Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

UCíiiim 1975. NOVEMBER 11., KEDD E HÓNAPBAN A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése Prágában A Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi miniszteri bizottsága, 1975. novemberé­ben, Prágában tartja soron kö­vetkező ülését. Az ülésen meg­vitatják a Varsói Szerződés ka­tonai szerveiben folyó tevé­kenység egyes kérdéseit. FÓKUSZ Az egységes Vietnamért... A hétfői hanoi lapok az első ' oldalon közölték a hirt, hogy a VD.K nemzetgyűlésének ál­landó bizottsága, valamint ez­zel párhuzamosan a Dél-vietna­mi Népi Felszabadítás! Front Központi Bizottságának, a bé­keszerető és demokratikus erők szervezetének, az ideiglenes forradalmi kormánynak, a ta­nácsadó testületnek és az ér­telmiség képviselőinek együttes ülése tanácskozott a két or­szágrész állami vezetésének egyesítéséről. A VPK nemzet­gyűlésének állandó bizottsága és a déli tanácskozó testület is megválasztotta azt a bizottsá­got, amely hamarosan meg­kezdi a közös tennivalók meg­beszélését és dönt az egész or­szágra kiterjedő általános vá­lasztásokról is. A VDK nemzetgyűlésének állandó bizottsága elé Pham Van Dong miniszterelnök ter­jesztetté a két országrész egye­sítéséről és a szocializmus épí­tésének az egész ország terü­letén való meggyorsításáról szóló programot, majd Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnöke az egye­sítés konkrét teendőit ismer­tette. Mind az északi, mind a déli bizottságba 25—25 tagot vá­lasztottak be. A VDK bizottsá­gát Truong Chinh, a politikai bizottság tagja, a VDK nem­zetgyűlése állandó bizottságá­nak elnöke vezeti. A déli országrész bizottságá­ban Pham Hung, a politikai bizottság tagja, a VDP déli szekciójának titkára elnököl. A BEJELENTÉSSEL kap­csolatos kommentárok egyér­telműen hangsúlyozzák, hogy az amerikai imperializmus fe­lett aratott győzelem új kor­szakot nyitott Vietnam életé­ben. Megteremtette az ország teljes egységének feltételeit. Vietnam egységes ország volt. Az 1945. évi augusztusi forra­dalom helyreállította egységét, a feudális urak és az imperia­lizmus bűne, hogy újra ré­szekre szakították az országot. Most megérett az idő a régi egység helyreállítására, hiszen az imperializmus és a reakció erőinek megsemmisítése után a déli országrész is a szocialista társadalom építésének útjára lépett. teljes egység megte­remtése az egész vietnami nép közös akarata, mivel csak az egész ország erőinek összefogá­sa és a szocializmus építésé­nek meggyorsítása biztosíthat­ja a végleges függetlenséget, amelyért harminc éven át mil­liók adták életüket. A Nhan Dan, a párt központi lapja az egész országot foglal­koztató bejelentés alkalmából adatokat közöl Vietnamról. Az egységes ország területe (szige­tek nélkül) 329 600 négyzetkilo­méter, lakosainak száma 15 millió. Szárazföldi határainak hosz- sza 3730 kilométer (Kínával 1150, "Laosszal 1650, Kambodzsá­val 930 kilométeren határos). Tengerparti határa 3260 kilomé­ter. Folyómenti termékeny sík­ságai 9,5 millió hektárt, erdősé­gei tíz és fél millió hektárt fog­lalnak cl. Moszkva közös kezdeményezést javasol Szovjet kormánynyilatkozat a közel-keleti genfi békekonferencia munkájának felújításával kapcsolatban hetséges a valóban tartós béke megteremtése a Közel-Keleten és a megbízható feltételek sza­vatolása az adott térség vala­mennyi állama, közte Izrael biztonságos létezéséhez és fej­lődéséhez. A Szovjetunió továbbra is úgy vélekedik, a közel-keleti probléma alapvető rendezése elérésének egyetlen megfelelő útja az, hogy a közvetlenül érdekelt felek együttes kollek­tív erőfeszítéseket tesznek. Köztudott, hogy pontosan ez­zel a céllal hozták létre annak idején a Közel-Kelettel kap­csolatos genfi békekonferencia nemzetközi mechanizmusát, amelynek társelnökei a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok. Ez a mechanizmus azon­ban huzamosabb ideje nem tevékenykedik. A Szovjetunió változatlanul híve annak, hogy a Közel-Ke­leten létrejöjjön a tartós és Igazságos béke, s gyakorlati­lag előbbre jussanak a közel- keleti konfliktus rendezésében. Ennek a célnak felelne meg, ha teljes egészében felújítanák a genfi békekonferencia mun­káját. A Szovjetunió ezért ja­vasolja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonferencia két társelnöke, tegyen közös kez­deményezést ebben az ügyben. Természetesen a konferencián — munkája felújításának első pillanatától kezdve az ENSZ égisze alatt egyenlő alapon részt kell vennie az összes közvetlenül érdekelt feleknek: Egyiptomnak, Szíriának, Jor­dániának, a palesztin arab nép képviselőinek és Izrael­nek, valamint a Szovjetunió­nak és az Egyesült Államok­nak, mint társelnököknek. A felújított konferencia feladata — ami egyébként kezdettől fogva eldöntött kérdés — az, hogy a megfelelő ENSZ-hatá- rozatok alapján, elsősorban a Biztonsági Tanács 338-as és a közgyűlés 3236-os határozata alapján érjék el a közel-keleti konfliktus átfogó és alapvető politikai rendezését. A konfe­rencia munkáját valamennyi résztvevő egyetértésével kell megszervezni. Két ENSZ-határozat a palesztin kérdésről Az ENSZ közgyűlése, hétfőn túlnyomó többséggel két hatá­rozatot fogadott el a palesztin kérdésről. A 101 szavazattal, nyolc elle­nében — 25 tartózkodás mel­lett — elfogadott határozat fel­szólít arra, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, a Palesztinái nép képviselőjét egyenjogú résztvevőként hív­ják meg mindazokra a közel- keleti tárgyú tanácskozásokra és értekezletekre, amelyeket az ENSZ égisze alatt rendeznek. A határozat ellen szavazott többek közt az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, az NSZK és Izrael. A tartózkodók között volt Franciaország, Belgium, Kanada, Ausztria, Ausztrália, Olaszország és Japán. A másik határozat — ezt 93 szavazattal 18, ellenében, 27 tartózkodás mellett fogadták el — arra szólít fel, hogy is­merjék el a palesztinai nép nemzeti önrendelkezési jogát és adják vissza a paleszti- naiak a közel-keleti háborúk során elrabolt tulajdonaikat. E határozat értelmében 20 tagál­lam képviselőinek részvételé­vel bizottság létesül és 1976. június 1-ig programot terjeszt elő a palesztinai nép elidege­níthetetlen jogainak gyakorlá­sáról. E határozat ellen szava­zott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, a BENELUX-államok és Kana­da. A tartózkodók között volt Franciaország, Olaszország, Portugália és Ausztria. CSAK RÖVIDEN... LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára üdvözletei intézett a Koreai—Szovjet Ba­ráti Társasághoz, amely a na­pokban ünnepelte megalakulá­sának 30. évfordulóját. A JKSZ küldöttsége, amely Sztane Dolancnak, a párt KB elnöksége végrehajtó bizottsá­ga titkárának a vezetésével Mongóliában, a KNDK-ban és Japánban tett látogatást, haza­érkezett Belgrádba. A jugo­szláv pártküldöttség Japánból úton visszafelé, rövid időt Moszkvában töltött, ahol esz­mecserét folytatott az SZKP vezető képviselőivel. ŰJABB rendkívüli tanács­kozásra ült össze hétfőn dél­után a portugál fegyveres erők mozgalmának legfelsőbb fórra, dalmi tanácsa. Az ország biz­tonságáért felelős COPCON szóvivője bejelentette, hogy hétfőn délben a hadsereg va­lamennyi egységénél feloldot­ták a szombaton elrendelt ké­szültséget. RÓMÁBAN — a szombati ünnepélyes megnyitó után — megkezdődött az érdemi ta­nácskozás a FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szervezetének 18. közgyű­lésén. KISSINGER amerikai kül­ügyminiszter hétfőn, magyar idő szerint a délutáni órákban Washingtonban tartott sajtó- konferenciáján kijelentette: az Egyesült Államok kész „tisztes kompromisszumra” az új SALT-egyezmény kérdésében. HÉTFON DÉLELŐTT vi­szonylagos nyugalom volt Bej­rútban: a bankok és az üzle­SPANYOL SZAHARA Hazaindult a II. Hasszán marokkói király parancsának megfelelően hét­főn reggel visszaindultak a „békemenet” résztvevői Spa­nyol, Szahara területéről Tar- fayába. A tömeg fegyelmezet­ten kezdte meg a hazavonulást. Ahmed Taibi Benhima, ma­rokkói tájékozlatásügyi minisz. tér kijelentette: a menet egé­szen addig Tarfayában marad, amíg Spanyol Szahara jövőjét illetően nem jön létre tárgya­lásos rendezés. Benhima beje­lentette továbbá: a napokban magas rangú marokkói kül­döttség utazik Madridba, hogy a spanyol vezetőkkel újra­kezdje a tárgyalásokat. A mi­niszter hozzátette: korai lenne még megállapodásról beszélni, de a két ország között már ki­alakult bizonyos egyetértés. tek nyitva tartottak, s a város lakosai kimerészkedtek az ut­cákra. A DACCAI rádió bejelenté­se szerint Abu Mohammed Szajem, az új bangladesi ál­lamfő hétfőn az összes minisz­teri tárcát a legfelsőbb kato­nai adminisztratív tanács tag­jai között osztotta szét. MAHMUD AL AJUBI Szí­riái miniszterelnök Manea Ma- nescu román miniszterelnök meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. Angola Nehéz függetlenség Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom meghívására Nagy Richárdnaik, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága tagjának vezetésével küldöttség utazott az Angola függet­lenségének kikiáltása alkalmából rendezendő ünnepségekre Luandába. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. November 11-én — rengeteg véráldozat után — Afrika egyik leggazdagabb és legnagyobb állama, Angola átlépte a füg­getlenség küszöbét. Becslések szerint az idén tavasszal ki­robbant belső harcok máris több áldozatot követeltek, mint a portugál gyarmati hatalom ellen vívott felszabadító há­ború tizenhárom esztendeje. Portugália legnagyobb gyar­matán, az 1 246 700 km2 ki­terjedésű, s közel 6 milliós An­golában 1961-ben kezdődött a függetlenségi harc. A jel a luandai központi börtön elleni támadás, a politikai foglyok kiszabadítása volt. Bár az ak­ció csak 'félsikerrel járt, moz­gósító ereje rendkívül nagy volt: országszerte megindult az afrikaiak fegyveres csopor­tokba való szervezkedése, a gerillaharc. A politikai és a fegyveres (küzdelem élén kezdettől az MPLA állt (Movimento Popu­lar de Libertacao de Angola — Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom). Az MPLA 1956- ban alakult a legmélyebb ille­galitásban : tevékenységében aktív szerepet játszottak a mar­xista csoportok, a városi mu­latt lakosság radikális körei, baloldali éhzelmű portugálok és számos törzsi szervezet. Az MPLA egyedül kezdte, s a későbbiekben egyedül viselte a fegyveres harc minden terhét. A gyarmati hatalom ellen ví­vott küzdelem e korai szaka­szában is megjelentek azon­ban már a megosztási kísér­letek. 1962-ben Holden Roberto, az akkori Kongó fővárosában, Léopoldville-ben bejelentette: megalakította „a száműzetés­ben élő ideiglenes angolai kor­mányt”, a GRAE-t. A Csőmbe baráti köréhez tartozó Roberto bejelentése egy ideig képes volt megtéveszteni az afrikai közvéleményt is: az angolai nép egyedüli képviselőjének ismerték el. Roberto tündök­lése nem tartott sokáig: „ideig­lenes kormányát” névleg „fel­szabadítási szervezetté” alakí­totta ugyan, ám az FNLA-ról (Frente Nációnál de Liber­tacao de Angola — Angolai Nemzeti Felszabadítási Front) vizsgálóbizottságai hamar ki­derítették, hogy nem is harcol. Sőt: a nevében szereplő „an­golai” jelző sem fedi a való­ságot, mert soraiban csupán a különféle észak-angolai kongó törzsek (bakongó, kikongó) képviselői találhatók. A magyar-olasz kapcsolatokról A magyar—olasz kapcsolatok fejlődése hosszú íueig ekiuuadt a leiietosege*u>l, üar a két ország érdekei a gazdaság, a kuitura es az elet egyéo területein az egyúttmúicödes hevítését indokolták volna. A legalapvetőbb nemzetközi kérdésekben az olasz kormány a Miü és a Közös Piac országainak egyezte­tett álláspontját képviseli. A nemzetközi eny- hules azonban az olasz politikában is érez­teti hatását, s erősödik az a felismerés, hogv politikai és gazdasági megfontolások egy­aránt indokolják az Olaszország és a szocia­lista országok, így hazánk közötti kapcsola­tának fejlesztését. A kedvező külpolitikai irányzat különösen a 60-as évek végétől kez- dett ervenyre jutni, s éppen Aldo Moro kor­mányfő nevéhez fűződik, aki 1968-ban vette ? Rügyek irányítását és jelenleg m\”ÍMZteielnokkent 1S kezében tartja a küi- ~ politika vezetését. Az országaink kÖ3Ötü ^ kezes ^ az általános nemzetközi enyhülés hatására is — gyorsabb ütemben fejlődött, rendszeresebbé vált. Kölcsönös látogatások jelzik — különösen 1970-től — a politikai érintkezés élénkülését. A külkereskedelmi miniszterek megbeszélései nyitották meg a sort, majd 18 miniszteri szintű találkozó, il­letve miniszterelnök-helyettesi látogatás kö­vetkezett. A külügyminiszterek három ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügyminiszter­ként tavaly Járt Budapesten. Mindkét rész­ről egyöntetű a vélemény, hogy a külügymi­niszteri találkozások, s a szakminiszterek kölcsönös látogatásai kedvező irányban be­folyásolták a politikai légkört, a két ország közötti kapcsolatok, további fejlődését. Ami a magyar—olasz gazdasági együttmű­ködést illeti, fejlett tőkés gazdasági partne­reink között Olaszország hosszabb idő óta a második helyet foglalja el. Az Olaszországba irányuló magyar export - áruszerkezetére ki­váltképp a mezőgazdasági termékek kivi­tele volt mindig a jellemző.- Az ismeretes importzárlat bevezetéséig olaszországi kivi­telünknek több mint felét a vágómarha és a marhahús tette ki. Az Olaszországból szár­mazó cikkek listáján főleg vegyipari, textil- 1 és gépipari, valamint mezőgazdasági termé­kek, továbbá hengereltáruk szerepelnek. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfej­lesztése szempontjából változatlanul alap­vető fontosságú meglevő nehézségek — fő­leg az élőmarha- és a marhahúsexportunk tilalmából eredő problémák — áthidalása. Ez elsősorban a mezőgazdasági területen fennálló kooperációkkal oldható meg. Kü­lön említést érdemel a gazdasági kapcsola­taink kétoldalú fejlesztéséhez alapot nyújtó tízéves gazdasági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodás, amelyet a múlt év májusában írtunk alá. A két ország kulturális, valamint műszaki­tudományos kapcsolatai a tíz évvel ezelőtt megkötött államközi egyezmények alapján fejlődnek. Az egyezmények és a végrehajtá­sukat szolgáló két- illetve hároméves mun­katervek megfelelő keretet adnak az említett területeken folytatott együttműködéshez. Az egyezmények megújítására ebben az évben kerül sor. Az eredmények közé sorolható, hogy valamelyest emelkedett az Olaszország­ban kiadott magyar irodalmi alkotások, be­mutatott színpadi művek, filmek, televíziós programok, képzőművészeti kiállítások szá­ma, bár arányaiban alatta marad az olasz irodalom és művészeti élet magyarországi bemutatásának. A tudományos együttműkö­dés egyik leggyümölcsözőbb formája a köl­csönös kutatási témák kijelölése, s ezek alap­ján az együttes munkálkodás. Jelenleg hat konkrét kutatást folytatnak közösen, s a következő témákban dolgoznak együtt ma­gyar és olasz kutatóintézetek: szilárdtest fizika, sugárbiológia, vízgazdálkodás, villa­mosén ergia-gazdálkodás, gabonatermesztés, szőlészet, korrózióvédelem, geotechnika, posta- és hírközlés, méréstechnika. A kölcsönös együttműködésre irányuló törekvést dokumentálják az utóbbi években létesített különféle államközi egyezmények is. Ezek egyebek között közúti, személy- és áru- fuvarozási, vagyonjogi, gazdasági, ipari együttműködési kérdéseket szabályoznak. A legfrissebbek közé tartozik az 1974-ben meg­kötött polgári légiforgalmi egyezmény, s tárgyalások folynak jogsegély-, egészségügyi, állategészségügyi, tengerhajózási, idegenfor­galmi és filmegyezmények megkötéséről. A megosztó manőverek azon­ban ezzel nem értek véget: a salazarista gyarmati hatóságok a legnagyobb titokzatosság kö­zepette létrehozták az MPLA elleni küzdelemre saját „ge­rillaszervezetüket”, az afrikai zsoldosokat tömörítő UNITA-t (Uniao Nációnál pela Inde­pendencia Total de Angola — Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségére.) A Jo­nas Savimbi vezette UNITA — a portugál archívumok ta­núsítják — teljes mértékben a PIDE/DGS titkosrendőrség irányítása alatt állt. A tavaly április 25-i lissza­boni fordulat után, az angolai nép egyedüli törvényes képvi­selője, az MPLA mellett ismét felbukkant a színen az FNLA és az UNITA is. Az új hely­zetben ez utóbbiak vezetői jog­gal számíthattak új pártfo­gók érdeklődésére, akik nem is késlekedtek. Az MPLA tö­meghatását ellensúlyozandó, az Egyesült Államok, Dél- Afrika, Kína — Zairén ke­resztül — hadianyagot, pénzt juttatott az FNLA-nak és az ÚNITA-nak. Az idén januárban a portu­gáliai Alvorban a független­ségről megkötött négyes egyez­ményt a két jobboldali szerve­zet csakhamar felrúgta. Fel­oszlott a Luandában rövid ideig működő ideiglenes kormány és nem hozott eredményt egyetlen békéltető tárgyalás sem. Nem is hozhatott: Hol­den Roberto és Jonas Savimbi szervezete ugyanis nem az MPLA-val való békés együtt­működésre, hanem az erősza­kos hatalomátvételre, sőt — kedvezőtlenebb esetben — egyes országrészek leszakításá- ra törekedett. Joggal fejtették ki a haladó MPLA vezetői: Angolában nem belharc, polgárháború fo­lyik, hanem fegyveres külföldi intervenció. Ezt a megállapí­tást számtalan tény támasztja alá: az FNLA egyenruháiban elfogott zairei katonák, ugyan­ennek a szervezetnek a kínai katonai kiképzői és a velük együtt harcoló portugál zsol­dosok (az illegális, fasiszta „Portugál Felszabadító Hadse­reg”, az ELP tagjai), valamint az MPLA elleni hadmozdula­tokban támogatást nyújtó és Angolába 250 kilométernyi re benyomuló dél-afrikai regulá­ris alakulatok. Az olajban rendkívül gazdag Cabinda enklávéban pedig az amerikai Gulf Oil társaság saját „fel­szabadítási szervezetet” hozott létre, nem is titkolt elszaka­dási szándékokkal. Leonel Cardoso, Angola por­tugál főbiztosa hétfőn délelőtt a luandai kormányzósági pa­lota báltermében nyilatkoza­tot olvasott fel az egybegyűlt újságírók előtt. A nyilatkozat szövege szerint „ünnepélyesen proklamálta” Angola függet­lenségét, és az országot „átad­ta népének”. A gyarmati múlt jelképét, a portugál nemzeti lobogót hét­főn délután vonták le utoljára, az MPLA helyi idő szerint éj­félkor kiáltja, ki az ország füg­getlenségét. Cardoso sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a há­rom angolai mozgalom nem egységes, de — mint mondotta — Portugália nem érzi magát ezért felelősnek. Anatolij Dobrinyin, a Szov-| jetunió washingtoni nagyköve­te november 9-én átadta Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszternek azt a felhí­vást, amelyet a Szovjetunió kormánya intézett az Egyesült Államok kormányához a Kö­zel-Kelettel kapcsolatos genfi konferencia munkájának fel­újítása kérdésében. A felhívás az alábbiakat tartalmazza: A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy a követke­zőket jelentse ki az Egyesült Államok kormányának. A közel-keleti konfliktus rendezésével kapcsolatos kér­désék nem kielégítő volta to­vábbra is aggodalommal tölti el a Szovjetuniót. A konflik­tus alapvető okait mindeddig nem küszöbölték ki. Izrael vál­tozatlanul kezében tartja az elfoglalt arab földeket. Fi­gyelmen kívül hagyják a pa­lesztin arabok törvényes jo­gait. E helyzet következtében veszedelmes feszültség áll fenn ebben a térségben. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a részleges intézkedések, amelyeket méghozzá szepara­tista alapon valósítottak meg, nem vezetnek el a közel-keleti probléma megoldásához. Nem is vezethetnek el, mivel nem veszik figyelembe a politikai rendezés alapvető kulcskérdé­seit, úgymint az izraeli csa­patok teljes kivonását az 1967- ben megszállt összes arab te­rületekről és a palesztin ara­bok törvényes nemzeti jogai­nak kielégítését, beleértve a saját államiság jogát. Csakis e kérdések megoldása esetén le-

Next

/
Thumbnails
Contents