Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

A Kubai Kommunista Párt első kongresszusa Havannában a Kádár János vezette MSZMP-küldöttség Az SZKP delegációja M. Szuszlov vezetésével már vasárnap megérkezett Kubába Vasárnap Kubába utazott a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vesz a Kubai Kommunista Párt de­cember 17-én kezdődő I. kong­resszusán. A küldöttséget Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára vezeti, akit útjára elkí­sér felesége. A küldöttség tag­jai: Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Ka­tona István, a Népszabadság főszerkesztője, a KB tagjai, dr. Berecz János, a KB kül­ * • ügyi osztályának vezetője, va­lamint dr. Meruk Vilmos, ha­zánk havannai nagykövete. Magyar idő szerint vasár­nap este megérkezett Havan­nába Mihail Szuszlovnak, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja KB Politikai Bizottsága tag­jának, a központi bizottság titkárának vezetésével a kubai párt szerdán nyíló első kong­resszusán részt vevő szovjet küldöttség. Hétfőn délután (közép-euró­pai idő szerint, a késő esti órákban), megérkezett Havan­FoKolt A z után tudakozódtak néhány helyen — ter­mészetesen nem sértve az orvosi titoktartást —, hogy a népesedéspolitikai párt- és kormányhatároza­tok nyomán miként ala­kult az élveszületések és a művi vetélések száma. Vol­tak — nem orvosok —, akik úgy vélekedtek, hogy ugrásszerűen megváltozott a helyzet. Akadtak — or­vosok —, akik arra figyel­meztettek, hogy bizonyos korcsoportoknál továbbra is szembeszökően magas a művi beavatkozást igénylők aránya, jó néhányan pedig — orvosok és nem orvosok — bár jelentősnek ítélték a haladást, a gondokat sem becsülték le. E háromféle véleménycsoport hű tükre annak, hogy még mindig sokakból hiányzik az ösz- szefüggések feltárására való hajlandóság, nem is­merik fel, s így nem is ért­hetik meg, hogy mindez jóval több, mint orvosi, egészségügyi teendő. Induljunk ki abból az összefoglaló tényből, hogy míg az 1967 és 1970 közé eső négy évben a megyé­ben az élveszületések szá­ma lényegében változatlan maradt, a legutóbbi négy esztendőben négy és fél ezerrel emelkedett. Ugyan­ez idő alatt a művi vetélé­sen átesettek csoportja másfél ezerrel apadt. Mielőtt túlértékelnénk e vál­tozást, tegyük hozzá, hogy Pest megyében minden má­sodik élveszületésre még mindig egy művi vetélés jut. Túlértékelni tehát nem szabad a haladást, ér­tékelni azonban nagyon is kell, mert hiszen volt olyan időszak, amikor az arány egy-egyre alakult. Ezért je­lentős eredménynek tart­hatjuk, hogy például a ceg­lédi járás községeiben és nagyközségeiben a terhes­ségmegszakítások száma • idén — az eddig értékelhe­tő tények alapján — negy­venöt százalékkal csökkent. K iemelkedő helyet fog­lal el az élveszületé- seket tekintve a rác­kevei és a budai járás, a ceglédi viszont az — utolsó! Nagyon elhamar­kodottan s a tényeket le­egyszerűsítve ítélkeznek te­hát azok. akik úgy vélik, . hogy a terhességmegszakí­tások csökkenése egyenlő a születésszám emelkedésé­ivel. Másról van szó. Arról, * hogy a megelőző orvosi — s itt-ott már nemcsak or­vosi — munka eredménye­ként apadt a nem kívánt terhességek száma, hzaz, mint egy orvos megfogal­mazta, az egyéni felvilágo- sultság foka nagyobb lett. E fok nagyon eltérő azonban a különböző kor- . csoportoknál. Ami előtt orvosok s mások is szinte értetlenül állnak: a terhes­ségmegszakításra jelentke­ző, s tizenkilenc évnél fia­talabb nők tábora • a leg­utóbbi négy esztendőben szinte változatlan maradt. Az egyik nagyközség gaz­dag tapasztalatú — tizen­kilenc éve helyben dolgozó — körzeti orvosa mondotta el, hogy a foglalkozásuk, életvitelük szerint felvilá­gosultnak tartható fiatal leányok nagy csoportja a legegyszerűbb ismeretekkel sem rendelkezik ezen a te­rületen. S bármennyire ör­vendetes is, hogy csökkent azoknak az anyáknak a száma, akik egy vagy két gyermek után művi be­avatkozásra jelentkeznek, mivel nem kívánnak több gyermeket, figyelmeztető a gyermektelen nők változat­lan és magas aránya a ter- heségmegszakítást óhajtók között. (Minden száz nő közül, aki művi vetélésre jelentkezik, húsz a gyer­mektelen.) Nincs tehát semmi túlzás abban, ha a változásokat csupán kezde­tinek tartjuk, s erősíten­dőnek a felvilágosító, meg­győző munkát. Ami persze a dolognak csak egyik része. A másik, s nem ke­vésbé lényeges elem az, hogy — ugyan szűkebb kö­rű, de feltehetően általá­nosítható tapasztalataink szerint — azonos települé­sen az élveszületések ma­gas száma, s a művi veté­lések ugyancsak nagy ará­nya egyszerre van jelen. E z arra figyelmeztet: hibát követnek el ott, ahol pusztán az orvo­si, egészségügyi felvilágosí­tó munka minőségét hoz­zák fel magyarázatul, s nem fordítanak gondot más, ennél döntőbb ténye­zőkre, Egyetlen példa erre: Szentendrén azóta nőtt meg ugrásszerűen az ezer lakosra jutó élveszületések száma, amióta a városban nagyobb lendületet kapott az állami — tanácsi cél-' csoportos — lakásépítés ...! Fontos tapasztalatokat rejt az a tény is — orvosok és védőnők megegyezően mondják —, hogy ahol nincs különösebb gond az óvodai elhelyezéssel, ott szembeszökően megnő a második, illetve harmadik gyermeküket is megtartó, megszülő anyák csoportja. Meglehet, az olvasó már sejti, hogy „egészségügyi­nek” látszó kezdeti gon­dolatsorunkkal végül is törvényszerűen ide kellett eljutnunk. Ahhoz az igaz­sághoz, hogy a népesedés- politikai párt- és kormány- határozatok összességéből mindenkinek a maga részét kell végrehajtania; az egészségügynek a maga te­rületére tartozókat, a mun­kahelyeknek az oda érvé­nyeseket s így tovább. A korábban említett egyéni felvilágosultság foka, a családtervezés hogyanja ugyanis nem választható el azoktól a fokoktól, ahol a társadalom tagjainak tuda­tossága, a települések inf­rastruktúrája, az egészség- ügyi felvilágosítás, a mun­kahelyi vezetők magatartá­sa áll. Húsz évvel ezelőtt volt csak olyan magas az élve­születések ezer lakosra ve­tített száma a megyében, mint tavaly és idén. Ez azt bizonyítja, hogy a jó célo­kat jó eszközökkel lehet és kell szolgálni, s a kezdeti, biztató eredmények módot teremtenek arra, hogy ez a gyakorlatban mind széle­sebb körben így legyen. Mészáros Ottó nába a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusán részt ve­vő magyar pártküldöttség, amelyet Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezet. Az ünnepi díszbe öltözött Jósé Marti repülőtéren a re­pülőgépből kilépő Kádár Já­nost elsőként Fidel Castro, a KKP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kor­mány elnöke köszöntötte, szí­vélyes, baráti öleléssel. A fogadtatás után a magyar küldöttség szálláshelyére haj­tatott. A több mint húsz kilo­méteres, fellobogózott útvona­lon a havannaiak ezrei üdvö­zölték a magyar vendégeket. A kubai fővárosba egyéb­ként egymás után érkeznek a külföldi pártküldöttségek, va­lamint a különböző haladó szervezetek és mozgalmak képviselői. A meghívott, több mint 80 küldöttségnek fele hétfőn délután már Havanná­ban tartózkodott. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 294. SZÄM ARA 80 FILLÉR 1975. DECEMBER 16., KEDD Jól fizetett a cukorrépa a megyében Cél: a termésátlag növelése, a minőség javítása Ma már elmondhatjuk, hogy Pest megye termelőszövetke­zetei és állami gazdaságai megértették a cukorrépa-ter­mesztés növelésének fontossá­gát. Ekként is cselekedtek, amikor tavaly a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium felhívására összességé­ben 50 százalékkal növelték a termőterületet, s így az idén már 3 ezer 750 hektárról takaríthat­ták be a cukorrépatermést. MOSZKVÁBAN Hét szocialista ország külügyminisztereinek tanácskozása Hétfőn délután a szovjet fővárosban megkezdődött hét szocialista ország külügymi­nisztereinek tanácskozása. A megbeszélésen Bulgáriát Pelr Mladenov, Csehszlovákiát Bo- huslav Chnoupek, Lengyelor­szágot Stefan Olszowski, Ma­gyarországot Púja Frigyes, a Német Demokratikus Köztár­saságot Oskar Fischer, Romá­niát George Macovescu, a Szovjetuniót Andrej Gromiko képviseli. A külügyminiszterek talál­kozójával kapcsolatban moszk­vai politikai körökben emlé­keztetnek arra, hogy hasonló tanácskozásra legutóbb ugyan­csak Moszkvában került sor 1973 januárjában, amikor ugyanennek a hét szocialista országnak a diplomáciai meg­bízottai tárgyalták meg az or­szágaik közötti politikai együttműködés időszerű kérdé­seit és az aktuális nemzetközi problémákat. ★ A hét szocialista ország kül­ügyminisztereinek hétfői esz­mecseréje több mint három órát tartott. A miniszterek a •moszkvai televízió esti híradó­jának beszámolója szerint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket vitatták meg és ezen belül eu­rópai kérdésekkel foglalkoz­tak. ★ Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere hétfőn vacsorát adott Petr Mladenov, Bohuslav Chnoupek, Stefan Olszowski, Púja Frigyes, Oskar Fischer és George Macovescu tiszteletére. Meleg, elvtársi hangulatban ment végbe a va­csora. önmagában imponáló ez a fej­lődés, de az országos adatok­hoz viszonyítva (a termőterü­let három és fél százaléka van Pest megyében), jól érzékel­hető, hogy különösen koráb­ban megyénk nagyon elmaradt e fontos ipari növény termesz­tésében. Talán éppen ezzel magyarázható az is, hogy ke­vesebb tapasztalattal rendel­kezünk, így az országos ter­mésátlagnak csak 85 százaléka a megyei. Jelenleg összesen 43 termelő- és szakszövetkezet vállalkozik kisebb-nagyobb területen cukorrépa-művelés­re, s a nagyság tekintetében a gödöllői, a ceglédi, a nagy- kátai és a ráckevei járás leg­jelentősebb. Az idén 553 hektárnyi terü­letet nagymértékű károsodás ért, árvíz pusztította el a tö­köli szakszövetkezet teljes ter­mését, homokverés sújtotta az abonyi Űj Világ, a dömsödi Petőfi, a kiskunlacházai Pereg tsz földjeinek egy részét, s a jégverés tizedelte másik négy tsz termését. Ennek ellenére a legtöbb gazdaságban megfelelő volt a termés, kedvező feltételek mellett, nyereséggel dolgozhattak. Örvendetes az is, hogy a terü­let mintegy felét nyolc terme­lőszövetkezet és két állami gazdaság birtokolta, s ezek iparszerű rendszerben, korsze­rű agrotechnikával, szinte tel­jesen gépesítve termelték a cukorrépát. A tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy a jövő esztendőben a termés- mennyiség növelésének felté­tele már kisebb mértékben a vetésterület gyarapítása, na­gyobbrészt arra célszerű töre­Az Egyesült Izzó váci gyárában Keresik a gyártó gépsor hibáját Az Egyesült Izzó váci gyá­rában — ahol 1973-ban kezd­tek hozzá a termékszerkezet korszerűsítéséhez, amikor is a gazdaságtalanná vált tv-kép­csőgyártást fokozatosan kiszo­rította a minden piacon jól ér­tékesíthető fénycsövek gyártá­sa — év vége előtti helyzetje­lentést kértünk Horváth Já­nostól,' a gyár pártbizottsá­gának titkárától. — Mint mindenütt, nálunk is meg kell fizetni a profilvál­tozás árát, ahogy mondani szokták: a tandíjat — kezdte a tájékoztatást Horváth János. — A mi esetünkben ez azt je­lenti, hogy az első háromnegyedévi fénycsőgyártás tervét csak 86 százalékra tudtuk telje­síteni. Mielőtt elmondanám — úgy, ahogy a pártbizottság feltárta — az elmaradás okait, hadd bocsássam előre, hogy minden másfajta termékünkkel job­ban állunk. A különböző izzó­lámpák termelési tervét pél­dául 100,7 százalékra, a fény­csőgyújtók gyártását 102,7-re, a tv-képcsövek regenerálását 110,1 százalékra, kooperációs kötelezettségünket, az alkat­részgyártást pedig 104,4 száza­lékra teljesítettük. Mindezek alapján befejezett termelé­sünk a harmadik negyedév vé­gén 100,2, teljes termelésünk 100,4 százalékot tett ki. A szá­mok önmagukért beszélnek, mégpedig arról, hogy dolgo­zóink — mindenekelőtt a szocia­lista brigádok tagjai — kitettek magukért, s még a kongresszusi verseny kereté­ben tett felajánlásaikat is igyekeztek túlszárnyalni. — Ami a fénycsőgyártást il­leti: az elmaradás egyik oka a begyakorlatlanság. Igaz, hogy a fénycsőprofil 1973-ban került Vácra az újpesti törzs­gyárból, de még most is érkez­nek új és újabb gyártósorok hozzánk, egészen 1980-ig. S amilyen ütemben a gyártóso­rok érkeznek, úgy kell más munkaterületekről átképzett dolgozókat átirányítani erre a munkára. — A másik ok: a budapesti Vákuumtechnikai Gépgyártól kapott, 1000-es gépsor konst­rukciós hibája, amit egye­lőre még nem sikerült kijaví­tanunk. Ezen a gépsoron rend­kívül gyakori a meghibásodás, és vele a termelésből kiesett idő. A vállalat próbál segíteni, a vezérigazgató szakembereket küldött hozzánk, hogy keres­sék meg a gyakori géphibák okát, de eddig csak kisebb problémákat tártak fel, az alapvetőt nem sikerült megta­lálni. Így aztán tűzoltó mód­szerrel próbálkozunk: a gyárvezetés beállított egy éjszakai tmk-csopor- tot, hogy a reggeli műszakra min­dig kijavítva, üzemképes álla­potban legyen a gépsor. Meg kell azonban mondanom, hogy ez csak átmeneti megol­dás lehet, mert a gépsor mű­ködőképes állapotban sem produkálja azt, amit elvárunk tőle: 1000 darab fénycsövet óránként. — Az elmaradás harmadik oka: o létszámhiány, ami olyan mérvű volt, hogy miatta a harmadik negyedévig még a második műszakot sem tudtuk megszervezni. Október elejére végre sikerült, így van remé­nyünk arra, hogy az végéig pótoljuk az elmaradás egy ré­szét, de körülbelül egymillió fénycsővel így is adósak ma­radunk a népgazdaságnak. , Ny. É. kedni, hogy jobb legyen a gé­pesítés színvonala, növeked­jék az átlagtermés és javuljon a cukorrépa minősége. Már eb­ből is következik, hogy a gaz­daságosság érdekében csök­kenteni kell a kis területen termelők számát. Ahol viszont a természeti adottságok és egyéb feltételek jók, közelíte­ni szükséges az optimális 150 —200 hektárhoz. Igaz az előbb említett szövetkezetek néme­lyikében is modern gépsorok­kal dolgoznak, hiszen a me­gyében összesen 48 gépsor mű- ködödtt a földeken ősszel. Azonban több helyen nem tud­ták kihasználni ezeket a nagy teljesítményű gépeket. Az előrelátó felkészülésről tanúskodik, hogy már eddig jövő évi szállí­tásra újabb tíz nagy telje­sítményű gépsort rendel­tek meg, az AGROKER-nél a gazdasá­gok. Az AGROKER egyébként kiemelten kezeli a cukorrépa- termesztő gazdaságok műtrá­gya-, növényvédőszer-ellátását is. A szakemberek értékelése szerint az idei termés mennyi­sége és minősége azért volt gyengébb az országos átlagnál, mert a gyors termőterület-nö­velés sok helyütt nem járt együtt megfelelő talajelőké- szítéssél, néhol gyenge minő­ségű volt a vetőmag, s a ve­tést sem sikerült mindenütt idejében befejezni. Ráadásul a gyakori esőzések miatt erős volt a gyomosodás is. A Pest megyei cukorrépa­termesztő gazdaságok legna­gyobb partnere a Hatvani Cu­korgyár, de számos szövetke­zet szerződéses viszonyban áll a szolnoki, az ercsi és az ácsi cukorgyárakkal. A termesztés gazdaságossá­gát számos árintézkedés javít­ja: míg 1964-ben 46 forintért vették a gyárak a cukorrépa mázsáját, 1972-ben 65 forintért, jövőre pedig a tovább emelt hatósági áron felül nagyon je­lentős összegű premizálásban részesülnek a termelők. Külö­nösen jól járnak a következő esztendőkben azok a gazdasá­gok, amelyek a szerződésben szállítási ütemezés rögzítésére is vállalkoznak. Ha eleget tesz­nek a feltételeknek, mázsán­ként 3—10 forintos felárhoz juthatnak. K. Gy. A. Loso-nczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejez­te ki jókívánságait a Bangla­des Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából Abu Mohamed Sajemnek, a köztársaság el- nőkének Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az MSZMP és az NSZEP kö­zötti ideológiai együttműködés elmélyítéséről folytatandó vé­lemény- és tapasztalatcserére vasárnap este Berlinbe érke­zett. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tegnap Tolna megyébe látogatott. Szekszárdon K. Papp József, a megyei pártbizottság eflső titkára tájékoztatta a megye politikai, társadalmi és gazda­sági helyzetéről. Ezután Sarlós István a megyebeli pártaktivisták gyűlésén tartott tájékoztatót, majd találkozott a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának vezetői­vel. Délután a HNF Országos Tanácsiának főtitkára Tolna megye székhelyével ismerke­dett, a megyei és városi veze­tők társaságában intézménye­ket látogatott meg. A Magyar Szakszervezetek XXIII. kongresszusán részt vett küldöttségek közül vasár­nap és hétfőn elutazott Buda­pestről Bulgária, Csehszlová­kia, Kuba, Lengyelország, Mongólia, Románia, Argentí­na, Ecuador, Franciaország, Ghana, Irak, Írország, Kongó, Olaszország, Panama, Portu­gália, San Marino szakszerve­zeteinek, valamint a Latin- amerikai Dolgozók Szakszer­vezeti Egységének Állandó Kongresszusa és a Szakszerve­zeti Világszövetség delegáció­ja. Kozári József, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, aki az MSZMP képviseletében részt vett a Kolumbiai Kommunista Párt XII. kongresszusán, hazaérke­zett Bogotából.

Next

/
Thumbnails
Contents