Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

\ "kMúfw 1973. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK • • Összefűz bennünket a szocializmus építésének eszméje, érdeke Győri Imre beszéde a varsói Párizsi kommiin gyárban rendezeti nagygyűlésen Győri Imre, az MSZMP KB titkára, a varsói Párizsi kom­miin ' telefongyárban szerdán megrendezett nagygyűlésen el­hangzott beszédének bevezető­jében átadta a gyár dolgozói­nak az MSZMP Központi Bi­zottsága és személy szerint Kádár János, a magyar kom­munisták, munkások forró üd­vözletét és tolmácsolta leg­jobb kívánságaikat: éljenek, dolgozzanak jó egészségben és érjenek el még szebb sikere­ket a termelőmunkában, gyá­ruk további fejlesztésében ha­zájuk, a szocialista Lengyelor­szág felvirágoztatásában! Az MSZMP KB titkára a kö­vetkezőképpen folytatta: — A Lengyel Egyesült Mun­káspárt kongresszusának ed­digi munkáját, a magyar nép által is nagyrabecsült Edward derek elvtárs előadói beszé­dét és a felszólalásokat nagy figyelemmel követtük. S ez nem puszta udvarias megnyi­latkozás részünkről. Minden, ami a varsói pártkongresszu­son elhangzott, közel állt hoz­zánk is, hiszen mindannyian a szocialista népek közösségének tagjai vagyunk, elszakíthatat- lanul összefűz bennünket a szocializmus építésének esz­méje, érdeke, célja. — Érthető tehát, hogy nagy megelégedéssel hallottunk a kongresszuson a lengyel kom­munisták, az egész lengyel nép hatalmas országépítő sikerei­ről. Csak gratulálni tudunk ahhoz, fiogy nem könnyű öt esztendőt maguk mögött hagy­va jelenthették a kongresszus­nak: a népi Lengyelország je­lentősen előbbre haladt a szo­cializmus építésének útján. A nemzeti jövedelem öt év alatti 62 százalékos vagy az ipari termelés 73 százalékos emelke­dése, és a gazdasági lehetősé­gekkel párhuzamosan a nép élet- és munkakörülményeinek javítása a szocialista fejlődés ékes bizonyítéka. Tanúsítják, hogy a Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a lengyel kormány helyes, marxista—leninista po­litikát fplytat, amelyet a len­gyel nép tettekkel támogat. Az ömök eredményei nyomán újabb erővel domborodnak ki a szocializmus értékei, maga- sabbrendűsége. — Mi tehát úgy tekintünk lengyel barátaink kiemelkedő munkateljesítményeire, mint a közös ügyünk sikeréhez való jelentős hozzájárulásra. De elégedettségünk nemcsak ab­ból táplálkozott, amit a kong­resszus a múltról mondott, ha­nem abból is, ahogyan előre­vetítette Lengyelország jövő­jét A fejlett szocialista tár­sadalom felépítése olyan cél, amelynek elérésével hazájuk a fejlődés új történelmi szaka­szába lép, s ez a társadalmi igazságot megtestesítő, szelle­miekben , és anyagiakban gaz­dag, az egyén alkotó lehetősé­geit teljes mértékben kibonta­koztató, országukat sokolda­lúan felemelő társadalom lesz. Ezért a célért érdemes élni, dolgozni. Meggyőződésünk, hogy a dicső lengyel munkás- osztály, nagy tapasztalatú pártjának vezetésével, a szo­cialista országokkal karöltve el fog jutni az új társadalom­nak a kongresszuson reálisan felvázolt magaslataira! Közös dolgainkról beszélgetve... Győri Imre a továbbiakban ismertette a hazánkban folyó szocialista épitőmunka ered­ményeit, majd így folytatta: — Amikor így, barátok kö­zött mai helyzetünk, jelada­taink, terveink és távlataink közös dolgairól beszélgetünk, különösen jól érezzük, hogy történelmi barátságunk új tar­talmának legfőbb jellemzője a proletár internacionalizmus, az együvétartozás a szocialista népek erős, nagy családjában. Aligha van az életnek olyan területe, amelyre ne terjedne ki a pártjaink, állami intézmé­nyeink és társadalmi szerve­zeteink közötti, mindkét fél számára hasznos munkakap­csolat. A gazdasági kapcsola­tok, az ipari szakosítás és kooperáció megfelel mindkét ország érdekeinek, Összhang­ban áll a KGST-ben egyezte­tett tervekkel és egyiittműkö­'déssel, és jól szolgálja a szo­cialista gazdasági integráció további kibontakozását. -Egyre jobban kihasználjuk azokat a nagy lehetőségeket, amelyek kapcsolataink bővítésére a tu­dományos, a műszaki, a kultu­rális és a társadalmi élet sok területén adódnak, örvendete­sen bővül a két ország közötti személyi forgalom, amely szembetűnően bizonyítja, hogy a két ország viszonyát nem­csak pártjaink és kormá­nyaink, hanem népeink mil­liók és milliók szívből jövő barátsága alakítja. — Hagyománya van már annak is, hogy népeink közös erővel harcolnak minden nép szabadságáért, függetlensé­géért, nemzeti és társadalmi felemelkedéséért. Azok a len­gyel kommunisták, akik 1919- ben ott küzdöttek a magyar Vörös Hadseregben, azok a magyar partizánok, akik 1944- ben' a kampinosi erdő harci osztagaiban harcoltak, nem­zetközi küldetést is teljesítet­tek. Fegyvert fogtak a népe­ket leigázó burzsoá erőkkel, fasizmussal szemben. Múlt és jelen tanúbizonysága A magyarok és a lengyelek ma is vállvetve harcolnak az imperializmus ellen, a szocia­lizmusért, a békéért. Egybe­fűz bennünket tehát az is, hogy külpolitikánk alapvető törekvése szüntelenül erősíte­ni az egységet a Szovjetunió­val, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjával. Önök ismerik Magyarország történelmi út­ját. amelynek egyik legfőbb tapasztalata, hogy harcunkhoz, erőfeszítéseinkhez a világ el­ső szocialista államának, a Szovjetuniónak a léte és in­ternacionalista támogatása adott erőt, neki köszönhetjük felszabadulásunkat, vele szo­ros szövetségben tudjuk meg­oldani a szocializmus épí­tésének feladatait. Múlt és je­len igazolja tehát pártunk­nak azt az elvi álláspontját, hogy szovjetellenes kommu­nizmus nincs és nem is lehet. A történelmi tények cáfolha- tatlanuí bizonyítják a Szovjet­unió és az SZKP világtörté­nelmi szerepét, azt, hogy ez az ország és párt vállalja ma­gára a legnagyobb felelősséget és terhet az egyetemes emberi haladásért, a békéért, a szo­cialista világ fejlődéséért ví­vott küzdelemben. — Pártunk következetesen síkraszáll a többi szocialista országhoz fűződő kapcsola­taink erősítéséért, aktívan részt veszünk a Varsói Szer­ződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa tagál­lamainak együttműködésében, teljesítjük a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom iránti kötelességeinket. Ezt a politikát mi úgy hívjuk: elvi, nyílt politika. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi tevékenysé­günket minden esetben a pro­letár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés el­vei vezérlik. Csakis így tudjuk képviselni legbensőbb nem­zeti és nemzetközi érdekein­ket. Győri Imre a következőkép­pen fejezte be beszédét: — Nagy öröm és megtisztel­tetés volt számomra, hogy szólhattam önökhöz közös dol­gainkról. Küldöttségünk a leg­szebb emlékekkel tér haza eb­ből a nagyhírű gyárból. Bte­tős vagyok abban, hogy ma­gyar munikástestvéreink, akik­nek beszámolunk majd len­gyelországi tartózkodásunk ta­pasztalatairól. a legmelegebb baráti érzésekkel gondolnak majd önökre. Kérem, hogy önök is mindig emlékezzenek rá: Földrajzilag se távol, de a barátság országútján járva, egészen közel élnek öltökhöz a magyar kommunisták, a ma­gyar dolgozók, és népeink ma­gabiztosan együtt haladnak előre a legigazibb, a legembe­ribb társadalom, a kommuniz­mus felé! A Szovjetunió és Afganisztán meghosszabbították semiegessegi és megnemtámadási szerződésük hatályát Nyikolaj Podgornij hazaindult Kabulból Afganisztán fővárosában szerdán befejeződtek a tárgya­lások Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és Mohammed Paud afgán ál­lam- és kormányfő között. A tárgyalófelek folytatták a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó időszerű nemzetközi problémák, valamint a kétol­dalú kapcsolatokat érintő egyes kérdések megvitatását. A Szovjetunió és Afganisz­tán meghosszbbította további tíz esztendőre az 1931-ben megkötött serrüegességi és köl­csönös megnemtámadási szer­ződés hatályát. Az erről szóló jegyzőkönyvet Nyikolaj Pod­gornij és Mohammed Daud ír­ta alá. Nyikolaj Podgornij az ebből az alkalomból elhangzott be­szédében hangsúlyozta, hogy az új jegyzőkönyv jó alapot szolgáltat majd az együttmű­ködés további elmélyítéséhez. Nyikolaj Podgornij afganisz­táni látogatásának eredmé­nyeiről közös közleményt hoz­tak nyilvánosságra. Nyikolaj Podgornij, aki két­napos hivatalos baráti látoga­tást tett Afganisztánban, szer­dán elutazott Kabulból. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hazatérőben szerdán Taskent- be érkezett. Befejeződött a Kolumbiai Kommunista Párt XI!. kongresszusa Befejezte munkáját a Ko­lumbiai Kommunista Párt XII. kongresszusa. A résztvevők megvitatták a KB beszámoló­ját, jóváhagyták a politikai határozatot, valamint egy sor más dokumentumot. Megvá­lasztották az új központi bi­zottságot, amely ezt követő plénumán megválasztotta a végrehajtó bizottságot és a KB titkárságát. Negyven perc a Fehér Házban Ford Dobrinyinnal tárgyait Ford amerikai elnök kedden magához kérette Dobrinyin szovjet nagykövetet és Kissin­ger külügyminiszter, valamint Brent Scowcroft nemzetbizton­sági főtanácsadó társaságában negyven perces megbeszélést folytatott vele. John Hushen, a POsmÁlí,i Elmélyült a kormány válsága Azevedo Cunhallttl és Soaressel tárgyalt Lemondott a portugál kor­mányban viselt funkciójáról négy demokratikus néppárti politikus: Sa Borges szociális- ügyi miniszter és három ál­lamtitkár. Döntésük hátterében az áll, hogy szembefordultak pártjuk hivatalos vonalával és nem fogadják el Sa Carneiro főtitkár jobboldali koncepció­ját — válik tudni lisszaboni politikai körökben. A PPD politikusainak kivá­lása elmélyítette Azevedo kor­mányának válságát, hiszen ko­rábban már lemondott tiszt­ségéről az iparügyi és a ne­hézipari miniszter is. Azevedo tengernagy a kor­mány „átalakításáról” és az új kabinet által követendő po­litikai vonal kialakításáról tár­gyalt Cunhallal, a PKP és Soa- ressal, a PSZP főtitkárával. A kommunisták a ' kormányban való további részvételüket at­tól teszik függővé, milyen po­litikai programja lesz az új ka­binetnek. — közölték kommu­nista forrásból. Lisszabonban a köztársasági elnöki palota előtt szerdán dél­előtt tüntetést rendeztek annak a 123 tisztnek a hozzátartozói, akit a november 25-i katonai lázadás elfojtása után tartóz­tattak le. Gomes elnök fogadta küldöttségüket, amely azt kö­vetelte, hogy engedélyezzék a Custoias börtönben fogva tar­tott tisztek meglátogatását, és azt, hogy ügyvédet fogadhas­sanak nekik. Fehér Ház helyettes szóvivője nem számolt be részletesen a megbeszélés tartalmáról, csu­pán annyit mondott, hogy idő­szerű kérdésekről” volt szó, megtárgyalták a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások állását, Kissinger moszkvai utazásának lehetőségét és más kérdéseket, köztük az angolai helyzetet. A szóvivő nem árul­ta el, hogy Kissinger moszkvai útja bizonyosabb lett-e a ta­lálkozó eredményeként. Az amerikai külügyminisz­ter ugyancsak kedden sajtóér­tekezleten úgy nyilatkozott, hogy négy-öt héten belül szá­mít moszkvai utazására. Ami a SALT témáját illeti, az elnöki szóvivő arra a kije­lentésre szorítkozott, hogy „va­lahányszor eszmecsere jön lét­re, mint most is, valamilyen haladás történik”. SZERDÁN ÖTNAPOS láto­gatásra Kairóba érkezett Gis- card d’Estaing francia elnök. Tiltakozó akciók Spanyolországban Spanyolországban szerdán országszerte számos tiltakozó akciót rendeztek. Madridban és más városokban sztrájkba lép­tek az építőipar, a vas- és fémipar dolgozói. A sztráj­kolok a demokratikus tanács­ban és a demokratikus plat­formban egyesült haladó erők felhívásának tettek eleget. Madridban és más spanyol városokban főiskolák és egye­temek hallgatóinak ezrei boj- kottálták az előadásokat, tilta­kozásul az ellen, hogy rendőrök szállták meg a felsőfokú tanin­tézetek területét. Különböző egyetemek diák^yíjlések^t tar­tottak. Ezeknek résztvevői peli-' ciókat írtak alá, amelyekben felkérték Carlos Arias Navar­ro miniszterelnököt, hogy gon­doskodjék a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátásáról, a politikai szabadságjogok helyreállításáról. Politikai sza­badságjogokat követelt szerdai gyűlésén a barcelonai egyetem általános orvosi karának 800 hallgatója is. A diákok nagy­gyűlésükön támogatásukról biztosították a Katalóniában csütörtökre meghirdetett álta­lános sztrájk részvetvőit. Ukrajnai látogatás A Viharmadár falujában Szavrány kerületi székhely, 260 kilométernyire fekszik Odesszától. A megye legésza­kibb községe. A kijevi út men­tén a szemhatárig egyetlen né­pesebb helység sem látható, viszont igen változatos, lankás, néhol erdős tájban gyönyör­ködhetünk. A gondosan meg­művelt, hatalmas termőföldek mindjárt fölvetették a kérdést: hol vannak a vető-arató-beta- karító kolhozisták, s vajon mi­kor végezték el ezt a rengeteg munkát? Ezt nevezik az orosz cso­dának — kaptam a választ, mintha kísérőm, Igro Beleny- kov főszerkesztő kitalálta vol­na, hogy mi foglalkoztat. — Jó föld — jegyeztem meg. — Az. Ennek a csernozjom- nak egy baja volt csupán. Min. denféle hódító úgy találta, hogy jó föld, és neki éppen itt kell megtelepednie. — Legutóbb a német fasisz­ták ... — Úgy van. Bele is tört a bicskájuk. Üticélunk, a Déli-Bug part­ján fekvő Szavrány határa ta­lán még vonzóbb. A kies part­oldalon beláthatatlan kukorica- és napraforgótáblák, a földeket erdősávok védik a szikkasztó északi széltől. Albert Mazurov, a kerületi pártbizottság első titkára készséggel áll rendelke­zésünkre, örömmel járja be ve­lünk a környéket. A nagyszerű panorámára időnként fölhívja figyelmünket. — Tetszik? — Valóban. A megnyerő külsejű, kissé peckes tartású, 38 éves kerületi párttitkáron divatos öltöny fe­szül. Látszik rajta, jó érzéssel tölti el a kerület lakosságának helytállása, s tudja, abban, hogy az ötéves tervet már novem­berben sikerült a kolhozoknak teljesíteniük, az ő családjának is része van. A felesége agrár­mérnök ugyancsak Szavrány- ban. — Most mi foglalkoztatja önt legjobban? Kérem, ne vegye nagyképű­ségnek, de fő gondunk, hogyan tudnánk gépkocsiból és tartós cikkekből kielégíteni az igénye­ket. Sok autó szaladgál már, de jóval több kellene, mert sürge­tik, van rá pénz. Korábban itt-ott anyagi problémák is adódtak, mióta azonban ren­dezték a nyugdíjakat, ezek lé­nyegében megszűntek. Lombok alatt, ligetek közt él a 7 ezer lakosú község. Dús zöld­be, vetemények és virágok ko­szorújába húzódnak a bádog- tetős házacskák, egymástól tisz­tes távolságra. A fehérre me­szelt, alacsony kerítések azon­ban egymásba fogódznak, s nyilván nem portavédő, inkább díszítő szerepet töltenek be. Rajtuk az aprócska bejárati aj­tó éppúgy elmaradhatatlan, mint a tévéantenna a tetőkön. Vajon összefügg-e a televízió­val az öltözködés? Mert itt sokkal több fehér kendős öreg­asszony őgyeleg ugyan az ut­cán, mint a városban, de a lá­nyok és a menyecskék ruháza­ta ugyanolyan: mini, midi és maxi. És a fiúk pantallójának is bő az alja, sőt egy-két ko­pott farmert is fölfedeztünk. Pedig ez utóbbi ruhadarab — azt mondják — csak borsos áron kapható, a topis divatot itt jobban meg kell fizetni. Persze biztosan kerül rá pénz, az életszínvonal itt is emelke­dik. A kolhoztagok évi kerese­te meghaladja az 1300 rubelt, plusz, amit a fél hektárnyi háztáji föld jövedelmez. A csa­ládokból rendszerint egy sze­mély az iparba jár dolgozni, ahol 150—180 rubelt is meg le­het keresni havonta. A község bejáratánál, fönt a domboldalban figyelemre mél­tó mementó áll, a Viharmadár partizáncsapat emlékműve. Ma­gas szoboralakok szorítják a fegyvert, alább a lejtőn kőtáb­lákon megrörökítve hőstetteik, továbbá a eskü szövege: „Eskü­szöm, hogy életem feláldozásá­val is ...” És az 1200 tagú cso­portnak a fele valóban meghalt ezért a szép földért, a hazáért. — El-e itt valaki, a volt par­tizánok közül? Szőke, ötvenes férfi lép köze­lebb. Pável Majszosz, Szavrány kerület tanácselnöke. — Igen, például én. — Elnök elvtars, tagja volt a partizáncsoportnak ? — Hát nem lehet kinézni be­lőlem? — Meséljen valamit, kérem. — Nem tudhatom, mi érdek­li önöket. — Érdekel minden. Mondja el például, hol harcoltak. Vala­hol errefelé? — Igen, errefelé. — Meg tudná mutatni azt a helyet? — Most már igen, — Hogyhogy? — Mert a ^felszabadulás 30. évfordulóján, idén március 27-én, csak nehezen akadtunk rá. Most emléktábla áll ott is. Megértettük, nehéz beszélnie azokról az időkről, ö életben maradt, 18—19 éves fejjel, sok bajtársát azonban megölték a német gépfegyverek. Kérésünk­re némán bólintott és elveze­tett a Séavrány környéki erdők mélyére. Úttalan utakon, bozó­tokon át, süppedő avart tapos­va jutottunk el az egykori fő­hadiszállásig \ Egy percig né­mán álltunk a beomlott pa­rancsnoki verem, a összedőlt „konyha”, a már alig látható földkunyhók között. Három évig álltak ellen a partizá­nok, akik erősen megfogyatkoz­va bár, de 1944. márciusában mégis tekintélyes mennyiségű, ellenségtől zsákmányolt hadi­anyagot adtak át a Vörös Had­seregnek. Pontos leltár szerint: 500 puskát és géppuskát, 4 ágyút, 50 golyószórót, 4 gépko­csit és 300 lovat. Jó! emlékszik a tanácselnök: a parancsnok, Iván Kuharenkó volt. az ide vezényelt hattagú eitőernyős brigád tagja, kapi­tány. A helybeli illegális párt- szervezet révén nemsokára hat- vanketten csatlakoztak hozzá­juk, főleg a 20—25 éves fiata­lok. Vaszilij Nyesztyerenko, a komiszár is a 25. esztendőt töl­tötte, de már tapasztalt kom­munista, jól értett ‘ önkéntes harcostársai nyelvén. A párt- szervezet végül is 58, a Kom- szomol pedig 120 tagot szám­lált. Eiőször kisebb megbízatásokat kaptak a partizánnak jelentke­zők, s csak később, a íeieskü- vés után jutottak a főhadiszál­lásra. Bejártak a községbe, rendszeres kapcsolatot tartot­tak a „Nagy földdel”, ahonnan utasításokat kaptak, s néha — ejtőernyővel — fegyvereket. Mindig tudták, merre mozog, mire készülődik az ellenség, hol árthatnak neki legtöbbet, mert a lakosság nemcsak éle­lemmel, hanem értékes infor­mációkkal is támogatta őket. Halle német városban őr­mesterként fejezte be Pável Majszosz a honvédő háborút. Most közmegelégedésre irá­nyítja Szavrány terület állami ügyeit és nem érzi- hősiesnek, különösnek, amit annak idején cselekedett. Természetesnek veszi ma is, mint akkor tizen­hat évesen, amikor édesanyja aggódó beleegyezésével belé­pett a Viharmadár partizáncsa­patba. Egyik testvére szintén szovrányi lakos, a másik életét áldozta a ma élők boldogulá­sáért. Mielőtt elváltunk volna a szavrányiaktól, a faluszélen még egyszer megálltunk a par­tizánemlékmű előtt. Az a meg­győződés vert bennünk gyöke­ret, hogy az itt élő emberek soha nem felejtik el azt, ami a 40-es évek elején történt, s a békét, az élet örömeit minden más népnél jobban tudják óv­ni és becsülni. F. Nagy István Ezért a célért érdemes élni, dolgozni

Next

/
Thumbnails
Contents