Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
1975. DECEMBER 16., KEDD kMiíiw Az együttműködés jegyében Umbriai küldöttség Kereskedünk, de hogyan? tapasztalatcsere-látogatásán Pest megyében Szentendre főterén. Balról jobbra Pier Luigi Neri, Marosvölevi Lajos es Barta Miklós. Gárdos Katalin felvétele Pest megye és az olaszországi Umbria tartomány köz- igazgatási szervei között több év óta kialakult együttműködés keretében öttagú olasz küldöttség érkezett Pest megyébe. A küldöttséget Pier Luigi Neri, a mezőgazdasági szekció tartományi elnöke vezeti. Tagjai prof. Domenico Fortunelli, az umbriai III. sz. tartományi bizottság elnöke, prof. Marcello Pannettoni tartományi tanácsos, Francesco Lombardi, tartományi tanácsos, a tartományi elnöki tanács titkára, valamint Sergio Bistoni, a tartományi tanács tagja. Az olasz vendégek egy hétig tartózkodnak Pest megyében, megismerkednek a különböző szintű tanácsi szervek munkájával és ellátogatnak több városba, községbe is. A küldöttséget a megyei tanács székházéban fogadta hétfőn dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke és tájékoztatást adott a megye helyzetéről. Az olasz vendégek . tegnan — Barta Miklósnak, a megyei tanács titkársága vezetőiének társaságában — Szentendrére látogattak. A városi tanács székházában találkoztak Marosvölgyi Lajos tanácselnökkel, aki részletes tájékoztatást nyújtott a Duna-parti kisváros múltjáról, életéről, az ország képzőművészeti életében betöltött fontos szerepéről. Ezután megtekintették a vendégek a Kovács Margit-gyűj- teményt és a Ferenczy-múzeu- mot, majd ellátogattak a Fel- szabadulás lakótelepre. Mai programjukban a 900 éves Váccal és Zebegénnyel ismerkednek. Távlati együttműködés A KGST élelmiszeripari állandó bizottságának 25. ülését 1975. december 8—12. között Minszkben rendezték. A bizottság a KGST-tagálla- mok élelmezési termelését szolgáló távlati együttműködési javaslatokat vitatta meg. Jóváhagyta az egyes élelmiszerek termelésénél alkalmazott konzerválószer sokoldalú nemzetközi gyártásszakosításáról szóló egyezmény tervezetét. Nem árt azonnal tisztázni: a továbbiakban nem a kereskedelmi dolgozók egy részének udvariatlanságával, szakmai ismereteinek hiányaival foglalkozunk. Ez sem lebecsülendő tényezője a kereskedelem hogyanjának, ám sokkal fontosabb annak vizsgálata, a forgalom növekedésével összevetve miként bővülnek a kereskedelem, pontosabban a kiskereskedelem anyagi, technikai eszközei. Azt, hogy bővülnek, sűrűn hallhatjuk. A gyarapodás tényleges értékéről azonban már keveset tudunk. Új és zsúfolt Cegléden, a Rákóczi úton levő új ABC-áruház tágasnak tűnik kívülről ám belül, első pillantásra látszik, hogy zsúfolt. Nemcsak áruval, vevőkkel is. A négyszáz négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység megnyitása pillanatától kezdve nagyobb forgalmat bonyolít le, mint amire tervezése szerint alkalmas lenne. Ami érthetően többletteher eladónak és vevőnek. Akárcsak más ceglédi üzletekben. Négy esztendő alatt a városban 2300 négyzetméterrel lett nagyobb a boltok alapterülete. A gyarapodás döntő részét néhány nagy kereskedelmi létesítmény teszi ki — mint amilyen a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruháza, a Cegléd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet lakberendezési áruháza —, s míg a kisebb üzletekben a forgalom alig változott, addig a nagy üzletekben folyamatosan emelkedett nemcsak az eladott árak értéke, hanem választéka is. A nagyobb kínálat nem egyszerű mennyiségi változás. Az árucikkek növekvő száma, típusváltozataik sokasága több helyet követelne mind a raktárakban, mind az eladóterekben. E több hely azonban, a fejlesztések ellenére, hiányzik. Elsietett lenne csupán a ceglédi, elnagyoltan felvázolt tényekből általánosító következtetéseket levonni. A példatár bővítésére azonban szinte korlátlanok a lehetőségeink, mert másutt a ceglédivel megegyező a helyzet. A váci Naszály Áruház, mely ugyancsak a negyedik ötéves terv második felében állt szolgálatba, eredetileg tervezett forgalmának másfélszeresét bonyolítja le, bizonyos árucikkekből azonban a számított két-, háromszorosát. Vácott négy esztendő alatt a kiskereskedelmi forgalom — a vendéglátást most figyelmen kívül hagyjuk — 285 millió forinttal növekedett. A városok közül itt a legtöbb a vásárlók által kiadott forint — 1970-ben még cegléd állt az élen —, de itt a tegnyomasz- tóbb a túlterheltség is. Vácott másfélszer nagyobb az üzletek alapterülete, mint például Nagykőrösön, ugyanakkor a forgalom a körösinek a kőt és félszerese. Egyenetlen lépésekkel fejlődik a kereskedelem: a forgalom sokkal gyorsabban bővül, mint a zavartalan for- tgalomlebonyolitás alapja, az üzlethálózat is ennek technikai felszereltsége. Csodák nincsenek Elismerést érdemlő erőfeszítésekkel dolgozik a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, s bár szinte hihetetlen, de tény: nincsenek létszámgondjaik! Amit következetes utánpótlás-neveléssel, a vállalat és a szakmunkásképző szoros együttműködésével értek el. Az sem lebecsülhető, hogy náluk nem található olyan harmincöt év alatti dolgozó, aki legalább a nyolc általános iskolai osztályt ne végezte volna el. A helyismeret, a szakmai hozzáértés nagy kincs — fogalmazhatunk úgy is, hogy az anyagi, technikai alapok sajátos bővítése, mert hisz’ a tájékozott, jó áruismerettel rendelkező kereskedő több vevőt láthat el —, de csodák nincsenek. Bizonyos határig növelhető — a tartalékok hasznosításával, a jobb szervezéssel — o boltok ún. átbocsátó képessége, de e határon túl csak akkor, ha az az árukínálat, a kiszolgálás minőségének rovására megy. Még mindig kételkedjünk, azaz folytassuk a bizonyítást. Ma több, mint ötezer féle élelmiszerára van forgalomban. A vegyes iparcikkeké szinte már meghökkentő szám: 32 500 fajtáját forgalmazza a kereskedelem. Bővült a háztartási vegyiáruk kínálata, a textilruházati termékeké... Egy olyan nagyközségben, mint Nagykáta, négy esztendő "alatt 96 millió forinttal emelkedett a kiskereskedelmi bolthálózat bevétele, s ebből 53 millió forint a vegyes iparcikkekre jut! Mindkettő igaz. Pest megyében a kiskereskedelmi forgalom növekedése meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor a kereskedelmi hálózat bővítése elmaradt az országos középár- tőktől. A kereskedelmet lehet szidni — s amiért jogos, azért kell is —, ám az ilyen, s hasonló objektív tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az a — sűrűn hivatalos formában is elhangzó — vélekedés, miszerint a Pest megyeiek úgyis a fővárosban vásárolnak be, már sokszor megdőlt, de lényegében nem változtatott azon, hogy a fejlesztési lehetőségek távol állnak attól, mint amit a forgalom növekedése indokolna. Évente körülbelül 60 millió forintot költenek a megyében a vállalatok és a szövetkezetek a meglevő kiskereskedelmi hálózat korszerűsítésére! E látszatra tekintélyes összeg azonban soványabbá lesz, ha szembeállítjuk vele a hálózat nagy többségét kitevő régi községi boltokat, ahol a kereskedés feltételei is sűrűn hiányoznak, Párhuzamos úton A negyedik ötéves tervben minden korábbi időszaknál gyorsabban bővült a megye kereskedelmi hálózata, s ez fontos eleme a kívánatos változásoknak. Néhány kitűnően dolgozó vállalat és szövetkezet példát ad arra, hogy a belső tartalékok feltárása — a nyitva tartás ésszerű rendezése, a szakosítás, az ún. kiskonténe- res szállítás bevezetése stb. — voltak. Vendéglátónkat is több sebhely emlékezteti a nácikra, őrzi a börtön, az internálótábor borzalmas emlékeit. Belgium sokat szenvedett a náci fasizmustól, amerre jártunk, szerte az országban, mutatták, hol volt ellenállás, hol szálltak szembe sikerrel a partizánok az ellenséggel, hol tartották börtönben a hazafiakat, hol menekültek hiába az üldözés elől... Rájuk gondoltam most hazatérve, amikor olvastam az újságban a belga televíziós újságírók madridi kálváriáját, akik semmit sem tettek, csak riportot készítettek az utcán, a pályaudvaron és ott voltak a börtönből szabadon bocsátott Francisco Garcia Salve jezsuita atya fogadtatásán. A rendőrség rohamcsapatai — az ismert módszerekkel — nekiestek a várakozóknak... Itt vették őrizetbe a belga újságírókat is, elkobozták fényképeiket, riportjaikat. Mit érezhetnek új belga ismerőseim, akik már átéltek egy fasizmust és most honfitársaikat sújtja — ha csak napokra is — a spanyol fasiszta kegyetlenkedés?! S megjelent a lapokban az a hír: Hollandia partjain kihalásztak egy B—24-es amerikai bombázót, amelyet a német fasiszta légei hárítok — öttagú legénységével a fedélzetén — 1943. december 2-án lőttek le. Harminckét éve. Több mint harminc esztendeje, és még kísért a múlt. Jártam a Han Sur Lesse-i, csodálatosan szép cseppkőbarlangban: A pokol völgyében, az alkimisták kavernájában, a csodák termében. A világon állítólag a második legszebb, legnagyobb barlang, Roche- forthoz közel. Jó mélyen sétáltunk a barlangban; a 129 méter magas óriás teremben kisérőnk a legmagasabb pontról fáklyával rohant végig a sziklákon, akár ha regiment futott volna, úgy verték vissza lépteit a falak ... csónakáztunk a folyón, amelyen ... És ismét mesélték a háborús történetet: ide menekültek a bombázások elől a lakosok. A csónakok nem bírták menteni az embereket és bátyúikat. Az utóbbiakat a folyóba vetették. Harminc év után is ráakadnak a száz veszélyt rejtő, mély folyóban az önkéntes búvárok az akkor elsüllyedt tárgyaltra ... Az Ardennek erdei, a Meuse völgye mindenütt tele háborús emlékkel. A fasiszták azonban nem tudták Belgiumot sem tönkretenni. Szép ország Belgium. A flamand építészet, a vallon tájak visszacsábítják azokat, akik egyszer már ottjártak. Bruges-nek hívják Belgium számomra legszebb városát. Második Velencének nevezik — nemhiába. A középkor kórháza, amelynek egy része ma múzeum — eredetiben mutatja be a korabeli gyógymódot. Múzeum, városháza építészeti, művészeti látványosság, de a város önmagában is egy múzeum... Brüsszel Grand’ Palaca, a városháza, a sörmúzeum — és közelben a ház, ahol Marx lakott, vagy Victor Hugo, szűk, régi utcácskák, a kirakatokban a drága brüsszeli csipke, este a kivilágítás ... vagy Namur, Durbuy, Luxemburg, Rochefort... Dinant, Liege. Kirándulás két napra Hollandiába: ^ végigcsónakázni Amszterdam utcáin, belátogatni Hágába a Béke-palotába, ahol az ENSZ nemzetközi bírósága ülésezik... Nyolc nap tele látnivalóval, élménnyel. Hirtelen, szép és olykor meghökkentő benyomások: számomra ismeretlen világ. Első nap a repülőtérről jövet felfegyverzett rendőrséget láttam, riadóautók álltak készenlétben, szöges barikádok... egyetemisták tüntettek a fővárosban. Azt mondták, előfordul, hogy vörös festékkel fecskendezi a rendőrség a tüntetőket... Azon a napon nem volt verekedés, békésen ért véget a tiltakozás. A fiatalság táblákkal vonult: a magasabb ösztöndíjért, a mostoha egyetemi körülmények megszüntetéséért, a jobb ellátásért tüntettek. Elutazásom napján ismét sztrájkoltak az egyetemisták, szünetelt a tanítás. Nem tudom milyen sikerrel végződött a diákok követelése. Nem tudom azt sem, mi lett a Spanyolországban letartóztatott belga újságírók további sorsa. Nem tudom mit halásznak elő mostanában a barlang folyójából a búvárok a háromezer, a kétezer és a harminc év előtti elsüllyedt emlékekből. • Sok mindent nem tudtam meg nyolc nap alatt, hiszen rövid vendégség nem alkalmas az alapos megismerésre, a lényeg feltárására. Arra azonban alkalmas, hogy felkeltse egy ország iránt az érdeklődést és kíváncsian bújja az ember az újságokat: mi hír érkezik onnan és együtt szurkoljak azokkal, akik a háború ellen szóltak, s hajlandók is tenni valamit a békéért. És hiszem, ahogy ők: az ilyen ismerkedések, beszélgetések, látogatások talán nem is keveset tesznek ennek szolgálatában. Sági Agnes ! lényegesen növelheti a forgalom lebonyolításának biztonságát. Azon a tényen azonban ők sem változtathatnak, hogy míg az országban a szocialista szektor teljes beruházásainak 4,8 százalékát használhatta fel a kereskedelem — 1974-ben —, a megyében ez az arány éppen csak eléri a 3,6 százalékot. Párhuzamos utat kell járni. Növelni a meglevő hálózat for- galomlebonyolító képességét — szervezéssel, a szakképzés súlyának fölismerésével, a kereskedelmi szervek és a tanácsok összehangoltabb tevékenységével —, s mielőbb megteremteni a felhasználható pénzeszközökön belül a kereskedelmi fejlesztések szükséges arányát. Szidjuk a kereskedelmet, amikor rászolgál. Ám adjuk meg a tisztességes munka lehetőségeit, körülményeit. Az ugyanis, ami a boltokban történik s ahogyan történik, korántsem csak effladó és vevő ügye. Mészáros Ottó Országos főügyészi értekezlet A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusánál# határozatai fontos feladatokat rónak az ügyészi szervezetre is. A tennivalók számbavétele, megvitatása volt a célja a hétfőn megtartott országos főügyészi értekezletnek. A tanácskozáson — amelyen megjelent és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára — dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tartott bevezető előadást. Részt vett az országos értekezleten Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának ve- zetője, Éenkei András belügv- miniszter, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának ^nökhelvet- tese. dr. Prieszol Olga, a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének főtitkára és dr. Jókai Lo- ránd, a Maevar Jogász- Szövetség főtitkára. Demokratizmust középen is ■ „Az üzemi demokrácia hatékonysága nem felel meg a köve- H telményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben toil vább kell fejleszteni.” (Az MSZMP XI. kongresszusának hatása rozatából.) A KONGRESSZUS határozatára általában fogékonyaknak bizonyultak megyénk vállalatainak gazdasági vezetői, s ott, ahol a politikai vezető testületekkel összefogva megjelölték a cselekvés, az előbb- relépés módozatait, már kezd tartalommal telítődni az üzemi demokrácia új, a dolgozók mind szélesebb körére támaszkodó fórumainak sora. Meggyorsult az információ- áramlás is, gyakoribb a véleménycsere munkások és vezetők között. Jó példaként említhetjük, hogy egyre több üzemben választanak munkástagokat az igazgatói tanácsba, s követendő lehet a Csepel autógyári példa is. Év elején ötezer munkás előtt mondta el a vezérigazgató, mennyi munka vár a vállalatra. Most, az esztendő utolsó hónapjában a gyár szervezett dolgozóinak képviselőit, a bizalmiakat tájékoztatták a várható terv- teljesítésről, a további tennivalókról. NEMCSAK ISMERTETTÉK a jövő évi tervet, hanem megindokolták, milyen gazdaságiműszaki megfontolások alapján alakították ki a jelentős változásokat tükröző tervjavaslatot. A gazdaságos termékszerkezet kialakításának folytatását, arányainak növekedését a gyár teljes termelésében, nem kellett különösképpen megmagyarázni, ezt ma már valamennyi munkás érti, elfogadja. Helyeslésre talált az az elhatározás is, hogy olyan terv készült, amely nem tartalmaz várható létszámhiányt. A NEHÉZSÉGEKRŐL is szólt a tájékoztató. Az új gyártmányok bevezetésével, új gépsorok üzembe helyezésével sok gondjuk lesz a gyárban nemcsak a vezetőknek, műszakiaknak, hanem a munkásoknak is. Jelentős terhet kell annak vállalnia, akit a megszűnő termékek gyártásáról más gép mellé állítanak, esetleg másik üzembe helyeznek. A hosszú távra megalapozott jövőért, az eredményességért ezt is vállalni kell. Beszéltek a bizalmiak is. Nemcsak amolyan szólaljon föl valaki módon, nem az előttük szólóhoz csatlakoztak, lényegre tört a mondandójuk. — Lenn és fenn nincs baj az üzemi demokrácia érvényesülésével, ezt tanúsítja az is, hogy ma itt vagyunk és véleményünket kérik — mondta egyikük. Inkább középütt, a csoportvezetőknél, az üzem- és művezetőknél, műszakiaknál hiányzik a demokratikus vezetési stílus. ök már ritkábban hívnak össze bennünket, vagy a szocialista brigádokat, hogy: elvtársak, segítsetek, ez meg ez a harci feladat. Gyakran más a hangnem is. Érdesebb, néha (Jurva. kioktató, letorkoló. A technológus, a mérnök alig- alig kérdezi meg a régi jó szakmunkást egy-egy műszakilag új megoldás tervezésénél: jó lesz-e, ha így csinálom? Ha ki is alakul néhol a párbeszéd (értekezlet, gyűlés), az többnyire féloldalas, a vezető ismerteti a tervet, ennyi darab, annyi normaóra, aztán az adathalmazból a munkások csak annyit rögzítenek: megint több a munka, mint ahányan vagyunk hozzá. Ha úgy mondanák meg mi a teendő, hogy abból érződjék az igény a munkások részvállalására — a feladat kollektív végrehajtásából —, a munkás is jogának, kötelességének érezné. hogy szóljon, javasoljon, véleményét nyilvánítsa. Ha a tanácskozáson, gyűlésen hallgatnak a munkások, az többnyire nem az ő hibájuk, általában a látszatdemokrácia húzódik meg mögötte. GYAKRAN HANGZIK El, vezetők szájából ez a szépnek tűnő mondat is: a mi mun,kásáink, törzsgárdistáink hajlandók áldozatokat is vállalni, mert tudják ... így igaz. A munkások, ha értelmét 'látják, s ha rendkívüli esetekben, előre nem látható akadályok elhárításához .leérik áldozatvállalásukat, szívesen, önként dolgoznak többet, minit máskor. De a túl gyakori fennakadások, a rossz anyag- és alkatrész- ellátás. o szervezetlenség láttán — teljesen érthető módon — csökken a lelkesedésük és senkinek sincs joga azt számon kérni tőlük. Ám ők — a tulajdonos jogán is -r- megkérdezhetik: ki a felelős azért, hogy egyik nap nincs mit tenniük, csak tétlenkednek, másnap éjszakába nyúló túlórázásra kérik őket. S a következő termelési értekezleten a vezető megállapítja: romlott a munkafegyelem. Érdekes módon, a lazuló munkafegyelem fogalmát sokan hajlamosak a termelő üzemekre, a munkásokra szűkíteni. Pedig a fegyelmezett munka a vállalatok minden dolgozója számára azonos kötelezettség. S ha az anyagbeszerzőtől a művezetőig, a technológustól a főosztályvezetőig mindenki valóban fegyelmezetten dolgozna, kevesebb volna a hivatkozás a termelés objektív akadályaira. A BIZALMITANÁCSKOZÁS ürügyén, a munkások beleszólási jogától, a demokratizmus új fórumaitól indultunk el, s végül eljutottunk a munkafegyelemhez. De tulajdonképpen mindvégig egyetlen nyomot követtünk: az üzemi demokrácia kiteljesedésének lehetőségeit kerestük, amely fenn jó kezekben van, lenn fogékony közegre talál — csak gyakran elsikkad valahol középtájon. Baumann László