Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-13 / 292. szám
1975. DECEMBER 13., SZOMBAT %#uian Nagy fák a lakótelepre Bővüli a pilismarón karácsonyfa-ültetvény A karácsony közeledtét jelzi. hogy egy hete megjelentek az első fenyőfák a Piactéren. A 8-a-s számú zöldségesbolt előtt asszonyok nézegetik, válogatják: melyiket öltöztessék karácsonykor ünnepi díszbe? A bolt vezetője, Bognár Istvánná évente 1000—1200 méternyi fát ad el. •— Az idén az első szállítmányban 430 méternyit kaptam, s még kétszer várok fenyőt. — Milyen a forgalom az első héten? — Az első napokban viszonylag kevesen vásároltak, e hét közepétől azonban fellendült a forgalom, amely várhatóan a jövő héten lesz a legnagyobb, de még akkor sem éri el az összbevétel 30 százalékát. — Tudomásom szerint nem kötelező rendelni, árusítani karácsonyfát. Miért vállalja mégis, a rengeteg kényelmetlenséget, hogy' ki kell szaladgálnia a melegből, naponta ezerszer megszurkálják a tűlevelek. s összeragacsozza a gyanta? — Valóban, nem nagy öröm, de tartozom ennyivel a vevőimnek. — Milyen fák kedveltek Szentendrén, kisebbek, vagy nagyobbak. — Most már mind elfogy. A régi házak lakói általában a kisebb, méteres, 1 méter 60 centis fákat keresik, az új lakótelepiek viszont két- két és fél méterest visznek. — Honnan érkeznek a fenyők? — Én a Pest megyei MÉK- től kapom, ők pedig a különIntő példák SOKAKAT FOGL/ ( KOZTAT és szinte kivétel nélkül valamennyiünket érint a köz- gazdasági szabályozók módosítása. A január 1-én életbe lépő rendeleteket, jogszabályokat a vállalatok gazdasági vezetőinek kell legjobban ismerniük, ök tehát ezekben a hetekben elmélyülten tanulmányozzák az új szabályozókat. Vajon a munkások és alkalmazottak, mit várhatnak a közgazdasági életet befolyás jó intézkedésektől? Annakidején (1968-ban). a gazdasági mechanizmus bevezetésekor a vezető közgazdászok azt.remélték, hogy , a gyárak, üzemek vezetőinek egyaránt gondja lesz a legközelebbi és a legtávolaboi fejlődés megalapozására. Sok helyütt nem így történt. A gyárak többségében minden energiát, lekötött a rövid távú, nyereségre törekvő tervek végrehajtása. Kevésbé törődtek azzal, hogy a ma gazdaságosan értékesíthető termékre lesz-e holnap is vevő. Gépeket vásároltak, a pillanatnyi igények kielégítésére, amelyek közül a speciális berendezések egy része most kihasználatlanul áll. Más példa a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárából. Vettek két olyan gyártósort, amely elvileg évi 700 ezer négyv f Lméter mozaiklap előállítására alkalmas. de nem képes .250 ezer négyzet- méternél többet készíteni. (A berendezés prototípus volt. s nem váltak be a hozzáfűzött remények.) Szerencsére kevés az ilyen beruházás, mégis joggal remélhetjük, hogy a jövőben még alaposabban megvizsgálják, mikor, mire adnak ki pénzt. A SZABÁLYOZOK egyébként is gyorsabb ütemre serkentik a beruházókat, mert nagyon sokba fog kerülni, a többszörös határidőcsúszás. Intő példák. A leányfalui strand átadása egy évet késett, s ez másfél millió forintos költségnövekedést jelentett. Két, körülbelül azonos értékű beruházást említünk meg. Az egyik a Hazai Fésűsfonó pojnázi gyárának rekonstrukciója egyetlen év alatt, a KÖVIZIG dunabog- dányi kőbányaüzemének rekonstrukciója. viszont négy év alatt készült el. A szabályozók arra ösztönzik majd a vállalatokat, ipari szövetkezeteket, hogy a belső 'tartalékaikat a jelenlegi• nél intenzívebben használják ki. Például, ahol műszaki intézkedésekkel három negyedév alatt 82 ezer dollár megtakarítást értek el, mint az Írószer Szövetkezetben, ott bizonyára megtalálják a takarékoskodás más iitját-mód- ját is. Fontos változás, hogy a részesedési alap helyét a fontossági sorrendben a tartalék- alap veszi át, érthetően, mert eddig egy-egy nehezebb esztendő után a vállalatok jó része az államtól várt segítséget. A megfelelő tartalék- alap viszont fedezete lehet a kockázatos gazdasági döntéseknek, segíthet a vállalat átmeneti veszteséges helyzetén. Megszűnik egy-egy vállalat irreálisan magas, tulajdonképp nem is a jó gazdálkodásból, hanem va pillanatnyilag kedvező piaci helyzetből fakadó nagy nyeresége és nem lesznek olyan munkáskollektívák sem, amelyek nem saját tunyaságuk, hanem például a vezetés hibájából nem kapnak nyereséget. TÖBB MINT K£T HÉT van hátra a szabályozók életbe lépéséig. Igaz, megtűzdelve ünnepekkel, mégis elegendő az erőgyűjtéshez, ahhoz, hogy a vállalatvezetők mérlegeljék, melyek a legsürgősebb, legfontosabb tennivalók a jövő esztendő, es az azt követő évek eredményes zárásához. A vállalatok többségénél mar úgy állították össze a jövő évi tervet, hogy figyelembe vették a szabályozómódosítás várható hatását. Ezek n\irís előnyhöz jutottak. j böző erdőgazdaságokból vásá- ' rolják. A Pilisi Parkerdő Gazdaság évente több ezer karácsony- fát szokott értékesíteni. Az idén azonban — Gogola Emil főelőadó tájékoztatása szerint — nem adnak fát a kereskedelemnek. A kivágásra alkalmas, körülbelül egyméteres lucfenyők ugyanis ötévesek, viszont öt-hét évvel ezelőtt nem gondoskodtak megfelelő telepítésről. Intenzív fenyőtelepítés mindössze három éve folyik Pilismaróton és Pilis- szentkereszten. Az idén a pi- lismaróti karácsonyfatelep bővült három hektárral. A magról szaporított kétéves facsemetéket egymástól 50x80 centiméteres négyszög csúcsaiba ültetik, hogy kistraktorral gyomtalanítani lehessen a sorok között. A csemeték évente körülbelül 20 centit nőnek, így várható, hőgy 3—4 év múlva ismét lesz pilisi karácsonyfa is a piacokon. Most főként a vértesi, a telki és a gödöllői erdőgazdaság fáit árusítják megyeszerte. Ankét a patakmeder rendezéséről Kikövezzék vagy csak gyorctaíanítsák? Háromnegyed éve építik, szabályozzák a Bükkös patak medrét. A torkolati szakasz már elkészült, most a Piactér mellett dolgozik a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság 4 brigádja. Homokzsákokból gátat emeltek a víz útjába, hogy megtisztíthassák a a medret az iszaptól, hordalékoktól. A patak oldalának egyenletes, dőlésszögét a deszkából ácsolt mederrézsű Segítségével alakítják ki. Csorba János brigádvezető panaszkodik: régen dolgoztunk ennyire elhanyagolt, gazzal-gyom- mal benőtt mederben. A város lakóit mindinkább foglalkoztatja a patakrendezés, egyre többen szóvá teszik, hogy a Szentendre közepén tökéletesen megfelelő kő- és betonágyas mederkialakítás szükségtelen a perem- részeken, ahol lakóházak, hétvégi telkek. nyaralók váltják egymást. Sokakat a kis hidak sorsa aggaszt. Mások pedig az átkelési szakaszok, gázlók építésének módja iránt érdeklődnek. A kérdések tisztázására a tanács hétfőn ankétot rendezett, amelyre a könyék lakóin és tanácstagjain kívül meghívták a KÖVIZIG szakembereit. Szőcs József, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke röviden tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy a 19 kilométer hosszú pataknak csak két és fél, három kilométernyi, városi szakaszát szabályozzák. Elmondta, hogy a Bükkös patak medrében . másodpercenként fél köbmé- I ternyi víz folyik, amely azon- J ban áradás idején 22 kö’bmé- ( térré is felduzzad. A kőágyas meder az átlagos vízhozam elszállítására épül, de irányítani, terelni fogja az áradatot is. A patak idő előtti feltöltő- désének megakadályozására megépült a hordalékfogó gát. A főmérnök a továbbiakban arról beszélt, hogy 4 tervet dolgoztak ki a patakmederben, nőtt fák megkímélése érdekében. Ezek közül a tanáccsal egyetértésben választják ki a megfelelőt. Az igazgatóhelyettes szavait vita követte, amelyben Balogh László festőművész javasolta. hogy csak a Szegedi útig kövezzék ki a medret, azon túl csupán tisztítsák meg, ugyanis félő, hogy a betonágyba kényszerített csermely tápláló hatása csökken, s eredményeként a gyönyörű patak menti természetes éger-, illetve fűzliget elsat- nyul, kipusztul. És nemcsak a növények, hanem a természetes állatvilág védelmében is szót emelt, hiszen — szavai szerint — a legszebb mesterséges parknak sincs ilyen sajátos állatvilága. A festőművész véleményevei szinte mindenki egyetértett, megtoldva azzal, hogy a szakadó partokat bordákkal meg kell erősíteni. Néhányan javasolták, hogy a kocsigyár, a kéziszersízámgyár és a Matthiász I Tsz gombüzeme keressen megoldást a patakba engedett víz tisztítására. A Bükkös patak páros oldalának lakói a hidak sorsáról érdeklődtek. Nekik Somogyi Miklósáé, a KÖVIZIG osztályvezetője válaszolt: a hidakat megerősítik, hiszen e házak más úton meg sem közelíthetők. Margaritovics György arról érdeklődött, hogy mi lesz a sorsa azoknak a gázlóiknak, ámelyeken — közúti híd híján — a tüzelő- vagy bútorszállító lovas kocsik átkeltek, a mederrézsű meredek dőlésszöge ugyanis kockázatossá tenné az áthajtást. A vitát Veszelics Gergelyné, a városi tanács elnökhelyettese a KÖVIZIG igazgató- helyettessel egyetértésben azzal zárta, hogy a január-február elejére esedékes bejárásra — amelyben a KÖVIZIG és a városi tanács műszaki osztályának szakemberei vesznek részt — meghívják Balogh László festőművészt, Kis- falusi Márta és Margaritovics György tanácstagokat. A helyszíni szemlén egyeztetik az érdekeket, elképzelhető, hogy ennek megfelelően módosítják a kiviteli tervet. Az ankét egyik résztvevőjének szavait idézem: „jő lenne, hisz a KÖVIZIG-nek ez csak egy munkahely, nekünk azonban lakóhelyünk, otthonunk”. „Szépet kell alkotnom", Hivatástudat, anyaság, közéleti tevékenység Hírek + Hírek + Hírek — Tanácsülés lesz december 19-én a tanács és szervei jövő évi munkatervéről, s a tanácstagok tájékoztatást kapnak a végrehajtó bizottság működéséről. — Véradók ünnepsége. A szentendrei és váci járási és és városi véradó-szervezők Az oldalt írta: Czibor Valéria A fotókat Gárdos Katalin készítette. ünnepséget tartottak, amelyen a párt- és állami vezetők, f vállalatok, termelőszövetkezetek vezetői is megjelentek. Értékelték az elmúlt évi véradást, kitüntetéseket, elismerő okleveleket adtak át a kimagasló szervezőmunkát végzőknek. Kiváló véradó szervező kitüntetést kapott Szentendréről Keresztes Mihályné vezető-védőnő. — öregek napját rendez december 20-án a tanács egészségügyi osztálya. A Vöröskereszt ezen a napon ajándékcsomagot küld az egyedül élő idős embereknek. A címben szereplő három fogalom nem fontossági sorrendben követi egymást, hiszen nem is lehet őket rangsorolni. Mindegyik egyformán fontos minden nő életének teljessé tételéhez, különösen pedig a művészekéhez. Kisfalusi Márta keramikussal éppen akkor találkoztam, amikor kislányait sétáltatta, a 4 év körüli Mártikat és Dun- dust, ő kétéves lehet. A hivatás és az anyaság egymás közti viszonyáról így vall a művésznő. — Egyedül az idő billenti egy kicsit a mérleg nyelvét az anyaság felé, alkotni — mint Czóbel Béla, Pirk János példája is bizonyítja — jóval 50 fölött is lehet, szülni viszont lehetőleg harmincon innen kell. — A két apróság nevetése, gondozása rengeteg idejét, energiáját elrabolja. Marad-e kedve, ereje az alkotáshoz? — Kevés. Az elmúlt években saját teljesítőképességemhez viszonyítva laza szerződéseket kötöttem, számítva egy- egy betegségre, amikor az átlagosnál nagyobb gondoskodást igényelnek a kicsik. Az időhiány az oka annak is, hogy terveimnek — melyek szerint edényeket és építészeti belső térburkolatot készítek — csak ,egyik fele valósult meg, a diploma megszerzése óta csak edényeket formáztam. Persze nem mondtam le a plasztikus, dekoratív burkolóelemek alkotásáról, ahogy cseperednek a lányok, talán nem is olyan soká, erre is jut idő. — Az új művésztelepen ön az egyetlen iparművész. Vajon miben látja a különbséget a képző-'és az iparművész munkája között? — Az egyetlen, nagyon lényeges eltérés az, hogy míg a képzőművész alkotásának látványa mellbevághatja, megdöbbentheti a nézőt, vagy akár iszonyatot is kelthet benne, az iparművész csak szépet alkothat. Szépet és használhatót. Ha egy festőt, szobrászt nem ért meg a kora, attól még zseni lehet, az iparművész esetében felmerül a gyanú, hogy inkább tehetségtelen. Közben megérkezünk. A gyerekekről lekerül a kabát, a „háziasszony” mentegetőzik: házon belüli költözködés van, tekintsen el a rendetlenségtől. A műterem egyik részén galériát építettek, mert szűknek bizonyult a hely a művészházaspár számára. Férje ugyanis festőművész. — A közös műterem sok gondot okoz, hiszen az én munkám porral jár, amit a párom nem néz jó szemmel, a képen levő friss festék viszont előszeretettel vonzza magához — mondja kis fintort vágva. — Tudomásom szerint számos kiállításon bemutatták alkotásait, és több pályázaton is részt vett. — Igen, de valamennyi közül arra vagyok a legbüszkébb, hogy a felszabadulás óta eltelt 30 esztendő „termését” átfogó Országos Iparművészeti Tárlatra bekerültem. A társalgó falán kitárt szárnyú galambot imitáló kerámiatál, pillangószerű, 3 részből álló tálkompozíció s egy sor más alkotás kellemes, szép színekben. Követi tekintetem, s megmagyarázza, hogy a pillangóötletet Mártika lepkegyűjteményéből merítette, úgy érzi, sokat javultak a tálak az első óta, de még mindig kisér- letezik. Már négy különálló részből is készített ilyen fali kerámiát, korongon megformázza, majd egymásba égeti őket. — Melyik technikát kedveli jobban, a korongozást vagy az í öntést? — Mindkettőt. A korongo- ’ zásban az a szép, hogy minden darab más, mint az előbbi. Munka közben, amikor formálom az anyagot, még minden lehet belőle, ha kitalálok egy új formát, nem a korsót veszem le a korongról, amiért tulajdonképpen mellé ültem, hanem mondjuk, egy vázát. Az öntés is a korongon kezdődik, mármint ott megtervezem a tárgyat, azután szakrajzot (műszaki rajzot) készítek az összes méret feltüntetésével. a rajz alapján készül a gipszminta, amelybe öntöm az agyagpépet. Ezt az eljárást több, azonos méretű termék vagy sorozat előállításakor alkalmazom. — A fali kerámiái, dísztálai szabadkézi, korongozott alkotások, mit készített öntéssel? A polcra mutat, ahol fűszertartók, zöldmázas sörös- korsók sorakoznak. — Az edény-, különösen a készletkészítéskor kötik-e a kezét hagyományok? — Jó példa erre a diploma- munkaként készített reggelizőkészlet. A tányérok méretét szakkönyv írja elő. De a formát magam alakítom, sőt azt is. hogy mit tartalmazzon a garnitúra. — Hogy lehet ilyen kévés szabad idő mellett közéleti munkát vállalni, hiszen tanácstag. s úgy tudom, éppen ön javasolta, hogy rendezzenek ankétot a Bükkös patak medréhek rendezéséről. ] — A közéleti tevékenység ' fontos a művészek életében, ez kapcsol a legerősebben közvetlen környezetünkhöz, lakóhelyünkhöz. A művészek jó része részt is vesz benne, ki a műemléki, ki a művelődési bizottságban, mások a Szentendre barátok körében. Jómagam úgy lettem tanácstag, hogy nagyon sok embert ismerek, sokukkal naponta találkozom, hiszen egy-két órát mindennap kint vagyunk a gyerekekkel. Olyankor elmondják gondjukat, bajukat, s adandó alkalommal tolmácsolom az illetékeseknek. \
