szervezetünk vezetőjének az a megállapítása, hogy Vác, a vá­rosigazgatás és várospolitika tanulmányozásának egyik leg­jelentősebb hazai bázisa. Demokratikus összefogás Mindebből ma is érvényes, hogy a városi feladatokat jól ellátni, kulturált, színvonalas városigazgatással is csak ak­kor lehetséges, ha megteremt­jük a város ügyét szolgálni akaró dolgozók valóban de­mokratikus összefogását. Arany István galomba állításával számol­nak. A fővárosban sor kerül a metró észak—déli vonalá­nak részleges üzembe helye­zésére és megkezdődik a dél­budai vonal építése. Az építőipar előtt álló felada­tokról, az ágazat fejlesztési irá­nyáról Simor János miniszter- helyettes tájékoztatta a bizott­ságot. Fontos követelményként említette meg, hogy fokozato­san ki kell alakítani az építési igény és a rendelkezésre álló kapacitás összhangját, szerve­zettebbé kell tenni az építkezé­seket, a munka termelékenysé­gének növelésével csökkenteni kell a beruházások elkészítésé­nek időtartamát. Hangsúlyozták az ülésen, hogy az V. ötéves tervidőszak­ban a paneles építés lesz az ál­lami lakástermelés fő formája. Jelentős fejlesztési feladat a könnyűszerkezetes építési mód széles körű bevezetése. Az építőipar hatékonyságá­val kapcsolatban a felszólalók felhívták a figyelmet az építési idő és az építési költségek to-' vábbi csökkentésének fontos­ságára. A beruházások átfutási idejének lerövidítésére jó lehe­tőségként kínálkozik a korszerű technológiák mind szélesebb körű alkalmazása, a technikai felszereltségnek és az építési szakma iparosításának fokozá­sa. A vitában felszólalt Inokai János, Riss Jenő, Ruisz József, dr. Hegedűs Lajos, Simon Gá­bor, Juratovics Aladár, Peták Tibor, Szilágyi Sándor, Gócza József képviselő. A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG tegnap Gyenes András elnök­letével ülést tartott. Púja Fri­gyes külügyminiszter tájékoz­tatta a bizottságot a Magyar Népköztársaság külpolitikájá­nak feladatairól, majd Roska István külügyminiszter-helyet­tes a külügyminisztérium 1976. évi költségvetésének terveze­tét ismertette. Nagy Miklós titkár előterjesztése alapján a bizottság megtárgyalta 1976. évi munkatervét is. A vitában felszólalt Péter János, az Országgyűlés alel- nöke, Barcs Sándor, Csillák András, Darvasi István, Keton Béla, dr. Németh Pál, Navies János, Pethő Tibor, Réger An­tal (Pest megye, Szentendre, 25. sz. vk.), Sebesi Lászlóné, Stock János országgyűlési kép­viselő. A ■" i, ‘ * évének eredményei Az MNOT tanácskozása A Parlament Vadásztermé­ben tegnap ülést tartott a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa. Részt vett a tanácskozáson Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese is. Duschek Lajosné, a Nőta­nács alelnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a ha­zánkban tartózkodó szovjet, NSZK-beli és osztrák nődele­gáció tagjait. Erdei Lászlóné, a Nőtanács elnöke a nők berlini világ- kongresszusának tapasztala­tait összegezte. A beszámolót vita követte. Százh alomba tta 31 éve szabad Szocialista városunk, Száz­halombatta felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából tegnap a KISZ városi bizott­sága és a Ságvári Endre úttö­rőcsapat koszorúzási ünnepsé­get rendezett a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat dunafüredi csó­nakháza előtt, a felszabadító szovjet csapatok átkelésének helyét jelölő emlékkőnél. A bensőséges hangulatú ün­nepség a fiatalok hálastafétá­jával kezdődött, majd az ün­nepi beszéd után a KISZ-esek és az úttörők megkoszorúzták az emlékkövet, végül a gyere­kek műsorral tisztelegtek a város szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emléke előtt. Igazgatói tanács alakul a PÁÉV-nél A vállalat tevékenységéről tanácskoztak a munkásküldöttek

Next

/
Thumbnails
Contents