Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

%Mdsm 1975. NOVEMBER 4., KEDD Kiadták a díjakat A Magyar Történelmi Tár­sulat hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulójára a társa­dalomtörténeti kutató és fel­dolgozó munka elősegitésére pályázatot hirdetett a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium, a HNF, valamint az MSZMP Központi Bizottsága Párttörté­neti Intézete által felajánlott pályadíjakra. A pályázat ered­ményességét bizonyítja, hogy számos, a magyar társadalom struktúráját elemző pályamű érkezett be. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányi ülésének kereté­ben hétfőn került sor a Párt­történeti Intézet tanácstermé­ben. A díjakat Ember Győző akadémikus, a Magyar Törté­nelmi Társulat elnöke adta át. A nyertes pályaműveket Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, a társulat albínóké értékelte. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. Má­sodik díjat (10—10 ezer forin­tot) nyert: Gyáni Gábor Hód­mezővásárhely legnagyobb adófizetői és Fehér István Gazdasági és társadalmi válto­zások Szegeden a felszabadu­lás után című pályaműve. Harmadik díjat (5—5 ezer fo­rintot) nyert Bertha Árpád: Társadalomszerkezeti helyzet­képek és M. Tóvári Judit: Adalékok Miskolc társadalom- történetéhez című pályaműve. 4000 forintos harmadik díjat nyert P. Boncz Lenke: A fej­lődés útján című pályázata. EGY SOROZAT NYITÁNYA Politikai plakátok kiállítása a Pest megyei pártbizottságon Ma kezdődnek a szovjet kultúra napjai V. I. Popov sajtótájékoztatója a MUOSZ-ban Az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága pártalapszervezetének szervezésében november 3-án nyűt meg a SŰ—KY házaspár, Kemény Éva és Sós László Munkácsy-díjas grafikusművé­szek politikai plakátkiállítása a megyei pártbizottság szék­házában. Aranyosi László, a pártalap- szervezet titkára megnyitó be­szédében elmondta, hogy a ki­állítással a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. év­fordulója méltó megünneplé­séhez kívánnak hozzájárulni. A művész házaspár szemé­lyében Pest megyei régi bará­TV-FIGYELŐ A közösség szolgálatában. Négyszer 25 év: egy évszázad « közösség szolgálatában — ezzel a címmel adott krónikát szombaton Petress István ri­portfilmje. A négy főszereplő között két Pest megyeit, Vi- segrád tanácselnökét, Rácke­vei Erzsébetet és Kiss Tibort, á nagykátai járási KivátáT''el­nökhelyettesét ismerhették meg a nézők. A tanácsok ju­bileumán mindketten kitünte­tést kaptak, s nem érdemtele­nül. Erről a riport más szerep­lői vallottak. Varga Eszter visegrádi isko­laigazgató például arról be­szélt, hogy az elnökasszony nemcsak a hivatalos dolgok­ban segíti az iskolát, hanem ezenkívül sok más — persze, a gyerekeknek nagyon fontos — apróságiban is: buszt sze­rez kiránduláshoz, csónakhá­zat építtet. Tóth Gyuláné, egy virágos visegrádi ház lakója azt említette, a tanácselnök — ahogyan mondta, Erzsiké — nagyon sokat tesz azért, hogy szép legyen a falu. Fiesl Béla párttitkár egyebek közt az el­nökasszony határozottságát di­csérte: képes nemet mondani a hétvégi telket követelők ára­datának, a védett területek szépségét senkinek sem enge­di elrontani. Kiss Tibornak, aki Tápióság szülötte, nekiszegezték a kér­dést: nem kivételez-e szülőfa­lujával. A járási elnökhelyet­tes nem tagadta, hogy lokál- patrióta, a szíve a falujához húzza. De nem mások rová­sára tartja a falun a szemét. S ezt — többek között — a tó- almásiak is bizonyították, fel­sorakoztatva, hogy nemcsak egészségházzal, hanem sok egyébbel is gazdagodott a község — éppen a járás se­gítsége által. Hajdú megyéből és Duna­újvárosból láttunk még tudó­sítást a jól sikerült riportban. Gyurkovics Zsuzsa, scserba­lcov Nem bánok semmit sem! című darabját a győri Kisfa­ludy Színház előadásában lát­hattuk szombat este. A szü­netben dr. Váradi György be­szélgetett a rendező Váradi Györggyel és Gyurkovics Zsu­zsával, a darab főszereplőjé­vel. A tévé színházi riportere arról érdeklődött, mi lehet az oka, hogy az Edith Piairól szó­ló zenés életrajz olyan hatal­mas sikerré vált: két és fél évig tartotta műsorán a szín­ház. A latolgató válaszokban sok minden elhangzott. Hogy Piai élete, emberi alakja is vonzó, hogy kitűnő a magyar adaptáció — György Ágnes és Jósfay György munkája —, s hogy az érzelmek — ezzel a sanzon — újra divatba jöttek, s hogy az emberek szeretik a zenét. Mindez nyilvánvalóan igaz. De egy dologról, a legfonto­sabbról nem esett szó. Arról, hogy ha Gyurkovics Zsuzsa nem olyan.. kitűnő ,a szerep­körben,1 mint amilyen volt, nem születik, nem születhet ekkora siker. Megdöbbentően nehéz vál­lalkozás Piafot eljátszani és énekelni. Csak prózai színész­nő teheti meg: a darab 14 éves korától állítja színpadra a nagy francia énekesnőt, s az epizó­dokat csak tökéletesen kidol­gozott, magasrendű színészi munkával formált karakter forraszthatja össze drámává. Gyurkovics Zsuzsának mindez sikerült. Elsősorban neki kö­szönhető a szép színházi este. A novella jobb volt. Nem iz_ zott föl a hangulat Galgóczi Erzsébet Férfiak, akiket nem szeretnek című tévéfilmjének sugárzása közben. Az új cím vitte el az eredeti novella — Bizonyíték nincs — feszültsé­gét rossz irányba? Természe­tesen nemcsak a cím. De az is közrejátszott. A történet, mint Galgóczi legjobb írásai, a termelőszö­vetkezetek világába visz és súlyos kérdéseket vet föl. Ezt például: ha nem ismerik a hi­vatal képviselői a szövetkeze­tek valóságos gazdasági hely­zetét, minek alapján ítélik oda a milliós állami támogatást évente ismétlődően? A Szőnyi G. Sándor rendezte film ta­lán azzal a pisztolylövéssel vá­laszol erre, amellyel Gyönk Mihály kioltotta az életét. Csakhogy ez a filmben pusz­ta háttér. A középpontban a vidéki élettől fanyalgó, fásult asszonyt látjuk. Ő az, aki nem szereti a férjét, a munkába te­metkezett, magát és másokat hajszoló megyei osztályveze­tőt, aki letett tudományos am­bíciójáról, és „csak” a megye mezőgazdaságát vezeti. A fe­leségét elhanyagolja, aztán fél­tékeny lesz, s aztán hirtelen, gyorsan összeroppan és golyót röpít a fejébe. Nem sok sze­retnivaló van rajta. A másik férfin még kevésbé. Az ráadá­sul gazember is, nemcsak kar­rierista, s a múlt századi kis- urak barbár modorában teszi a szépet az unatkozó asszony­kának. Kérdés, miről szólt hát a film? A magánéletről vagy a közéletről? Az eredeti novellá­hoz képest a tévéjáték egyik­ről sem szólt igazában. Csontos Magda If j. Fekete József felvétele tait köszönthették, hiszen nemcsak a megyében rende­zett több kiállításukkal, ha­nem hasznos művészeti taná­csaikkal, elkötelezett művé­szetszemléletükkel is hozzájá­rultak a szoros kapcsolat ki­alakításához. A kiállításon egyebek között azok a politikai plakátok te­kinthetők meg, amelyek Moszkvában és Brnóban is át­ütő sikert arattak, s amelye­ket a varsói biennálén UNESCO-díjjal jutalmaztak. Kemény Éva és Sós László jelentős hazai és külföldi si­kerek birtokosai, a most kiál­lított anyaggal is bizonyítják: á művésznek politizálnia kell, s e módon csiszolni a látáskul­túrát, formálni az esztétikai fogékonyságot, A kiállítás művészeti, poli­tikai jelentőségét méltatta dr. Aradi Nóra művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Ku­tatóintézetének igazgatója. Mint mondta, a művész házas­pár alkotásai mindig az idő­szerű, lényeges politikai moz­zanatokra reagálnak. Az itt bemutatott plakátok is azt bi­zonyítják — szóljanak bár belső építőmunkánkról, hazai és nemzetközi ünnepekről vagy a fasiszta terror elleni küzdelem szükségességéről —, hogy csak a pártos elkötele­zettség nézőpontjából lehet mindenkire szuggesztív erővel ható műveket alkotni. A pla­kátművészetnek pedig ezek alapvető kívánalmai. A megyei pártbizottság a jövőben rendszeresen otthont kíván adni a pártos, elkötele­zett művészet alkotásainak. A tegnap megnyílt, november 10-ig megtekinthető kiállítást e sorozat nyitányának szánják. L. T. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója körüli időszakban évről évre megren­dezik hazánkban a szovjet kultúra napjait. Ez az ese­ménysorozat az idén — no­vember 4—13. között — a szo­kásosnál is jelentősebb ese- nlénynek ígérkezik. A gazdag programról tájékoztatta a saj­tó képviselőit tegnap délután a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában V. I. Popov, a Szovjetunió kulturá­lis miniszterhelyettese, aki a hazánkban tartózkodó két szovjet kulturális delegációból az eseménysorozatra érkezettet vezeti. — A fasizmus felett aratott győzelem és a magyar nép fel- szabadulásának 30. évfordulója különös jelentőséget ad az idei rendezvényeknek — hangsú­lyozta a miniszterhelyettes. — Á barátság és testvériség lég­körében sorra kerülő tíznapos program mintegy viszonzása annak a nagyszabású bemutatko­zásnak, melyet ez év áp­rilisában tartottak a ma­gyar kulturális élet képvi­selői a Szovjetunióban. Célunk nemcsak ennek a nagy sikerű eseménynek a szovjet m^^elelőjét adni, nem is versengeni kívánunk, hisz a kulturális életben ilyesfajta versengés nem lehet, hanem inkuuo azt szeretnénk, ha a különböző bemutatókból ki­érződne a mai szovjet kultu­rális élet három jellegzetessé­ge: soknemzetiségű volta, igen magas művészi színvonala s a klasszikus kulturális örökség állandó jelenléte, megbecsülé­se, felhasználása. Ez utóbbi, persze, nem azt jelenti, hogy művészeti életünk nem érzé­keny a ma nagy kérdéseire, s nem adja e kérdések művészi vetületét, nem keresi a külön­böző művészeti ágak segítségé­vel a választ ezekre a kérdé­sekre. A .szovjet, kultúra napjai alatt számos jelentős bemuta­tóra kerül sor. Hazánkban vendégszerepel — Szolnokon és Budapes­ten, a Nemzeti Színház­ban — az egyik leghíre­sebb szovjet színtársulat, a moszkvai Szovremennyik Színház együttese. Gorkij Éjjeli menedékhely, Rozov örökké élnek és Ros- csin Szerelvény a hátország­ban című darabját mutatják be. Nagyszabású programot kí­nál a szovjet film hete: több új filmet (köztük Suksin Vö­rös kányafa, Solohov—Bon- darcsuk A hazáért harcoltak, Keoszajan Elfelejtett mesék völgye című alkotásait) látha­tunk a mozikban. Ezenkívül több mint húsz, régebben be­A testvérmegyéből a manézsban is Mihail Szemjo- novics Cukerman első ízben jár most Magyaror­szágon. A három hónapja, hazánk­ban vendégszerep­lő Szovjet Nagy­cirkusz turnéjá­nak igazgatója egyébként az Omszki Állami Cirkusz direktora. Szinte első szavai­val testvérmegyei kapcsolatainkra utal: — Negyed szá­zada az omszki cirkusznál dolgo­zom. Tudom, hogy Omszk és Pest megye testvérme­gyék. Bár képvi­selőink gyakorta látogatják egy­mást, én most já­rok itt először. Természetes tehát, hogy amikor meg­bíztak a magyar- országi vendégsze­repléssel, nagyon megörültem. A művészek, de jómagam is meg­hatódtunk attól a sikertől, amit itt arattunk. Távozá­sunkig — novem­ber 9-ig — össze­sen 130 alkalom­mal lépünk a ma- nézsba, s több mint negyedmil- lióan látják mű­sorainkat. Állan­dóan telt ház volt a városligeti cir­kuszban. Novem­ber 7-én három előadást is tar­tunk. — Sokan fogad­tak nagy szeretet­tel minket. Első­ként a Fővárosi Nagycirkusz dol­gozóit és vezetőit kell megemlíte­nem, de nem jár­tunk olyan helyen, ahol ne örültek volna nekünk: Csepelen, Kapos­várott, Dunaújvá­rosban is így tör­tént. — Sajnos, eddig Pest megyében nem léptünk po­rondra. Viszont tudom, hogy no­vember 5-én a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évforduló­ján ünnepség lesz Dunakeszin a jár­műjavítóban. Ide meghívtak engem is, és a szívélyes invitálásnak ter­mészetesen szeret­nék eleget tenni... — A társulat tagjai között sok olyan művész van, aki gyakran sze­repel Omszkban. Például Nazarova, a Szovjetunió ér­demes művésze, tigrisidomár, a Zsulov ugrócso­port tagjai, vagy a grúz lovasok. Hogy miért nincs a társulatnak omszki tagja? A válasz egyszerű: nálunk a Szovjet­unióban nincs vá­rosi cirkuszi tár­sulat, mindany- nyiunkat az orszá­gos cirkuszigazga­tóság foglalkoztat, ezért állandóan cserélődnek a ta­gok. — Omszkban a cirkusz új épüle­tet kapott, s a vá­ros szinte minden dolgozója részt vett az építésében. A nagy munkát három esztendeje fejezték be. V. G. P. mutatott s annak idején nagy sikert aratott szovjet filmet újítanak fel. Gazdag lesz a zenei prog­ram is. Kiváló szólisták (Da­niel Safran gordonka-, O. Ka­gan és G. Kremer hegedűmű­vész és mások) mellett több koncertet ad a leningrádi Fil­harmónia szimfonikus zene­kara, fellép a leningrádi Ki­rov Opera balettegyüttese és a Moldvai SZSZK nyolcvantagú Z SOK népi táncegyüttese (amely Szigetszentmiklóson is fellép), észt, grúz zeneművé­szek mutatkoznak be. Kiváló fiatal szovjet karmesterek ve­zényelnek több magyar szim­fonikus zenekart, s az Állami Operaház opera- és balettelő­adásain világhírű szólisták (többek között Jurij Mazurok, Maria Biesu, Alekszandr Je­gy emyikov, Jelena Obrazcova) lépnek feL Az eseménysorozat érdekes­sége még, hogy igen sok elő­adást rendeznek vidéken, s hogy a november 4—13. közötti időszakban a magyar szín­házak a fővárosban és vi­déken is számos klasszikus orosz, illetve szovjet mű­vet mutatnak be vagy újí­tanak fel. Több mai szovjet mű első ma­gyarországi bemutatójára is ekkor kerül sor (például a Jó­zsef Attila Színházban Suksin Jómadarak című komédiáját játsszák). A szovjet kultúra napjainak nyitó díszhangversenyére ma este 7 órakor kerül sor a bu­dapesti Erkel Színházban. Ezt a televízió I. műsora is közve­títi. Huszonöt éves a Móra Kiadó Jubilál a 25 éves Móra Fe­renc Kiadó, amély ebben az évben 260 kötetet jelentet meg mintegy 11 millió példányban, s ez több, mint 1938-ban, az utolsó békeévben kiadott ösz- szes magyar könyv száma. Ezt a sokatmondó adatot az ifjú­ság művelődésében, hazafias és internacionalista nevelésé­ben jelentős szerepet betöltő könyvműhely hétfői, Fészek klubbeli ünnepségén ismertet­ték a jelenlevőkkel. Az ünnep­ségen — amelyen megjelent dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, és Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtit­kára — Szilvási György igaz­gató üdvözölte a résztvevő­ket, közöttük Gábor Viktort, a Kiadói Főigazgatóság vezető­jét, valamint a magyar könyv­kiadók képviselőit. Illés Lajos főszerkesztő elő­adásában áttekintette a kiadó negyedszázados történetét. El­mondotta, hogy nemcsak a számok jelzik a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás fejlődé­sét, legalább ennyire jellemző a könyvek minőségében, külse­jében beállott pozitív válto­zás. Ma már Európa-hírű gra­fikus-illusztrátor gárda teszi széppé és ismertté. A Móra könyvei egyre inkább megta­lálják helyüket az óvodai és az általános iskolai tanításban, nevelésben, s mindinkább a modernizálódó oktatás segéd­eszközeivé válnak. A leporellóktól, az óvodás­korúak színes könyveitől kezd­ve a felnőtt ifjúságnak — egy­ben a felnőtt olvasóközönség­nek — szánt szépirodalomig és ismeretterjesztő könyvekig sok-sok műfaj és könyvtípus jelenik meg a születésnapját ünneplő kiadónál. Nem szű­kölködnek tervekben sem: új könyvsorozatok, könyvtípusok indultak és indulnak „olvasó­hódító” útjukra. Gábor Viktor beszédében nagy elismeréssel szólt a sze­mélyiség szocialista formálását korszerűen támogató kiadó te­vékenységéről, méltatta a kor­szerű sorozatok beindítását, amelyek a társadalmi kíván­ság nyomán az olvasói ízlés továbbfejlesztésének céljával kerülnek a boltokba. Elisme­rést, jutalmat nyújtott át a Móra Kiadó azon dolgozóinak, akik különösén sokat tettek a 25 év sikereiért. (MTI) Versmondók seregszemléje Martfűn Forradalmi és munkistémájú országos bemutatója versek A forradalmi és munkásté­májú versek ötödik országos bemutatója nagy sikerrel zá­rult a martfűi művelődési központban. A Tisza Cipőgyár és a Népszava szerkesztősége által meghirdetett, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 58. évfordulóját köszöntő ver­senyen 72 vers- és prózamon­dó szerepelt. Az első díjat és a vándorserleget Tóth Erzsébet tatabányai népművelő nyerte el. A Népszava különdíját a legjobb versválasztásért Mó­dok Julianna, a Tisza Cipő­gyár dolgozója kapta. A szocialista brigádok tag­jaiból álló társadalmi zsű­ri díjával Turza Irén Tisza ci­pőgyári versmondó teljesítmé. nyét honorálták. A legszebben beszélő versmondó tiszteletdí­ját Truczán Péter kapta, míg a legfiatalabb versmondónak kitűzött díjjal Farkas Róbert tatabányai tanuló teljesítmé­nyét jutalmazták. A rendező bizottság döntése szerint 1977. ig, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­jáig minden évben megrende­zik Martfűn a versmondók no­vember 7-i seregszemléjét. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents