Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-29 / 280. szám

1975. NOVEMBER 29., SZOMBAT

Fiatalok és idősek is

Feléled a színjátszás Tirmyén

A színjátszókor újkeletű kifejezés. A nem hivatásos színészeket, amikor vagy hatvan éve Tinny én megkezditek a helybeli fiatalok a színműbe- mutatást, még műkedvelőknek hívták. A tinnyeiek is annak nevezték magúkat az első világháború előtti és a két világháború közötti időben.

i\incs akadály

Az első világháború alatt megszakadtak, utána azonban egészen a másodikig, 1920-tól még rendszeresebben folytatódtak az előadások. Akkor kényszerű szünet következett be.. Azután pedig 1960-ig már csak ritkábban léptek színre a tinnyei műkedvelők és azóta a színjátszás a községben úgyszólván megszűnt. A színjátszók által létrehozott művelődési ház alapos tatarozásra szorult, a legutóbbi években pedig már azért sem volt használható, mert a MAFILM egy Tinnyén történt forgatás idejére jelmezraktárnak vette bérbe. A bérletet később megújította, szüksége volt a fővároshoz közel fekvő alkalmas helyre továbbra is.

Ami pedig a művelődési ház szempontjából szerencse volt, mert a bérösszeg a tatarozás költségeinek nagy részét fedezte. Ezt végre is hajtották, s ezzel elhárult az akadály a színibemutatók előlN

Csakhogy nem volt már színtársulat.

Öregek és fiatalok

Igaz, tavaly, a község fennállásának 700 éves évfordulója alkalmából a KISZ-szervezet néhány tagja betanult, s nagy sikerrel bemutatott egy Molié- re-darabot: bebizonyosodott,

hogy a felnövekvő tinnyei nemzedék elődeit követve ma is hajlamos színre lépni. Az idősebbek pedig, akik régebben szerepeltek ''különböző színdarabokban, szintén szeretnének megint játszani.

Kiderült ez azon a néhány hete, egy vasárnap délelőtt megtartott összejövetelen is, amire Valkó Béláné községi könyvtáros (a színi előadásoknak 1920 óta résztvevője) meghívta a még élő alapítókat. Jöttek a helybeliek, meg az elíköltözöttek is Budapestről, Dorogról, máshonnan, összesen tizenöten. Akik, régi színjátszók összejöttek, ma már elérték vagy túllépték a hetven esztendőt, sőt egyesek már a nyolcvanat, ahogy dr. Pohl Sándor, a színjátszómozgalom megindítója is. A találkozás rendezői: a Hazafias Népfront községi képviselője, meg a művelődési ház igazgatója szintén ott ült az öregek között. A színjátszás veteránjai nemcsak emlékeiket elevenítették fel, hanem arról is beszéltek, hogyan lehetne feléleszteni a színjátszást Tinnyén. Erről beszélgettünk mi is Tóth Jánosáé iskolaigazgató-helyettessel a tinnyei művelődési ház igazgatójával.

Idézzük szavait:

Vannak vállalkozók

— A fiatalok közül legalább tíz szeretné, ha megalakulna a művelődési ház színjátszó

szakköre. Ha pedig megalakul, egészen biztos, sokkal többen lesznek. A régi, ma már idősebb egykori színjátszók is szívesen lépnének megint színpadra. Volna tehát minden szerepkörre elég vállalkozó.

— A fiatalok és az idősebbek azonban más-más színművek előadását kívánják. Ez érthető, hiszem ízlésük nem egyezik mindenben. A fiatalok mai darabokat szeretnének színre vinni és mert kedvelik a zenét,'musicalt is. Az idősebbek viszont operetteket, de még inkább népszínműveket, hiszen annak idején ezekben játszottak s arattak sikert. Nagyon szépen, énekelnek az itteniek. Hogy mit? Magyar nótákat, s nem népdalokat, hanem amiket az előadott népszínművekben adtak elő. Megragadt bennük a dallam és a szöveg.

Hiányzik a szakkörvezető

— A színjátszás feltámasztásának tehát nincs tárgyi, sem személyi akadálya. Azaz személyi mégis van: színjátszók vannak, de nincs vezető. Színjátszó szakkört vezetni és nyilvános előadásokat rendezni csak annak lehet, aki a Népművelési Intézet színjátszó tanfolyamát elvégezte. Ilyen ember sem Tinnyén, sem a szomszédos községekben nincsen. Most hát távolabb keresünk alkalmas szakkörvezetőt, mert mielőbb szeretnénk feléleszteni a 15 esztendeje szünetelő rendszeres színjátszást.

Sz. E.

Segít a Pest megyei Levéltár

Ismét kiírták a helytörténeti és krónikaíró pályázatot

A honismereti mozgalom támogatására és fejlesztésére évről évre heytönténeti, krónikaírói pályázatot ír ki a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a megyei levéltár és a megyei tanács művelődési osztálya. A tavaly megindult pályázat a felszabadulás ' 30. évfordulója jegyében íródott ki és zajlott le szép eredménnyel. A megye számos városából és községéből érkeztek helytörténeti munkák és krónikák.

Évről évre több a pályázó, terjed a honismereti mozgalom és talán egyhamar nem lesz a megyében olyan község, ahol az események krónikasze- rű feldalgpzáfcáy&L pe foglalkozna kellő szakszerűséggel valaki. A pályázatot természetesen az idén is kiírták. A most'kiadott felhívás alapján ismét kétirányú pályaművekkel lehet azon részt venni.

Egyrészt egy-egy Pest megyei község, illetve város, vagy üzem, vállalat, intézmény, egyesület történetével vagy megyetörténeti tanulmánnyal. A legjobbnak ítélt munka ötezer forintos díjban részesül. Ezenkívül két, egyenként háromezer forintos második és két kétezer forintos harmadik díjat osztanak ki.

A pályázat másik része Pest megyei község, illetve üzem, vállalat, intézmény, egy vagy néhány esztendejéről, elsősorban az 1975. évről szóló falu-, azaz munkahelyi krónika megírására vonatkozik. Ilyen természetű pályaművekért a kitűzött első díj négyezer, a két második díj egyenként kétezerötszáz és a három harmadik díj egyenként ezerötszáz forint.

A pályamunkák beküldési határideje 1976. augusztus 31. Beküldendők a Pest megyei Levéltár címére (1364 Budapest, Városház u. 7. Postafiók 112.). A pályamunkákhoz jeligével ellátott zárt borítékban kell mellékelni a szerző vagy

Kiállítás a fővárosban

Megyei harmadik helyezés az Alkotó ifjúság pályázaton

Az Alkotó ifjúság pályázatra beérkezett legjobb pálya- művekből nyílt kiállítás tegnap Budapesten, a KGM Rákóczi úti Technika Házában. A beküldött mintegy 400 alkotás közül a KGM három első díját a Magyar Gördülőcsapágy Művek, az Egyesült Izzó és a GELKA egyik kollektívája nyerte. Kiosztottak ezenkívül 3—3 második és harmadik díjat, amelyek között — harmadik helyezést szerzett — az Ipari Szerelvény és Gépgyár porkohászati gyáregysége szerszámüzemének ifjú "vezetője, Jakab Zoltán is.

— A megtisztelő helyezést

az ifjúsági versenymozgalmak szabályzatának a kidolgozásával sikerült elérnem. Elkészítettem a megfelelő követelmény- és irányítási rendszereket, amihez alapvető ismereteket a korábbi közlönyökből és útmutatókból gyűjtöttem. Sokat segített munkámban az üzemi versenyeken szerzett számtalan tapasztalat.

A zsűri a díjazásnál elbírálta Jakab Zoltán 30 oldalas dolgozatát is. amely ismerteti a versenyszabályzat részleteit. A Technika Házának előterében kiállították ' a szabályok áttekinthető vázlatát bemutató tablót is.

szerzők nevét. A pályázat eredményét a bíráló bizottság 1976. november 7-én hirdeti ki.

A pályázati felhívás egyébként a Hazafias Népfront helyi bizottsága, illetve a községi, városi tanács útján napokon belül eljut minden iskolához, közművelődési intézményhez, s személy szerint a helytörténettel és krónikaírással eddig foglalkozókhoz is. A pályázaton részt venni sízáiídé- kozók, ha igénylik, munkájukhoz komoly segítséget kaphatnak a Pest megyei Levéltártól.

Tervszerűbb, intenzívebb ne velő ni unka a budai járás iskoláiban

Az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának tapasztalatai

A budai járásban az elmúlt hetekben széles körű felmérés, számos helyszíni tapasztalatszerzés, ellenőrzés, testületi vita eredményeként ösz- szegezték írásos jelentésben, hogy milyen előrehaladást értek el az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának végrehajtásában. A mintegy 30 fős aktíva által összegezett jelentést tárgyalta meg tegnap kibővített ülésén az MSZMP budai járási bizottsága. Az ülésre meghívták a járás oktatásügyi, mozgalmi, társadalmi vezetőit, számos iskolaigazgatót és iskolai párttitkárt is.

Az írásos jelentéshez a napirend előadója, Mógor Béla, a járási pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést, majd széles körű vita alakult ki, amelyben tizenkettőn szólaltak fel.

Erősödő kapcsolatok az üzemekkel

A pártbizottsági ülés alapján — az írásos és a szóbeli jelentéssel összhangban — megállapítható, hogy az oktatáspolitikai határozat széles körű megtárgyalása a járás pedagógusai körében jelentős szemléletváltozást eredményezett. Az elmúlt három év alatt a járásban azokat az oktatáspolitikai határozatokat sikerült a legeredményesebben megvalósítani, amelyek a tartalmi munka színvonalának emelését célozták. Különösen a világnézeti nevelés színvonalának emelését célzó intézkedések voltak eredményesek.

Ma már általános gyakorlattá vált, hogy az iskolai munkatervekben a nevelést is megtervezik. Az iskolai és iskolán kívüli személyiségformáló hatások egyre inkább Összhangba kerülnek. A tanulók értelmi, érzelmi, politikai, világnézeti nevelése folyamatos, következetes és egyre tervszerűbb. Az intenzívebb hatások eredménye már jelentkezik a tanulók életmódjában, viselkedésében, tevékenységük különböző formáiban.

Színvonalasabb vezetés

A szocialista munkaiskola megvalósítása érdekében mindinkább az üzemekkel, a termelőszövetkezetekkel kiépített kapcsolatok pedagógiai lehetőségeinek kiaknázása. Nem csupán anyagi segítségnyújtásról van szó, hanem arról is, hogy az egyre szélesedő társadalmi kapcsolatokat még átgondoltabban kell az iskolai munka, a nevelés szolgálatába állítani.

Lényeges eredménynek számít, hogy az óvodai helyek száma jelentősen növekedett. A III. ötéves terv során mindössze 500 új helyet tudtak biztosítani. Ez a szám a negyedik ötéves terv időszakában megháromszorozódott. Ennek ellenére az óvodába jelentkezetteknek csak 80 százalékát tudják ma még elhelyezni. Az alsófokú oktatásban eredménynyel jártak az első osztálvo- sok évismétlésének megszüntetésére irányuló kísérletek, valamint a szervezettebb előkészítés az iskolára. Gondot okoz viszont, hogy az általános iskolák nyolcvan százalékában még mindig váltod rendszerű a tanítás. Ez az arány jövőre 90 százalékos lesz, sőt számolni kell _ vele, hogy néhány iskolában át kell térni a három műszakos tanításra.

Örvendetes tény, hogy mind az iskolákban, mind az iskolán kívül és a mozgalmi munkában fokozott figyelemmel kísérik a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek sorsát.

Az utóbbi években emelkedett az iskolavezetés színvonala is. A demokratizmus egyre inkább jellemző vonása a nevelőtestületek életének. Az igazgatók ciklikus megbízási rendszerének bevezetése is megkezdődött a járásban. Eddig tíz intézmény vezetőjét bízták meg a községi tanácsok három, illetve öt évre az igazgatói teendők ellátásával.

A legfontosabb feladatok

A pártbizottság ülése nagy figyelmet szentelt a még meglevő gondoknak és meghatározta a tennivalókat. Máig probléma, hogy nem javultak az általános iskolák személyi feltételei. A képesítés nélküli nevelők száma 1973-ban 46

volt, 1975-ben viszont már 115. A pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításában is sok még a tennivaló.

Sürgető feladat az általános iskolák és a szakmunkásképző intézetek fejlesztése, a tárgyi és személyi feltételek közti egyenlőtlenségek megszüntetése, az egy üzem — egy iskola mozgalom kiterjesztése, az úttörő- és a KISZ-munka, a társadalmi kapcsolatok erősítése.

K. Gy. M.

Békés István barangolásai Pest megyében

Kossuth Könyvkiadó az idei poliA

tikai könyvnapokra szép külsejű kötettel örvendeztetett meg bennünket — Pest megyei barangolások címmel. Békés István író és kultúr- történész szövege, Gárdos Kalatin fotói térben nem messze viszik a budapesti és a főváros-környéki olvasót; „csak” lakóhelyük tájékára, Pest megyébe. A távolságok azonban ne tévesszenek meg bennünket. A kötetbe lapozva csakhamar meggyőződhetünk arról, hogy bizony kevéssé ismerjük hazánknak ezt a központi, Budapestet övező vidékét.

Szociográfia, helytörténet, útikalauz? Ez is, az is, de egyben mindennél több Békés István könyve. Azt a cikksorozatot tartalmazza a kötet, amely a közelmúltban nem kevesebb, mint 120 folytatásban ezeken a hasábokon látott napvilágot. Am Lőkös Zoltán bevezetője jogai figyelmeztet rá: a friss mű, amely hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára megjelent, nem azonos teljesen a cikkfüzérrel; annál teljesebb és rendszeresebb. „Jó szemű, figyelmes író művét olvashatjuk ugyanis végig, aki sok-sok apró mozzanatból rakja össze a mi nagy, szép Pest megyénk képét.”

Békés István szemlét tart mindenekelőtt a hat Pest megyei város felett. Nem hallgatja el azt a véleményét, hogy a városiasodásban, az iparosodásban fejlődést lát és — úgy véljük, joggal — megjegyzi: „Aki néhány évtized múlva végigbarangolja Pest megyét — már hatnál biztosan több várost. mutathat be egymásnak.” A szerző látásmódja történeti; megismerkedhetünk a városok, majd később az egyes községek múltjával; Békés István megáll a zsámbéki romnál, bevilágít a magyar középkor mélyébe, bizonyítván városaink sok évszázados múltját. Cegléd, Nagykőrös, Szentendre, Vác — és még sorolhatnánk — múltjáról olvasva feltűnik előttünk Magyarország történetének az a korszaka, amelyben megjelennek az ország közepén a falakkal övezett, várral védett városok; házaikban kézművesekkel, kereskedőkkel, termékeiket a piacokon értékesítő gazdálkodókkal. Hamarosan elsötétül az ég; tatár és török hadak dúlják a megyét. Majd viszonylag szerencsésebb évszázadok következtek; a Cserhát szélén csakúgy, műit a Galga partjainál, a hegyvidékeken vagy éppenséggel a fővárossá fejlődő hármas várost; Pestet, Budát és Óbudát környező övezetekben, a földesúri birtokokon, jobbágytelkeken fejlődött a mezőgazdaság, de súlyosbodtak a feudális terhek is.

Szabadságküzdelmek, parasztlázadások sorozata zajlik le e központi vidékeken, amelyek látták Dózsa kereszteseit, Kossuth vörössipkásait és 1919 ötágú csillagos katonáit. Közben lassú iparosodás is indul, amely azonban nem elég ahhoz, hogy a megye agrár jellegén változtasson. így marad ez lényegében 1945-ig, a felszabadulásig.

Szenvedélyesen érdekli Békés Istvánt a múlt, de még szenvedélyesebben a szocializmus építésének korszakát alkotó jelen. Nézzük csak meg — talá- lomképpen — mit ír a Cserhát széli kis faluról, Kösdról? „Hajdan— olvassuk — 90 százalékban földművelő nép lakta: serényen kofálkodó kisbirtokosok, s kommenciós -uradalmi cselédek, alig 20—25 ember járt el az "-iparba*, Vácra... El kell-e mondanunk, hogy az időben ismeretlen fogalom volt a manapság nélkülözhetetlen villanyáram — 5—600 rádió és 4—500 tévé nélkül hogyan élhetnének Kosdon?” Üzemek, gyárak vonulnak el előttünk; a Nagykőrösi Konzervgyár, a Duna- menti Hőerőmű, a szentendrei Beton- és Vasbetonipari Művek, a Vác melletti Dunai Cement- és Mészmű, a váci Forte Fotokémiai Gyár — és még sok más fellegvára a magyar iparnak.

Az ipari fejlődés bemutatása azonban sohasem öncélú. Békés Istvánt, az írót, a történészt, a szemtanút elsősorban az ember, a dolgozó ember érdekli. Ezért időz el érzékelhető örömmel a szociálpolitikai, népjóléti, oktatási alkotásoknál; a váci és ceglédi kórházaknál, a gödöllői Agrártudományi Egyetemnél, a volt úri kastélyokban elhelyezett iskoláknál és szociális otthonoknál, a Fóti Gyermekvárosnál, a szentendrei múzeumoknál.

Azt mondottuk, hogy Békés az urbanizáció híve. Így is van, tudja, hogy a város jobb életre, nagyobb kultúrára ad lehetőséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szemlélné kedvtelve a szárba szökkenő vetést, ne örülne a termálfűtéses üvegházaknak, vagy például ne tekintene szét jó érzéssel a Ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz üvegházi szegfűerdején. Adatai itt is pontosak, szemléletűek, szaksze1 rűek. „A Zsámbokkal és Vácszentlászló- val egyesült Zöldmező Mgtsz-nek VaJ - kóra eső 1600, hektárján — olvassuk a jobbágyok és zsellérek szabad- ember utódai gabonát és takarmányt termesztenek. De ami a közösségi ag- rarmunkaban kiemelkedő: a megye egyik legkorszerűbb, szakosított szarvasmarha-tenyészete,” S most jönnek a számok... A szerző még a tsz melléküzemágaira is kitér. Figyelmét — úgy

tűnik — semmi fontos sem kerüli el. Olvashatunk a közlekedésről, az ingázókról, nem kevésbé a cigányok sorsának megjavítását célzó törekvésekről s még ki tudná felsorolni mi mindenről.

Többször is ír a szerző „szabadember utódok”-ról. Ez a szabad-emberi rang a humanista Békés István szerint néhiülözhetetlen velejárója a politikai és gazdasági felszabadulásnak. Munkája talán ezért egyben a megye kultúrájának a története is. Visegrádról szólva a magyar reneszánsszal es nagy királyával, Mátyással ismertet meg bennünket, Leányfalun Móricz emlékével találkozunk. Ceglédről megtudjuk, hogy itt járt iskolába Toldy Ferenc, itt született Tömörkény István, Kárpáti Aurél, s itt hódolt Berda József a „pogány örömök”-nek. A komoly Nagykörösön pedig „kilenc évet tesz ki Arany János tanársága”. Es Fáy András háza Gombán, s a legendás munkásmozgalmi gödi Duna-part... De értesülünk — többek között — arról, hogy festőművészetünk egyix legna- gyoob alakja, Székely Bertalan közel két évtizedet töltött egy kis Pest megyei falun: Szadán. A még mindig elhanyagolt emlékmúzeum láttán Békés István rosszallóan csóválja a fejét; mint mindannyiszor, ahányszor akár itt, akár Ráckevén, akár másutt kallódó, romló értékekkel találkozik. Őrizzünk meg mindent, ami érték. . Békés István könyvét is nem utolsósorban ezzel a szándékkal írta meg. Megírta — ahogyan talán kissé tudo- mányoskodva mondani szokták — komplex módon, azaz nem egy műfaj rendjére tekintve, hanem az élet sok- oidaiúságát tartva szem előtt.

„Van mit nézni, van mit látni, van minek örülni a megyében. Csak győzzük végignézni, végigjárni, megismerni!” — írja Űtrahívásá-nak végén Lőkös Zoltán. Békés István könyvének elolvasása, Gárdos Katalin új szépségeket is megmutató képeinek szemlélése után magunk is meggyőződhetünk róla, hogy ez így van. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a szerző nem vezetett még több — sokszor rejtett bájú — tájra, még több újra felfedezett városba, faluba bennünket. Milyen szívesen elidőztünk volna még elmés társaságában a Dunakanyar, a Pilis és a Börzsöny vidékén, milyen szívesen körülnéztünk volna, még vele együtt a nagymarosi templom tornya mellől. Szívesen hallgattunk volna még több, eredményeket nyugtázó és némelykor mulasztásokat is korholó írói szót.

De ne legyünk telhetetlenek. Időben és térben szép, tanulságos utazást tettünk.

Erényi Tibor