Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
I 1975. DECEMBER 31., SZERDA Humoralbum szilveszterre A képzőművészet derűs oldala VEM EGYSZERŰEN csak aprói van szó, hogy a vidámság közegében nehezebb magaslatokra jutni, mint a szomorúság, emberi dráma komoly érzelmeivel, hanem arról, hogy szinte legnehezebb teljesítmény a humor folyamatán nak rangját biztosítani. Kellér Dezső nyilatkozata és Sajdík Ferenc rajza, mely egyaránt a Film, Színház, Muzsika szilveszteri számában jelent meg, azonos panaszt mond; megfogyatkozott a humor nyersanyaga. Éppen a társadalmi rendezettség, az általános konszolidáció következtében. Olyah óriási a vicctenmés, a tréfás rajzok gyűjteménye, hogy grafikus legyen a talpán, aki újdonságra képes. Akad azért ötlet, önismeretjelző rajzi humor. Annak ítélhetjük a Dudás Matyi egyik decemberi címlapját, melyet Vasvári Anna rajzolt a kedvesen, de ténylegesen túlterhelt anyákról, Sajdik Ferenc hetek óta folytatott szellemes rajzsorozatát A jövő század növényeiből. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy Balázs-Piri Balázs, Hegedűs István őrzi értékeit, Dallos Jenő imponáló szorgalommal újítja is önmagát, de a méltán rokonszenves Megkérdeztük rajzolóinkat rovat fakul, szürkül, — témahiányban szenved. Ha a Ludas Matyi karácsonyi számában tallózunk, akkor elsősorban Sajdik Ferenc, Lehoczky István, Dallas Jenő szellemi frissessége ragad meg, ők emelkednek ki az átlagból. IDÉN IS elkészült, hetekkel szilveszter előtt a BUÉK 1976. A középszert már Horatius is tisztességes dolognak tartotta, s ez a kiadvány az. Sem jobb, sem rosszabb a tavalyinál. Az azonban találó ötlet, hogy egyes karikaturisták sorozatokat írtak képekkel. E tekintetben kiemelkedők Dallos Jenő rajzos újévi jókívánságai — életből lesett kedves töredékeivel. Komoly munka Fülöp György rajzos, szöveges Jókívánság naptára 1976-ra, érződik az alaposság, a tréfa tudatos szerkesztése. Ez a színvonal jellemzi a Ludas Magazin decemberi számát is, amelyben elsősorban Mészáros András, Várnai György, Sajdik Ferenc árnyalt, bár a rajzokkal is igényelt hó jusztse érkezik. Gondos szerkesztés, elmélyült gyűjtőmunka figyelhető meg a Ludas Matyi 1976-os Évkönyvében. A naptárrészt humoros aforizmák, ötletes minirajzok kísérik. A rajzos részben Sajdik Ferenc Év végi álmoskönyve jelenti a nyitányt. Szellemes minden v ízében, pontos életmegfigyelés alapján tud újítani grafikai értelemben is. Balázs-Piri Balázs is kellemes perceket szerez házassági játékával és Vasvári Anna is szabadjára engedi fantáziáját. Jól teszi. így hatásos. Brenner György erénye, hogy társadalmi problémát rejt el több humoros rajzában. Szűr Szabó József is ugyanebben az eszme-indításban jeleskedik. Mészáros András szerelmi témát feszeget, s hatékony vizuális elemzést. Szatirikus hangvételű Fülöp György két rajzi gondolatsora a hiszékeny emberről és a fegyverről. AMILYEN REMEK kezdeményezés volt az idén a kari- katúrakiállítás az Emst Múzeumban, ugyanúgy hiányzik Réber László és Kaján Tibor távolmaradása az ilyen jellegű kiadványokban. Tulajdonképpen a sajtó állandó meghívót küldhetné vezető grafikusainknak, hogy rajzokkal számoljanak be az élet derűs oldalairól. Ez a Ludas Matyi színvonalát is emelné, az itt dolgozó jeles karikaturisták fejlődéséhez is hozzájárulhatna, arról nem is beszélve, hogy grafikánknak is nem indokolható hiánycikke a karikatúra. Régebben a legnagyobbak erről a hivatásukról nem feledkeztek meg, elég Leonardóra, Goyára, Daumier-re hivatkozni. Ma a miskolci grafikai biennalen nem találunk karikatúrát — érthetetlenül. S a lelkes ceglédi kísgrafika baráti kör is gondolhatna a magyar karikatúra támogatására, helyi lehetőségeiket országos gonddal és igénnyel felhasználva, ahogy az ex libris hazai seregszemléjének rendszeresen otthont adnak. Losonci Miklós Ucsitelynica, tetice Magyarul, szerbül Lóréven Látogatás az óvodában és az iskolában Az egyik padsor kétüléses padjában szép, szőke kislány ül egyedül, a másikban kisfiú és mögötte is egy. összesen három tanulóból áll, nem az osztály: az egész iskola. Ebben a tanévben ugyanis mindössze három gyerek tanul Lórév szerb nyelvű nemzetiségi általános iskolájában. A tanító néni — ucsitely- nica-nak szólítják a gyerekek —, bár magyarul tökéletesen beszél és a kiejtése is kifogástalan, szerb anyanyelvű, Ra- dasin Bogolyubné Battónyán született, s miután szerb nyelvű tanítóképzőt végzett, 1953- ban ide nevezték ki. Itt is mert férjhez. Két gyereke van, Dusán most hatodikos a ráckevei áltáiános iskolában. Másik négy lórévi gyerek szintén odajár. A felső tagozat nem működik Lóréven. — De a ráckevei iskolában heti két órában tanulnak szerb nyelvet és irodalmat a tanulók tőlem — világosít fel a tanítónő. A tanítónő Olga lánya még óvodista és az iskolaépület másik helyiségébe, a nemzetiségi óvodába jár. De hallgassuk meg a tanítónő ismertetését a tantervről: — Minden tárgy tanítási nyelve szerb. A tankönyvek részben Jugoszláviában készültek. Az első osztályban heti két félórán magyarul társalgónk. A szöszke Vidék Anitával, ez első osztály egyetlen tanulójával beszélgetve megállapíthatjuk, jól mehet a magyar beszélgetés óra. — A második és harmadik osztályban — folytatja a tanítónő — már heti három óra a magyar nyelvé. A cirill betűk mellett latin betűs írást, olvasást meg nyelvtant és fogalmazást is tanulunk. A negyedikben is, ha lenne, de csak jövőre lesz. S lesz élsós növendékem is. Épp az imént hozta át ismerkedni* az iskolával a kis Dimitrovics Urost az óvó néni. Most pedig tekintsünk át a nemzetiségi, de valójában két nyelvű szerb—magyar óvodába. A létszám az idén nyolc: hat szerb és két magyar apróság. A hat szerb óvodista a látogató kérdéseire barátságos mosollyal, elfogódottság nélkül válás zol gat — magyarul. — Nemzetiségi, de azért mégiscsak községi óvoda a mienk. S miután magyar gyermekek is járnak hozzánk, egyik nap szerbül, másik nap magyarul játszunk, beszélgetünk — mondja Alexov Deme- temé, a tetice. A magyar óvo- disták is így szólítják Lóréven, az óvó nénit Mert a kis magyarok is megtanulnak szerbül, a kis szerbek . magyarul az óvodában. — Ha azután, felnőnek, a magyarok elfelejtik a szerbet — sajnálkozik Alexovné, és ezt mi is sajnálkozva vesszük tudomás uL — Itt volt hajdan a szerb elemi. Én is ide jártam. Alexovné a negyedik elemi után Budapesten folytatta tanulmányait. 1949-ben érettségizett, azután a járási tanács titkárságán dolgozott. De otthon lakott Lóréven, ahol 1959- ig nem volt sem szerb, sem magyar óvoda. A szerb iskola egyik tantermében óvodát nyitottak akkor. Alexovnét kérték fel, vállalja el szülőfalujában az óvónői tisztet. Minden valószínűség szerint most ő a megyében a legrégebben működő képesítés nélküli óvónő. De az bizonyos — s ez meglátszik kis növendékein —, hogy nagyon jól látja el feladatát. Á dajka, Osztovics Melánia szintén kezdettől fogva dolgozik az óvodában és magyarul is nagyon jól beszél. Anyanyelvén foglalkozhat tehát minden gyerekkel. Amikor megnyílt, akkor sem tellett meg az óvoda jókora terme 28 kisgyerekkel. Negy- ven-ötvennek is voSisk helye. Fel is vesznék Lór^-efi minden óvodás korú gyereket Sz. E. Színházi esték Csillag a máglyán Tűz lobog fel a színpadon az erdélyi Sütő András új drámája végén. Egy eretnek — Kálvin János — megégettet egy eretneket, hajdani barátját és jelenlegi ellenfelét: Szervét Mihályt. Az idő: 1553. A helyszín: Genf, az úgynevezett svájci reformáció fővárosa, a kálvinista Rómának titulált város, ahol Kálvin János a korlátlan úr, s ridegebben és kí- méletlenebbül tartatja be a maga álkotta szabályokat, törvényeket, mint az a katolicizmus, az a pápaság, amelynek abszolút tekintélyelve ellen ő maga lázadt fel. Ide, ebbe a minden élethelyzetet, magatartást, sőt gondolatot szigorú rendelkezésekkel kordába kényszerítő1 városba érkezik Szervét, az orvostudor is, jeles, spanyol származású férfiú, miután megszökött az inkvizíció börtönéből, ahová hite szerint épp Kálvin juttatta, a levelezésük átadásával (a valóságban Kálvin korlátolt, bigott fő híve, Faréi juttatta el a pápista inkvizíciónak Szervét leveleit). Szervét maga is a reformáció híve, eretnek, csak épp egy kicsit másképp fogja fel az új tanokat, mint Kálvin, s nem hajlandó a Kálvin felállította dogmákat abszolútaknak tekinteni, nem hiszi, hogy csak az igaz és egyedül Igaz, amit Kálvin mond. Gondolkodik, s ezzel nagy hibát követ el, mert önálló véleményt mer hangoztatni. Szervét útja végül is a máglyára vezet: a Champel mezején megégetik. A katolikus inkvizíciótól megmenekült, hittestvérei viszont elpusztítják. Kevés vigasz, hogy ez túlkapás volt, hogy Szervét nem volt sem Kálvin, sem a reformáció ellensége, s a lényeget tekintve nem volt eretnekebb, mint a mindenható Kálvin. Ujjat húzott — nem elsősorban a hittel, hanem a hatalommal, amely a hitet képviselte. Vagy már a hit képviselte a hatalmat? Nehéz lenne pontosan megmondani. A gondolat szabadsága, a szabad véleményalkotás, a kételkedés és a továbbgondolás joga tehát a Csillag a máglyán fő témája. S ebből következik, hogy történetisége csak addig fontos a maga konkrétumaiban, amíg Sütő felállítja a drámai képletet, egymással szembeszegezi a gondolatokat, illetve azok hordozóit, az embereket. Mert ettől a pillanattól kezdve sokkal többről van szó, mint Kálvin és Szervét több mint négyszáz esztendeje lezajlott vitájáról, s e vita szomorú kimeneteléről. Ha Sütő Andrást csak ez érdekelné, ennyiből is születhetne érdekes, feszült történelmi dráma. De ót a magatartásformák érdeklik, az ember erkölcsi tartóssága, szakítószilárdsága, s az uralomra került eszme képviselőire — és magára az eszmére — leselkedő veszélyek. Azok a buktatók, amelyeken tengelytörést szenvedhet a gondolat, az új, a forradalmi ideológia is. Azok a belső korróziók, melyek rozsdafoltossá teszik s idővel szét is marják az emberi jellemet, egy Kálvin, egy Faréi gondolatait. S nemcsak Kálvinét, Farelét, hanem korrózióval fenyegetik az ügy híveinek gondolatait is, sőt, magát az ügyet. Sütő a történelmi képlettel egy általánosabb és az adott koron túl is érvényes mondandót formál, bont ki: azt a veszélyhelyzetet, amelyet — erősen leegyszerűsítve — a hatalom és az erkölcs konfliktusának szoktunk nevezni. Drámája így jóval egyetemesebb, mint hősei után vélnénk, s igen erőteljesen kapcsolódik abba a drámai művekkel megjelölt vonulatba, melybe Illyés Gyula, Németh László drámái is tartoznak. Sütő drámája té- veszthetetlenül magyar is, de léptéke általános, nemzetközi; érvényessége nemkülönben. Jobb dramaturg persze annál Sütő András, mintsem hogy Szervét Mihály igazságának kizárólagos színterévé tenné a művet. A Csillag a máglyán vitadráma is, és ennek is kiváló. Az ellenfelek összecsapását az eszmék ösz- szecsapásává tudja emelni, s éppen ezekben bomlik ki a mű igazi mondanivalója, ütköznek meg a gondolatok. És ezekben az összeütközésekben Kálvin éppolyan erős drámai egyéniség, mint Szervét. Neki is igaza van, tőle sem vitatható el bizonyos tetteinek jogossága. Jót akar, de ezt a jót gyakran igen rosszul akarja. S Szervét sem hibátlan: makacssága, indulatossága, naivitása sebezhetővé teszi. Ez az árnyaltság, ez a jellemrajzot és írói mondanivalót szoros egységbe ötvöző alakábrázolás Sütő egyik nagy erénye. S erényei: a gyönyörűen zengő, szép színpadi nyelv, az erőteljes iikció, a finom archaizáló izek. Az utóbbi évek kétségtelenül egyik legjelentősebb magyar drámája ez a mű, s dicséret illeti a T adách Színházat, amiért gyors bemutatására vállalkozott (a dráma a marosvásárhelyi Igaz Szó ez évi 6—7. számában jelent meg; a budapesti előadás az ősbemutató). Simább, legömbölyítettebb viszont a dráma előadása Adám Ottó rendezésében, mint azt a szöveg után várnánk. Kevesebb hangsúlyt kapott a történetiség, az általánosabb mondanivaló, s az ezeket tükröző nagy összecsapások is visszafogottabbak. Kevésbé . szenvedélyes előadás ez, mint két ekkora drámai hős össze- szikráztatásának nyomán lehetne. Ádám Ottó az egyéni drámákra, egyéni, belső, emberi összeütközésekre, s az ezekre épülő, lecsiszoltabb konfliktusokra teszi a hangsúlyokat. Így létrejön egy kiválóan kidolgozott, szépen felépített, elmélyült előadás, de a dráma izzó szenvedélyességével, szélsőségesebb hangvételével adósunk marad. A színészi alakítások érthetően a rendezői koncepcióhoz idomulnak. Szervét Mihály alakítója, Huszti Péter, ezáltal sokkal inkább a szenvedő, mártír figurát bontja ki a szövegből, mintsem a szenvedélyes, lobbahékony spanyolt; makacsság és a Kálvinnál semmivel sem kisebb, csak má- sabb megszállottság helyett inkább a feláldoztatásra ítélt krisztusi vonások kerülnek előtérbe (ezt a maszk is hangsúlyozza). Sztankay István kitűnően helytáll egy lényegében színészi alkatától idegen szerepben: Kálvinja megérezteti a genfi Mester ridegségét és ravaszságát, de nagyságát, félelmetességét, erőszakossá-, gának veszedelmes vonásait kevésbé tudja közvetíteni. A két hatalmas szerep mellett mindenki más szinte csak statiszta. Mégis megemlíthető Haumann Péter hitvallatója, Mensáros László főinkvizitora, Horesnyi László De La Fon- ta.ne-ja és Csűrös Karola Veronikája. Szénási Ernő Faréi igen fontos szerepében nem a legjobb megoldás; nem tud igazán súlyt adni a figurának. T. L HETI FILMJEGYZET Egy novemberi nap Jelenet az Egy novemberi nap című kubai filmből. Ritkán jutnak el hozzánk kubai filmek. De ha nagyné- ha bemutatunk egyet, akkor az figyelemre méltó alkotás. Legutóbb (több mint egy éve) az Egyedül Havannában című filmre kellett felfigyelnünk, érzékeny társadalomáibrázo- lására, jó profolémalátására, emberi hitelességére. Most ismét érdekes alkotásit láthatunk Kicsit mintha az említett film folytatásának szándéka hozta volna létre az Egy novemberi nap című művet, noha látszólag nem sok közös vonásuk van. Az Egyedül Havannában problematikája a körül forgott, hogy a kubai értelmiség miképp foglaljon állást a Fidel Castro és Guevara forradalmának győzelme utáni időszakban. Válassza-e a nyitva hagyott kaput, azaz a törvények szerint biztosított kivándorlást, vagy maradjon otthon, s próbáljon beilleszkedni az új alapokra épülő új társadalmi rendbe, próbálja a nép szolgálatába állítani szaktudását. Az Egy nap novemberben lényegében ugyancsak erkölcsi konfliktusra épül. Hőse, ' Esteban, az első pillantásra makkegészségesnek tűnő jóvágású lífiátalember megtudja, hogy gyógyíthatatlan, vagy csak igen szerencsés esetben gyógyítható betegsége van. Eltiltják a munkától, s míg a táppénzesek kényszerű szabadságát tölti, végiggondolja az élete fontosabb mozzanatait, eltöpreng, miképp hasznosíthatná még magát egy olyan országban, ahol mindenki dolgozik, tesz a társadalomért, s különösen ezekben a novemberi napokban, hiszen a november a nagy cukornád- aratás, a zafra kezdete. Humberto Solás rendező — aki Nelson Rodriguez társaságában, a forgatókönyv szerzője is — jól érez rá a lázasan tevékenykedő társadalom és a kényszerpihenásre ítélt, aktivitásihoz szokott Esteban sajátos konfliktusára. S míg ezt a — legalábbis Esteban számára igen súlyos — dilemmát megpróbálja megoldani, elmeséli, a fiú életének mozzanataihoz kapcsolva, a kubai forradalom egy-egy mozzanatát. A forradalom győzelme utáni Időszak néhány vonására is kitér, s ezzel szerencsésen tágítja ki az egyéni problematikát. Pontosabban: 1 ehhez kapcsolva kipillant Este- bán magánéletének köréből, tá isadaimasí t j a a témát. Hozzájárul ehhez az általánosításhoz magának Esteban- nak a sorsa is. Szívesen tanult volna, de jött a forradalom, és akkor úgy érezte nem a tankönyvek a legfontosabbak. Most viszont nem elégíti ki az a munka, amit végez. Hosszas töprengés, habozás után, barátai, s szerelme, Lucia hatására is, végül úgy dönt: nem adja fel az életet, amíg csak lehet. Az ember ne hátráljon meg a sorsa, a /el- adata elől. Solás biztos kezű, a modern filmnyelvet jól értő rendezőnek bizonyul ebben a filmben. Az emlékidézés pszichológiai mechanizmusát jól ismeri, s ezt a térben és időben elöre- hátra mozgó szerkesztésmódot pontosan alkalmazza a film felépítésében. Szordínós, bensőségesre fagott film ez, sbár kissé lassú, kényelmesnek tűnő a tempója, mindenképp érdekes, színvonalas híradás a mai kubai ]ilrruművészeiről. 'Követem a kijelölt irányt Szovjet háborús film, a Nagy Honvédő Háború egyik legnehezebb időszakából, s legnehezebb frontszakaszáról: 1942 nyarán játszódik az elmondhatatlanul súlyos ostromot álló Szevasztopólbam. Azaz hát nemcsak a városiban, hanem lényegében a tengeren, a város védői számára utánpótlást szállító hadihajókon. Ebből adódik a film alapkonfliktusa is. Ez pedig — kissé leegyszerűsített fogalmazásban — nem más, mint hogy ha döntésre kerül a sor, néha azt kell nézni, melyik döntés jelent kisebb áldozatot, s nem azt, hogy egyénileg (vagy esetleg emberileg, barátikig) melyik döntés lenne a kedvezőbb. A filmben röviden arról van szó, hogy az utánpótlást szállító, majd visszafelé a sebesülteket hozó hajók az egyik visszaútón súlyos légitámadást kapnak. A német repülőiknek sikerül elsüllyeszteni az egyik hajót, amelynek személyzete s a fedélzetén elhelyezett sebesültek a vízbe kerülnek. S a másik hajó, ahelyett, hogy a bajbajutottakat mentené, folytatja a parancsban megjelölt útját. Mármost helyesen döntött-e a kapitány ? Vagy mégis inkább a mentésre -kellett volna összpontosítani az erőiket? De ebben az esetben nem nyújtott volna-e biztos célpontot a német repülőknek, s nem veszett volna-e ott ez a hajó, ennék a legénysége, s az ezen levő sebesültek is? A kapitány a nagyobb érdek, a többség, a fontossági értékrend szerint döntött, s noha ezzel legjobb barátját is elveszítette, mégsem tehetett másként A film érdekesen veti fel ezeket a nagyon súlyos' morális problémákat, s új megvilágításba helyezi a háború egy sajátos szituációját. Éppen ezért bántó fogyatékossága, hogy a konfliktus igazáról, tényleges emberi összetevőiről nem tud eléggé meggyőzni. Vagyim Liszenko rendező munkájából sajnos ez, a művészi hitel, a lélekrajz igazsága hiányzik számos jelenetben. A metró emberei Prágában is épül a metró,« az ott dolgozó embereknek gyakran igen érdekes problémáik adódnak. Ezek közül fűz csokorba hármat (három filmnovellát, ha úgy tetszik) az új csehszlovák film, Járomit Jires alkotása. A íilmnovel Iákat tulajdonképpen semmi más nem tartja össze, csak a közös munkahely: a metró ábrázolása. Ha ezt kivesszük, marad egy-egy villanás, egy-egy jó szemmel meglátott apró élethelyzet. Nem kiemelkedő alkotás, de a jó szándékot nem vitathatjuk el tóiét Takács István
