Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-27 / 278. szám

1975. ‘ NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK <Mdtm VISEGRAD Elkészült a Panoráma út folytatása Visegrádón elkészült a Fel­legvárhoz vezető Panoráma út folytatása, a Kisvillámot, a Sibrik-domfoot érintő szakasz, amely a község határában csatlakozik a 11-es műúthoz. Az új útvonal olyan, 23 -kilo­méter hosszú körutazásra ad lehetőséget, melynek során az ide lá­togatók megtekinthetik a festői táj legszebb részeit, így például az Apátkúti- völgyet, a Magda-forrást, az ördögmalmi vízesést, a Felleg­várat, a Nagyvillámot, a Sib- rik-dombon nemrég feltárt várispáni központ romjait, valamint érintik a legszebb látványt nyújtó kilátóhelye­ket. A Panoráma út mentén, a Mogyoróhegyen épül fel a visegrádi kirándulóköz­pont is, ahol szálláshelyek, élelmiszer­áruház, étterem, sportpályák várják majd a turistákat. Alsónémedi, Ócsa, Gyál, Bugyi Vízmű épül négy község összefogásával Gasparik Pált, Alsónémedi tanácselnökét nyakig iratokba temetkezve találjuk. Kimuta­tásokat, jelentéseket böngész, a másnapi vb-ülésre készül. — Itt az év vége. sőt a IV. ötéves terv vége. Számvetést készítünk: elképzeléseinkből mit valósítottunk meg és mire koncentráljuk erőinket a kö­vetkező időszakban. A község­fejlesztés mindenkit érdekel. Ami másnak az újságban csak egy szürke sor, hogy itt és itt ennyi és ennyi villanyhálóza­tot építettek, az helyben óriási esemény. A kulturált életkö­rülményeket jelenti, a háztar­tási gépeket, a televíziót. Egy iskolai terembővítés egy-egy település lakosságát közvetle­nül érinti, megkönnyíti a gye­rekek és a szülők életét. Hogy mi valósul meg az elképzelésekből? Sorba vesz­Fürelőtörténet pohárban Dr. D öczi Tibor, a Bala- tonfüred. izívkórház igazgató főorvosa 20 év alatt több mint 200 díszes, Balatonfüreddel kapcsolatos poharat és porce­lántárgyat gyűjtött össze. Gyűjteményének első darabja az a herendi porcelántál volt, amelynek festett dísze a 100 évvel ezelőtti Balatonfüredet ábrázolja. Később kerültek a tulajdonába olyan üvegtár­gyak, főleg poharak, amelyek­nek mintája, díszítése kultúr- és településtörténeti szem­pontból érdekes. A balatonfü­redi savanyúvíz-forrásnál a múlt század végén a fürdőte­lep vendégei különféle ivópo- harakat használtak. Ezekből is sok található a gyűjtemény­ben. Az Irodagspiparí és Finommechanikai Vállalat (Budapest XIII., Jász u. 33—35.) / FEL VESZ okleveles közgazdászt, mérőszoba-ellenőrt, minőségellenőrt, technikust, utókalkulátort, anyagkönyvelőt, ár- és készletelemzőt, bérelszámolót, gyors- és gépírót, idegen nyelvű levelezőt, portást. Jelentkezés az Személyzeti Osztályán, Budapest XIII., Jász u. 33-35., írásban vagy a 201-610/161-es mellékállomású telefonon, vagy személyesen. AZ UTASELLÁTÓ VÁLLALAT Komárom—Nógrád—Pest megyei Igazgatósága (Budapest Vili., Szentkirályi u. 13.) nyilvános pályázatot hirdet az aláhhi szahadkasszás egységek vezetői állásának betöltésére A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást a helyszínen kifüggesztett pályázat nyújt, vagy a fenti címen Espár Ferencné ad. PEST MEGYE KISKERESKEDELMI 759. Százhalombatta EGYSÉG 765. Nagykőrös 768. Zebegény 501. Abony 771. Szentendre 503. Albertirsa 773. Gödöllő 518. Pilis 782. Gödöllő 544. Cegléd 783. Gyál-Felső 563. Dunakeszi-Gyártelep 789. Dunaharaszti 569. Érdliget 790. Szigetszentmiklós 653. Monor VENDÉGLÁTÓ 660. Nagykáta 665. Ócsa EGYSÉG 673. Pécel 168. Ráckeve 716. Szob 181. Veresegyház 725. Biatorbágy 184. Aszód 731. Sülysáp 185. Pilisvörösvár 724. Sződliget 195. Ócsa 744. Vecsés 267. Kiskunlacháza 745. Veresegyház 307. Vác szűk, melyik nyújt legtöbb előnyt a lakosságnak és meny­nyi a pénzünk rá. Közvilágítás és tornaszoba Ilyen elgondolások alapján villamosítottunk az elmúlt években. Ma a tavaly elké­szült Ady Endre utcán kívül már mindenütt van áram. Az utcák világítása is megoldott, miután idén újabb több mint kétezer méteres szakaszon 35 új lámpát szereltettünk fel. Nem véletlenül említettem az előbb az iskolát; azt is a szükséges mértékben fejlesz­tettük. Saját költségvetésünk­ből felújítottuk a régi, négy tantermeset s ebben is beren­deztünk tornaszobát. Ez azért volt nagyon fontos, mert ebből az iskolából a gyerekeink tor­naórára átjártak az „új”, nyolc tantermes iskolába. Ez minden alkalommal jó egy kilométer gyaloglást jelentett, akár fújt, akár esett. Tehát mindenképpen áldozni kellett rá, több mint félmilliót, a hatszáz kisiskolás érdekében. Azért említek hatszáz gyere­ket, mert így mindkét iskolá­ban nyugodtabb. ritmikusabb rend alakult ki, a testnevelés tekintetében. A gyerekekkel azonban van még gondunk, mert szerencsé­re egyre több az óvodás, vi­szont sajnos, nem tudjuk el­helyezni őket. Az igényjogo­sultaknak csak a háromnegye­dét tudjuk felvenni. A szük­séges fejlesztéshez szép ösz- szeggel járul hozzá az ÁFÉSZ és a Közös Üt szakszóvetke­zet. Szó esett még a kivilágított toronyóráról, az utak rendezé­séről és sok kisebb-nagyobb építkezésről, amit közös aka­rattal ejvégeztek. Túl az első lépéseken Végül a tanácselnök nagy dossziét tett az asztalra, kusza, bonyolult rajzokkal. — Ezek még csak próbálko­zások, nekirugaszkodás a kö­vetkező évek számunkra leg­nagyobb feladatának megoldá­sához. Illetve, ez már nem­csak a mi ügyünk, hanem Ócsáé, Gyálé és Bugyié is, miután közösen akarunk víz­müvet építeni, akkorát, amely mind a négy községet bőven ellátná jó ivóvízzel. A mi falunkban végzett próbafúrások nagyon jó ered­ményt adtak. A víz minősége és mennyisége kifogástalan. így aztán a Pest megyei Ter­vező Vállalat jövő nyárra el­készíti a teljes házépítési tervet. A központi kutak itt lesznek Alsónémedin, az ócsai elágazásnál. A szakértők sze­rint ma is itt folyik a föld alatt a Duna harmadik' ága, annak köszönhető ez a jó mi­nőségű, rendkívül bőséges víz- mennyiség. Az elgondolásunk az, hogy minden falu külön építi ki — ezekre a kutakra alapozva — a vízhálózatát, a szervezést és lebonyolítást vi­szont Gyál vállalta magára. Az induláshoz, a tervek ki­dolgozásához szükséges költsé­gekhez Alsónémedi 250 ezer forinttal járult hozzá, a vég­leges költségvetés a tervek ki­dolgozása és jóváhagyása után áll majd rendelkezésre. Harmincötezren várják — Nem lesz kis összeg — mondja a tanácselnök. — Vi­szont nagyon jelentős előrelé­pés lesz, ha a falu 1500 lakó­házában egészséges vizet ihat­nak. Most olyan kútjaink van­nak, amelyek fertőzött vizé­ből gyerekek-csecsemők nem is ihatnak, mert colival telítet­tek. Elgondolhatja, mit jelent az ittlakó szülőiknek a kijelölt mélyfúrású kutakhoz járni, innen hordani az iváshoz-fő- zéshez szükséges napi víz- mennyiséget. Alsónémedin a vízhálózat kiépítése, az ivóvíztársulathoz való csatlakozás lesz az V. öt­éves terv legnagyobbszabású feladata. Egyedül nem is tud­nánk megbirkózni vele, csak így, a négy község összefogá­sával. Mivel legalább 35 ezer embernek jelent majd jobb életkörülményeket a vízmű. Komáromi Magda Műbőrből készül a mózeskosár Műbőrből készült mózesko­saraknak adják át a helyet a vesszőből fonott, hagyományos kosarak. Á győri Cipész Szö­vetkezet kis szériában meg­kezdte a műbőr-mózeskosarak előállítását, amelyek alap­anyagát a Graboplast győri pamutszövő- és műbőrgyár ké­szíti. Előnyük, hogy könnyen tisztán tarthatók, külső-belső részük mosható, s a műbőr nagyobb lehetőséget ad a dí­szítésre, a termék esztétiku- sabib előállítására. Méretét úgy határozták meg, hogy elférjen a személygépkocsik hátsó ülé­sén. Az idén' nem volt nagyobb községfejlesztési beruházás Perbálon, következésképpen a társadalmi munka sem lehe­tett nagyobb arányú. — Ennek ellenére vagy százezer forint értékű társa­dalmi munkáról mégis beszá­molhatok — közli velünk Utes Lajos községi tanácselnök. Szükségesnek tartja azonban hozzátenni: — Községéért a lakosság mindig készségesen' vállalkozik munkára. Csaik egyetlen példa: amikor tíz éve a törpevízmű és vezeték- hálózata épült, a hatmilliós beruházás felét, vagyis kerek három­milliót a társadalmi mun­ka fedezte. Az összes földmunkát a lakos­ság végezte el. A vízvezeték-hálózat két­száz méter hosszú bővítésében különben az idén is kivette részét a lakosság. Az árkok ki­ásását csinálta társadalmi munkában és ennek értéke legalább 50 ezer forintnak fe­lel meg. Épül a játszótér. Ter­vét társadalmi munkában Szilágyi László, a községi ta­nács végrehajtó bizottságának tagja készítette el. Egyelőre a, munka kezdeténél tartanak, most még nem volt szükség a lakosság segítségére. A ta­vasszal kezdődik csak igazán a munka, akkor viszont a ta­nács nemcsak számít az ön­kéntes segítségre, de biztos benne, hogy vállalkozókban sem lesz hiány. A térre a játszószerek egyébként szintén társadalmi munkában készül­nek a Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat műhelyében. Ugyanez a vállalat készítet­te el társadalmi munkában a Szabadság utca szilárd burko­latának tervét. Maga az út­burkolás későbbi feladat, s annak előkészítő munkálatai­nál szintén számítani lehet a lakosságra. — Perbál lakóinak száma 1900 fő és így, ismétlem, nem nagy értékű az idei társadalmi munka. Ám, ha kellett, idén sem hiányzott a lakosság se­gítsége. Végeredményben, véljük. nem annyira az elvégzett társadalmi munka értéké­nek nagysága, hanem a lakosság készsége a döntő. Márpedig, úgy látszik, Perbá­lon a társadalmi munka iránti készségben nincs hiány. Sz. E. A z idézettel úgy van a közéleti szakember, mint a házassággal a közember: se nélküle, se vele. Mert tegyük fel, hogy egy irodalom­kritikust elönt az ellenállhatatlan vágy (illet­ve, ami eredményét tekintve ugyanaz: a pénzkereséti kényszer), hogy kritikát gyako­roljon, éspedig a nagyközönség felé irányí­tott valamely telekommunikációs szócsövön, sajtón, rádión, televízión át. Személyes indu­latai eleve adottak és meghatározzák mon­danivalóját — ez világos, mint a pesti utcák napsütésben. Ha az író befolyásos ember, mondjuk, egy könyvkiadónál beleszólhat, ki-" adják-e a kritikus összegyűjtött kritikáit 1500 példányban, díszkötésben, akkor feltétlenül jót ír a műről. Ha az író nem befolyásos, ak­kor vagy jót, vagy rosszat, aszerint, hogy melyik csoportosuláshoz tartozik, hogy ki tá­mogatja — továbbá vannak még kiszámít­hatatlan tényezők is, így mondjuk az, hogy a kötet tetszik-e a kritikusnak vagy sem, az író tetszik-e a kritikusnőnek, az írónő a kri­tikusnak, és amennyiben igen, viszont is, vagy viszont nem. Mindez bonyolultnak tűnik a laikus számára, pedig nem az: végül is min­den faktor a már említett indulatban összege- ződik, és az irodalomkritikus igenis tudja, hogy mit akar majd bebizonyítani. Igen ám, de ekkor előtérbe lép az idézetek problémája, rejtélyesen, mint egy szfinksz. Mert hogy idézni kell, az kétségbevonhatat­lan. Kell pedig azért, mert ha idézet nem támogatná mondanivalóját, még azt hinnék, hogy iránytű nélkül hajózik az ítéletmondás tengerén; vagy, ami még rosszabb, hogy egyénieskedik (ami művészembernél sikk, de közéleti szakembernél tűrhetetlen); avagy, ami a legrosszabb, egyszerűen azzal gyanú­síthatják, hogy nem kellően képzett, nem ismeri a szakma rituáléját — olyan ez, mint­ha valamely orvos nem latinul, hanem ma­gyarul nevezné meg a betegséget. Idézni tehát muszáj, de veszélyes. Mert közvetlen, arra a műre vonatkozó idézet te­kintélyes forrásból nagyon ritkán akad. Mon­dandóját alátámasztó idézet viszont, persze, mindig fellelhető. Ez csak könyvtár és lapo­zás kérdése, kellő gyakorlattal rendkívül rö­vid idő alatt kibányászható — sőt többen há­zi archívumukban rendszerezve, mélyhűtött állapotban tárolnak idézeteket minden elvi operációra, csak fel kell őket melegíteni. Ha­nem hát, ez a bökkenő, az ellenkezőjére is akad nézet, mégpedig ugyanazon tekintély­től. Mondjuk: — Feltett szándékom, hogy egy kirívóan hamis szituációkkal ékes'könyvet megdicsér­jek. Hát mi sem könnyebb, mint Arany Já­nost idézni: „Költő, hazudj!” Igen ám, de bármelyik, doktorátussal rendelkező kollégám, akinek ugyanezen író a bögyében van, rám­olvashatja, hogy fentnevezett Arany János így is szólt: „Csak rajt’ ne kapjanak.” Ugyanilyen könnyen, ámde vészterhes mó­don idézhető a megfelelő szakterületeken Gramsci és Darwin, Leonardo és Napoleon, Selye és Lukács. Olyan dilemma ez, amely­ből látszólag nincs menekvés. Illetve nem­csak látszólag, nem is volt menekvés — mind­eddig. De ezentúl van!, mert én ezennel és ünnepélyesen rendelkezésére bocsájtok min­den idézésre kötelezett személynek egy csal­hatatlan új módszert, amelynek birtokában nincs többé veszély, mert idézeteinket a pok­lok kapui sem tudják megdönteni. Az egész felfedezés lényege két szóban megjelölhető, íme: — Találjunk ki idézeteket! Bővebb körülírásra is elég újabb két szó: íme: — Fiktív szerzőktől! Ha ugyanis létező szerzőknek tulajdonítunk hasunkra ütve bizonyos mondatokat, a lelep­lezés kétféle veszélyének is kitehetjük ma­gunkat: 1. Ránk vetik magukat a betűrágók. Képesek 8625 oldalt végigolvasni, csakhogy GOMBO PÁL: ...ZET Idézet © biztonsággal állíthassák: ilyet pedig Heming­way soha le nem írt! 2. Ránk vetik magukat a komputerrel felszerelt szövegelemzők, és kimutatják: idézetünk szókincse és szóhasz­nálata nem egyezik a szerzőre nézve betáp­lált jellemző mutatókkal. De ha fiktív szerzőktől kitalált szöveget idézünk, minden bebizonyítható, alátámaszt­ható, éspedig bárminemű károsodás nélkül. Vegyük az előbbi példát. Meg kívánom di­csérni a hamis szituációktól hemzsegő művet. Tessék: — Teljesen egyet kell érteni Piscos Troge- ros-szal, aki Humán Kritika című irányadó munkájában így ír: „Semmi sem képtele­nebb a valóságnál és semmi sem építőbb egy saját, szabálytalan világ tükrözésénél. Az egyedi kibomlása, az igazi irodalmi érték szárba szökkenése, az olvasó önmagára döb- benése csakis ez utóbbi módon érhető el.” Ha így tekintjük X. Y. művét, azt kell monda­nunk — remekül ferde, mint a pisai torony alkonyatkor. Ha, ellenkezőleg, a szerző nekem antipati- kus (rühellem őt), így bizonyíthatok: — Lehet-e védeni az egyéniség jogával a hamisat? Talán forduljunk ahhoz, aki ko­runkban a legmélyrehatóbban elemezte ezt a problémakört, Carson Smith-hez. Ö ekép- pen nyilatkozik Mélységek és Magasságok cí­mű nagyszerű kötetében: „Csak a valóság az, ami gazdag, csak az egyénieskedés az, ami el­szegényítheti. Az a munka, amelyben a sze­relmes nem azt mondja, „Maga szép” (mint az életben), hanem azt, hogy „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád”, az vétkesebb a rabló­gyilkosnál. Ebből a kiindulópontból nézve X. Y. műve ferdének ítélendő, mint egyes beteges emberek hajlamai. A példák ugyebár figyelemre méltóak?! Még inkább azoknak fogják Önök tartani, ha egyúttal figyelmeztetnek arra: újabb arany- szabály vonható le belőlük. Éspedig: — A szerzőt a lehető leglazábban kell meghatá­rozni ... Ezt talán részletezem: — Nem szabad odaírnom nemzetiségét, mert netán valaki az illető ország követségén fel­hívja a kultúrattasét, és érdeklődik lakcíme felől. — Még olyan nevet sem szabad használni, amely csakis egy országra utal, mert bekövet­kezhet ugyanez. Piscos Trogeros — ez lehet portugál vagy brazil, vagy angolai, vagy görög, jelenkori, esetleg ókori, ki tudja?! Carson Smith lehet angol vagy amerikai, vagy ka­nadai, vagy ausztrál, vagy nigériai, vagy hongkongi. így már biztonságban vagyunk! Mert aki cáfolási (leleplezési) ingert érezne velünk szemben, az maga is szakember, tehát hiú, tehát ad a saját szakmai tekintélyére. Álné­ven felhívhat — mint erre figyelmeztettünk — egy követséget, de nem hívhat fel rengete­get. Hivatalosan be nem vallhatja, hogy ö tájékozatlan (??!), mert ennél nagyobb szé­gyen szakembert nem érhet. Tehát nem kér­dezhet meg nyilvánosan minket, akik az idé­zetet és szerzőjét kitaláltuk, de nem kérdez­heti meg a Pen Clubot sem. Egyszerűen tehe­tetlen. Piscos Trogeros és Carson Smith léte és szellemisége megcáfolhatatlan és feltalá­lásuktól kezdve tovább fognak élni az iroda­lomelmélet szférájában. Mint Cochyntidalkiadrammurthi Csumbil- szagment irta: „Bölcsebb a kitalálás, mint a feltalálás, és a lótusznál nem illatosabb, csak a ramkadron virága!” Perbáliak — falujukért Legfontosabb: a segítőkészség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents