Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-30 / 304. szám
4 1915. DECEMBER 30., KEDD Önként jelentkeztek Dolgozók iskolája Pándon Jóval alkonyat után utaztam át a minap Pándon. Az emeletes iskolaépület földszintjén négy ablak világ- lőtt. Bementem. Mészáros Judit, az igazgató éppen órára igyekezett, vele tartottam. Négy asszony ült a padok közt, a VIII. osztályban. Évekkel ezelőtt egyik ezért, másik azért maradt ki az iskolából. Aztán közülük az anyák restellték, hogy gyermekeik náluk gazdagabbak ismeretekben. Ami különben nem ritkán hajt manapság deresedé fejjel is anyákat és apákat az iskolapadba. A lelkesedés oka Mészáros Juditról azt hallottam a járásban, aligha akad igazgató, aki nála több lelkesedéssel foglalkozna a túlkorosakkal. Miért? — Mert az elemi hat osztályát ugyan rendes időben elvégeztem, de minden más iskolába magam is felnőttként jártam, munka mellett. Nem egyedi eset. Sok pedagógus, mérnök, meg más is elmondhatja ezt magáról. A pándi iskolaigazgató is dolgozott a mindennapi kenyérért és közben magántanulóként tette le sorra a vizsgákat. Mindig tiszta kitűnő Volt a bizonyítványa. Pándon született, ott járta ki az elemit. Közben dolgoznia kellett apja apró gazdaságában. 14 esztendős korában Tápióbicskére egy varrónőhöz inasnak adták. Két esztendő múlva letelt az inasidő, s hogy felszabadult, Pestre ment varrodába. Különbözeti vizsgát tett, hogy beiratkozhasson a polgári iskola harmadik osztályába. — Tíz pengő volt a heti bérem és háromhavonta kellett vizsgázzak. Negyven pengő volt a vizsgadíj. 1942-ben végezte el a negyedik polgárit, de továbbra is diák maradt, beiratkozott egy kétéves kereskedelmi tanfolyamríj. Amikor azt js elvégezte, * búcsút mondott a varrógépnek: az Agrolux nevű részvénytársaság _ köny- velésében kapott állást. Egerből Bicskére Azután vége lett a háborúnak, s megnyitották a dolgozók tanítóképzőjét is. 1946- ban beiratkozott. Nappal könyvelt* este beült az iskolapadba, éjszaka tanult. 19*t9-ben kapta kézhez diplomáját. Tanyai iskolába akkor sem nagyon törekedtek a fiattal pedagógusok. Mészáros Judit azonban vállalta. Ki is nevezték Bertalanpusztára, Táp fpszen tmárton határába. Az lbgalább közel volt Pánd- hoz, a szülői gázhoz. Tanított ős megint csak tanult. Most már az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatán készült általános iskolai m agyar-törbénelem tanárnak. Másodéves korában kinevezték tanárnak a főiskola gyakorló, iskolájába. Vörös diplomával fejezte be a főiskolát és mivel nemcsak jól tanult, hanem jól is tanított, ott marasztották Egerben. Amikor azonban 55-ben megtudta, hogy nagy beteg az édesanyja, mindenképpen a közelébe akart kerülni. A pándi iskolában nem volt üresedés, a tápióbicskeiben igen. A szülői házból aztán, mint inaslány korában, megint átjárt a szomszéd községbe. Nem kellett már gyalogolnia, addigra autóbusz kötötte össze a falvakat. Volt iskolaigazgató is Tápióbics- kén, majd a járási tanácsnál, Nagykátán, művelődési osztályvezető. — De tanítani akartam, visszamentem Tápióbicskére tanárnak. Munka után Most vezeti az iskolát Pándon, tanít a felső tagozaton, szemináriumot vezet a községi pártszervezetben. Gyakran kell beutaznia Nagykátára: évek óta tagja a járási pártbi- [i zottságnak. Mióta párttag? í 1951 óta. Azóta viszont nagyon komolyan részt vesz a pártmunkában. És az is politikai munka, hogy a múlt iskolai évben a 12 esztendővel előbb megszűnt felnőttoktatást ismét megszervezte. Analfabéták számára az alsó tagozatot. — Hogy vannak-e írás-olva- sástudatlanok Pándon? Vannak. Több nagyon idős asz- szony, férfi, aki soha sem járt iskolába, most már pedig nem is akar. Aztán él 220 cigány a községben. A gyerekeiket rendesen beíratják, elküldik tanulni. Amikor megindítottuk az esti iskolát, közülük öt férfi és hét nő iratkozott be. Négy férfi és négy nő meg is szerezte a negyedik osztályos bizonyítványt, s a négy férfi most jár a felső tagozat két alsó osztályába. A másik két világos ablak mögötti tanteremben Kerezsán László éppen számtanórát tart nekik. Tanítványai mind a négyen idősebbek nála. Heka Kálmán 37 éves, V. osztályú tanuló most ott feszeng krétával a kezében a tábla előtt, törttel kellene osztania. Nem megy. — Addig vissza nem ülök a padiba, amíg a példát meg nem oldom — erősködik. Jelenleg segédmunkás, gépkocsivezető akar lenni, az pedig nyolc általános nélkül nem lehet. A 30 éves Heka Tamás is segédmunkás és szintén autót akar vezetni. Kolompár András 34 esztendős segédmunkás, csőszerelő szakmunkásnak készül. A legidősebb, a 38 esztendős Peczek Sándor betanított munkás a kútfúróknál, szakmunkássá lenni, neki is az a vágya. Munkában töltött nap és hosszú oda-vissza utazás van mögöttük. Hazajöttek, megmosakodtak, felöltötték a jó ruhájuk. úgy jöttek az iskolába. Több gyermekes családapák mind, egyik-másikuk gyermeke délelőtt ugyanabban a pad- ban ült, amelyikben most az apja. Jövőre újra Megint a folyosón. Megkérdem Mészáros Juditot, életében mire a legbüszkébb. — Büszke semmire sem vagyok. De nagyon örültem a vörös diplomának, meg az ok- tatás kiváló dolgozója kitüntetésnek és nagyon örülök, hogy ezek a tanulatlan, de értelmes férfiak tanult emberek -lesznek. Jövőre megint indul esti iskola Pándon. Annak is örül Mészáros Judit, hogy mármost vannak rá jelentkezők. Szakoly Endre Színházi esték A windsori víg asszonyok Shakespeare komédiája a József Attila Színházban Állítólag királynői parancsra született ez a vígjáték: I. Erzsébetnek annyira tetszett a pohos, nagyszájú, nagyevő, magyivó, nagytermészetű lovag, Sir John Falstaff figurája Shakespeare krónikás játékában, a XV. Henrikben, hogy főhősként, önálló vígjátékban akarta látni. Akár így volt, akár sem, annyi bizonyos: A windsori víg asszonyok, az avoni bárd egyik legmulatságosabb ' vígjátéka, Sir John Falstaff pedig halhatatlan komikus figura, Shakespeare számtalan teremtménye közül is az egyik legnevezetesebb. Maga a játék persze nemcsak róla szól, t?ár körülötte forog. Köztudott: ez Shakespeare egyetlen darabja, amely korabeli polgári környezetben játszódik, amelynek hősei az éppen I. Erzsébet alatt megerősödött polgári — kereskedő, kézműves, értelmiségi — réteg képviselői. Azaz nagyjából ugyanannak a rétegnek a tagjai, amelyhez származása és foglalkozása szerint maga Shakespeare is tartozott. Windsor, ez a festői kisváros a Temze mellett, a XVI. században egyszerre volt élénk kereskedő-, vásár- és mezőváros, meg az udvar egyik rezidenciája a hatalmas várkastély révén, mely angol királyok sorának uralkodása alatt épült, gazdagodott, s ma is a királyi család időszakos tartózkodási helye. A vígjáték hősei: Ford és Page, a gazdag polgárok, Cajus doktor, Silány, a békebíró, Nyurga uram, s a többiek, egy feltörőben lévő osztályt képviselnek, a kialakuló — s igen erős, pénzben-befolyás- ban-hatalomban egyaránt jelentős — polgárság első képviselői közé tartoznak. Shakespeare barátja és drámaíró kollégája, Ben Jonson majd tovább erősíti ennek a friss rétegnek a szerepét komédiáiban, s könnyen lehet, hogy egynémely ötlettel ő is beledolgozott már A windsori víg asszonyok meséjébe, cselekményvezetésébe is. (Nem volt az ilyesmi szokatlan abban az időben.) Falstóff maga azonban egyáltalán nem ehhez a körhöz tartozik. Anakronisztikus figura, akinek szokásai, magatartása, gátlástalansága, címére, régi érdemeire való hivatkozása erősen emlékeztetnek az ismert plautusi vígjáték miles gloriosusára, a dicsekvő katonára, aki különböző színművekben elég gyakran jelent meg a reneszánsz angol színházának színpadán is. Falstaff egy levitézlett korszak utolsó mohikánja, a feudális anarchia korának, a Piros és Fehér Rózsa (a Lancaster- és York-há- zak), harcának idejéből visszamaradt kövület, akit annak idején a barátja, Henrik herceg is megtagadott, mikor — V. Henrik néven — királlyá koronázták. Falstaff, ez az élős- di, fesztelenül hazudozó, botrányokba keveredő öreg pozőr, mégis kedves tud lenni, talán éppen jelleme nagyszerűen megrajzolt kettősségével, azzal, hogy a legszilárdabban hiszi saját nagyságát, hősiességét, s minden lépése mégis balul végződik, minden terve balul sül el. Nevetségessé válik — de nem szánalmassá. Ettől igazi komikus jellem. Ám Falstaff polgári ellenfeleiről sincs elfogult véleménynyel Shakespeare. Észreveszi, mennyire rideg, fösvény, erőszakos, családi zsarnokosko- dással, ravaszkodással, arisztok- ráciamajmolással, eszelős félté, kenységgel, más oldalon meg a házastársi hűség iránti közömbösséggel, csak a látszatra adással megfertőzött réteg ez. Falstaff nagy megcsúfoltatása a játék végén kétélű tréfa: a lovagot lóvá teszik, de Ford és Page is megkapja a magáét. Ezt a sokszínű, dús, vérbő humorú, kitűnő szerepekkel te. li, ízig-vérig vígjátékot kellett volna eljátszani a József Attila Színházban. Sajnos, nem játszották el. Három felesleges rendezői megoldás rontja el a játékot, amelynek rendezői alapfelfogása sem tisztázott, mert Seregi László nem döntötte el, milyenre akarja rajzolni rendezésében a főalakot, Falstaf- fot, s ezt a tisztázatlan elképzelést is egy helytelenül megDíszdoktori cím Radó Sándornak A moszkvai Lomonoszov Egyetem Radó Sándor egyetemi tanárnak, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetőjének kiemelkedő tudományos, kartográfiai munkássága elismeréséül tiszteletbeli doktori címet adományozott. Az erről szóló oklevelet V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete hétfőn a nagykövetségen adta át. A diplomát átnyújtva szólt a kitüntetett professzor tudományos munkásságáról, internacionalista helytállásáról, tevékenységéről a fasizmus elleni harcban a II. világháború idején. Az átadásnál jelen volt dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, és Hammer József mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A műcsarnok év végi ajánlatai Borika és János János Sebestyén szépen orgonáit. És ha a kisváros mindenható egyházi és világi méltóságai nem is méltányolták eléggé, annál inkább Borika, a rokon kislány. Belefeledkezett János játékába, János pedig Bori. ka mélytüzű szép szemébe, a belőle sugárzó rajongásba. Vasárnap este a tévénézők sokasága gyönyörködött a tévéfilmben, de különösen sokan Örbottyánban és Veresegyházon, a két szomszéd községben. Hogy miért pont ebben a két községben? Borikát — Barbara Ba- chot — a fiatal, tehetséges színművésznő, Hűvösvölgyi Ildikó, az egykori örszent- miklósi diáklány, volt útitársunk és barátunk. Hűvösvölgyi Ferenc, és felesége, Kató, a helyi pedagógus művésznővé cseperedett lánya játszotta. A gyönyörű orgonamuzsikát a ma is Veresegyházon lakó Ella István, fiatal orgonaművész, a legutóbb Linzben rendezett nemzetközi orgonaverseny győztese — a nagy sikerről annak idején lapunk beszámolt. — játékából halhattuk. Apja- anyja, Ella István és felesége, Mészáros Ilona, tősgyökeres veresegyháziak. A képernyőn pedig összetalálkozott Johann Sebastian Bach és Barbara Bach — veresegyházi orgonaművész és örbottyáni színművésznő. Pedig az orgonaművészet óriása bizonyára hírét sem hallotta annak idején Pest megyének... F. M. Olcsai-Kiss Zoltán Nagytétényben Több érdekes kiállítást tekinthet meg az érdeklődő közönség a Műcsarnokban. Arcnélküli világ Wanyek Tivadar Jugoszláviában élő magyar festő, aki perszonalitását rejtve jutott el tárgyilagos vonalvezetéséig. A Műcsarnokban rendezett tárlata is érzékelteti: elmélyülve, küzdve alakította ki egyéni látását, egyéni formaeszközeit, melynek lényege a látvány, a motívum, a konstruk- tivitás. Arc nélküli világ ez, amelyben az ember költői szinten tárgyilasul és a tárgyak emberi alakot öltenek. Mindez nem a meghökkentés szándékával történik, hanem egy sajátos szenvedélyű festői kutatás beszámolójaként. Életműve bizonyíték arra, hogy megfelelő gazdálkodás esetén a tehetség maximumát érheti el. Ö a kontinentális hírhez gondolati bátorsággal, új utak keresésével és szigorú műgonddal jutott el. Ez örvendeztet mind- annyiunkat, amikor kék madonnáját, piros bölcsőjét, három királyát, különös családját, békéscsabai csendéletét, elhagyott házát szemléljük. Ez utóbbi, az elhagyott ház, az Erden élő Csuka Zoltán tulajdoválasztotf, nem Falstaffnak való színészire, Szilágyi Tiborra bízta. De menjünk sorjában. Az első felesleges ötlet a nézők egy csoportjának felülteté. se a színpadra. Ennek az elgondolásnak serrani funkciója nincs, a játékot pedig egyenesen zavarja, mert a nézők két csoportban az amúgy is kicsiny színpad közepén ülnek, s a színészek nem tudnak tőlük nyugodtan mozogni. Igaz, hogy Shakespeare — és Moliére — színpadán is ültek nézők, de sohasem így, hanem kétoldalt. (Ezt a megoldást a későbbi előadásokon a rendező elhagyta. A szerk.) A másik felesleges ötlet Falstaff szerepének „feldúsítása’’ a IV. Henrikből vett részekkel, illetve a becsületmonológgal. Maga a rendezői megoldás, a színpadi mozgatás sem megoldott itt. (Falstaff időnként visszaemlékezik régi örmagára; ilyenkor megjelenik az ifjú Henrik herceg, a színpad leáll, s hosszadalmas dialógusokat hallunk az öreg lovag és a fiatal herceg közt, majd Henrik eltűnik a színpad mélyén, s folytatódik a jelenet), de főként helytelen a dolog dramaturgiai szempontból. Falstaff teljes, plasztikus alaknak van megírva A windsori víg asszonyokban is, nem szorul magyarázatokra. Ezenkívül pedig a leállások egyszerűen megállítják a színpadi gépezetet, kizökkentik az előadás amúgy sem sodró tempóját. (Különösen bántó ez a záró rész nagy körtáncában, az erdei jelenetben, amelyet szó szerint kettévág ez a visszahozott Henrik—Falstaff párbeszéd.) A harmadik felesleges ötlet az úgynevezett szinkronszínpad: az előtérben szöveges cse. lekmény folyik, miközben két Wanyek Tivadar: Álló idő. na, aki Wanyek Tivadarhoz hasonlóan a népek barátságának építője. A fonál művészete Január 11-ig láthatók a Műcsarnok középső termeiben a csehszlovák faliszőnyegek, amelyeket az elmúlt harminc év terméséből válogattak. Történeti jelleget is tükröz a tárvagy három díszletponton pan- tomimot látunk. A néző nem tudja, mire figyeljen, nem tud koncentrálni. Ide tartozik a sok felesleges színészmozgatás a nézőtéren, a széksorok mellett, mögött. Ezek a végiggondolatlan ötletek a színpadi játék szervezetlenségének benyomását keltik, s szétesövé teszik az előadást. Kidolgozatlanok maradnak a mozgások megoldatlansága mellett az egyes karakterek egymáshoz való viszonyai is. Itt is sok a külsődleges ötlet, de elvész a humor, a szellemesség, az a vérbő reneszánsz életigenlés, amely annyira jellemző erre a darabra. Egy hu- (nortalan, pózoló Falstaff csak szegényítheti az előadást, márpedig ez a Falstaff ilyen. Néhány színész — a Fordot játszó Horváth Gyula, a Cajus doktort alakító Makay Sándor, a Nyurga uramat megformáló Márton András, Voith Ági (Fordné), Kállai Ilona (Page- né) Margittai Ági (Fürge asz- szonyság) a rendezői balfogások dacára is igyekszik megteremteni legalább a játszott figura hitelét, de egy alapjaiban tisztázatlan, széteső előadásban igazán ez sem sikerülhet. Hogy a József Attila Színház Shakespeare-t is játszik, jó dolog. Hogy ezt egymás után már a harmadik évadban teszi, dicséretes. De az már nem dicsérhető, ha közönségének — amelynek jelentős része talán itt lát először Shakespeare-művet, s így azt hiheti, ilyenek a klasszikusok, mint amilyen ez az előadás — rossz produkcióban nyújtja át Shakespeare-t, mert ezzel megkérdőjelezi az egész elképzelés helyességét. Takács István lat. A gobelin és a sZönyeg- szövés fejlesztett technikájának árnyalatait, s jelzi, hogy a faliszőnyeg az építészet, a belső tér szolgálatában a rideg formák színes lágyítását vállalja. Impozáns méretváltozatokkal vonul fel a csehszlovák szőnyegművészet, választékos ízléssel és színkultúrával. Jan Bauch, Cyrill Bouda, Ludovit Fulla a táblaképek szerkesztésmódját alkalmazza, a többiek azonban, elsősorban Zarecka, Mladikova, Bohdan Mrazek, Jiry Tichy a szőnyegműfaj terebélyesítésén töprengenek fantáziadús, mindig megoldott művekkel. A nagyon jó átlagból is kiemelkedik Ju- raj Krén művészete, aki szuverénül uralja anyagát és világát, aki képben közvetíti álmodozását és megrendüléseit a Tátrai pillangóról, a Föld kincseiről, juharról, hársfáról — A szülőföld édenkertjéről. A csehszlovák szőnyegműves- ség átlagosra fejlődött magas színvonaláról, kellemes és eszmedús vonalvezetéséről a lódzi textilbiennálé után a budapesti kiállításon is meggyőződhettünk. Megújulásra készen A Nagytétényi Kastélymúzeum ünnepi ajándéka az Olcsai-Kiss Zoltán kisplasztikáiból, érmeiből rendezett kiállítás. A 80 esztendős művész nemcsak megjelenésében, hanem műveiben is megújulásra kész, fiatal energiákat vonultat fel. Elsősorban azzal, hogy sziporkázó plasztikai ötleteit hibátlanul kivitelezi érmek felületeire, domborításokra. Otthonosan mozog a monumentális méretben — melyet a Kerepesi temetőben felállított Mártír emlékműve példáz —, de a kisplasztikában is. Ennek tanúbizonyságát szolgáltatja a nagytétényi tárlat is, Áhítatos koldus-zenéje és bölcsődala érzelmeinkre hat elsősorban, Don Quijote-változa- tai érzelmünket ápolják. Örvendetes látni nemcsak a jó művészetet, hanem a nyolcvanéves Olcsai-Kiss Zoltán változatlanul fiatalos termőkedvét. Losonci Miklós
