Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-13 / 266. szám
4 %mkm 1975. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK A Szovjetunió képekben Megnyílt a TASZSZ Lakodalom van a mi utcánkban... fotókiállítása Szerdán a Műcsarnokban ünnepélyesen megnyitották a TASZSZ szovjet hírügynökség fotókiállítását. A Kulturális Minisztérium és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala reprezentatív rendezvényén megjelenít Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Marjai József külügyi államtitkár, dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Katona István, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője. Részt vett a megnyitón V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és V. P. Hatuncev, a TASZSZ vezér- igazgatójának helyettese. Megnyitó beszédet mondott dr. Várkonyi Péter és V. P. Hatuncev. A Szovjetunió képekben című kiállítás több mint ezer fekete-fehér és .színes fotója — 150 fotoriporter alkotása — hitelesen tudósít a Szovjetunió 15 köztársaságából a mindennapok eseményeiről. Jól érzékelteti azt a történelmi utat, amelyet a Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta megtett A kiállítás december 7-ig tekinthető meg. KANYAROG A NÁSZNÉP a zsámboki utcán, húzza a cigány a talapalávalót, röp- dös a sok bokorugrószoknya, danásznak, ropják a táncot, fiatalok és öregek, mátkapárt kísérnek — esküvő nélkül egyenesen a lakodalomba. No hiszen, se anyakönyvvezető, se pap össze nem adná az olyan arát meg vőlegényt, aki akár naponta kimondja a boldogító igent. Mert bizony Soós János tsz-traktoros és Bajnóczi Mária ÁFÉSZ-admi- nisztrátor csak Zsámbok népi együttesében viszi a vőlegény—menyasszony szerepet és egyelőre nem lehet még tudni, kedvet kapnak-e előbb- utóbb igazi jegy ességre, házasságra. De, hogy szép pár a két fiatal, azt meg kell hagyni. A MENET ÉLEN, ahogy illik, sallangos botját mag-meg- lóbálva, egyet-egyet kurjongatva ntt halad a vőfély: Szabó István tsz-tag, aki nemcsak most, hanem majd minden igazi zsámboki lakodalomban komolyan viseli ezt a tisztet. Az arapár mögött az örömszülék mennek, ősz hajú Lapu István ipari nyugdíjas, mint apa szaporázza a táncot. Legvidámabban és legfürgébben azonban Balázs István járja, aki máskülönben élete hatvan esztendejében már sok Javult a helyzet Pedagógus szolgálati lakások Üllőn A Zsámboki Népi Együttes bemutatója lagziban volt a jókedv mestere. Hétköznap szintén a tsz- ben dolgozik. Mind a hárman angol szabású fekete ruhát viselnek, nyakkendőt viszont ez alkalomból nem kötöttek, de csizmát azt húztak. A násznép fiataljai, mármint a férfiak, ‘ sarkan'tyús csizmában rúgják a port, hófehér ingujj bújik ki fekete, de színesen kivarrott mellényükből. Kaiap csak a vőlegényen van, hosszú haj kandikál ki alóla. S a többi legény vagy fiatal férj fejét is hosz- szú fürt borítja. Szakálluk és bajuszuk nincs, tehát ebben mégsem hódolnak a divatnak. A LÁNYOK HATAN varkocs ficánkol, a menyecskék és náluk idősebb asszonyok pedig kontyukat a fejük búbjára tűzik és apró, hímes fé- kotő alá rejtik. Négy-öt kikeményített alsószoknyára öltik fel a többnyire piros, de virágokkal beszórt felsőt. Mellényük virágokkal kivarrt és flitter csillag rajta. Szépek és szép a viseletűk, amit persze már csak erre az alkalomra szedtek elő a szekrényből. Noha erősgetik, hogy minden lakodalmon így öltözködnek. A zsámboki templom tetejére Rászállott egy holló tiszta feketébe, Szárnya alatt, jaj, de aranyos a tolla, Most vagyok, most vagyok leány utoljára. HARSOG A DAL, ahogy befordulnak a művelődési ház udvarára. Ott még táncolnak egy sort, amíg a meghívott városi vendégeket zsámboki népviseletbe öltözött lányok, legények kaláccsal, pálinkával kínálják. Odabent azután a színpadon kikéri és elbúcsúztatja a vőfély a menyasz- szonyt és mialatt Győré Bé- láné, a művelődési ház igazgatója invitálására a vendégek elköltik a lakodalmi ebédet, fáradhatatlanul táncol a násznép apraja-nagyja. Csak addig szünetel a tánc, amíg a színpadon a többször díjazott zsámboki menyecskekórus énekel. Nem marad el természetesen a- menyasszonytánc sem. Majd a vendégeket kérik fel sorban a fiúk és a lányok. Akkora jókedv kerekedik, hogy még a fal is belereszket. A ZSÁMBOKI lakodalom sajtóbemutatóját láttuk. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal jövő évadban sűrűn bemutatja a bel- és külföldi vendégeknek. Ha minden alkalommal ugyanilyen szépen ropják a táncot és ugyanilyen szép lesz a fiatal pár, egészen bizonyos, nagy siker lesz, hamarosan nagy hírre tesz szert a Zsámboki lakodalom. Szokoly Endre Az ösztöndíjra nem jelentkeztek A tízezer lakost számláló üllő nagyközség 1975-re előirányzott fejlesztési bevétele 780 ezer forint volt. A felépítendő pedagóguslakások költségéből — 532 ezer forintból — a helyi tanács 450 ezer forintot biztosított. A fennmaradó összeg a megyei tanácsot terhelte. — Mi tette szükségessé, hogy ilyen nagy összeggel támogassák a pedagóguslakások építését?— kérdeztük Lehoczky Károly tói, az üllői tanács vb- titkárától. — Az általános iskolából, ahol jelenleg 960 gyermek tanul, tavaly hat tanár ment nyugdíjba. Gondoskodnunk kellett a pedagóguslétszámról, s ez köztudomásúan nem kis gond. A felhívásainkra, állás- hirdetésünkre jelentkezők többségének első kérdése az volt: van-e lakás? Nem csodálkoztunk, hiszen havi 500— 600 forintos albérletet nem könnyű fizetni. Ezért úgy döntöttünk, hogy szolgálati lakásokat építünk. Segítségünkre sietett Virág József, aki az épület terveit társadalmi munkában készítette el. — Milyen egyéb megoldást találtak a pedagógusgond enyhítésére? — Tudjuk, hogy két lakás még nem megoldás. Vannak olyan elképzeléseink, melyek szerint az egyik kétszobás összkomfortos lakásból két egyszobásat alakítunk ki. De persze még három is kevés. Éppen ezért támogattuk a tanítók, tanárok önálló lakásépítési kezdeményezéseit. — Megoldódott-e a két lakással, a kedvezményes telek- vásárlásokkal a pedagógusok utánpótlásának problémája? — kérdeztük Pokornyi Róberttól, az üllői iskola igazgatójától. — Feltétlenül kedvezőbbé vált helyzetünk. Az egyik tanárunknak — aki már négy éve albérletben lakik — kiutalják a szolgálati lakást. A másikra is van jelentkező, de sajnos, az épület kivitelezője, a vecsési költségvetési üzem nemigen siet a lakások átadásával. Az üzem munkáját anyagellátási gondok zavarják. A legutóbbi értesülésünk szerint az épület nemhogy a kitűzött határidőre nem készül el, hanem még a jövő év első negyedévében is kérdéses a beköltözés. — A lakások, telkek biztosításán kívül mással is igyekszünk idévonzani a tanárokat, ösztöndíjat ajánlottunk fel azoknak az üllői, illetve környékbeli lakosoknak, akik tanér- vagy tanítóképző főiskolán tanulnak. Sajnos, a pálvá- zati felívásnak nem volt sikere, a meghirdetett négy helyre senki sem jelentkezett. Van egy-két ösztöndíjasunk, de az ő munkába állásukra csak egykét év múlva számíthatunk. Megpróbáltunk úgy is enyhíteni gondjainkon, hogy a nemrég nyugdíjba menteket visszahívtuk. Néhány képesítés nélküli tanítót is alkalmaztunk, főleg azokat, akik mint úttörővezetők, szoros kapcsolatban voltak az iskolával. Mindez azonban még mindig nem elég. Az utóbbi időben ugyanis elég sokan szülési szabadságra, gyermekgondozási segélyre mentek, s az ő állásukat természetesen fenn kell tartanunk. Gáti László A.vidám lakodalmas menet a zsámboki utcán. Ifjú Fekete József felvétele Színházi esték >• El még a kabaré?! Uj műsor a Vidám Színpadon A címben foglalt kérdés természetesen szónoki: a kabaré él. S miért is ne élne? Nemcsak a magyar kabaré sokat emlegetett klasszikus hagyományai, nemcsak a magyar, humoristák nemzedékeinek kitűnő munkái révén, hanem életben tartja a mindenkori valóság, amelyről a kabaré eszközeivel, sajátos műfajaiban mindig akad „kibeszélni", csipkelődésre, kifigurázásra, kinevettetésre, s ezzel leleplezésre való téma. A kérdés mindössze annyi: milyen kabaréról van szó? S milyen kabarét szeretnénk? Mert kipécézni sok mindent lehet, a nevettetésnek is vannak különböző módjai. Lehet viccelődni az örökzöld Patyolat—Közért—BKV háromszögön belül, s a néző ezen is nevetni fog. De hát az igazi kabaré sokkal több, mint jó vagy kevésbé jó viccekkel, csattanós vagy tompán puffanó poénokkal kicsiholt nevetés, taps. Az igazi kabaréműsor úgy kíván nevettetni, szórakoztatni, hogy közben el is gondolkodtatja a nézőt, s attól sem riad vissza, hogy legjobb pillanataiban magát a nézőt nevettesse ki — a nézővel. A jó kabaréműsor számokból áll ugyan, de ezeknek a számoknak van valami megszerkesztettsége, e számok, tréfák, kupiék, jelenetek tartanak valamerre, viszik valamilyen irányba a néző gondolatait, tudatát, mondani akarnak neki valamit, az egyes számokkal és a számok összességével. Sokat nevethetünk a vidám Színpad új műsorán, melyet Kaposy Miklós szerkesztett és Kalmár Tibor rendezett —, de a nevetésnek csak ritkán vah nemesebb humorfedezete. Mert Valóban furcsa helyzetek születhetnének, ha a „hatalom” minden pontjára nők állnának, de hogy ennek a jelenetnek a poénja egy telefon legyen, mely hírül adja, hogy a fő szervező asszony férje négy kiló tíz dekás gyermeknek adott életet — ez még csak nem is ízléses (Minden hatalom a dolgozó nőké, írta Kaposy Miklós). Az sem sorolható a magvasabb humorforrások közé, hogy három „idegenbe szakadt” hazánklánya el- dallja, amit annyiszor eldall- tak már, hogy ti. a külföld ilyen meg olyan, és hogy nálunk ezzel szemben olyan meg ilyen az ez meg az (Harsányi Béla Vándor madárkák című száma). Fáradt humorú, s Kabos Lászlónak partnereket is megnevettető rögtönzésekre alkalmat adó sport „kabaré” a Muhammad Ödön című jelenet (Peterdi Pál írása), melyet csak a nemrég látott bokszmeccs emlékének forga- tónyomatéka lendít valamelyest. Egy apróságot nagyít fel a Tiltsa bel című jelenet (Miklósi Ottó és Pálos Miklós írása), s így nem humoros, hapern hibás képet ad művelődési politikánkról. És sorolhatnánk még a műsor poénekre épített, kétségtelenül nevetést kicsiholó, de a legkijártabb utakon mozgó számait. A magvasabb, gomdolatgazdagabb humorra alig egy-két példa akad: a nyitó jelenet és kdn- feransz (Farkasházy Tivadar írása, konferansziéként a műsort végig vezető Brachfeld Siegfrieddel), Abody Béla írása, a Kezdhetjük elölről, és — helyenként — a Nekünk találkozni kéne című Harsányt Béla-jelenet. Ennyi viszont kevés egy jó kabaréhoz, főleg egy mai, politikai jellegű (legalábbis alcímében ilyen igényű) kabaréhoz. A legtöbb baj tulajdonképpen kettős. Az egyik: miközben a műsor el kívánja határolni magát a Közért—Patyolat—BKV ügyektől, más vonatkozásban ugyanolyan felületi módon kezeli a témáit, mint a kárhoztatott témakör virágzása idején tették. A másik: számos színész (Kabos, Kazal, Csala Zsuzsa, Borán Lenke, Zentay Ferenc, Hlatky László, Horváth Tivadar), ismét csak megmarad a maga színészi patronjainál, míg mások (Szuhay Balázs, Verebéig Iván, Zana József, Kása András például) igyekeznek nemcsak viccelődni, hanem ábrázolni is. Ez a stílusbeli kettősség időnként zavaróan hat. De hát ez is régi panasz a Vidám Színpadon, ahol az új műsorban emlegetik ugyan a régi humoristák, Gádor Béla, Darvas Szilárd. Karinthy, s társaik nevét, de szellemüket és színvonalukat sajnos nem tudják megidézni. T. I. HETI FILMJEGYZET Babaház > Trevor Howard, Delphine Seyring és Jane Fonda a Babaház egyik jelenetében. ' A színmű, melyből a kitűnő angol rendező, Joseph Losey filmje készült, nálunk Nóra címmel vált közismertté. Amikor a nagy norvég drámaköltő, Henrik Ibsen 1879-ben megírta, témája miatt a darab nagy viharokat kavart. S ezen — ismerve a csaknem száz évvel ezelőtti polgári társadalmak körülményeit, s bennük a férfi és nő viszonyát, a nő helyzetét a családban — nem is lehet csodálkozni. Miről beszélt Ibsen? Arról, hogy egy asszonynak is joga van a maga önálló, teljesebb emberi életét élni; ha a házasságában nem találja meg az összhangot, megértést, boldogságot, ha a férje nem tekinti őt egyenrangú társának, hanem csak játékszerének, akkor ezt a házasságot nem szabad tovább folytatni. Így tesz Ibsen hősnője is ebben a drámában. Nóra, a norvég kisvárosban élő, szép, értelmes, kedves fiatalasszony, otthagyja kisszerű, merev gondolkodású, nyárspolgár férjét, a gyerekeit, a tisztes polgári jólétet, a minden körülmények között megőrzött feddhetetlen becsületesség látszatát, s új életet kezd, amelyben majd a teljes megértést, a teljesebb emberi boldogságot, a női egyenjogúságot megtalálja. Az igazság persze az, hogy bár megértjük a téma csaknem száz évvel ezelőtti rendkívüliségét, manapság ezeket a problémákat már korántsem érezzük ennyire tragikusnak. Egy társadalomban, amelyben törvények biztosítják a nők egyenrangúságát, és egyenjogúságát, amelyben a rossz há. zasságokat egyik fél sem kö- , teles tűrni, mert megvan a lehetőség a válásra, bizony kicsit túlhaladott gondoknak tűnnek Nóra és férje, Torvald problémái. Ami még ma is élővé teszi Ibsen drámáját, az napjainkban és nálunk inkább csak a kitűnő lélekrajz, a nagyszerűen megírt jellemek, a színészeknek kiváló játék- lehetőségeket, a rendezőnek finom árnyalatok kidolgozását biztosító írói anyag. Joseph Losey, akit egy szép filmje, A közvetítő révén már Helga és Evekkel ezelőtt élénk érdeklődés kisérte a Helga című NSZK-beli film vetítését. Úgynevezett kényes témáról, a szexuális felvilágosításról, a nemek közti kapcsolatokról szólt. Játékfilmi elemekkel tűzdelt ismeretterjesztő film volt, amelyet elsősorban a serdülő korosztályok nézhettek haszonnal, de volt mondanivalója az idősebbek számára is. Most itt a folytatás, a Helga és Michael című film. A hősnő időközben felnőtt, férjhez ment, gyerekei születtek, s így már más problémák vetődnek fel szexuális életében: a gyerekek helyes ez irányú nevelésének, a családon belüli, előítéletektől mentes magatartásnak, a házastársak szexuális életének kérdései. A film készítői — orvosok, pszichológusok, szociológusok — most is okosan, sok hasznos tudnivalót sorakoztatva kezelik ezt a problémakört. És amíg ezen a problémakörön belül maradnak, nincs is semmi baj. ismerünk, árnyalt, légkörében erőteljes, figuráiban gondosan megrajzolt filmet készített a drámából (melyet más nyelv- területeken az eredeti címmel Babaháznak ismernek). A film műfajának lehetőségeit felhasználva, kitágítja a dráma helyszíneit, egy norvég kisváros, Röros festői környezetét, utcácskáit, fából készült házait használva fel. S némiképp kitágítja a dráma cselekményét is, dialógusokkal, jelenetekkel, bár ezek a részek semmit nem változtatnak az ibseni mű anyagán, inkább csak a kötést, a jobb megért- hetőséget szolgálják. Van azon, ban két lényeges mozzanat, ahol Loseyt elhagyja az arányérzéke. Az egyik az expozíció elnyújtása. Túl sokáig időz Nóra és barátnője, Krisztina, meg a lecsúszott egzisztencia, Krog- stad bemutatásánál. A másik: nagyon megnöveli — terjedelemben és hangsúlyban is — a Nóra szerencsétlen kölcsönügyletével foglalkozó részeket, magyarázatokat. Jóllehet, ez az ügy lesz a Nóra és férje közt kirobbanó szakítás végső oka, a házasság mégsem ezen bukik meg, hanem sok-sok más okpn, s ezek közt csak egy, bár nem lényegtelen az eltitkolt kölcsön. Meglehet, Losey így akarja némiképp Nórát is felelőssé tenni a saját sorsáért, annak fordulatáért. Minket inkább az aggaszt, vajon mi lesz ebből a semmi foglalkozást sem tudó, az életben meglehetősen naív módra tájékozódó nőből, amikor kilép a babaházból? De ez már egy másik mű tárgya lenne. Ami a film szereposztását illeti, Jane Fonda neve Nóra szerepében nagy vonzerőnek tűnik. De meg kell mondani: ez nem az egyébként kitűnő színésznő szerepe. Alkatilag nem illik hozzá. David Warner Torvald ja sem kiemelkedő. Csak Trevor Howard dicsérhető igazán, Rank doktor szerepében. No és a jól sikerült magyar szinkron, Káldy Nóra, Tordy Géza, Mensáros László, Hámori Ildikó és Tahi Tóth László hangjaival. (Egy ilyen szereposztású magyar Nórát színpadon is szívesen megnéznénk.) Michael Amikor viszont néhány kérdést elkezdenek illusztrálni, játékfilmes elemekkel bemutatni, enyhén szólva kétségeink támadnak a módszer helyességét illetően. Az lehet, hogy a nyugatnémet társadalom bizonyos viszonyai ezt igénylik, de nálunk az olyan illusztrálások, mint például a családon belüli szexuális nevelést egy fürdőszobában, sőt egy fürdőkádban megoldó jelénetsor inkább mosolyt váltanak ki. Vagy aligha attól lesz rossz egy házasság, mert a nem dolgozó feleségnek este a férj nem s.gít mosogatni, mint az egyik „konfliktus” állítja. De a legfőbb kifogásolni valók nem is ezek, hanem azok a nyugati fogyasztói társadalom ideális kispolgárának eszméit dicsérő szövegek, amelyek ezekből a beszélgetésekből szinte észrevétlenül férkőznek be a nézők tudatába. Takács István
