Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

“x/ßiiap 1975. DECEMBER 21., VASÁRNAP Hét nap krónikája „Év végi finis” a világpolitikában Kelet-Nyugat és Észak-Dél — Tűzfészkek Hétfő: Hét európai szocialis­ta ország külügyminiszterei­nek moszkvai találkozója — Az új spanyol kormány ülése — Giscard elnök hazautazása Kairóból — A portugál pártok és a katonai vezetők a kabi­net átszervezéséről tárgyalnak — Timor ügye a Biztonsági Ta­nács előtt. Kedd: A közép-európai had- eröcsökkentési értekezleten clötex'jesztik a NATQ-országok javaslatát — Heves harcok Li­banon nagyvárosaiban. Szerda: Havannában meg­kezdi tanácskozásait a Kubai KP I. kongresszusa, az MSZMP küldöttségét Kádár János ve­zeti ■— Vita Angoláról az ame­rikai szenátusban — A vene­zuelai külügyminiszter látoga­tása a Szovjetunióban. Csütörtök: Befejeződik az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka — Jobboldali puccskísérletet vernek le Mozambikban — Nemzetközi gazdasági konfe­rencia Párizsban. Péntek: Az európai kommu­nista pártok értekezletét elő­készítő megbeszélés Berlinben — Az argentin légierő egysé­geinek zendülése — SALT-ülés Genfben. Szombat: Diplomáciai esz­mecsere az Afrikai Egység- szervezet angolai helyzettel foglalkozó konferenciájáról, a2 amerikai szenátus korlátozza a szakadár szervezeteknek nyúj­tott segélyt — Szovjet lépés a közel-keleti békekonferencia felújítása érdekében. telek mellett egy rendkívüli keddi tanácskozási is beiktat­tak. Ami a szovjet—amerikai SALT-párbeszédet illeti, nyil­ván Kissinger január végén esedékes moszkvai útjának előkészületei folynak. A gyor­sítást indokolja, hogy az ame­rikai elnökválasztási kampány megindulása után, a felheví­tett szenvedélyek és övön aluli ütések szakaszában aligha le­het majd kedvező légkört le- temteni egy ésszerű tárgyila­gosságot és kompromisszum­készséget kívánó tanácskozás­nak. Bécsben a NATO-államok terjesztették elő új indítvá­nyukat, amelyet hivatalosan ugyan nem hoztak nyilvános­ságra, de széltében-hosszában elterjesztettek. A lényeg, hogy ezer amerikai taktikai nukleá­ris fegyver Nyugat-Európából történő kivonása fejében, a Szovjetunió két és félszer ak­kora szárazföldi-páncélos ala­kulatokat vezényeljen el a térségből, mint az atlanti ha­talmak. A NATO-javaslat halvány pozitívuma, hogy maguk is el­ismerték: korábbi terveik nem jelentenek tárgyalási alapot, de az igazi lépéseket még min­dig helybenjárással pótolják. Az alapelv változatlan, a bécsi tárgyalásokon egyik fél biz­tonsága sem szenvedhet csor­bát, márpedig a nyugatiak to­vábbra is egyoldalú előnyök­re törekszenek A kelet—nyugati eszmecse­re mellett az észak—déli vo­natkozások is előtérbe kerül­tek, legalábbis így nevezték a párizsi nemzetközi gazdasági értekezletet. A francia fővá­rosban a fejlett tőkés orszá­gok, fejlődők s külön cso­portként, a nagy olajtermelők gyűltek össáe, hogy „kibeszél­jék” magukat a gazdasági problémákat illetően. Gyakor­lati eredményről nem szólha­tunk, mivel két teljesen ellen­tétes felfogás uralkodott. A „fejlettek” az USA. Japán, a Közös Piac és mások az olaj s a nyersanyagok árkérdését állították a középpontba. A fejlődő partnerek szerint az igazi gond egy elfogadhatóbb és számukra elviselhetőbb új nemzetközi gazdasági rendszer kialakítása. Végül is a szoká­sos módon zártak: megszer­vezték a kötelező bizottságo­kat s kora tavasszal újrakez­dődhetnek a viták... Változatlanul nem kevés nyugtalan pontja van földgo­lyónknak: katonai zendülés Argentínában; levert jobbol­dali puccskísérlet Mozambik- ban; fegyveres összeütközé­sek Timor szigetén és Nyugat- Szaharában: polgárháborús tűzvész Libanonban, amelyet a megismétlődő fegyverszüne­tek legfeljebb átmenetileg mérsékelhetnek — takarék­lángra. A legsúlyosabb konf­liktus színhelye azonban An­gola. A haladó MPLA. a néni kormány két fronton folvtat- ja önvédelmi harcát — észa­kon a Zaire, az Egyesült Ál­lamok és Kína által segített FNLA. délen a főként a dél­afrikai faigvűlölők által támo­gatott UNTTÁ ellen. A két szakadár szervezet Huambó- ban (a volt Nuovo Lisboábanl ellenkormánvt alakított, de Angola ecetében nincs szó ool- gárháborűról — egyszerűen külföldi beavatkozás történt, a helyi reakció közreműködé­sével. Előkészületek folynak az Afrikai Egysésszervezet ango­lai konferenciájának összehí­vására, s jóllehet a kontinens nem egyséses ebben a kérdés­ben, a néni Angola mind több támogatást kan (Ford'üónon- tot jelentett, hogy Nigéria, majd Tanzánia elismerte a törvényes luandai kormányt! A vál«ás messzebbre is gyűrű­zik. egészen a washingtoni Caoitoliumig. Az amerikai törvényhozásban — s ebben közrelátszik a választások kö­zelsége, valamint a vietnami sokk — máris fény derül a CIA angolai mesterkedéseinek A nemzetközi politikában nyoma sincs az ünnepi hangu­latnak, inkább afféle „év végi finis” tapasztalható. Egymást követik a jelentős események, S a világ különböző pontjairól érkező távirati jelentések több esetben mérlegkészítésre ösz­tönöznek. A héten fejeződött be az ENSZ-közgyűiés jubi­leuminak is mondható, 30. ülésszaka, amelyen nem keve­sebb, mint 126 témát tárgyal­tak meg, s hat új tagállam felvételével 144-re emelkedett világszervezetben képviselt országok száma. A New York-i üveg-beton palota mindig "egy kicsit tükörképe a világnak, ezúttal is így volt a viták, a kedvezőbb és kedvezőtlenebb állásfoglalások során. Minden­esetre jellemzi a változásokat, hogv míg az első esztendőkben gyakran kényszerültünk ame­rikai szavazógénezetnek ne­vezni az ENSZ-et. a mostani zárónapon a házigazdát illető utolsó szó jogán, Moynihan, az Egyesült Államok fődelegátusa csalódottságát nyilvánította az ülésszakkal kapcsolatban. A határozatok „hatástalanságát” emlegette, ami lefordítva any- nyit jelent, hogy jó néhány döntés nem Washington szája íze szerint született... _________ 1 A szocialista világban a Havannából keltezett híradá­sok álltak a figyelem közép­pontjában. A kubai forrada­lom győzelme óta első ízben ült össze a kommunista párt kongresszusa, hogv felmérje a tizenhét esztendő alatt meg­tett utat s felvázolja a szocia­lista jövő útját. Kuba a gaz­dasági éoítés új sikereinek je­gyében készült a tanácskozás­ra s a magas fórumon szó es­hetett arról is. hogv széttört a szigetország elleni blokád, ja­vult az ország nemzetközi helyzete, erősödött nemzetkö­zi tekintélye. A szocialista testvérországokat, a kommu­nista pártokat. a nemzeti fel­szabadító mozgalmakat magas szintű küldöttségek képvisel­ték — az Wk^MP de'ezáció- jának élén először látogatott Amerika szabad földiére Ká­dár János, akinek felszólalá­sát nagy tetszéssel fogadták a kongresszus fórumán. Moszkvában hét szocialista ország külügyminiszterei talál­koztak s a Helsinki óta eltelt százötven nap tapasztalatait tekintették át. A kelet—nyu­gati viszonylatokról szólva is­mét nyomatékos hangsúlyt kapott a politikai enyhülés ki­egészítése és teliessé tétele a katonai enyhülés folyamatá­val. Ezzel függ össze, hogy Genfben a héten került sor az eddigi leghosszabb időtartamú SALT megbeszélésre, s a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláso­kon — a téli szüp°* előtt — a szokásos csütörtöki összejöve­számos vonatkozására. S az amerikai lapokban, az afrikai országgal kapcsolatosan fel­tűnt az utóbbi időkben egyre gyakrabban olvasott kifejezés: Washingtonban újabb bizalmi válság körvonalai bontakoz­nak. Réti Ervin Hét végi jelentések A TÖRÖK KÖZTÁRSASÁG kormányának meghívására Alekszej Kosziginnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének vezetésével decem­ber végén szovjet kormány- küldöttség utazik Törökor­szágba. A JAPÁN KÜLÜGYMI­NISZTÉRIUM szombaton hi­vatalosan bejelentette, hogy január 9-én néhány napos lá­togatásra Tokióba érkezik Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. A MOZAMBIKI Népi Köz­társaság fegyveres erői Lou- renco Marquesben, a főváros­ban a dolgozók támogatásával felszámolták a kormányelle­nes zendülést. AZ ARGENTIN légierő jobboldali tisztjeinek decem­ber 18-án fellázadt csoportja elfoglalta a főváros egyik re­pülőterét, néhány légi bázist és egy rádióállomást. Követe­lik Isabel Perón kormányának lemondását. Kádár János Kubában A most kezdődő liét ese­ménynaptárából : VASÁRNAP. Peking: Ma­nuel Pinto da Costa, San Tó­mé és Principe elnöke több napos hivatalos látogatásra ér­kezik — Tananarive: Népsza­vazás az alkotmányról — Tel Aviv: Bielka osztrák külügy­miniszter hivatalos látogatá­son. HÉTFŐ. Havanna: A Kubai KP kongresszusa befejezi mun­káját — El Ajun: A spanyol csapatok elhagyják Spanyol- Szahara területét. KEDD. Tel Aviv: Bielka be­fejezi látogatását. CSÜTÖRTÖK. Damaszkusz: Khaled gzaúd-arábiai uralkodó több napos hivatalos látoga­tásra érkezik. (Folytatás az 1. oldalról.) Jacintó Garda Aleman üze- mi párttitkár üdvözlő beszédé­ben megállapította: — Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy körünkben üd­vözöljük magyar vendégeinket, akik a kubai párt első kong­resszusára érkeztek hazánkba. E kongresszus egész Kuba, s igy gyárunk életében is for- dulópontot jelentő, rendkívüli fontosságú esemény, amelyet mi a magunk módján munka­versennyel, kiemelkedő ter­melési eredményekkel köszön­tünk. Nagy taps, meleg ünneplés köszöntötte a mikrofon elé lé­pő Kádár Jánost, A gyűlés résztvevői hosszan éltették a magyar párt első titkárát, a magyar—kubai barátságot. — Nagy öröm számunkra, hogy erre a nagygyűlésre ép­pen itt, a „Kubai—Magyar Ba­rátság" üvegkombinátban ke­rül sor, s találkozhatunk a test­véri kubai munkásosztály kép­viselőivel. Megköszönöm a me­leg, baráti fogadtatást és en­gedjék meg, hogy — élve az alkalommal — én is köszönt­sem önöket, és átadjam a ma­gyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép forró testvéri üdvözletét, baráti jó­kívánságait üzemük, Havanna, Kuba munkásosztályának, egész dolgozó népének — kezdte beszédét Kádár János. A továbbiakban őszinte el­ismeréssel szólt a kubai forra­dalmárok nagyszerű tetteiről, s arról, hogy a forradalom győ­zelme óta — az imperializmus minden mesterkedése ellenére — Kuba, a szocializmus ameri­kai bástyája megerősödött, a szocialista építésben nagyszerű sikereket ért el. — A kubai szocialista építő munka nagyszerű eredménye a Kubai—Magyar Barátság üveg­kombinát is, amelynek több mint 1200 fős munkásközös­sége az egész népgazdaság szá­mára termel. Jóleső érzés szá­munkra, hogy ebben az üzem­ben honfitársainké magyarok is dolgoznák, jó egyetértésben kubai testvéreinkkel. A magyar küldöttség nevében gratulálok a gyár kollektívájának nagy­szerű eredményeikhez, külön ahhoz, hogy a Kubai Kommu­nista Párt első kongresszusá­nak tiszteletére indult országos szocialista munkaverseny ke­retében az elsők között, határ­idő előtt teljesítették éves ter­vüket — mondta Kádár János. Ezután kitért a két ország kö­zött gyümölcsözően fejlődő együttműködésre. Hangsú­lyozta. hogy pártjaink kapcso­latai az elvtársi megértés, a testvéri együttműködés szelle­mében mindkét fél megelége­désére állandóan fejlődnek Szólt a magyar nép szocialista építő munkájának eredményei­ről. ,a népünk előtt álló fel­adatokról. majd így folytatta: — Az elmúlt napok gazdag eseményei, a küldöttségünk iránti figyelem naponta meg­nyilvánuló ezernyi jele, az it­teni meleg fogadtatás ékesszó­lóan tanúsítja, hogy igaz ba­rátokkal, osztálytestvérekkel találkozunk. — Elmondhatjuk: küldött­ségünkre nagy hatással van kubai testvérpártunk legfőbb fórumának forradalmi, inter­nacionalista légköre, az elvhű­ség, amely tanácskozásukat át­hatja. Kádár János viharos tapssal fogadott beszédét a Kubai Kommunista Párt és Fidel Castro vezette Központi Bizott­sága. a hős kubai nép. népeink testvéri barátsága, a szocializ­mus és a béke éltetésével fe­jezte be. A forró hangulatú barátsági gyűlés az lnternacionálé hang­jaival zárult, s amikor a szí­vélyes házigazdáktól búcsút vett Kádár János, ezeket írta a havannai üzem emlékalbu­mába: „A magyar pártkül­döttség nercében őszintén kö­szönöm a Kubai—Magyar Ba­rátság üvegkombinát párt- szervezetének, vezetőinek, ösz- szes dolgozójának a baráti fo­gadtatást. Gratulálok eddigi eredményeikhez, szívből jó egészséget, további sikereket kívánok mindnyájuknak." Délután a magyar küldött­ség, élén Kádár Jánossal, a ku­bai főváros közelében lévő „Jó­sé Marti” úttörőtábort kereste fel. A delegációt elkísérte Be- larmino Castilla - miniszterél- nök-helyettes, a KB tagja. A tábor meggyőzően példáz­za azt, amit Fidel Castro a kongresszuson hangsúlyozott: a kubai forradalom egyik legna­gyobb vívmánya az, hogy az országban ma már nincs ron­gyos és éhező gyerek, A tábor bejáratánál doboló, táncoló úttörők sorfala fogad­ta Kádár Jánost és a küldött­ség többi tagját, majd abban a házban, ahol a nagy forradal­már, Che Guevara élt, a tábor legkiválóbb úttörői ismertették gazdag kiállítási anyag alap­ján a hős forradalmár életét. Kádár János az itteni emlék­könyvbe bejegyzett soraiban tolmácsolta népünk tiszteletét a hős iránt. A magyar vendégek körutat tettek a nagy kiterjedésű tá­borban, ahol javában folyt a játék és a sportvetélkedés, majd meghallgatták a gyere­kek műsorát. Az úttörők a forradalomról, a kongresszus­ról szóló dalokat, verseket, táncokat adtak elő. A műsor a híres Guantanamerával zá­rult. Baráti találkozó A. Szuszhvval és C. Marchais-val Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai KP kongresszusán részt vevő magyar pártküldött­ség vezetője pénteken Havan­nában találkozott testvérpár­tok küldöttségeinek vezetőivel. Meleg baráti légkörű találko­zóra került sor Mihail Szusz- lovval, az SZKP Politikai Bi­zottsága tagjával, a KB titká­rával. Szívélyes elvtársi meg­beszélést folytatott Georges Marchais-val, a Francia KP főtitkárával. A Kubai Kommunista Párt kongresszusa plenáris ülésen folytatta munkáját Szombaton reggel 8 órakor (helyi idő) a Kubai Kommu­nista Párt első kongresszusa a mandátumvizsgáló bizottság jelentésével plenáris ülésen folytatta munkáját. A jelentés szerint a 3116 delegátus 69 százaléka részt vett a Batista uralom ellen folytatott fegyveres harcban. 34 százalék harcolt a győzelem utáni ellenforradalmi meg­mozdulások ellen. A delegátu­soknak kétharmada munkás, közülük 22 százalék mezőgaz­dasági dolgozó. 90 százalékuk 5 éve, illetve már korábban belé­pett a pártba. Kilenc évszázad dúló őszi estéken. Évezredek óta simult itt a fo­lyamhoz az em­ber. Itt, ahol a Duna nyugati-ke­leti irányból észak-délire for­dul, ahol már a bronzkor embere borzongva nézte a víz bőrösödő tükrét télbe for- Itt. ahol I. István püspökséget alapított, ahol járt Mátyás király és Mária Terézia. Ahol pusztí­tott tatár és török, s mégis, a város város maradt. E hónapban fennállásá­nak kilencszázadik, s felszabadulása harmincegyedik évfordulójához érke­zett a város. Ünnepel. Van mire vissza­tekintenie. Múltja van mindenkinek Igen, igaz. De kilencszáz esztendős? S milyen esztendők! Milyen évszáza­dok! 7. Géza egyik alapítási oklevele vá­rosként említi. Azaz nagy, népes tele­pülésként. Hányán lehettek lakói, urak és szolgák? Elfödi a dunai köd. Ahogy előlük takarhatta a Szentendrei-szige­ten a római castrumot — amit ma Bclhavárként emlegetnek a váciak —, elfeledtetve: már mások is jártak, éltek itt, átszelték a vizet, keresked­tek és harcoltak, romboltak és épí­tettek. Éltek. Mint azok, akik itt tették sírba Géza királyt, akik 1241. március tizenhetedikén, azon a kegyet­len emlékezetű vasárnapon remegve menekültek a tatárok fegyvere, ház­égető dühe elől. Elpusztult a város. El­pusztult? Egy város soha nem lesz sem­mivé, ha akadnak, akik újrakezdenek mindent. Vácott mindig éltek ilyenek. S ez az, ami múltjukat megkülönböz­teti sok más településtől Itt mindig voltak élni akarók, bátrak, elölről in­dulók, akik a tájnak ehhez a pontjá­hoz kötődtek, akik elmenekültek, de visszajöttek, mert úgy érezték: gyöke­rük csak itt lehet, másutt elsodorja őket a történelem viharos szele. Nevesek és névtelenek serege ez, s nem kövek, mégoly csodás barokk emlékek, nem nagyra nőtt ipar. várost meghatározó iskolák előtt hajt fejet az emlékezők gyülekezete, hanem őelőttük. Mert ők tartották — s tartják ma is! — meg a várost kilenc évszázadon át. Erősebben, szilárdabban, mint ahogy a székesegy­ház főpárkányát támasztja alá majd’ két évszázada a tizenkét korinthoszi oszlop. Csak a név rövid Ózd melett Vác mondhatja magáénak hazánkban a legrövidebb városnevet. Amilyen rövid a név, olyan hosszú a város. Odatelepedett a folyópartra, s lesi évszázadok óta a hol haragosan dübörgő hol kedvesen mormoló vizet. A víz! Ez is éltető elemeinek egyike. S nemcsak bárka- és csónakkészitők- nek. dereglyéseknek, uszályosoknak. ha­nem a kereskedőknek is, akik erre vit­ték le s föl a Dunán portékáikat, itt szálltak meg, adták, vették a gabonát, marhát. A víz! Márványtábla a Duna- parti sétányon: árvizekre emlékeztet, megint a küzdőkre. Azokra, akik ré­mülten nézték, hogyan sodorja el a jeges ár 1775 február 26-án a sziget­re vezető hajóhidat; azóta nincs hídja a Dunán Vácnak. Van azonban a Gombás patakon, ahol Damjanich hadtestének vitézei 1849. április 10-én elpáholták Götz seregét, magát az osztrák tábornokot is foglyul ejtve. Három hónap múlva, július 16-án újból ágyúk dörögtek Vácott, Görgey csatázik a cár küldte sereggel. Mennyi vér, mennyi fegyver, szenvedés, könny, pusztulás. Mígnem elérkezik a harminc esztendővel ezelőtti nap, az utolsó csata, s végre, végérvényesen, Vác — szabad! Nem voltak ismeretlenek itt a katonasapkákon ékeskedő vörös, öt­ágú csillagok. Nagy munkásmozgalmi múlt, évszázadok megkötöttségeit fel­bontó tizenkilenc — ez is múltja Vác­nak, s nem a gyengébb vonallal kiraj­zolható, emlékképek közé való. Királyok és szolgák Gázolt át itt mindenen tatár és török, utóbbi 1541 és 1595 között ki sem tette a lábát, s visszajövet még azután, 1684—86-ban két esztendőre, hogy vi­gye, ami mozdítható, s lerombolja, ami földhöz tapad. Géza palotát és templo­mot építtet. Mátyás 1485-ben ide hí­vatja össze az országgyűlést, hol a többi között a nádori méltóságról alkotnak törvényt. A IV. Béla hozta német te­lepesek Weitzenje, a magyarok Vaicja, Vatza, Vácza. Váca megéri Mária Te­rézia látogatását, aminek tiszteletére emeltette Migazzi püspök a máig mél­tán csodált. 1764 óta ékeskedő, tizenöt méter magas kőkaput. S járt itt más­fajta király is, költők fejedelme, Petőfi Sándor, igaz, még színészként, a vala­mikori Kúria Szálló színpadán. Nevek. Ahogy egy ország, úgy egy város történelme sem választható el a nevektől. S mégis, királyok, másfajta hatalmasok árnya sem takarja el a szolgákat, akik „csak” fölrakták a szé­kesegyház falait, a kőkapu dombormű­veit, akik megépítették az ország első, 1846-ban fölavatott, Budapestet és Vácot összekötő vasútvonalát. A szolgákat, akik végrehajtották az 1760-as években alakult városi szépítő bizottság hatá- rozmányait, akik magasra emelték a városfalat, melynek egyetlen darabját, a Hegyestornyot ma is láthatjuk. Néma falak Mint beteljesülhetetlen szerelem, oly’ reménytelen a néma falak vallatása. Mert elég-e ha tudjuk, hogy a Duna-part öntöttvas, rácsozott kerítése Pestről, a Parlament előtti vízpartról került ide, vagy azt is tudnunk kellene, kik bon­k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents