Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

1975. DECEMBER 16., KEDD kMiíiw Az együttműködés jegyében Umbriai küldöttség Kereskedünk, de hogyan? tapasztalatcsere-látogatásán Pest megyében Szentendre főterén. Balról jobbra Pier Luigi Neri, Marosvölevi Lajos es Barta Miklós. Gárdos Katalin felvétele Pest megye és az olaszor­szági Umbria tartomány köz- igazgatási szervei között több év óta kialakult együttműkö­dés keretében öttagú olasz küldöttség érkezett Pest me­gyébe. A küldöttséget Pier Luigi Neri, a mezőgazdasági szekció tartományi elnöke ve­zeti. Tagjai prof. Domenico Fortunelli, az umbriai III. sz. tartományi bizottság elnöke, prof. Marcello Pannettoni tar­tományi tanácsos, Francesco Lombardi, tartományi taná­csos, a tartományi elnöki ta­nács titkára, valamint Sergio Bistoni, a tartományi tanács tagja. Az olasz vendégek egy hé­tig tartózkodnak Pest megyé­ben, megismerkednek a kü­lönböző szintű tanácsi szer­vek munkájával és ellátogat­nak több városba, községbe is. A küldöttséget a megyei ta­nács székházéban fogadta hétfőn dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke és tájékoztatást adott a megye helyzetéről. Az olasz vendégek . tegnan — Barta Miklósnak, a megyei tanács titkársága vezetőiének társaságában — Szentendrére látogattak. A városi tanács székházában találkoztak Ma­rosvölgyi Lajos tanácselnök­kel, aki részletes tájékoztatást nyújtott a Duna-parti kisvá­ros múltjáról, életéről, az or­szág képzőművészeti életében betöltött fontos szerepéről. Ezután megtekintették a ven­dégek a Kovács Margit-gyűj- teményt és a Ferenczy-múzeu- mot, majd ellátogattak a Fel- szabadulás lakótelepre. Mai programjukban a 900 éves Váccal és Zebegénnyel ismer­kednek. Távlati együttműködés A KGST élelmiszeripari ál­landó bizottságának 25. ülését 1975. december 8—12. között Minszkben rendezték. A bizottság a KGST-tagálla- mok élelmezési termelését szolgáló távlati együttműkö­dési javaslatokat vitatta meg. Jóváhagyta az egyes élelmi­szerek termelésénél alkalma­zott konzerválószer sokoldalú nemzetközi gyártásszakosítá­sáról szóló egyezmény terve­zetét. Nem árt azonnal tisztázni: a továbbiakban nem a kereske­delmi dolgozók egy részének udvariatlanságával, szakmai ismereteinek hiányaival fog­lalkozunk. Ez sem lebecsülen­dő tényezője a kereskedelem hogyanjának, ám sokkal fon­tosabb annak vizsgálata, a for­galom növekedésével összevet­ve miként bővülnek a keres­kedelem, pontosabban a kiske­reskedelem anyagi, technikai eszközei. Azt, hogy bővülnek, sűrűn hallhatjuk. A gyarapo­dás tényleges értékéről azon­ban már keveset tudunk. Új és zsúfolt Cegléden, a Rákóczi úton le­vő új ABC-áruház tágasnak tűnik kívülről ám belül, első pillantásra látszik, hogy zsú­folt. Nemcsak áruval, vevők­kel is. A négyszáz négyzetmé­ter alapterületű kereskedelmi egység megnyitása pillanatától kezdve nagyobb forgalmat bo­nyolít le, mint amire tervezé­se szerint alkalmas lenne. Ami érthetően többletteher eladó­nak és vevőnek. Akárcsak más ceglédi üzletekben. Négy esztendő alatt a város­ban 2300 négyzetméterrel lett nagyobb a boltok alapterülete. A gyarapodás döntő részét né­hány nagy kereskedelmi léte­sítmény teszi ki — mint ami­lyen a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruháza, a Ceg­léd és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet lakberendezési áruháza —, s míg a kisebb üzletekben a forgalom alig változott, ad­dig a nagy üzletekben folya­matosan emelkedett nemcsak az eladott árak értéke, hanem választéka is. A nagyobb kí­nálat nem egyszerű mennyisé­gi változás. Az árucikkek nö­vekvő száma, típusváltozataik sokasága több helyet követel­ne mind a raktárakban, mind az eladóterekben. E több hely azonban, a fejlesztések ellené­re, hiányzik. Elsietett lenne csupán a ceg­lédi, elnagyoltan felvázolt tényekből általánosító követ­keztetéseket levonni. A példa­tár bővítésére azonban szinte korlátlanok a lehetőségeink, mert másutt a ceglédivel meg­egyező a helyzet. A váci Na­szály Áruház, mely ugyancsak a negyedik ötéves terv máso­dik felében állt szolgálatba, eredetileg tervezett forgalmá­nak másfélszeresét bonyolítja le, bizonyos árucikkekből azonban a számított két-, há­romszorosát. Vácott négy esztendő alatt a kiskereskedelmi forgalom — a vendéglátást most figyelmen kívül hagyjuk — 285 millió forinttal növekedett. A váro­sok közül itt a legtöbb a vá­sárlók által kiadott forint — 1970-ben még cegléd állt az élen —, de itt a tegnyomasz- tóbb a túlterheltség is. Vácott másfélszer nagyobb az üzletek alapterülete, mint például Nagykőrösön, ugyanakkor a forgalom a körösinek a kőt és félszerese. Egyenetlen lépések­kel fejlődik a kereskedelem: a forgalom sokkal gyorsabban bővül, mint a zavartalan for- tgalomlebonyolitás alapja, az üzlethálózat is ennek techni­kai felszereltsége. Csodák nincsenek Elismerést érdemlő erőfeszí­tésekkel dolgozik a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat, s bár szinte hihetetlen, de tény: nincsenek létszámgondjaik! Amit követ­kezetes utánpótlás-neveléssel, a vállalat és a szakmunkás­képző szoros együttműködésé­vel értek el. Az sem lebecsül­hető, hogy náluk nem találha­tó olyan harmincöt év alatti dolgozó, aki legalább a nyolc általános iskolai osztályt ne végezte volna el. A helyisme­ret, a szakmai hozzáértés nagy kincs — fogalmazhatunk úgy is, hogy az anyagi, technikai alapok sajátos bővítése, mert hisz’ a tájékozott, jó áruisme­rettel rendelkező kereskedő több vevőt láthat el —, de csodák nincsenek. Bizonyos határig növelhető — a tartalé­kok hasznosításával, a jobb szervezéssel — o boltok ún. át­bocsátó képessége, de e hatá­ron túl csak akkor, ha az az árukínálat, a kiszolgálás minő­ségének rovására megy. Még mindig kételkedjünk, azaz folytassuk a bizonyítást. Ma több, mint ötezer féle élelmiszerára van forgalom­ban. A vegyes iparcikkeké szinte már meghökkentő szám: 32 500 fajtáját forgalmazza a kereskedelem. Bővült a ház­tartási vegyiáruk kínálata, a textilruházati termékeké... Egy olyan nagyközségben, mint Nagykáta, négy esztendő "alatt 96 millió forinttal emel­kedett a kiskereskedelmi bolt­hálózat bevétele, s ebből 53 millió forint a vegyes ipar­cikkekre jut! Mindkettő igaz. Pest megyé­ben a kiskereskedelmi forga­lom növekedése meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor a kereskedelmi hálózat bővítése elmaradt az országos középár- tőktől. A kereskedelmet lehet szidni — s amiért jogos, azért kell is —, ám az ilyen, s ha­sonló objektív tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagy­ni. Az a — sűrűn hivatalos formában is elhangzó — véle­kedés, miszerint a Pest me­gyeiek úgyis a fővárosban vá­sárolnak be, már sokszor meg­dőlt, de lényegében nem vál­toztatott azon, hogy a fejlesz­tési lehetőségek távol állnak attól, mint amit a forgalom növekedése indokolna. Évente körülbelül 60 millió forintot költenek a megyében a vállalatok és a szövetkezetek a meglevő kiskereskedelmi há­lózat korszerűsítésére! E lát­szatra tekintélyes összeg azon­ban soványabbá lesz, ha szem­beállítjuk vele a hálózat nagy többségét kitevő régi községi boltokat, ahol a keres­kedés feltételei is sűrűn hiá­nyoznak, Párhuzamos úton A negyedik ötéves tervben minden korábbi időszaknál gyorsabban bővült a megye kereskedelmi hálózata, s ez fontos eleme a kívánatos vál­tozásoknak. Néhány kitűnően dolgozó vállalat és szövetkezet példát ad arra, hogy a belső tartalékok feltárása — a nyit­va tartás ésszerű rendezése, a szakosítás, az ún. kiskonténe- res szállítás bevezetése stb. — voltak. Vendéglátónkat is több sebhely em­lékezteti a nácikra, őrzi a börtön, az inter­nálótábor borzalmas emlékeit. Belgium so­kat szenvedett a náci fasizmustól, amerre jártunk, szerte az országban, mutatták, hol volt ellenállás, hol szálltak szembe sikerrel a partizánok az ellenséggel, hol tartották börtönben a hazafiakat, hol menekültek hiába az üldözés elől... Rájuk gondoltam most hazatérve, amikor olvastam az újságban a belga televíziós újságírók madridi kálváriáját, akik sem­mit sem tettek, csak riportot készítettek az utcán, a pályaudvaron és ott voltak a bör­tönből szabadon bocsátott Francisco Garcia Salve jezsuita atya fogadtatásán. A rend­őrség rohamcsapatai — az ismert módsze­rekkel — nekiestek a várakozóknak... Itt vették őrizetbe a belga újságírókat is, elko­bozták fényképeiket, riportjaikat. Mit érez­hetnek új belga ismerőseim, akik már átél­tek egy fasizmust és most honfitársaikat sújtja — ha csak napokra is — a spanyol fasiszta kegyetlenkedés?! S megjelent a lapokban az a hír: Hol­landia partjain kihalásztak egy B—24-es amerikai bombázót, amelyet a német fa­siszta légei hárítok — öttagú legénységével a fedélzetén — 1943. december 2-án lőttek le. Harminckét éve. Több mint harminc esztendeje, és még kí­sért a múlt. Jártam a Han Sur Lesse-i, cso­dálatosan szép cseppkőbarlangban: A pokol völgyében, az alkimisták kavernájában, a csodák termében. A világon állítólag a má­sodik legszebb, legnagyobb barlang, Roche- forthoz közel. Jó mélyen sétáltunk a bar­langban; a 129 méter magas óriás teremben kisérőnk a legmagasabb pontról fáklyával rohant végig a sziklákon, akár ha regiment futott volna, úgy verték vissza lépteit a fa­lak ... csónakáztunk a folyón, amelyen ... És ismét mesélték a háborús történetet: ide menekültek a bombázások elől a lako­sok. A csónakok nem bírták menteni az em­bereket és bátyúikat. Az utóbbiakat a fo­lyóba vetették. Harminc év után is ráakad­nak a száz veszélyt rejtő, mély folyóban az önkéntes búvárok az akkor elsüllyedt tár­gyaltra ... Az Ardennek erdei, a Meuse völgye min­denütt tele háborús emlékkel. A fasiszták azonban nem tudták Belgiumot sem tönkre­tenni. Szép ország Belgium. A flamand épí­tészet, a vallon tájak visszacsábítják azokat, akik egyszer már ottjártak. Bruges-nek hív­ják Belgium számomra legszebb városát. Má­sodik Velencének nevezik — nemhiába. A középkor kórháza, amelynek egy része ma múzeum — eredetiben mutatja be a kora­beli gyógymódot. Múzeum, városháza épí­tészeti, művészeti látványosság, de a város önmagában is egy múzeum... Brüsszel Grand’ Palaca, a városháza, a sörmúzeum — és közelben a ház, ahol Marx lakott, vagy Victor Hugo, szűk, régi utcácskák, a kiraka­tokban a drága brüsszeli csipke, este a ki­világítás ... vagy Namur, Durbuy, Luxem­burg, Rochefort... Dinant, Liege. Kirándu­lás két napra Hollandiába: ^ végigcsónakázni Amszterdam utcáin, belátogatni Hágába a Béke-palotába, ahol az ENSZ nemzetközi bírósága ülésezik... Nyolc nap tele látnivalóval, élménnyel. Hirtelen, szép és olykor meghökkentő benyo­mások: számomra ismeretlen világ. Első nap a repülőtérről jövet felfegyverzett rend­őrséget láttam, riadóautók álltak készen­létben, szöges barikádok... egyetemisták tüntettek a fővárosban. Azt mondták, elő­fordul, hogy vörös festékkel fecskendezi a rendőrség a tüntetőket... Azon a napon nem volt verekedés, békésen ért véget a tilta­kozás. A fiatalság táblákkal vonult: a ma­gasabb ösztöndíjért, a mostoha egyetemi körülmények megszüntetéséért, a jobb el­látásért tüntettek. Elutazásom napján ismét sztrájkoltak az egyetemisták, szünetelt a ta­nítás. Nem tudom milyen sikerrel végző­dött a diákok követelése. Nem tudom azt sem, mi lett a Spanyolor­szágban letartóztatott belga újságírók to­vábbi sorsa. Nem tudom mit halásznak elő mostanában a barlang folyójából a búvá­rok a háromezer, a kétezer és a harminc év előtti elsüllyedt emlékekből. • Sok mindent nem tudtam meg nyolc nap alatt, hiszen rövid vendégség nem alkal­mas az alapos megismerésre, a lényeg feltá­rására. Arra azonban alkalmas, hogy fel­keltse egy ország iránt az érdeklődést és kíváncsian bújja az ember az újságokat: mi hír érkezik onnan és együtt szurkoljak azokkal, akik a háború ellen szóltak, s hajlandók is tenni valamit a békéért. És hiszem, ahogy ők: az ilyen ismerkedések, beszélgetések, látogatások talán nem is ke­veset tesznek ennek szolgálatában. Sági Agnes ! lényegesen növelheti a forga­lom lebonyolításának biztonsá­gát. Azon a tényen azonban ők sem változtathatnak, hogy míg az országban a szocialista szektor teljes beruházásainak 4,8 százalékát használhatta fel a kereskedelem — 1974-ben —, a megyében ez az arány ép­pen csak eléri a 3,6 százalékot. Párhuzamos utat kell járni. Növelni a meglevő hálózat for- galomlebonyolító képességét — szervezéssel, a szakképzés súlyának fölismerésével, a ke­reskedelmi szervek és a taná­csok összehangoltabb tevé­kenységével —, s mielőbb megteremteni a felhasználható pénzeszközökön belül a keres­kedelmi fejlesztések szükséges arányát. Szidjuk a kereskedelmet, amikor rászolgál. Ám adjuk meg a tisztességes munka le­hetőségeit, körülményeit. Az ugyanis, ami a boltokban tör­ténik s ahogyan történik, ko­rántsem csak effladó és vevő ügye. Mészáros Ottó Országos főügyészi értekezlet A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusánál# határozatai fontos feladatokat rónak az ügyészi szervezetre is. A tennivalók számbavétele, megvitatása volt a célja a hétfőn megtartott országos főügyészi értekezletnek. A tanácskozáson — amelyen megjelent és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára — dr. Szíjár­tó Károly legfőbb ügyész tar­tott bevezető előadást. Részt vett az országos ér­tekezleten Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának ve- zetője, Éenkei András belügv- miniszter, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Sza­kács Ödön, a Legfelsőbb Bí­róság elnöke, dr. Varga Jó­zsef, a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának ^nökhelvet- tese. dr. Prieszol Olga, a Köz- alkalmazottak Szakszervezeté­nek főtitkára és dr. Jókai Lo- ránd, a Maevar Jogász- Szö­vetség főtitkára. Demokratizmust középen is ■ „Az üzemi demokrácia hatékonysága nem felel meg a köve- H telményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben to­il vább kell fejleszteni.” (Az MSZMP XI. kongresszusának hatá­sa rozatából.) A KONGRESSZUS határo­zatára általában fogékonyak­nak bizonyultak megyénk vál­lalatainak gazdasági vezetői, s ott, ahol a politikai vezető testületekkel összefogva meg­jelölték a cselekvés, az előbb- relépés módozatait, már kezd tartalommal telítődni az üze­mi demokrácia új, a dolgozók mind szélesebb körére tá­maszkodó fórumainak sora. Meggyorsult az információ- áramlás is, gyakoribb a véle­ménycsere munkások és veze­tők között. Jó példaként említhetjük, hogy egyre több üzemben vá­lasztanak munkástagokat az igazgatói tanácsba, s követen­dő lehet a Csepel autógyári példa is. Év elején ötezer munkás előtt mondta el a ve­zérigazgató, mennyi munka vár a vállalatra. Most, az esz­tendő utolsó hónapjában a gyár szervezett dolgozóinak képviselőit, a bizalmiakat tá­jékoztatták a várható terv- teljesítésről, a további tenni­valókról. NEMCSAK ISMERTETTÉK a jövő évi tervet, hanem meg­indokolták, milyen gazdasági­műszaki megfontolások alap­ján alakították ki a jelentős változásokat tükröző tervja­vaslatot. A gazdaságos ter­mékszerkezet kialakításának folytatását, arányainak növe­kedését a gyár teljes termelé­sében, nem kellett különös­képpen megmagyarázni, ezt ma már valamennyi munkás érti, elfogadja. Helyeslésre talált az az elhatározás is, hogy olyan terv készült, amely nem tartalmaz várható létszámhiányt. A NEHÉZSÉGEKRŐL is szólt a tájékoztató. Az új gyártmányok bevezetésével, új gépsorok üzembe helyezésével sok gondjuk lesz a gyárban nemcsak a vezetőknek, mű­szakiaknak, hanem a munká­soknak is. Jelentős terhet kell annak vállalnia, akit a meg­szűnő termékek gyártásáról más gép mellé állítanak, eset­leg másik üzembe helyeznek. A hosszú távra megalapozott jövőért, az eredményességért ezt is vállalni kell. Beszéltek a bizalmiak is. Nemcsak amolyan szólaljon föl valaki módon, nem az előttük szólóhoz csatlakoztak, lényegre tört a mondandójuk. — Lenn és fenn nincs baj az üzemi demokrácia érvé­nyesülésével, ezt tanúsítja az is, hogy ma itt vagyunk és véleményünket kérik — mondta egyikük. Inkább kö­zépütt, a csoportvezetőknél, az üzem- és művezetőknél, műszakiaknál hiányzik a de­mokratikus vezetési stílus. ök már ritkábban hívnak össze bennünket, vagy a szo­cialista brigádokat, hogy: elv­társak, segítsetek, ez meg ez a harci feladat. Gyakran más a hangnem is. Érdesebb, néha (Jurva. kioktató, letorkoló. A technológus, a mérnök alig- alig kérdezi meg a régi jó szakmunkást egy-egy műsza­kilag új megoldás tervezésé­nél: jó lesz-e, ha így csiná­lom? Ha ki is alakul néhol a párbeszéd (értekezlet, gyűlés), az többnyire féloldalas, a ve­zető ismerteti a tervet, ennyi darab, annyi normaóra, aztán az adathalmazból a munkások csak annyit rögzítenek: me­gint több a munka, mint ahányan vagyunk hozzá. Ha úgy mondanák meg mi a teen­dő, hogy abból érződjék az igény a munkások részvállalá­sára — a feladat kollektív végrehajtásából —, a munkás is jogának, kötelességének érezné. hogy szóljon, javasol­jon, véleményét nyilvánítsa. Ha a tanácskozáson, gyűlé­sen hallgatnak a munkások, az többnyire nem az ő hibá­juk, általában a látszatde­mokrácia húzódik meg mö­götte. GYAKRAN HANGZIK El, vezetők szájából ez a szépnek tűnő mondat is: a mi mun,ká­sáink, törzsgárdistáink hajlan­dók áldozatokat is vállalni, mert tudják ... így igaz. A munkások, ha értelmét 'látják, s ha rendkí­vüli esetekben, előre nem lát­ható akadályok elhárításához .leérik áldozatvállalásukat, szí­vesen, önként dolgoznak töb­bet, minit máskor. De a túl gyakori fennakadások, a rossz anyag- és alkatrész- ellátás. o szervezetlenség lát­tán — teljesen érthető mó­don — csökken a lelkesedésük és senkinek sincs joga azt számon kérni tőlük. Ám ők — a tulajdonos jogán is -r- meg­kérdezhetik: ki a felelős azért, hogy egyik nap nincs mit ten­niük, csak tétlenkednek, más­nap éjszakába nyúló túlórá­zásra kérik őket. S a követke­ző termelési értekezleten a vezető megállapítja: romlott a munkafegyelem. Érdekes módon, a lazuló munkafegyelem fogalmát so­kan hajlamosak a termelő üzemekre, a munkásokra szű­kíteni. Pedig a fegyelmezett munka a vállalatok minden dolgozója számára azonos kö­telezettség. S ha az anyagbe­szerzőtől a művezetőig, a technológustól a főosztályve­zetőig mindenki valóban fe­gyelmezetten dolgozna, keve­sebb volna a hivatkozás a ter­melés objektív akadályaira. A BIZALMITANÁCSKOZÁS ürügyén, a munkások beleszó­lási jogától, a demokratizmus új fórumaitól indultunk el, s végül eljutottunk a munkafe­gyelemhez. De tulajdonképpen mindvégig egyetlen nyomot követtünk: az üzemi demokrá­cia kiteljesedésének lehetősé­geit kerestük, amely fenn jó kezekben van, lenn fogékony közegre talál — csak gyakran elsikkad valahol középtájon. Baumann László

Next

/
Thumbnails
Contents