Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

1975. DECEMBER 14., VASÁRNAP Miiem JT k/ubíop Itt születnek a jövő gépei Túlteljesíti IV.ötéves tervét a SZIMFI 1975. december 31-én befeje­ződik a IV. ötéyes tarv, a fel­szabadult Magyarország törté­netének legeredményesebb, legtöbb fejlődést hozó fél év­tizede. Ez a tervciklus kétsze­resen fontos korszakot jelen­tett a halásztelki SZIMFI éle­tében, ahol nemcsak a terme­lés számít alapvető tevékeny­ségnek, hanem a műszaki fej­lesztés is. Sőt: az utóbbi vala­mivel még fontosabb is a nagyvállalat — a Szerszám- gépipari Művek — számára, hiszen itt születnek a jövő korszerű, nagyteljesítményű gépei. Ennék a gondoktól sem mentes, mégis eredményes öl esztendőnek a tapasztalatai­ról beszélgetünk Szepesi Zol­tánnal, a SZIM Fejlesztő In­tézet tervosztály vezetőjével. Sokrétű műszaki program — Intézetünk műszaki-fej­lesztési tevékenységét a IV. ötéves tervben a sokrétűség jellemezte, ami érthető, hiszen a következőkre épült: a válla­lati utasítások és egyeztetések alapján készült éves műszaki- fejlesztési tervekre, a SZIM- gyárak igényeinek kielégítését szolgáló szerződésekre, a KGM tárcaszintű fejlesztési prog­ramjainak részfeladatait rög­zítő szerződésekre, valamint egy 1973—75-re szóló KGST- egyezményre. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy fejlesztési tevékenységünk négy feladat­körre terjed ki — gyártmány — és gyártásfejlesztésre, ki-1 sérlet-kutatásra és gépvizs- gálatokra — következtetni le­het munkánk sokrétűségére. — Ha valamennyi feladat­kört évente részletezve végig­tekintenénk, ahhoz kötetnyi jelentést kellene írni. Ezárt csak a lényegesebbekről szól­junk, azokról, amelyek meg­határozó jelentőségűek lehet­nek a következő évtized ipari termelésében. Negyedévve! előbb Sommásan: a gyártmány­fejlesztési tevékenységünk minden eredménye, minden kifejlesztett új gépcsalád a jövőnek készült, a gazdaságo­sabb, korszerűbb termelést, a ■magasabb műszaki kultúrát szolgálja. Csak példaképpen ragadok ki néhányat közülük: 1971-ben — a SZIM Eszterga­gépgyárával közösen kifejlesz­tettük az EV tárcsaesztergát, s a gépcsaiád első tagjával el­nyertük a Fővárosi Tanács rsagydíját a BNV-n. A követke­ző évben — több esztendei ki- sérletkutalási munkánk ered­ményeként — elkészítettük az elektrohidraulikus léptetőmo­torsor öt, különböző méterkilo- pondos tagját, valamint a hoz- zájuk tartozó tápegységek pro­totípusait; ezek azóta exportra is készülnek. Tavalyelőtt kezd­tünk hozzá annak a számjegy­vezérlésű megmunkálóköz­pontnak a kifejlesztéséhez, amelynek a gyártási doku­mentációját tavaly készítettük el, a pártkongresszus tisztele­tére negyedévvel a tervben előírt határidő előtt; az idén kidolgoztuk hozzá a síkeszter­gálófej tervét, s az egész köz­pont prototípusát a jövő évi BNV-n szeretnénk bemutatni a szakembereknek. Elemző tanulmányok — Milyen kísérlet-kutatá­sokkal foglalkozott ebben a tervidőszakban az intézet mű­szaki gárdája? — Évente három-hat na­gyobb fába vágtuk a fejszén­ket. Ilyenekbe: összehasonlító vizsgálatok a SZIMFI és a külföldi gyártmányú szervó­hajtómüvek között a további fejlesztés irányának meghatá­rozására; több éves kísérletso­rozatot folytattunk a KGST pontossági előírások bevezetése és kipróbálása tárgyában a SZIM gyáraiban annak érde­kében. hogy a szerszámgépek minőségi követelményeit mái a gyártás során maximális gonddal betartsák; ebben az évben tervtanulmányt dolgoz­tunk ki a főorsók számítógép­pel történő méretezéséről, fel­használva az eddigi külföldi és hazai tapasztalatokat — hogy csak néhány példát idéz­zek. — Az intézet gyártásfejlesz­tési tevékenysége mire irá­nyult ? — Testvérüzemeink, a SZIM-gyárak ilyen irányú igé­nyeinek kielégítésére, a kü lönböző gyártást eohnológ iák feltételeinek kidolgozásától kezdve, az elemző tanulmá­nyokon át a O-szériagyártás- hoz szükséges felszerszámozá- sig. Mindezeken túlmenően, évente 5—6 jelentősebb gép­vizsgálatot végeztünk, hogy milyen eredménnyel arról a SZIM központjából kapott di­cséretek tanúskodnak. Már a jövő évre készülnek — A továbbiakban a SZIMFI termelő tevékenységé­ről szeretnénk hallani. Ügy tudjuk, hogy a tervhez képest lényeges változás történt a termékösszetételben az ötéves terv idején. — Igen, a piaci kereslet vál­tozásai arra késztettek ben­nünket, hogy az ötéves terben a KL típusú furatköszörűgé­pek helyett KO jelzésű optilzai alakköszörűgépeket gyártsunk exportra. Az ilyen és ehhez hasonló rugalmassággal, s a szocialista brigádok szorgal­mával, lendületével sikerült elérnünk, hogy — várhatóan — túlteljesítjük <jz ötéves ter­vünket. Vállalati szintű befe­jezett termelési tervünket elő­reláthatóan 127 százalékra, a gyári teljes termelést 121,9 százalékra fogjuk teljesíteni. Árbevételünk a tervezett 63,8 millió helyett meghaladja a 89 milliót, amiből csaknem 58 millió forintot a tőkés és a szocialista országokba irányuló exportunk tesz ki. Ezekben a napokban már a jövő évre va­ló zökkenőmentes átmenet, a folyamatos termelés biztosítá­sán dolgozunk. Nyíri Éva Új utcanév Szentendrén A szentendrei városi tanács végrehajtó bizottságának dön­tése alapján a Vasvári Pál la­kótelep belső útját nevezik el az 1962-ben elhunyt Aranyossi Pál, kommunista íróról, újság­íróról. A márvány emléktáblát december 21-én avatják. A Ró­zsa és a Kőzúzó utca — ko­rábbi tervtől eltérően — meg­tartja régi nevét. Kerékpárral a természetbe A Országos Természetvédel­mi Hivatal kerékpárkölcsön­zőket nyit számos tájvédelmi körzetben, köztük elsőként a Tihanyi-félszigeten. A félsziget gépjárműforgal­mának mérséklését, a töme­gek által kevésbé látogatott körzetek megismertetését igyekeznek elősegíteni a ke­rékpárkölcsönzőkkel. Interjúk a zajokról KÖZÖS KGST-KIÁLLÍTÁS A környezetvédelem egyik lényeges területével, a zajár­talommal összefüggő kérdések­ről tanácskoztak Budapesten ezekben a napokban a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a szovjet és a hazai szakembe­rek. Elemezték a KGST-n be­lüli közös munkát, s megálla­pították, hogy az 1971-ben kez­dődött együttműködés eredmé­nyes volt. Az elkövetkező öt évre — a most aláírt jegyző­könyv tanúsága szemt — még Korszerűbbre cserélik Az Elektromos Művek szentendrei szerelési részlegének dolgozói a Járásban folyamatosan kicserélik a kisfeszültségű hálózat jó részét. Fomázon, a Beniczky úton most az oszlopot cserélik. Iíj. Fekete József felvétele szorosabb együttműködést ha­tároztak el: közös kutatásokra kerül sor több városban. Moszkvában, Prágában, Varsó­ban és Budapesten különböző helyeken zajvizsgálatokat vé­geznek és az ott élő embereket kérdőívekkel interjúvolják meg a környezetükben jelent­kező zajok hatásairól. Ez azért lényeges, mert a szakemberek ennek nyomán állapítják meg az utcán, mun­kahelyen és másutt betartan­dó határértékeket. A zajárta­lommal foglalkozó szakembe­rek az Országos Közegészség- ügyi Intézet rendezésében egy­hetes téli iskolán vettek részt. A szemináriumon az egyes or­szágos képviselői beszámoltak a zajnak és más fizikai ténye­zőknek emberre gyakorolt ha­tásáról, és a környezeti zajár­talmak vizsgálati módszereiről. Növekvő feladatok a szocialista integrációban Megújult termékszerkezet a Csepel Autógyárban Fontos időszak volt az el­múlt öt esztendő a Csepel Autógyár életében: megkezdő­dött a termékszerkezet átala­kítása. Ennek leglényegesebb vonása az volt, hogy a tízezer dolgozót foglalkoztató nagy­vállalat fokozottabban bekap­csolódott a közúti járműprog­ramba, megkezdték az úgyne­vezett járóképes autóbusz­padlóvázak gyártását. Űj sze­relőcsarnokokban, modern technológiák meghonosításával évről évre növelték a terme­lést. 1971-ben epernél több padlóvázat gyártottak. Az idén 10 250 padlóváz gördül ki vagonokban a vállalat kapuján, hogy eljusson az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyárba, ahol ráépítik az autóbusz- szekrényt. Ugrásszerűen, éven­te 25—30 százalékkal nőtt a termelési értéle, amely 1970- ben 3 milliárd 50 millió forint volt, az idén ennek két- és félszeresét teljesítik, gyártmá­nyaikért 7 milliárd 700 millió forintot könyvelhetnek el. Ebben az óriási felfutásban az autóbusz-padlóvázakon kí­vül jelentős szerep jutott a szervókormányoknak és ten­gelykapcsolóknak. Az előbbit az Autóközlekedési Kutatóin- .tézet fejlesztette ki, s már 20 ezer készült belőle az idén. A szocialista országok közül a szervokormányok legnagyobb vásárlója Lengyelország, amely az elmúlt 11 hónap so­rán 6500-at vett, jövőre pedig 3400-at rendelt. Állandó part­nere a vállalatnak Románia és Bulgária, s most folynak tárgyalások az NDK-val is. A gazdaságos termékszer­kezet hosszú távra kiala­kult. A következő ötéves terv ele­jén új termek sorozatgyártá­I sát kezdik meg. A közelmúlt- i ban tartott kormányközi ' tár» I gyaláson állapodott meg ha- í zánk és a Szovjetunió a hid- romechánikus sebességváltó gyártásáról. Az autóbuszba építhető sebességváltóhoz — — Novák Béla vezérigazgató tájékoztatása szerint — 36 al­katrészt készít a gyár, s a kész váltókból a magyarországi igényeknek megfelelő mennyi­séget szállít vissza a Szovjet­unió. Az új gyártmány beve­zetéséhez 600 millió forintért vásárolnak gépeket, berende­zéseket, amelyeket a 2-es és 3-as gyárban helyeznek el. A mechanikus sebességváltó kor­szerűsítésére licencet vásárol­tak az NSZK-beli ZF-cégtől. A sorozatgyártás 1977-ben induL Az említett termékek beve­zetésével párhuzamosan csökken a hagyományos teherautók gyártása. A következő öt év során nem fogadnak el belföldi megren­delést, csak exportra szállíta­nak tehergépkocsit, speciális járműveket. Tovább fejlődik a padlóvázgyártás: a követke­zőkben várhatóan 13 ezret ké­szítenek évente, de az ennél nagyobb igény kielégítésének is adottak a feltételei. Rövide­sen megkezdik a svéd Volvo- céggel kooperálva a Laplander típusú kis terepjáró gépkocsi gyártását is. Érdemes megjegyezni: a Csepel Autógyár a negyedik ötéves terv elején termelésé­nek mindössze 15—20 százalé­kát készítette a közúti jármű­program keretében, az idén, már 70 százalékot. Ez a válla­lat és a népgazdaság szem­pontjából kedvező tendencia a következő években tovább folytatódik. Cz. V. Á Dunamenti Tsz két oklevele Zárszámadás előtt — tavaszvárón Emeletes épület faluhelyen sem ritka már. Lóréven, Pest megye egyik kis községében azonban annál inkább. Lakói, ha új hajlékot építenek, akkor is beérik a földszintessel. Így hát nagyon is feltűnő az or­szágút bejáratával ellentétes faluszélen az emeletes épület: a Dunamenti Tsz irodaháza. Az említett ajtók egyikén két névtábla: Becseics Lyu­bomir elnöké és Fejérdy Győző főmezőgazdászé. Most éppen hárman ülik korül a Mi a természetes? Nem vagyok szo­ciológus. Ezért egy- egy reklám hatását legfeljebb magamon tudom lemérni. Az utóbbi időben a kü­lönböző hirdetések vegyes érzelmeket keltettek bennem. Legjobban az aggaszt, hogy — úgy tűnik — nem egyedi esetekről van szó, hanem egy károsan terjedő szem­léletmód próbál be- sündörögni a szüksé­ges és hasznos ke­reskedelmi, szolgálta­tói propaganda terü­letére. Aki háromharmin­cért élvezni akarja a nyerési lehetőség­gel járó izgalmakat, ám tegye! Megvallom, néha én is kacérko­dom a szerencsével egy szelvény erejéig. De vajon milyen gon­dolkodásmód szülte azt a plakátot, ame­lyik imigyen szítja a lottózási kedvet: Az ötösnél nincs jobb! Vagy szóljunk egyes reklámfilmek bárgyún idillikus világáról! Egyik, biztosításra ösztönző filmkölte­mény boldog ifjú pár­ja két gyermekével fölkeresi az állatkert flamingóit majd lát­juk amint a skatu­lyából kihúzott férj dolgozik. Egy luxus­irodában zsebszámo­lógépet nyomogat, ez­után mély bölcses­séggel beleszól a tele­fonba : Igen! (Hogy a feleség ezalatt mivel tölti az idejét, azt nem tudni.) E fárad­ságos cselekedetek után kéz a kézben andalognak — élet- biztosítást kötni. Az ilyen reklámfil­meket látva azt gon­dolhatnánk, hogy itt van már a Kánaán, hiszen szereplőik ka­csalábon forgó há­zakban laknak, s a magyar utakon so­sem látott autócso­dákon száguldanak. És hol gyötri legin­kább gond a ma­gyart? Elegáns úri­ember forgolódik gondterhelt arccal egy coctail party diszkrét zsongásában. Végre egy pincérhez fordul: Sztár tonic nincs? S legközelebb hol is találkozhatnánk vele másutt, mint egy repülőgép fedél­zetén? Nyilván a munkából tart haza­felé a Baross utcába. A gondja ugyanaz. Szerencsére, mint előbb a pincér, most egy bájos stewardess nyugtatja meg: De van! Nagy kő esne le a néző szívéről is, ha nem tűnődne el e hirdetés kétes csá­bítási trükkjén: Jobb körökben ezt isszák minden alkalommal. Igyad te is! És már itt is van a legújabb blikkfang. Szereplői: mosolygós ifjú. Színhely (mi egyéb lehetne?): fo­gadás szolid, de elő­kelő. környezetben. Öltözék (az etikett szmoking, ízléses cso­kornyakkendő és (ez a fő szám!) az ing márkája aranytulipán. Szöveg: Itt ez a ter­mészetes! Mármost hol itt, és mi a ter­mészetes! Talán a partyk, a fogadások világa? Vagy a ruha- teszi-az-embert agya­fúrt módon vissza­csempészett gondola­ta? Kikhez szólnak ezek a reklámok? Milyen körökből ve­szik történeteiket? Vagy talán az utóbbi példából kiindulva azt vallják: Akinek nem inge, ne vegye magára!? Tapasztalatom sze­rint a rózsaszín ár­nyalatú, érzelmes szi­ruppal leöntött rek­lámfilmek robbanás- szerű kacajt keltenek a mozik nézőterén. Kár, hogy e filmek készítői ezt nem hall­ják, mert akkor talán rájönnének, hogy itt, a mai Magyarorszá­gon, ilyen filmek lát­tán, szerencsére so­kunk számára ez az önkéntelen nevetés a természetes. Az ilyen reklámok alkotóinak fő hibája, hogy nem tudják, hol a — ha­tár. Lakatos Tamás tárgyalóasztalt, Tamási László üzemgazdász a harmadik. Meg­beszélésük tárgya a jövő. Évfinálé — Mert mi már. ami a munkát illeti, tulajdonképpen befejeztük ezt a gazdasági évet — mondja elégedetten az elnök. — Az őszi vetéssel már október hatodikán végeztünk és a szántással november he­tediké tiszteletére, november 6-án. Azóta pihennek a gépek. Nem lesz rossz az idei zár­számadás, pontos adatait azonban még csak hozzávető­legesen ismerjük. Tavaly 15,5 millió volt a tsz bruttó bevé­tele, a nyereség pedig 9,3 mil­lió. — Reméljük, idén sem lesz kevesebb — szólal meg az üzemgazdász. Két oklevelet mutatnak, mind a kettőt az idei mező- gazdasági kiállításon kapta a tsz. Egyiket a kukoricatermés tavalyi mennyiségéért, meg minőségéért, a másikat a ta­valyi és az idei búzáért. Múlt évben a 225 hektár búza 50,1 mázsa átlagtermést adott, eb­ben az évben viszont keve­sebbet, csak 44,3 mázsát, de ez is jó eredmény. Ellenben a\ 75 hektáros kukorica idén épjien öt mázsával többet hozott a tavalyi 60,5 mázsás hektárát­lagnál. Zárt rendszerben — Milyen termelési rend­szerhez csatlakoztak? — kér­dezzük. — Semmilyenhez sem — válaszol a főmezőgazda. — De azért zártrendszerben ter­meljük a kukoricát és a búzát is már 1968 óta. — Miben áll'a zártrendszer a Dunamenti Tsz-nél? — Teljes gépesítésben. Van 11 traktorunk a szükséges munkagépekkel és 3 kombáj­nunk, amik a búzát, kukori­cát, de a lucerna- meg az olaj- lenmagvat is betakarítják. Szigorú agrotechnikai mód­szerrel dolgozunk és nagy gondot fordítunk a talajerő visszapótlására. Feltérképez­tük minőség szerint a talajt és minden esztendőben par­cellánként új vizsgálattal ele­mezzük a minőségét. Ezt tesz- szük a legelő földjén is. Fiatal ember a főmezőgaz­dász. Mióta tölti be ezt a tisz­tet a Dunamenti Tsz-ben? — 1968 óta. Kiderül, hogy egy évvel az egyetem elvégzése után ál­lították erre a felelős posztra. Az elnök pedig elmondja: — Szövetkezetünk éppen ti­zenöt éves. 1980. december 7-éa alakult, azóta vagyok az el­nöke. Exportképesek Állatállományuk: 335 szarvas- marha. A 126 magyartarka te­hén évi tejhozamátlaga csupán 2500 liter, de az idén hizlalt 75 marhából 36-ot szállítottak a napokban Olaszországba, bár a többi is megfelelt az export­előírásoknak. — Most is van mit csinál­nunk, dolog mindig akad — szól az elnök —, de majd csak február végén, a búzavetés fejtrágyázásával kezdődik megint a mezei munka. Ad­digra valamennyi gépünket átvizsgálják, s amelyiket kell, megjavítja műhelyünk. A gépekről a főmezőgaz­dásznak is van mondanivaló­ja: — Talán tavaszig sikerül még egy-két nagy teljesítmé­nyű traktort beszereznünk. Sz. E. i.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents