Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
Szán-premier avérségi A valkói nagyközségi közös ■tanács a közelmúltban adott át tíz csökkentett értékű lakást, melyeket a nem megfelelő körülmények között élő családok részére utaltak ki. A lakások öt épületben helyezkednek el, költségük meghaladta a másfél millió forintét. Kivitelező a valkói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet építőbrigádja volt. Ez idáig két család foglalta el új lakását, s rövidesen megkezdődik a község képét rontó telep föl- I számolása. A kát f elvételen jól látszik a lakások közötti különbség. A rogyadozó zsúpfedelű ház immár gazdátlan, rövidesen eltüntetik a föld színéről. Az öt házból álló új telep a község legszebb helyén fekszik, szép a kilátás a környező völgyekre, erdőségekre. A vérségi Egyesült Barátság Termelőszövetkezet földjein rövidesen befejezik az őszi mezőgazdasági munl<ákat. Hrkaj Pál, a termelőszövetkezet elnöke elsőként a cukorrépa-betakarítás állásáról beszélt. Elmondta, hogy napok kérdése, s befejezik a mintegy 160 hektárnyi termé3 betakarítását. Mire ez a cikk megjelenik, már egy répa sem lesz földben a vérségi határban. Három gépsorral — Három gépsorral dolgoztunk: egy egysoros mosonmagyaróvári, egy hatsoros szekszárdi, és egy háromsoros, NDK-ból érkezett gépsorral. Mindössze húsz hektáron volt szükség kézi munkára: itt a A jövő évben is ugyaneny- nyi lesz a répatermő területük, de már most dolgoznak azon, hogy jó legyen az 1976-os termésátlag. A munkálatok nagy részével időben végeztek. Hrkaj Pál sorolja az időpontokat. — Otóber 25-én fejeztük be a vetést. Nyolcszázhetven hektáron kenyérgabona került a földbe; az Auróra, a Bezosz- tája, a Kavkáz, a Rannaja fajtákból. Üjabb hibriddel is kísérletezünk: harmincöt hektáron vetettünk jugoszláv, Szávának nevezett búzafajtát. Ennek jósolják most a legnagyobb jövőt. Majd 1976-ban meglátjuk, hogyan válik be. A búzán kívül elvetettünk még őszi árpát harminchat hektáron és takarmánykeveréket harminc hektáron. Rekord kukoricatermés Az idén, mint már erről többször írtunk, kiemelkedőnek ígérkezik a kukoricatermés. A vérségi termelőszövetkezetben már ismerik a végeredményt, október 28-án százötvenkét hektáron befejezték a betakarítást. Méltán büszkélkedhet a Barátság tsz a termésátlaggal, amely hektáronként ötvenhat mázsa volt. — A szövetkezet életében még egyszer sem értünk el ilyen eredményt. Jó fajtát kaptunk, jók voltak a tápanyagok is. Tavaly ’ az átlagunk harminckét mázsa lett, ennek alapján erre az évre harmincöt mázsát terveztünk. A szerencsés tényezők összességének, a jó előkészítésnek, a jó időjárásnak köszönhető e példa nélkül álló eredmény. Szinte szünet nélkül folyik a gazdaság földjein az őszi mélyszántás. Ha az időjárás is segít, november 15-ig ezt is befejezik. Még tizenegy-ti- zenkét nap kell a vetés befejezéséhez. — Lánctalpas traktoraink két műszakban mennek a határba. Teljes területünk kétezer nyolcszázhetven hektár, s már nem sok, mindössze ötszáz hektár van hátra. A terv szerint alakul A termelőszövetkezet elnöke szinte csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy október 29-én, szerdán fejezték be a csemegekukorica-törését. A nyolcszáz hektárnyi területről a gazdaság piacra, vásárcsarnokba vitte a terményt árusítani. Folyamatosan tart a silózás: a növendékállatok részére háztáji kukoricaszárból répaszelettel és zöld lucernával készül a siló. A vérségi .Barátság Termelőszövetkezetnek elkészült a harmadik negyedéves mérlege. A tény- és tervszámok egyeznek, a növénytermesztésben jóknak mondhatók az eredmények. Az állattenyésztési ágazatban volt némi veszteség, a hízósertés nagyobb mértékű elhullása miatt, de összességében elmondható, hogy a tervezett szintet elérték. A kisegítő és melléküzemágak termelése is a vártnak megfelelően alakult. — Nem rossz év ez — állapította meg Hrkaj Pál —, az előző esztendőhöz képest jobbak az eredményeink. Persze, ha minden elképzeléseink szerint alakul, lehettek volna jobbak is. Orszigethy (Czangár Gyula felvételei) A Szilasmeniibül húszán Mint már korábban hírt adunk róla, a kerepesi Szilas- renti Mezőgazdasági Terme- iszövetkezet irodaházában is aduit az idén marxizmus— minizmus esti középiskola. A szövetkezetből jelentkező dolgozók egy húszas létszámú osztályt alkotnak, többségük irodai dolgozó és középfokú vezető. gépek kiásták a répát, s az asszonyok kézzel szedték fel, majd fejelték. Termésátlagunk hozzávetőlegesen hektáronként kétszázötven mázsa — mondta a tsz-elnök, majd a viszonylag alacsony termésátlag okait taglalta. A vérségi cukorrépa-földeken nem volt kapálás, nem egyelték a sorokat, csak vegy- szerezték. És sajnos, a vegyszerezés nem mindenütt sikerült. Eredetileg százhuszonöt hektárnyi földet készítettek elő a cukorrépának, s az országos felhívásra növelték meg területüket. De az újonnan „vállalt” földeket nem készítették elő megfelelően, tavasszal erre már nem volt módjuk. Szakorvosok a lakosságért Emberséggel, hozzáértéssel SPORT -f- SPORT -t- SPORT -+- SPORT II. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 1975. .NOVEMBER 1„ SZOMBAT Új otthonok a dombtetőn Az Alsópark első győzelme „Engem bizony sokszor félrekezeltek. 1956-ban volt, mikor a házat építettük. A rokonsággal meg a barátokkal kinn voltunk a határban, s bontottuk ki az agyagot. Akkor még csak ilyen sárfalú, rakottfalú házra tellett, mifelénk fecskefalnak mondják. Éppen körülbontottuk az agyagot, egy óriási darabot, s a férjem nővérével álltunk ott, a lapátra támaszkodva, vártuk az utolsó fuvart. Az öcsém éppen jött a kocsival, a hídon zavartatott. Mondom a férjem nővérinek, na, ez lesz az utolsó fuvar. Ahogy kimondom, egyszerre csak minden sötét lett előttem. Az a nagy föld, amit körülbontottunk, levált, s engem leterített. Nem emlékszem én semmire, csak a nagy feketeségre, s g.rra, hogy az emberek kiabáltak, kapargásztak. Itt esett el, itt keresd — mondogatták. Nem voltam én sokáig a föld alatt, mert mind a tizenegyen, akik ott voltak, ástak, kaparpáltak, s kihúztak a föld alól. Én meg ahogy fölálltam csak ömlött a vér a kötinye.m- re. Mert kiszakadt egy ér a szemem alól egészen a sarkáig, még most is meglátszik egy kis •fagy, meg egy porcogó is ki-\ tört az orromból, annak is itt van a jegye. Az ijedtség rajtam volt annyira, hogy csak remegtem. Elkezdtem szaladni. Szaladtam, szaladtam, szaladtam, hogy hova szaladtam volna? Az emberek meg szaladtak utánam. Föltettek a kocsira, elvittek az orvoshoz, de az nem csinált semmit, injekciót se adott, ki se tisztította, csak leragasztotta. Aztán hazamentünk, de énnekem csak fájt a fejem. Akkor az emberek megint elvittek az orvoshoz, s kértek egy beutalót a Rókusba. Másnap elmentünk, s ahogy az orvos leszaggatta a ragaszt, hát egészen odavolt. Hogy, hogy lehet ilyet csinálni, így elengedni, hogy ki se tisztította a' körzeti orvos. Szépen lekezelt, és egy olyan levelet írt a körzeti orvosnak, hogy az nem tette volna ki az ablakra! Persze mi azt nem adtuk oda neki, mert hogy máskor is oda kell mennünk. Meg aztán itt van a faluban, minek a kellemetlenség, csak kiszúrhat velünk. Sok ilyeneket csinált ez az orvos, a lábamon is elkezelt egy kelést, majd le kellett vágni.” Felelősség, bizalom Egy harmincnyolc éves asz- szony mesélte a fenti történetet. 'Ez húsz évvel ezelőtt történt, s az esetre már csak a sebhelyek emlékeztetnek. Az orvos már nincsen a faluban. Egy körzeti orvos emberségétől, szakmai hozzáértésétől ma is nagyon sok minden függ. A gyors beavatkozás, a tünetek felismerése, életeket menthet. A járás orvosainak többsége felelősségteljesen végzi munkáját. S ha az asszony inkább félt, mint bízott a falusi orvosban, annak bár ő azt maga sem tudta, szakmai okai voltak. Ma egyre több a képzett orvos falvainkban. Mint dr. Weidl József járási-városi főorvos örömmel említette, legutóbb Kartalra került egy jó szakorvos, képzett belgyógyász. Nem ritka már a speciális orvos sem. Járásunkban öt gyermekorvos és tizennyolc fogorvos tevékenykedik. Több községben' van fogászati szak. rendelés: Valkon, Bagón, Csömörön, hosszú lenne fölsorolni valamennyit. Három év óta alakítottak ki a járásban gyermekorvosi körzeteket, például Pécelen, lsaszegen, Kistarcsán, Veresegyházon, Túrán, lerine mód egy körzet kialakítására, de a tanács sajnos erre a célra sem rendelőt, sem lakást nem tud adni. Az orvoslakásokkal és korszerű rendelőkkel falvaink többségében nincsen gond. Községek, lehetőségek Pécelen négy körzeti orvos dolgozik, s mindegyik a saját lakásában lakik. Komoly gondot fog okozni egy esetleges nyugdíjazás, mert akkor az új orvoshoz új lakást is kell adni. Hévízgyörkön saját házban folyik a rendelés, ezen is változtatni kell. Mint a járási-városi főorvos elmondotta, a községi tanácsok lehetőségeikhez képest sokat áldoznak az orvoslakások és rendelők rendben tartására, fölújítására. Az orvosi ellátás színvonalára azonban nemcsak a magas, fokú szakmai képzettség van hatással, hanem az is sokat számít, hogy egy-egy orvos milyen jól ismeri a beteget, hány évet töltött el egy helyen. A járási orvosok közlü sokan törzs- gárdatagok, nem kevés azoknak a száma, akik húsz-harminc éve rendelnek egy faluban. Dr. Weidl József beszélgetésünk befejezésekor megemlítette néhány veterán orvos nevét, akiknek példáján tanulhatnak a fiatal orvosok. Közé. jük tartozik a dányi, Weisz Mátyás, aki már betöltötte a hetvenedik életévét is, több évtizede rendel Pécelen Tóth László, Zsámbokon Merényi Gábor és Csömörön Kovács Lajos. A bizonyíték Hogy a körzeti munkát a járás orvosai nem csupán a jó kereseti lehetőség miatt végzik, bizonyítják azok az idős orvosok, akik még hetvenéves korukban sem szívesen válnak meg betegeiktől. Orszigethy Erzsébet A legtöbb csapat már túl van a városi kispályás labdarúgó-bajnokság kilencedik mérkőzésén is. A kupa várományosainak száma nagy. Hiszen az I. osztályban például az első és a negyedik helyezett között csupán egy pont a különbség. így aztán a bajnokság kezd nagyon izgalmassá válni. A csütörtöki szövetségi napon mindezzel ellentétben azonban a küzdelmekben részt vevő csapatok képviselőinek alig fele jelent meg. A legyőzöttek nem szívesen látogatnak ide. Sok volt viszont a boldog ember, az alsóparkiak például megszerezték első győzelmüket. A Szabadság tériekről azt hallottuk, hogy végre együtt volt a csapat, teljes létszámmal ki tudtak állni. Erre szükség is volt, hiszen az egyik bajnokesélyes az Erdőgazdaság ellen játszott. A mérkőzések eredményei az I., osztályban: Építőipari Szövetkezet— KÄTKI 1:2, KIOSZ—Vegyesipari Szövetkezet 1:4, Erdő- gazdaság—Szabadság tér 1:4, MGY—Pedagógus 2:2, Városgazdálkodási V—KKMV 9:4. (Az ÁFÉSZ—Gépgyár találkozót elhalasztották.) A tabella: 1. Szabadság tér 9 7 — 2 21-12 14 2. ÁFÉSZ 8 6 1 1 38-12 13 3. Erdő- és Vadgazdaság 9 6 1 2 37-21 13 4. KIOSZ 9 6 1 2 30-15 13 5. MGI 9 3 5 1 19-20 11 6. Pedagógus 9 4 2 3 33-22 10 7. Gépgyár 8 3 2 3 11-11 8 8. Vegyesip. Sz. 9 3 1 5 21-35 7 9. Városgazd. V. 9 2 1 6 22-35 5 10. KKMV 9 2 1 6 22-38 5 11. Építőip. Sz. 9 1 1 7 18-33 3 A n. osztályban lejátszott mérkőzések eredményei: G ép kíséri éti—HTÜ 7:3, Vízmű— IV. kér. FC 1;3, Alsópark—ATEGépész 3:2 és Tv-mikroállomás— Ganz 3:2. A tabella: 1. IV. kér. FC 9 7 1 1 43-13 15 2. ATE I. 8 6 1 1 37-12 13 3. Gépkísérleti 9 5 2 2 39-18 12 4. Tv Mikro 8 4 2 2 45-29 10 5. HTÜ 8 4 1 3 41-21 9 6. ATE Gépész 9 5 — 4 24-53 8 7. Vízmű 7 3 — 4 21-26 6 8. Ganz 7 2 1 4 16-24 5 9. Alsópark 10. TŰZ ÉP 7 7 1 1 1 1 5 9-33 5 10-37 3 3 11. GÖFEM 7 1 — 6 14-32 2 Cs. J. Vasárnapi program A járási labdarúgó-bajnokság vasárnapi fordulójában a következő párosításban lépnek pályára a csapatok: Kistarcsa—Zsámbok, Hévíz- györk—Honvéd Malinovszkij SE, Pécel—GEAC, Veresegyház—Dány, Kartal—Galgahé- viz, Domony—Kerepes cs Túra—Bag. A II. osztályban: 13 órakor játsszák az elhalasztott Gal- gamácsa SE—Isaszeg II. találkozót. A mérkőzések az elöl állók otthonában kezdődnek 13 órakor, előtte az ifjúsági csapatok lépnek pályára, ezek a találkozók 11 órakor kezdődnek. Vendégegyüites Csömörön Ma, szombaton este hat órakor színesnek ígérkező programra kerül sor Csömörön, ahova Csehszlovákiából várnak vendégeket. A MOSTAR ének- és táncegyüttes műsorát az érdeklődők' a helyi művelődési házban tekinthetik meg. Szombati jegyzet Jönnek Egy újság szerkesztőségében — még ha csak két szobából is áll. mint a miénk — sokan megfordulnak. Jönnek a toliforgatók, s kész írásokat húznak elő aktatáskájukból vagy zsebükből. Átadják szerényen, vagy nagy hanggal, magabiztosan. Jönnek az „ötlettarisznyák” jó vagy használhatatlan javaslataikkal. Jönnek, akik semmit nem akarnak, s jönnek a költők, a novellisták, sőt a regényírók és drámaírók is. És jönnek a panaszosok. Kifogyhatatlanul jönnek. Különös babonaság igazítja lépteiket errefelé, mert egy darabig hasonló ügyekben kilincselő panaszosok érkeznek, majd. egy idő után — miközben ugyanúgy jönnek és jönnek — megváltozik a panaszok természete. Egy hónapig csak olyanok kopogtattak, akiknek telekproblémáik voltak, aztán jöttek azok, akik a szomszédjukkal tartottak hadiállapotot. (Átlóg a diófa ága, de én levágom, emésztőgödröt ásott a kerítés mellé, átjár a macska a mi telkünkre piszkol- ni...) Aztán következtek azok, akiknek munkahelyi gondjaik-bajaik voltak, s amikor elmúlt ez az időszak. érkeztek azok, kiknek házát az M—3-as autópálya építése miatt szanálásra ítélték. Amikor ők is kifogytak, kopogtattak azok, akik olyan utcában laknak, ahol nincs kikövezve a járda vagy az út, ahol nincs virág, nincs fa, rossz a világítás (ősidők óta nem cserélik ki a rossz utcai égőt, leszakadt a vezeték ...). s jöttek, akik olyan gödrökről tudtak, amelyeket hónapok óta nem temettek be. Most a szolgáltatási, a kereskedelmi bajok időszakát éljük. Néhány nappal ezelőtt e hasábokon jelent meg egy levél egyik olvasónk tollából. Ami vele megesett, az felér egy jól kitalált rémtörténettel. Üj hökandallót vásárolt, de használtat talált a csomagban. A felfedezést követően hajmeresztő dolgok történtek vele. Valamilyen földöntúli makacsságtól hajtva, fogcsikorgatva ment, hagyta, hogy a bolondját járassák vele, míg végül — ördögi köröket kitapasztalva, kijárva — az ÁFÉSZ elnökének segítségével kicserélték a hökandallót. Közben futott a másik ügy. Ennek főszereplője egy magnetofon, és persze, az, aki megvásárolta. Az új készülék nem volt jó, vitte a Gelkához. Vele is elkezdődött a sátáni játék: vigye a gyárba, kicseréljük, hozza be, nem cseréljük ki, vigye vissza az üzletbe, ezt kérem nem is lehet kijavítani — de azért háromszor megpróbálták és háromszor ki is adták azzal, hogy már jó —, ment a huzavona, hogy fizessen vagy ne fizessen a garanciális! javításért ... Végül ezt súgták neki: uram, miért ifett ilyet, ez a gép hajítófát sem ér. A férfi meg egyre csak jár, keményen szorítja a szatyor fülét, melyben az új magnetofon pihen. Így lesz a bolhából elefánt, a vevőből szaladj oda, hozd ide, s abból, aki szolgáltatásért fordul a Gelkához bolondítható ember, aki makacsul hisz abban, hogy új készülékét megjavítják, vagy ha gyári hibás, hát kicserélik. Csip-csup ügyek ezek és végül nem is emberség, csak munkafegyelem kell ahhoz, hogy végleg eltűnjenek életünkből. Ezt a magnetofonos históriát egyébként lapunkban is megírtuk. A Gelka vezetője ügyfelének, s immár a mi ügyfelünknek is, ezt mondta: az újságot annyira sem méltatom, hogy válaszoljak neki. Nem vagyunk érzékenyek. De ha mégis méltatja, vajon mit tudott volna válaszolni? Fehér Béla
