Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-05 / 260. szám
4 %Md<m 1975. NOVEMBER 5., SZERDA A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI (Folytatás az. 1. oldalról) unió budapesti nagykövetét, s a közönség soraiban helyet foglaló, világszerte jól ismert, nagyrabecsült, kiváló szovjet művészeket. A szovjet kultúra széles körű seregszemléjének nyitányán dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár mondott ünnepi beszédet. Szibéria és a Dunatáj kézfogása Omszki képzőművészet Pest megyében Tárlat nyílik ma Dunakeszin T évényilatkozat — A szovjet kultúra ma megnyíló napjaival — lehetőségeink szerint — szeretnénk viszonozni a magyar kultúra szovjetunióbeli tavaszi seregszemléjét. Ezt a hetet a szovjet művészet ünnepnapjainak tekintjük. , A szovjet emberek testvéri üdvözletét V. I. Popov, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese tolmácsolta. Köszönetét mondott a szívélyes és meleg fogadtatásért, a baráti és testvéri légkörért, amely a szovjet művészeket magyarországi tartózkodásuk első pillanatától körülveszi. Az ünnepi beszédet követő műsor első részében Jelena Obrazeova és Zurab Szotkilava énekművész, Gidon Krémet hegedűművész, valamint a Leningrádi Filharmónia szimfonikus zenekara működött közre, Jurij Tyemirkanov vezényletével. A műsor második felében a leningrádi Kirov Színház balettegyüttese és szólistái, valamint a Magyar Állami Operaház zenekara működött közre, Viktor Sirokov dirigálásával. Könyvkiállítás A Szovjetunió népeinek életét, gazdasági, tudományos, politikai és tudományos tevékenységét, sok nemzetiségű irodalmát tükrözi a Magyar Nemzeti Galériában kedden megnyílt szovjet könyvkiállí- tás. A bemutatott 2000 kötet között központi helyet -ráiíák Részt vett' .a .kiállítás megnyitóján dr. Marezali László kulturális miniszterhelyettes. Megjelentek az ünnepségen a hazánkban tartózkodó szovjet kulturális küldöttség tagjai. A kiállítás november 13-ig tekinthető meg. Remekművek múzeumokból Világhírű szovjet múzeumok, a leningrádi Ertnitázs és az Orosz Múzeum, a moszkvai Tretyalcav-képtár és a Puskin Múzeum gyűjteményéből rendezett kiállítást nyitottak meg tegnap a Szépművészeti Múzeumban. A Remekművek a Szovjetunió múzeumaiból című tárlat viszonzása a budapesti múzeumok ez'évi moszkvai kiállításainak, A szovjet kultúra napjai reprezentatív rendezvényének megnyitóján beszédet mondott V. 1. Popov, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese és dr. Pozsgay Imre ikulturális miniszterhelyettes. A kiállítás december 1-ig tekinthető meg. Hazánkban a Szovremennyik Színház Kedden Budapestre érkezett a világhírű moszkvai Szovremennyik Színház 66 főnyi társulata. Vendégeink a szovjet kultúra napjai , alkalmából szerepelnek hazánkban. A szovjet vendégeket a Ferihegyi repülőtéren a kulturális minisztérium, a Nemzeti Színház és a Vígszínház képviselői köszöntötték. A távoli Omszk megyét a testvér-barátság szálai már évek óta közelségbe hozzák Pest megyével. Delegációcserék, kölcsönös látogatások, levelezések erősítik ezt a kapcsolatot. Most újabb ablak nyílt egymásra: Nyugat-Szibéria, Omszk megye képzőművészeinek alkotásait tekinthetjük meg mától . kezdve Dunakeszin, a MÁV járműjavító üzemének művelődési házában. Az Omszk és Pest megye képzőművészei tárlatcseréjének első fejezeteként nyílóit meg, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója megyéi ünnepségeinek keretében ez a kiállítás, amelyen délután 2 órakor dr. Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes mond beszédet. Mától tehát a Dunakeszire látogatóit műtárgyak, szobrait, festményeit,, grafikák segítségével ismerkedhetnek e messzi szép tájjal és embereivel. Kuprijanov: Lenin Mit mond a festészet e ha_ talmas erdőkkel, tajgákkal övezett vidékről? Azt elsősorban, hogy a szibirjakok kemény és melegszívű emberek. Azt, hogy a munka hősi jellege, lebilincselő lendülete alkotó pezsgést eredményez. Kedvező az összbenyomás. Körülbelül ezt vártuk, mégis többet kaptunk. A társadalmi indíték ereje és az alapos művészi felkészültség átlagában is magas színvonalú, tematikájában és stílusváltozataiban is sokrétű kiállítást eredményezett. A rajzi biztonsághoz bátor szerkesztés, eszmei tisztázottság, szilaj ecsetkezelés és érzékeny színharmóniák társulnak. Az omszki képzőművészek vállalják a kor egyetemes megörökítését, az ember átalakításának grandiózus távlatát. A képek nyomán költők is eszünkbe jutnak. Puskin verse még Szibériát a szenvedés riasztó éjszakájának érzékelte, de Tvardovszkij már a barbár szenvedélyeket társadalomépítő energiákká módosító tudatról énekel: „Szibéria! Nem távolban van, Hol utamat homály fedi, Nem világ végén, mese-honban: E vidék már oly közeli”. Ez a távoli, mégis „közeli” táj érkezett képekkel, szobrokkal hozzánk. Közeire hozta a nép alkotóereje és a barátság. Erről szól Lesztyatov Omszkot és Pest megyét színes jellel érzékeltető plakátja és a többi mű is. Mindegyiken átizzik a hely varázsának sajátos lelkü- lete és a közösségi tartalom. látványt képi motívummá, ad teljes keresztmetszetet Az ünnepi Omszkból és a bajkáli halászkunyhóról Szolovjova és Kamkina közreműködésével. A grafikák érzékeny hűséggel leltározzák a táj évszak- váltásait, Babajeva és Cinbal szobrai arcok krónikájában pergetik le a szibériai emberek munkahelytállását az egyenes tartással és szilárd öntudatot tükröző nyílt • tekintettel. A tárlat legerősebb része a festői anyag. Kuprijanov Le- nin-láttatása a boltozatos háttér szibériai színhatásával telitalálat, mert szerénységet és méltóságot hordoz, Lenint és jövő-környezetét. Kuprijanov másik festménye, a Szibériai falu a táj önarcképe,' bensőséges panoráma a vöröslő házakkal, vonuló tehenekkel, pihenő asszonyokkal. Drámai hangvételű Belov műve, a Partizántemetés. Harang kondul a meghajlott zászlók és a zaklatott felhők környezetében, miközben néma tömeg áhítatával övezve viszik hű társak a koporsókat. Belov emlékeztet a hősi múltra, Cserepanov a jelen szépségére utal végletekig finomított városrészletében, melynek kellemes színárnyalatai örvendeztetnek ugyanúgy, mint Dávidon markáns Munkásportréja és különösen Brjuhanov kenyeres csendélete és Északi lány-a, aki a téli táj szürke fagyruháját veszi magára, de mosolya az Egyenlítő melegségét hordózzá. " ' '! ** Itta '-.üfeAv.I nnepet ünneppel febély esi tünk. November 7-re az omszki képzőművészek tárlatával is emlékezünk Dunakeszin a forradalomra festészettel. Marad teendőnk is. 1917- ben nemcsak a Nagy Október tüze érte el Omszk városát és környékét, hanem több magyar forradalmár, köztük kiemelkedően Ligeti Károly költő-publicista áldozta életét. Példás figyelemmel őrzik, ápolják az omszkiak Ligeti Károly emlékét, de e tiszta kultusz gyarapításához járulhatna Omszk és Pest megye közös pályázata, Belov: Partízántemetés Az élet minden jellemző töredéke szerepel a festői átkötésekben; teázás, téli erdő, darunkkal benépesült felhőzet. Egyaránt erős a festők társadalmi és természeti élménye, a munkás alakját az Ősz aranya kíséri. Szívós megfigyelések folyamata fokozza a naturális hogy szobrokkal, grafikákkal, festményekkel értelmezzék Ligeti Károly hősi örökségét, Ezek az új művek már azon az omszki tárlaton is szerepelhetnének, amelyen a közeljövőben Pest megye képző- művészete mutatkozik be. Losonci Miklós Pjotr Gyemicsev, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere kedden nyilatkozott a Magyar Televízió munkatársának. Nyilatkozatát szerdán a Magyar Rádió 17 óra 05 perckor, a televízió pedig 20 óra 50 perckor sugározza. Kupiijaaov: Szibériai falu HETI FILMJ EGYZE1 Szovjet filmek fesztiválja E héten már-már pazarló bőkezűséggel áraszt el bennünket a filmforgalmazás: a szovjet filmek fesztiválja keretében négy új filmet kezdenek vetíteni. Máskor örülnénk, ha heti egy jó filmről számot tudnánk adni — most, a négy közül egy remekmű, kettő kiemelkedő alkotás, egy pedig igen jó. E négy filmet a rendelkezésre álló helyen nem lehet érdemükhöz illő alapossággal méltatni, ezért mindegyikből^ csak egy- egy jellegzetes vonatkozást emelünk ki heti — ezúttal némiképp rendhagyó — kritikánkban. Vörös kányafa A filmmel kapcsolatos tényeit ismertek: ez volt az 1974. október 2-án elhunyt írónak, filmrendezőnek, színésznek egyaránt nagyszerű Vaszilij Suksin utolsó befejezett filmje. Ö írta, ő rendezte, ő játszotta benne a főszerepet, Je- gor Prokrugyint. Ki ez a Prokrugyin? Tömören: börtöntől telek, aki nem holmi tyúktolvajlásért került hűvösre, s nem is először. Most szabadul, s megpróbálja megkeresni a helyét a világban. Nem könnyű. A „sitis” mindenkinek gyanús, nem fogadják be, utána nyúl az alvilág, volt társai is, mígnem egy falusi asszony, Ljuba, megpróbál támaszt, segítséget nyújtani neki. Még a börtönből írott levelekben kezdődött az ismeretség, s Jegor első útja Lju- bához vezet. Ám mire kivere- kedné a helyét a falusi közösségben, mire legyőzné a visz- szahúzó erőket, mire felülkerekedne önmagán, társai bosz- szúja utoléri. Jegort lelövik. Egyszerű történet, mint maga az élet. Naponta eshet meg hasonló. Amitől a Vörös kányafa mégis remekmű, az Suksin írói, rendezői és színészi művészete. Egyszemélyes, ha .Úgy tetszik,, szerző^ ijjm. ez,, a legjobb értelemben az, hiszen minden kockáján, minden mondatán, minden színészi gesztusán érzik, hogy jelen van benne a szerző mély, s mélyen a felszín alá tekinteni képes életismerete, képessége az emberformálásra, s a konfliktus elmesélés, irodalmiasko- däs helyett filmes eszközökkel való ábrázolása. Suksin hosszú és gyötrelmes utat tett meg, míg elvégezte a filmfőiskolát, míg írni kezdett, míg színészként is szinte felkapták. Nem méltatlan Gorkijhoz hasonlítani őt, mind a megélt életanyag gazdagságában, mind pompás alakjait plasztikusan ábrázoló megjelenítőkészségében, mind pedig — s talán ez a legfőbb vonás — abban a mélységesen szocialista humanizmusban, amely minden művéből kicseng, de különösen erősen szól a Vörös kányafából Suksin nemcsak ismeri az embert, hanem hisz is benne. Hiszi, hogy ha marad benne egy szikrája a jónak, képes felszítani az emberség tüzét ebből a szikrából. Mint ahogyan Jegor sorsában is ezt példázta, arra intve bennünket, hogy még a visszaeső bűnöző sem reménytelen eset, ha van be"nne egy kis maradék emberség, s ha van, vannak, akik segítik, bíznak benne. Erről a megrendítően tiszta, őszinte emberségről és bizalomról szól a film, mely bizonyára odasorakozik majd a szovjet filmművészet legjobb alkotásai közé. Mihail Solohov regényét a magyar olvasók tízezrei ismerik. Szinte törvényszerűnek mondható, hogy most filmet forgatnak belőle. Az alkalmat nemcsak a regény művészi rangja kínálta, hanem a fasizmus felett aratott végső győzelem harmincadik évfordulója is. Mementó és megemlékezés is kívánt lenni ez a film — de ha csak ez kívánt volna lenni, aligha sikerült volna többnek, mint egynek a háborús filmek végtelen sorából. A hazáért harcoltak már' regényként is eltért a szabványos háborús könyvektől. Solohov nem elsősorban a nagy csatajelenetekre, a széles tablókra koncentrált, hanem azt kereste, miképp viselkedett a háború rettenetesen nehéz körülményei közt az ember, az a katona, aki nélkül nem lehet megvívni a csatákat, aki nélkül nem lehet győzni. Sorsokat, egyéni arcokat emelt ki a sok milliós tömegből, s mint cseppben a tengert, e néhány figurában is fel tudta mutatni a nagy küzdelem egészét, s e küzdelem legfontosabb vonásait, lényeges elemeit. Szergej Bondarcsuk nem először találkozott Solohov- művel: emlékezzünk csak az Emberi sorsra. Amikor a nagyszabású regény megfilmesítéséhez fogott, igen helyesen arra koncentrált, amire maga Solohov is: az egyénekre, a katonákra, a szürke és jelentéktelen harcosokra, akiket közelebbről megvizsgálva mégis észre kellett venni a hősiesség, az önfeláldozás, a rajongó hazaszeretet erős vonásait — egyszóval mindazt, amitől a katonák millióiból hadsereg, a fasizmus fölött győztes Vörös Hadsereg lett. Négy fő figurát kísér végig a film: a bányász Lopahint (Vaszilij Suksin játssza — e film forgatása közben végzett vele a szívroham, negyvenöt éves korában), a kombájnos Szvja- gincevet (Szergej Bondarcsuk), az agronómus Sztrelco- vot (Vjacseszlav Tyihonov), és Nyekraszovot, a parasztot (Jurij Nyikulin). Véres harcok, iszonyatos megpróbáltatások, valami fogcsikorgató erőfeszítés, ugyanakkor a néha nyers, néha lírai humor színei teszik gazdaggá ezt a kétrészes filmet, amely úgy szól a háborúról, hogy utolsó kockájáig háborúellenes. Elfelejtett mesék völgye A grúz Edmond Keoszajan balladisztikus hangvételű, szép filmje arról szól, milyen nehéz elszakadni a régitől, az ősök életformájától, s milyen tragikus konfliktusok robbannak ki, ha az életformaváltás mégis bekövetkezik. Kamarafilm, mindössze három szereplővel, akik közül ketten: Laura Gevorkjan és Armen Dzsigarhanjan, egészen kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtanak. Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban üde, ötletektől, trükköktől, jóízű poénektől hemzsegő, mai témájú .vígjáték; lendületessége, tempója Eldar Rjazanov rendezőt dicséri. Sokat nevethetünk rajta, s egy vígjátéknál ez sem árt Takács István A hazáért harcoltak
