Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

1975. DECEMBER lt„ CSÜTÖRTÖK XMihin O BONTÁS Forgalomirányító úttörők * A napokban Budaörsről Autóbusszal utaztam a fővá­rosba. Kora reggel, az Aradi utca mellett levő megállónál várakozva két úttörőre lettem i Bizonyára jól megtalálják szá­mításaikat. Koncz Tibor Cegléd ★ Szívesen közöltük ceglédi olva­sónk sorait. A vendéglátóiparral kapcsolatban majdnem mindig bíráló hangú észrevételeket ka­punk olvasóinktól. S mint a kü­lönböző vizsgálatok eredménye bizonyítja, nem is alaptalanul. Igazságtalanok lennénk viszont, lia csak az ilyen eseteket emlí­tenénk. A becsületes, szakmáju­kat szerető vendéglátóipari dolgo­zók — szerencsére szép számmal tevékenykednek érdekében mindenképpen hangot kell adni az olyan észrevételeknek is, mint amilyet ceglédi olvasónk közölt. perc múlva. Nem akarom sza­porítani a szót: az öt percből egyórai várakozás lett. figyelmes. A Budapesti utca két oldalán álltak, irányító­tárcsával a kezükben. Gondo­san ügyeltek arra, hogy az is­kolába igyekvő tanulók a buszról leszáilva nyugodtan átmehessenefc a forgalmas út­szakaszon egyik oldalról a másikra. A járművezetők a kis forgalomirányítók jelzé­seit minden esetben figye­lembe vették. A Rózsa utcai általános is­kolában Kovács Lajosné, az úttörőcsapat vezetője arról tá­jékoztatott, hogy november elején alakult a 15 tagú köz­lekedési őrs. A kisdiákokkal Bozsó György ifivezető fog­lalkozik nagy odaadással. Az iskolakezdés előtt, illetve a ta­nítás befejezésekor tartanak szolgálatot. A helyes és biz­tonságos közlekedés szabályait is megtanulják. A gyermek- balesetek megelőzése érdeké­ben szükséges lenne az isko­lákhoz közelesö autóbusz- megállókban minél előbb kije­lölt gyalogátkelőhelyeket léte­síteni. Lénárt József Budaörs Dicséret a felszolgálóknak Cegléden a Magyar Étte­remben ebédidőben mindig csúcsforgalom van. Ízlésesen terített asztalok várják az ér­kező vendégeket. 'Percek alatt Budakeszi utcanevek Budakeszi több utcája nevet kapott a közelmúltban. Vala­mennyi helybeli lakos öröm­mel vette tudomásul mindezt, hiszen az esetek döntő többsé­gében jól választottak. De egy kis hiányérzetem feltétlenül támadt: Dési-Huber Istvánról — aki több festményét itt ké­szítette, s gyakori látogató volt községünkben — úgy lát­szik, megfeledkeztek. Fekete István író is gyakran, felkeres­te a környékbeli erdőket. Nemcsak a toll, hanem a ter­mészet nagy szerelmese is volt. Ezért azt javasolnám: a Pilisi Parkerdőgazdaság terü­letén a Virágvölgyben létesí­tett pihenőparkot Fekete Ist­vánról nevezzék el. Padányi Lajos Budakesizi Betonlappal megoldható Gombán a Fáy úton levő betonjárdát feltétlenül meg kellene hosszabbítani. A jelen­legi helyzet szerint ugyanis jó néhány méter hiányzik a kö­ves Útig;, s így a bejáró dol­Mindig örülök, ha olyan autóbuszspfőrökről, kalauzok­ról olvasok az újságban, akik munkájukat lelkiismeretesen látják el. A efféle magatartás azonban érthetetlen számom­ra. Hladonik Józsefné Táborfalva Tanfolyam az új KRESZ-ről Szigetmonostoron, az Arany János Művelődési Házban ja­nuárban tanfolyamot szervez­nek az új KRESZ-szel kap­nyújtott a művelődési háznak, s az összeget teljes egészében a most alakult fotoklub alap- felszerelésének megvásárlásá­ra fordították. Varga Imre Szigetmonostor Befejezetlen út Dunakeszin az új lakótele­pen egy éve befejezetlen az út. A betonalap elkészült, de az aszfaltréteg nem. S mindez a Mező Imre nevét viselő úton. Ugyanis kiásták már régebben a gázvezetéKárkot is, s egy fa­Uj családi házak Albertirsán a felszabadulás előtt mindössze öt emeletes épület volt. A napokban ép­pen 25-öt számoltam össze. Sokan építkeznek is. A man­zárdtetős épületek száma már a háromszáz felé közeledik. Lapunk december 4-i szá­mában, a Postabontás rovat­ban Előbb zárt a bolt címmel közöltük Zsigri Istvánná Ids.- alagi olvasónk észrevételét. Azt kifogásolta, hogy az egyik szombati napon nem tudott bevásárolni a fóti ABC-áru- házban, mivel az előírtnál ko­rábban zártak. Az üzlet veze­tője, Verba László levelet írt szerkesztőségünknek: hidat helyeztek itt el. Az árok azonban hosszú ideje érintet­len. S egy jó hír: Dunakeszi-al­són a víztoronygyűrűt elbon­tották. A jövőben ezen a sza­kaszon megépíthetik az utat. Solymosi László Dunakeszi „Pontosan emlékszem arra a szombati napra, amikor az eset történt. A panaszos érke­Szerkesztői üzenetek csolatos tudnivalókról. Véle­ményem szerint — gyalogo­soknak és autósoknak egyaránt — olyan ismereteket tudnak adni, amelyek hozzáse­gítenek valamennyiünket a biztonságos, balesetmentes közlekedéshez. A jelentkező­ket várják a kultúrházban. Mindemellett a községi ta­nács ötezer forint támogatást T. I.-né, Tápiöszentmárton: A Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszervezetének telefongyár! bizottsága kérésünkre kivizsgálta panaszát. A harmadik gyermek megszületésétől számított 28. naptól a kifizetőhely terhes­ségi — gyermekágyi segélyt szá­molt el. A vizsgálat szerint az idevonatkozó rendeletek értelmé­ben helyesen jártak el. K. J., Szigetújfalu: Jogosnak tattjuk észrevételét. Igyekszünk segítségére lenni, utánajárurtk az ügynek, s az eredményről levél­ben tájékoztatjuk. M. M., Vác: Magunk is furcsá­nak tartjuk a levélben leírt ese­tet. Reméljük, panaszát mielőbb sikerül orvosolnunk. K. I., Budakeszi: Az eset egy­értelműen bizonyítja: a kérdéses termék valóban kelendő cikk, s olcsó is. Forgalombahozatala a gyártónak is kifizetődő. B. P., Tököl,: Az illetékesektől a kérünk választ a terem bérlésével .fizetendő, összeggel ^aDC£o^a£ban. Igyekszünk ‘kérdésére mmamarabb válaszolni. zésekor a boltban még leg­alább tíz vásárló volt, akiket kiszolgáltunk. Azért álltam az ajtóban, mert a bentlevő vá­sárlókat engedtem ki. A pana­szos az ajtót verte, s azon át kiabált be. A pénztárnál nem szórakoztunk, nem is beszél­gettünk, hanem a még bentle­vő vásárlók fizetését blokkol­tuk. A panaszos Kisalagról jött át Fótra vásárolni. Igaz, Kis- alagon is van olyan élelmi­szerüzlet, amelyik három óráig tart nyitva szombaton is. Azonkívül amíg Kisalagról be­ért Fótra, három további üzlet is nyitva tartott. Boltunk a nyitva tartási időt egyébként mindig megtartja. Mindenkit kiszolgálunk, hiszen érdekünk, hogy az üzletből elégedetten távozzanak az em­berek. A nyári hónapokban volt olyan napunk is, amikor alaposan „kicsúszott” a zár­óránk, mert a területre érke­ző víkendezők is itt szerezték be az élelmiszert. Még csak annyit: szombatonként rend­szerint 9-—10 órát dolgozunk. Reggel 7-től délután 3 óráig tartunk nyitva. De jóval nyi­tás előtt érkezünk és zárás után távozunk, hiszen szaksze­rűen fel kell készülnünk a ve­vők fogadására, s késő délután a romlandó árut tárolnunk kell. A takarítás csak ezután következhet. Arra törekszünk, hqgy a vá­sárlók elégedetten távozhassa­nak üzletünkből.” Segítenek a szigetlakoknak meglelik a helyiség, hiszen a környékbeli munkahelyekről is szívesen jönnek ide étkezni. Ez természetesen nem vélet­len. A gyors és udvarias ki­szolgálás jelentős mértékben közrejátszik ebben. A vendé­gek soha nem türelmetlenek, hiszen jól tudják: nem kell sokat várakozniuk az ételre. A felszolgálók java része a fiatalabb korosztályhoz tarto­zik, ,s nyugodtan elmondha­tom, valóban magas színvona­lon látják el munkájukat. Ügy hiszem, ez a munka nem is maradhat eredmény nélkül. gozók java része a reggeli és a késő délutáni órákban sár­ban, pocsolyákat kerülgetve közlekedik. Ügy hiszem, a szükséges betonlapokat be lehetne sze­rezni, s akkor kevesebbet bosszankodnánk. Juhász Béla Gomba Az autóbusz továbbment... November utolsó szombat­ján Soroksárról sürgős ügy­ben igyekeztem visszafelé Tá- borfalvára. A 11 őrá 30 perc­kor érkező autóbusz megállt a Hősök terén, s egy fiatal ka­lauznő meglepetésre közölte: csak azok szánjanak fel, akik Kecskemétre utaznak. Meg­kérdeztem, mikor jön a követ­kező járat. Azt mondták, 5 Pócsmegyeri átkelés — nehézségekkel Felveszünk csak budapesti építkezéseinkre karbantartó villanyszerelőket Jelentkezés: KÖZÉPULETÉPITÖ VÁLLALAT ’ Budapest V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodás. A Szentendrei-szigeten fek- *vő kisközségben, Pócsmegye- ren alig 800 ember él. Közü­lük kétszázan — bejáró dol­gozók, iskolás gyerekek — mindennap átkelőhajóval jut­nak át Leányfalura, s innen folytatják útjukat autóbusz- szal, majd HÉV-vel Szentend­rére, illetve Budapestre. Köz­lekedéssel kapcsolatos észre­vételéivel fordult szerkesztősé­günkhöz Horváth Lászlóné (Pócsmegyer, Bocskay tér 1.) olvasónk. Jogos panaszok A következőket hozta tudo­másunkra: „Nagy kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, sok pócsme­gyeri szülő és iskolás gyermek nevében. Még ez év szeptember elején kértük a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállala­tot, hogy indítson néhány diák­járatot. A Leányfaluról haza­felé tartó gyermekeink a ta­nítás befejeztével háromne­gyed órát is várnak egy-egy járatra. Ezen a partszakaszon váróterem sincs. A diákjárat megindítását a vállalat képvi­selője a szeptember 4-i tanács­ülésen meg is ígérte, a javas­latot a tanács is jóváhagyta, de sajnos, eddig semmi sem történt. Minden maradt a ré­giben. Itt a tél, s úgy látszik, a kis­diákok egész télen fagyoskod- hatnak azért, mert az ügyinté­zés néhány helyen lassií. Ná­lunk az iskolát körzetesitették. Az alsósok Pócsmegyeren ta­nulnak, a felsősök pedig Leányfalun. Nagyon kérem, segítsenek nekünk ezt a látszólag egy­szerű kérdést megoldani, mert az ígéretekkel, sajnos, nem jutunk előbbre." Olvasónk leveléhez kiegészí­tésként hadd tegyük hozzá: a helyszínen járva meggyőződ­hettünk arról, hogy nemcsak az iskolásjárat miatt bosszan­kodnak a pócsmegyeriek. Meg­tudtuk: az esti órákban né­hányszor előfordult olyan eset, hogy a munkából hazafelé igyekvő embereket — ha ké­sett a Szentendre irányából érkező autóbusz — nem várta meg a Leányfaluról induló át­kelőhajó. Így csak kiadós vá­rakozás után, a késő esti órák­ban juthattak át Pócsmegyer­re. Az esetet nyomban jeleztük a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat illetékeseinek. A pócsmegyeri községi taná­cson Lakatos Barnabással, a vállalat forgalmi osztályának helyettes vezetőjével, Jáhner Vilmos vb-titkárral és Hor­váth Lászlóval, a helybeli ál­talános iskólá pedagógusával, a községi pártalapszervezet ve­zetőségi tagjával együttesen próbáljuk tisztázni a helyze­tet. Lakatos Barnabás elöljáró­ban elmondta: a jogos pana­szokat mindig igyekeznek a legrövidebb időn belül orvo­solni. Ez év június elsején lé­pett életbe az új menetrend; amelyet,, véleményük szerint a helyi igények figyelembe­vételével állítottak össze. Min­dennap hajnali 4 órától este 23 óra 25 percig összesen 31 menetrend szerinti járat áll ezen a szakaszon az utasok rendelkezésére, s az átlagos várakozási idő 21 perc. Igaz, a vállalatra vonatkozó taka­rékossági intézkedések jegyé­ben hét, minimális kihasznált- ságú járatot — amelyen ko­rábban csak kevesen utaztak — megszüntettek. Az új menet­rend miatt azonban jó néhá­nyan elégedetlenségüknek ad­tak hangot. így június végén sor került az első módosítás­ra: az ekkor kifogásolt indu­lási időpontokat a kívánságok szerint megváltoztatták. Csak levélre? * Az új iskolai tanév megkez­désével azután újabb problé­ma vetődött fel. A levélírónk által kért iskolásjárat meg­indítását először az augusztus végi, községi pártvezetőségi ülésen hozták szóba a szülők. Néhány nap múlva, a szep­tember 4-i tanácsülésen pe­dig — ezen Lakatos Barnabás is részt vett — nem kevesebb, mint két és fél óráig tartot­tak az átkelőhajók közlekedé­sével kapcsolatos észrevételek, megjegyzések. Ekkor a tanács­ülésen jelen levő szülők, pe­dagógusok azt kérték: a Leányfaluról hazafelé tartó kisdiákokat, a már meglevő, 12 órai, illetve 13 óra 20 per­ces járaton kívül, e két időpont között is szállítsa át egy kis­hajó a másik partra. A for­galmi osztály helyettes veze­tője nyomban megígérte: en­nek nincs semmi akadálya, teljesítik a kérést. S mivel a tanácsülés szep­tember 4-én volt, azóta pedig három hónap telt el, jogos ol­vasónk kérdése: miért maradt minden csak ígéret? Lakatos Barnabás véleménye szerint azért, mert a Pest megyei Kis­hajózási és Javító Vállalatnál a községi tanács ezzel kap­csolatos levélbeli értesítésére vártak: arra, hogy konkrétan milyen időpontban kérik az új iskolásjáratot. Jáhner Vil­mos vb-titkár viszont kijelen­tette: nem volt szó arról, hogy mindezt írásban kell kér­vényezniük. Mivel a levél nem érkezett meg, egyik fél sem kereste a másikat, s az egész dolog valahogy „elaludt". Csakhogy közben hűvösebb lett az idő, s a gyerekek gyakran fagyoskodtak a Duna- parton, hajóra várva. Tetézte a bajt egy olyan eset, amely­ről Horváth László számolt be: nemrégiben előfordult, hogy a hajósok a tízforintos különdíjért sem voltak haj­landók átvinni a kisdiákokat Leányfaluról Pócsmegyerre. Pedig látták, hogy már jó ide­je ácsorognak a szeles Duna- parton. Vár a hajó Amit viszont most jóleső ér­zéssel írunk le: mire e sorok megjelennek, már menetrend szerint közlekedik — a 12 órai és a 13 óra 20 perces járaton kívül —. a Leányfaluról 12 óra 50 perckor induló kishajó. A gyerekek problémája tehát a jelek szerint megoldódott. La­katos Barnabás ígéretet tett arra, hogy nyomatékosan fel­hívják a hajósok figyelmét: az esti órákban hazafelé tartó pócsmegyerieket akkor is vár­ja meg a kishajó, ha késik az autóbusz. Igaz, egy korábban kiadott forgalmi utasításban már figyelmezették erre dol­gozóikat. De úgy látszik, nem árt ezt még egyszer megtenni. Ami pedig a hiányzó váró­termet illeti: a leányfalui par­ton akkor bontották le, ami­kor a strandot építették, hi­szen akadályozta a munkát. Mi mégis bízunk abban, hogy összefogással — csakúgy, mi­ként a menetrend körüli vi­tát is sikerült megnyugtatóan rendezni — erre is találnak megoldást. Falus Gábor t í Ügy hiszem, e néhány ada1 is bizonyítja, hogy szépen fej­lődik a ceglédi járásbeli nagyközség. Virág Mihály Albertirsa Hozzászólás cikkünkhöz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents