Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
1975. DECEMBER 14., VASÁRNAP «terei W v/ttrinv Mint első oldalunkon jelentettük, a szak- szervezeti kongresszus záróülésén a SZOT tagjává választottak öt Pest megyei küldöttet. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Pest megyei tagjai: Balogh Pálné munkás, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat méretes szabóságának szalon vezető je, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának és a szakszervezet Központi Vezetőségének tagja; Friss Antalné munkás, a Nagykőrösi Konzervgyár vállalati szakszervezeti tanácsa függetlenített titkára, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja; Jámbor Miklós munkás, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára; Papp Jánosné munkás, a Váci Kötöttárugyár vállalati szak- szervezeti tanácsának függetlenített titkára, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagja; Sárosi Antalné munkás, a Csepel Autógyár motorgyáregységének betanított marósa, szakszervezeti bizalmi, a vállalati szakszervezeti bizottság tagja. Balogh Pálné Friss Antalné Jámbor Miklós Papp Jánosné Sárosi Antalné A munkabizottságok vezetői Tibor, a gazdasági igazgatóság vezetője dr. Suth Péter, a szervezési és káderoszitály vezetője Vas János. A pártélet fontos állomása Egy esztendő elteltével ismét nagy esemény előtt állnak pártalapszervezeteink. Alig egy hónap választ el bennünket az év végi beszámoló taggyűlésektől. Az alapszervezeti vezetőségeknek a beszámoló taggyűlések politikai, szervezeti előkészítése mindig nagy feladatot jelentett, de évről évre jól oldják meg és egyre inkább tartalmasabbá válnak. Megértették— és egyre inkább megértik — hogy a beszámoló taggyűlések fontos állomást jelentenek az alapszervezetek életében. Hiszen ezek a taggyűlések segítették és segítik azt a célt, hogy a párt politikája és határozatai az alapszervezetekben következetesebben valósuljanak meg. Elősegítik az alapszervezeti munka színvonalának emelését, a pártélet rendszeres fejlődését, a párttagok aktivitásának fokozását. Egyszóval az elmúlt négy év alatt a beszámoló taggyűlések elérték céljukat a beszámolás, a beszámoltatás, az önellenőrzés, a következő év feladatai megbeszélésének, a pártélet fejlesztésének, a párttagság felkészítésének leghatékonyabb fórumaivá váltak. Az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően változatlanul nagy figyelmet igényel a vezetőség munkájának értékelése, a pártcsoportok tevékenységének elemzése, a pártmegbízatások teljesítésének értékelése és nem utolsó sorban annak elemzése, hogy a párttagság mennyire ismeri a párt politikáját, határozatait, s maradéktalanul magáénak tekinti-e azokat, megfelelő volt-e részvétele végrehajtásukban, érvényesül-e az alapszervezetekben az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység, hogyan folyik a párttagok nevelése, felkészítése a következő év feladatainak elvégzésére. Az előkészítésben, a beszámolók összeállításában az alapszervezeti vezetőségek már komoly gyakorlatra tettek szert. Ilyenkor azonban — ha nem figyelnek kellőképpen — előfordulhat, hogy lényeges és fontos, az alapszervezet minden tagját érintő kérdések elkerülhetik figyelmüket. Ezért igen fontos, hogy minden alapszervezetben. ügyeljenek a taggyűlések politikai, szervezeti előkészítésére és lebonyolítására, arra, hogy a most sorra kerülő taggyűlések bizonyos tekintetben eltérnek a korábbiaktól, jelentőségük is megnőtt. Ez pedig alaposabb, körültekintőbb politikai és szervező munkát igényel minden pártvezetőség- től. Az idei beszámoló taggyűlések politikai tartalmát meghatározza, hogy ebben az évben volt pártunk XI. kongresszusa. Ezért minden vezetőségnek mindenekelőtt arról kell számot adni, hogy a kongresszus határozatait az eltelt időszak alatt mennyiben sikerült megismertetni, megértetni a tagsággal, s általuk is a pártonkívü- liekkel, valamint arról, hogy mit tettek az alapszervezetben és mit akarnak tenni a kongresszusi határozatok végrehajt tásáért. Fontos feladat, hogy a XI. kongresszus határozatainak további végrehajtására készítsük fel a párttagságot. Ebből következik, hogy arra is szükség van a beszámoló taggyűléseken, hogy értékeljük az alapszervezet pártéletének alakulását tárjuk fel fogyatékosságait és konkrétan határozzuk meg az alapszervezet feladatait, amelyeknek végrehajtásával biztosítható a pártélet erősítése, fejlesztése. Feltétlenül szükséges elemezni, hogy érvényesül-e az alapszervezet eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egysége, hogyan' folyik a pártok nevelése, felkészítése az aiapszervezet előtt álló feladatok elvégzésére. Továbbra is alapvető követelmény, hogy a beszámolót kollektív munkával készítsék, vegyék figyelembe a pártcsoportok és az irányító pártszerv véleményét is. Foglalkozzanak a pártvezetőség munkájának értékelésével, mégpedig - az egész évi tevékenység tükrében. Értékeljék, s elemezzék a pártcsopormun- ka helyzetét, hatékonyságát, határozzák meg a pártcsoportA 18 tagú szervezési és káderbizottság elnöke Gál László, a SZOT titkára. Titkára Vass János, a SZOT osztályvezetője. A 21 tagú életszínvonal-bizottság elnöke Herceg Károly, a SZOT titkára. Titkára Meitner Tamás, a SZOT életszínvonal-politikai csoportjának vezetője. A 19 tagú közgazdasági munkabizottság elnöke Herceg Károly. Titkára dr. Jandek Géza, a SZOT osztályvezetője. A 19 tagú kulturális, agitá- ciós és propagandabizottság elnöke Virizlay Gyula, a SZOT titkára. Titkára Simó Tibor, a SZOT osztályvezetője. A 17 tagú ifjúsági bizottság elnöke Dávoti Istvánná, a Május 1. Ruhagyár vszt-titkára. Titkára Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete titkára. A 19 tagú nőbdzottság elnöA SZOT osztályainak és A SZOT társadalombiztosítási főigazgatóságának vezetője dr. Bartos István, a testnevelési és sportosztály vezetője Berzi Sándor, a szakszervezetek elméleti kutatóintézetének igazgatója Búza Márton, a nőbizottság elnöke Czerván Mártonná dr., a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője dr. Dobi Ferenc, a munkavédelmi osztály vezetője Donáth Béla, a közgazdasági Az egymilliomodik lakás Egy nagyszerű terv végrehajtásának kiemelkedő eseménye történt meg szombaton Győrött: ott készült el, illetve ott adták át ünnepélyes külső- 'igék között a 15 éves lakás- 'esztési terv egymilliomodik s. ísát. A nevezetes családi é- >n az iparváros új negye- >1, a már 30 000 lakosú Ady Endre lakótelep egy 11 szintes épületében található. Az ünnepség keretében Havasi Ferenc miniszterelnökhelyettes, valamint Bondor József, építésügyi és városfejlesztési miniszter kitüntetéseket adott át az egymilljó lakás felépítésében kitűnt műszaki és fizikai dolgozóknak. Eszével, szívével — Emlékezés Mező Imrére M őst lenne 70 éves, de már 19 éve halott. Testi erejének teljében ölte meg az ellenforradalmárok golyója. Korai halála azoktól az évektől fosztotta meg, amelyekben szocialista hazája gazdasági, politikai, kulturális virágzásának, és ebben saját munkája, harcai gyümölcsének örülhetett volna. Mégsem mondhatjuk, hogy élete csonka maradt, mert amit gyermekkorától, ifjú éveiben és férfikorában tett, kimeríti a teljes élet fogalmát. Életútján rendkívüli akaratereje, bátorsága és optimizmusa vezette, oly biztonsággal, hogy soha nem »tévesztett irányt és meg se torpant semmilyen nehézség előtt. Akaratereje győzedelmeskedett, amikor tizenhat éves korában cselédsorban tanult meg írni-olvas- ni, amikor a szabómesterségben segédlevelet szerzett, amikor emigráns létére Belgiumban nyelveket és marxizmust tanult; amikor kifejlesztette szervezői képességeit, mert szükség volt rá, hogy a kivándorolt magyar munkásokat tanulásra ösztönözze. De a spanyol szabadságharc lett nagy iskolája. Ez edzette meg bátorságát, tette rendíthetetlenné a kommunizmusba vetett hitét, és ott tanulta meg a nemzetközi brigádok proletár internacionalizmusának elméletét és gyakorlatát. Ott tűnt ki a különböző frontokon bátorságával és bizakodó optimizmusával, amelyből juttatni tudott mindazoknak, akik mellette harcoltak. Spanyolország népének hősi szabadságharcában a nemzetközi önkéntesek jó politikai iskolát jártak. Élő kapcsolatba kerültek az egységért, a népfront győzelméért és védelméért folyó küzdelemmel, annak katonai és politikai nehézségeivel, szembekerültek a népek szabadságának, Spanyolország függetlenségének ellenségeivel. Megismerhették a spanyol reakció természetét, a német és olasz fasisztákat. A politikai életben jól tájékozódó ember számára, amilyen Mező Imre volt, csaknem kimeríthetetlen lehetőségek nyíltak a munkásmozgalmon belüli ellentmondásos erők tanulmányozására is: az anarchizmus, a trockizmus, a szociáldemokratizmus megismerésére. Amikor a fegyverek egyik-másik fronton 'rövid időre elhallgattak, amikor a harcosok sebesülten, betegen kórházba kerültek, ott sem telt idejük hiába: előadásokat hallgattak, vitatkoztak, politikai ismereteket szereztek. M indez felkészítette Mező Imrét arra a politikai pályára, amelyre hazatérése napján lépett, és amelyen vezető posztra került. A népfront Spanyolországában kialakult egy új típusú állam, amely a világháború utáni népi demokratikus államok előfutárának tekinthető. Nagy gyakorlati értéke volt tehát mindannak a tapasztalatnak, amelyet Mező Imre magával hozott Magyar- országra. De ez nem volt minden. Mező Imre a spanyol frontokon többször is megsebesült, majd egy dél-franciaországi koncentrációs tábor viszontagságait is ki kellett bírnia. Mégis, ezek után új feladatokat vállalt. A Francia Kommunista Párt hívására részt vett azokban a harcokban, amelyeket 1943—44-ben a franciá hazafiak oldalán a volt „spanyolosok” Franciaország teljes felszabadításáért, a Hit- ler-csapatok kiűzéséért folytattak. Mező Imre nemcsak bátor partizán, de kiváló agitátor és propagandista is volt. A ma még élő volt harcostársai közül bárki elmondhatja, hogy megnyerő egyénisége utat nyitott számára mindazok szívéhez, akikhez szólt. Mindenkivel ügyes-bajos dolgáról a saját nyelvén, saját stílusában beszélgetett. Mező Imrét gazdag tapasztalatai, szervezői tehetsége, rendíthetetlen hűsége és sok év munkájával szerzett politikai tudása tette alkalmassá arra, hogy Párizsban az ellenállás nemzeti csoportjainak csúcsszervében felelős munkát végezzen. Eljött végre az idő, amikor, a sokat küzdött harcosok hazájukba térhettek vissza. Mező Imre az elsők között indult útnak, hogy itthon, 18 évi távoliét után, részt vegyen az új, szocialista Magyarország építésében. Nagy feladatok előtt állt az alig negyvenéves, szerény kommunista. Képességeit felismerve, a budapesti pártbizottság titkárává választották és a nagyüzemi pártszervezetek irányítását bízták rá. Tanította, nevelte munkatársait. Magyarázta nekik, hogy okosan, megértőén és türelmesen foglalkozzanak a munkásokkal. Életének végső, drámai szakaszában, 1956-ban hősi halált halt a Köztársaság téri pártház védelmében. „Mező Imre — írta Kádár János a Mezőéletrajzhoz fűzött előszavában — eszével, szívével, két kezével vette ki részét népünk szocialista vívmányainak létrehozásából és azok védelméért adta életét.” Komját Irén munka fejlesztésének további feladatait. Fontos elem a taggyűlési beszámolók elkészítésénél, hogy különös figyelmet-fordítsanak — azt is lehetne mondani, hogy külön fejezetben foglalkozzanak —, a Központi Bizottság 1975. október 25—26-i ülése alapján a helyi gazdasági helyzet — gazdaságpolitikai — , értékelésével, a párt termelést segítő, ellenőrző, a párttagságot a pártonkívülieKet mozgósító konkrét feladatok meghatározásával. Ez annál is inkább fontos, mert a jövőre induló ötéves terv és a vele kapcsolatos gazdasági feladatok végrehajtására az eddigieknél még intenzívebb politikai segítő, szervező és ellenőrző munkát igényel minden pártszervtől, köztük az alapsServezeti vezetőségektől és a párttagoktól egyaránt. A korábbiaktól eltérően a most sorra kerülő taggyűlések beszámolóiban nem indokolt és nem is szükséges a pártmegbi- zatások teljesítésének személy szerinti értékelése. Hiszen erre a beszámoló taggyűléseket követő hónapokban a tag- könyvcsere időszakában sor kerül. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy indokolt esetben egyes párttagokkal szemben ne vessék fel, ha a párt, illetve a pártvezetőség, a párttagság a jövőben többet vár tőle. Ezúttal azonban általánosságban az a célszerű, hogy a taggyűlési beszámoló a pártmegbízatások rendszerét elemezze, értékelje, s ennek kapcsán jelöl- - je meg e téren a további feladatokat. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1976-ban kerül sor a KISZ kongresszusára és ennek előkészítése is nagy feladatokat ró a pártalapszervezetekre, mindenek előtt azt, hogy a párt- alapszervezetek és vezetőségei segítsék elő, hogy a K1SZ- kongresszusra készülődés időszakában tovább erősödjék a KISZ munkájának tartalma. Ezt a pártszervezetei!: — P#rt- vezetőségek — azzal segítbétik elő, hogy a KlSZ-alapszerveze- tek tevékenységéről véleményt mondjanak a KISZ-vezetőségek és -alapszervezetek munkájáról, a KISZ-ben dolgozó kommunisták tevékenységéről és konkrétan megjelöljék a KISZ- alapszervezet politikai tennivalóit. A korábbiaktól abban is eltérnek a január és februárban lezajló beszámoló taggyűlések — hogy az első napirend mellett —, tehát a beszámoló megvitatása és a feladatok meghatározásán túl — még más feladatnak is eleget kell tenni, önálló, külön napirendben kell ismertetni a Központi Bizottság 1975. október 23-i határozatát, a párttagsági könyvek cseréjéről, s fel kell olvasni a Központi Bizottságinak a párttagsághoz szóló levelét. Arra kell törekedni, hogy a párttagság helyesen értelmezze a tagkönyv- cserével kapcsolatban a saját alapszervezetére háruló konkrét feladatokat, megismerje a végrehajtás módszerét, részkérdéseit is. Átgondolt, az alapszervezet jellegét, sajátosságait figyelembe vevő minden lényeges kérdésre kiterjedő intézkedési tervek segíthetik az utóbbiakat elő. Nagy erőfeszítéseket kíván az .alapszervezetek vezetőségeitől a beszámoló taggyűlések politikai, szervezeti előkészítése, lebonyolítása a taggyűlésre váró egyéb feladatok végrehajtása. Ezeknek a feladatoknak teljesítése csak akkor lehetséges, ha érvényesül a szó legszorosabb értelmében a kollektív munka, ha a vezetőség minden tagja tudása, tehetsége maximumát adja a reá háruló részfeladatok végrehajtása során. Az irányító pártszervek pedig a területfelelősök, aktívák révén maximális segítséget nyújtanak az alapszervezetek előtt álló feladatok végrehajtásához. Gondoljunk arra, hogy a taggyűlések jó előkészítésével, a feladatok helyes megjelölésével és végrehajtásával tovább javul, erősödik az alapszervezetek pártélete, ezáltal a párt vezető ereje, politikai, eszmei és cselekvési egysége. Piszter István, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa A SZOT ELNÖKSÉGE ELNÖK: Földvári Aladár, ALÉLNÖKÖK: Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pavlovszky Ferenc. FŐTITKÁR: Gáspár Sándor, TITKÁROK: Duschek La- josne, Gál László, Herczeg Károly, Timmer József, Virizlau Gyula. TAGJAI: dr. Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete főtitkára; Bese- nyei Miklós, a Postások Szak- szervezete főtitkára; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke; Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete főtitkára; dr. Fűzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók (Szakszervezete főtitkára; Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak ' Szakszervezete főtitkára; Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezete főtitkára; Kovács István a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkára; dr. Krekács György, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete' főititkára; dr. Martos Istvánná, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vezető titkára; Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkára: dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkára; dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője; Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; dr. Tamás László, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Tóth István, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa vezető titkára, Tóth Ti- bomé, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára; Vass Imre, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége főtitkára; dr. Vaksán József, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára. A TITKÁRSÁG TAGJAI: Földvári Aladár, Gáspár Sándor, Duschek Lajosné, Gál László, Herczeg Károly, dr. Siklós János, Timmer József, Virizlay Gyula. A SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG VEZETŐI ÉS PEST MEGYEI TAGJA A szakszervezetek számvizsgáló bizottságának • elnöke Szabó Antal. Titkára Pandu- rovics József. A bizottság tagjává választották Pest megyéből Baglyos Edit munkást, a Dunakeszi Konzervgyár szakmunkását. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Pest megyei tagjai ke Czerván Mártonná dr., a SZOT nőbizottságának elnöke. Titkára Hantos János, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára. A 21 tagú műszaki-gazdasági munkabizottság elnöke Or- szágh Ferencné, a SZOT alel- nöke. a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnöke, Titkárai Kiss József, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója és Kanyó Csaba, a SZOT osztályvezetőhelyettese. A ÍJ tagú nemzetközi tájékoztatási és propagandabizottság elnöke Láncos János, a SZOT nemzetközi propagandabizottságának vezetője. Titkára Szálai Ferenc, a SZOT munkatársa. A 15 tagú sportbizottság elnöke Timmer József, a SZOT titkára. Titkára Berzi Sándor, a SZOT osztályvezetője. ; intézményeinek vezetői osztály vezetője, dr. Jandek Géza, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóság vezetője Kiss Károly, a SZOT központi iskola igazgatója Kohári József, a nemzetközi propagandabizottság vezetője Láncos János, a Munka szerkesztőségének vezetője Rozs- mann István, a Népszava fő- szerkesztője dr. Siklós János, a kulturális, agitációs és pro- pagandaosztäly vezetője Simó
