Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

KARÁCSONY, 1975 A PEST MEGYEI HÍRLÁP DECEMBER 25-1 SZÁMÁNAK ÜNNEPI MELLÉKLETE • Karácsony? A család, a sze­retet ünnepe — otthon. A munkahelyen? Időveszteség, Tűnjék bár ünneprontásnak, de így van. Az idő? Nálunk csakugyan pénz: néhány hét több száz millió forintot ér, s hogy ennyivel gazdagodunk vagy szegényedünk, ugye, nem mindegy? A gondunk? Harc az idővel, a percekért, órákért, napokért. Harc a nap minden órájában és percében. Fegyvereink? ' A munka elő­ször, a szervezettebb munka másodszor, a jobb minőségű munka harmadszor... Az idő múlásával a pontos időbeosz­tást, a hosszabb munkaidőt, a kifáradással a makacs akarást, az anyaghiánnyal, a lassú szál- lítással a türelmetlenséget, a jobb gazdálkodást, az ötletes­séget, találékonyságot, a csyg- gedéssel a lelkesedést, a mun­ka, hivatásunk szeretetét kell szembeszegeznünk. A család az ember érdekével a nagyobi ~':iiiiiiiii i nmiiMiiiii n inti iiiiiiimiiiimiimiiiiiiiiimiimiitmiiiiimiiiiimiiiiiiiMiiimiiiiiitiiiimim-. | Akik isinerik | | a fáradtságot j Harc az idővel, az időért Százhalombattán Trojkó József Sokorai István Bánhidl Frigyes A legnagyobb erőfeszítések árán sem sikerült beszerezni a szükséges import-szerelvé­nyeket, ezért kell ideiglenes vagy áthidaló megoldásokat találnunk, s ez kockázattal jár. Egy dolog nagyon fontos: ezt a kockázatot csak az ésszerű­ség határain belül, a terme­lés, az élet- és vagyonbizton­ság megóvása mellett vállal­juk. Mindenesetre sok túlmun­kát, leleményességet és helyt­állást kíván a munkásoktól, a műszakiaktól a megfelelő meg­oldások kivitelezése. Miniszteri, igazgatói,' terme­lési tanácskozások sora fá­radozott ezen. összehangol­tan gyorsítanunk kellett a ter­vezési munkát, a munkaterü­letek biztosítását, az import- és hazai gépek, műszerek, sze­relvények, anyagok beszerzé­sét. A hazai partnerek megér­tették, hogy a kormány miért sorolta a kiemelten kezelen­dők közé beruházásunkat. Az importbehozatali engedélyek viszont késtek. Hiába kaptuk meg gyorsan a hitelt, a pénz nem elég az építkezéshez. Ez nehezítette tehát a gyorsítási program végrehajtását, de Mert hiába működőképes. a gyorsítás határidejére az áram­termelő blokk, ha a megter­melt áramot nem tudjuk a há­lózatra kötni. Ehhez pedig so­ron kívül el kellett készülnünk a kettes számú booster transz­formátor üzembe állításával. Tizennégy ember megfeszített munkáján múlott az is, hogy a savazáshoz szükséges kondenz- szivattyúk motorjai megindul­hassanak. Bizony, ilyenkor rit­kán nézzük az órát. vasárnap is dolgoztunk reggeltől estig. — Ha baj történik, mond­juk, időre megindul, aztán le­áll az új blokk — mert a vá­ratlan hiba lehetősége megnő, amikor gyorsított ütemben sze­relnek —, jelentős kár kelet­kezhet: éppen csúcsidőszak­ban importálni kellene a vil­lamos energiát, vagy esetleg fogyasztói korlátozást kellene bevezetni. — Mit jelent ez a vezetők számára? — Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy ne fordul­hasson elő — mondja nagyon határozottan Fekete Károly, a DHV gazdasági igazgatóhelyet­tese. — A tervezettnél előbb kell betöltenünk a kezelő-kar- bantartó létszámot, ami nehéz, hiszen speciális képzettség, gyakorlat kell ehhez a mun­kához. Gondolja meg: tíz em­berre bízunk egymilliárd fo­rint értékű berendezést. Embe­reink többsége hivatástudattal, nagy szakmai szeretettel dolgo­zik, ezért nincs okom elhallgat­ni, hogy vannak olyanok is akik visszaélnek a bizalommal. Az újonnan jelentkező szakem­bereknek egy-két év alatt la­kást adunk. 1969-től napjain­kig 172 lakásból 110-et vesztet­tünk el úgy, hogy röviddel a beköltözés után munkahelyet változtatott a szerencsés tu­Bcrzy Béla Fekete Károly Gösswein Rlchárd lajdonos. Még 400 szakember­re lenne szükségünk, s újabb 90—100 lakást tudunk csak biztosítani. Egy hónappal előbb a gyorsítás előtti határidőnél üzembe léphet az utolsó áram­termelő blokk. Itt pótolunk legtöbbet a lemaradásból, pe­dig ennek munkáit nehezíti a korábbiak minden határidő­csúszása. Bízunk a sikerben — erősíti meg az erőműben hallottakat az Erőmű Beruhá­zási Vállalat létesítményi fő­mérnöke, Gösswein Richárd. Színes grafikonokat tesz elém, azon mutatja, meddig jutottak a szerelők. Minden munkafá­zisnak külön határideje van. Mindenütt lehet tehát időt ve­szíteni és nyerni is. — Késve érkeztek a nagy-» nyomású csővezetékek..., most a VERTESZ dolgozói vannak a legnehezebb hely­zetben, ez a végszerelés idő­szaka. A DHV vezérlés- és elektromos, védelmi techniku­sai mindenben a kezük alá dolgoznak, egymás nélkül aligha boldogulnának. Nekik köszönhető, hogy december 13- án, két nappal a részhatáridő előtt, megkezdődhetett a sava- zás. Tartották, amit vállaltak a Láng Gépgyár és az Április 4. Gépgyár dolgozói is. Nem­egyszer mégis megoldhatatlan, nak látszó helyzetbe kerül­tünk. Csak a szocialista bri­gádok leleményessége, vállalko­zókedve segített. A megren­delt daruk például használha­tatlan motorokkal érkeztek, hiába futkostunk, kijavításuk­ra nem akadt vállalkozó. Az ERBE és az ÉVIG ifjúsági szo­cialista brigádja végül néhány hét alatt megfelelő megoldást talált a hónapok óta húzódó Igyben. Csak egy példa ez a számtalan közül. Az alkotó, a küszködő, a fá-\ •adtságot jól ismerő ember reze nyoma mindenütt. Kovács György Attila £«MIMIitlillilllll!IIIIIHIII||||||l!ill|finilllllIIIIIIIill|||||ll(||Ilitf!imil!llltllllllllll||||||||irÍfllliliflUII KÜZDVE, BÍZVA K észen kapott, meg nem szenvedett, a tapasztalás homokszemei köré rakódó, kicsapódó, személyes ismereteket nélkülöző igazságokat vonszol ma- I gával minden nemzedék. Ezek némely darabja a i lét, a fizikai és szellemi létezés .természetes feltétele. Azt, i hogy kétszer kettő négy, a föld forog, a víz alkotóelemei­re bontható, az acél ötvözhető, a hang, a két elektromos jelekké alakítható át és vissza — egyetlen nemzedék fe­dezte föl, a többi mór készen kapta, mégha nem is fogad­ta el azonnal. A való igazat nehezebben emészti meg elménk, mint a vélt igazságot. Több a kétkedés, az ellen- vélemény. A látszat-bölcsességek, a vakhjt-buzgóság mé- héből kiszakadt okosság-fattyak tárt kapukat találnak homlokunk csontfala mögött. A hímzett köntösbe öl­töztetett hamisság hamarabb lel elfogadókra, mint a darócruhában közöttünk járó való. Miért? Az emberiség történelme miértekkel van tele. Miért esik az eső, miért dörög az ég, miért lobban lángra a szén, s miért nem teszi ezt a gránit; miért ezerszerese a tör- . pecsillagok egy köbcentiméterének súlya, mint földünk egy köbcentiméteréé; miért vannak gazdagok és szegé­nyek, szépek és csúnyák, hatalmasok és jogfosztottak; miért háborúzik az ember, amikor békében élhetne, miért nem művelik meg a megművelhető földet, miért éheznek százmilliók...? Az emberiség gyermekkora addig tartott, míg rá nem jött ős-elődünk: választ lelhet a miértekre. Az első fele­let az első lépés a felnőtt korba. Évezredek hegyvonulatának csúcsain és völgyeiben adták szájról szájra szülők gyermeküknek, gyermekük a gyermeküknek: bízzál, higgy. Miben? Abban, hpgy holnap­ra kisüt a nap, a végtelen mezőn végigszáguld a mam- mutcsorda, s lesz hús; hogy a kopár sziklák közül egy­szerre kilép a hűs vizű patak, s nem pusztítja el a föld rengése fejed fölül a tetőt. Bízzál. Miben? Abban, hogy majd egyszer könnyebb lesz, a jók elnyerik jutalmukat, a bűnösök büntetésüket, hogy rátalálszt Kánaánra; bízni mindenben lehetett. Reményt vesztetten vagy lángolóan, vakon vagy önámítóan. Ám már az elsők között, az itt és ott felbukkanó embercsoportokban akadniuk kellett olya­noknak, akik rájöttek, mégha földhöz tapadó tények ap­ró haljnain állva is: a világ megváltoztatható. A fölraga­dott szikladarabnál kézhez állóbb a pattintott, a letört ág­nál a hegyesre formáló. Ök kezdték a küzdést. Igaz, csak a létért, a fennmaradásért. Ám ők, a küzdés szükségsze­rűségét fölismerők, folytatták, nem torpantak meg. Bízni s nem küzdeni: a gyengék menedéke, a tudat­lanok vigasza. Ezer és ezer évek követték úgy egymást, hogy hatalmas volt a csak bízók, s cseppnyi a küzdők tá­bora. Mégis, a küzdők esze, keze nyomán lett más a vi­lág, formálódott az emberiség történelme. Ök testesítet­ték meg azt a marxi igazságot, hogy ,,az emberiség min­dig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg is tud oldani." S e megoldott feladatok már nemcsak a mindennapi lét ezer gondját enyhítették, hanem fesze­getni, tördelni kezdték azokat a korlátokat, amelyek szol­gaságra ítélték a szolgát, hatalomra a hatalmast, tudat­lannak a tudatlant, tudósnak, a tudót. A legfontosabb gondolat-tűzhányó, a legnagyobb gondolat-vízár működni kezdett. Magasította, tisztította annak az igazságnak az alapzatát, hogy nemcsak az ember környezete, hanem maga az ember, az emberi viszonyok is megváltoztat­hatók. ■ , M- . i, ­Még nem cserélt helyet, az örök, s, beteljesületlen, mert küzdés nélkül beteljesülhetetlen, bizakodás, s a küzdés Még nem. de arányaik módosultak. A történelem átalaku­lások szüntelen folyama s az átalakulások tárgya és vég­rehajtója, kiindulópontja és célja az ember, az emberi társadalom. Minden nép, nemzet történelme más, részle­teiben nem összevethető. Mégis, minden nép, nemzet tör­ténelmében világosan nyomon követhető, hogyan válto­zott bízók és küzdők, csak bízók és küzdve bízók tábora, hogyan apadt-nőtt-apadt, s nőtt-apadt-nőtt előbbiek, ? utóbbiak serege. Ha nem tovább, csupán harminc, har­mincegy esztendőre tekintünk vissza a magyar történe­lemben, akkor is szinte fölmérhetetlenül gazdag kincstár az, amit számba kell vennünk. Mert ahány ember, annyi­féle módosulás, annyiféle út vakon bízók, hívők közül a kétkedve bízókhoz, tőlük a kétkedve küzdőkig, s onnét a tudatosan cselekvőkig. Lehet az ahány ember, annyi útból ezer is, százezer is azonos. De csak az út! S nem maga az ember, ki keser­vesebben, meggyötörtebben képes csak önmaga alakítá­sára, mint a környező világéra. E környező világban könnyebben fölépül a gyár, megteremtődik az ezer hektá­ros táblákból álló határ, az új falukép, a korszerű város­mag, mint ahogy az emberi fejben fölépül az új világ szülte, s az újabb világot szülő gondolkodás. Mert hisz vannak, akik ma is az első gond-halomnál megriadnak, az első baj-dombnál visszahőkölnek, akik fejében a küzdés a kenyér képzetévé soványodik, akiknél az új világ csak addig szép, míg tág marokkal méri a forintot, s a holnap addig ér, ameddig portájuk kerítése. A küzdőket nem ki­nevezik, mert e posztra nem lehet kinevezni senkit sem. A küzdők a társadalom kovács-tégelyében formálódnak, közvetlen és közvetett környezet pörölycsapásai alatt kapják meg alakjukat, keménységüket, szilárd hajlékony­ságukat. Rangjuk más, de seregük egy, s céljuk azonos. Nem születtek küzdőknek, mert ahogy kinevezni, úgy szülni sem lehet ilyeneket. Ügy lesznek küzdőkké, aho­gyan az ércből olvad a vas, .ahogyan a kalászban érik a szem, ahogyan a kazánban feszítő gőzzé válik a víz. Hús tart gazdát, lé meg szolgát — tartotta, vallotta elődeink regimentje évszázadokon át ebben az országban. S most hús is, lé is gazda-szolgáké, szolga-gazdáké, mert aligha akadna bárhol, bármilyen mérce, mely megmu­tatná, ki véli csak gazdának, s ki csak szolgának ma­gát! Egyik nap gazdaként, másik nap szolgaként, egyik órában döntve, a másikban engedelmeskedve, egyik percben küzdve, a másikban bízva — magunk országában ez a sorsunk. Aki nem hisz, nem akar hinni a küzdés ér­telmében, aki mindenfajta küzdéstől távol tartja magát, az saját kezével ver bilincset életére, önszántából lép ki a társadalomból, a küzdők társadalmából. Tudunk küzdeni? És küzdve bízni? Tudtunk és tudunk. Megtanultuk. Szenvedve és örömtől könnyezve. Ünnepelve élőket, s szótlan megren- dültséggel állva halottak mellett. Egyéni sorsokat félre­tolva, s közös hibákat teremtve. Magasba ugorva és föld­höz tapadva. Imádkozva és káromkodva, vitatkozva és bólogatva, ki hogyan, mikor, hogyan. Túlbecsülve és le­becsülve lehetőségeinket, erőnket, akaratunkat, tudá­sunkat, elszántságunkat. Botladoztunk, mert siettünk, siettünk, mert annyi történelmi adósság várt törlesztés­re. Törlesztettünk, mert magunknak akartunk jobbat. Jobbat csináltunk magunknak, s ezzel többet adunk át fiainknak, lányainknak. S ezért hogy most, ha lehuny­juk a szemünket, mintha eltűnnének a kisebb és nagyobb ajándékok a fenyőfák alól, s mindenki úgy érezheti, hogy az ő fája alatt ott van egy egész ország. Az övé és szeretteié. M. O. 1 közösség érdekeit, önként, a magunk akaratából. És néha ez is kevés. Nehézségek? Akadályok? Aminek másként kellene len­nie? Ami zavar és bosszant? — Választhatott volna köny- nyebb témát is. Igaz, de a fény értékét csak erejével mérhetjük, a harcét a küzdelem hevével. Munkásokkal és vezetőkkel, az alkötó hétköznapok fősze­replőivel töltöttünk egy ünnep előtti napot Százhalombattán. Mit jelent számukra a két or­szágos jelentőségű kiemelt be­ruházás gyorsítása, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Du- namenti Hőerőmű építése? — erről vallanak. Ha ég a bórkötény, hadd égjen! A pálcát végig kell vezetni. Ha elgémberedett a hidegtől a lábam, nem topo­roghatok, fél térden, kicsavart testtel is csak a hegesztőpál­cával együtt mozdulhatok. Semmi okom, hogy kételked­jek a szőke, borostás arcú fia­talember szavaiban, elég egy pillantást vetni szenes peremű Ivukakkal tarkított, szitává vált bőrkötényére. Mindezt csak beszélgetésünk végén tudom meg, az elején szerényen, szűk­szavúan csak ennyit mondott: a munkám? Hegesztek. — Mégozzá a DKV Aromás II. ortoxilol üzeme 86 méter magas tornyának a tetején, olyan szélben, hogy a védő­ponyvát szinte percek alatt ki­fordította, széttépte — egészíti ki a művezető, Bánhidi Fri­gyes. Én rögtön le is jöttem — ők maradtak! ' Trojkó József utoljára egy hónappal ezelőtt utazhatott haza Zala megyébe ötéves fiához, feleségéhez. Zok­szó nélkül teszi, amit kell. — Gondolom, egy-egy rosz- szul sikerült varrat nagy ve­repedés a varratban. Hibás munka gazdája itt aztán nem bújhat meg, minden varrat­ban ott marad a monogram­munk ... — Mi most a munkájuk? — Az Aromás II. ortoxilol üzem műszaki átadásának ha­tárideje közeleg, jövő év áp­rilisában már termelnie kell a gyorsítás programja sze­rint. Elkészülünk időre. Most a pótmunkákon dolgozunk. — Mit jelent ez? — Amolyan feketemunka, efért jobb, ha meg sem em­líti — tanácsolja a főműve­zető. — A szerződések szerint a műszaki átadás után kellene sorra keríteni. Mi viszont úgy látjuk, ettől nem fog csúszni a határidő, s az üzem nem­csak állni fog, hanem terme­lésre is alkalmas lesz addigra. — Különben nem így len­ne? — Az a helyzet, hogy a tor­nyot a földön, fektetve sze­reltük, s amit most csinálunk, azt is akkor kellett volna. Csakhogy bizonyos importsze­relvények, zárószerkezetek, műszerek a mai napig sem ér­keztek meg. Nem várhattunk, fel kellett állítani a tornyot, most pedig nem szabványos szerelvényeket alakítottunk át. Ismerik ezeket a gondokat a vezetők is, de jó néhány do­log nem rajtuk múlik. Nagy a kockázat, amit vállalunk — mondja Sokorai István, a DKV mű- szálú igazgatója —, ugyanis az Aromás ortoxilol II. és a ma- leinsav-anhidrid üzem petrol­kémiai objektum, nagy össze­gű tőkés devizát hoznak az országnak az itt készülő termé­kek. Éppen ezért az előbbit a gyorsítási program szerint áp­rilis végére, az utóbbit jövő év októberének végére üzem­be kell állítanunk. hangsúlyozom, hogy nem aka­dályozta meg. — Milyen eredményekről számolhat be a DKV kollektí­vája eddig? — Az előirányzott határ­időket megtartottuk. Határidő előtt 1 hónappal üzembe he­lyeztük a 160 ezier köbméteres fűtőolaj-tárolót, úgy, hogy a hét tartályt lépcsőzetesen és nem egyszerre adtuk át. Ez­zel népgazdasági szinten 200 millió forintos megtakarítást értünk el: szükségtelenné vált 180 ezer köbméter gázolaj kényszerexportja s annak ké­sőbbi nagy veszteséggel törté­nő visszavásárlása. November 30-án megkezdte működését a gázfrakcionáló üzem is, amely lehetővé teszi a cseppfolyós PB-gáz termelésének növelé­sét és a feldolgozó finomítási veszteségének csökkentését. Növekedett a téli biztonsági tartalék azzal, hogy két hét­tel előbb elkészítettünk hápom 40 ezer köbméteres kőolajtá­roló tartályt. ■— A jövő év legnagyobb feladata? — Mai gondunk ez is. A másfél millió tonnás kőolaj- desztilláló üzemhez nem érke­zett meg az NDK-ból a cső­kemence. Ennek felállítása rendes körülmények között több mint egy esztendőt venne igénybe. Ha a gyorsítási határ­időt tartani akarjuk — már­pedig akarjuk —, ezzel a munkával 5 hónap alatt kell majd végeznünk. Hibátlan munkaszervezés, s a szocialista brigádok szinte emberfeletti helytállása, amiben bízunk, amin áll vagy bukik a siker! Nem volt mindegy, hogy a cseh és lengyel sze­relők karácsony előtt vagy után foghatnak-e hozzá a Du­na II. erőmű utolsó, tizenhar­madik blokkja kazánjának sa- vazásához — mondja Berzy Béla, a DHV villamos labora- tóriumának í^ovik mfít/dvof rvío szély forrása lehet ezen a mun­kahelyen — fordulok ismét a fiatalemberhez. Kissé csodál­kozva válaszol. — Mi nem hibázhatunk, hi­ba nélkül kell dolgoznunk. El­lenőrünk a röntgenkészülék. Az idén még egyetlen csodarabot sem kellett kifűrészelni, újra- hegeszteni. Pedig ehhez elég egyetlen buborék, hajszálnyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents