Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
UCíiiim 1975. NOVEMBER 11., KEDD E HÓNAPBAN A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése Prágában A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága, 1975. novemberében, Prágában tartja soron következő ülését. Az ülésen megvitatják a Varsói Szerződés katonai szerveiben folyó tevékenység egyes kérdéseit. FÓKUSZ Az egységes Vietnamért... A hétfői hanoi lapok az első ' oldalon közölték a hirt, hogy a VD.K nemzetgyűlésének állandó bizottsága, valamint ezzel párhuzamosan a Dél-vietnami Népi Felszabadítás! Front Központi Bizottságának, a békeszerető és demokratikus erők szervezetének, az ideiglenes forradalmi kormánynak, a tanácsadó testületnek és az értelmiség képviselőinek együttes ülése tanácskozott a két országrész állami vezetésének egyesítéséről. A VPK nemzetgyűlésének állandó bizottsága és a déli tanácskozó testület is megválasztotta azt a bizottságot, amely hamarosan megkezdi a közös tennivalók megbeszélését és dönt az egész országra kiterjedő általános választásokról is. A VDK nemzetgyűlésének állandó bizottsága elé Pham Van Dong miniszterelnök terjesztetté a két országrész egyesítéséről és a szocializmus építésének az egész ország területén való meggyorsításáról szóló programot, majd Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnöke az egyesítés konkrét teendőit ismertette. Mind az északi, mind a déli bizottságba 25—25 tagot választottak be. A VDK bizottságát Truong Chinh, a politikai bizottság tagja, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnöke vezeti. A déli országrész bizottságában Pham Hung, a politikai bizottság tagja, a VDP déli szekciójának titkára elnököl. A BEJELENTÉSSEL kapcsolatos kommentárok egyértelműen hangsúlyozzák, hogy az amerikai imperializmus felett aratott győzelem új korszakot nyitott Vietnam életében. Megteremtette az ország teljes egységének feltételeit. Vietnam egységes ország volt. Az 1945. évi augusztusi forradalom helyreállította egységét, a feudális urak és az imperializmus bűne, hogy újra részekre szakították az országot. Most megérett az idő a régi egység helyreállítására, hiszen az imperializmus és a reakció erőinek megsemmisítése után a déli országrész is a szocialista társadalom építésének útjára lépett. teljes egység megteremtése az egész vietnami nép közös akarata, mivel csak az egész ország erőinek összefogása és a szocializmus építésének meggyorsítása biztosíthatja a végleges függetlenséget, amelyért harminc éven át milliók adták életüket. A Nhan Dan, a párt központi lapja az egész országot foglalkoztató bejelentés alkalmából adatokat közöl Vietnamról. Az egységes ország területe (szigetek nélkül) 329 600 négyzetkilométer, lakosainak száma 15 millió. Szárazföldi határainak hosz- sza 3730 kilométer (Kínával 1150, "Laosszal 1650, Kambodzsával 930 kilométeren határos). Tengerparti határa 3260 kilométer. Folyómenti termékeny síkságai 9,5 millió hektárt, erdőségei tíz és fél millió hektárt foglalnak cl. Moszkva közös kezdeményezést javasol Szovjet kormánynyilatkozat a közel-keleti genfi békekonferencia munkájának felújításával kapcsolatban hetséges a valóban tartós béke megteremtése a Közel-Keleten és a megbízható feltételek szavatolása az adott térség valamennyi állama, közte Izrael biztonságos létezéséhez és fejlődéséhez. A Szovjetunió továbbra is úgy vélekedik, a közel-keleti probléma alapvető rendezése elérésének egyetlen megfelelő útja az, hogy a közvetlenül érdekelt felek együttes kollektív erőfeszítéseket tesznek. Köztudott, hogy pontosan ezzel a céllal hozták létre annak idején a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonferencia nemzetközi mechanizmusát, amelynek társelnökei a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ez a mechanizmus azonban huzamosabb ideje nem tevékenykedik. A Szovjetunió változatlanul híve annak, hogy a Közel-Keleten létrejöjjön a tartós és Igazságos béke, s gyakorlatilag előbbre jussanak a közel- keleti konfliktus rendezésében. Ennek a célnak felelne meg, ha teljes egészében felújítanák a genfi békekonferencia munkáját. A Szovjetunió ezért javasolja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonferencia két társelnöke, tegyen közös kezdeményezést ebben az ügyben. Természetesen a konferencián — munkája felújításának első pillanatától kezdve az ENSZ égisze alatt egyenlő alapon részt kell vennie az összes közvetlenül érdekelt feleknek: Egyiptomnak, Szíriának, Jordániának, a palesztin arab nép képviselőinek és Izraelnek, valamint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint társelnököknek. A felújított konferencia feladata — ami egyébként kezdettől fogva eldöntött kérdés — az, hogy a megfelelő ENSZ-hatá- rozatok alapján, elsősorban a Biztonsági Tanács 338-as és a közgyűlés 3236-os határozata alapján érjék el a közel-keleti konfliktus átfogó és alapvető politikai rendezését. A konferencia munkáját valamennyi résztvevő egyetértésével kell megszervezni. Két ENSZ-határozat a palesztin kérdésről Az ENSZ közgyűlése, hétfőn túlnyomó többséggel két határozatot fogadott el a palesztin kérdésről. A 101 szavazattal, nyolc ellenében — 25 tartózkodás mellett — elfogadott határozat felszólít arra, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, a Palesztinái nép képviselőjét egyenjogú résztvevőként hívják meg mindazokra a közel- keleti tárgyú tanácskozásokra és értekezletekre, amelyeket az ENSZ égisze alatt rendeznek. A határozat ellen szavazott többek közt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK és Izrael. A tartózkodók között volt Franciaország, Belgium, Kanada, Ausztria, Ausztrália, Olaszország és Japán. A másik határozat — ezt 93 szavazattal 18, ellenében, 27 tartózkodás mellett fogadták el — arra szólít fel, hogy ismerjék el a palesztinai nép nemzeti önrendelkezési jogát és adják vissza a paleszti- naiak a közel-keleti háborúk során elrabolt tulajdonaikat. E határozat értelmében 20 tagállam képviselőinek részvételével bizottság létesül és 1976. június 1-ig programot terjeszt elő a palesztinai nép elidegeníthetetlen jogainak gyakorlásáról. E határozat ellen szavazott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, a BENELUX-államok és Kanada. A tartózkodók között volt Franciaország, Olaszország, Portugália és Ausztria. CSAK RÖVIDEN... LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára üdvözletei intézett a Koreai—Szovjet Baráti Társasághoz, amely a napokban ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A JKSZ küldöttsége, amely Sztane Dolancnak, a párt KB elnöksége végrehajtó bizottsága titkárának a vezetésével Mongóliában, a KNDK-ban és Japánban tett látogatást, hazaérkezett Belgrádba. A jugoszláv pártküldöttség Japánból úton visszafelé, rövid időt Moszkvában töltött, ahol eszmecserét folytatott az SZKP vezető képviselőivel. ŰJABB rendkívüli tanácskozásra ült össze hétfőn délután a portugál fegyveres erők mozgalmának legfelsőbb fórra, dalmi tanácsa. Az ország biztonságáért felelős COPCON szóvivője bejelentette, hogy hétfőn délben a hadsereg valamennyi egységénél feloldották a szombaton elrendelt készültséget. RÓMÁBAN — a szombati ünnepélyes megnyitó után — megkezdődött az érdemi tanácskozás a FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szervezetének 18. közgyűlésén. KISSINGER amerikai külügyminiszter hétfőn, magyar idő szerint a délutáni órákban Washingtonban tartott sajtó- konferenciáján kijelentette: az Egyesült Államok kész „tisztes kompromisszumra” az új SALT-egyezmény kérdésében. HÉTFON DÉLELŐTT viszonylagos nyugalom volt Bejrútban: a bankok és az üzleSPANYOL SZAHARA Hazaindult a II. Hasszán marokkói király parancsának megfelelően hétfőn reggel visszaindultak a „békemenet” résztvevői Spanyol, Szahara területéről Tar- fayába. A tömeg fegyelmezetten kezdte meg a hazavonulást. Ahmed Taibi Benhima, marokkói tájékozlatásügyi minisz. tér kijelentette: a menet egészen addig Tarfayában marad, amíg Spanyol Szahara jövőjét illetően nem jön létre tárgyalásos rendezés. Benhima bejelentette továbbá: a napokban magas rangú marokkói küldöttség utazik Madridba, hogy a spanyol vezetőkkel újrakezdje a tárgyalásokat. A miniszter hozzátette: korai lenne még megállapodásról beszélni, de a két ország között már kialakult bizonyos egyetértés. tek nyitva tartottak, s a város lakosai kimerészkedtek az utcákra. A DACCAI rádió bejelentése szerint Abu Mohammed Szajem, az új bangladesi államfő hétfőn az összes miniszteri tárcát a legfelsőbb katonai adminisztratív tanács tagjai között osztotta szét. MAHMUD AL AJUBI Szíriái miniszterelnök Manea Ma- nescu román miniszterelnök meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. Angola Nehéz függetlenség Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom meghívására Nagy Richárdnaik, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának vezetésével küldöttség utazott az Angola függetlenségének kikiáltása alkalmából rendezendő ünnepségekre Luandába. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. November 11-én — rengeteg véráldozat után — Afrika egyik leggazdagabb és legnagyobb állama, Angola átlépte a függetlenség küszöbét. Becslések szerint az idén tavasszal kirobbant belső harcok máris több áldozatot követeltek, mint a portugál gyarmati hatalom ellen vívott felszabadító háború tizenhárom esztendeje. Portugália legnagyobb gyarmatán, az 1 246 700 km2 kiterjedésű, s közel 6 milliós Angolában 1961-ben kezdődött a függetlenségi harc. A jel a luandai központi börtön elleni támadás, a politikai foglyok kiszabadítása volt. Bár az akció csak 'félsikerrel járt, mozgósító ereje rendkívül nagy volt: országszerte megindult az afrikaiak fegyveres csoportokba való szervezkedése, a gerillaharc. A politikai és a fegyveres (küzdelem élén kezdettől az MPLA állt (Movimento Popular de Libertacao de Angola — Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom). Az MPLA 1956- ban alakult a legmélyebb illegalitásban : tevékenységében aktív szerepet játszottak a marxista csoportok, a városi mulatt lakosság radikális körei, baloldali éhzelmű portugálok és számos törzsi szervezet. Az MPLA egyedül kezdte, s a későbbiekben egyedül viselte a fegyveres harc minden terhét. A gyarmati hatalom ellen vívott küzdelem e korai szakaszában is megjelentek azonban már a megosztási kísérletek. 1962-ben Holden Roberto, az akkori Kongó fővárosában, Léopoldville-ben bejelentette: megalakította „a száműzetésben élő ideiglenes angolai kormányt”, a GRAE-t. A Csőmbe baráti köréhez tartozó Roberto bejelentése egy ideig képes volt megtéveszteni az afrikai közvéleményt is: az angolai nép egyedüli képviselőjének ismerték el. Roberto tündöklése nem tartott sokáig: „ideiglenes kormányát” névleg „felszabadítási szervezetté” alakította ugyan, ám az FNLA-ról (Frente Nációnál de Libertacao de Angola — Angolai Nemzeti Felszabadítási Front) vizsgálóbizottságai hamar kiderítették, hogy nem is harcol. Sőt: a nevében szereplő „angolai” jelző sem fedi a valóságot, mert soraiban csupán a különféle észak-angolai kongó törzsek (bakongó, kikongó) képviselői találhatók. A magyar-olasz kapcsolatokról A magyar—olasz kapcsolatok fejlődése hosszú íueig ekiuuadt a leiietosege*u>l, üar a két ország érdekei a gazdaság, a kuitura es az elet egyéo területein az egyúttmúicödes hevítését indokolták volna. A legalapvetőbb nemzetközi kérdésekben az olasz kormány a Miü és a Közös Piac országainak egyeztetett álláspontját képviseli. A nemzetközi eny- hules azonban az olasz politikában is érezteti hatását, s erősödik az a felismerés, hogv politikai és gazdasági megfontolások egyaránt indokolják az Olaszország és a szocialista országok, így hazánk közötti kapcsolatának fejlesztését. A kedvező külpolitikai irányzat különösen a 60-as évek végétől kez- dett ervenyre jutni, s éppen Aldo Moro kormányfő nevéhez fűződik, aki 1968-ban vette ? Rügyek irányítását és jelenleg m\”ÍMZteielnokkent 1S kezében tartja a küi- ~ politika vezetését. Az országaink kÖ3Ötü ^ kezes ^ az általános nemzetközi enyhülés hatására is — gyorsabb ütemben fejlődött, rendszeresebbé vált. Kölcsönös látogatások jelzik — különösen 1970-től — a politikai érintkezés élénkülését. A külkereskedelmi miniszterek megbeszélései nyitották meg a sort, majd 18 miniszteri szintű találkozó, illetve miniszterelnök-helyettesi látogatás következett. A külügyminiszterek három ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügyminiszterként tavaly Járt Budapesten. Mindkét részről egyöntetű a vélemény, hogy a külügyminiszteri találkozások, s a szakminiszterek kölcsönös látogatásai kedvező irányban befolyásolták a politikai légkört, a két ország közötti kapcsolatok, további fejlődését. Ami a magyar—olasz gazdasági együttműködést illeti, fejlett tőkés gazdasági partnereink között Olaszország hosszabb idő óta a második helyet foglalja el. Az Olaszországba irányuló magyar export - áruszerkezetére kiváltképp a mezőgazdasági termékek kivitele volt mindig a jellemző.- Az ismeretes importzárlat bevezetéséig olaszországi kivitelünknek több mint felét a vágómarha és a marhahús tette ki. Az Olaszországból származó cikkek listáján főleg vegyipari, textil- 1 és gépipari, valamint mezőgazdasági termékek, továbbá hengereltáruk szerepelnek. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából változatlanul alapvető fontosságú meglevő nehézségek — főleg az élőmarha- és a marhahúsexportunk tilalmából eredő problémák — áthidalása. Ez elsősorban a mezőgazdasági területen fennálló kooperációkkal oldható meg. Külön említést érdemel a gazdasági kapcsolataink kétoldalú fejlesztéséhez alapot nyújtó tízéves gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás, amelyet a múlt év májusában írtunk alá. A két ország kulturális, valamint műszakitudományos kapcsolatai a tíz évvel ezelőtt megkötött államközi egyezmények alapján fejlődnek. Az egyezmények és a végrehajtásukat szolgáló két- illetve hároméves munkatervek megfelelő keretet adnak az említett területeken folytatott együttműködéshez. Az egyezmények megújítására ebben az évben kerül sor. Az eredmények közé sorolható, hogy valamelyest emelkedett az Olaszországban kiadott magyar irodalmi alkotások, bemutatott színpadi művek, filmek, televíziós programok, képzőművészeti kiállítások száma, bár arányaiban alatta marad az olasz irodalom és művészeti élet magyarországi bemutatásának. A tudományos együttműködés egyik leggyümölcsözőbb formája a kölcsönös kutatási témák kijelölése, s ezek alapján az együttes munkálkodás. Jelenleg hat konkrét kutatást folytatnak közösen, s a következő témákban dolgoznak együtt magyar és olasz kutatóintézetek: szilárdtest fizika, sugárbiológia, vízgazdálkodás, villamosén ergia-gazdálkodás, gabonatermesztés, szőlészet, korrózióvédelem, geotechnika, posta- és hírközlés, méréstechnika. A kölcsönös együttműködésre irányuló törekvést dokumentálják az utóbbi években létesített különféle államközi egyezmények is. Ezek egyebek között közúti, személy- és áru- fuvarozási, vagyonjogi, gazdasági, ipari együttműködési kérdéseket szabályoznak. A legfrissebbek közé tartozik az 1974-ben megkötött polgári légiforgalmi egyezmény, s tárgyalások folynak jogsegély-, egészségügyi, állategészségügyi, tengerhajózási, idegenforgalmi és filmegyezmények megkötéséről. A megosztó manőverek azonban ezzel nem értek véget: a salazarista gyarmati hatóságok a legnagyobb titokzatosság közepette létrehozták az MPLA elleni küzdelemre saját „gerillaszervezetüket”, az afrikai zsoldosokat tömörítő UNITA-t (Uniao Nációnál pela Independencia Total de Angola — Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségére.) A Jonas Savimbi vezette UNITA — a portugál archívumok tanúsítják — teljes mértékben a PIDE/DGS titkosrendőrség irányítása alatt állt. A tavaly április 25-i lisszaboni fordulat után, az angolai nép egyedüli törvényes képviselője, az MPLA mellett ismét felbukkant a színen az FNLA és az UNITA is. Az új helyzetben ez utóbbiak vezetői joggal számíthattak új pártfogók érdeklődésére, akik nem is késlekedtek. Az MPLA tömeghatását ellensúlyozandó, az Egyesült Államok, Dél- Afrika, Kína — Zairén keresztül — hadianyagot, pénzt juttatott az FNLA-nak és az ÚNITA-nak. Az idén januárban a portugáliai Alvorban a függetlenségről megkötött négyes egyezményt a két jobboldali szervezet csakhamar felrúgta. Feloszlott a Luandában rövid ideig működő ideiglenes kormány és nem hozott eredményt egyetlen békéltető tárgyalás sem. Nem is hozhatott: Holden Roberto és Jonas Savimbi szervezete ugyanis nem az MPLA-val való békés együttműködésre, hanem az erőszakos hatalomátvételre, sőt — kedvezőtlenebb esetben — egyes országrészek leszakításá- ra törekedett. Joggal fejtették ki a haladó MPLA vezetői: Angolában nem belharc, polgárháború folyik, hanem fegyveres külföldi intervenció. Ezt a megállapítást számtalan tény támasztja alá: az FNLA egyenruháiban elfogott zairei katonák, ugyanennek a szervezetnek a kínai katonai kiképzői és a velük együtt harcoló portugál zsoldosok (az illegális, fasiszta „Portugál Felszabadító Hadsereg”, az ELP tagjai), valamint az MPLA elleni hadmozdulatokban támogatást nyújtó és Angolába 250 kilométernyi re benyomuló dél-afrikai reguláris alakulatok. Az olajban rendkívül gazdag Cabinda enklávéban pedig az amerikai Gulf Oil társaság saját „felszabadítási szervezetet” hozott létre, nem is titkolt elszakadási szándékokkal. Leonel Cardoso, Angola portugál főbiztosa hétfőn délelőtt a luandai kormányzósági palota báltermében nyilatkozatot olvasott fel az egybegyűlt újságírók előtt. A nyilatkozat szövege szerint „ünnepélyesen proklamálta” Angola függetlenségét, és az országot „átadta népének”. A gyarmati múlt jelképét, a portugál nemzeti lobogót hétfőn délután vonták le utoljára, az MPLA helyi idő szerint éjfélkor kiáltja, ki az ország függetlenségét. Cardoso sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a három angolai mozgalom nem egységes, de — mint mondotta — Portugália nem érzi magát ezért felelősnek. Anatolij Dobrinyin, a Szov-| jetunió washingtoni nagykövete november 9-én átadta Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek azt a felhívást, amelyet a Szovjetunió kormánya intézett az Egyesült Államok kormányához a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi konferencia munkájának felújítása kérdésében. A felhívás az alábbiakat tartalmazza: A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy a következőket jelentse ki az Egyesült Államok kormányának. A közel-keleti konfliktus rendezésével kapcsolatos kérdésék nem kielégítő volta továbbra is aggodalommal tölti el a Szovjetuniót. A konfliktus alapvető okait mindeddig nem küszöbölték ki. Izrael változatlanul kezében tartja az elfoglalt arab földeket. Figyelmen kívül hagyják a palesztin arabok törvényes jogait. E helyzet következtében veszedelmes feszültség áll fenn ebben a térségben. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a részleges intézkedések, amelyeket méghozzá szeparatista alapon valósítottak meg, nem vezetnek el a közel-keleti probléma megoldásához. Nem is vezethetnek el, mivel nem veszik figyelembe a politikai rendezés alapvető kulcskérdéseit, úgymint az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967- ben megszállt összes arab területekről és a palesztin arabok törvényes nemzeti jogainak kielégítését, beleértve a saját államiság jogát. Csakis e kérdések megoldása esetén le-
